Esti Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
Nyaralási örömök és gondok Alsógödön Kevés olyan természeti szépségekben gazdag község van Pest környékén, mint Alsógöd. Az utakat pompás vadgesztenye-, fenyő- tölgy-, akácfák szegélyezik, a kertek tele lombos gyümölcsfákkal, virágokkal, levegőjét a Duna is tisztítja, a sarat itt nem ismerik, mert — bár a főútvonalnak, a Felszabadulás útjának csak egy része van betonozva — a homokos talaj a vizet gyorsan beissza. Közlekedése kitűnő: nemcsak tizenhat vonat áll meg itt naponta, de az autóbusz is óránként hozzá-viszi az Utasokat. Nem csoda, ha a község buzgó tanácsa elhatározta: üdülőt létesít, elsősorban a kispénzű fővárosiak számára. Hasznos intézkedés is történt, amennyiben a tanács jóváhagyásával az IBUSZ a kétágyas, folyóvizes szobák árát napi 35 forintban állapította meg. Bár még tavaly augusztusban kérelmezték, egy kicsit megkésve — csak márciusban — jött meg a hivatalos engedély, amely Alsógödöt üdülőhellyé nyilvánította. Az engedély-okirat némi kikötéseket is tartalmazott szépítési vonatkozásban: megkívánta az utak és a kitűnő vizű Széchenyi-forrás rendbehozását, a strand bekerítését, kabinok építését stb. A tanács, amely ennél sokkal szélesebb körű tervet dolgozott ki a község fejlesztésére, boldogan elfogadta a feltételeket és a nyár elején megérkeztek az első üdülők. Kezdődnek a bajok A bajok ekkor kezdtek mutatkozni. Elsősorban a nyaralók étkezése ütközött akadályba. A községnek öt vendéglője is van, amely a másodosztályúnak nyilvánított strandvendéglő kivételével, harmadosztályú, elhanyagoltságuk azonban jóval alacsonyabb színvonalra vall. Enni alig lehet kapni, inkább csak ital van, de az sem mindig, mert ha például a vasúti vendéglőben vasárnap elfogy a csapolt sör, sokszor csütörtökig sem kapnak másikat. Maradna a strandvendéglő, amely ellen szintén sok a panasz. Amikor ott jártunk, elképesztően piszkos abrosz volt valamennyi asztalon. Kifogásunkra közölték, hogy vasárnap a vendégek bepiszkították. Hoztak is egy feleannyira piszkos másikat. A tárgyilagosság kedvéért megemlítjük, hogy hét közben már tiszta abroszokat találtunk. Étlap sem a bejáratnál, sem a felszolgálónál nincs. Menü szintén nincs. Néha papíron számolnak, de megtörténik, hogy az abroszon. Van egy specialitásuk: a „jégbe hűtött” — mert olyan hideg — töltöttpaprika. Egy adag — amennyire a számolást követni lehet — tizenegy forint körül van. Szerencsés esetben sörön kívül szódavíz is van, ivóvíz azonban nincs. Ilyenkor poharat nyomnak avendég kezébe, menjen a közeli forráshoz — hozzon magának vizet az ebédhez. A Váci Vendéglátóipari Vállalatnak, amelynek tulajdonába tartoznak ezek a vendéglők, mégiscsak tennie kellene valamit a helyzet megjavítására. Viszont dicsérettel kell megemlékeznünk a Felszabadulás úti eszpresszóról, ahol kitűnő fekete és sütemény van. Ellátási panaszok A kisebb pénzű vendégek ezek után az üzletekben néznének ennivaló után , ha lehetne. Kenyér a legrapszódikusabb időpontokban kapható, sokszor a strandolásról is le kell mondania annak, aki hozzá akar jutni. A gyümölcsöt alig ismerik. Jó, ha kevés sárgadinnye, hullott alma, vagy sárgabarack van. A Népboltnak, amely pedig havi 300 ezer forint forgalmat bonyolít le, nincs jégszekrénye. Hogy ez nyáron milyen következménnyel jár, nem kell mondani, pedig sokszor este hozzák a kényes árut. Éppen emiatt a választék csekély. A későn érkező kevés tejért hoszszú sorok állnak. A fürdőzési lehetőségekre a strand elnevezés rendkívül túlzott. A gyermekeknek van egy medencéjük, a felnőttek számára pedig bójával elkerített kis Duna-szakasz. Kabinok egyelőre csak a kisszámú csónakbérlőknek állnak rendelkezésre. Ellenszolgáltatásul viszont a fürdőzés ingyenes. A szórakozási lehetőségek elég szerények. Szombat-vasárnap van zene a vendéglőkben, s a fiatalok szívesen mennek táncolni. A kétszáz személy befogadására alkalmas moziban naponta csak egy előadást tartanak, s ez még az ötezer lakosú község számára is kevés. Mindezek a bajok megkeserítik az üdülés örömeit. S mit szól mindehhez a tanács? — tettük fel a kérdést Göbölös Géza tanácselnöknek. „Csak ígéreteket kapunk“ — Tudunk róla, nem túlzottak — válaszolta. — Mindent megteszünk a panaszok megszüntetésére, csak az a baj, hogy nagyon nehezen megy. A megyei tanács kereskedelmi osztálya messzemenő támogatást ígért és semmit sem tett. Hetek óta sürgetünk, az érintett vállalatok vezetőivel ankétot tartottunk, de ígéreteknél egyebet nem kaptunk, így nem csoda, hogy a kenyér-, zöldség- és gyümölcsellátás akadozik, s a vendéglők ellen panaszok hangzanak el. Különféle elgondolásaink vannak a helyzet javítására, így például új kultúrházat akarunk építeni, a régiből pedig üzletházat szeretnénk csinálni, ha a vállalatok támogatnának. Az üdülési díjakból eddig több mint 40 ezer forint folyt be, amely augusztusban még emelkedik. Ezt az összeget útbetonozásra, a strand elkerítésére, kabinok, zuhanyozók építésére kívánjuk fordítani. De hiába vagyunk tele tervekkel, ha minden jószándékunk megtörik a megyei tanács és a kereskedelmi vállalatok közömbösségén. Tudjuk, az első év nehéz, de bízunk abban, hogy az akadályokat leküzdve, olyan üdülőt létesítünk, ahová mindenki örömmel tér vissza. Van Gödnek egy nagy kincse. A harmincas években 70 fokos kénes-jódos vizet találtak. Külföldi koncesszióval akarták értékesíteni, de természetesen elhanyagolták. Most illetékes tudományos szervekkel ezt a lehetőséget is szeretnénk kiaknázni. Hajdú Endre ’ * [Vasárnap délután 1 órakor | GALOPPVERSENY | Tavasszal készült ez a szép utcai kirakat a Rákóczi úton a Kazinczy utcánál. De üres és piszkos. (Meddig? (Bozsán felvétele) Szálapavadás.A ki szeret lelkesedni a női Új divatért, velem együtt örömmel állapítja meg, hogy minden idők legvidorabb nyarát éljük. Színes áradatként öntötte el fővárosunkat a ,,kézzel festett’’ alj. Ahány szoknya, annyi képkiállítás. Van szoknya, melynek hullámain virágcsendéletek gazdag sorozata bűvöli a nézőt, kezdve a mezők liliomától az égő piros rózsacsukétákig. Bársonyszirmú árvácska, lila akác, fehér szegfű, bazsalikom, napraforgó és cserepes muskátli. Mint valami Virágért kirakat, csak a táblát kell föléje akasztani, hogy ma Ilonka napja. Van szoknya, melynek mesebolt a témája, középütt Jancsi és Juliska, balról Piroska a farkassal, átellenben Hófehérke és körül a hét törpe kortárs. Nagy a sikere a Dzsungel könyvének, Sir Kán vicsorít egy ránc mögül, a szegélyen óriáskígyó tekereg és csipőmagasságban majmok marháskodnak. A Fővárosi Nagycirkusz nyári műsorának hírverése egy tojáshéjszín szoknya. Egyensúlyozó lábművészek, aranylamés angyal a lengő trapézon, Miss Arabelle az ő csodálatos telivérjén és Jancsi bohóc, amint a porcióval fejére csap Gérardnak. Izgalmas olvasmány a világjáró szoknya, lengő-lobogó selyembörönd, rajta világvárosi nagyszállók száz szín címkéje. Van kutyavásár Budám, van csillagos ég űrhajókkal, MÁV- szoknya bocipulmannal és Balaton-expresszel, van repülőnap ejtőernyős alakulatokkal, lóverseny tiketszennel, van tengerhajózási prospektus, lottókombináció, lacikonyha, dohánybolt, autószámtábla-sorozat és van szoknya, melyen közlekedési rendőrök megálljt intenek tilosba tévedt motorosoknak. Van IBUSZ-kalauz Halászbástyával, Eiffel-toronnyal, van italbolt, Gyümölcsért, van répa, retek, mogyoró, van Kalipszó és Csa-csa-csa-szoknya és van sportszoknya, amelyen Papp Laci éppen kiüti ellenfelét és Szusza berúgja a döntő gólt. És van térképszoknya, Európával, Ázsiával, az öt kontinenssel, bizonyítékául, hogy napjainkban újból a szoknya körül forog a világ. Csőre töltött golyóstollal járom az utcákat, a kirakatokat, hogy a ritkább példányokat elejtsem és hogy nekünk való témát keressek. Mert nem vitás, hogy rövidesen mi is pingálunk. Mostanában egyre többet veszünk át a női divatból, rövidesen megrendelem az őszi öltönyt és töröm a fejem, mit rajzoljak a nadrágomra. Minden témát elpingáltak előlünk a nők, egy, csak egy az, amit sehol sem láttam. A háztartást. Ez nekünk maradt. Házastársi beosztásunknak megfelelően. Már készítem a vázlatot, nadrágom témája a következő sorozat lesz: porszívó-gép, parkettre félő, tésztaszűrő, főzőkanál és nokedliszaggató. Kis jó Van bőven edény az üzletekben Szeptemberben — „alumíniumhónap" A boltokban elegendő háztartási faáru lesz. A kereskedelem import útján gondoskodott gyúrótábláról, vasalódeszkáról, teknőről. A zománcedény-készlet 30 százalékkal magasabb jelenleg, mint 1958 hasonló időszakában volt. Szeptemberre „alumíniumhónapot" terveznek, s ekkor nagy mennyiségű alumíniumedény kerül az üzletekbe. Tovább emelkedik a különböző háztartási kisgépek forgalma is. Újfajta kávédarálók, passzírozógépek között választhatnak a háziasszonyok. Nem hiánycikk többé az üveg- és a porcelánáru, a magyar gyártmányú készleteken kívül jelentős mennyiségű árut kapunk a Német Demokratikus Köztársaságból, Lengyelországból, Kínából, Csehszlovákiából, Bulgáriából demizsonokat rendelt a nagykereskedelem, márkás díszműárut pedig a nyugati országokból. Evőeszközökkel, lámpákkal, lámpacsövekkel is ki tudják elégíteni a vevők igényeit. Gondoltak az illetékesek a befőzési évadra. Az ellátás teljesen biztosított, a háztartásokat segíti a konzervipar is: a lecsiszolt, üzemben nem használható üvegeket a közönség rendelkezésére bocsátja. Az úgynevezett patentzáras üvegből még kevés a készlet. A fővárosi és a vidéki boltok rövidesen nagyobb méretű műanyag-tárgyakat, vödröt, mosdótálat, tálcákat és egyéb cikkeket kapnak. A vasüzletek felkészültek a fűtési idényre. A boltokban már most ott vannak a kályhák és a tűzhelyek. A Salgótarjáni Kályhagyár újdonsága a teatűzhely. Füst csövekből is elegendő a készlet, különböző pasztellszínűre zománcozott csövek is kaphatók a boltokban. Sikere van a magyar bányagépeknek külföldön Az esseni bányagép-kiállításon sikert arattak a magyar bányagépek. Elismeréssel szóltak a szakemberek Kóta József úgynevezett homokpuskájáról, amelyet a Szovjetunióban is alkalmaznak már. A szerkezet előnye sokkal hatásosabban zár, mint az agyag, s robbantás után a gázok nem tudnak kiszűrődni. A dortmundi német bányahatóságok elrendelték, hogy a jövőben valamennyi bányájukban a magyar gépet használják. A Mayrhofenben rendezett bányagép-bemutató után az osztrák bányászati vezetők is elhatározták, hogy ezentúl a magyar homokpuskát használják. A készülékből a NIKEX már több százat szállított a Német Szövetségi Köztársaságba és megkezdte az ausztriai kivitelt is. Sikertelen premier : mégis biztos a siker Nagy várakozás előzte meg, mégis sikertelen volt a premier. Tíz fővárosi strandon múlt vasárnap árusítottak először gyümölcsöt. Sajnos, az időjárás közbeszólt: a strandok látogatók nélkül maradtak, s így „üres házak” előtt folyt le a premier. Pedig a Széchenyi és Gellért-fürdőben rég várt újdonság: a félkilogrammos, polietilénbe csomagolt alma, körte és őszibarack is várta a fürdőzőket. A „széchenyisek“ segítettek magukon: az árut kivitték a városligeti Grand Prix közönsége közé, ahol pillanatok alatt elfogyott. A siker tehát biztos. Csak késik: az első igazi „strandvasárnapig’. Kártyások között a Várkert Kioszktól a Dráva utcáig A Városmajorban és a Dunakorzóban már nincs hazárdjáték Egy évvel ezelőtt körútra indultunk Budapesten. Arra voltunk kíváncsiak: igaz-e a mondás, hogy híres kártyás-város Budapest? Akkor igaz volt. Utcákon, tereken, parkban, kávéházban kora délutántól sötétedésig keverték a kártyát és egy-egy parti végén ferelii, huszonegyen — nem egy helyen láttuk — ötven-száz forint is gazdát cserélt. Egy év után most ismét körbejártuk Pestet. Ultizok a játszótéren Négy óra körül lehet az idő, amikor megállunk a Bajcsy- Zsilinszky út és a Bank utca sarkán. A játszótéren gyerekek kergetik a labdát, a padokon összehajló párok, horgoló nénikék, fiatal mamák. Az egyik padon kártyáznak. Sportinges fiatalember és két idősebb férfi. Előttük maroknyi aprópénzk ultiznak. A keskeny padon nem férnek el hárman, a sportinges a támla mögött áll. Nyilván nem is bánja, így jobban látja partnere lapját... Közben gyűlnek a kibicek. Aztán az egyik zsebébe nyúl. — Nálam is van kártya. Ki jön? Most már két padon csörög a pénz. Tovább megyünk. Várkert Kioszk. A teraszon pohár sör, vagy dupla mellett néhány vendég sütteti magát a nappal. Itt is játszanak. Pikét, alsóst. Az asztalon kréta, felíró tábla, de ez úgy látszik csak díszlet, mert a tábla alól kilóg a papírpénz. A sarokasztalnál két férfi römizik. — Kész — mondja az egyik és leterít. A vesztes zsebébe nyúl. Szegényebb lett harminc forinttal. Megtért a Korzó A másik parton a kártyaszalonjáról már-már hírhedt Dunakorzóban szokatlan csend fogad. A nagy teremben, a fanatikus kártyások Mekkájában egy lélek sincs. — Július elsejével megszűnt a kártya nálunk — ragyog az örömtől az üzletvezetőnő. — Kérem, a kártya züllesztette le a kávéházat. Délután 2 órától éjfélig mindennap csak a romi ment. Nem fillérekbe ... Azok a vendégek, akik feketére, vagy egy pohár vermutra jöttek be, leülni sem tudtak. De ennek már vége. A kártyaszalont átépítjük, presszó lesz. Tavaly a Ligetben sok kártyást láttunk. Most egyet sem. A padokon sakkoznak. Megjavult a Liget? Már kifelé jövünk, amikor a bokrok között három csikófrizurás, tarkainges ifjúra akadunk. Dominóznak. Akkor fejezték be a játszmát és az egyik már kevert is, újabb partira a köveket. — Várjunk csak, hercegem — csap rá a másik kettő — buktál. Először a baksist. A herceg” vállat von. — Van itt pénz. Kaptam a fatertól. És ledob egy húszast. Apuka marad A Városmajornak is kártyás híre volt. A kőasztaloknál tires csoportokban játszották a ferblit, ultit, fájert, huszonegyet. Ide is eljöttünk, de kártyának nyomát sem láttuk. A jegenyefák alatt öt-hat pár sakkozik. Az úton szálas rendőrtizedes sétál, őt kérdezzük. Mosolyog. —! Itt már nincs kártya, nincs hazárdjáték. Tavasz óta egész nap őrszem jár a parkban. Nem akarunk a kerületben kártyabarlangot — nincs is. Utolsó utunk az újpesti rakpart. A Dráva és a Népfürdő utca sarkán, a kavicskotró melletti giz-gazos telken 20— 25 ember üldögél. Termésköveken. Hűvös Duna-szél borzolja a hajat, emelgeti a zsíros, agyonfogdosott kártyát, de ez láthatóan senkit sem zavar. Négy csoport is játszik: ultit, ferblit, romit és snapszert. A köveken, a földön mindenütt pénz. Erre is jöhetne időnként egy rendőr. Sötétedik. Copfos kislány szalad át az úton, s a ferbliző csoporthoz tart. — Gyere vacsorázni, apuka. Már éhesek vagyunk ... De jó a lapjárás, és apuka maradt. Balogh László Fejlesztik az Iskolabútorgyárat Az Iskolabútorgyár adott lehetőségei között egyre növeli termelését, de a növekvő igényekkel így is nehezen tud lépést tartani. A harmadik negyedévben többek között 1500 iskolapadot, 850 tanulóasztalt és 100 tantermi szekrényt készítenek terven felül. A gyár kongresszusi felajánlása több mint 1,7 millió forint értékű iskolabútor. Ezt a jelentős többlettermelést a már eddig is jelentős fejlesztés tette lehetővé. Saját erőből építettek nemrég modern szerelőműhelyt és most épül új asztalosműhelyük. Jelenleg egy automatikus csőhajlító gépet szerelnek, amellyel a padlábak termelése négyszeresére gyorsul. Tervezik a gyár további nagyszabású fejlesztését. Cs MŰVÉP jelenti ! tílifiSZTUS 13 i tílffifimiÓK: Modern kalózok fogságában. Izgalmas, kétrészes magyarul beszélő szovjet film. 10 éven alul nem ajánlott. * Rosemarie Nyugatnémet film Széles változatban ! Címszerepben: NADJA TILLER Csak 18 éven felülieknek. KANTONI MEGBÍZATÁS Izgalmas kínai kémfilm A SPORTPALOTA JEGÉN Színes szovjet rövidfilm az osztrák magyar, csehszlovák és szovjet műkorcsolyázók bemutatójáról. JÖN!JÖN! maimcütörtök Új magyar színes film Széles változatban is Főszereplők: PÉCSI SÁNDOR, SOMOGYI ERZSI, ZENTHE FERENC, TAKÁCS MÁRIA.