Esti Budapest, 1953. november (2. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-25 / 276. szám
2 A Moszadik-per tárgyalása TEHERÁN, november 25. (TASZSZ) Moszadik és Riahi, az iráni hadsereg volt vezérkari főnöke perének tárgyalásán, november 22-én és 23-án Azmade katonai főügyész folytatta vádbeszédét. Moszadik szót kért a bíróság elnökétől és kijelentette: az ügyész „istentelenséggel” vádolja őt, hogy könnyebben meggyilkoltathassa. Az elnök javasolta az ügyésznek, hogy ne foglalkozzon a továbbiakban a vallási kérdésekkel. Németország Kommunista Pártjának választási sikerei Baden-Württembergben MANNHEIM, november 25. (ADN) Németország Kommunista Pártja a baden-württembergi körzeti és községi választások után három képviselővel vesz részt a mannheimi új körzeti gyűlésben. 1945 óta ez a legerősebb kommunista képviselet Mannheim tartományi körzetben. Lützelsachsenben a kommunista párt a szövetségi gyűlési választásokkal szemben megháromszorozta szavazatainak számát. Minden erővel küzdeni kell a világbéke fenntartásáért A Béke-Világtanács november 24-i délelőtti ülése ken foglalkozott Németország jelenlegi helyzetével. Kijelentette, hogy sem Nyugat-Németország csatlakozása az úgynevezett „európai védelmi közösség"-hez vagy az Atlanti Szövetséghez, sem az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat- Németország külön szerződése nem vezethet a német kérdés kielégítő megoldásához. Anezha Hodinová-Spurná, csehszlovák küldött felszólalásában részletesen foglalkozott Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének kérdésével, amely közvetlenül fenyegeti a békeszerető, népi demokratikus Csehszlovákiát. Govind Sahai, India képviselője beszédében megállapította, hogy az Egyesült Államok azországi felszólalásái van részlete-BÉCS, november 25. (TASZSZ) A Béke-VU ágtanács ülésszakának november 24-i délelőtti ülésén James Endicott (Kanada) elnökölt. Először Mao Tunnak, a Béke Világtanács elnöksége tagjának, a Kínai írószövetség elnökének adta meg a szót. Mao Tun, a Kínai írószövetség elnöke beszédében rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet feszültsége enyhült. Ez annak tulajdonítható, hogy a dolgozók tízmilliói aktívan bekapcsolódtak a békéért folytatott harcba, főként pedig annak, hogy aláírták a koreai fegyverszünetet. Mao Tun felszólalásának végén kifejezte meggyőződését, hogy ha valamennyi ország békeszerető népei latba vetik erőfeszítéseiket, mozgósítják minden erejüket és egységesen követelik az öt hatalom tanácskozásának összehívását, akkor ez elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését. Han Szer Ja, a hős koreai nép képviselője felszólalásában rámutatott arra, hogy az amerikai fél új vérontásra uszítja a li Szín Man-klikket és ki akarja élezni a nemzetközi helyzetet nemcsak a Távol-Kelet és a Csendes-óceán körzetében, hanem az egész világon. Számos tény bizonyítja, hogy az amerikai megbízottak, akik mindig készek a békéről és a tárgyalásokról beszélni, a valóságban minden eszközzel akadályozzák a koreai kérdés békés rendezését. Tokusaboru Tan, japán küldött kijelentette, hogy Japán területén most több mint 700 külföldi katonai támaszpont van, Japán aktívan fegyverkezik. A remilitarizálás politikája azonban a japán nép egyre növekvő ellenállásába ütközik. Ezután Hja Erenburg (Szovjetunió) intézett nagy beszédet az ülésszak részvevőihez. (A beszédet a mai Szabad Nép közölte.) Wilhelm Elfes (Nyugat-Németmesszió politikájával megmutatta az egész világnak, hogy nem törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére és politikája új háború kirobbantására irányul. Ennekláttán az indiai nép körében mindinkább fokozódik az amerikaellenes hangulat és ugyanakkor fokozódik a rokopszenv Kína, a Szovjetunió és más békeszerető országok iránt. Govind Saihai kiemelte, hogy egyetlen ország sem érhet el általános haladást amíg nem lesz béke a földön. Ezért minden erővel küzdeni kell a világbéke fenntartásáért. Az indiai küldött felszólalásával a délelőtti ülés véget ért. &BOOMST SZERDA, 1953 NOVEMBER 25. Az angol kormány bombavetőkkel akarja elfojtani a kenyai nemzeti mozgalmat LONDON, november 25. (TASZSZ) Nagy-Britannia Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatot tett közzé az angol kormánynak azzal a határozatával kapcsolatban, hogy bombavetőket vet be a kenyai nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására. A nyilatkozatban ez áll: „A sűrűn lakott kenyai vidékek kíméletlen bombázásáról hozott kemény határozat újabb szakasza a kenyai négerek kiirtására irányulókampánynak. Ez teljesen ártatlan és védtelen nők és gyermekek ezreinek tömeges irtását jelenti.” A politikai bizottság síkra száll a kenyai kegyetlenkedések elleni országos tiltakozó nap támogatása mellett. Az országos, tiltakozó napot december 9-én tartják. ISZTAKLAL KADDEZI, A „FÜGGETLENSÉG ÚTJA“ Isztaklal Kaddezi, a függetlenség útja” a neve a legnagyobb török város, a Boszporusz és Aranyszarv öböl mentén fekvő milliós Isztambul főutcájának. Az utca az Újváros üzleti negyedének központja.. A „Függetlenség útja” házainak homlokzatán véges-végig külföldi cégek reklámjai. A kirakatok zsúfolva amerikai, angol és főleg nyugatnémet áruval. Az utcai árusok buzgón ajánlgatják az amerikai rágógumit, a külföldi öngyújtókat, üveggyöngyöket és más csecsebecséket. Az Isztaklal Kaddezi üzleteiben ajánlott portéka beszédesen támasztja alá egyes török lapok kesergését: az ország behozatala az év első nyolc hónapjában majdnem egynegyed milliárd török árával múlta felül a kivitelt. A török nemzetgyűlés nemrégen folytatott költségvetési vitájában a köztársasági elnök bejelentette azt is, hogymindennemű akadályt elhárítanak a külföldi tőkebehozatal útjából. Az amerikai monopóliumok tehát minden korlátozás nélkül beleszólhatnak az ország gazdasági és politikai életébe, megfojtják a még — úgy ahogy — működő hazai iparágakat. A munkaügyi törvények lehetővé teszik, hogy a működő üzemekben 1,14, sőt 16 óra a napi munkaidő, amelyből a munkásoknak csupán nyolc órát fizetnek meg. Aki tiltakozik, azt azonnal elbocsátják. Hivatalos adatok szerint például csak Isztambulban a lakosság körülbelül ötven százalékának nincs állandó munkáját. Vidéken még rosszabb a helyzet. Betegségi, öregségi biztosítás, s más szociális juttatások ismeretlenek a török dolgozók túlnyomó többsége előtt. A török iparra jellemző a rendkívüli széttagoltság. Az üzemek majdnem kizárólag tíz munkásnál kevesebbet foglalkoztak kisüzemek, amelyekre semmiféle munkaügyi törvény nem vonatkozik. Mennyit keres a török munkás? Az Istanbul című lap adatai szerint az egészségügyi dolgozóik havi 40, a szállodai és vendéglői személyzet 70, a kereskedelmi alkalmazottak 100 török líra fizetést kapnak átlagosan. A rendkívül nehéz munkát végző isztambuli kikötőmimikáisork napi keresete 11 órai munka után 3 líra. Az isztambuli kereskedelmikamarai kimutatása szerint ugyanakkor egy család átlagos létminimuma havi 450 líra. Az árak, a megélhetési költségek hónapról hónapra emelkednek, a bérek változatlanok. Mindez az „ atlanti politika áldása. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank és más amerikai intézmények ugyanis dollár-„segélyeket” nyújtanak az „alami” Törökországnak. Hogy mi lesz a dollárokból? Börtönök (az idén csupán 28 új hordon épül), hazafiak számára, amerikai flottatámaszpontok, repülőterek, továbbá fegyverek, fegyvereik... Nem hiába hencegett a Dzsumhuret című töröik lap: „Törökország adja a legtöbb hadosztályt az európai hadseregnek„A mi reguláris hadseregünk — dicsekszik a Kalp — nagyobb, mint Dánia, Hollandia, Norvégia, Belgium és Luxemburg hadereje együttvéve.” A török kormány maga is kiveszi részét abból, hogy az országot amerikai haditámaszponttá változtassák: az ország idei katonai költségvetése például több mint 1800 millió lírára rúg, ami a nemzeti jövedelem 60 százalékát is felülmúlja. Hagyjuk el most kis időre a „Függetlenség útját”, haladjunk át az egykori Bizánc festői épületeinek maradványait őrző és az ötszáz éves török hatalom éveiről tanúskodó, sokszáz mecsettel büszkélkedő Óvároson és keressük fel a nem messze fekvő ipari kerületek egyikét, Kizikezme-t. A település lakóinak száma mintegy negyvenezer: bádog- és fadarabokból, deszkarészekből és rongyokból összeeszkábált hatezer kunyhóban, úgynevezett Gacekonduban laknak. ..Gacekondu” szószerinti fordításban „egyetlen éjszakára épült”-et jelent. Ebben a városrészben nincs vízvezeték, nincs csatornázás és nincs villany. A vizet tartályokban hordják oda és kannánként tíz kurusért (száz kurus egy líra) árusítják. Nem mondhatjuk azonban, hogy a hatóságok nem törődnek Kizilezme és a többi nyomornegyed lakóival. Legutóbb például összeütközésre került sor a lakosság és a rendőrség között, amely arra akarta kényszeríteni a kizilezmeieket, hogy hagyják el a telepet és a városban béreljenek lakást. A lakók ellenálltak. Nem azért, mintha nem tudnák, hogy a városban tízezerszámra vannak üres, lakások, hanem, mert azoknak bérét képtelenek lennének megfizetni. Egy átlagos lakás bére ugyanis többszáz líra* havonként, de a legnyomorúságosabb külvárosi szoba is 40—50 lírába kerül. Isztambul utcáin mindenfelé rongyokba burkolt,éhező gyermekek csellengenek. . Az Aksam című török lap jelentése szerint negyvenezer elhagyott gyermek kóborol a török városok utcáin. „Az éhség rákényszeríti őket — írja az Akyn című lap — hogy szemét gödrökben keressenek élelmet vagy lopjanak és mindenféle apróbb szélhámosságokhoz folyamodjanak ...” Késő este van... Térjünk vissza az Újvárosba. Az Isztaklal Kaddezi éttermei ,és kávéházai, világosak. Dzsessz és kurjongatáshallatszik az utcára. A lokálok előtt amerikai márkájú autók hosszú sora. Körülöttük a felnőtt és gyermek koldusok várakoznak a gazdag mulatozókra. Isztambul, a független Törökország nagyvárosa. Munkába menet rendelje meg háztartási szükségletét! Munkáltál füvet elkészítve átveheti! Bővebb felvilágosítás a boltokban! íróasztalt, irodabútort készpénzért vásárolunk vagy bizományba átveszünk Bizományi Áruház Vállalat VII. Somogyi Béla út 31. Telefon: 227-094 Hozzászólás a tánczene vitájához A zenének, mint az élet mindennapi kísérőjének , legnépszerűbb formája a tánchoz kapcsolódik. A tánc milliók kedvelt szórakozása, ezért a tánczene kérdése a dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítése szempontjából igen fontos. A ■tánc szeretete és a tánc iránti igény azonban nem mindenkinél található meg egyforma mértékben, hisz vannak, akik egyáltalán nem szeretnek táncolni. Kulturális szerveink vezetői és zeneszerzőink között is szép számmal akadnak ilyenek. Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy a tánczene kérdésével mindmáig igenkeveset foglalkoztak. Másik oka, hogy nincs olyan élvonalbeli zeneszerzőnk, aki ne találná a maga számára elképzelhetetlennek a tánczene írását. Pedig nem kisebb feladat áll előttük, mint a könnyűzene eszközével szinte „táncolva” megszerettetni a széles közönséggel a magyar intonációs zenét és nem utolsó sorban: ki kell szorítani a kozmopolitazmust. Más zeneszerzőink nagy elődjeinek példája bizonyítja — gondoljunk csak Beethoven és Mozart német táncaira — hogy a tánczene területére való kirándulást még a legnagyobbak is megengedhetik maguknak. Czitaszov, a múlt század nagy orosz kritikusa a tánczenéről szólva megállapította: „A tánczene közérthetővé tett sok mindent, ami a műzenében homályos volt, a tömegek hallását népies formákon keresztül fejlesztette, úgyhogy ma már igen sok fülnek ,érthető az, ami 10 évvel ezelőtt még elérhetetlen volt.” Ezenkívül a jó tánczene nemcsak kellemes szórakozást nyújt, hanem mint bizonyos zenei fordulatok népszerűsítését ma is felhasználhatnánk és fel is kell használnunk arrra,hogy a tömegek ízlését fejlesztve előkészítsük őket a magas műzene élvezetére, megértésére. Jelenleg azonban nem ez történik. Amíg hangversenyzenénkben, tömegdalainkban egyre nagyobb szerephez jut a magyar nemzeti intonáció, addig szórakozóhelyeinken, üzemeink és üdülőink szórakoztató műsoraiban a kozmopolita tánczene és annak hatásait többé-kevéssébé erősen tükröző „új táncmuzsika” továbbra is rontja a közízlést, úgy, hogy annak, aki ehhez a zenéhez szokott , a magyar intonáció teljesen idegenül hat. Feltétlenül szükség van tehát olyan tánczenére, amely a magyar intonáció megértésére és megszerettetésére nevel. Ilyen tánczenét pedig csak olyan zeneszerzőktől várhatunk, akik otthonosak a népzene területén. Itt a teendő tehát? össze kell fognia minden, a tánczene kérdésében érdekelt személynek és intézménynek. Biztosítani kell a különböző próbálkozások legszélesebb kibontakozási lehetőségét. Kísérleti művek íratásával, élvonalbeli zeneszerzőink és elsősorban a főiskolát végzett fiatal zeneszerzőgárdánk a tánczene írásába való bekapcsolásával kell előmozdítani az új megszületését. A legjobban sikerült műveket a nagyközönség elé kell vinni, tanulmányozni kell elterjedésük okát vagy akadályát. A tánczeneszerzőket, de a nagyobb tánczenekarok vezetőit és tagjait is közelebb kell vinni a népzene és a népi előadásmód ismeretéhez. Alkalmat kell teremteni számukra, hogy ezeket az ismereteket ne csak könyvekből és előadásokból, hanem a közvetlen valóságból meríthessék. Az utóbbi, időben a tánczene érthetően közügy lett. A Népművészeti Intézet — sok más kulturális szervhez hasonlóan — eddig elhanyagolta a tánczene problémáját. Most lehetőségeinkhez képest magunk is igyekszünk a kérdés megvitatásában és megoldásában segítséget nyújtani. Az elvi kérdések tisztázása után, remélhetőleg rövidesen, megindul az alkotó munka, hogy fiatalságunk mielőbb magyar táncdallamokra is rophassa a táncot. Maróti Gyula, a Népművészeti Intézet zenei osztályának vezetője Adenauer megsértődik, következménye bíróság BERLIN, november 25. (MTI) A nyugatnémetországi Gelieben hétfőn monsttreper kezdődött 28 ifjú és leány ellen. Az ügyészség „államellenes bűncselekményekkel” vádolja a fiatalokat, mert a nyilvánosság előtt elítélően nyilatkoztak az Adenauer-kukk tervezte kényszertoborzásról. Ugyanaznap Lüneburgban a reakció terrorbírósága elé tíították Németország Kommunista Pártjának öt helyi funkcionáriusát. A vádirat azt rója terhükre, hogy 1952 őszén röpiratot terjesztettek, amelynek tartalma „sértő” volt Adenauer kancellárra. Cirokseprőkészítő KSZ. Tollporoló részlege a közönség szolgálatában. Elvállal minden méretben tollporolószillítást, valamint műszaki tollporoló gyártását és javítását. — Javítások megvárhatók. (Budapest, VII. Wesselényiutca 31. sz. Telefon: 423— 860 és 423-373.) 1954 végéig 12 vidéki művészotthont létesítenek az Állami Falu Színház együttesei számára Az Állami Falu Színház társulatai, amelyek állandóan járják az országot, az év első tíz hónapjában közel 1700 előadást tartottak összesen mintegy 450.000 néző előtt. Prózai színházaink közül az Állami Falu Színháznak van a legnagyobb létszámú együttese: 138 színészszel, műszaki és adminisztratív munkaerőkkel együtt több mint háromszáz dolgozó. A társulatok rendelkezésére álló 12 autóbusz egy hónap alatt 40.000 kilométert, tehát egyenlítő hoszszának megfelelő utat tesz meg. A minél színvonalasabb művészi munka biztosítása érdekében az ország különböző részeiben ez év végéig öt, a jövő évben pedig további hét kényelmesen berendezett művészotthont létesítenek. A társulatok megszállhatnak az otthonokban és onnan felkereshetik a környéken lévő községeket. Székesfehérvárott, Szombathelyen és Salgótarján közelében Baglyasalján már működik a művészotthon. A zala megyei Duanok községben lévő kastélyba — tekintettel az ott létesítendő művészotthonra — a megyei villamosítási terv szerint határidőnél jóval előbb, ez év végére bevezetik a villanyáramot, hogy a művészeknek kényelmes szállóhelyük legyen Zala megyében is. (MTI) Nem vitás senki előtt, hogy ma — de már hetek óta! — mindenki gondolata a Wembley stadion körül kering. — Talán csak : az anyai szeretet kísérhette féltőbb gonddal olimpiai , győztes csapatunk hírneves játékosait. Útjukat, minden lépésüket szeretettel figyeli az egész ország. És a közvetítés? A válasz csak egy lejkét: hallgatja az egész országi ! A lázas izgalomra csak egy kis példa — csepp a tengerből. A nagy láz Ma reggel nyolc óra tájban az ideiglenesen kötekedő „T”-jelzésű autóbuszon két férfi alkalmatlan formájú rádiójával szorong. A Mátyástéren felkapaszkodók között egy újabb, rádiót cipelő utas érkezik. De ő már túlteljesíti a másik két rádió utas normáját, ugyanis nála egy óriási világvevő készülék van. Jobbra-balra támaszkodik és bizony, még az a bránya csupasz zsinór is alkalmatlankodik. Nehezen, de sikerül leülnie. Jön a kalauz, kéri a jegyet és barátságosan megkérdezi: — Rossz a rádiója? — Nem, nem rossz — hangzik a komoly válasz. A kalauz az újabb utasokkal megkötött ügylete után visszatér a .nagyrádiós" utashoz és mosolyogva megjegyzi: — Nézze, nekem nyugodtan megmondhatja ... Nem maga az első, aki ma nem hagyta otthon a rádióját... (-D) NÉMET FILMHÉT 1953. deceMber 10-17-ig ISMERD MEG A NÉMET FILMMŰVÉSZETET, A BÉKE HARCOSÁT különféle gyermekfénykép 50.— forint FŐVÁROSI FOTÓ VÁLLALAT Szent István-könrt 20. Lenin körút 50. A Néphadsereg Vörös Csillag Színháza mellett mozival szemben és az Úttörő Áruházban