Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)

1958-12-02 / 283. szám

Benedek Jenő festményei a Nemzeti Szalonban A Nemzeti Szalon termeiben erőteljes, drámai hangú képek fogadják a látogatót. Sokak számára — akik a jeles mes­tert, az ötvenes években be­mutatott művei alapján tartot­ták számon — meglepő ez a bemutatkozás. Akik azonban ismerik Benedek Jenő régebbi törekvéseit, megelégedéssel ál­lapítják meg, hogy kiállítása művészetének legjobb erényeit veszi számba, és jelentős új eredményekről is beszámol. A naturalista, sematikus periódus — néhány évvel ezelőtt ilyen­­szerű művekkel aratott kétes értékű sikereket — az új mű­vek fényében elvesztette je­lentőségét, elmúló közjátéknak tűnik csupán. Benedek ma már — engedve eredendő realista hajlandóságainak — mélyeb­ben és tartalmasabban ragad­ja meg az eléje kerülő valósá­got, az életet. Lírája — ez a néha komor és elmerengő, de férfias költészet — is most bon­takozik ki igazán. Vannak e festészetnek bizo­nyos egyenetlenségei is. Az igényesebb szemlélő kissé egy­síkúnak találhatja, s bizonyára a festői hangulatosság kedve­lőit sem elégíti ki ,fanyar és­­ néha tragikus, színvilága. A legfontosabb azonban az, hogy a művészt első­sorban az ember érdekli, s kutató kíváncsiság sarkallja titkai megfejtésére. Tiszta szépségű nőalakjai, min­den melankolikus drámaisá- á­guk mellett is, az élet szépsé- í géről vallanak, tájai pedig a hazai vidékek ismerős hangu­latait közvetítik. Némely mű­ve láttán a nagy alföldi festők fe­l- Tornyai) jutnak eszünkbe, más alkotásai Munkácsy pél­dás hagyományait elevenítik fel. Le szemlélete nem ósdi és poros — ízig-vérig mai, mo­dern piktúrával találko­zunk. Olyan eredeti képi meg­oldásokkal kísérletezik, ame­lyek alakuló szocialista-realis­ta festészetünk legértékesebb áramlatához kapcsolják tö­rekvéseit. Benedek Jenő továb­bi munkásságától — e sikeres nagy kiállítás tanúsága szerint *— a legtöbbet várhatjuk. ______________ Cs. M. A művész „Ketten” című fest­ménye. Az Opera­ház igazgatósága köz­li: holnap, kedden, az Operaház­­ban — Joviczky József betegségi miatt — a Walkür helyett az Or­feusz kerül előadásra. A Petőfi Színház titkársága köz­li: az M-bérlet, 2. előadását kivé­telesen nem pénteken­, h­anem de­cember 4-én, csütörtökön tartják az­­ Jókai Színházban, amikor a Szélvihar kerül színre. Utazás egy előszó körül Hírt adtunk arról, hogy a Kiadói Főigazgatóság vezetője tájékoztatta a közvéleményt a magyar irodalom külföldi ter­jesztéséről és népszerűsítéséről. A témával a Szabad Európa Rádió is foglalkozik, s nekünk szögezi a kérdést: miért nem arról beszélnek, hogy József Attila verseinek francia nyel­vű hatását a magyar „irodal­mi hatóságok” betiltották? Magyarországon sokan­­tud­ják, mennyi minden történt az utóbbi időben azért, hogy Jó­zsef Attila líráját határainkon túl is megismerjék. Verseit a Szovjetunión kívül más baráti országokban is kiadták. Meg­jelent kötete Olaszországban és Franciaországban. Most ké­szül a német és az új olasz ki­adás. A magyar kritika az első francia kiadást örömmel üdvö­zölte. Reméljük, írták megje­lenésekor a lapok és folyóira­tok, hogy már a közeljövőben egy teljesebb, vagy éppen a költő összes verseit közreadó kiadványt, köszönthetünk. Nem rajtunk múlik, hogy ezzel egyelőre még várni kell. Pierre Seghers francia kia­dó az 1955-ben megjelent Jó­zsef Attila-válogatás sikerén f­elb­uzdulva elhatározta, hogy új, a­z elsőnél teljesebb kötetet jelentet meg. Jelentős francia költ­­­k és műfordítók segítsé­géve­l el is készült, a gazdagabb válogatás anyaga. A kötethez előszót kértek. Át is adtuk Pierre Seghersnek a kéziratot. A kiadó kifogást emelt a költő szociális jelentőségének hang­­súlyozása ellen, s új bevezetőt kért. Ez is felkészült, de elve­tették. Seghersék a beérkezett kéziratot egy disszidensnek ad­ták ki lektorálásra. A lektor és a vele egyetértő kiadó olyan előszót akart, amely a költő megrágalmazása és történelem­hamisítás lenne. Hogy a kiadó mire gondolt, kitűnik a kötet egyik fordítója, Jean Rousselot cikkéből, amely a Temps Modem januári szá­mában jelent meg. Rousselot torzképet fest a költőről, anar­chistának állítja be és azt pró­bálja elhitetni az olvasóval, hogy József Attila a kommu­nista mozgalom ellensége volt. Ilyen szellemben készülő ver­seskötet kiadásához nem nyúj­tunk segítséget, viszont min­dent elkövetünk, hogy az új kötet, más kiadónál, minél ha­marabb megjelenjék. A rágalmazókat a leghatáso­sabban József Attila versei leplezik majd le a francia iro­dalmi közvélemény előtt. • Köl­tészetéből minden­ tárgyilagos olvasó megérti, hogy a „rövid­ látás és akadékoskodás” vádja, amelyet a Szabad Európa a magyar „irodalmi hatóságokra” szór — a költő emlékét meg­gyalázó hamisítókra hull visz­­sza. Dersi Tamás Kültelki énekszó Angyalföldön a Frangepán­­ utcában még nem világít ős-­­ tornyél-neonlámpák ívfénye, és annak, ki alkony után a Fémmunkás Kultúrház felé tart, bizony vigyáznia kell az utca macskaköveire. Ezen a szombati estén a Kültelki Dal­kör hívására megnőtt a forga­lom. A kórus, mely 55 éven át nyíltan vagy titokban, de min­dig büszkén viselte nevében a­­„kültelki” jelzőt, összehívta múltjának tanúit és jelen ba- s rátáit, emlékezni és közös új­­ utat keresni. Ott voltak a régi harcostár-­­ sak, a nyomdászok meg az er­­zsébe­ti munkásdalosok, az öre-­­­gebb- testvér: az Általános Munkásdalkör, meg a fiatal szomszéd: a Darugyár Kórusa. Hallottunk régi jeligét a mos­tani fiatalok dalai mellett, klasszikus remekműveket és hevítő indulódalokat. Szóltak régi küzdőtársak a múltról és szalagot tűztek a kórus zászla­jára, aztán segítséget ígértek biztató jó szóval. Színészek szép szava a költészetet lopta az ünneplés perceibe: József Attila és Radnóti Miklós, Burns és Illyés Géla, meg a székelyek sokszázados költé­szetét. Kitüntetést adtak át meleg szavak közt: a Szocialis­ta Kultúráért érmet... De az igazi, nagy élmény hevülete nem ezekből áradt, hanem­­ a nézőtérről. Hetvenesztendős házaspárokban ébredtek újjá a régi emlékek, nyugtalanabb, veszélyesebb műsoro­k emlékei s számról számra gyújtóbb lett a tekintetük. Egyszer talán megírja vala­ki a kültelki dalosok történe­tét is. Mindannak, amit az el­ső negyven év keserveiből fel­kutathat ez a visszapillantás, csak egy lehet a méltó folyta­tása: a felköszöntők ajkáról elhangzott hivatalos és baráti ígéretek valóra váltása, hogy annyi harc és meghurcolás év­tizede után, valóban a gondta­lan dalolás örömórát várjanak azokra, kik Angyalföldön oly keményen rászolgáltak erre. F. L. c4 (Babigé hollandi új szereplői A színlap felújításnak hir­dette a Bolygó hollandi szom­bati előadását, de valójában csupán annyi történt, hogy ketten: a címszereplő Faragó András és Antalffy Albert (az apa) először állt be Wagner népszerű, korai dalművének együttesébe. No meg az, hogy a bolygó hajós az Operaház helyett az Erkel Színházban kötött ki. És ez nem lényegte­len, mert bizony ennek a da­rabnak a régi helyén, a tága­sabb­ színpadon könnyebb a technikai feltételeit biztosítani, mint az Erkel Színház hatal­mas nézőtérrel, de szűk szín­paddal rendelkező épületében. Nyilván az lehetett az elgon­dolás, hogy a bérlőközönségnek változatosabbá tegyék a mű­sort, még ha a­­rendezésben eggyel s mással meg is kell al­kudni. Az előadás különben szépen sikerült. Faragó András — aki­nek az utóbbi időben mind hangja, mind színészi játéka kitűnően fejlődik — széles ter­jedelmű, érces baritonjával na­gyon hatásosan, művészien énekelte igényes szólamát, An­­talffy Albert pedig képessé­geinek javával alakította Da­­landot. Czanik Zsófia (Senta) zengő szopránja, A­agypál László (Erik) tenorja jó­ disz­pozícióban szólt — csakúgy, mint kisebb szerepekben Né­meth Anna (Mari dajka) és Külkey László (a kormányos) hangja. AZ előadás tehetséges,­­fiatal karmestere, Tóth Péter biztos kézzel és életteljesen vezényelt. Péterfi István A­ TANÍTÓNŐ A marosvásárhelyi Állami Székely Színház biksóelőadása a Madách Színházban A marosvásárhelyiek „A ta­nítónő” előadásának felfogása sokban eltér a mienktől. Tóti Flóra ebben az előadásban tu­datosabb harcosa egy új, tisz­tább társadalomnak. Már meg­jelenésének pillanatában, első mondatainak hangsúlyából is érezzük a permanens harcot, amelyet a környezet támadá­sai ellen folytat, míg az eddig látott Tóth Flórákat éppen a darab folyamán teszi ez a kör­nyezet harcossá. Erdős Irma tanítónője a dráma végén is ugyanaz marad m­ajd az elején volt. Ezzel el is vesz valamit a szerepből, de ugyanakkor ad­­ is hozzá. Elveszi az első felvo­­­­nás játékosságát, Flórának okosságban is kedves naivitá­sát, de adni tudja a szüntelen érzést, lobogást, a csaknem tu­datos lázadónak a képmutató társadalommal való szüntelen harcát. Erdős Irma ezzel az alakítással most már harma­dik szerepében tett bizonysá­got kitűnő színészi képességei­ről. Az ifjú parasztmilliomos Nagy István alakítója, Csorba András is szerepének egyik oldalát, a vadságot, a fékezhe­tetlenséget mutatta meg mara­déktalanul. Úgy érezhettük ezért, mintha fel-felébredő jobb érzései is csupán a dac­ból, szembeszállásból születné­nek. Jó drámai színész, akinek csupán az egyszerűséget kell még jobban elsajátítania. Az egyszerűség viszont a fő érde­me Borovszky Oszkár öreg Nagy Istvánjának és Kiss László kántorának. A Flórával szembenálló társadalom képvi­selői közül a káplánt játszó Lohinszky Lóránd emelkedik ki. Sunyi kétszínűsége, ájtatos szemforgatása már-már egészen tartuffe­i, ugyanakkor még­is ebbe a környezetbe, a szá­zadelő magyar falujába illesz­kedik. Igen jó Tamás Ferenc korlátolt és pökhendi szolga­bírója. A­­ nagyasszony rövid szerepében is nagyon emléke­zetes marad Kőszegi Margit. A parasztnábob feleségének gőgje dinamikus erejűvé válik néhány szavában. Az előadás egyik legnagyobb sikere And­rási Márton kitűnő tanítója. Az esetlen, reménytelen, gyenge, de becsületességében végső­soron mégis harcra kész ember csaknem főszereppé magaso­dott. Megérdemelt tapsokat ka­pott a halk szavú főúr alakító­ja, Lantos Béla. „A tanítónő”-t Tompa Mik­lós és Kőműves­­Nagy Lajos rendezte. A rendezői elképze­lés érezhetően a drámaiságot tekintette az egész darab alap­hangjának, a könnyebb, tréfál­­kozóbb jeleneteket is ennek rendelte alá. A szép díszletek Háry Lajos munkáját dicsérik. Hajdú Ferenc Szabadtéri játékokra készülnek Szegeden Szeged, december 1. (Tudósítónktól.) A szegedi dóm hatalmas te­re két évtized után, 1959 nya­rán benépesül: újra megrende­zik a szabadtéri játékokat. . Az eseménytől még nyolc hónap választ el, de a város­ban már készülnek a nagysza­bású feladatra. Megállapítot­ták a játékok műsorát, ezen már lényeges módosítás alig várható. Az ünnepi heteket Az ember tragédiájáról nyitják meg. Ezt az előadást többször is megismétlik. Előadják a Já­nos vitézt, a Hunyadi Lászlót — Vaszy Viktor vezényletével. Vendégszerepei a Tisza-parti nagyvárosban az Operaház ba­lettegyüttese. A fából fara­gott királyfit és a Csodálatos mandarint mutatják be. Fel­lép a Magyar Állami Népi Együttes is. A produkcióra ötezer személyes nézőtér előtt, korszerű, nagyméretű színpa­don kerül sor. Újszerű módon oldják meg a hangtovábbítást, gondoskodnak arról, hogy a hatalmas téren mindenki jól hallja a szöveget és a zenét. A rendező bizottság a szín­padi előadások mellett más szórakozási lehetőségekről is gondoskodik. Várostörténeti, fotó-, bélyeg-, a Fehér-tó ma­dárvilágát bemutató, a Tanács­­köztársaság szegedi esemé­nyeit dokumentáló kiállításo­kat nyitnak. A tudományos társulatok országos vándor­­gyűléseket tartanak. Tíz­ nyelven, ötvenezer pél­­­­dányban már­ készül az ismertető füzet, s röplapok, plakátok tízezreit ragasztják ki különböző orszá­gokban. Szeged hívja, várja vendégeit. Forgalomba kerül­nek „Szabadtéri játékok” ciga­retta, gyufacimkék és bélyeg­sorozatok is. Tóth Béla Molnár Ferenc emléktáblát lepleztek le a József körút 83. számu­ házon, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte a világhí­rű­­magyar író. (MTI fotó Petrovits felv.) Megnyílt a kecskeméti alkotótelep első gyűjteményes kiállítása Vasárnap nyitották meg a kecskeméti alkotótelep tagjai­nak első gyűjteményes kiállí­tását a Katona József Mú­zeumban kilenc fiatal ál­lami ösztöndíjas festő és grafikus, négy gobelinművész és egy szobrász műveit bemu­tató kiállítást Pogány Ö. Gá­bor, a Nemzeti Galéria igaz­gatója nyitotta meg. RÁDIÓMŰSOR December 1. hétfő KOSSUTH: 14,15: Klasszikus francia ope­rettek.. — 15,00: Ifjúsági Rádió. — 15,20: Pár lépés a határ. XIX. — 15,40: Népi zene. — 16,00: Hírek. — 16,10: Csajkov­szkij: D-dúr vonósnégyes. — 16,40: Napirenden. — 16,45: Em­lékezés Kaffka Margitra. — 17,10: ötórai tea. — 17,45: Gyerm­ekrá­dió. — 18,00: Hírek. — 18,15: Haydn: G-dur szimfónia. — 18,40: hazai körkép. — 19,00: Vécsey Ernő zongorázik. — 19,15: Salgó László kínai útinaplójából. — 19,25: Zenés képek Tankévé ter­melőszövetkezeti városból. — 19,54: Mese. — 20,00: Esti kró­nika. — 20,30: Részletek Duna­­jevszkij „Szalmakalap” című operettjéből. — 20,45: A magyar zene hónapja. Közben: 22,00: Hí­rek. — 23,20: Könnyű melódiáik. — 24,00: Hírek. — 0,10: Régi ka­­tonanóték. PETŐFI: 14,00: Hírek. — 14,20: Gyer­mekrádió. — 14,40: Zenekari hangverseny. — 15,40: A népmű­velés távlatai Baranyában. — 16,00: Az Állami Tűzoltóság Köz­ponti Zenekara. — 16,30: Ripor­té''szemmel a világ körül. — 16,40: Operaáriák. — 17,15: Ri­portműsor. — 17,30: Liszt zon­goraművek. — 18,15: Zója. Köl­temény rész­let. — 18,35: Szív kül­di. — 19,00: Hírek. — 19,05: Né­met nyelvlecke. — 19,15: Sport­híradó. — 19,30: Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 20,00: Varsá­nyi László hangversenye a stú­dióban. — 20,25: Tánczene. — 21,00: Hírek. — 21,05: Szórakoz­tató zene­. — 21,40: Irodalmi mű­sor. — 22,00: Verbunkosok, nép­dalok. — 23,30: Keringő hangver­­seny. December 2. kedd KOSSUTH: 4,30: Hírek. — 4,40 — 7,59: Ze­ne. — 8,10: Népi zene. — 8,40: Kórusok. — 9,00: Pataki Ferenc fejszámolóművész. — 9,10: Gyer­mekrádió. — 9,40: Szórakoztató trombita-muzsika. — 10,00: Hírek. — 10,10: Levelezés. — 10,25: Ze­nekari hangverseny. — 11,00: A planétás ember. IV. — 11,28: Ajándékműsor. — 12,00: Hírek. — 12,10: Könnyű zene. — 13,00: Előadás József Attiláról. — 13,20: Operarészletek. — 14,00: Szóra-­­­koztató zene. — 14,45: Gye­r­ek-­­ rádió. — 15 05: A minikármozga-­­ lom dalaiból. — 15,25: Napiren-­­­den. — 15,30: Egy falu — egy­­ nóta. — 16,00: Híreik. — 16,10*: Ifjúsági műsor. — 17,00: Kínai tudósok között. Beszélgetés Erdei Ferenccel. — 17,15: Muszorgszkij: A képmutogató című zenei szatí­rájának ismertetése­. PETŐFI: 6­00 —8.00: Zene. — 14,00: Hí­­reik. — 14,20: Boccherini: P-dúr fuvolaverseny. — 14,40: Filmze­ne. — 15,00: Elbeszélés. — 15,15: Li­szt-nkíve­k. — 15,50: Operett­muzs­ika. — 16,30: Régi költők da­lai. — 16,45: Operaáriáik és kettő­sök. — 17,15: Rádióegyetem. — 17,45: Fúvószene. Színházak hétfői műsora: Operaház Erkel Színháza, Bu­dapesti Kórus — Magyar Állami Hangversenyzenekar (A­ bérlet, 4. előadás, vez..: Forrai Miklós, — 8 óra) — Nemzeti Színház: Peer Gynt.(fél 7). — Katona József Színház: Warrenné mestersége (7). — Madách Színház: Hosszú út (7) — Madách Színház Kama­raszínháza: Nem vagyunk angya­lok (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Az én családom (7). — Petőfi Színház: Az elveszett levél (7). — Jókai Színház: A másodig kakasszó (A­ bérlet, 1. előadás, 7). — József Attila Színház: Váljunk ell (7). — Irodalmi Színpad: Ál­arcos komédiák 18). — Fővárosi Operettszínház: „Élő hangleme­zek” (ORI rendezésében, fél 8). — Zeneakadémia: Egyetemi N­agyze­nekari bérlet. (1. sorozat, 2., — 7 óra). — Fővárosi Nagycirkusz: Az AEROS Cirkusz vendégjátéka (fél 4 és fél 8). — Egyete­mi Szín­pad: Adyp est (7). Változások a mozik műsorában december 1 —3-ig CSENDES DON III. rész (szovjet) MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.1 14, hó, 8. — ÉDES ANNA (magyar, 16 éven felülieknek) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 4, 17, 19 — MEGMENTETTEM AZ ÉLETEM (francia) MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) 9, 11 n-2. — FE­HÉREK ÉS FEKETÉK (brazil) AT­TILA (Budafok) no, 18. — FEKETE SZEM ÉJSZAKÁJA (francia — ma­gyar) FÉNY (Újpest) f 10. f12. h2. — Azon­ az éjszakán (norvég) ADY (Kispest) h6. 8. — Karneváli éjszaka (szovjet) ÓBUDA (Selmeci u. 14.) 4. u7. f9. *— Körhinta (ma­gyar) RÁKÓCZI (Rákóczi út. 68.) 9. 11. n2. f4. h6. 8. ■— Meá© az aranyhajú királylányról­­ (három mesefilm egy műsorban) ZRÍNYI­­Lenin krt. 26.) 9, 11. 12. — Dani (magyar, 16 éven felülieknek) HA­ZÁM (Váci út 150.) 14, 16. 8 □ VASÁRNAP DÉLBEN a Mező Imre úti köztemetőben felavatták Márkus Lászlónak, az Operaház­ egykori igazgató­jának síremlékét. Az Opera­ház nevében Maleczky Oszkár mondott beszédet. Ezután Ven­­cell Bélának, az Operaház örö­kös tagjának síremlékét lep­lezték le.. A kiváló énekesről Székely Mihály emlékezett meg. □ PÉLDA NÉLKÜL ÁLL színházaink történetében, hogy egy napon négy különböző fővárosi színházunk négy ma­­gyar­ szerző művét mutassa be. E szokatlan premierdömping december 19-én lesz, amikor is a Katona József Színházban Gádor Béla „Lyuk az életraj­zon”, a Madách Színház Ka­maraszínházában Gergely Már­ta „Száz nap házasság", a Fő­városi Operettszínházban Kel­lér Dezső—Lajtai Lajos—Sze­nes Iván „Három tavasza József Attila Színházban Kál­lai István „Kötéltánc‘‘ című színműve kerül színre. □ A SZOVJETUNIÓ, az Egyesült Államokkal kötött csereegyezmény alapján a Hemingway-novellából készült „Az öreg halász és a tenger“ című filmet is átveszi és be­mutatja. □ PERÉNYI KÁLMÁN szí­nészi pályájának 50. évfordu­lóját ünnepelték szombat este az Operaházban. A művész a jubileumi esten a János vitéz francia királyának szerepében lépett színpadra. □ A JÖVŐ ÉVI Haydn-em­­lékünnepség bevezetéseként december 1­7-én kórushangver­senyt rendeznek a fertődi Haydn művelődési teremben. □ KOMOR VILMOS, az Operaház karnagya nagy sike­rű Beeth­oven-hangversenyen dirigálta szombaton este a prágai fővárosi zenekart. A közönség hosszasan ünnepelte a magyar karmester és a cseh­szlovák zenekart. □ SZILÁGYI DEZSŐ, a Bábszínház igazgatója eluta­zott Pekingbe, ahol a bábjá­ték művészi kérdéseit vitatják meg a különböző országok szakemberei. □ MEGFILMESÍTIK Gersh­win „Porgy and Bess“ című operáját. A szerepeket néger művészek alakítják. □ A NEMZETI SZÍNHÁZ fiataljainak stúdiója december 7-én, vasárnap délután 3 óra­kor mutatkozik be a Katona József Színházban, Ady-dél­­után keretében. □ CAMUS készülő új filmje az Orfeusz-legenda modern változata. Brazíliában forgat­ják, a riói karnevál idején ját­szódik. □ VASÁRNAP megbeszé­lésre jöttek össze Miskolcon a Borsod megyei népművészek. Kövesdi hímzők, cigándi szö­vőasszonyok, edelényi és apo­­nyi kovácsok és csontfaragók mutatták be legszebb művei­ket. □ „POÉMA KÉT SZÍV­RŐL“ címmel szovjet—hindu koprodukciós film készül a taskenti stúdióban.

Next