Esti Budapest, 1955. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-04 / 260. szám

­­t Az SZKP Központi Bizottságának , a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­­ 38. évfordulójára kiadott jelszavaiból­­ Az összes európai népek tartós békéjéért és kol­­j­­­lektív biztonságáért! ! Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, a­z egész Németország békeszerető, a militarizmus * ] talpraállítása ellen, hazája békés, demokratikus alap ) I­pokon való egyesítéséért harcoló erőinek bástyája!­­ } Erősödjék és izmosodjék a német és a szovjet nép j­ó barátsága és együttműködése! { Üdvözlet a Német Szövetségi Köztársaság dél- r­o­gozóinak, akik a reakció erői ellen, a békéért és az ú­j európai népek biztonságáért harcolnak! ! ! 1 Angol-amerikai véleményellentétek a biztonsági kérdésben (Folytatás az 1. oldalról) Ma délután az értekezleten folytatják az első napirendi pont megvitatását. A sajtóház­ban számos újságíró nyíltan beszél arról, hogy komoly el­lentétek mutatkoznak a prob­léma megítélésében angol és amerikai részről. Az angol és az amerikai küldöttség tagjai más-más választ adnak a követke­ző kérdésre: mi akadá­lyozza voltaképpen az euró­pai biztonság megteremté­sét, Németország jelenlegi kettéosztottsága-e, vagy a hidegháborús erők tevé­kenysége? Az Unita tudósítója azt tele­fonálta lapjának Génfből, hogy most kiderült: ez a kér­dés már élesen felvetődött az Atlanti Szövetség hadügymi­nisztereinek múlt havi párizsi konferenciáján is. Ezen a konferencián több NATO tag­állam hadügyminisztere ma­gáévá tette azt az angol állás­pontot, hogy reálisabb pozí­ciót kell elfoglalni, és gyakor­lati intézkedések megtételével kell közeledni a német prob­léma megoldásához. A genfi megfigyelők más­részt azt is aláhúzzák, hogy a külügyminiszteri tanácskozá­sok hangja változatlanul tár­gyilagos. Az amerikai küldött­ség köréből származó értesü­lések szerint máris szóba került egy újabb külügyminiszteri ér­tekezlet összehívása a jövő év márciusa és májusa kö­zött. Ezen az újabb értekezleten vi­tatnák meg azokat a fontos nemzetközi kérdéseket, ame­lyekben a jelenlegi értekezle­ten nem jutnak megegyezésre. Gino Pallotta ,­ Radikális Szocialista Pá­rt kongresszusa az ellentétek jegyében ülésezik PÁRIZS, november 4. Csütörtökön nyílt meg Pá­rizsban a Radikális Szocialis­ta Párt kongresszusa. A kong­resszus a Faure és Mendes- France közötti ellentétek je­gyében zajlik le. A belső viszálykodás erősen fenyegeti a párt tekintélyét. A befolyásos párttagok felszólí­tották Edouard Herriot-t, a nemzetgyűlés díszelnökét, vál­lalja ismét az elnöki tisztsé­get, hogy átvezesse a pártot a választási nehézségeken. Her­riot pénteken ad választ az ajánlatra. A kongresszus egyik legfon­tosabb feladata a tisztújítás lesz. Amennyiben Herriot-t választanák meg ismét elnök­nek, Mendes-France alelnök­­nek jelölteti magát Mendes- France alelnöksége élénk el­lenkezésbe ütközik Daladier és Faure hívei körében és a választás valószínűleg heves összecsapásokra ad majd al­kalmat. (MTI) Operaházi Tosca (operai négyessorozat VIII. és kombinált VIII. és XV. bérlet, 1. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Hovanscsina (18. bérlet, 2. sz., 7). — Nemzeti Színház: III. Richard (fél 7). — Ka­tona József Színház: A titkárnő (Somlay-bérlet, 1. sz., 7). — Ma­dách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách Színház Ka­maraszínháza: A Misanthrope (M. K. V-bérlet, 7). — A Magyar Nép­hadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — József Attila Szín­ház: Zsuzsi (7). — József Attila Színház előadása a MOM Kultúrott­­honban (XII. Csörsz u. 18.), Nagymama (7). — Petőfi Színház: Gim­nazisták (4.) — Jókai Színház: Fenn az ernyő, nincsen kas (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Szín­ház: Balkezes bajnok (7). — Déryné Színház (Nagymező u. 11): A lámpás (7). — Zeneakadémia: A MÁV Szimfonikusok III. bérleti hangversenye (8). — Bartók-terem: A Tátrai-vonósnégyes kamara­estje („M”­­ sz., 8). — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (7). — Budapest Varieté: Fele is tréfa (8). — Kamara Varieté: Humor a napirenden (6. fél 9). — Állami Bábszínház: Misi mókus újabb ka­landjai (3, 5). Szigorúan bizalmas (fél 8). MOZIK MŰSORA: 1955. november 4. VIHARBAN NŐTTEK FEL: CORVIN (Kisfaludy köz) h4, 6. f9. SZIKRA (Lenin krt 120.) fl0. fl2. h2. 4. n7. f9. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) f4­. h6, 8.­­ KÜLÖNÖS ISMERTETŐJEL: URANIA (Rákóczi út 21.) 4. hétre prol. f4 h6, 8. — ÉJSZAKA A MONT­­BLANCON: (kisérőműsor: Alextől a Jeges-tengerig) UGOCSA (Ugo­­csa u. 10.) f3, f6, h7, 9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6, 8 SZA­BADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt fl0. fl2, h2. — RÓMAI LÁNYOK: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) prof. 9. 11,. n2 f4, h6, b. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. o7. f9. — REMÉNYSÉG ORAI: DUNA (Fürst Sándor u. 7.) f5, h7, 9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) prol 4. n7, f9. — TAVASZ: KOSSUTH (Váci út 14.) prol. 4. n7, f9. VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) 3. hétre prol. 10, 12, f3 f5 h7 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) 4. n7. f9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) csak délelőtt f10, fl2, f2. RÁKOSI MÁTYÁS KULTUR­­HÁZ (József Attila tér 4.) n6, f8. — A MI NEMZEDÉKÜNK: GOR­KIJ (Akácfia u 4.) f4, h6. — NÁPOLYIAK MILÁNÓBAN: VÖRÖS­MARTY (Üllői út 4.) 3. hétre prof. f4, h6, 8. ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4, h6, 8. ÉPÍTŐK Rózsa FERENC KULTUROTTHONA (Gorkij fasor 50.) 7 óra — GÁZOLÁS: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszk­y út 36.) 5. hétre prol. f4. h6. 8. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) prol. 4, n7. f9 SPORT (Thököly út 56.) prol. 4, n7. f9. TANÁCS (Szt. Ist­ván krt. 10.) 10. 12, n3. f5, h7. 9. JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7. ) f4. h6. 8. — Magyar híradó. Egy kis meglepetés, öttusa baj­nokaink, Három zsák ravaszság: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) reggel 9- től este 11-ig folytatólag. — Nappalok és éjszakák: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) csak délelőtt 11. 1. 3. — Reszket a föld: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) prol 5. 7. 9 — Özönvíz előtt: (16 éven felülieknek) BEM (Mártírok útja 5/b.) fl0. m­, 3, h6, f9. ADY (Tanács krt. 3.) f.3, f6, f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) n6, 8. NYOM­DAIPARI SZAKSZERVEZET KULTUROTTHONA (Kölcsey u. 2.) 6, n9. — Iskolakerülő: AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4. h6, 8. — Titokzatos Afrika: (16 éven felülieknek, kísérőműsor: Játsszunk együtt és Dámák) BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem, 3. hétre prol. 14. h6, 8. — Ma este minden véget ér: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 10. 12 2 4 6 8 — Kutyafejűek: ELŐRE (Delej u. 41.) 16. h8. — Gróf Monti Christo I. rész: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem, prol. flo. h2 4. n7 f9. ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7. f9. — Gróf Monte Christo Ili rész: PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6. h8. — Jó reggelt: HA­ZAM (Váci út 150.) 4. n7. f9. HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn­, fi, f3, fő, f7, f9. — Valahol már találkoztunk: (kisérőműsor: Több fényt) MÁTRA (Lenin krt. 39.) fl0. fl2, h2, 4, n7 f9. NAP (Népszínház u. 31.) f4 h6 8 — Pármai kolostor I. rész: (kisérőműsor: Böske) MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. — Pármai kolostor II. rész: DIA­DAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. — Hegyekből jöttek: TATRA (Üllői út 63.) prol. f4. h6. 8. — Északi Robinsonok: ÉVA (Erzsébet kir-né útja 36/b.) f4. h6. 8. — A hűség próbája: IPOLY (Hegedűs Gyula u 65.) 4. n7. f9. — Romeo és Júlia: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4. h6. 8. KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4. h6. 8. ÁRPÁD (Kerepesi út 146) n6 f8 — Papa, mama, ő, meg én: AKADÉMIA (Üllői út 101.) csak délelőtt f16, f12, f2. — Hongkongból érkezett: VERSENY (Pa­taki István tér 14.) f6, h8. — Tigrisszelídítő: REGE (Rege u. 15.) f6, f8 BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. OTTHON (Beniczky u. 3 — 5) f4 h6 8 — Nagy kísértés: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4, h7, 8. — Félelem bére: (16 éven felülieknek) VASVÁRI (Kerepesi út 44.) hl, de, 8. GENF A külügyminiszteri értekez­let tegnapi ülésén elsősorban a német kérdésről folyt a vita. Dulles amerikai külügyminisz­ter a szovjet küldöttség javas­latával kapcsolatban, amely az Össznémet Tanács felállításá­ra vonatkozik, azt állította, hogy ez nem felel meg a kor­mányfők által adott irány­elveknek. Molotov elvtárs vá­laszában megmagyarázta, a szovjet javaslat megfelel az irányelveknek, mert a szovjet javaslat a német kérdés gya­korlati megoldására irányul, hiszen az Össznémet Tanács felállítása elősegíti a két né­met állam közeledését, tehát a német kérdés megoldását. A két másik nyugati külügy­miniszter — Macmillan és Pi­­nay — azt hangoztatta, hogy a két német kormány tanácsko­zásai nem vezetnének ered­ményre, mert e kormányok ellentétes világnézetet képvi­selnek. Ez az érvelés azért sán­tít, mert ha a tárgyalások összehívásánál ilyen szempon­tokat vennének figyelembe, akkor magára a külügyminisz­teri értekezletre sem kerülhe­tett volna sor. Az persze igaz, hogy ha nincs meg az akarat a német kérdés tárgyalások útján történő megoldásához, akkor valóban nem lehet ered­ményeket elérni. Éppen a tár­gyalások eredményessége bizo­nyítja azt, hogy szükség van mielőbb a két német kormány képviselőinek tanácskozására. Mivel Macmillan azt is fel­hozta, hogy a szovjet javaslat hiányos, mert nem utal az Össznémet Tanács számszerű összetételére, Molotov elvtárs hangsúlyozta: lehetséges, hogy a szovjet javaslat nem elég kime­rítő, ezt azonban pótolni lehet. Meg kell keresni a kormány­fők által kitűzött feladatok gyakorlati megoldását. Ha a nyugati külügyminiszterek is ebből a szempontból vizsgálják a kérdéseket, akkor és csakis akkor lehet megoldani a vitás kérdéseket a genfi értekezle­ten. _______________ Liverpool városi tanácsa delegációt küld Odesszába LONDON, november 1. A Press Association hírügy­nökség közlése szerint Liver­pool városi tanácsa szerdai ülésén elfogadta az odesszai városi tanács meghívását és delegációt küld Odesszába. (TASZSZ)_____________ U­K látogatása a moszkvai Sztálin Autógyárban MOSZKVA, november 4. U Nu burmai miniszterel­nök és a kíséretében lévő sze­mélyiségek november 3-án lá­togatást tettek a moszkvai Sztálin Autógyárban. A ven­dégek négy órát töltöttek a gyárban, megtekintették a ter­melési folyamatokat, elbeszél­gettek a munkásokkal. (TASZSZ) ESTI BUDAPEST Az MDP Budapesti Pártbizottságának és Budapest Főváros Tanácsának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Kiadja a Budapesti Lapkiadó Vállalat Budapest, Vili. Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal Buda­pest, VIII. Blaha Lujza tér 3. Tel.: 343—104, 343—105, 343—107, 343—108. Terjeszti: a Budapesti Főposta Hír­lapterjesztő Üzeme, Budapest, V. Váci utca 34. Telefon: 388—187. SZIKRA Lapnyomda. KISLUGAS ÉTTEREM ti. Szilágyi Erzsébet fasor 15 EGÉSZ TÉLEN NYITVA! SZERB ÉTELEK, HALÁSZLÉ ÉS TÚRÓSCSUSZA MINDEN NAP! Zongoránál: PIERER LÁSZLÓ RÓMAI LÁNYOK Az új olasz film forgató­­könyvírója, Sergio Amidei, nem nyúlt úgynevezett nagy témához. A mindennapi élet apró eseményeiből szőtt színes, érdekes történetet, amely há­rom leányról szól. Az ő élet­sorsukon keresztül fest az író valóságos képet a mai Róma, a mai Olaszország egyszerű embereiről. Mikor az első filmkockák peregnek, nem tudunk egye­bet Marisáról, Luciáról, E­leni­ről, mint hogy külsejükben egészen eltérőek, és tulajdon­ságaik is mások — egyszóval pillanatra sem lehet őket ösz­­szetéveszteni. Együtt dolgoz­nak a varrodában, s minden délben közösen költik el, pa­pírban magukkal hozott, hideg ebédjüket a Spagna tér kék ege alatt. Ilyenkor beszámol­nak egymásnak az előző esti eseményekről. Vége-hossza nincs az elbeszéléseknek, ame­lyek középpontjában mindig valamelyik régi vagy új fiú áll. A fiúk többnyire kedve­sek, de egyik-másikkal néha több a baj a kelleténél. Amint hallgatjuk és látjuk ezeket a valójában nem nagy esemé­nyeket, azon vesszük magun­kat észre, hogy elkomorodunk, amikor a leányokhoz nem illő férfiak feltűnnek a látha­táron. Amikor pedig komo­lyabb fordulatok gyűrűznek, észre vesszük, hogy a lányok sorsa mind kevésbé közömbös számunkra. Azt szeretnék, ha sorsukat magukhoz hasonlóak­­kal kötnék össze, ha megma­radnának olyan tisztán sugár­­zóaknak, amilyeneknek megis­mertük őket. Marinát, Luciát, Elenát (Co­­setta Greco, Liliana Bonfatti, Lucia Bose játsszák­ im­már kedves ismerőseinket, sze­rencsére nem kell félteni. Hús-vérből való, temperamen­tumos lányok ugyan, de ha olyannyira különböznek is egymástól, egyben feltétlenül hasonlítanak: pénznél, cifra ruhánál többre becsülik hűsé­güket, tisztességüket. A film rendezője Luciano Emmer, a közvetlen történe­tet átszőtte a derű csillogó aranyszálaival. Érződik ez a jellemek formálásán, a cselek­mény bonyolításánál, a sze­replők minden mozdulatán. A római lányoktól távol áll min­den mesterkéltség és érzelgős­ség. Sohasem patetikusak. Le­mondani hazug álmokról — ez számukra természetes, mint a víz vagy a levegő. A haladó művészek­­je Santis, De Sica és mások ki­vívták az olasz filmművészet számára azt a rangot, hogy újabb alkotásai felé a legna­gyobb igényességgel közeled­jünk. Emmer korábbi filmjé­ben, az Augusztusi vasárnap­ban megfelelt e magas köve­telményeknek, s új filmjével is — amely ugyan nem száll a problémák legmélyére, nem élezi ki a konfliktusokat, de azokat őszintén, jószándékkal veti fel, optimizmussal oldja meg — szépet, értékeset al­kotott. A filmben egymást érik a meglepő, komikus helyzetek, szellemes, ellenállhatatlanul könnyed, ugyanakkor az egé­szen mesterkéletlen líraiság ömlik el. A fiatalság szépségét és ere­jét sugározzák — a három leány alakítóin kívül — Renato Salvatori, Marcello Mastroian­­ni és Mario Silvani; a sok régi és új kérőn becsületes­ségükkel, hűségükkel túltevő, rokonszenves, derék római fiúk. A film legfelejthetetle­­nebb alakítása Eduardo de Filippo — a „Nápolyiak Milá­nóban“ írója, rendezője, fősze­replője — nevéhez fűződik, egy nem fiatal vasutas szerepében. Ez megbecsüléssel viseltetik Elena özvegyasszony édes­anyja iránt. A két őszinte, melegszívű, áldozatos ember­nek a kapcsolata, „kései sze­relme” a cselekmény egyik legszebb szála, amelyből árad, mint az egész filmből is, az egyszerű emberek egymás iránt­­i megbecsülése. Ezért is oly különösen vonzó számunkra ez az új olasz film. Gombos László Pór Bertalan 75­ éves A magyar képzőművészeti­­ élet egyik legnépsze­rűbb, köztiszteletben álló alakja. Pór Bertalan, a két­szeres Kossuth-díjas festő­művész, ma tölti be 75. élet­évét. Küzdelmekben és sikerekben gazdag életet köszöntünk, ami­kor Pór elvtársról, a nagy művészről, a forró szívű em­berről szólunk, a pártos mű­vészről. S amikor az Oroszország­­ban gyúlt forradalom tisztító lángja Magyarorszá­gon is végigfut, Pór Bertalan ujjongó örömmel áll a Tanács­­köztársaság ügye mellé. Azok­ban a dicső hónapokban még­­inkább kivirágzik alkotó mű­vészete. 1919. után emigráció­ba kényszerül. Csehszlovákiá­ba, majd Párizsba visz a mű­vész útja. Hosszú évek követ­keznek, de egyetlen pillanatra sem feledkezik meg hazájáról. Az emigráció tovább érleli a kommunista művészt. Meglá­­­togatja a világ első szocialista országát, a Szovjetuniót is. Stármerre jár, mindenütt elismeréssel adóznak művészetének. Ünnepük Pór Bertalant. S mégis hazavágyik, haza is tér a már felszabadult, új Magyarországra. Ecsetje alatt remekművek születnek, ő alkotta töb­bek között azt a híre­sen szép Sztálin portrét is, amelyet országszerte ismernek és szeretnek. H­­áromnegyed évszázad­o1 múlt el, s Pór Bertalan fáradhatatlanul, ifjúi erővel dolgozik. A Képzőművészeti Főiskolán sok szeretettel tanít­ja az ifjú nemzedéket. Igaz művész, nagy művész, kom­munista művész Pór Berta­lan. Forró szeretettel köszönt­jük 75. születésnapján. Kí­vánunk neki sok egészséget, alkotásban gazdag, sok esz­tendőt. Új színfolt a Rákóczi úton Hétköznap este, hét óra tájt.. . Faburkolat, metszett tük­rök, linóleumpadlat. Min­den olyan ragyogóan tiszta ebben a négyszögű terem­ben, az Élelmiszeripari Mi­nisztérium új, Rákóczi úti szaküzletében. A köröskö­rül sorakozó ernyős lám­pákból, a kettős mennyezet közé rejtett világítótestek­ből erős, mégis szelíd fény árad. Itt nincs hangulatvi­lágítás, mint egyik-másik belvárosi eszpresszóban, af­féle árnyékot növesztő fél­homály, amely nem­hogy élénkítené, inkább nyomasztja a kedélyt, fojtóvá teszi a han­gulatot. Világos van, mo­solygó arcok ragyognak a fényben. Roppant barna cserépkályha hasal a fal­nál, szélesen, kellemes, enyhe meleget áraszt. A vendégek a nyugalom jól­eső érzésével üldögélnek a fehér csipketerítővel borí­tott, őszirózsával díszített asztalkák körül. Úgy látom, akad ismerős, nem is egy. Az a két fiatal nő a bejá­rat mellett — az 1-es számú gyógyszertár patikusnői — mielőtt elkezdik a szolgála­tot, megesznek egy-egy sze­let tortát. Szemben velük házaspár — az asszony ker­tész, munka után itt adott találkozót férjének. Hát azt a kedves, kerekképű szín­művészt ki ne ismerné — a Nemzetiből szaladt át egy feketére. A sarokban fiatal pár hajol össze, s annyira — nem látni arcukat. A többiek beszélgetnek, újsá­got olvasnak, eszegetnek, vagy hörpölik a kávét. Or­vos, háziasszony, villamos­kalauz, üzemi dolgozó, tiszt­viselő, diák — sokféle em­ber összeverődik itt. S va­lahogy nem is egyszerűen nyilvános helynek tekintik ezt a ragyogó cukrászdát — inkább valamiféle klubnak, ahol már igencsak össze­szokhatott mindenki. „Mit szól ehhez a kuglófhoz, fiam?” — szól át egy het­venes, fehérfejű nénike a szomszéd asztalnál ülő fia­talemberhez, s az, nyilván próbára akarja tenni, mert nem felel, inkább ő is kér­dez valamit: „Hát azelőtt? A néni fiatalkorában? Nem volt ilyen finom?” Elkomo­lyodik az öregasszonyka mosolygós képe, halkan mondja, bólogat: „Dehogy nem ... Miért ne lett vol­na? Csak nem a magunk­fajtának. Jó, ha karácsony­kor jutott...“ Hangja hal­latára nekem is emlékez­nem kell, s behányva sze­memet egy pillanatra, szin­te látom magamat, sová­nyan és csapzottan és di­deregve álldogálni egy cuk­rászkirakat előtt... De most — idebent ülök, a me­legben, a fényben. Belülről nézem, hogyan sorakoznak, zsúfolódnak a tálalóállvá­nyon az ínycsiklandozó tor­taszeletek, mignonok, süte­mények. „Rákóczi-tortát ké­rek!“ — hangzik nem egy vendég ajkáról a kívánság. A Rákóczi-torta — a cuk­rászda specialitása: csoko­ládé- meg gyümölcskrém lapul a piskótatészta rétegei között, a tetején pedig va­lami egészen különösen jó­ízű, színes máz, talán mar­cipán. Hanem a többi édes­ség is kitűnő ám! A csinos, vasalt kötényes lányok — érdekes, hogy ebben a cuk­rászdában csak fekete hajú lányokat látok — alig győ­zik az asztalokhoz hordani. Dobos-, rokokó-, mokka-, diótorta ... bécsi kocka, Hi­malája, Tátra-csúcs, hab­­rolló, mandulás kifli... Jól­esik nézni, ínycsiklandozó illatokat érezni. S úgy lát­szik, nemcsak nekem. Egy közepes korú é­s közepes­nél kissé gömbölyűbb asz­­szony, le nem veszi pillan­tását a levegőben úszó, su­hanó habos meg krémes tál­cákról. Egy ideig hősiesen­­ ellentáll, „csak egy szimp­lát ..— leheli —, de ne­gyedóra múltán elszántan felfüggeszti fogyókúráját. Mosolygós fiatal nő — az egyetlen szőke — fehér kö­penyben járkál az asztalok között. Tóth Ferencné üz­letvezető. Gyönyörködik a fogyasztásban. Örül, hogy úgy ízlik minden a vendé­geknek. „Hát még ha pál­makertünk lenne!” — só­hajtja. Mert ez a vágya —­s nemcsak neki, de a cuk­rászda minden dolgozójá­nak. A ház fedett, oszlo­pos teraszát lehetne mér­sékelt költséggel átalakíta­ni „pálmakertté“. Bárcsak döntene már a tanács eb­ben az ügyben ... Még a panaszkönyvben is benne van ez a kívánság — a ven­dégek részéről. Máskülön­ben igencsak üresek a fü­zet lapjai. Egyetlen panaszt látok: „ ... mégse járja, hogy este hétre már elfogy a sarokház!” Egy másik vendég viszont lelkes so­rokkal üdvözli a cukrász­dát, mely „ ... új színfolt a Rákóczi út házrengetegé­ben, s máris vendégmarasz­taló otthona lett a dolgo­zóknak.“ A következő lapon bizonyos nevezetű Gellért­­né valóságos „panaszkönyvi dicséretben” részesíti Ta­kács Máriát és Kósa Györgynét, a cukrászda két fehérkötényes, suhanó léptű dolgozóját. Egyre nyílik, csukódik az ajtó, jönnek­­mennek a vendégek é­s a vásárlók. Selyempapír zi­zeg, csomagolják a Stefá­niát, a Bohém-szeletet, a francia krémest, s a többi cukrászkölteményt. Lám, „sarok­­áz“-ból is van, amennyi kell... Kilépek az ajtón. A süte­mény- és kávéillat velem tart, érzem, itt szálldos a Rákóczi úton, a Blaha Luj­za téren. S bennem marad az a kedves, derűs hangulat is, amely elárad az új cuk­rászda faburkolatos termé­ben, a pesti dolgozók „ven­dégmarasztaló, szép ottho­nában“ . . .

Next