„Érted Vagyok”, 2020 (31. évfolyam, 1. szám)

2020-02-01 / 1. szám

Isten Országa fitted va­gyok” 2020. február • 3 önkontroll, napi elhatározások és kiértékelések, önfegyelmezések, aszkézis... jól bevált eszköztárával rendelkezhetünk. Ha még használ­juk is ezek valamelyikét, akkor van esély a személyes fejlődésre. A „manikűrözött önkép” (Bish­op) veszélyét az önismerettel lehet elke­rülni. Néhány, sajátosan a Bokorra jellemző eszközt említek az alábbi­akban. Az idő­elszámolás régen rendsze­res tevékenységem volt. Ez azt je­lentette, hogy életem lényeges szempontjai szerint leírtam, hogy mire, mennyi időm ment el. Az évek folyamán kialakult egy nagy vona­lakban állandó életritmus, amely az idővel való gazdálkodást is megha­tározta (munkahely, közösségek, családi kötelességek, ima, szellemi élet, biológiai élet...). Ez aztán feleslegessé tette a napi időelszámo­lásaimat. Ma csak akkor végzek időelszámolást, amikor jelentős életvitel-változás mutatkozik az életemben. Ennek célja, hogy lé­nyeges vállalásaim ne csorbuljanak egy-egy új feladat jelentkezésekor. Jutnia kell minden fontos területre annyi időnek, amennyi szükséges. Ha ezt kiengedem a kezemből, ak­kor a körülmények, az igények sod­rása fogja beosztani az időmet. Ez pedig nem mindig van hannóniában jézusi küldetésemmel. Hitvestársam, családom nem meghatározója az időbeosztásomnak, hanem javaslat­­tevője. Hitvestársam erőteljes javas­lattevő, de nem parancsnokom, amint én sem vagyok az számára. Gyermekeim, unokáim sem lehet­nek meghatározók. Jut idő az egyéni vágyak, kívánságok teljesítésére is, ha a gyermek is tudja, hogy kérhet. Nem követelhet, sem hisztivel, sem ravasz érveléssel. Ha családom azt tapasztalja, hogy szolgálni igyek­szem őket, és kiszámítható, átlátható időbeosztással élek, akkor ehhez könnyebben igazodnak. A szeszé­lyes és alkalomszerűen élt élet őket is szeszélyes és ötletszerű életvitelre indíthatja. A pénzelszámolás fontossága egyre nagyobb kívánalom ebben az anyagiakat oltárra emelő világban. Mennyit, mikor, mire? Erre kell válaszolni. Adatszerűen. Cél, hogy jusson mindarra, amit fontosnak tartok, tartunk. Ez családi közösség­ben nem magánügy. Közös költség­­vetés ügye. Akik a család bevételé­hez hozzájárulnak, azoknak van a konkrét döntésekben beleszólási lehetőségük. Ahhoz, hogy koncent­rált kiadási helyzetben (pl. építke­zés) is jusson a karitász-„kasszába”, ahhoz bizony önnevelésből fakadó önfegyelemre van szükség. A radi­kálisan spórolás az éhezőktől is elspórolná a pénzt, mert mindig lehet valami nagyon fontos, ami miatt most kihagyhatjuk az adako­zást. A fegyelmezetlen pénzkezelő azt is elosztaná, ami majd csak ez­után folyik be a kasszába. „Minden jó megegyezés alapja a közös ér­dek” (Illyés). Közös érdek, hogy a szükséges és elégséges mértékben kézben tartsuk az anyagiakat is. A rendszeres megbeszélés és fegyelem a pénzt (Mammon) is arra fordítja, amire való az Isten Országa építésé­ben, a „szerezzetek barátokat” jézu­si felszólításnak megfelelően. A napi és állapotszerű lelki élet olyan eszköz, amely a felülről és belülről vezérelt ember sajátja. „Az igazi emberi élethez emberfeletti erőkre van szükség” (Farkas Jó­zsef). A reggeli elcsendesedés és az esti naplezárás segít az úton járás­ban akkor is, ha a nap sodrása el­eltérít. Családban is lehetséges a spirituális soknyelvűség. A szülői igyekezet és a valós tekintély az egynyelvűségre törekszik. Ez az igazán hatékony eszköz az értésre és megértésre, az együttműködésre. Az időnkénti, lelki tükörre épülő mér­legkészítés segít a napi és aktuális gondoknál szélesebb körű önvizsgá­latra. Jó hagyomány a Bokorban az Advent és a Lélekváró időszakának segítése írásos napi gondolatokkal. Ez az év 365 napjából száz napnyi közös imádkozást tesz lehetővé. Családban mindenképpen.­­ Akik ebben a keresztény és bokrosán jézusi eszköztárban nem találják meg a fejlődésük eszközeit, azok nyitnak mindenféle más lelkiségi irányzat felé. „Van imádság a temp­lomban, és van életünk mélyén” (Németh László). Ha az ima az Istenhez igazodni akarás spirituális eszköze, akkor egész életünk ki­emelkedő életjelensége ez. 2. A kisközösség Ez a második alapsejt, de túlnő a vérségi kötelékeinken. A II. Vatiká­ni Zsinat előtt hazánkban a Bokor volt az a mozgalom, amely magára nézve kötelező parancsnak élte meg a Hegyi beszédet egy olyan vallási légkörben, ahol ez tanácsként szere­pelt, és mindmáig így is szerepel. A Jézustól tanult tanító-tanítvány, küldő-küldött vonatkozásokat kitá­gítjuk. Mindenkinek tanítványból tanítóvá, küldöttből küldővé kell válnia. Kisközösségi fogalmakkal: minden vezetettnek, felvevőnek vezetővé, leadóvá kell válnia. Egy­szerűbben: egyéni barátkozásainkat kisközösségekbe való egybeszeretés vágyával végezzük. A történelem folyamán is ez a kisközösségi forma bizonyult a leghatékonyabbnak az emberi életminőség javításában. Ezért is mondjuk, hogy a kisközös­ség Jézus formai öröksége, a szere­tet családon túlmutató megélési tere. szeretem a csendet szeretem a csendet amely mindig ajándékailep meg olykor üzen valami nagyon szépet máskor pedig nekem szegezi a vétkem szeretem a csendet amely felerősít mindent bennem a jót amit majd még meg kell tennem s a rosszat amit Isten már elfelejtett szeretem a csendet amelybe Isten annyi titkot rejtett sok jövőbe mutató szent jelet amelyre csalfa holnapoíj csendje felel Habos László

Next