Esti Budapest, 1956. február (5. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-10 / 35. szám
Bepillantanak az üzemi életbe Az Érettségi előtt álló csepeli fiatalok üzemlátogatásai ..." Te is aműszergyárba jössz? — Nem, én holnap megyek Salgótarjánba. Ez a párbeszéd Antal László és Ries Klára, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium IV/A. osztályának tanulói között zajlott le. A Rádió jól ismert gépkocsija viszi az osztály egyes csoportjait egy porcelángyárba, a Százados úti Kirakatrendező Iskolába, egy csoport az Újpesti Orvosi Műszergyárat látogatja meg. A Wesselényi utcai MTH- iskolának is vannak bőségesen vendégei. Legtávolabbra pedig Salgótarjánba mennek el néhányan az ottani üveggyárba. Azt nézik meg, milyen lehetőségeik várnak rájuk az érettségi után. Bepillantanak az üzemi életbe, látják a termelőmunka sokrétűségét, választ kapnak kérdéseikre. Bertkó Mária mást kérdez az orvosi műszergyárban, mint Szamosi Katalin a kirakatrendezéssel kapcsolatban vagy Király Géza az MTH iskolában. De egy kérdése mindnyájuknak azonos: mi lehet itt belőlük? A válasz pedig mindenhol megnyugtató: elsősorban jó szakmunkás! A téma azonban túlnő a IV/A. osztály keretein és országos érdeklődésre tarthat számot. Hiszen ezer meg ezer érettségizendő diák problémájáról van szó. Egyrészük az egyetemekre kerül, másik részük a közvetlen termelőmunkába kapcsolódik be. Olyan gazdag választék áll előttük, hogy szinte elsorolni is nehéz volna. Mi, az idősebb tanárnemzedék tagjai szeretettel kísérjük a fiatalokat szemleútjukra. Meglep bennünket a szervezettség, az érettségizettekről való intézményes gondolkodás. Akarva nem akarva összehasonlítást kellett tennünk a mi húsz-harminc évvel ezelőtti fiatalságunkkal: az elhelyezkedés szörnyű nehézségeivel, a kilátástalansággal. Milyen jó, hogy a mai fiatalság nem ismeri ezeket a fogalmakat. S hálát érzünk a gondoskodásért, az alkotó munka lehetőségeiért. Hiszen nemcsak diákjainkról van szó, hanem gyermekeinken keresztül rólunk is, akik íme, így kapunk elégtételt népi demokráciánktól. Molnár Károly, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium igazgatóhelyettese. HETI ZENEI SZEMLE Téhhány hónapja, amikor az osztrák fővárosban a felépített és újra megnyílt világhírű bécsi operaház első előadásait hallgattuk," minden elfogultság nélkül is büszkén gondoltunk a magyar zenekultúra magas színvonalára és főként arra a gazdagságra, amellyel tehetségekben, szép hangokban rendelkezünk. Most, a Mozart-ünnepségek alkalmával a mi Operaházunkban felújított Varázsfuvola-előadás kettős szereposztása örvendetesen szemléltette ezt a bőséget. Mozart utolsó színpadi darabja, a klasszikus operairodalom remekműve, a Varázsfuvola különösen alkalmas arra, hogy megmutassa rendezőjének, karmesterének, magánszereplőinek és csoportos közreműködőinek kvalitásait. De egyben azt a szellemet is, amely a színházat irányítja. Tóth Aladár, a kiváló Mozart-tudós, a nemesízlésű esztéta igazgatása operai Mozart-kultuszunk legszilárdabb biztosítéka. És ahol a színpadnak olyan dúsfantáziájú, művelt, nagygyakorlatú főrendezője, díszlet- és jelmeztervezője, szcenikusa van egyszemélyben, mint Oláh Gusztáv, ott bátran állhatjuk a versenyt a földkerekség bármelyik operaházával. Nem a „magyar glóbus“ szűk horizontjából diktáljuk e sorokat, csak fel akarunk szólalni a fölényeskedő, kozmopolita, rosszhiszemű véleménynyilvánítások ellen, amelyek felszabadulásunk óta céltudatosan lebecsülik értékeinket, eredményeinket. A magyar zene, a magyar előadóművészet területén meg alapjában igazságtalanok. Mindezek előrebocsátása korántsem azt jelenti, hogy a Varázsfuvola mostani reprize tökéletes, hogy nem illethető jogos kritikával, akár a színpadi beállítás, akár a zenei megoldások vonatkozásában. Kérdéses például, hogy Oláh Gusztáv elképzelése a játék, a mozgások kettőssége, a reális és stilizált elemek ilyen szembeállítása — még ha a meseszöveggel indokolhatja is, — keresztülvitelében zökkenőmentes-e. Az azonban bizonyos, hogy igen helyes az eddig kihagyott prózarészek beiktatása, kiterjesztése. Az is, hogy igen leleményesen emel ki nem egy, eddig homályos árnyalatot. Az előadás tagolása, az új, ötletes technikai megoldásokkal legnagyobb részben javára szolgál a hatásnak. A díszletek, kosztümök, mint Oláh minden munkájában, most is festőiek, művésziek. A zenei rész vezetése Kórody András hivatott kezében van. A fiatal karnagy tehetségének és stílusérzékének igen sikeres próbája volt ez a felújítás. Különösen is kiemeljük, hogy dinamikája mennyire tud alkalmazkodni az énekhangokhoz, anélkül, hogy az orkeszter tömörségét csökkentené. Színskálája a további előadások folyamán nyilván szélesedni fog. Az első est szereposztásában a régebbi főszereplők közül nagy gyönyörűséggel hallottuk Székely Mihály Sax-astroját. Nála a legszebb harmóniá-ban egyesül az orgánum pompája, melegsége, a természetes éneklés közvetlensége és az alakítás méltósága. Osváth Júliának már hosszú ideje egyik legjobb szerepe, Pamina, még mindig gyarapodik finom nüanszokkal. Széles terjedelmű, töretlen szopránja, énekutódja a vérbeli Mozart-énekesnőé. Mély átéléssel énekelte áriáit. Simándy József először lépett fel Tamino szerepében. Az ő hangjellegéhez közelebb állanak a hőstenorszólamok, mint a líraiak. De így is el kell ismerni, hogy egyre fejlődő, értékes tehetsége kényes feladatának sok momentumában érvényesülni tudott. Az Éj királynőjének nehéz, igényes áriáit a még növendéksorban lévő Ágai Karolára bízták. Meglepő volt szopránjának máris virtuóz koloratúrkészsége. A drámai kifejezésekre középhangjainak még erősödni kell. Sárdy János nagyon kedves, ügyes Papagena. Éneke, játéka, ízes szövegmondása annyira tetszett, hogy senki sem kifogásolta, miért adták az eredetileg baxiton szólamot tenoristának. Papagena, a bájos Házy Erzsébet valóban összeillő párja. Mohoszatos szerepét Kishegyi Árpád nemcsak tisztán, muzikálisan énekelte, hanem mulatságosan játszotta is. Jámbor László érces hangja az Öreg pap szerepében szárnyalt. A három hölgy: Takács Paula, Sándor Judit és Tiszay Magda jelenetei az előadás szép mozzanataiként maradtak emlékünkben. A három nemző: Gáncs Edit, Cser Tímea, Jurenák Ida tercettje is hibátlanul szólalt meg. Dicsérettel írunk végül, de nem utolsósorban az énekkar, (karigazgató: Pless László) és a zenekar (itt kiemeljük a mi „varázsfuvolásunkat“, Hartai Ferencet) szerepléséről. A második szereposztásról más alkalommal számolunk be. Péterfi István A „Varázsfuvola'’ egyik jelenete. Egy szép versmondó est kint éles szél hordja a havat, s itt a dunaparton még dermesztőbb a levegő. Aki ilyen zord időben este nyolc óra tájt kimozdul a meleg otthonból, hogy meghallgasson egy versmondóestet, annak ugyancsak szeretnie kell a költészetet. Itt, a TTIT Eötvös Klubjában, ebben a barátságos részekben mintegy három tucatnyi hallgató vesz részt a magyar függetlenségi mozgalom emlékére rendezett szavalóesten. A klub kedves vendége, Andrásfi Gyula elvtárs, az egykori újpesti partizánok egyik vezetője. Egyszerű szavakkal beszél saját élményeiről a feszülten figyelő hallgatóságnak. Elbeszéli, hogyan cseréltékki titokzatos kezek a gyárak felgyújtására szánt petróleumos hordók tartalmát vízzel, hogyan festették át a bőrgyár elhurcolására szánt, drága felszereléseivel megrakott uszály rendszámát, hogyan töltötték meg jó gépek helyett vashulladékkal a vasúti kocsikat, s hogyan mentették meg üldözötték életét a fasiszta téboly pusztításától. Demján Éva előadóművésznő lép most a dobogóra, ünnepélyesen, estélyiruhásan, ahogyan az a művészetnek és a közönségnek kijár. Sorra felcsillantja az ellenállás költészetének gyöngyszemeit. Ezek a versek, művek hangzottak el annak idején a muunkásotthonok dobogóin, az erdők tisztásain, vagy a munkáslakásokban tartott illegális összejöveteleken. Ady, József Attila, Juhász Gyula, Móra, Karinthy lázadó sorai és rímei után Liszt akkordjai csendülnek fel; egy fiatal zongoraművész, Rados Ferenc játszik. Majd újra a versmondóé a szó. Gábor Andor, Gellért Oszkár, a mártírhalált halt Radnóti Miklós és Sárközi György egy-egy igen jellegzetes művének megrázó tolmácsolása emlékeketkavar, meg nem értett problémáikra válaszol, a fájdalom és a gyönyörűség érzésével telíti a szívet. Bensőséges, szép este volt. K. E. Amíg a műsor a Csak a kultúrházigazgató a megmondhatója, mi minden történik, s mi minden nem történik mindaddig, míg egy kultúrházi programtervezet plakátra kerül. Mert ha már nyomtatásban megjelenik, akkor majdhogynem bizonyos, hogy meg is valósul. Ritka kivételtől eltekintve... De addig... A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének Petőfi Sándor Kultúrházában a vezetőség a havi programot a megvalósítása előtt egy hónappal vitatja meg. A munkának ez a része aránylag könnyen megy. Ha figyelemmel kísérik a dolgozók igényeit, ha számon tartják a fontosabb évfordulókat, nyers formában már fel is vázolhatják a tervezetet. Az irodalmi est tervébe beírják, hogy „A magyar szabadságharc irodalmunkban”, • „A tavasz költészete” és így tovább. így sorakoznak az ismeretterjesztő előadások, az ankétok, a DISZ-rendezvények, gyermekműsorok, mikrobarázdás operaismertetések címei. Az előadások, megrendezése már bonyolultabb feladat. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a kultúrház nincs teljesen önellátásra berendezkedve. Ez nem is volna lehetséges. A saját szimfonikus zenekar, a tánccsoport és az énekkar — sok műsorproblémát megold... de nem mindent. Magánénekeseket, konferansziékat például a Filharmóniától kell kérnie a kultúrház vezetőségének. A tudományos előadások előadóit a TTIT révén kell biztosítaniuk. Ha az ismeretterjesztő előadásokat filmvetítés követi, a MOKÉP-hez kell fordulnia ... S mi történik ilyenkor? Hadd mondja el Serei Ilona, a kultúrház igazgatóhelyettese: — A Filharmónia, amellyel azelőtt elég bajunk volt, az utóbbi három-négy hónapban plakátra kerül... nagyon megváltozott, mégpedig a javára. Igyekszik biztosítani a kért művészeket, ahol tud, segít. Néha azonban még lélektelenül dolgozik. Kérésünk és megállapodásunk ellenére, a közlekedési kultúrmunkások találkozójára olyan konferansziét küldött ki, aki nemhogy nem szellemes, hanem egyenesen drasztikus volt. Ezt „megköszöntük“, amelyre azután válaszul azt kaptuk: miért nem néztük meg magunk, mit fog mondani az illető ... - A TTIT igen jó előadókat kiül.. . ha idején szólunk, mindig gondoskodik, hogy dolgozóinkat érdeklő, mai problémákat tárhassunk a hallgatóság elé. A baj az, hogy az ismeretterjesztő vagy szakmai előadásokat kísérő dokumentum- vagy játékfilmeket nem a TTIT kezeli. Gyakran hasznavehetetlen kópiákat kapunk a MOKÉP-től. De ez még hagyján! A legnagyobb gondot okozza, ha az előadás tartalmának megfelelő filmet akarunk vetíteni. A MOKÉP-től olykor más filmet kapunk, mint amilyenben megegyeztünk. Ha ironikus lennék, azt mondhatnám, hogy a repülésről szóló előadáshoz a csúszómászókról szóló filmet vetíthetjük. Írásunk elején arról szóltunk, hogy a kultúrház vezetősége összeállítja a programot, figyelembe veszi a dolgozók igényeit. Igyekszik eleget tenni kulturális fejlődésünk követelményeinek. De amíg a program a plakátra kerül ... mint láthattuk, sok zavaró körülmény elhárításával is jár. S ha mindezt el is háríthatnák ... Ha az említett szervek is figyelembe vennék a követelményeket, s nem okoznának a közönségnek olykor-olykor keserű szájízt... Mennyivel gyorsabban növelhetnénk dolgozóink kulturális színvonalát. Révai István „Csillagos szárnyak" A közeljövőben mutatják be filmszínházaink a „Csillagos szárnyak” című szovjet filmet. Képünk a film egyik jelenetét mutatja be. A pártbizottság kezdeményezésére gyűjtik Angyalföld munkásmozgalmi hagyományait Angyalföldön több mint száz üzem munkása vett részt a munkásmozgalom nagy harcaiban. Az angyalföldi gyárakban sokan dolgoznak ma is olyanok, akik még jól emlékeznek az akkori idők minden borzalmára: az elbocsátásokra, a kilakoltatásokra, a mérhetetlen ínségre, és részvevői voltak a sztrájkoknál, tüntetéseknek. A XIII. kerületi Pártbizottság kezdeményezésére 1955-ben megkezdték a munkásmozgalmi hagyományok gyűjtését Angyalföldön. A gyűjtők az üzemi pártszervezetek segítségével felkeresték a mozgalom régi harcosait, idős elvtársakat, és megkérték őket, mondják el emlékezéseiket. A hallottakat papírra vetették, s ezzel sok munkásmozgalmi hagyományt mentettek meg a feledéstől. Ezt a munkát most folytatják: külön csoportot alakítanak idős pártmunkásokból, akik rendszeresen gyűjtik Angyalföld munkásmozgalmi hagyományait. (MTI) UTASELLÁTÓ Nyugati pályaudvar „HMUT“ mmm Vidám műsor minden este 10 órától. Fellépnek: KARDOS MAGDA, CSONKA ENDRE, KOVÁCS, ERZSI, TÖRÖS — LUDMILLA — TÓTH ÉNEKHÁRMAS és KALMÁR REZSŐ 6 tagú művészegyüttese. MŰSOR UTÁN TÁNC reggel 4 óráig. Délután 4 órától 9 óráig nincs belépődíj. TURÁN LÁSZLÓ zongorázik, TÓTH ÉVA énekel. Az étteremben LAKATOS VINCE és népi zenekara játszik. BIHARI JÓZSEF énekel. Kedden délután és este szünnap. SZÍNHÁZAK műsora Operaház: Fidelio (K-bérlet, 5. sz. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: A kérők (18. bérlet, 5. sz., 7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: Főbelövendők klubja (fél 7). — Madách Színház: A Kreml toronyórája (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Vannak még kísértetek (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szent Johanna (7). — József Attila Színház: Vándormadarak, bemutató (7). — József Attila Színház Nagymama előadása a Dallos Ida Kultúrotthonban elmarad, a megváltott jegyek 13-án*a MOM-kultúrteremben tartandó Nagymama-előadásra érvényesek. — MOM-kultúrotthon (XII., Csörsz utca 18.): Pacsirta (7). — Petőfi Színház: Három szegény szabólegény (4). — Jókai Színház: Az igazgató úr nevenapja (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blatza Lujza Színház: Balkezes bajnok (7). — Déryné Színház (Nagymező u. 11.): A szerelem komédiája (7). — Egressy Gábor Színpad (Jókai u. 2.): Fiúk, lányok, kutyák (7). — Bartók-terem: Tátrai vonósnégyes („M”-bérlet, 1. sz. 8). — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (7). — Kis Színpad: Bukfenc (fél 8). — Budapest Varieté: Feje is tréfa (8). — Kamara Varieté: özönvicc előtt (6, fél 9). — Állami Bábszínház: Misi mókus újabb kalandjai (3, 5). Pesti mesék (bemutató, fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz*. A Busch Cirkusz vendégjátéka (3, fél 8). I MOZIK MŰSORA 1956. február 10. VIRÁGBA BORUL A FÖLD: (kísérőműsor Első a világon, Tavasz a Tátrában, A kis sün kalandjai): SZIKRA (Lenin krt. 120.) 4. n7. f9. BORISZ GODUNOV: PUSKIN (Kossuth Lajos u 18.) f4. h6. 8. TJGOCSA (Ugocsa u. 10.) 4. n7. f9. KÖRHINTA: (kísérőműsor: Magyar sporthíradó): URANIA (Rákóczi út 21.) prol. 4, n7. f9, MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. 4, n7. f9, MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. 9, 11, n2, 14, h6, 8. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) prol. f4. h6, 8. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. f5. h7, 9. FURFANGOS NYESZTERKA: SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) 4. n7, f9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) csak délelőtt f10, fl2, f2. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) n6, f8. MARY HERCEGNŐ: DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f6, h7, 9. KATI ÉS A VADMACSKA: (kísérőműsor: Két bors ökröcske): VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 3. hétre prol. f4, h6, 8. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4, h6, 8,. ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fasor 50.) 7 óra HÁROM START: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) f4, h6, 8. FIAM, A TANÁR ÚR- KOSSUTH (Váci út 14.) prol. f5, h7, 9. PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) csak délelőtt prol. 9, 11, n2, SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) prol. csak délelőtt fl0, fl2, h2, ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4 h6, 8. EGYMILLIÓ FONTOS BANKJEGY: (kísérőműsor: Tihany), VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) f6, h7, 9, CORVIN (Kisfaludy köz) prol. h4, 6, f9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) 5. hétre prol. csak délelőtt fl6, fl2, h2. Magyar híradó, Virágba borul a föld: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag, szombaton éjjel 1 óráig. Vihar Itália felett: BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Egy pikoló világos (kísérőműsor: Legénytánc): TANÁCS (Szent István krt. 10.) prof. 10. 12, n3, f5, h7, 9, ELŐRE (Delej u. 41.) f6, h8, HAZÁM (Váci út 150.) 4, n7, f9, PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6, h8. V. n.4. Táncosnő: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) f5, h7, 9. A kapu bezárul (16 éven felülieknek): JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4, h6, 8, GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4, h6. Tiltott szerelem: (16 éven felülieknek, kísérőműsor: A mi városunk): ADY (Tanács krt. 3.) 3. hétre prol, h4 6, 19, BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 3. hétre prol, csak délelőtt h16, 12, n3. Volt egyszer egy király: SPORT (Thököly út 56.) 4, n7, 19, TÁTRA (Üllői út 63.) 14, 1x6, 8, VERSENY (Pataki István tér 14.) f6, h8. Zsongó melódiák: (kísérőműsor: Mesél a Bükk): HALADÁS (Bartók Béla út 128.) f4, 1x6, 8. ÓBUDA (Selmeci út 14.) prof. 4, n7, f9. NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZET KULTURHÁZA (Kölcsey u. 2.) n6, f8. Argentínától Mexikóig (kísérőműsor: Az ördög és a cséplő): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4, n7, f9, BEM (Mártírok útja 5/b.) 10, 12, 2, 4, n7, f9. Új partok felé: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 9, 11, n2, f4, h6, 8. Egy nap a parkban (16 éven felülieknek): MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. Gázolás: MÁTRA (Lenin krt. 39.) prod. 10, 12, 2, 4, 6, 8. Északi Robinsonok: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4, h6, 8. Eltűnt kapitány (kísérőműsor: Békahercegnő): ÉVA (Erzsébet kir-né útja 36/b.) f4, h6, 8. REGE (Regie u. 15.) f6, f8. Dandin György (kísérőműsor, Sopron): DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, 17, f9. Római lányok: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) 3. hétre prof. A-terem 4, n7, f9. Törvényen kívüli lovag: (16 éven felülieknek): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A- terem, csak délelőtt fl0, fl2, h2. 9-es kórterem: HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn, f1, f3, f5, f7, f9, OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4, h6. 8. Gyötrelmes éjszaka (kísérőműsor: Halló-halló): IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 4, 17, f9. Taxi úr: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) fn, fi, f3, fő, 17. f9. Gróf Monte Christo I. rész: AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4, h6, 8. Gróf Monte Christo II. rész: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4, h6, 8. Egy nyáron át táncolt (16 éven felülieknek): KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4, h6, 8. Békében élni: ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) f4, h6, 8. Pármai kolostor II. rész: NAP (Népszínház u. 31.) f4, h6, 8. Papa, mama, ö, meg én: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, f8 Középületek festését, mázolását, tapétázását, művészi címtáblák, díszítőfestés, aranyozás készítését legelőnyösebben végeztethetjük a 122. SZ. ÉPÜLETFESTŐ És mázoló Állami VÁLLALATNÁL, Bpest, V., Báthory utca 12.