Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 16. kötet (1893-1896)

1. Óváry Lipót: A magyar Anjouk eredete. (1893)

A magyar Anjouk eredete. 1. A hazai történelemnek egyik legfényesebb korszakát alkotott Anjouk eredetének tanulmányozása figyelmünket okvetetlenül ez uralkodóház bölcsőjének, a szicziliai király­ságnak történetére, valamint a világtörténet néhány neve­zetesebb fázisára is irányítván, feladatomul tűztem ki, jelen értekezésem keretéhez mért rövid leírásban, előadni mindenek­előtt az Anjouknak Szicziliába való bejövetele­s uralkodásuk első éveinek történetét, s e történetből s az abba belejátszott világeseményekből kiindulva, rámutatni mind­azon körülmé­nyekre, melyek a szicziliai Anjou-háznak a magyar Árpád­házzal való érintkezéseit, érdekközösségét s végeredményképen a magyar Anjou-ház megalapítását vonták magok után. * * * Hohenstaufeni II. Frigyes császár, Nápoly s Sziczilia királya, fiára Konrádra hagyván a szicziliai trónt, végrendele­tiig természetes fiát, Manfredit, kinek a tarantói herczegsé­get s a Monte Sant' Angelo grófságot hagyta, bizta meg, hogy Konrádnak Németországból való eljöveteléig mint helytartó kormányozza a szicziliai királyságot. Ismeretes az élethalál-harcz, melyet Hohenstaufeni Fri­gyes a pápasággal, az előbbinek pártján állott ghibellinek a guelfekkel, a világi hatalom az egyházi hatalommal vívtak, s IV. Incze pápa, ki még Frigyes életében határozottan kije­lenté vala, hogy vele soha békét kötni nem fog és sem őt, sem fiait, »e vipera-fajzatot«, a szicziliai trónon tűrni nem 3 M. T. AKAJD. ÉRTEK. A TÖRT. TUD. KOR. 1893. XVI. KÖT. 1. SZ. 1*

Next