Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)
1958-12-02 / 283. szám
Egy óra Hegyeshalmon Hetven disszidens hazatért Franciaországból • Mondják meg, hol van a pofozógép! Ültessenek bele, verjenek meg, aztán beveszem a mérget, amit hoztam, elalszom tíz perc alatt, és soha többé nem ébredek fel... A fiatal határőrtiszt sértetlenül hallgatja a hisztérikus szózuhatagot. Szemben vele filigrán, remegő hangú, őszülő hajú nő áll. . — Tudom én azt — folytatja az asszony —, hogy elvisznek a föld alatti börtönbe, ahová nem világít a nap, és nem jut soha friss levegő. De ha nem zárnak be, állást nem kapok, éhen veszhetek ... — De, kedves asszonyom, honnan szedi maga mindezt? — Odakint mondták, Franciaországban, a régi emigránsok És megmondta Madame Hoffner. — Ki az a Madame Hoffner? — Akinél szolgáltam. Madame Hoffner, a .,jól értesült“ Balázs Ilona, XI. kerület, Edömér u. 8. sz. alatti lakos, a Filatélia Vállalat egykori dolgozója mondta el mindezt szombat éjjel, a hegyeshalmi határállomás egyik szobájában, azután, hogy 69 disszidenstársával együtt kétévi távollét után a kormány engedélyével átlépte a haza határát. Balázs Ilona itthon tisztviselőnő volt — odakünn szolgált a nagyságos asszonynál, gazdája feleségénél — napi 15 órát, heti fél szabadnappal, csütörtökön háromtól estig, ha Madame Hoffner megengedte... S közben hallgatta a „pontos” magyarországi híreket, hogy nagy a drágaság, a kenyér és a krumpli kilója öt forintba kerül, a November 7 téren nem lehet átmenni, az Utcákat rom borítja, és este 7 óra után tilos a közlekedés. S míg maga 6000 frankot fizetett egy pár cipőért, arról beszélt neki a hat szobában lakó Madame Hoffner, hogy Magyarországon megfizethetetlen a ruhanemű ... Ami viszont a „nyugaton rájuk várt gazdagságot” illeti, hetvenen együtt nem egészen ezer forintot érő ,külföldi pénzt váltottak be, fejenként 13 forintot, két év után ... Hét hónapig munka nélkül idősebb férfit szólítok meg. Bányai Lászlónak hívják, utolsó hazai lakcíme Tatabánya, Rózsa Ferenc szálló. Két év után nincs télikabátja, ami volt, a még itthon vásárolt jó meleg, rég lekopott róla, másikra Franciaországban nem tellett, s nem volt pénze váltás fehérneműre sem. — Hét hónapig — mondja — tudja kérem, mi az: hét hónapig voltam munka nélkül... Szecsődi János kőművesmester volt Rákoshegyen. Itthagyta szép családját, ötvenöt éves, kitűnő, szakember. Kint segédmunkát kapott, szakmunkásként használták, 200 frank órabérért. — Hotelben laktam — mondja most — és napi 1300 frankot fizettem egy kis ■szobáért és napi kétszeri gyenge kosztért. Vagyis a napi keresetemből annyi maradt, hogy megihattam belőle két pohár bort, vagy borítékot, papírt, bélyeget vehettet ki, ha a családnak akartam írni. Megsérült a munkában, az orvost, gyógyszereket maga fizette. Elfogyott a mester rendelése, kitették. Elment egy Párizs környéki nyaralóhelyre, szerencséje volt, felfogadta valami szobafestő. Lakást viszont nem kapott: este 9-től 11-ig, fél tizenkettőig beült aludni a moziba, aztán egy reggelig nyitvatartó kávémérés pultja mellett ácsorgott. Voltak ugyan ott terített asztalok is, de azok mellé magyar disszidenseknek tilos leülni... Két év „eredménye”: legalábbnyolc kilót fogyott, egyetlen szót se tanult meg franciául, s hazatért egy felettébbszegényes bőrönddel, egy kis csomaggal és egy maga fabrikálta hátizsákkal. Vagy katonának — vagy semminek Földi József budapesti autófényező két év alatt megjárta Jugoszlávia, Olaszország, Svájc és Franciaország sok börtönét, internáló táborát. Amerikába indult, nem engedték be, vándorolt hontalanul. Ha elfogták, cella várta. — Már Jugoszláviában — beszéli el történetét — találkoztam az amerikai szervezőkkel. Az egyiket, aki kihallgatottbennünket a gorovói táborban, Tokaji Lászlónak szólították. Alacsony, zömök ember, valaha boxolt. Vele együtt érkezett Münchenből egy Fellner nevű megbízott, aki az amerikai hadseregbe toborozott katonákat. Tudomásom van róla, hogy a többi közt egy Deák Ferenc nevű fiatalember jelentkezett nála. A vállalkozókat később két csoportban Olaszországba szállították, Nápolyba, onnan orvosi vizsgálat után repülőgéppel Nyugat-Németországba. Öt évet kellett aláírniok. Földi nem írt alá. Vándorolt, csavargott, helyenként néha munkát is kapott. Végül hazatért. Annyi pénze se gyűlt öszsze, hogy megfizethette volna Hegyeshalomtól Budapestig a személy- és gyorsvonatjegy közti különbséget... A 16 éves Urbán Elemér télikabátban, jó ruhában hagyta itt az országot. Piszkos ingben, rossz, vékony vászon nadrágban, ormótlan bakancsban érkezett vissza. Hozott magával , ezenkívül egy zsebkendőt, némhány apró francia váltópénzt és talán tízdekányi egész borsot. Csecsemő a börtönben Hetvenen jöttek, s az egyik hazatelepülési igazolványon ez állt: „Szőke Éva, Köln, 1957. július 25. Anyja Szőke Margit, IX., Mátyás u. 13 ” Ezt a kis Szőke Évit idegenek hozták hasa Párizsból Apja anyja négy évig börtönben ül, a kis gyerek — a nyugati demokrácia nagyobb dicsőségére — nyolc hónapig börtöncella lakója volt. Sápadt, vézna, kicsi teste lobos, ápolatlan. Síró nagyanyja vette át a határállomás kedves mosolya vöröskeresztes nővérétől. Hazajöttek. Ők már itthon vannak. Pofozógép, föld alatti börtön, kínzás i a. Nyugaton szélben terjesztett többi hazug hír? A hetven hazatért nem győző elég dicsérő szót találni a fogadtatás és a fogadók udvariasságára, barátságos hangjára, s a segítőkészségre, amely az első percek kétségeit oly hamar eloszlatta, úgy vélem, elég ha befejezésül Balázs Ilona szavait idézem: — Most hazamegyek a rokonokhoz, megfürdök és öt napig fogok aludni. Aztán leveleket írok Franciaországba. Megírom az ismerősöknek, nem igaz, amit ott beszélnek. Ne higgyék el a hazugságokat, jöjjenek haza. Lantos László HONNAN-HOVÁ A jövő év első negyedére feldolgozzák az utasszámlálás teljes anyagát a trolibuszokon, s még ebben az esztendőben sor kerül hasonló adatgyűjtésre a HÉV-en is. A „Honnan-hová” utasszámlálás már eddig is nagy segítséget nyújtott a fővárosi közlekedés irányítóinak az új vonalak kialakításánál, járatok sűrítésénél. Választ kaphattak például arra, mennyien közlekednek Kispestről Csepelre, illetve Kispestről Pesterzsébetre, s éppen az utasszámlálás igazolta, hogy feltétlenül meg kell építeni a HÉV-vonalat Pesterzsébet és Csepel között. Az utasszámlálás anyagának segítségével határozták meg azt is, mennyien utaznak Újpestről Óbudára, érdemes-e a két városnegyed között közvetlen autóbusz- vagy villamosösszeköttetést teremteni. Hasonlóképpen megállapították, hogy Kelenföldről naponként körülbelül 26 000—-27 000 ember utazik a belső városrészekbe, éppen ezért javítani kell ezen a vidéken a forgalmat. A „Honnan-hová” utasszámlálás teljes anyagát a jövő év első negyedére dolgozzák fel, s ebből megállapítják majd, hogy melyek a legfontosabb útvonalak, általában egy-egy utas egy jeggyel milyen hoszszú útvonalat tesz meg, melyek a forgalmi gócpontok, s mindennek ismeretében további intézkedéseket tehetnek a forgalom javítására. Ezen a nyáron rendezték meg Budapesten a „Honnanhová” utasszámlálást a villamosokon, az autóbuszokon és A hőmérséklet kissé csökken A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás, felhőátvonulások, sok helyen eső, havaseső, futó havazás. Élénk, helyenként erősebb északnyugati, északi szél. A hőmérséklet kissé csökken. Budapesten ma délelőtt a hőmérséklet plusz 3 fok. VASARNAP LEESETT AZ ELSŐ HÓ — Ne bőgj, kisfiam, holnap apád hivatalba megy, akkor majd ródlizhatsz te is. __-— , :■ (Várnai rajza) A notórius kölcsönkérő a „békebeli" New York Kátel véház törzsasztalának Szemján volt a legnépszerűbb, egyben a legnépszerűtlenebb alakja. Ő volt a társaság ,,uzsorása”, aki kisebb-nagyobb kölcsönöket nyújtott a rászorulóknak. Tulajdonképpen mindenki rászorult, alig akadt az asztal körül olyan tag, aki ne jött volna be Szemján utcájába. Az „uzsorás’‘ melléknevet inkább becézésből kapta, mert kamatot senkitől nem kért és nem fogadott el. Megelégedett a dicsőséggel azzal a ranggal, amit kihelyezett tőkéje címén elfoglalt. Szemjánnak voltak rosszhiszemű kuncsaftjai, elszánt hivatásos kölcsönkérők és voltak szerény, jóhiszemű adósai, akiket az élet vihara sodort a lealázó helyzetbe. Egyik csökönyös pumpolója volt Háromszéki, a letört könyvkiadó, aki a legfurfangosabb ötletekkel lepte meg a társaság bankárját. Legendák szárnyaltak a leleményességéről. A tragikus formákat kedvelte a legjobban. Egyszer hajnalban csengetett be Szemján lakásába, legjobb álmából verte fel a barátját és patetikusan letérdelt előtte: — Ha Istent ismersz, azonnal adjál húsz pengőt! Meghalt egy gazdag nagynéném Brüsszelben, oda kell utaznom, vízumra kell a pénz. Szemján a legnagyobb nyugalommal átnyújtott egy ötpengőst, amit abban az időben ,,nagy becskerek" néven kényeztettek. — De hiszen ez csak öt pengő! — rikoltott a nevető örökös. sSzemján a legnagyobb nyugalommal intette le: — Minek neked olyan drága vízum, vegyél egy ötpengőset. Háromszéki zsebre vágta a pénzt. Ezután is mindennap találkoztak a kávéházban, de a brüsszeli útról sohasem esett szó. Rokonszenves, jóhiszemű, bár állandó jelleggel bíró kölcsönkérő volt Sitykó. Önhibáján kívül nem kapott megfelelő állás és nagy családról gondoskodott, ezért folyton anyagi zavarokkal küszködött. Ha kölcsönkért, mindig tisztességesen közölte a nyomós okot: — Öregem, adjál egy tízest, ennyi hiányzik a házbérből. Vagy: — Ha nem fizetem ki holnap a számla, kikapcsolják a villanyt. Lassacskán vissza is fizette a pénzt és ezzel jogot formált újabb kölcsönre Budapest ostroma közben az üszkös omladékok között találkoztak Sityko tisztességtudóan emlékeztette hitelezőjét az adósságra. — Amnesztia — legyintett az amatőr bankár. " Nagyle hűségének értékét némileg csökkentette hogy a pengőért már semmit sem le-hetett kapni. Aztán új város és új ország nőtt a romokból. Sityko jó állást kapott és rendezett viszonyok között éldegélt. Ha néha találkoztak és beültek egy duplára, Sityko diszkréten eltűnt egy pillanatra és nagyúri diszkrécióval kifizette a szerény cechet. Elmerengtek a régi, jó időkön. — Emlékszel, egyszer hatvan fillért kértem tőled kölcsön, mert ennyi hiányzott Gyurka fiam tandíjából és nem bírtam beíratni?! — sóhajtott Sityko. Aztán ismét évekig nem látták egymást Nemrégiben Szemján izgatott hangú telefont kapott Sitykótól: — Életbevágóan fontos ügyben kell veled beszélnem. Életbevágóan fontos ügyeket eszpresszóban szoktak Budapesten megbeszélni. Még aznap összebújtak a Galagonya-eszpresszó egyik meghitt sarkában. Sityko nem kertelt. Nagy bajban vagyok, öregem. Adjál kölcsön hatszáz forintot. Kísért a múlt — gondolta Szemján, közben nyúlt is a zsebébe és leszámolta a hat darab lila bankjegyet. De furdalta a kíváncsiság. Mi történt? Ez a derék ember ismét a lejtő felé halad. Nagy szeretettel kérdezte: — Hogyan szorultál meg ismét? Sityko széttárta a karjait, mint aki azt mondja: „magam sem tehetek róla" és így szólt: — Vettem ötezerkétszázért egy televíziós készüléket sokba került a felszerelés, valami hiba történt elszámítottam magam a pénzzel Stella Adorján Schmidt Ferencet, a XVIII. kerületi Tanács tagját — aki 1913 óta tagja a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének és 1918 óta a pártban is dolgozik — meglátogatták a Brassó utcai Általános Iskola VI. osztályos tanulói. A régi harcos élményeiről mesél az úttörőknek. Friss árut kaptak a KÖZÉRT-boltok A Nagyvásártelepre ma reggel 56 vagon és 6 tehergépkocsi áru érkezett. Ma reggel tehergépkocsik sorakoztak fel a KÖZÉRT-boltok előtt, hogy bővítsék az üzletek készleteit. Nagy menynyiségű alföldi rizs, dióbél, kék mák, alma és savanyúság került forgalomba. A boltok a fejeskáposztát kilónként 1.20— 1.60, a kompótnak való almát pedig két forintért hozták forgalomba. A ma beérkezett hat vagon olaszországi citrom zöme szintén a KÖZÉRT-boltok-ba került. A földművesszövetkezeti árudák a falusi tejfölt literenként 12 forintért, a vegyes babot kilónként 3,20, a fehér és a fürjbabot 5,40, az egyszínű színes babot pedig 4,80 forintért árusították. ÖKÖRSÜTÉS Háromfajta hús a parázs felett - Papírban a hosszú disznó — Add ide a hosszú nyársat! Úgy tartsd, hogy ne mozogjon a hegye. Künn az udvaron keskeny téglasorok között izzik, szikrázik a faszén-parázs, fénye vibrálva játszik a házfalon. Bent a nagy falusi konyhában az ökörsütés utolsó előkészítő munkái folynak. Férfiirányítással persze, mert az efféle munka nem asszonyoknak való. Több évtizedes pályafutásom során most veszek részt először ökörsütésben, ami valami egészen különleges tudomány. Amikor megkérdeztem, hogy hol az ökör, kinevettek. Mert az ökörsütésben szó sincsen ökörről. Csudálatos módszere ez a húskészítésnek. Míg künn az udvaron a tűz elejét szítja a kenesei doktor, a kedves és népszerű Saári István, leírom, mi is az az „ökörsült”? Nyolc íz egy pácban Háromféle húsból „Sütik” az ökröt a Dunántúlon: sertéscombból, marha-vesepecsenyéből és borjúdióból. Mindhárom húst vékony szeletekre vágják, majd „kiklopfolják”, lesózzák és megborsozzák. Azután nagy hagymákból karikákat vágnak és zöldpaprikából gerezdeket Füstölt szalonna kell még, nem túl vastag, de nem is vékony. A nyársra így kerülnek: egy szelet vesepecsenye, egy karika hagyma egy szelet comb egy gerezd zöldpaprika, egy szelet borjú, egy darab szalonna És aztán sorjában, amennyi csak van. Amikor megtelik a nyárs, az egészet jól egymásra szorítják és körülcsavarják vízbe áztatott hólyagpapírral. A papírost még át is drótozzák és két végét szorosan lekötik, így kerül a furcsa csomag — a helybéliek így hívják: hosszú disznó — a parázs fölé, ahol addig kell szépen, egyenletesen forgatni, mígnem a papíros minden része megbámul A mi ökrünk is forog már a tűz felett és az ünnepi aktus részvevői felváltva pergetik. Mennyei illatok Az őszi est párája hamarosan felséges illatokkal vegyül: a papírburkolat résein a sülő hús, a piruló szalonna és a hagyma sajátos illata orrtágító hatást gyakorol a körben ülőkre. — Danoljunk — mondja valaki — az feledteti az éhséget. Halkan száll az ének, a parázs sziszegése adja hozzá a kíséretet s a sülő hús jó szaga a kedvet Bámul a papíros, belül a zsír festi, kívülről a tűz. Gyorsan múlik az idő, egy óra telt el forgatással. — No még tíz perc! — biztatja a részvevőket a doktor. — Addig még azt a dalt, hogy „Nem akar az ökörcsorda legelni.” Aztán eltelik az a tíz perc is és elhangzik a parancs: — Levenni! Egy hatalmas tállal ott áll már az egyik asszony. A doktor percek alatt lebontja a papírost, nyomában lekerül a nyársról az elkészített ökör. Csodálatos a zamata. A háromféle hús, a szalonna hagyma, bors, paprika íze összeolvadva, utánozhatatlan ízzel járt át minden egyes darabot. Míg a nagy asztal körül csillogó szemmel és mohó harapásokkal nyeljük a mennyei eledelt, valaki azt mondja: — Vajon ilyen volt az az ökör is, amit őseink ettek? Mert ha igen, akkor csak elismeréssel adózhatunk az ízlésüknek. Túri András Bevonták a gázoló motoros vezetői igazolványát Bevonták a motorvezetői igazolványt Erdész Sándor rákosi tanítótól, aki az országúton elütött egy kerékpárost. A szabálytalanul közlekedő vezető a bíróság elé kerül. Már most kezdje meg vásárlásait, nagyobb választékból , kényelmesebben vásárolhat! V. Kossuth Lajos u. 9. Fiók: XIII., Szent István krt. 30. Pannónia távirányítós vonat 1350,— Ft Ráülős hintaló X50,— Ft Gyermekkerékpár 400,— Ft Fiúroller 105,— Ft-tól