„Érted Vagyok”, 2012 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2012-02-01 / 1. szám
Az egyház hitelességéről é tted vagyok” 2012. február • Mi minden változott meg 1965 és 1980 között? A lista végtelen. Noha a folyamat nesztelen volt, éveken át húzódott és sosem jutott el radikális változásként az emberek tudatába, hallatlan társadalmi változások mentek végbe. E változásokat külsőleg két olyan tárgy tette láthatóvá, amely ebben az időszakban általános birtoktárggyá vált: az autó és a televízió. 1960-ban a német háztartásoknak csak 25%-ában volt autó, 1980-ban már 64%-ában. 1960- ban a háztartások 17%-ának volt televíziója, 1980-ban viszont a meseszerv 97%-nak. Ezzel megkezdődött az egyéni mozgékonyság és a határtalan tájékozódási lehetőség, s ennek - számos egyéb tényező mellett - jelentős kihatása volt. Ezeknek az éveknek a modernizációs lökése többek között abban mutatkozik meg, hogy sok kisipari üzem eltűnt, egész foglalkozási ágak szűntek meg, például a cipészeké vagy a bognároké, és vidéken a mezőgazdaság fő kereseti forrásból zugfoglalkozássá változott. Ebben az időszakban kiürültek a falvak utcái, az élet a lakószobába vonult vissza. A hagyományos miliő-társadalomból posztmodern társadalom lett. A hagyományos társadalom ismertetőjegyei Az így letűnt hagyományos társadalmat egyértelmű morális értékek határozták meg. Igen nagy jelentősége volt az életbölcsesség nemzedékről nemzedékre történő átadásának, a hagyománynak. A hagyományos társadalomban az egyén erős családi és szociális struktúrákba van beágyazva, a bölcsőtől a koporsóig. Normális esetben a származás határozza meg, mi lesz az emberből: saját hozzájárulása csekély, mindent örököl vagy kölcsönöz, gyakorlatilag nincs választási lehetősége. A változásokat inkább úgy értékelik, mint a sors meglepetését, amelynek az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva. Az egyik legfontosabb érték az engedelmesség a régtől fogva megszokottnak, a hierarchikus rend hatalmának; ebben a rendben Isten (a vallási rend) áll az élen, vagy az ősök, őt vagy őket követik a fejedelmek vagy hasonlók (a politikai rend) és a családfők (a házi rend), miközben minden hierarchikus sík a közvetlenül fölötte álló mintaképéhez igazodik. A fellépő problémák megoldását a múltban, a hagyományban találják meg az emberek. A zárt katolikus miliőben is ez volt az a szellemi magatartás, amelynek keretében a vallási szocializáció és a hit továbbadása végbement. A posztmodern ismertetőjegyei A posztmodern kor beköszöntésével sok tekintetben totális fordulat történt. Most közkinccsé válik az egyetemes igazság igényének elutasítása vagy kritikus szemlélete a filozófiai és vallási felfogások és rendszerek területén (ún. metaelbeszélésnek vagy mítosznak minősül például a morál, a történelem, Isten, az ideológiák, az utópiák és a vallások, de a tudomány is, ha az igazság képviseletére vagy egyetemességre tart igényt). A posztmodern relativizmust jelent. Meglehet, létezik objektív igazság, de senki sem tarthat igényt rá. Ebből individualizálódás következik, továbbá a hagyományos kötődések, a szolidaritás és az általános közösségi érzés elvesztése. Az egyes ember élete feldarabolódik, a kenyérkereső foglalkozás, a lakás és a szabadidő eltöltése gyakran eltérő helyeken és más-más személyek társaságában zajlik. Arról is beszélnek, hogy a társadalmi élet „szektorokra”, számos csoportra és egyénre bomlása következik be, és ezeknek a csoportoknak/ egyéneknek a gondolkodás- és viselkedésmódja gyakran ellentmond egymásnak. A tolerancia, a szabadság és a radikális sokféleség alapvető normává válik a társadalomban, a kultúrában és a művészetben. Az egyén előtt elméletileg végtelen lehetőségek nyílnak meg, a lakóhely megválasztásától a baráti kör megválasztásán át a foglalkozás megválasztásáig. Az egyén egyenesen rákényszerül arra, hogy folytonosan döntéseket hozzon, választási kényszer nehezedik rá. Minden élet másmilyen, elvész az „átlagos életrajz”. A szociológusok (a francia flaneur- ből eredően) „flanőrnek”, sétálgatónak nevezik a posztmodern embert, aki a lehető legtöbb választási lehetőséget szeretné nyitva hagyni, és csak kelletlenül köti le magát. A „flanőrizmusra” jellemző a lelkesedés a véletlen követése iránt, s hogy az ember ennek ellenére mindenütt életet találjon, bárhová vezeti is a véletlen. A bevásárlóutca vagy bevásárlóközpont lesz a posztmodern társadalom temploma, és a látszólag végtelen, nem kötelező ajánlat légköre pontosan beleillik a posztmodern ember életérzésébe. Számára az új mindig jobb, mint a régi, az „új” a minőség ismertetőjegyévé válik. A posztmoderben az egyén dönt, az egyén a király. Fontossá válik a közvélemény-kutatás, ennek logikus következményei pedig a Facebook-akciók és az online-petíciók. Mindezen változásokat nem irányították, és arról sincs szó, hogy ezeket jónak vagy rossznak értékeljük; tény, hogy ez a szellemi magatartás a 70-es, 80-as évek óta meghatározza minden nyugati felvilágosult társadalom életérzését. Különösen fontos viszont ebben az összefüggésben az igazság és a tekintély megváltozott felfogása. Az igazság a hagyományos társadalomban A hagyományos társadalomban az igazság abszolút és változhatatlan, Isten határozza meg (és közli az emberrel). Az igazság abszolút értelemben vett igazságot jelent, nem csupán számomra igazság, nem csupán a mi korunkban igazság, és nem csupán viszonylagos igazság! Amit Isten adott, az egyetemesen, abszolút módon és maradandóan igaz! A „mindig is így volt” határozta meg az emberek gondolkodását; az igazság abszolútnak számított, és nem kellett megindokolni. Az igazság a posztmodernben A tudományt, a műveltséget vagy a vallást egy sajátos kultúra vagy társadalom teremti meg, és csak ebben és e kultúrkör számára „igaz”. Mivel az embereknek nyelvet kell használniuk, hogy gondolkodni és kommunikálni tudjanak, s a szavak önkényes megjelölései a dolgoknak és eszméknek, „nincs lehetőség arra, hogy értékeljük vagy kritizáljuk azokat az eszméket, tényeket vagy igazságokat, amelyeket valamely nyelv közvetít”. Minden gondolkodás valamilyen „társadalmi rendszert” jelent. Vagyis amit „igazságnak” tekintünk, az egyszerűen önkényes „hitbeli felfogás, amelynek elfogadására társadalmunk kondicionált minket, ahogyan másokat egy sor teljesen más hitbeli felfogás elfogadására kondicionáltak”. Minden olyan rendszer vagy kijelentés, amely azt állítja magáról, hogy objektíve igaz, vagy amely hátrányosan ítéli meg más kultúrák értékeit, hitbeli felfogását, életmódját vagy igazságigényét, nem más, mint hatalmi játék, az egyik kultúra kísérlete arra, hogy uralma alá hajtson egy másik kultúrát. Az igazságot a párbeszédben alakítjuk ki, vagy találjuk meg. Az igazság viszonylagos. Az igazságnak érvekre van szüksége. A tekintély a hagyományos társadalomban Az igazság felfogásának felel meg a tekintély felfogása. A hagyományos társadalomban a tekintélyt kölcsönzött tekintélynek tartották, amelyet a hatalom, a hivatal vagy a cím, rang igazol. E tekintély gyakorlásának eszköze volt a felvilágosítás, oktatás, az előadás, a monológ, a hallgatósághoz intézett beszéd, a körirat vagy a rendelet.