Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 11. kötet (1883-1884)
1. Vaisz Ignácz: Masolino olasz képíró művei. Adalékok a magyar műtörténethez. (1883)
Masolino olasz képíró művei. Az a szoros összeköttetés, mely Róbert Károly óta Magyarország és Olaszország közt fennállott,nemcsak a politikában, hanem a művészetben is kifejezést nyert. Főleg Zsigmond király uralkodása idejében, midőn Olaszországban a renaissoince nagy processusa mindinkább fejlődött, az akkori festészet legnagyobb mestereinek egyike, az 1383-ban Panicchle helységben született Masolino nemcsak honában, hanem itt Magyarországban is működött. Őt lehet azon fényes kapocs gyanánt tekinteni, mely a két ország közt a művészeti életet összefűzi. A történetíró és a műtörténész egyaránt érdekes talajt lel, ha ezen nyomokat kutatja. Masolino, ki Giotto után új nagy lendületet adott az olasz festészetnek, hazánkban is működvén, itt majdnem ugyanazon időben, mint a művészet régi híres hazájában, érvényre juttatá az újra felvirágzott festészetet. És büszkeséggel mondhatjuk, hogy valamint későbben a nyomdászat terén, úgy már a XV-ik században a festészet mezején is — Magyarország — Európa államai között, a legelsők sorában volt. Sőt mi több! Nemcsak, hogy a renaissance nyomai nálunk oly korán voltak láthatók, de sőt határozottan mondhatjuk, hogy hazánk befolyása Masolino későbbi olaszországi tevékenységében is nyilvánul. Ő ugyanis itt megérlelve és megizmosodva új, eredeti, friss benyomásokat nyert, melyek a typikus olaszországi alakokra és arczkifejezésekre nézve üdvös hatással voltak, sőt egyes alakjaiban tisztán magyarországi, természet utáni tanulmányainak reminiscentiáit találjuk. M. TUD. AKAD. ÉRT. A TÖRT. TUD. KÖRÉBŐL. *