Esti Budapest, 1953. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1953-06-01 / 126. szám

PÁRTÉLET Az elreolt hetekben kapta meg Jelenszky József elvtárs sztaha­novista esztergályos, az Április 4 Gépgyár dolgozója „Az ország harmadik legjobb karusszelesz­­tergályosa"-oklevelet. Kiváló népnevelői munkát végzett a vá­lasztási békeversenyben is. Nép­nevelőmunkájával és termelési eredményeivel egyaránt a nép­front választási felhívásában nyilvánosságra hozott nagyszerű távlatok valóraváltására moz­gósít. ★ A nagyszerű szovjet gép Több mun­kat­ár­sunk van mű­helyünkben, a­kik nemrégiben még tengtek-lógtak, sétáltak s beszélgettek munkai­dő­ alatt, így persze nem tudták elérni a 100 százalékot. A választási béke­­verseny során sokat foglalkoz­tunk velük s büszkén mondha­tom, legtöbbjük teljesítménye 100 százalék fölé emelkedett s azóta is tartják ezt az ered­ményt. Gyüre József­né is ezek közé tartozik. Sokat foglalkoz­tam vele , volt olyan nap, amikor Gyüréné elv­társnő elérte a 130, sőt a 150 százalékot is. Alapszervezetün­­ben né­pne­­velő értekezleten beszéltük meg, hogy a népnevelő munkát a vá­lasztás után is mindennapi fel­adatunknak tartjuk. Különösen figyelmesen kell foglalkozni a termelésben még mindig gyen­gén álló munkatársainkkal, ezért az elmaradók patronálását felosztottuk magunk között. Meg szeretném még írni, hogy a népnevelőnek néha milyen ér­dekes alkalmai tan­átkozik a ne­velő munkára. Az elmúlt napok­ban az egyik budapesti iskola növendékei jártak nálunk üzem­­látogatáson. Csoportokba verőd­ A népnevelő munkát a választások után is mindennapi feladatunknak tartjuk Budapesti népnevelők leveleiből ve nézegették gépeinket. — Egy ilyen csoport nálam is megállt. „Ilii, de nagy gép, de szép gép!” — ilyen megjegyzéseket hallot­tam. „Ugye, ez amerikai?” — fordult hozzám az egyik diák. — Nem — feleltem — belga gyártmányú. indjárt gondol­tam, hogy­­valami nyugati, mert nagyon klassz!” — mondta a fiú. Erre odavezettem a műhelyünk­ben lévő szovjet óriás karosszel­géphez, amely úgy van tervez­ve, hogy már valósággal gondol­kozik az emberek helyett. S hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak, az egész csoportnak nyomban meg is magyaráztam, milyen sokat tud ez a gép, amelyhez hasonlót nyugati álla­mok nem gyártanak. Később visszajött hozzám ez a diá­k s csak annyit mondott: igazi „klassz" gépek a szovjet gépek. Feszi István népnevelő, a AlÁVAG sztahanovista esztergá­lyosa. „Ne kelljen szégyenkeznünk rossz minőségi munkánk miatt“ Népnevelő vagyok, sokszor foglalkozom, beszélgetek mun­katársaimmal, igyekszem elő­segíteni fejlődésüket. Külö­nösen szemmel tartom a szövő­dében Szeleczki Rózát és Solner Júliát, mivel e két elvtársnő elég rossz minőségű árut sző. Szeleczki Róza a legutóbbi de­kádban 89 százalékra teljesítet­te tervét, a minőségét pedig 97 százalékra. Solner Júlia 108 százalékot ért el ugyan, de ez­zel szemben minőségi tervét csak 97 százalékra tudta teljesíteni. Megmagyaráztam Solner elv­­társnőnek: eleinte inkább ter­meljen két vagy háromezer ve­téssel kevesebbet, de jobban vi­gyázzon a minőségi munkára s ehhez néhány jó fogást is mutattam neki . Mi — mondtam a két elvtársnő­nek — emelt fővel aka­runk megállni a­­békéért har­coló emberiség küldöttei előtt, akik a június 15-i Béke-Világta­­nács ülésére érkeznek Budapest­re. Ha ti is azt akarjátok, hogy ne kelljen szégyenkeznünk rossz minőségi munkánk miatt, dol­gozzatok figyelmesebben. A kül­földi vendégek minden bizonnyal megjegyzik maguknak és szerte a világon elmondják a nálunk látottakat és tapasztaltakat. Miért kellene éppen nekünk, pa­mutipari dolgozóknak szégyen­keznünk amiatt, hogy rossz mi­­nőségű árut szövünk. Gönczöl Margit, sztahanovista ifjúmunkás, Magyar Pamutipar „Olyan mértékben valósulnak meg terveid, ahogyan képezed magad“ Az Erőgépjavító Vállalat nép­nevelői nem várnak mindig „felsőbb utasításra”: önmaguk­­tól is beszélgetnek a csoport­jukba tartozó dolgozókkal a pártoktatási év befejezéséről. Lavranics Dezső népnevelő­társam már előző héten pénte­ken, szombaton figyelmezteti az elvtársakat, hogy intézzék el ügyes-bajos dolgaikat, nehogy a hétfői oktatásról mulasztaniok kelljen. Az elvtársak örülnek a figyelmeztetésnek és az ered­mény meg is mutatkozik: a Lov­ranics elvtárs csoportjába tar­tozó elvtársak csak ritkán és alapos indok esetén maradnak távol a foglalkozásokról. Elmondhatjuk, hogy üzemünk­ben lelkesen készülnek az elv­társak az összefoglalókra, de azért nem mindenkinél megy olyan könnyen a dolog. Éppen a napokban volt vitám Mészá­ros József DISZ-taggal, aki több esetben távolmaradt a po­litikai iskolákról. Arra hivatko­zott, hogy főleg az üzemen kí­vül van elfoglaltsága és úgy látja, hogy éppen a sok mu­lasztása miatt nem is érdemes Ecker Árpád elvtárs, az Egyesült­ Izzó mérnöke, az üzem legjobb­ népnevelői közé tartozik. A vá­­­lasztási agitációban új ötéves­ tervünk perspektíváját mutatta­ meg meggyőzően. A selejt első-J számú ellenségeinek sorában is-­­merik az Izzóban. Propagan-­­dista munkáját igen lelkesen­­ végzi. Munkatársai becsülik, sze­­­retik, mert problémáikat mindig­ szívesen meghallgatja. Különö­ö­sen a fiataloknak nyújt sok se­gítséget munkájukhoz. ★ résztvenni az összefoglalókon. Én ezt válaszoltam: — Ha kinti munkát végzel is, nem szabad elszakadnod az üzemi DISZ-élettől, hanem el­lenkezőleg: ki kell használnod a politikai iskolát is arra, hogy meglegyen a kapcsolatod to­vábbra is az üzemmel. Elsősor­ban a te hasznod, ha rendesen tanulsz. Biztosan szeretnél előbbrejutni a termelőmunkában. Azt is tudom, hogy szeretnél tagjelölt lenni. Nehogy azt gon­dold, hogy ez független tőled, s csak a pártszervezeten múlik! Olyan mértékben valósulnak meg terveid, ahogyan képezed magad. Az összefoglalókon való részvétel pedig igen jó alkalom lesz arra, hogy a mulasztotta­kat pótoljad és meglátod, mi­lyen sok újat is tanulsz majd. A beszélgetés után nem adott mindjárt választ Mészáros elv­társ. Később mégis megígérte, hogy eljön hétfőn. Nagyon ki­váncsi vagyok, hogy betartja-e szavát, mert — szó ami szó — már nem először ígéri ezt Huszár Aladár népnevelő Hiánycikk kiállítást nyitottak meg A Vas- és Műszaki Kereske­delmi Központ szombaton dél­előtt megnyitotta hiánycikk ki­állítását. A kiállításon olyan háztartási gépeket, edényárukat, villamossági cikkeket és más fontos felszereléseket mutatnak be, amelyekből az ipar és a ke­reskedelem jobb együttműködé­se nyomán a hiány megszüntet­hető lenne. Éppen ezért a kiál­lítás megnyitására meghívták az általános gépipari minisztérium, a helyiipari minisztérium, az OKISZ illetékes képviselőit és számos kisipari termelőszövet­kezet dolgozóit. A megjelentek nagy érdeklődéssel szemlélték a kiállított hiánycikkeket és már a helyszínen élénk tárgyalás bontakozott ki az ipar és keres­kedelem szakemberei között, sőt megállapodások születtek egyes hiánycikkek gyártásáról. A Világifjúsági Találkozó kulturális előkészületei A bukaresti VIT-et megelőző irodalmi, képzőművészeti, zenei versenyekre, művészeink új al­kotásokkal készülnek. Alkotá­saikban a magyar ifjúság és a világ ifjúságának életét, harcát mutatják be. Kiváló, fiatal zeneszerzők ja­vaslatára az elmúlt hetekben if­júsági szimfonikus zenekar ala­kult, amely rendszeres próbák­kal készül a VIT zenei verse­nyeire és már bemutatkozó hangversenyt is tartott. Készül­nek a bukaresti versenyekre ének­­kes, hangszeres és fiatal ba­­­lettművészeink is. Koreográfus­­­sóink új magyar társastáncokat­ terveznek, amelyeket a VIT-en­ részvevő magyar küldöttek is­ , mertetnek majd meg Bukarest-­ ben a világ minden tájáról oda-­ sereglett ifjúsággal. Sportolóink­ rendszeres keretedzéseken vesz- e­nek részt és nemes versengés­­ indult meg közöttük, hogy be­­­juthassanak a VIT-en részvevő­ sportküldöttségbe. A munkások egészségéért Pártunk javaslatára a minisz­tertanács és a SZOT 1952. jú­niusában közös értekezleten tár­gyalta meg üzemeink munkavé­delmi helyzetét. Az eredményes értekezlet után az iparági mi­nisztériumok rendeletet adtak ki, mely meghatározta és rögzí­tette a munkavédelemmel és bal­­esetelhárítással megbízott üzemi szervek feladatait. A szakszervezeti bizottsággal megbeszéltük a rendeletet és azt, hogyan, miként alkalmazzuk üzemünkben. Meg kellett szün­tetnünk a présműhelyben akko­riban sűrűn előforduló balese­teket, amelyek havonta négy-öt esetben fordultak elő. Egy újí­tás bevezetésével, melyet prés­gépeinken alkalmaztunk, elkerül­hetővé tettük az ilyen irányú bal­eseteket. A határozat alapján megszer­veztük a társadalmi aktivistá­kat, akiket tanfolyamon oktat­tunk ki. A hálózat eredményesen végzi feladatát. Az elmúlt év­ben 130.000 forint beruházást kaptunk, amelyből 160 öltöző­­szekrényt készítettünk, a töb­bit pedig szellőző- és védőberen­dezésekre fordítottuk. Idén ezt az összeget felemelték és 190 ezer forint áll rendelkezésünk­re. Ebből az összegből már el­készítettünk három műhelyünk részére négy elszívóberendezést, melyeket dolgozóink örömmel vettek. Május első napjaiban négy főből álló bizottsági bri­gádot szerveztünk, melyeknek fel­adatuk a gépi- és elektromos védőberendezések felülvizsgála­ta és készítése. Sok feladatot végeztünk már el a dolgozók egészsége és biz­tonsága érdekében, de munkánk még eredményesebb lenne, ha egyes műszaki vezetők több gonddal és odaadással végez­nék el ilyen irányú feladatukat is. Sajnos, még vannak olyan mű­szaki vezetők üzemünkben, akik nehezen akarják megérteni, hogy a dolgozó nép államában leg­főbb érték az ember. Így pél­dául Staffel Kálmán művezető,­­ aki, ha jobban ellenőrizte volna a munkahelyi biztonsá­got, nem történt volna meg, hogy egyik dolgozónk komoly kézsérülést szenvedett. Vagy Major Sándor művezető, aki nagy mértékben lebecsülte a hozzá beosztott dolgozókról való gondoskodást, annak elle­nére, hogy a közelmúltban egy mulasztása miatt háromhónapi prémiumelvonásra javasoltuk. Megoldatlan feladat azon­ban még üzemünkben az oktató­film vetítése, valamint a fürdők és öltözők bővítése. Remélem, hogy a közeljövőben ezekre a problémákra is találunk megol­dást. Gaál Sándor, a Beloiannisz-gyár mun­kavédelmi felelőse. &BUDMST fl MDP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSftGR­ES fl fOVÁROSI TBpflCS IRPJB Bürokrácia — munkásvédelem helyett Az EMAG-gyár a felszabadulás előtt arról volt híres, hogy ebben az üzemben történt a legtöbb és leg­súlyosabb baleset. Nem volt egyetlen műhelye, ahol hetenkint 8—10 balesetet ne tartottak volna nyilván A gépekről hiá­nyoztak a legelemibb védőberendezések. A tőkés, a gyár ura pedig egyre hízott, gazdagodott. Mit törődött ő a munkások életével, egészségük védelmével? Számára csak egy volt a fontos: a minél magasabb profit, a busás haszon. A felszabadulás után nagyot fordult a világ az EMAG- gyárban is. Fontos megbízatást kaptak a gyár dolgozói: pa­rasztságunk részére készítenek arató-cséplőgépeket, melyek megkönnyítik a mezőgazdasági munkát s hozzájárulnak élet­színvonalunk emelkedésének meggyorsításához. A régi, kor­szerűtlen berendezést új gépekkel bővítették, korszerű, új üzemrészek épültek, természetesen gondoskodtak arról is, hogy az elavult gépekre megfelelő védőberendezések kerül­jenek. A gyárral együtt növekedett a dolgozók létszáma is. Olyan munkások kerültek az üzembe, akik közül számosan még sohasem dolgoztak üzemben. Fokozott gonddal kellett volna tehát foglalkozni a munkásvédelem kérdéseivel. Tör­tént is egy és más: a népnevelők, szakszervezeti bizalmiak foglalkoztak is velük, különösen azután, hogy megjelent a minisztertanács határozata, amely szerint csak megfelelő munkavédelmi oktatás után lehet az új dolgozót a gép mellé állítani. Vannak azonban az EMAG-gyárban olyan emberek — köztük felelős vezetők — akik ezeket az óvintézkedéseket, rendszabályokat csak aféle tonnának tartják s mivel rende­letben megjelentek, hát tessék-lássék, a betű értelmében al­kalmazkodnak hozzá, így vélekedett Zamurek István műve­zető is. Jelentést kért az új dolgozókról s aztán nyilatkozato­kat íratott alá velük, hogy elvégezték a munkavédelmi tanfo­lyamot. Majd azt hangoztatta előttük, bizonyára önmaga megnyugtatására is: „Örüljenek, hogy nem kell oktatásra járniok, írják csak nyugodtan alá ezt a nyilatkozatot s, ha valaki kéri, felmutatják, ezzel rendben is lesz a dolog."* Zamurek művezetőnek ez az intézkedése iskolapéldája a munkavédelmi határozatok felrúgásának. Egyszerűen el­hárította a felelősséget magáról, gondolván, ha baleset tör­ténik, hát magára vessen az illető, amikor az ügyet vizs­gálják. Mit törődött ő már azzal, hogy mennyi gondot, szo­morúságot okozhat a megsérülteinek és hozzátartozóiknak bürokratikus magatartásával. Előkelő idegenként kezelte azt az alapelvet, hogy nálunk a legfőbb érték az ember, azt, hogy nálunk minden a dolgozó emberért van. Ahelyett, hogy maga is példát mutatott volna nevelőmunkával, a dolgozók egy ortás iránti felelősségének növelésével, a szociáldemo­­kratizmus szócsöveként azzal tért napirendre saját mulasztá­sai fölött, hogy a munkavédelmi határozatok betartását nyi­latkozatok aláíratásával intézte el. Nem csoda tehát, hogy még mindig nincs minden rendben az EMAG-ban a munka­­védelem körül, hiszen eltűrték az ilyen bürokratikus, az embereket semmibevevő eljárást. Ennek következménye, hogy még legutóbb is előfordultak súlyos balesetek a gyárban. Látszólag — papíron — minden „rendben volt’*, azonban a biztonságos munka feltételei nem voltak meg, így a Ciklus­­üzemben, a vezető Szigeti István nem ellenőrizte a magas­­feszültségű áramot vezető kábelek biztonságos szigetelését. Persze, a felelős vezetők nem kerülik el a felelősségrevonást. A munkavédelmi határozatok betartása, a balesetelhárí­tás — ma törvény nálunk. Ennek szellemében követnek el mindent üzemeinkben, hogy biztosítsák a zavartalan munka­menetet, az egészséges munkakörülményeket. A Gheorghiu- Dej Hajógyárban például nincs már olyan gép, amely ne lenne védőberendezéssel felszerelve és nincs olyan munkás, aki ne részesült volna munkavédelmi oktatásban. A szakszer­vezeti bizottság rendszeresen ellenőrzi a műhelyeket, hogy betartják-e azokban a munkavédelmi rendszabályokat. Az igazgató pedig mindenkor szigorúan jár el a gondatlanság okozójával szemben. Az a feladat tehát, hogy a budapesti üzemek dolgozói, műszaki vezetői és szakszervezeti bizottságai kövessenek el mindent a munkavédelmi határozatok betartásáért, harcolja­nak kíméletlenül azok ellen, akik ezt semmibe veszik és élez­zék át, hogy az egészségvédelem fontos tényező népünk fel­emelkedésében. Párosversennyel, békeműszakkal készülnek a budapesti dolgozók a Béke- Világtanács ülésére Balázs József és Kollár János versenye Az Acélöntő­ és Csőgyár két kiváló dolgozója, Kollár János sztahanovista vasöntő és Balázs József sztahanovista acélöntő már több mint egy éve verse­nyeznek egymással. Versenyük eredménye igen változatos. Hol az egyik, hol a másik kiváló öntő vitte el a pálmát az egyes versenyszakaszokban. A válasz­tás tiszteletére folyó békever­senyben például Kollár János 12,6 százalékkal hagyta le ver­senytársát. Balázs József elvtárs most készül visszahódítani az első helyet. A Béke-Világtanács bu­dapesti ülésszakának tiszteletére új felajánlást tett: vállalta, hogy teljesítményét 250 százalékra emeli, selejtjét egy százalék alá csökkenti, s dolgozótársából, Tóth Sándorból november 7-ig sztahanovistát nevel. Kollár Já­nos csak ma reggel értesült versenytársa újabb vállalásáról, mert az elmúlt héten szabadsá­gon volt. Ennek ellenére Balázs József úgy dolgozott, mintha a verseny már megindult volna. A kiváló acélöntő már eddig több műszak alatt túlszárnyalta vállalását: 272, 281 százalékot is olvashatunk neve mellett a versenytáblán. Szombaton érte el legmagasabb eredményét. Ti­zenöt különböző öntvényt ké­szített, s ezzel normáját 296 százalékra teljesítette. Balázs József elvtárs munkáját még értékesebbé teszi, hogy a heti átlagos 248 százalékos teljesít­ménye mellett egyetlen sel­ej­tét sem vétett. A Papírneműgyár dolgozóinak távirata A Papírneműgyár dolgozói táviratot intéztek a Budapesti Pártbizottsághoz, amelyben be­jelentették: béke műszakkal ün­neplik a Béke-Világtanács buda­pesti ülését. ,*4 Papírneműgyár dolgozói — hangzik a távirat — üzem­részenként röpgyűléseket tartot­tak. A dolgozók harcos üdvöz­letüket küldik a Béke-Világ­­tanácsnak és munkáját azzal támogatják, hogy felajánlásaik­kal, a munkaverseny fokozása­„Szeretettel köszöntjük az üzem dolgozóit a ma kezdődő békeműszak alkalmából” — ez­zel a felirattal fogadta ma reg­gel a Villamos Kismotorgyár DISZ-bizottsága a gyár dolgo­zóit. A munkapadoknál, íróasz­taloknál újabb kedves meglepe­tés várta őket. Minden gépen kis csokor virág volt, mellette a DISZ-vezetőség felhívása: „Elvtársi A­DISZ-fiatalok elha­tározták, hogy békeműszakot tartanak június 1-től 15-ig a Béke-Világtanács budapesti ülés­szakának tiszteletére. Csat­lakozz te is kezdeményezésük­höz!” Ilyen ünnepi hangulatban kezdődött meg a hét első mű­szakja. De más is történt. A Kossuth szerszámkészítő-brigád tagjai vállalták, hogy a béke­műszak alatt 145 százalékos eredményüket 152 százalékra emelik és párosversenyre hívják a szerelőműhely ifjúsági Zója­­brigádját. A Zója ifibrigád örömmel fo­gadta a kihívást. Csizmazia László sztahanovista brigádjá­val, ötnapos békeműszakkal vesznek részt abban a harcban, amelyben a Szovjetunió vezeté­sével a világ nyolcszázmilliós béketábora küzd. Meggyőződé­sünk és hitünk, hogy a béke­tábor ereje legyőzi a háborús uszítókat és a sokat szenvedő koreai népnek is mielőbb meg­szerzi a békét.” Pető mosolyogva mondta Mohá­csi Józsefnek, a Kossuth-brigád vezetőjének: — Már vártalak, mert ha te nem jössz, én hívtam volna ki a brigádodat. Most 130 száza­lékra teljesítettük elmúlt havi ter­vünket — mondja Csizmazia László, a Zója-brigád vezetője. — A békeműszak alatt elérjük a 140-et. Nem esik több szó. A két brigádvezető kezet fog és mun­kájához siet. A feladat nem könnyű, de mindkét brigád tagjai ígérik: keményen küzde­nek a nemes versenyben az el­sőségért. A Rosenberg-házaspárért A Gheorghiu-Dej Hajógyár építési alapszervének békebizott­­sága elhatározta: a Rosenberg­­házaspár megmentéséért békeőr­séget tartanak mindaddig, amíg a házaspár ügyében döntésre nem kerül sor. Fiatalok a békeműszak sikeréért

Next