Esti Hírlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

IV. évfolyam, 65. szarat Ara 60 fillér ■ ■ Önálló magyar kiállítás lesz Moszkvában Repülőgépekkel támadnak Nyaszaföldön az angolok Gazdag szövetválaszték az üzletekben tavaszra P­árizs vörös övezete snerf vörösebb lett — írják a francia jobboldali lapok A francia belügyminiszté­rium adatai szerint a 469 481 községi tanácsos pártok szerin­ti megoszlása a következő: 20 454 kommunista községi ta­nácsost választottak meg, 28 603 a különböző kisebb bal­oldali pártokhoz tartozik, 52 145 szocialista, 39 405 radi­kális, 22 253 M­R, 32 347 MRP községi tanácsos van. A cent­rumpártok 59 125 helyhez ju­tottak a községtanácsokban, a jobboldali függetlenek és más jobboldali pártok 169 840 köz­ségtanácsosi helyet szereztek, a fennmaradó helyek a párthoz nem tartozó helyi jelölteknek jutottak. Ez a hivatalos statisztika valójában csak arra szol­gál, hogy elkenje a baloldal előretörését a választás két fordulójában. E statisztika egyforma értéket tulajdonít egy százlakosú fran­cia falu községtanácsában megszerzett helynek és mond­juk Le Havre város községta­nácsi mandátumának! A jobboldali Figaro is elis­meri, hogy a belügyminiszté­rium statisztikájából nehéz bárminemű következtetést le­vonni. A belügyminisztérium kü­lön gonddal összeállította az adatokat a népfrontlisták ered­ményeiről: a 9000 lakosúnál nagyobb városok közül 75-ben jött létre népfrontlista a vá­lasztások második fordulójára. Közülük húsz részbeni képvi­selethez jutott, tizenkilenc pe­dig győzött a maga városában. A kommunistáik hivatalos statisztika szerint, 64 község­­tanácsi helyet elveszítettek Pá­rizs körül, de a belügyminiszté­rium természetesen hallgat ar­ról, hogy ez csak a választási rendszer következménye. Visz­­szafelé perdült a bumeráng a kommunista többségű városok­ban: 30 Párizs környéki elővá­rosban kizárólag kommu­nisták vannak a község­­tanácsban. Ami aztán a jobboldali lapokat az ilyen siránkozó megállapí­tások tételére készteti: „Párizs vörös övezete csak még vörö­sebb lett!’’ A községtanácsok új össze­tétele a szenátus balratolódását eredményezheti. Április 5-én ugyanis a községtanácsok ki­jelölik soraikból az elektoro­kat, akik április 26-án megvá­lasztják majd az új szenátus tagjait. A községtanácsi választáso­kon mutatkozó baloldali előretörés így egy hónap múltán éreztetni fogja ha­tását a francia politikai életben. A választások után most a figyelem a polgármesterek ki­jelölése felé fordul. Ma lesz Le Havre-ban a polgármester­­választás. E nagy kikötőváros­ban 18 községtanácsi helyhez jutottak a kommunisták, 18:19 az arány. A kommunisták lelé­pő polgármestere, René Cance ellen csak egyetlen szavazat­nyi többség alakulhat ki, ha a két szocialista községi tanácsos a reakciót, nem pedig a balol­dal egységét választja. A mérleg nyelvét jelentő két szocialista tanácsost na­ponta több delegáció keres­te fel a munkások soraiból, követelve, hogy a kommunista polgármester újramegválasztá­­sa érdek­ében foglaljanak ál­lást, s ne árulják el a munkás­osztályt. Pálffy József A Tanácsköztársaság a magyar nép történetének egyik legdicsőbb fejezete Satagin professzor előadása a tudományos ülésszakon A Magyar Tanácsköztársa­ság megalakulásának 40. évfor­dulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak második napján az első előadást N. I. Satagin professzor, a moszkvai marxizmus—leninizmus intézet helyettes vezetője tartotta „Le­nin a magyar proletárjai­rada­lom tapasztalatainak történel­mi jelentőségéről” címmel. Be­vezetőben hangsúlyozta: a ma­gyar proletárforradalom, a Magyar Tanácsköztársaság lé­tezése, annak ellenére, hogy rövid életű volt, a magyar nép történetének egyik legdicsőbb fejezete. A proletárdiktatúra megteremtése Magyarországon az első megtestesítője volt a szocializmushoz vezető bolse­vik útnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a lenini elmélet ragyogó győzel­me, a Nagy Október tapaszta­latainak bátor alkalmazása Európa szívében. Továbbiak­ban a professzor elmondotta, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tapasztalatai Oroszországban, a Tanács-Ma­­gyarország eseményeinek me­nete, vitathatatlanul bizonyít­ják, hogy a forradalom győ­zelme, a proletárdiktatúra álla­mának megteremtése és meg­erősítése lehetetlen a párt tö­megkapcsolatai és a kapcsola­tok állandó erősítése nélkül. „A magyarországi proletárfor­radalom különlegessége az volt — mondotta a szovjet profesz­­szor —, hogy a szovjethatalom megszületésének pillanatában a valóban forradalmi párt, a kommunista párt, a szociálde­­mokraták­­kal való egyesülés következtében erősen felhígult reformista elemekkel. Az op­portunista elemek belülről bomlasztották a pártot és a ta­nácshatalmat, amelynek követ­­keztében a proletárdiktatúra nem lehetett erős és teljes. Lenin állandóan hangsúlyozta, hogy a proletariátus képtelen teljesíteni történelmi felszaba­dító funkcióját, ha nem dobja félre útjából a reformista vezé­reket, akik belesüllyedtek a pol­gári parlamentarizmus tiszta kispolgári előítéleteibe, s akik nem fogadják el a proletárdik­tatúrát és a tanácshatalmat. Hogy mire vezet a proletárdik­tatúra elutasításának gyakor­lata, világosan mutatja Nagy Imre összeesküvő csoportjának ellenforradalmi tevékenysége M­agyarországon.” A továbbiakban arról be­szélt, hogy Magyarország ta­nácskormánya nem értékelte eléggé a proletariátus és a pa­rasztság szövetségének döntő szerepét a kapitalizmus meg­döntőében. Elkobozta a föl­desúri földeket, de nem adta át­ a földet a dolgozó paraszt­ságnak. Egy negyedszázad múl­va, amikor létrejött a népi de­mokratikus Magyarország az új, kommunisták vezette hata­lom első ténykedése a nagy földtulajdon megszüntetésé­ről és a parasztság földhöz­­juttatásáról szóló törvény volt. A népi demokratikus hatalom e ténykedése döntő szerepet játszott a hatalom megszilár­dulásában. A továbbiakban megemléke­zett arról, hogy a magyarok nagy számban vettek részt Szovjet-Oroszország védelmé­ben, az intervenciósok és a fe­­hérgárdisták elleni harcban. Majd a Tanácsköztársaság ama százharminchárom napos hő­sies harcáról beszélt, amely az egész világ proletariátusának csodálatát vívta ki. A történe­lem— mondotta —ismét iga­zolta a lenini előrelátás helyes­ségét. Magyarország kommu­nista pártja a marxizmus—le­ninizmus nagy tanának zászla­ját magasan hordozta a 25 évig tartó véres Horthy-fasiszta ter­ror zord éveiben, vezette a nép harcát az ország felszabadulá­sáért — mondotta Satagin pro­fesszor. (Az ülés lapzártakor tart.) Ma megnyílt a Tanácsköztársaság Emlékkiállítás Ma délelőtt 11 órakor a Nemzeti Múzeum dísztermében ünnepélyesen megnyílt a Ma­gyar Tanácsköztársaság Em­lékkiállítás. A megnyitó ünnepségen je­len volt dr. Münnich­ Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, jelen volt a párt Központi Bizottságának és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak több tagja a po­litikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisé­ge, az 1919-es Tanácsköztársa­ság veteránjai. Ugyancsak megjelent a budapesti diplo­máciai testület több képvise­lője. Szilágyi Dezső, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője mondott megnyitót, majd a megjelen­tek megtekintették a kiállítást. A kiállítás egyik részlete (Boznáo ferv.) 1959. március 18. szerda ­A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK MEGGYORSÍTÁSÁÉRT­­ A kongresszusi felajánlásokról tanácskoztak ma délelőtt Zugló gyárai és üzemei Tervtúlteljesítés, takarékosság, termelési költségek csökkentése Ma délelőtt a XIV.­ kerületi pártbizottság a Zugló összes gyárai, üzemei vezetőinek rész­vételével aktívaülést tartott az Alumíniumgyár kultúrtermé­ben. Az aktívaülésen részt vett Moszkva Zsdanov kerületének első titkára, G. N. Bocsk­arjov is. Schumeth János, a kerületi pártbizottság titkára a többi között elmondta, hogy az idén a kerület üzemei közül eddig 33 vállalat összesen 27 millió forint értékű megta­zarítást ért el. Vannak még bőséges tartalé­kok a kerület üzemeiben. Most­­ éppen azért hívták össze ezt a­­ gyűlést, hogy az üzemek, gyá­rak vezetői elmondják, milyen lehetőségek vannak még. Hogy az előbbre hozott terv reális ebben a kerületben is, azt bi­zonyítja, hogy a vállalatok kö­zött akadt három olyan üzem, mint a Divat Cipőgyár, a Híd­­műhely és a Fővárosi Tatarozó Vállalat, ahol összesen 210 mil­lió forint olyan felajánlást tet­tek, amelyekben az újításokra támaszkodnak. Ezután a gyárak vezetői szó­laltak fel és ismertették üzem­­e új célkitűzéseit. Közülük az egyik legjelentősebb a Telefon­gyáré. Tervüket 179 millió fo­rintról ebben az évben 220 millióra kívánják emelni, ter­melékenységük növekedése 5,1 százalékos lesz. A gyárban már 120 brigád alakult, közülük 16 pályázik a szocialista brigád címre. A Telefongyár felaján­lásai nagy részben az üzemré­szek takarékossági tervére épülnek. Az üzemrészekkel megbeszélték azt is, hogy mi­lyen anyagigényt jelent a terv­túlteljesítés és a tervosztály máris ekképp alakította át anyagigényét, hogy minden­képpen zavartalanul láthassák el nyersanyagokkal a műhe­lyeket. Tervtúlteljesítésük an­nál is inkább értékes, mert a­­ Telefongyár újabban két üze­met kapott, hozzácsatolták a Füstcsögyárat és egy vidéki híradástechnikai üzemet. A tervtúlteljesítés előbbre hozá­sa azért is jelentős, mert a Te­lefongyár kínai, cseh, jugo­szláv exportra dolgozik, vasút­biztosító berendezéseket gyár­tanak. Végül elmondta a gyár igazgatója, hogy míg tavaly a Telefongyár 7,1 millió megta­karítást ért el, erre az évre 12,5 millió megtakarítást vál­laltak. A Fémbútor- és Drótszövet­­gyár képviselője bejelentette, hogy éves tervüket már decem­ber 20-ra teljesítik, az export­tervet pedig december elsejére. Az eredetileg előírt termelé­kenységnövelést két százalék­kal teljesítik túl. Vállalják, hogy az Építésügyi Miniszté­rium részére 1958-as áron szá­mítva a lakásépítkezések cél­jára a tervezettnél 4 millió fo­rint értékkel több vasszerkeze­tet szállítanak. Az új termelő­­szövetkezetek részére pedig kü­­lön 30 tonna olyan vasszerke­zetet gyártanak, amelyekből a gazdasági épületek készülnek, önköltségcsökkentés címén félmillió forinttal többet kí­vánnak megtakarítani, mint a tervük, és ezenkívül még 550 ezer forint egyéb költségmeg­takarítást is vállalnak. (Lapzártakor az értekezlet tart.) Az RF 30-as a csepeli szerszámgépgyárban Munkaversenyt indítottak a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárában az üzem hároméves tervének határ­idő előtti befejezéséért, a gazdaságos termelésért. Az üzem vezetői tervet készítettek, és 1959-ben 4 millió 200 ezer fo­rintot akarnak megtakarítani. A munkások a termelési ta­­nácskozásokon az előirányzott összegen túlmenően 5,5 mil­lió forint megtakarítására tettek ígéretet. Csatlakoztak a pártbizottság kezdeményezéséhez és vállalták, hogy az üzem termelési tervét két hónappal a határidő előtt be­fejezik. A fúrógép- és marógép-szerelde dolgozói 1959-re negyedmillió forint megtakarítását vállalták. Képünkön: Bemérik az új típusú „RF 30-as” gépet. (MTI Fotó: Fényes Tammás terv.)

Next