Állami gimnázium, Erzsébetváros, 1903
A dunai Fehér az uralkodó család domíniuma, magán uradalma, ép úgy az erdőelvi Fehér is, mely eleinte Töhötöm utódainak magánbirtokát képezi, Gyula bukásával pedig a magyar király lesz tulajdonosa. A magyarság erdőelvét még gyérebben népesítette meg, mint a nagy magyar medencét; beköltöző útja a Meszesen, a Szamos völgyén nyílt a medencébe; amint a Szamos, Maros völgyén előnyomulnak a honfoglalók, számuk mind inkább apad, mert az egyes rajok leváltak s telepedtek a nekik megfelelő földeken. Az északról, a Szamos völgyén történt bevándorlás már annyira ismert, hogy bizonyítani sem szükséges, legfényesebb bizonyítéka az, hogy Hunyad megye csak 1276 körül alakul megyévé. Ha a Maros völgyén történt volna a hódítók benyomulása, e megye gazdag földjét nem hagyták volna megszállatlanul. A fentebb vázolt beköltözés következtében Erdőelvének déli nagy fele üresen maradt, ez a gyéren népesített, szélein néptelen, erdőkkel borított terület kapta a Fehér megye nevet, vagyis az egykori Fehér megye magában foglalta a mai Alsó-Fehér megyén kívül, Hunyad, Nagy-Küküllő, Szeben, Fogaras megyéket, részben a Barczaságot s Háromszék egy részét, vagyis Fehér megye képezte az Erdőelvén a legnagyobb királyi birtokot, ebből alakult ki 1276 körül Hunyad megyei), ebből a szászok Altes Landjai). Az első német települők ugyanis az Olt folyó irányában fölfelé haladtak egész addig, míg annak hullámai a Homoród patakot föl nem veszik. Nevezett folyó jobb partja mentén a szászok először a szebeni, újegyházi és selyki káptalanokat telepítették, ezért nevezi a szász nép ma is ezt a földet Das alte Landnak. 1) Pesti Eltűnt vármegyék II., 18. 1. 2) Pesti II., 41.