Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)

1956-09-24 / 225. szám

Ma reggeli moszkvai telefonjelentésünk­­ Hatalmas küzdelemben győzött a nagy akarással játszó magyar labdarúgó-válogatott... A menkacfős dőtt­­ magyar taktika Moszkva vasárnap felhős, hűvös időre ébredt. Élénk szél fújt és esőre hajlott az időjá­rás. A stadionhoz vezető Pirogov­­szkaja utca feketéllett a tö­megtől és úgy látszott, mintha most egész Moszkva a mérkő­zésre igyekezne. A magyar fiúk korán, egy órával a kezdési idő előtt ér­keztek a szállodából és tréfál­kozással próbálták elütni izga­tottságukat. . A szovjet öltözőben bizako­dó hangulatban készültek a játékosok. Valamennyien nyu­godtak voltak és nagy figye­lemmel hallgatták Kacsalin és Guljajev edzők utasításait. Végig hatalmas iramú, nagy küzdelmet vívott a két váloga­tott csapat. A magyar váloga­tott haditerve száz százalékig bevált. Eddig ugyanis az volt a helyzet a magyar—szov­jet mérkőzéseken, és általában a magyar válogatott eddigi mérkőzésein, az ellenfél véde­kezett és rajtaütésszerű táma­dásokat vezetett. Most a ma­gyar taktika a védekezés és a rajtaütésszerű támadások ve­zetése volt. A játék színvonala általában csak valamivel volt jobb a kö­zepesnél, az iram azonban min­dent felülmúlt, s ez kárpótolta a nézőket. A magyar váloga­tott nagyszerű felfogásban, rendkívül nagy akarással ját­szott, és az év eddigi legkima­gaslóbb teljesítményét nyúj­totta. Hozottabbnak kellett volna len­nem. Sós Károly, a magyar válogatott edzője: A fiúk kitű­nően megállták helyüket, és a taktikai utasításokat pontosan betartották. A fergeteges 90 perc alatt mindannyian nagy­szerű teljesítményt nyújtottak olyannyira, hogy egyénileg ta­lán senkit sem lehet különö­sebben kiemelni. A csapatból Kotász, Börzsei, Sándor és Bundzsák dicsérhető mégis a a legjobban. Antipenov, a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság labdarúgó-osztályának vezető­je: Sajnos, csak küzdelem volt. A játék szépsége csak időnként csillogott. Igazságos eredmény a döntetlen lett volna. . B. J. flidegkuti indította el a labdát, az adogatásba azonban hiba csúszott és azonnal szovjet el­lentámadás bontakozott ki. Sztrelcov 16 méteres, hatalmas lövése azonban kapu mellé ju­tott. Érdekes,­­változatos, iz­galmas volt a játék. Az is észrevehetővé vált, hogy a ma­gyar válogatott ezen a mérkő­zésen sokkal nagyobb gondot fordít a védekezésre, mint más­kor. A 15. percben pompás ma­gyar támadás végén megszüle­tett a mérkőzés egyetlen gól­ja. Hidegkúti Cziborhoz adta a labdát, aki a­ jobbösszekötő he­lyén elég nehéz szögből jobb­külsővel mintegy 8 méterről kapura lőtt és a labda a jobb felső lécről a hálóba vágódott. (1:0 Magyarország javára.) A gól megnyugtatta a magyar já­tékosokat, de kemény, izgalmas lett a küzdelem. A 25. percben Sztrelcov elől Grosics lábbal tisztázott, majd a 32. percben kapufát lőtt a magyar csapat. A 37. percben Czibor labdáját Jasin védte, majd a túlsó oldalon Sztrelcov 10 méteres félmagas lövése a kapufán csattant. A magyar csapatban Grosics­­nak volt néhány bravúros vé­dése. A hátvédhármasban és egyben az egész mezőnyben Kotász nyújtotta a legjobb tel­jesítményt. Nem sokkal ma­radt el azonban mellette Bör­zsei sem. Kárpátinak nehéz dolga volt a gyors Iljinnel szemben, a Vasas-játékos azon­ban kitűnően megállta a he­lyét. A mérkőzésen játszott három fedezet szinte egymást múlta felül. A csatársorban Sándor és Czibor volt a lendítőkerék. A belső hármas tagjai között Hi­­­­degkuti végezte a legnehezebb munkát. Kocsis a második fél­időben volt jobb. Többször „sziporkázott“, Puskás irányí­tott, nagy akarással küzdött. A szovjet válogatottban Ja­sin remekül védett. A hátvéd­hármas oszlopa Basaskin volt. Börzseihez hasonlóan, fejjel és lábbal egyaránt biztosan hárí­tott. A két fedezet közül Netto a második félidőben játszott jobban, ekkor igen veszélyes volt a magyar kapura is. A csatársorban egyik jobbszélső sem tudott szóhoz jutni Kotász mellett. Az ötösfogatban a kö­zépcsatár Sztrelcov játszott jól. Szalnyikov nem tűnt ki külö­nösen, de játéka hasznos volt. Ivanov pompásan cselezett, Il­jin kapkodva játszott. Ki, hogyan játszott ? A mérkőzés után óriási öröm és lelkesedés volt a magyar öltözőben. A játéko­sok egymást csókolgatták, és itt is, ott is pillanatonként ele­venítették fel a nagy találkozó részleteit. Az első vélemények: Grosics : Csak a második félidőben volt nehéz dolgom, de megnyugtatott és nagy ön­bizalmat adott, hogy a csapat minden tagja nagy akarással küzdött. Puskás: Úgy vélem, tel­jesen megérdemelten győztünk a lelkesen, keményen, de nem sportszerűtlenül játszó szovjet válogatott ellen. Különösen a­­ hátvédhármas és a két szélső­­ játszott ragyogóan. Sándor: Fokozta akará­sunkat, hogy teljesen esélyte­lennek kiáltottak ki bennün­ket. A mérkőzés végig nagysze­rű játékot hozott, mi, magya­rok szívvel-lélekkel küzdöt­tünk. Bundzsák: Első váloga­tott mérkőzésem rendkívül iz­galmas körülmények között kezdődött el. Nagyon izzó lég­körben léptem pályára, de já­tékostársaim lelkesedése és nyugalma láttán bennem is el­csitult minden izgalom. Örülök, hogy jól játszottam. Kocsis: Voltak helyze­teim, de sajnos, nem tudtam őket kihasználni. Sokkal hatás A 3. félidő Hatalmas iramot diktált a­­ szovjet csapat és hosszabb ideig a magyar 16-oson pattogott a labda. Az 50. percben Sztrelcov és Berendi összecsapott, a ma­gyar balfedezetet sérülten le­vitték a pályáról és helyére Bundzsák jött be. A magyar labdarúgók hig­gadtabban játszottak, a szov­jet csapat játékába több hiba csúszott és különösen a csatá­rok rontottak gyakran. Igaz, hogy­­ebben a magyar védők is „ludasak“, akik mindig jókor léptek közbe. A 72. percben Hidegkúti labdáját Kocsis ka­pásból lőtte kapura. Már-már úgy látszott, hogy a lövés véd­­hetetlen, Jasin azonban a leve­gőben úszva bravúrosan hárí­tott. Óriási volt az izgalom, a magyarok számára nem volt el­veszett labda, a játékosok szinte egymást múlták felül. A 84. percben Sztrelcov kiug­rott Börzsei mellett, de Gro­sics lábravetődéssel, bravúro­san hárított. A mérkőzés utol­só percében a magyar váloga­tott erősen beszorult. Támad a Vörös Meteor A labdarúgó NB II-ben Meleg helyzet a magyar kapu előtt! Az egyik szovjet játékos már örömében széttárta karját, de a labda mégsem jutott a kapuba, Bu­­zánszky elrúgta az utolsó pillanatban, kézilabda-csapatának csatársora. A szürkemezes Vörös Lobogó vé­delme azonban jól zár s szereli a kitörni készülő csatárt. Végülis 10:8 arányban a Vörös Lobogó együttese győzött, ezen a héten is több meglepetés született s általában színvonalas, izgalmas mérkőzéseket láthatott a közönség. Jó mérkőzés volt a ki­esés ellen küzdő Bp. Vörös Meteor —Nagybátonyi­ Bányász találkozó is, amelyet 4:0 (3:0) arányban a budapesti csapat nyert. A képen Csanádi a kifutó kapus mellett a Vörös Meteor első gólját rúgja. Budapest kerékpáros hegyi­ bajnokságán nagyszerűen megrendezett versenyt vívtak legjobb kerékpározóink. A csaknem 150 induló közül a felnőttek versenyét Bicskei Richárd (Szikra Szabad Nép), az ifjúságiakét Fazekas (Csepeli Vasas) nyerte Nincs telitalálat a totón! Ismét nem volt 12-es találat. A vasárnapi totó­ fordulóban 69 fogadó ért el 11-es találatot. A nyereményösszeg egyenként 8496 forint. 10 találatos szelvény 783 darab volt. Egyenként 748 forint a nyereményük. 9 találatos szel­vény 5799 darab van, a nyere­ményösszeg egyenként 134 fo­rint. Mindhárom nyerőosztály nye­reményeit október 2-től (keddtől) kezdve fizetik. A győztes totószelvény: 2, 1, 1, X, 2, 2, 1, 2, 2, 2, 2, X. BUDAPEST ÖKÖLV­ÍVÓ­­VÁLOGATOTTJA Belgrádban 11:9 arányban vereséget szen­vedett. Győzött Kellner, Dóri, Pavics és Szabó, döntetlent ért el: Balogh, vereséget szenve­dett: Nagy, Riskó, Pécsi, Csi­szár és Raduly. ÚJ NŐI ORSZÁGOS IFJÚ­SÁGI ÚSZÓCSÚCSOT ért el tegnap Ördögh Zsuzsa a mar­gitszigeti Sportuszodában meg­rendezett Bp. Vörös Lobogó versenyén. Az új csúcs 1:05.3 p. BUDAPEST IFJÚSÁGI LAB­DARÚGÓ-VÁLOGATOTTJA 12:0 arányban győzött tegnap a Népstadionban Baranya megye ifjúsági válogatottja ellen. Megérdemelt magyar győzelem a Népstadionban — Egygólos előnnyel indu­lunk ezen a mérkőzésen — volt többek véleménye tegnap délután a Népstadionban a B- válogatottak találkozójának megkezdése előtt. Ezek a szur­kolók arra az egy gólra gon­doltak, amellyel alig né­hány órával előbb Moszkvában a nagy mérkőzésen diadalmas­kodott válogatottunk. Ez a győzelem bizonyára lelkesíti, jó, szép, játékra serkenti majd a Népstadion gyepén küzde­lemre induló magyar fiúkat — gondolták a budapesti szurko­lók. Csalódás érte a közönséget, mert az első félidőben nagyon szárnyszegetten mozgott a ma­gyar csapat. A csatárok alig mozogtak, kevés volt a hely­­változtatás, a gyors indítás. Csupán Budai nagy kapufán csattant lövése, s Szusza szép fejese veszélyeztette a szovjet kaput. A szovjet csatárok ke­vesebbet támadtak, de több ve­szélyes helyzetet teremtettek, s Banka többször bebizonyíthat­ta, hogy jó formában van. Kü­lönösen Rizskin, a világos sző­ke, fürge balszélső és Mame­dov középcsatár játszott ekkor jól. Megváltozott a játék képe a második félidőben. A ma­gyar csapat nagyon feljavult, tartós fölénybe került. Két szélsőnk, Fenyvesi és Budai sorra vezették a támadásokat, s több gólhelyzetet teremtet­tek. Budait szabálytalanul sze­relték, s Buzánszky tizenegye­sével, majd később Vilezsál bombájával kialakult a 2:0-ás végeredmény. Még több gól­helyzet kihasználatlanul ma­radt, s a szovjet csapat már alárendelt szerepet játszott. Já­téka ezen a mérkőzésen vára­kozáson aluli volt, hiányzott belőle a megszokott lendület. A magyar együttes végered­ményben sportszerű mérkőzé­sen megérdemelten győzött.­­ Az egyik szép támadás végén Szusza kapura fejel. A labdát azon­ban a következő pillanatban a nagyszerűen védő szovjet kapus ki­ütötte a bal alsó sarokból. Az újpesti öbölben szombaton és vasárnap kenusaink és kajakozóink versenyeztek. A Farkas —Hanics pár és az Urányi — Fábián kettős a legeredményesebb versenyzőpár volt. Farkasék a kenu-kettes 1000 és 10 000 méteres távján, Urányiék a kajak-kettes 1000 és 10 000 méteres versenyén végeztek az első helyen. Fenti képünkön a Farkas—Hunics páros, az alsón az Urányi —Fábián kettős látható.

Next