Esti Budapest, 1954. december (3. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-08 / 290. szám

SZERDA, 1954 DECEMBER 8 Brummst PARTÉLET Tegnap délelőtt a VIII. ke­rületi pártbizottság elvtársi beszélgetésre hívta meg hat nagyüzem ágit. prop. titkárát. Tóth Illés elvtárs, harmadtitkár arra kérte az elvtársakat: szá­moljanak be, mit tartanak most a legfontosabb feladatnak s mik a terveik a tanácsválasztásokra jellemző aktivitás megtartására és fokozására. A felszólaló elv­társak szavaiból kitűnt, hogy a pártszervezetek jól látják a feladatokat. Mint legfonto­­sabbról, mindegyik elvtárs az évi terv teljesítéséről beszélt. Muka Sándor elvtárs, a MÁVAG-ból beszámolt a lako­­mobil-mechanika javaslatáról: tartsanak december 6-tól 20-ig békeműszakot, s ne csak szavakkal, tettek­kel is tiltakozzanak Nyu­­gat-Németország felfegy­verzése ellen. Ez a moz­galom már elterjedt a leg­több üzemrészben és nagy lendületet adott a munka­versenynek. Elmondta Muka elvtárs azt is, hogy a MÁVAG-istáknak a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajára „fáj a foguk“. Csakhogy ott volt Szőke elv­­társ is a Ganz Vagonból. Arról beszélt: úgy dolgoznak, hogy megtartsák a zászlót, amely most náluk van. A páros­versenyt akarják fejleszteni az év utolsó napjaiban. Sze­retnék elérni, hogy a mű­szaki és a gazdasági vezetők is bekapcsolódjanak a párosver­senybe, s vállalják az anyag­­ellátást és a műszaki feltéte­lek biztosítását. Ez megköny­­nyítené valamennyi dolgozó felajánlásának teljesítését. A Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyárból jelenlévő Lautner elvtársnő is bizakodva beszélt. Elmondta, hogy a novemberi tervet túlteljesítették, decem­berben is igyekeznek. Ha így haladnak tovább, 1955 első ne­gyedében megindíthatják a harcot az élüzem cím elnyeré­séért. Sok szó esett a felszabadu­lási ünnepségekre való fel­készülésről. A MÁVAG- ban képkiállítást rendeznek a dolgozók megváltozott életéről, a Ganz Vagonban összegyűjtik az öreg mun­kások visszaemlékezéseit. Hadd emlékezzék minden dol­gozó, hogy a felszabadulás előtt reggelenként a Kőbányai út feketéllett a vasútállomástól gyalogosan közlekedő munká­soktól, s a gyár melletti kocs­ma télen sose üresedett meg a melegedő munkanélküliektől. Ha erre gondolnak, akkor bizo­nyos, hogy jobban megbecsülik a 10 szabad esztendő eredmé­nyeit. Tennivaló tehát van bőven — ezt bizonyították a felszóla­lások. S ezután arról folyt a beszélgetés, miként tudnák megosztani a párttagok és a pártonkívüliek, a pártszerveze­tek és a tömegszervezetek kö­zött úgy a feladatokat, hogy minél többen részt vegyenek a munkában. A MÁVAG-ban to­vábbra is területi agitációval bízzák meg azokat, akiknek ez volt első pártmunkájuk. Az MSZT szervezi majd a képki­állítást, a szakszervezet gon­doskodik a­ versenynyilvános­ságról. A Helyközi Távbeszélő Hivatalban jól képzett elvtár­sakkal erősítik meg a tömeg­szervezeteket, a 70-es postahi­vatalban gondoskodnak arról, hogy a választási agitáció leg­jobbjai ezentúl részt vehessenek a pártoktatásban. A Ganz Va­gongyárban a területi agitáció tapasztalatai alapján az üzem­ben is szerveznek csoportos be­szélgetéseket, a DISZ-szervezet kötelességévé teszik, hogy se­gítse a munkaversenyt. A Ruggyantaárugyárban választ adnak a dolgozók kérdéseire, s időnként meg­vitatnak az aktivistákkal egy-egy fontos elvi kérdést. A Gábor Áron Vasöntödé­ig Gépgyárban pedig már most gondolnak arra, hogy tagjelöltnek vegyék fel a legkiválóbb pártonkívüli aktivistákat. Mind a hat üzemben tovább­ folytatják a területi agitációt mert a lakók nagyon örültek,­ hogy a környékbeli nagyüze-­ mek dolgozói érdeklődnek­ gondjaik iránt és segítenek* ügyes-bajos dolgaikban. Tóth elvtárs foglalta ősszel a teendőket. A termelési agi-* tációhoz adott segítséget, ami­♦ kor arról beszélt, hogy napról­­ ■napra ismertessék a népne-t velők: hány mozdonyt, hány* ekét kell még az üzemben el-2 készíteniük, hogy teljesítsék az­ évi tervet. A felszabadulási ün-j népségekre való felkészüléshez­ azt tanácsolta: gyűjtsenek oda. J tehát az üzem műszaki kultú-­ rájának, technikájának fejlő-­ déséről, a dolgozók élet- és­­ munkakörülményeinek javulá-i sáról. A hat meghívott elvtárs sok­ tapasztalatot szerzett ezen a kis­­ értekezleten. De egyben útmu- t tatást és segítséget is, amely­­ alapján azonnal munkához látoz­hatnak. A kerületi pártbizott­ság pedig rendszeressé teszi az­ ilyen csoportos megbeszélése­ket az üzemek ágit. prop. tit-­­­káraival. Hogyan hasznosítják a választási munka tapasztalatait az üzemi pártszervezetek Elvtársi beszélgetés a VIII. kerületi pártbizottságon AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSÉRE KÉSZÜL DEBRECEN A felszabadult ország ideig­lenes nemzetgyűlése tíz évvel ezelőtt, 1944 december 21-én Debrecenben tartotta első ülé­sét. A történelmi jelentőségű esemény az ősi református kollégium oratóriumában zaj­lott le, ott, ahol csaknem egy évszázaddal előbb, 1849 első felében ülésezett a magyar országgyűlés. Az ideiglenes nemzetgyűlés első ülésének tizedik évfordu­lója alkalmából, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa 1954 de­cember 21-én délután 3 órára ünnepi ülésre hívta össze az országgyűlést Debrecenbe. Debrecen dolgozói nagy lelke­sedéssel készülnek erre a nap­ra. A város díszbe öltözik de­cember 21-én. A történelmi emlékeket idéző nagytemplom tatarozását már befejezték, ta­tarozzák a református kollégi­um oratóriumát is és új köntöst ölt erre a nap­ra az ősi városháza eme­letes épülete is. A 400 éves debreceni református kollé­gium könyvtárában kiállítást nyitnak meg a két történelmi nevezetességű debreceni or­­szággyűlés dokumentumaiból Kossuth kézírása mellett a Honvédelmi Bizottmány ok­iratai az 1849-es debreceni or­szággyűlés több határozata és számos más értékes dokumen­tum idézi majd azt a múltat, amikor a szabadságharc ide­jén Debrecen a­­kormány szék­helye volt. Kiállítják azokat az okmányokat is, amelyek az 1944. december 21-én össze­ült ideiglenes nemzetgyűlés összehívásával és a kormány megalakításával kapcsolato­sak. (MTI) Az ünnepekre nagy mennyiségű árut szállítanak Budapestre a föld­művesszövetkezetek A Tolbuchin körúti nagycsar­nok földművesszövetkezeti le­­rakataiba az ünnepi forgalomra nagyobb mennyiségű árut szál­lítanak. Többi között a Kapos­vári Földművesszövetkezet két­száz mázsa dióbelet, a kelebiai száz mázsa mákot, a paksi nagy mennyiségű füstöltárut, negyven mázsa tormát és száz mázsa savanyított káposztát, a békési százötven mázsa vágott baromfit és élő pulykát, a sze­gedi és a deszki földművesszö­vetkezetek pedig háromszáz mázsa téli almát szállítanak. A Lajosmizsei Földművesszövet­kezetből tíz mázsa csemegesző­lőt küldenek a fővárosba. (MTI) Néhány hónapja érkezett szerkesz­tőségünkbe az a levél, amelyben Jó­­zsa Ferencné megírta, hogy igazság­talanság történt vele, zaklatják és se­gítséget kért. Azóta sokféle módon próbáltunk Józsánénak igazságot sze­rezni. Tárgyaltunk, vizsgálatot kér­tünk, de Józsáné zaklatása azóta sem szűnt meg. Mi ms történt Józsa Ferencnével ? Miért zaklatják, miért üldözik? Vála­szolnak erre életének legutóbbi ese­ményei. Néhány évvel ezelőtt mint sze­mélyzeti előadó dolgozott a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztériumban. Már itt is bebizonyította, hogy véle­ményét nem szereti véka alá rejteni. Az értekezleteken mindig azok kö­zött volt, akik a hibákat tűzzel-vas­­sal üldözik. Bírálta a személyzeti munkát. Kritikái következtében le is kellett váltani a személyzeti osztály néhány munkatársát. Hogy a leleplező kritika tetszett-e vagy sem, azt nem lehet tudni, de tény, hogy Józsánét hamarosan áthe­lyezték. Nem mondtak neki se jót, se rosszat, szó nélkül nyomták a kezébe az áthelyezésről szóló írást. — Úgy bántak velem, ahogy egy élettelen tárggyal szokás — erre az­­ eseményre ma már csak így tud visz­­szaemlékezni. A régi rendszer hamar elrabolta szüleit, édesapja úri érdekekért vesz­tette életét az első világháborúban, édesanyjának pedig a nyomor és a tüdővész hozta el a korai halált. A felszabadulás óta mindenütt úgy is­merték, mint fáradhatatlan párt­munkást. Két ajándékszobor, hat díszoklevél, több jutalomkönyv a népért végzett jó munkáját bizonyít­ja. Józsáné megtanulta gyűlölni a múltat, a szabad hazában pedig az emberibb életért folyó harc minden akadályozóját. Új munkahelyén, az Autójavító Ipari Központban sem tagadta meg magát. Ott is szót emelt a hibák lát­tán. A VI. kerületi pártbizottságnak írt levelében bírálta az igazgató ká­derpolitikáját. Sem az Ipari Központ­ban, sem a minisztériumban Józsáné­­val nyíltan nem éreztették: nem tet­szik, hogy bírál. Mindenesetre nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a minisztériumból elhelyezték. A kö­vetkező munkahelyén, a Miskolci Autóközlekedési Igazgatóságnál már nyíltabban léptek fel ellene. Ahol sok a takargatnivaló, ott a nyílts­arú embereket általában nem szívesen látják. Ezt tapasztalhatta Józsáné mindjárt megérkezése napján. Az igazgatósági épület helyett máshol jelölték ki számára a személyzeti irodát. Amikor Józsáné tudakolta az igazgatótól a különös eljárás okát, azt a választ kapta: vékonyak a falak, áthullik a beszéd. Mindjárt az első nap elgon­dolkozhatott: az igazgató mit tart kellemetlenebbnek, személyzeti ve­zetője fülét-e vagy a hangját? A vá­laszra nem kellett sokáig várni, mert Balogh igazgató néhány nap múlva nyíltan kifejtette: boldogabb lenne, ha Józsáné visszamenne Pestre, s nem zavarná a vizet Miskolcon. Pedig elég zavaros volt az anélkül is. Józsáné hamarosan rádöbbenhe­tett, hogy ennél a vállalatnál kulák­­ivadéktól horthysta rendőrszázadosig minden kétes elem megtalálható, s közülük jónéhány irányító poszton áll. Ezt kötelességszerűen­ jelentette ii a megyei és a városi pártbizottságnak. Mikor Balogh igazgató megtudta, hogy Józsáné milyen jelentést írt, szörnyű haragra gerjedt. No, nem azért, mert kétes „egzisztenciák“ van­nak a vállalatnál, hanem mert Józsá­né „nem tudta tartani a száját“. Ha­marosan ki is jelentette: „Józsánéval egy percig sem dolgozom tovább!“ Még arra sem engedett időt neki, hogy a történteket elmondja a párt­­bizottságnál. A minisztérium személyzeti osztá­lyán ahelyett, hogy segítséget kapott volna, olyasmit fejtegettek, hogy „Janda-munkát végeztél, ez nem me­het így tovább“. Ezután nem csodálható, hogy új munkahelyén, a IV. számú Autója­vító Vállalatnál úgy fogadták, mint valami bűnözőt. A felsőbb szervhez küldöttséget menesztettek, hogy irá­nyítsák Józsánét más vállalathoz. Végül a minisztériumnak azzal az ígéretével, hogy 3 hónap múlva elhe­­­lyezik más üzembe munkaügyi veze­tőnek, Józsánét a vállalat munka­ügyi osztályára osztották be. Azóta többször három hónap is eltelt, de Józsáné az ígért beosztásra azóta is vár. Ezután kérte szerkesztőségünktől ügyének kivizsgálását. A vizsgálatra mi felkértük a Közlekedés- és Posta­­ügyi Minisztérium ellenőrzési osztá­lyát. A történethez még az is hozzá­tartozik, hogy a vizsgálat ideje alatt is zaklatták. A IV. számú Autójavító Vállalatnál már egyszer kilátásba helyezték el­bocsátását, a munkaügyi osztályról elhelyezték adminisztrátornak. Az ellenőrzési osztály vizsgálata befejeződött. A vizsgálati jegyző­könyv megállapítja, hogy Józsáné: „minden ténykedésében a párthoz való hűség vezette és becsületességé­hez semmi kétség nem fér.“ De a jegyzőkönyv ezentúl a szomorú ese­ményeket, az üldöztetést Józsáné hi­bájának tulajdonítja. Arról szó sincs, hogy a minisztérium a történtekért bárkit is felelősségre vonna. Józsáné követhetett el hibát is munkája során, ez bizonyos. De két­ségtelen nem ez volt az oka, hogy az utóbbi időben sokat zaklatták, helyez­­gették. A tények éppen azt mutatják, hogy bírálata miatt nem volt kedves például a Miskolci Autóközlekedési Igazgatóságnál. Véleményünk szerint Józsáné leg­főbb bűne az volt, hogy nem takar­gatott együtt a takargatókkal, nem nézte, hogy leleplezései kinek lesz­nek kellemetlenek. Mert furcsa do­log, hogy Miskolcon a kétes ,,egzisz­tenciákkal“ tudnak együtt dolgozni, csak azzal a becsületes emberrel nem, aki ezek vezető beosztását kifo­gásolta. Józsáné 1945 óta fáradhatatlanul végezte a pártmunkát. Nem kímélte erejét, ha a nép érde­ke hívta. Nem véletlen a jegyző­könyvnek az a megállapítása, hogy minden ténykedésében a párthoz va­ló hűség vezette. Tehát azt sem lehet tétlenül nézni, hogy egyesek bírála­tát, a hibák elleni küzdelmét félre­magyarázzák, üldözzék, egyik helyről a másikra dobálják, ügye, amelyért dolgozott, s bírált, igazságos — harca több megértést, igazságot követel: üldözése megszün­­tetését.. Szolgáltassanak Józsánénak teljes elégtételt! Soós János LEVELEINK NYOMÁBAN d­­í/W/o­­JLécCe&né&ejt. Nemsokára megnyílik a fővárosban az új trolibusz-útvonal, amely majd öt kerületet köt össze. Képünk a Váci út és Dózsa György út sarkán készült: „Költöztetik“ a rendőrtornyot. A her­nyótalpas daru játszi könnyedén, percek alatt végzi el a külön­ben nagy fizikai erőt és hosszú időt igénylő munkát. K­in­b mint négymillió forint a budapesti piacok korszerűsítésére A Budapesti Városi Tanács csarnok- és piacigazgatási iro­dája ebben az évben több mint négymillió forintot fordított a piacok korszerűsítésére. Üzembehelyezték a Tolbu­chin körúti csarnok jéggyárát és aszfaltburkolattal látták el a X. kerületi, Martinovics úti piacot. Rövidesen elkészül a Fehérvári úti és a rákoske­resztúri piac fedett árusító­színe. Egészségügyi szempont­ból jelentős a Fény utcai piac szemétgyűjtő medencéjének megépítése. Az őstermelők ré­szére 400 újabb árusítóasztalt és 40 húszdkét állítottak fel. (MTI) 3 INTÉZKEDÉSEK A XIV. kerületből több dolgozó azt a kérést továbbí­totta hozzánk, hogy az Utász utca és a Kerepesi út gyalog­járóját hozzák rendbe, mert tűrhetetlen az, hogy nyáron bokáig ér a por, esős időben pedig a sár. A kérelmet el­juttattuk a XIV. kerületi Tanácshoz, ahonnan a következő választ kaptuk: „A dolgozók kérésének megfelelően a XIV. Utász utca gyalogjárójának páratlan oldalát aszfaltburkolattal vontuk be. A Kerepesi út gyalogjáróján a X. kerületi Tanács útjavítási munkálatokat végez. Tehát az utóbbi panaszt is hamarosan orvosolják.“ Valla Gézáné (V. Párizsi utca 6/a.) egyik levelében arról írt, hogy az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat több­szöri kérelme ellenére sem javíttatta meg fürdőszobájának kövezetét. Ebben az ügyben írtunk a KIK-nek, ahonnan azt az ígéretet kaptuk, hogy „haladéktalanul elkészítik a fürdő­szoba kövezetét“. Valláné elvtársnő a napokban telefonon arról érte­sített bennünket, hogy a KIK teljesítette ígéretét. Könyvkiadó vállalatok ismét forgalomba hozhatnák Jaroslav Hasek cseh író „Infanterist Svejk“ című könyvét, amely kiváló szatíra. Bizonyos, hogy nem porosodna a pol­cokon, mert az a tapasztalat, hogy sokan keresik ezt a könyvet — írta több levelezőnk is. A Szépirodalmi Könyvkiadó közölte, hogy Jaroslav Hasek: Infanterist Svejk című könyve 1955-ben megje­lenik. Kérik addig is az olvasók türelmét. ★ Szerkesztőségünk levelezői már több esetben szóvátet­­ték, hogy a KÖZÉRT-ekben, zöldség, és gyümölcs kiskeres­­kedelmi vállalatoknál miért hagyják tönkremenni a zöld­ség- és gyümölcsféléket. Gyakran láttak ugyanis „beful­ladni“, el­rohadni ilyen áruféleséget. Levelezőink észrevé­telére felhívtuk a Belkereskedelmi Minisztérium figyelmét s az alábbi választ kaptuk: „A rendelet értelmében az el nem adott gyümölcs­­féléket szeszfőzésre kell felhasználni. Amennyiben a be­jelentők olyan esetet tudnak, hogy a cefrézésre alkalmas árut valahol megsemmisítették, kérem közölni a pontos címet és időpontot, hogy a rendelet be nem tartása miatt a felelősségrevonást megtehessem. Bihari Ferenc s. k. főosztályvezető.“ * Kauder Ernő, az Autótaxi Vállalat sztahanovista gép­kocsivezetője egyik levelében azt javasolta, hogy az elhasz­nált filmorsókat a fotósok ne dobják el, hanem gyűjtsék össze, hogy a gyártó vállalat ismét felhasználhassa. Ez anyagtakarékosságot jelentene. Az Ipar- és Kultúrcikk Kereskedelmi Igazgatóság az OFOTÉRT-vállalatok útján, azokat az orsókat, amelyek kifogástalanul tiszták és eredeti állapotukban vannak (nem horpadtak és rozsdamentesek) begyűjti. A hasz­nált filmorsók begyűjtése 1954 december 31-től kez­dődik. • Új lakásokat adnak át decemberben Budapesten A budapesti lakásépítkezések dolgozói az utolsó simításokat végzik a felépült lakásokban és ebben a hónapban több mint ezer új lakással örven­deztetik meg a dolgozók­at. A Budapesthez közel fek­vő Szigetszentmiklóson az elmúlt hónapban már átadtak 64 tá­gas, világos, összkomfortos la­kást. Decemberben újabb 84 lakás nyújt majd boldog ott­hont a beköltözőknek. Pester­zsébeten, a Csarnok téren két lakóház belső munkáin dol­goznak az építők. Itt összesen hetven lakásba költöznek be az év végéig. Ugyancsak Pester­zsébeten, a Gubacsi hídfőnél 68 új lakás várja a lakókat. A Gubacsi hídfővel szemben, a Duna másik oldalán, Albert­falván is felépültek az új la­kások. Az öt lakóépületben összesen 118 lakás van. A legtöbb lakást, számsze­­rint 593-at a XIII. és a XIV. kerületben adnak át. A Béke utcában 88 szövetkeze­ti lakás, a József Attila téren 137 lakás örvendezteti majd meg a lakókat. A XIV. kerü­letben, a Kerepesi úton 84, az Erzsébet királyné útján 48, a Thököly úton 108, a Nagy La­jos király útján 48 és a Hun­gária körúton 80 az új lakások száma Végül Rákospalotán 88 kifogástalan minőségű lakást adnak át december vége felé. (MTI)

Next