Esti Budapest, 1952. szeptember (1. évfolyam, 127-152. szám)
1952-09-01 / 127. szám
A múlti kísértete a Vörös Csillag Traktorgyár vasöntödéjében Emlékszem, gyerekkoromban olvastam egyszer egy rémregényt. Címét, íróját talán sohse tudtam, legalább is ma már nem emlékszem rá. De annyi még megmaradt bennem e ponyvából, hogy valami nagyon borzalmas volt. Kísértetek baktattak benne ide-oda, hátam még most is borsódzik huhogásukra, a könyvben oly élénken ecsetelt szemnélküli csontarcukra emlékezve. Ez a könyv jutott eszembe a Vörös Csillag Traktorgyár öntödéjében járva. „Kísértet" mászkál abban a műhelyben, igaz, nem olyan, mint a rémregény hősei. Ennek a „kísértetnek" nem kell éjféli kongatás s nem ijed meg a hajnali kakasszától — vagy ilyen híján — a reggeli kezdést jelző gyárdudától sem. Nagyon is élő valami ez. Mint a kénköves füst, úgy fekszik az öntödén, fertőz, mérgez. Megindul a panasz egész áradatés... A múlt emléke, hagyatéka az, ami „kísért” a Vörös Csillag öntödéjében. Más néven úgy hívják: szociáldemokratizmus. Nézzük meg, hogyan, mint tevékenykedik. Kopognak a fakalapácsok, roppant nagy ügyességgel formálják a magokat a „Május 1" női brigád tagjai. Minden mag olyan szép, mint valami kis fekete szobor. Kohut Magda elvtársnő a brigád vezetője. Egy-két kérdés és megindul a panasz egész áradata. — Bizony, nem mindig dolgoztunk mi külön a férfiaktól, az „Április 4” brigádtól. Közös műhelyben voltunk, de a helyzetünk igen nehéz volt Egy ideig tűrtünk, kértük őket, ne mondjanak olyan ocsmány szavakat. Na, erre még inkább rákezdtek. Ekkor kiköltöztünk. Most pedig már úgy áll a helyzet, hogy ha bemegyünk a műhelyükbe — a ketrecbe, ahogy magunk közt hívjuk — vizet inni, még azt sem engedik. A „Május 1’’-brigádban nem egy olyan nődolgozó van, aki egymásfél évvel ezelőtt még textilgyárban vagy más helyen dolgozott. Segítségre lenne szükségük. — Segítség? — csodálkozik Kohut elvtársnő. — Ismeretlen dolog az az „Április 4”-brigádban. Még azt is megakadályoznák, ha mástól kérnének segítséget. „Kulákok...“ „Napszámosok... “ Ez eddig azonban a dolognak csak egyik része. Van az öntödében még egy magkészítő brigád, az „Alkotmány". Tagjai jobbára átképzősök és legnagyobb részük vidéki dolgozó. Többségüknek még háza sincs, nem hogy földje volna. Egyszerű munkásemberek. Mégis, a pestiekből álló „Április 4”brigád előtt más nevük nincs, mint „kulákok" vagy „napszámosok". Mivelhogy segédmunkásokból lettek szakmunkásokká. S azt próbálná megtenni a nő-brigád, hogy a jól dolgozó „Alkotmány"-lngixá valamelyik tagjától segítséget kérne! " Volt már rá példa, de rájuk is támadtak az „Április 4”-beliek: „Minek hívjátok akulákokat’? Mit kérdeztek tőlük?" És az „Alkotmány”-brigád? Szintén nem rest: őt is „fúrják" — ő is „fúr", rágalmaz, gáncsoskodik, Berecz Istvánnal, a brigád vezetőjével, mint hívatlan prókátorral, szószólóval az élen. A kép tehát a következő: a férfiak áskálódnak a nők ellen, a nők a művezető ellen, a pestiek a vidékiek ellen, a vidékiek a pestiekkel állnak harcban és így tovább ... És ami mindebből következik íme, így kísért a szociáldemokratizmus a Vörös Csillag öntödéjében. Az alapszervezet vezetősége pedig semmit nem tesz ellene, sőt egyes vezetőségi tagok — az „Április 4”brigádbeliek — még maguk is szítják ezt, az ellenség csinálta ellentétet a különböző csoportok között. Nem veszik észre, hogy ezzel veszélyes, ellenséges nézeteket terjesztenek — nem látják a fáktól az erdőt, apró napi ügyeiktől az ellenséges kártevést. S amíg ezt szítják, al-X szik az osztályéberség, július-ban az öntödében 11,65 százalékX volt a selejt, lógásért, csavar-X gásért, nem egy öntödei mun-X kást kellett már javitó-ne-X velő munkára ítélni. A ku-? pólónál dolgozók nyakukban? hordják a védőszemüveget, nem? csatolják fejükre és nincs akit megmagyarázza: viseljék ren-X desen, vigyázzanak a szemükre. ? A vágányt pedig, amin az olvasztott vasat szállítják, csak éppen most javították meg, ami kor egy dolgozót már baleset ért öntés közben. Sőt mi több: } az üzemben szép számmal fész-} kel az ellenség, volt Horthy- tisztek, másfajta jómadarak,} „gróf” is a*kad köztük. X Ezek ellen irányítsa a harc élét az öntöde alapszervezeté* nek vezetősége! Leplezze le őket nyilvánosan, hogy a dél- gőzök szeme mindig rajtuk legyen. Ne engedjen tért nyerni a maradiságnak, a szociáldemokratizmus bomlasztó és fertőző ellenségei „eszme- jenek!” A Központi Vezetőségi június 27-i ülése erre hívta fel a figyelmünket, s hat ismét át-? lapozzák, áttanulmányozzák an? nak útmutatásait, nagyon ma ? gukra ismernek belőle bizonyos?öntödeiek. A Központi Vezető- ség ülése világos utat mutat: X lépjen rá és járjon rajta követ ? kezetesen a Vörös Csillag ? Traktorgyár vasöntödéjének X pártszervezete is. ? Is . A minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának budapesti nyertesei Most hozták nyilvánosságra a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a SZOT elnökségének határozatát az alkotmány tiszteletére indított szocialista munkaverseny győzteseinek jutalmazásáról. A budapesti üzemek szép eredményeket értek el ebben a versenyben. A kohászatban és gépgyártásban a Kalibergyár került a második helyre, amely ez év első hét hónapjában befejezett termelési tervét 111,2 százalékra teljesítette. A bányászatban és energiatermelésben szintén budapesti üzem, a Hungária Vegyiművek került a második helyre. Az építőanyagiparban a Kőbányai Téglagyár nyerte el a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Az üzem az első félévben teljes termelési tervét 129,6 százalékra, július havi tervét 123,4 százalékra teljesítené. A könnyűiparban a munkaverseny győztese és a vándorzászló nyertese a Kelenföldi Textilkombinát. Ezt az üzemet azonban a minisztertanács és a SZOT elnöksége figyelmeztetésben részesíti, mert a balesetek száma nem csökken a kívánt mértékben. Az élelmiszeriparban a Budapesti Csokoládégyár nyerte el a vándorzászlót. Az üzem első félévi tervét 112,3 százalékra teljesítette. A posta területén a Posta Alközpont Vállalat került az első helyre. A mélyépítőiparban a földalatti vasút építői vívták ki a második helyezést. A helyi iparban budapesti üzem, a Fővárosi Vas- és Fémöntöde került a harmadik helyre, amely az év első hét hónapjában tervét 107,7 százalékra teljesítette. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a verseny első helyezettjeinek a vándorzászló mellett pénzjutalmat is adományoz, a második és harmadik helyezetteket pedig dicsérő elismerésben és pénzjutalomban részesíti. Fülöp Juci Moszkvába utazott A DISZ-nap végéhez közeledett a Magyar Pamutban. Fülöp Juci csillogó szemmel, izgatottan figyelt az előadóra. Az elvtárs egy évig volt kint a Szovjetunióban és eljött hozzájuk, hogy beszéljen nekik a szovjet emberekről, Moszkváról, a fiatalok boldog életéről. Olyan jól esett itt ülni és hallgatni, beszívni magába azt a sok-sok bizakodást, amivel ez a fiatal, barnaképű fiú beszélt. Juci nem akart egyetlen szót sem elveszteni. A többiek már mozogtak körülötte, de ő kissé előredőlve, fürge ujjakkal jegyzetelt. Szüksége lesz még rá. Néhány óra — ő titkos szorongásokkal számolja a perceket, — aztán elröpíti a vonat Moszkva felé, a világ gyönyörű fővárosába. Ahogy reggelente felébred, még mindig álomnak hiszi a valóságot. Pedig becsületes, kommunista munkával érdemelte ki. Most pedig felír mindent, amit hall. S amikor az előadó elvtárs befejezte beszámolóját, mosolygós arccal teszi táskájába jegyzeteit. Úgy érezte, közelebb került a szovjet emberekhez. Azért jött ide, erre a DISZ-napra, hogy búcsút vegyen a fiataloktól, ígéretet tegyen, hogy úgy fog tanulni, ahogyan azt a pamutipari fiatalok, a cérnázó ifjúmunkásai elvárják tőle. S ez az elvtárs egészen közel hozta eléje a zóják, matroszovik hősi nemzedékét. Felállt. Szeme végigfutott a jól ismert, kedves arcokon. Megakadt Koletár Albert barna arcán, aztán Bracsok elvtársnő biztató tekintetével találkozott. Moszkvára gondolt, s valami forróság öntötte el belül. Újra érezte, milyen boldogság vár rá s ezt nem tudta magában tartani. — Elvtársak! Én is Moszkvába utazom, olyan nagyon boldog vagyok, hogy... — megakadt. Barna szeméből kibuggyant egy könnycsepp s lassan végigfolyt keze fején, aztán egyre több örömkönny folyt le a szeme sarkából, de azt is felszárította az a meleg mosoly, ahogy könnyezvenevetőn ennyit mondott még: — ígérem nektek, hogy úgy fogok tanulni, amint azt ti, fiatalok elvárjátok tőlem. Úgy fogok helytállni, hogy arra ti is büszkék lehessetek. Csak ennyit akartam mondani, és mindannyiotoknak köszönöm a bizalmat. Nagyon boldog vagyok, elvtársak... Sokáig zúgott a taps. A fiatalok ünnepelték Fülöp Júliát, aki fáradságot nem ismerő munkájával kiérdemelte, hogy Moszkvába utazhasson. — Tanulj hát, végezd olyan jól a dolgod, mint eddig, hogy mi, pamutipari fiatalok, mindig büszkén, felemelt fejjel gondolhassunk rád. Sok sikert, boldogságot kíván neked. Fülöp Júlia elvtársnő, a Pamutipar minden ifjúmunkása, mint a moszkvai Komszomoliskola jövendőbeli hallgatójának. Gregor Pál, a Magyar Pamutipar ifjúmunkása. Az olcsó péksütemény nyomában — kérek négy kiflit — szól egy magas fiatalember a pult mögött kiszolgáló Szabó Gyulánéhoz. Szabóné elvtársnő egy pillantást, vet a blokkra, azután kedvesen mondja: — Látszik, nem tetszett figyelmesen elolvasni a tegnapi újságot, amelyben benne áll, hogy a péksütemény árát 50 fillérre szállították le. — Most mit csináljunk? — kérdi a fiatalember. — Tessék még hozzáváltani tízfilléres blokkot és így négy sütemény helyett ötöt tetszik kapni. A fiatalember visszasiet a kasszához és percek alatt megoldódik a probléma. Bármerre járunk a városban, mindenütt nagy tetszéssel, nagy örömmel vették a dolgozók államunk szerető gondoskodását A Lenin-körúti Pest-északi Sütőüzem árudájában is sokan vásárolják a friss péksüteményeket. — Nemcsak olcsóbb, hanem még szebb, még jobb árut adunk a dolgozók asztalára — mondja a sütőüzem vezetője. ? Ma Budapesten általában húsz százalékkal több péksütő- menüt sütöttek, hogy a kereste- tét ki tudják elégíteni. Ma nyíl- nak meg az iskolák és minden gyerek szívesen visz uzsonnára magával egy-két ropogós, nem kiflit vagy zsemlyét. Tizen-* ötödikéig folyamatosan beveze-tik a változatos pékárut s így az dolgozóknak bármelyik KÖZ- ÉRT-üzletben rendelkezésére áll a különböző péksütemény féleség. ' ’ ♦ Bfí UDMSz a MOP BuDAPESTI l’ftnTBIZOTT'jáGfl fS fi fOvRROSI TBRRCS IBPJW_ Köszöntjük a nevelőket és tanítványaikat Ünneplő ruhában, nagy kíváncsisággal és izgalommal indultak ma útnak az elsőosztályosok. A feldíszített és megszépült iskolák kapui szélesre tárultak, hogy befogadják a jövő szakembereit, mérnökeit, orvosait. A gyermek életében ez a legelső nagy élmény. Az iskolában ismerkedik meg először a kötelesség fogalmával, az első komoly munkával. , Az egész ország készülődött erre a napra. Nyáron az szorgos kezek szépítgették, tisztogatták az iskolákat, hogy azok méltó köntösben fogadhassák a tanulókat. Alkotmányunk biztosítja a tanuláshoz való jogot. Pártunk és államunk a legmesszebbmenőkig gondoskodik arról, hogy a tanulás és művelődés zavartalan legyen. Pompás iskolák, jól felszerelt tanulótermek várják az ifjúságot. Több milió forintot fordítottunk ebben az évben is arra, hogy hazánkban még jobban, mint eddig, biztosítva legyen a tanulás. Budapesten ez év végéig kilenc iskola bővítését fejezik be s újabb két iskolával lesz gazdagabb fővárosunk. Régen az új iskolaév megkezdése csak gondot és szomorúságot hozott úgy a szülők, mint a gyermekek számára. — Várjon miből vegyenek tankönyvet, füzetet, még egy ceruza megvásárlása is probléma volt. Sok szülő emlékezik ezekben a napokban, hogyan is jártak ők az iskolába. Fazekas Lajosné, a XIII. kerület Üteg utca 18. számú ház egyik lakója, anyai büszkeséggel nézi kislányát, Julikát, aki most lett elsőosztályos. — Amilyen szomorú sorsom volt nekem — mondja —, olyan napsugaras az én kislányom élete. Amikor én gyermek voltam, még álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen élete is lehet a munkásember gyerekének. Gyakran mezítláb, éhesen mentem a csúf és barátságtalan iskolába. Nem is szeretek ezekre az időkre gondolni. Hány és hány tehetséges, tudásra szomjas proletárgyerek kallódott el a régi világban. Gyakran még a hat elemiig sem juthattak el, nemhogy egyetemre, vagy főiskolára. Hány és hány édesanya volt kénytelen gyermekét tíz-tizenkét éves korában kivenni az iskolából egyszerűen azért, mert a család sovány keresetéből kenyérre sem futotta s szükség volt a gyermek keresetére is. Ez volt az úri Magyarország politikája: a proli ne tanuljon, a proli dolgozzon, arra való. Ez isten rendelése. A felszabadulás után pártunk és dolgozó népünk győzelmei nyomán a munkás- és parasztfiatalok előtt szélesre tárult a tudás kapuja. Népi demokráciánkban nemcsak joga minden fiatalnak tanulni, hanem kötelessége is. És e kötelesség teljesítéséhez megvan minden előfeltétel. Ez évben a budapesti általános iskolák számára körülbelül 240.000 forintért könyveket, 140.000 forintért tanszereket vásároltak, hogy ezzel is tehermentesítsék a sokgyermekes szülőket s ezzel jutalmazzák a jól tanuló diákokat. Az egyetemek, főiskolák hallgatói ösztöndíjat kapnak, hogy minden gond nélkül, teljes erővel tanulhassanak. S most, amikor tanulóifjúságunk elfoglalja helyét az iskolák padjaiban, még nagyobb feladat hárul a szülőkre, a pedagógusokra, a tanácsokra, egész dolgozó népünkre. Tanítsák, neveljék ifjúságunkat, vigyázzanak gyermekeinkre. Lássák meg bennük szocialista hazánk jövendő építőit. Soha történelmünk folyamán nem álltak olyan nagy és szép feladatok az ifjúság előtt, mint a mi társadalmunkban. Ezekre a feladatokra kell előkészíteni gyermekeinket. Csak úgy tudjuk hatalmas terveinket megvalósítani, csak úgy tudjuk virágzó szocialista hazánkat építeni, ha ifjúságunkból olyan szakmunkások, tudósok, orvosok, mérnökök lesznek, akik a tudományok elsajátításával együtt magukba szívják az igaz hazafiságot, a bátor helytállást. Megtisztelő és egyben felelősségteljes munka vár a pedagógusokra, szülőkre egyaránt. S a jól és becsületesen elvégzett munkájuk legszebb jutalma ott fényesedik majd a jövő eredményeiben. Tovább bővítik, korszerűsítik nehézipari üzemeinket Úgyszólván nincs hazánkban olyan üzem, amely az ötéves terv során ne gazdagodna új gépekkel, műhelycsarnokokkal, amelyben szociális beruházások ne emelnék a dolgozók életszínvonalát. A MÁVAG Szivattyúgyárában többmillió forintos beruházási költséggel még ez évben elkészül egy korszerűen felszerelt műhelycsarnok. Ebben a helyiségben főként 25 és 50 köbméteres kompresszorokat készítenek majd, elsősorban bányaüzemeink és erőműveink részére. A terv gondoskodik a szállítás megkönnyítéséről is: a műhelycsarnokban egy tízes három öttonnás darut szerelnek fel. A Szivattyúgyár új üzemrészben előreláthatólag ebben a hónapban megindul a tervszerű munkapartjai építése is. Erre kerülnek majd a hajók, amint elkészültek azokon a külső szereléssel s itt a munkások zavartalanul dolgozhatnak a belső berendezés munkáin. A partfalat a tervek szerint szeptember 15-ig átadják rendeltetésének. A Laczkovits-telepen sokmillió forintos beruházási költséggel a közelmúltban új hajókovácsműhely építését kezdték meg. Ennek üzembehelyezése után a gyár még több hajót bocsáthat népgazdaságunk rendelkezésére. A Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár megnövekedett tervfeladatai szükségessé tették egy új öntöde építését. Az öntödében az elektromotorok öntvényházait készítik majd. Gyors ütemben, nagy lendülettel, különböző építőipari gépek segítségével folyik a munka az öntöde építésénél. Az új öntöde még ebben az évben megkezdi munkáját. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban még ez év elején kezdték építeni az új szerszámedző és kovácsolóműhelyeket. Az épülő műhelyekben elektromos és gáztüzelésű kemencét helyeztek el. Befejezéshez közeledik az új Megalakult a fővárosban ? a 40. termelőszövetkezeti csoport * Budapest III. kerületében újabb 15 egyénileg dolgozó? parasztasszony és hét dolgozó paraszt választotta a termelő-? szövetkezeti utat. Az új csoport „Előre” néven 12 holdas? kertészettel kezdi meg működé ? sét az új gazdasági évben. Az? Előre termelőcsoport megalaku ? lásával a budapesti tszcsk? száma negyvenre emelkedett. ? Vasárnap egész nap szállították az építkezési anyagokat a Fővárosi Teherfuvar gépkocsijai A minisztertanács zászlójának elnyeréséért folyó versenyben második helyezést elért Fővárosi Teherfuvar Vállalat dolgozói megvalósítják közlekedési kormányzatunknak azt a célkitűzését, hogy az őszi csúcsforgalom idején se éjjel, se vasárnap ne szüneteljen a szállítás. Most, szombat éjjel 63, vasárnap nappal 41 és vasárnap éjjel 15 kocsi állt munkába, szállították az építkezési anyagokat a különböző nagy budapesti építkezésekhez. Eddig 46 ezer operabérlet fogyott el , mától három újabb bérletsorozatot árusítanak Az Operaház és fiókja, a Városi Színház előadásai iránt nagy az érdeklődés. Az üzemek, hivatalok és intézmények csaknem teljes számban igényelték az előjegyzésre kiadott bérleteket. Augusztus 30-ig már 46 ezer bérletet ki is váltottak. Jelentős eredmény, hogy a bérletet vásároló ezikai munkások száma a tavalyinak háromszorosa. Tekintettel a rendkívüli érdeklődésre, az Operaház igazgatósága három újabb bérletsorozatot ad ki. Az új bérleteket mától árusítják az Operaház közönségszervezési osztályán, a Városi Színház épületében. Operabérlet igénylők a Városi Színház előcsarnokában