Esti Budapest, 1952. szeptember (1. évfolyam, 127-152. szám)

1952-09-05 / 131. szám

6 Három hét Helsinkiben 25 nemzet sakkozói között A kereskedelmi főiskola dísz­terme Helsinkiben három héten át elkeseredett sakkcsaták szín­helye volt: itt játszották le a X. sakkolimpiát, melyen 25 or­szág legjobb sakkozói vetélked­tek a csapatvilágbajnoki címért. A legtöbben messze földről jöt­tek (pl. Amerikából négy csa­pat), nem sajnálták a nagy fá­radságot, hogy részesei lehesse­nek az első igazi olimpiának. Az eddigi olimpiáról hiányzott a világ legerősebb sakkozó or­szága, a Szovjetunió, amely most első ízben lépett a „nem­zetek versenyén­­’ küzdők so­rába. A küzdelem a várakozáson fe­lül­ kemény volt, a Szovjetunió hat nagymesterből álló­ csapata reálisan győzött, de le kellett küzdenie néhány csapat meré­szen az első helyre­ célzó ro­­■ hamát, így a sakkvilág szem­tanúja lehetett a sportszem­pontból is­ ritka érdekességű végküzdelemnek. Ez így van rendjén, mert bizonyítja a ha­ladást az egész vonalon. A Szovjetuniónak nagy az ér­deme a magas színvonalú mér­kőzésben, mert minden sakkozó,­­akár Brazíliában, akár Ausztrá­liában van hazája, többnyire szovjet művekből tanul és szov­jet elemzések nyomán építi fel játékát. A csehszlovák verseny­zők, akik a negyedik hely kiví­vásával nagy sikert értek el, nyilatkozataikban nem mulaszt­­ják el rámutatni , arra, hogy mennyit köszönhetnek a szovjet sakkfolyóiratoknak és a Szovjet me­sterek önzetlen segítségének. A második helyre, a kezdeti gyengébb szereplés után az ar­­gentin együttes küzdötte fel magát, a harmadik helyen a jugoszláv csapat végzett. Mind­két együttes tapasztalt, világ­szerte ismert versenyzőkből áll, magas helyezésük eleve várható volt. Nagy ambícióval indult a küzdelembe az Egyesült Álla­­m­ok csapata, de fiatal verseny­zőinek megbízhatatlansága meg­hiúsította a nagy­­remények valós audi­tá­sát. A magyar csapat az elődöntő­ben jó formát mutatott és köny­­nyen igazolta a rendező bizott­ság döntésének helyes voltát, amely a magyar együttest a hat legerősebb közé sorolta és kiemelte. A döntőben azonban kiütközött a kellő fizikai felké­szültség hiánya és bár az össz­teljesítmény itt is kielégítőnek mondható, hiszen 19 jól felké­szült erős csapatot hagyott maga mögött, mégis bizonyos és minden szakértő előtt nyilván­való, hogy a magyar váloga­tott ennél is többet nyújthat. Csapatunk minden tagja lelki­­ismeretesen küzdött, csak né­hány, fizikai indiszpozícióra visszavezethető eltévelygés több ponttól fosztott meg minket, ami két-három hellyel vetett vissza bennünket. Mindenesetre meg­elégedéssel szögezhetjük le, hogy Szabó László nagymester nagy­szerű játéka általános elisme­réssel találkozott. Egészen a verseny végéig a legjobb ered­ménye volt az első táblán, mi több, 13 játszmában egyszer sem állt gyengébben, a legerő­­sebb ellenfeleket is fölényesen győzte le és csak az utolsó játszmákban volt észrevehető játékán a fáradtság nyoma. Hasonlóképpen elismerést érde­mel Szilv egészséges és sikeres játéka a harmadik táblán, ő is csak az utolsó játszmákban kezdett ingadozni és a döntő­ben csak egy játszmát vesztett éppen az utolsó fordulóban. Barcza nagymester, aki már annyiszor adta bizonyságát bá­mulatos szívósságának és­­küz­dőképességének, ezúttal nem tudta megtalálni önmagát és Flórián egyébként jó játékát sem kísérte szerencse. A fiatal tartalékok közül Pogáts meg­állta helyét, Molnár ellenben idegeskedett és lámpalázzal küzdött, ami természetesen ká­rosan befolyásolta játékát. Mögöttünk maradt két rendkí­vül erős együttes, a svéd és nyugatnémet csapat, holott az elődöntőben való szereplésük a legnagyobb reményekre jogosí­totta őket. A finn csapat az elődöntőben lelkesen harcolt és nagy sikernek könyvelheti el, hogy bejutott a döntőbe, kilen­cedik helyükkel megelégedettek voltak A X. olimpiának nagy sport­­beli és szakmai jelentősége mellett kiemelkedő az a meg­értő és barátságos­ szellem, amelyben az egész mérkőzés le­­zajlott. 25 nemzet fiai éltek együtt három hétig és jól meg­értették egymást. A Fide elnö­kének, Folke Rogardnak szavai szerint „jó lenne, ha a kard­csörtető politikusok példát ven­nének a sakkozókról...” Asztalos Lajos Ked­ves látogatók a Kistextben (Tudósítónktól) Nagy öröm­mel várt vendégek érkeztek szerdán délután a Kistextbe. Szőke Kató és Puskás Ferenc olimpiai bajnokaink látogatták meg a Kistext dolgozóit. A kultúrteremben megtartott ün­nepségen Gabnai Gusztáv spor­tf­el­elős bevezető szavai után először Szőke Kató, majd Puskás Ferenc számolt be a helsinki olimpiászról. A B­ász­text dolgozói több kérdést in­téztek olimpiai bajnokainkhoz, akiknek válasza után sportfilm következett. Az ünnepség rész­vevői lelkesen ünnepelték olim­pikonjainkat. MA ESTE több kerékpáros csúcsjavítási kísérletre kerül sor a Mi­linárison. Vida Tibor az egyórás állórajtos vezetés nélküli országos csúcs meg­döntésére tesz kísérletet, míg a Schillerwein—Fu­rmen és a Máté—Jakab kettős a különböző kétüléses (tandem) csúcsokat igyekszik megjavítani. ------------■ • ■---------------­ ÚJ ÉLET - ÚJ EREDMÉNYEK Nyolcesztendős korában látott először ököl­vívóm­ér­kőzést Zygmunt Chychla, a XV. hel­sinki olimpia váltósúlyú lengyel olimpiai baj­noka, amikor a „Gedania” sportegyesület ököl­vívóinak edzésére elvitte egyik rokona. A szőke kisfiú nem sokáig ült azonban nyugodtan. Any­­nyira megtetszett neki ez a számára még is­meretlen sport, hogy­ heves vágytól ösztönözve, a szorító mellett guggoló edzőhöz rohant és iz­gatottan adta elő mondanivalóját: — Zygmunt Chychla vagyok,1­8 éves, tanítson meg a bácsi engem is boxolni. — A bácsi megígérte. Ez 1933-ban történt. Nem minden ment azonban annak rendje­­módja szerint. Nagy nyomorban élt a Chychla­­család s Zygmunt keresetére is szükség volt. Tejet és újságot hordott kora reggel a tanítás előtt és késő délután a­­tanítás után. Megtör­tént azonban, hogy egy-két háznál nem kap­ták meg mindig időben a délutáni lapokat. Ilyenkor edzett az egyre fejlődő ifjúsági ököl­vívó, akinek szinte jönnie kellett az időt, hogy hódolhasson kedvenc sportjának. Múlt az idői elvégezte az elemi iskolát, majd mozdonyfűtő lett. Testre megerősödött, lélekben azonban ösz­­szetört: legázolták hazáját, Lengyelországot a hitleri fasiszták­ . Új elem­ a felszabadulás után kezdődött. Folytatta mesterségét és a neni államnak a dolgozókról gondoskodása eredményeként ju­tott már ideje a sportolásra és a tanulásra is. A napos oldalon jár ettol az idősül: középisko­lába iratkozik, bejut az országos bajnokság döntőjébe s Olejnik mögött 1947-ben ismét a döntőben látni. Olejnik azonban még mindig jobb nála. Nem kedvetlenedik el, edzői segítik s újabb segítséget is kap: a szovjet ökölvívók adják át neki tapasztalatai­kat. Eredménye: 1948-tól már minden évben Chycila Lengyel­­ország váltósúlyú bajnoka Kiválóan szerepel a londoni olimpián, a negyeddöntőig jut el. 1951- ben a milánói Európa Bajnokságon sorra győzi le ellenfeleit. Ezt a sikert csak kiindulópont­nak tekinti Helsinkire. Részt vesz minden egye­sületközi, országos és nemzetközi versenyen. Tapasztalatai egyre gazdagodnak. 1952 már­cius, Moszkva: edzőtáborozás a legjobb szovjet ökölvívókkal. Ilyen előkészület után már nem is megy meglepetésszámba, amikor augusztus 2-án a Messuhafli-sportcsarnokb­a­n a vezető­bíró magasba emeli Chychla jobbkezét, jelezve, hogy a lengyel ökölvívó megnyerte döntőbeli­ mérkőzését s ezzel az olimpiai bajnokságot. Végtelenül szerény, csendes fia­talember Zygmunt Chychla, aki nemcsak a sportban, hanem a termelőmunkában is az élen jár, példát mutat. Kiválóan végzi munká­ját mint vasúti tiszt. Elsőrendű feladatának tartja ezenkívül az ifjúság nevelését is. Az olimpia után szülővárosába, Gdanskba utazva vállalta a helyi „Kelejarz" sportegyesület ököl­­vívószakosztálya fiataljainak oktatását és ta­pasztalataival új chy­­chlák é­rtékelését. Chychla továbbra sem ül babérjaira. Most szorgalmasan készül a Wroclawi Európa Baj­nokságra, az újabb erőpróbára. MÉG MA KÖSSÖN SZERZŐDÉST NYULASRA minden mennyiségben a PRÉMESÁLLATTENYÉSZTŐ VÁLLALATTAL, mert szerződés esetén prémnyúlért élő­súlyban KILOGRAMMONKÉNT 12.5 FORINTOT fizetünk. Levélm­egkeresésre szerződési blankettát küldünk. PRÉMESÁLLATTENYÉSZTŐ VÁLLALAT Budapest, V., Sütő­ utca 1. &BUDAPEST PÉNTEK, 1932 SZEPTEMBER 5. Kézilabda Magyar lelkésztársasági kupa döntő Szeptember 6-án, szombaton 15.30-kor kerül sorra a kézi­labda Magyar Népköztársasági Kápa döntője a sportcsarnoki szabadtéri kispályán, a Bp. Honvéd, a Csepeli Vasas férfi és a Bp. Vörös Meteor, a VI. Magyar Posztó női csapa­tai között. A BTSE vasárnap reggel rendezi meg az 1952. évi ke­rékpáros Budapest terepbaj­nokságot. A küzdelmekre reg­gel nyolc órakor a Valéria­­telep mögötti gyakorlótéren ke­rül­ sor. Rajthoz állnak kiváló I. és II. osztályú versenyzőink is. A bajnokság első­­tizenhat helyezettje részt vesz majd a szeptember 28-án sorra kerülő országos terepbajnokságon. A verseny távja a férfiak részére 24, a nők részére 12 kilométer. ESTI BUDAPEST • MDP Budapesti Pártbizottsága és a Fővárosi Tanács lapja Főszerkesztő Bíró László Ferelt* szerkesztő Gál György Lapkiadó tulajdonos: Budapesti Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó Kürti Lászlónné Szerkesztősé:* és kiadóhivatal: Buda­pest, Vill., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: 343—104, 343—105, 343—107 343—108. Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda úv, Budapest, V., József ná­dor­ tér 1. Telefon: 180—350. Árusí­tási osztály, telefon: 382—325 Expe­díció telefon: 330—552. SZIRA Lap­nyomda. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály. BESZÉLŐ SZÁMOK Közel 162.000 dolgozó nézte meg, csupán három kerületben a Vidám Buda­­pest-akció előadásait. (Vill., Kulich Gyula-színpad, X., Csajkovszkij-park, V. Sztálin­­téri kultúrotthon.) 600 pedagógus számára az 1952—1953-as tanévben külön képzést biz­tosít a Budapesti Pedagó­giai Továbbképző Intézet. Ezeknek a pedagógusoknak az lesz a feladata, hogy a továbbképzésben részvevő 8000 nevelő munkáját irá­nyítsa. 115.000 ember vett részt a nyár folyamán az Országos Filharmónia által rendezett 64 hangver­senyen. 1. 561.512 látogatója volt a budapesti moziknak augusztus hónapban. Az idén augusztusban tehát 11,4 százalékkal több moziláto­gató volt Budapesten, mint tavaly. Londoni gyerek öröme Újsághír: A legkülönbö­zőbb állatokkal póbálják enyhíteni a londoni hús­hiányt . Anyukám, ha már a papa nem vitt el az állatkertbe/hadd mehes­sek veled legalább a henteshez. Ahol nem tanultak eleget a múltból Az Egyesült Izzó régi, har­cokban edzett munkásai gyak­ran beszélnek a múltról. Azok­ról az időkről, amikor százezre­ket mozgatott meg a kenyérért folytatott küzdelem, amikor a gyárakban, nagyüzemekben ro­botoló munkások a tüntetés fegyveréhez nyúltak egy ember­ségesebb életforma kivívásáért. Az Egyesült Izzóban is folyt a küzdelem. Volt kivel hadakozni. Nem hiába emlegetik ezt a gyá­rat a szociáldemokrácia egykori fellegváraként. Kik azok a jobboldali szociáldemokraták... Csillag István szeme össze­szűkül és úgy villódzik benne a harag tüze, mintha csak teg­nap történtek volna azok a gya­lázatos események, amelyekről beszél: „1919 után sokan vol­tunk, akiket már nem lehetett az orruknál fogva vezetni. Nem is hagytuk magunkat. A szoc­­dem­ berkekben Idába gyalázták a mi proletárdiktatúránkat, hiá­ba áskálódtak a Szovjetunió el­len. Az idők folyamán mind többen rájöttek arra, kik is azok a jobboldali szociáldemokraták. Ha itt a gyárban mozgolódni kezdtünk, körülvettek bennün­ket, mint a darazsak. A rendőr­ség mindig tudta, kik szólaltak fel a munkás­gyűléseken, ki volt az, aki a száját ki merte nyitni a­ rendszer ellen. Sok megmoz­dulásunkat árulták el a jobbol­dali szocdemek. Sok becsületes munkásember vére tapad kezük­höz. Abban az időben — foly­tatja visszaemlékezését Csillag bácsi — tiltva volt a politizá­lás. Még újságot sem hozhat­tunk be a gyárba. Itt csak dol­gozni volt szabad, de azt az­után rogyásig. A felszabadulás után úgy gondoltuk, nem lesz többé dolgunk ezekkel az ala­kokkal. Tévedtünk. Akkor kez­dődött csak igazán a harc..." És Csillag bácsi köteleket tud­na ezekről a küzdelmekről be­szélni. Az Egyesült Izzóból azóta el­tűntek a hírhedt nagypárok, grosszmarlonok, a szociáldemo­­kratizm­us azonban mint csúnya fekély ott terpeszkedik, élősködik továbbra is az üzemben. „A hegedűsnek gyantázni kell, a dalosnak öblíteni" Nagyon kevés embernek tűnt fel az Egyesült Izzóban•—még Vodicska elvtársnak, a szak­szervezeti kultúrfelelősnek sem mindaddig, amíg a pártbizott­ság fel nem hívta figyelmét, hogy a kultúrmunka iránti „kö­­­­zömbösségnek" hol van a gyö­kere.. Ennek ellenére Vodicska elvtárs még most is úgy jár munkájával, mint Kőműves Ke­lemenek magas Déva vára épí­tésénél, amit ma felépít, hol­napra összedől. Ezért aztán mindig tele van panasszal. Leg­inkább, erre hivatkozik: „Kevés a pénzünk, pénz nélkül pedig nem lehet jó kultúrgárdát ala­kítani. Itt van például a dal­körünk. Régi, kipróbált dalos egytől egyig. Mindig számítha­tunk rájuk. De össze is kell tartani őket valamivel. ,A‘ he­gedűsnek gyantázni kell, a da­losnak öblíteni.’ Ez nálunk a szólásmondás. És a bor is, meg a­ sör is pénzbe kerül." Vodicska elvtárs arra is magyarázatot talál, hogy a fiatalok és a nők miért „tartózkodnak a dalárdá­tól ”. „Nem jó a vegyeskórus. Ezt már kipróbáltuk. Rombolja az erkölcsöket." Ezt mondja. Az elnémított csasztuskázók Azt is természetesnek talál­ják az Egyesült Izzóban, hogy az ifjúmunkásokat nem lehet bevonni a népi tánccsoportba. De azt már senki sem meri ál­lítani, hogy­­a fiatalok nem sze­retnek táncolni. Mert táncol­nak... „A jampec-kérdés jól áll az üzemben" — mondja az egyik dolgozó. „Van belőlük elég." Ezek aztán úgy terjesz­tik a, hóbortos, nyavalyatörős rángatózásokat, mint az őszi eső a bolond gombát. Az olyan esetek sem nyitják ki a kultúr­vezetőség szemét, mint amilye­nek gyakran fordulnak elő az egyes alapszervezetekben. Nagy Lajosné, a XVII. alapszervezet kultúrfelelőse fásultan jelenti ki: „Nem lehet itt semmit csinálni, hiába törjük magunkat. A múlt­kor is az történt, hogy a ter­melési értekezlet előtt csaszlus­­kát akartunk előadni. A műve­zetőnk nem engedte. Úgy lát­­szik, a ,­ó szíve’ nem tűrte, hogy bíráljunk. Hát el is hall­gattunk. De előfordult ez már a­ gépműhelyben is, ahol elke­nik a hibákat, s nem tűrik, E°gy valaki szót emeljen." A becsületes kultúrmunkások kis csoportja hiába küszködik, s a sikertelenség soknak kedvét sze­gi. Gyakran felhangzik a jogos panasz: „Miért van az, hogy a gyár vezetősége sohasem jön közénk, nem látogatja rendez­vényeinket. Úgy tűnik, mintha megtűrtl személyek lennénk a gyárban, akikre semmi szük­­ség... " Az Egyesült Izzó dolgozóinak régi harcossága, ébersége úgy­­látszik elszenderült. Az új harci formákat még nem tanulták meg. Pedig módjukban állt volna. Az ellenséget nem jel­lemzi az álmosság, a tétlenség. Állandóan támad, amíg csak egy csekély támpontja is van. S az Egyesült Izzóban jelenleg van támpontja: a maradiság, a kezdeményezés hiánya, az éber­­telenség, a megalkuvás. A párt­bizottsággal az élen kezdje meg a­ harcot a szakszervezeti kul­­túrfelelőstől kezdve minden ak­tivista, minden becsületes dol­gozó. Leplezzék le bátran a hangadókat, a megalkuvókat, a bírálat elfojtóit. Kezdjék meg végre az Egyesült Izzó dolgo­zóihoz méltó kultúrélet megte­remtését. Olyan kultúréletet, amelybe szívesen és lelkesedés­sel kapcsolódnak be a dolgo­zók százai. S ennek sikerüln­i kell, mert megvan hozzá min­den előfeltétel: pártunk segít­sége és útmutatása. elhasznált holmi, vas, fém, papír, rongy akad mindenfelé. Gyűjtsd össze. Add át a MÉH-nek, vagy az érte jelentkező ifjaknak. Bányászfilmek kerülnek bemutatásra a bányásznap alkalmából Számos vidéki filmszínházban kerülnek bemutatásra az eddig is nagy sikerrel játszott bá­­nyászfilmek a bányásznap al­kalmából Oroszlányban, Pere­cesbányán és még más helysér­gekben a „Donyeci bányászok" című színes szovjet filmet ve­títik, Tatabányán, Vizsláson, Petőfibányán és még több he­lyen a „Szerencse fel" című filmet tűzik műsorra a film­színházak. A mozival nem ren­delkező bányászlakta helyeken is lesznek filmvetítések­­a bá­nyásznapi ünnepségek során, így az ország területén több mint 120 bányászszálláson ve­títik le a „Donyeci bányászok" és a „Szerencse fel" című fil­meket. Csehszlovák írók érkeztek a Móricz Zsimond-ü­nnepségek­re Móricz Zsigmond halálának tizedik évfordulójával kapcsola­tos ünnepségekre csütörtökön három csehszlovák író, Kvetos­­lav F., Sedlacek és Jindrich Hil­er érkezett Budapestre. Apró- és f­­is hirdetések üzemképes allapot- Használt rádiót és Használt mínusz­ban lévő újabb ü­­­zenegépet vásárol lemezeket - vásárol pusú használt por-­a­­ es -zárná be­ a 6. sz. Keravill szívót és padlóké­­ravill bolt. VI. ker bolt. V., Kossuth félét, ventilátort és Nagymező­ utca 14. Lajos-u. 2. Telefon: hajszárítót teljes Tel.: 224—845. 1­33—033, tartozékkal vásá- ------ ---- ---------- — ----------------­rol a 11. sz. Kora- Porszívót kölcsön- Használt háztartási. vili bolt,­­ I.. Len.n. vehet Keravilltől. és szabóipari varró­­krt. 101. szám. le- „ . . . . . . ... , t­lefon: 125_531. Boltjaink a varos tjepot vasáról a .1 ---------------.-----——,—- minden­ részében, as szúrná Keravill 'kúpgörgő vagy ke- kölcsöndij egy nap- bolt. VII., Rákóczi­vi­­csös kocsikat ke- ra 12 Frt. fél nap- út 14. Telefon: 221 résünk megvételre, ha 7 Frt —695 Üzletépítési és Be- — rendező Vállalat,­­ Budapest, IX., MS-­f.« 13n—növ.Tel:I mmuxttv&Büppfform |

Next