Esti Budapest, 1956. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-15 / 140. szám

PÁRTÉ­LET Bátran a pártdemokrácia útján A kollektív vezetés feltételeinek megteremtéséről tárgyalt az RM Művek kibővített pártbizottsági ülése Az RM Művek kibővített pártbizottsági ülése sok min­denben különbözött az eddi­giektől. Már maga a napirend megválasztása — „a kollektív vezetés feltételeinek megte­remtése“ — is arról tanúsko­dott. A végrehajtó bizottság be­számolója, amelyet Rudas Er­nő elvtárs, a pártbizottság első titkára ismertetett, olyan gon­dolatokat vetett fel, mint a személyi kultusz megnyilvánulásai az RM Művekben. Gyakran hangoztatjuk nap­jainkban azt az igazságot, hogy a személyi kultuszt ne csak a felső szerveknél kutassuk, az ellene folyó harcot ne csak a párt belső ügyének tekintsük, hanem társadalmi feladatnak. A beszámolónak ez a megálla­pítása nem maradt puszta óhaj. Túl azon, hogy megmutatta a személyi kultusz még ma is megtalálható jeleit, következ­ményeit az RM-ben, s kutatta az okokat is, amelyek lehetővé tették, s teszik még ma is megnyilvánulását. A párt­­bizottság véleményével ta­lálkozott az a megállapí­tás, hogy a választott szer­veknek nincs elég becsületük az RM-ben. A pártbizottsági ülések, vagy a taggyűlések na­pirendjének megválasztása még ma is a PVB-k és a párt­vezetőségek joga, s kevés esetben, vagy egyszer sem a pártbizottságé, vagy a párttagságé. A felszó­laló elvtársak munkaterületü­kön szerzett tapasztalatok alap­ján mondták el, hogy ez a módszer sok pártmunkásból kiölte az érdeklődést az embe­rek gondjai iránt. A helytelen intézkedések, törvénytelenségek forrása az volt, hogy a pártbizottság hosszú krón át nem foglalkozott az egészséges bírálat ki­bontakoztatásával. Szinte naponként történnek még ma is esetek, hogy egyes vezetők közömbösek a dolgo­zók problémái, javaslatai iránt, s mégis 1954-től nap­jainkig egyetlenegyszer sem vonta felelősségre a párt azo­kat, akik a bírálatot durván vagy kifinomult módszerekkel elfojtották. Nem tárgyalta meg a pártbizottság a tömegpoliti­kai munka, a pártoktatás, a tagjelölt felvétel, vagy a dol­gozókkal való törődés, a mun­kavédelem, az egészségügy, a bérezés problémáit. Nem döntött a káderek leváltása, előléptetése ügyében sem A választott testület lebecsü­lése, a kollektíva tudásának semmibevétele nemcsak a párt­­munkában, hanem a gazdasági munkában is éreztette hatását. A Varrógépgyárban például az igazgatóság nem vonja be a PVB-t a jutalomkiosztásba, az át­szervezésekbe vagy az új típusok gyártásának meg­szervezésébe. A Nagytömegárugyárban az igazgatóság egyetlen értekez­letre sem hívja meg a PVB képviselőjét. Ha a pártszerve­zet mégis javaslatot tesz, taná­csot ad vagy bírálja a hibákat, akkor Vörös művezető elvtárs így válaszol: „Tessék, itt a kö­penyem, intézkedjék és irá­nyítson maga.“ Súlyos megállapítások ezek, de korántsem az önvádaskodás kedvéért tették a tanácskozó elvtársak. Nem „mea culpá­­zás“ volt ez az önbírálat, ha­nem az a vágy és akarat: szakítani a régi káros módszerrel. A vitázó, javaslatot tevő elv­társakat áthatotta az a meg­győződés, hogy a kollektív ve­zetés, a szabad, demokratikus légkör kialakítása a pártbizott­ságtól, s külön-külön mind­egyik pártbizottsági tagtól is függ. Talán ezzel magyarázha­tó az az egyöntetű helyeslés, amellyel a párt-végrehajtó­bizottság bátor javaslatát fogadták: a jövőben vezes­sék be a PB-üléseken az interpellációt, hogy a pártbizottsági tagok a napirenden kívül bármilyen kérdést, javaslatot, problémát a pártbizottság elé terjeszthet­nek megvitatásra, válaszra. Az ülésen megszólaltak olyan elvtársak — meghívottak, de pártbizottsági tagok is —, aki­ket régebben igaztalanul meg­bántottak. Felszólaltak, mert úgy érezték, hogy a párt segít sérelmeik orvoslásában, nem hagyja rájuk száradni az igaztalan rágalmakat. Vil­im elvtárs, a Széra igazgatója, el­mondta, hogy éveken át süt­nek rá különböző jelzőket, megbírálják a nyilvánosság előtt, s később, amikor kiderül, hogy nem igazak a vádak, a kollektí­va erről sohasem értesül. Azt kérte a pártbizottságtól, hogy a jövőben alaposan győ­ződjék meg a tényekről, s az­­­­után mondjon ítéletet, véle­ményt. Ehhez a problémához szólt három elvtárs is, a Gép­gyár pártbizottságának titkára, amikor arra figyelmeztetett, hogy a pártszerű munkastílus követelménye, hogyha hibát észlelünk, elsősorban a hiba elkövetőjének mondjuk meg véleményünket, vele vitázzunk. Ne honosítsuk meg azt a rendszert, hogy ala­pos meggyőződés nélkül rögtön a „fejhez“, vagyis a felsőbb szervekhez szaladunk. Dolgoz­zék így a pártbizottság, s ne­velje erre az embereket. Ez a pártbizottsági ülés különbözött az eddigiektől, mert bátor és őszinte volt, az elvtársak a valóságos problémákat vitatták. Jó volt hallgatni a vitát, mert azzal az érzéssel távozhattunk valamennyien, hogy ezt az első lépést még sok hasonló bátor és merész lépés követi — sike­rül az RM-ben olyan légkört kialakítani, amelyben a párt­és a dolgozók összeforrva mun­kálkodhatnak a közös ügyért. Kolek Vera Munkahely az utcán? — A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Rökk Szilárd utcai pincehelyiségében úgy látszik szűk a hely, vagy talán nagyon sötét van, mert az ott raktározott fonott kosarak po­rolását a ház előtti járdán végzik. Csak más­­ egy élüzemben... Azt mondják, hogy az üzemekben a fődiszpécser afféle „higanyember“. Mindenre leggyor­sabban ő reagál, őt keresem tehát, Komoróczi László elvtársat, a Láng­gyár fődiszpécse­rét. Most különö­sen nehéz ezekben a napokban meg­találni az íróasz­tala mellett. Vég­re sikerül. — Mi a fődiszpécser legfőbb gond­ja? Mosolyog a kérdésen. — Az igazat megvallva — nem tudom. Látva meghökkenésemet, sorolja a „gondokat”, jegyezni is alig győzöm. Béralaptúllépés mutatkozik? Meg kell vizsgálni az okát... Az öntödé­ben még elég sok öntvény nem ké­szült el... A tűzikovácsok kevesen vannak, alig győzik a munkát... Na és a kooperáció... ! A MÁVAG saj­tolóüzeme, amely kazán fenekeket ké­szít a koreai festékgyár vegyi beren­dezéseihez, rendkívül túlterhelt. A minisztérium utasította a Láng Gép­gyárat, hogy készítse el idejében a festékgyár berendezéseit, viszont a MÁVAG-ban az ezekhez szükséges fenekeket nem állította az üzem ter­vébe. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel: a két fődiszpécser meg­egyezett. A Láng-gyár szállít a MÁ­­VAG-nak forgatóten­gelyeket pontos határidőre, ha a MÁVAG is „ráver” a kazánfenekekre. Ily módon kölcsö­nösen segítik egymást a féléves terv befejezése finisében. — Mégis, mi a legfőbb gondja? Nevet. — Szeretnék már két hét­tel öregebb lenni. Mert mégis csak más a fődiszpécsernek egy c­él­üzemben ... Ha szivárog a turbinából a víz... •* M « »-* M --Ay- A gőzturbinagyártás, mint látom, teljes gőzzel megy. Valamikor a tő­ltés idejében éven­te mindössze négy­et turbinát gyár­tottak. Ma pedig öt turbina van­­ a havi tervben. Impozáns, hatal­mas öntöttvas test külsejét tekintve a turbina, belül azonban sokkal Kschwendt János kényesebb. A minap az egyik szovjet export­turbina elkészült. A víznyomáspró­bán azonban kútbaesett az átadása, mert rendületlenül folyt. Márpedig a turbinából egy csepp víznek sem szabad szivárognia. Az alsórész jó volt, a felsőrésszel volt a baj. A ket­tőt viszont csak együttesen lehet megmunkálni,­tehát az egészet újra kell önteni. Az alsót is. A felsőt is. Objektív nehézség, igaz, az üzemrész nem teljesíti a tervét: egymillió fo­rint „kiesés” lesz miatta. Közbelépett azonban a bátorság és a találékony­ság. Kschwendt János üzemvezető két másik műszaki vezetővel meg­beszélte: elkészítik úgy a turbinát, hogy csak a felsőrészt kell újra ön­teni. Azt nem lehet, hiszen csak együttesen lehet megmunkálni a kettőt, voltak az ellenvetések.,, Mégis nekifogtak, a munka sike­resen elkészült. Volt hozzá elegendő szív, ész és akarat. Különben ... egymillió forintot el­vitt volna a júniusi tervből a víz. Az „édes“ terv ismerkedem az üzemrészekkel. A kazánmű hely­ben járok. Hatalmas, nyolc méter széles, emelet magasságú, behemót vasle­meztestet fordít a daru. Többen fog­lalatoskodnak kö­rülötte. Az egyik munkaruhás dol­gozó hozzámlép, s megmagyarázza a nagy alkotmány rendeltetését. Ar­ról kiderül, hogy egy újfajta cukor­­lúgozó berendezés, a munkaruhásról pedig, hogy Galcsó István főműve­zető. Elmondta: eddig 32 kazánban végezték a gyárak a répából a cu­korkiválasztást. Ez a berendezés egy­magában képes ugyanezt a munkát elvégezni. A régi módon sok gőzt el­használtak, sok ember végezte a munkát. Ez teljesen automatizált, kezeléséhez mindössze egyetlen em­ber kell. Most azért folyik a harc, hogy idejében elkészüljön az újfajta cukorlúgozó, mert Petőházán, ahol majd felszerelik, már erősen várják. Ha az idei cukorrépatermés feldol­gozására nem készül el idejében, sok vagon cukor megy veszendőbe, mert ezzel a módszerrel több cukrot nyer­hetnek, mint a régivel. Ha beválik, jövőre az összes cukorgyárat ezzel a berendezéssel szerelik fel. Nemde, édes terv... Állt a tengely, mint a gyufaszál... — Hallottam, Jelinek elvtárs, hogy valóságos „bűvészmutatványt” vég­zett a napokban az esztergapadján.­­! A kitűnő ka­­­­russzelesztergályos zavartan szabad­kozik. Nem volt ez olyan nagy dolog... Az történt, hogy a Rézhenger Mű­vekben eltört a hidraulikus beren­dezés nagy for­­gattyús tengelye. Új tengely készí­tése sok munkát igényelt volna. S a Műegyetem azt tanácsolta: kíséreljék meg, talán a Láng-gyár elvállalja a meghegesztést, mert más üzemben nem tudják elvégezni. Rendkívül ké­nyes munka. Molnár mérnök, a Láng­­gyár országos hírű hegesztési specia­listája vállalta a munkát. Kiválóan sikerült. De kiderült: korai az öröm, mert nincsen esztergapad az üzem­ben, amelyen el tudnák végezni a további munkát. Tanakodtak, mit lehetne tenni, amikor Handl Károly elvtárs, főművezető azzal állt elő: vízszintesen nem megy, esztergályoz­­zák meg a tengelyt — függőlegesen. Karusszel esztergapadon. — Vállal­nád-e, Józsi? — Szó se róla, kicsit meghökkent. Ilyen munkát még nem csináltak a gyárban, de talán az egész országban sem. Hogy felállít­sanak egy sok mázsás forgattyús tengelyt, mint egy gyufaszálat, amelynek az egyik vége csak úgy is­ten nevében a levegőben lóg? Az egyik forgattyú meg igyekszik majd lendíteni erre, a másik arra ... Gyakorlott szakembereknek a pusz­ta gondolattól lúdbőrös lett a hátuk. Lehetetlenség... Viszont odaát, a Rézhenger Művekben jónéhány mun­kás nem tudott dolgozni. S üzentek egyre-másra: szaktársak, segítse­tek! ... Tanakodásra nem volt idő. Szer­kesztett egy felfogó-készüléket, amely jó erősen a karusszeleszterga asztalára fogta, rögzítette a nehéz tengelyt. Mert ha ilyen nagy test forogni kezd, s ne adj isten eltépné a csavarokat... rágondolni is rossz. Maga az üzem főmérnöke, Pohlin­­ger elvtárs sem bízott a munkában. Veszélyes is, sürgős is, mi lesz, ha elrontják? Handl elvtárs, főművezető azonban vállalta a felelősséget. Csak­nem ott volt az egész műhely, leste, várta, mi lesz, amikor megmozdul a nagy karusszeleszterga. Még az öreg Sirziste Pista bácsi is kijött a szer­számkiadóból, pedig azt mondta elő­zőleg, hogy ő ugyan meg se né­zi az ilyen lehe­tetlen vállalkozást, ötven évig volt esztergályos, tud­ja, mit lehet és mit nem. Két nap és egy éjjel tar­tott, igaz, de el­készült a munka. Most már szerelik is a Rézhenger Művekben. Ez volt az egész. Most én vagyok zavarban. Nem tudom, kit irigyeljek jobban. A fő­művezetőt, — az esztergályosáért, vagy az esztergályost — a főműve­zetőjéért. Balczer Elemér Handl Károly Mindennapos gondok — mindennapos hőstettek Galcsó István Jelinek József Hatalmas forgalmat bonyolítanak­ le a Fény utcai piacon. Tegnap,­­ például cseresznyéből 8800 kg,­­ zöldborsóból 10 000 kg, eperből­ 1100 kg fogyott el ezen az egy­ piacon. Tatarozzák a kádfürdőket­­ A Fővárosi Gyógyfürdők Gyógyforrások Vállalata össze­állította a nyáron tatarozása és javításra váró fürdők sorrend­jét. A sorrend a következő: jú­nius 25-től július 22-ig a Rudas fürdő Juventus kádosztálya, jú­lius 2-től augusztus 5-ig a Széche­nyi fürdő baloldali kádosztálya és a szalonkád osztály. Július 2- től augusztus 11-ig a Kürt utcai fürdő, július 30-tól szeptember 2- ig­­a Gellért fürdő férfi gőzosztálya, augusztus 6-tól szeptember 2-ig a Dandár utcai fürdő, augusztus 27-től szeptember 29-ig az újpesti fürdő lesz zárva. és ♦ Megnyílik Pestújhely első ruházati szaküzlete Június utolsó hetében nyit-,­ják meg Pestújhely első ruhá-­­­zati szaküzletét. Ebben a vá­­­rosrészben eddig mindössze egy­­­ROSTEX-üzlet működött. Az­­ új üzletben női és gyermek-­­ készruhákat, női, férfi- és, gyermek-fehérneműt és méter­árut szerezhetnek be a vásár­­­lók. (MTI) Gyermekfogászatot kap a XII. kerület A XII. kerület 7500 kisisko­lása eddig az első kerületbe járt fogkezelésre. A XII. ke­rületi Tanács éppen ezért a Németvölgyi út és a Király­hágó tér sarkán 105 000 forin­tos költséggel korszerű gyer­­mekfogászatot nyit. Ugyanott fényszobát is berendeznek, amelyben télen rendszeresen­ kvarcolják majd a gyermekei­­­ket. (MTI) . „Csak munkaidő után“ A felesleges bélyegzők sokszor kedvüket szegtik az embereknek, különösen, ha egy ügy elintézéséhez öt-hat különböző formájú pecsét szükséges. Ám Varga Géza levelezőnek szerint a kedvvesztéshez néha elég egyetlen­egy bélyegző is, egyetlen kicsi stempli, hogy az „ügyfél“’ kijelentse: pihenőnapját szívesen feláldozná bizonyos bé­lyegzők sírjának megásására... Egy délelőtt levelezőnket erős gyomorfájdalma arra kényszerítette, hogy felkeresse a X., Állomás utcai ren­delőintézetet. Az orvosra sokat kellett várnia, s amikor kérte, hogy igazolják ittlétét, elutasító választ kapott. Hogy az itt eltöltött órákat az orvos nem igazolta, az még csak hagyján. De amikor ehelyett megkapta a pró­bareggeli, a gyomorröntgen, a vérkép vizsgálatára utaló cédulákat azzal, hogy mindezt éhgyomorra és „CSAK MUNKAIDŐ UTÁN“ — így hangzik a bélyegző szövege — lehet elvégeztetni, Varga Géza azonnal a felesleges bé­lyegzők sírjának megásására gondolt. Hogyne, hiszen ezek a bűvös szavak arra intik, hogy dolgozzon csak két-há­­rom napon át (mert bizonyos, hogy egy este nem lehet valamennyi vizsgálatot lebonyolítani) délután 5 óráig ét­­len-szomjan. A betegnek két választása volt. Vagy nem megy el a vizsgálatokra, s privát rendelésen kér vala­milyen fájdalomcsillapítót vagy eszeget napközben va­lamit, s így próbálkozik megküzdeni a próbareggelivel. Van hatszögletű, ovális, van kerek és hosszúkás bé­lyegző. Hogy ezek láttán örül-e vagy sem az ember, attól függ, mire utal, mire jogosít, milyen­­kálvária előzte meg. A „CSAK MUNKAIDŐ UTÁN““ szövegű hosszúkás kis bélyegző Varga Géza véleménye szerint jogosít, de: bosz­­szankodásra­ utal, de: bürokratikus, papírforma szerinti intézkedésre. ( Varga Gézának igaza van. 0. m.) A tisztasági plakát margójára Ha igaz a plakátokon hirdetett tétel, hogy a tisztaság fél egészség, úgy az angyalföldi Hajdú utca—Forgács utca —Rozsnyai utca között fekvő 8 városi ház m­unk­áslakói évek óta félbetegen tengetik életüket. Már svét esztendeje, hogy megépült itt az építők új sportpályája. Azóta valósá­gos szemétdomb a Hajdú utca és környéke, az úttestet és a gyalogjárókat a házak ablakáig vastagon borítja a pálya­építéskor odahordott romanyag. Már ötször adtak be kérelmet a XIII. kerületi Tanács­hoz, — legutóbb több mint 100 aláírással —, hogy a Hajdú utcának legalább a lakóházak előtti szakaszáról vitessék el a szerves szemetet és a törmeléket. A tanács többször in­tézkedett is, de az eddigi intézkedések nem bizonyultak hatásosnak és ebbe a kerületi tanács illetékes osztálya és a rendőrség, úgy látszik beletörődött... Jogos a lakók panasza. Itt az ideje, hogy a „Tisztaság — fél egészség!“ jelmondat Angyalföldön is valósággá vál­jék. (t. a­) MINDENKIT ÉRDEKEL Mennyibe kerül és hogyan lehet elintézni az útlevél nélküli utazást Szerdai lapunkban „Ho­gyan lehet útlevél nélkül utazni“ címmel cikket kö­zöltünk. A cikk nyomán so­kan érdeklődtek, hogy mi lesz a sorsuk a rendelet előtt kért útleveleknek, s végeredményben 104 vagy 154 forintba kerül-e az ügy­intézés és a vízum. A válaszért ismét Papp Sándor elvtársat, az IBUSZ útlevél-osztályának vezető­­j­ét kerestük fel. A követ­kezőket mondta: — A májusban kérvénye­zett útleveleket az új mód­szer szerint legkésőbb július 15-ig a posta útján elküld­jük az utazni kívánóknak. Az utazáshoz szükséges ok­mánybélyeg és ügyintézés összege a régi útlevél-igény­lőknek is összesen 104 fo­rint, egy fillérrel sem több, vagyis az eddigi 100 forin­tos okmánybélyeg helyett csak 50 forintos okmánybé­lyeget kell venni, így 154 forint helyett csak 104 fo­rintba kerül az utazás ira­tainak beszerzése. Egysze­rűsödött még az ügykeze­lés úgy is, hogy a személy­azonossági igazolványt nem kell leadni, s nem kell kü­lön iskolai igazolvány és még sok más irat, ami ez­előtt kellett. Egy kérdőívet kell kitölteni, amely tartal­mazza a vízum kérdéseit is. 4—5 héten belül elkészül az utazási engedély.

Next