Esti Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Nyaralási örömök és gondok Alsógödön Kevés olyan természeti szép­ségekben gazdag község van Pest környékén, mint Alsógöd. Az utakat pompás vadgeszte­nye-, fenyő- tölgy-, akácfák szegélyezik, a kertek tele lom­bos gyümölcsfákkal, virágok­kal, levegőjét a Duna is tisz­títja, a sarat itt nem ismerik, mert — bár a főútvonalnak, a Felszabadulás útjának csak egy része van betonozva — a ho­mokos talaj a vizet gyorsan beissza. Közlekedése kitűnő: nemcsak tizenhat vonat áll meg itt naponta, de az autó­busz is óránként hozzá-viszi az Utasokat. Nem csoda, ha a köz­ség buzgó tanácsa elhatározta: üdülőt létesít, elsősorban a kispénzű fővárosiak számára. Hasznos intézkedés is történt, amennyiben a tanács jóváha­­­gyásával az IBUSZ a kétágyas,­ folyóvizes szobák árát napi 35 forintban állapította meg. Bár még tavaly augusztusban ké­relmezték, egy kicsit megkés­ve — csak márciusban — jött meg a hivatalos engedély, amely Alsógödöt üdülőhellyé nyilvánította. Az engedély-ok­irat némi kikötéseket is tartal­mazott szépítési vonatkozás­ban: megkívánta az utak és a kitűnő vizű Széchenyi-forrás rendbehozását, a strand beke­rítését, kabinok építését stb. A tanács, amely ennél sokkal szé­lesebb körű tervet dolgozott ki a község fejlesztésére, boldo­gan elfogadta a feltételeket és a nyár elején megérkeztek az első üdülők. Kezdődnek a bajok A bajok ekkor kezdtek mu­tatkozni. Elsősorban a nyara­lók étkezése ütközött akadály­ba. A községnek öt vendéglője is van, amely a másodosztályú­nak nyilvánított strandvendég­­lő kivételével, harmadosztályú, elhanyagoltságuk azonban jó­val alacsonyabb színvonalra vall. Enni alig lehet kapni, in­kább csak ital van, de az sem mindig, mert ha például a vas­úti vendéglőben vasárnap el­fogy a csapolt sör, sokszor csü­törtökig sem kapnak másikat. Maradna a strandvendéglő, amely ellen szintén sok a pa­nasz. Amikor ott jártunk, el­képesztően piszkos abrosz volt valamennyi asztalon. Kifogá­sunkra közölték, hogy vasár­nap a vendégek bepiszkították. Hoztak is egy feleannyira piszkos másikat. A tárgyila­gosság kedvéért megemlítjük, hogy hét közben már tiszta ab­roszokat találtunk. Étlap sem a bejáratnál, sem a felszolgáló­nál nincs. Menü szintén nincs. Néha papíron számolnak, de megtörténik, hogy az abroszon. Van egy specialitásuk: a „jég­be hűtött” — mert olyan hideg — töltöttpaprika. Egy adag — amennyire a számolást követni lehet — tizenegy forint körül van. Szerencsés esetben sörön kívül szódavíz is van, ivóvíz azonban nincs. Ilyenkor poha­rat nyomnak a­­vendég kezébe, menjen a közeli forráshoz — hozzon magának vizet az ebéd­hez. A Váci Vendéglátóipari Vállalatnak, amelynek tulaj­donába tartoznak ezek a ven­déglők, mégiscsak tennie kelle­ne valamit a helyzet megjaví­tására. Viszont dicsérettel kell megemlékeznünk a Felszaba­dulás úti eszpresszóról, ahol kitűnő fekete és sütemény van. Ellátási panaszok A kisebb pénzű ven­dégek ezek után az üz­letekben néznének ennivaló után , ha lehetne. Kenyér a legrapszódikusabb időpontok­ban kapható, sokszor a stran­dolásról is le kell mondania annak, aki hozzá akar jutni. A gyümölcsöt alig ismerik. Jó, ha kevés sárgadinnye, hullott alma, vagy sárgabarack van. A Népboltnak, amely pedig havi 300 ezer forint forgalmat bonyolít le, nincs jégszekrénye. Hogy ez nyáron milyen követ­kezménnyel jár, nem kell mon­dani, pedig sokszor este hoz­­­zák a kényes árut. Éppen emiatt a választék csekély. A későn érkező kevés tejért hosz­­szú sorok állnak. A fürdőzési lehetőségekre a strand elnevezés rendkívül túlzott. A gyermekeknek van egy medencéjük, a felnőttek számára pedig bójával elkerí­tett kis Duna-szakasz. Kabinok egyelőre csak a kisszámú csó­nakbérlőknek állnak rendel­kezésre. Ellenszolgáltatásul vi­szont a fürdőzés ingyenes. A szórakozási lehetőségek elég szerények. Szombat-vasár­nap van zene a vendéglőkben, s a fiatalok szívesen mennek táncolni. A kétszáz személy befogadására alkalmas mozi­ban naponta csak egy előadást tartanak, s ez még az ötezer lakosú község számára is ke­vés. Mindezek a bajok megke­serítik az üdülés örömeit. S mit szól mindehhez a tanács? — tettük fel a kérdést Göbölös Géza tanácselnöknek. „Csak ígéreteket kapunk“ — Tudunk róla, nem túlzot­tak — válaszolta. — Mindent megteszünk a panaszok meg­szüntetésére, csak az a baj, hogy nagyon nehezen megy. A megyei tanács kereskedelmi osztálya messzemenő támoga­tást ígért és semmit sem tett. Hetek óta sürgetünk, az érin­tett vállalatok vezetőivel an­­kétot tartottunk, de ígéretek­nél egyebet nem kaptunk, így nem csoda, hogy a kenyér-, zöldség- és gyümölcsellátás akadozik, s a vendéglők ellen panaszok hangzanak el. Külön­féle elgondolásaink vannak a helyzet javítására, így például új kultúrházat akarunk építe­ni, a régiből pedig üzletházat szeretnénk csinálni, ha a vál­lalatok támogatnának. A­z üdü­lési díjakból eddig több mint 40 ezer forint folyt be, amely augusztusban még emelkedik. Ezt az összeget útbetonozásra, a strand elkerítésére, kabinok, zuhanyozók építésére kíván­juk fordítani. De hiába va­gyunk tele tervekkel, ha min­den jószándékunk megtörik a megyei tanács és a kereskedel­mi vállalatok közömbösségén. Tudjuk, az első év nehéz, de bízunk abban, hogy az akadá­lyokat leküzdve, olyan üdülőt létesítünk, ahová mindenki örömmel tér vissza. Van Göd­nek egy nagy kincse. A har­mincas években 70 fokos ké­­nes-jódos vizet találtak. Kül­földi koncesszióval akarták ér­tékesíteni, de természetesen elhanyagolták. Most illetékes tudományos szervekkel ezt a lehetőséget is szeretnénk kiak­názni. Hajdú Endre ’ * [Vasárnap délután 1 órakor | GALOPPVERSENY | Tavasszal készült ez a szép utcai kirakat a Rákóczi úton a Kazinczy utcánál. De üres és piszkos. (Meddig? (Bozsán felvétele) Szálapavadás.A­ ­­ki szeret lelkesedni a női Új divatért, velem együtt örömmel állapítja meg, hogy minden idők legvidorabb nya­rát éljük. Színes áradatként öntötte el fővárosunkat a ,,kéz­zel festett’’ alj. Ahány szok­nya, annyi képkiállítás. Van szoknya, melynek hul­lámain virágcsendéletek gaz­dag sorozata bűvöli a nézőt, kezdve a mezők liliomától az égő piros rózsacsukétákig. Bár­sonyszirmú árvácska, lila akác, fehér szegfű, bazsalikom, nap­raforgó és cserepes muskátli. Mint valami Virágért kirakat, csak a táblát kell föléje akasz­tani, hogy ma Ilonka napja. Van szoknya, melynek mese­bolt a témája, középütt Jancsi és Juliska, balról Piroska a farkassal, átellenben Hófehér­ke és körül a hét törpe kortárs. Nagy a sikere a Dzsungel könyvének, Sir Kán vicsorít egy ránc mögül, a szegélyen óriáskígyó tekereg és csipő­­magasságban majmok marhás­­kodnak. A Fővárosi Nagycirkusz nyári műsorának hírverése egy tojáshéjszín szoknya. Egyensúlyozó lábművészek, aranylamés angyal a lengő trapézon, Miss Arabelle az ő csodálatos telivérjén és Jancsi bohóc, amint a porcióval fejé­re csap Gérardnak. Izgalmas olvasmány a világ­járó szoknya, lengő-lobogó se­­lyembörönd, rajta világvárosi nagyszállók száz­ szín címkéje. Van kutyavásár Budám, van csillagos ég űrhajókkal, MÁV- szoknya bocipulmannal és Ba­laton-expresszel, van repülő­nap ejtőernyős alakulatokkal, lóverseny tiketszennel, van tengerhajózási prospektus, lot­tókombináció, lacikonyha, do­hánybolt, autószámtábla-soro­­zat és van szoknya, melyen közlekedési rendőrök megálljt intenek tilosba tévedt motoro­soknak. Van IBUSZ-kalauz Ha­lászbástyával, Eiff­el-toronnyal, van italbolt, Gyümölcsért, van répa, retek, mogyoró, van Ka­lipszó és Csa-csa-csa-szoknya és van sportszoknya, amelyen Papp Laci éppen kiüti ellenfe­lét és Szusza berúgja a döntő gólt. És van térképszoknya, Európával, Ázsiával, az öt kontinenssel, bizonyítékául, hogy napjainkban újból a szoknya körül forog a világ. Csőre töltött golyóstollal já­rom az utcákat, a kirakatokat, hogy a ritkább példányokat elejtsem és hogy nekünk való témát keressek. Mert nem vi­tás, hogy rövidesen mi is pin­­gálunk. Mostanában egyre töb­bet veszünk át a női divatból, rövidesen megrendelem az őszi öltönyt és töröm a fejem, mit rajzoljak a nadrágomra. Minden témát elpingáltak elő­lünk a nők, egy, csak egy az, amit sehol sem láttam. A ház­tartást. Ez nekünk maradt. Házastár­si beosztásunknak megfelelően. Már készítem a vázlatot, nad­rágom témája a következő so­rozat lesz: porszívó-gép, par­kettr­­e félő, tésztaszűrő, főző­kanál és nokedliszaggató. Kis jó Van bőven edény az üzletekben Szeptemberben — „alumíniumhónap" A boltokban elegendő ház­tartási faáru lesz. A kereske­delem import útján gondosko­dott gyúrótábláról, vasalódesz­káról, teknőről. A zománc­­edény-készlet 30 százalékkal magasabb jelenleg, mint 1958 hasonló időszakában volt. Szeptemberre „alumíniumhó­napot" terveznek, s ekkor nagy mennyiségű alumíniumedény kerül az üzletekbe. Tovább emelkedik a különböző háztar­tási kisgépek forgalma is. Új­fajta kávédarálók, passzírozó­­gépek között választhatnak a háziasszonyok. Nem hiánycikk többé az üveg- és a porcelán­áru, a magyar gyártmányú készleteken kívül jelentős mennyiségű árut kapunk a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból, Lengyelországból, Kí­nából, Csehszlovákiából, Bul­gáriából demizsonokat rendelt a nagykereskedelem, márkás díszműárut pedig a nyugati országokból. Evőeszközökkel, lámpákkal, lámpacsövekkel is ki tudják elégíteni a vevők igényeit. Gondoltak az illetékesek a befőzési évadra. Az ellátás tel­jesen biztosított, a háztartáso­kat segíti a konzervipar is: a lecsiszolt, üzemben nem hasz­nálható üvegeket a közönség rendelkezésére bocsátja. Az úgynevezett patentzáras üveg­ből még kevés a készlet. A fővárosi és a vidéki bol­tok rövidesen nagyobb méretű műanyag-tárgyakat, vödröt, mosdótálat, tálcákat és egyéb cikkeket kapnak. A vasüzle­tek felkészültek a fűtési idény­re. A boltokban már most ott vannak a kályhák és a tűzhe­lyek. A Salgótarjáni Kályha­gyár újdonsága a teatűzhely. Füst csövekből is elegendő a készlet, különböző pasztellszí­nűre zománcozott csövek is kaphatók a boltokban. Sikere van a magyar bányagépeknek külföldön Az esseni bányagép-kiállítá­son sikert arattak a magyar bányagépek. Elismeréssel szól­tak a szakemberek Kóta Jó­zsef úgynevezett homokpus­kájáról, amelyet a Szovjetunió­ban is alkalmaznak már. A szerkezet előnye­ sokkal hatá­sosabban zár, mint az agyag, s robbantás után a gázok nem tudnak kiszűrődni. A dort­­mundi német bányahatóságok elrendelték, hogy a jövőben valamennyi bányájukban a magyar gépet használják. A Mayrhofenben rendezett bá­nyagép-bemutató után az oszt­rák bányászati vezetők is el­határozták, hogy ezentúl a magyar homokpuskát használ­ják. A készülékből a NIKEX már több százat szállított a Német Szövetségi Köztársaság­ba és megkezdte az ausztriai kivitelt is. Sikertelen premier : mégis biztos a siker Nagy várakozás előzte meg, mégis sikertelen volt a pre­mier. Tíz fővárosi strandon múlt vasárnap árusítottak elő­ször gyümölcsöt. Sajnos, az idő­járás közbeszólt: a strandok látogatók nélkül maradtak, s így „üres házak” előtt folyt le a premier. Pedig a Széchenyi és Gel­­lért-fürdőben rég várt újdon­ság: a félkilogrammos, poli­etilénbe csomagolt alma, körte és őszibarack is várta a fürdő­­zőket. A „széchenyisek“ segí­tettek magukon: az árut ki­vitték a városligeti Grand Prix közönsége közé, ahol pil­lanatok alatt elfogyott. A siker tehát biztos. Csak késik: az első igazi „strand­­vasárnapig’­. Kártyások között a Várkert Kioszktól a Dráva utcáig A Városmajorban és a Dunakorzóban már nincs hazárdjáték Egy évvel ezelőtt körútra in­dultunk Budapesten. Arra vol­tunk kíváncsiak: igaz-e a mon­dás, hogy híres kártyás-város Budapest? Akkor igaz volt. Utcákon, tereken, parkban, ká­véházban kora délutántól sö­tétedésig keverték a kártyát és egy-egy parti végén ferelii, huszonegyen — nem egy he­lyen láttuk — ötven-száz forint is gazdát cserélt. Egy év után most ismét kör­bejártuk Pestet. Ultizok a játszótéren Négy óra körül lehet az idő, amikor megállunk a Bajcsy- Zsilinszky út és a Bank utca sarkán. A játszótéren gyerekek kergetik a labdát, a padokon összehajló párok, horgoló né­nikék, fiatal mamák. Az egyik padon kártyáznak. Sportinges fiatalember és két idősebb fér­fi. Előttük maroknyi aprópénz­k ultiznak. A keskeny padon nem férnek el hárman, a sportinges a támla mögött áll. Nyilván nem is bánja, így job­ban látja partnere lapját... Közben gyűlnek a kibicek. Aztán az egyik zsebébe nyúl. — Nálam is van kártya. Ki jön? Most már két padon csörög a pénz. Tovább megyünk. Várkert Kioszk. A teraszon pohár sör, vagy dupla mellett néhány vendég sütteti magát a nappal. Itt is játszanak. Pikét, alsóst. Az asztalon kréta, felíró tábla, de ez úgy látszik csak díszlet, mert a tábla alól kilóg a pa­pírpénz. A sarokasztalnál két férfi römizik. — Kész — mondja az egyik és leterít. A vesztes zsebébe nyúl. Sze­­­­gényebb lett harminc forinttal.­­ Megtért a Korzó A másik parton a kártya­szalonjáról már-már hírhedt Dunakorzóban szokatlan csend fogad. A nagy teremben, a fa­natikus kártyások Mekkájá­ban egy lélek sincs. — Július elsejével megszűnt a kártya nálunk — ragyog az örömtől az üzletvezetőnő. — Kérem, a kártya züllesztette le a kávéházat. Délután 2 órá­tól éjfélig mindennap csak a romi ment. Nem f­illérekbe ... Azok a vendégek, akik feketé­re, vagy egy pohár vermutra jöttek be, leülni sem tudtak. De ennek már vége. A kártya­szalont átépítjük, presszó lesz. Tavaly a Ligetben sok kár­tyást láttunk. Most egyet sem. A padokon sakkoznak. Megja­vult a Liget? Már kifelé jö­vünk, amikor a bokrok között három csikófrizurás, tarkain­­ges ifjúra akadunk. Dominóz­nak. Akkor fejezték be a játsz­mát és az egyik már kevert is, újabb partira a köveket. — Várjunk csak, hercegem — csap rá a másik kettő — buktál. Először a baksist. A­­ herceg” vállat von. — Van itt pénz. Kaptam a fatertól.­­ És ledob egy húszast. Apuka marad A Városmajornak is kártyás híre volt. A kőasztaloknál ti­res csoportokban játszották a ferblit, ultit, fájert, huszon­egyet. Ide is eljöttünk, de kár­tyának nyomát sem láttuk. A jegenyefák alatt öt-hat pár sakkozik. Az úton szálas rendőrtizedes sétál, őt kérdezzük. Mosolyog. —! Itt már nincs kártya, nincs hazárdjáték. Tavasz óta egész nap őrszem jár a park­ban. Nem akarunk a kerület­ben kártyabarlangot —­ nincs is. Utolsó utunk az újpesti rak­part. A Dráva és a Népfürdő utca sarkán, a kavicskotró melletti g­iz-gazos telken 20— 25 ember üldögél. Terméskö­veken. Hűvös Duna-szél bor­zolja a hajat, emelgeti a zsíros, agyonfogdosott kártyát, de ez láthatóan senkit sem zavar. Négy csoport is játszik: ultit, ferblit, romit és snapszert. A köveken, a földön mindenütt pénz. Erre is jöhetne időnként egy rendőr. Sötétedik. Copfos kislány szalad át az úton, s a ferbliző csoporthoz tart. — Gyere vacsorázni, apuka. Már éhesek vagyunk ... De jó a lapjárás, és apuka maradt. Balogh László Fejlesztik az Iskolabútorgyárat Az Iskolabútorgyár adott le­hetőségei között egyre növeli termelését, de a növekvő igé­nyekkel így is nehezen tud lé­pést tartani. A harmadik ne­gyedévben többek között 1500 iskolapadot, 850 tanulóasztalt és 100 tantermi szekrényt ké­szítenek terven felül. A gyár kongresszusi felajánlása több mint 1,7 millió forint értékű iskolabútor. Ezt a jelentős többlettermelést a már eddig is jelentős fejlesztés tette le­hetővé. Saját erőből építettek nemrég modern szerelőmű­helyt és most épül új asztalos­műhelyük. Jelenleg egy auto­matikus csőhajlító gépet sze­relnek, amellyel a padlábak termelése négyszeresére gyor­sul. Tervezik a gyár további nagyszabású fejlesztését. Cs M­ŰVÉP jelenti ! tílifiSZTUS 13 i tílffi­fimiÓK: Modern kalózok fogságában. Izgalmas, kétrészes magyarul beszélő szovjet film. 10 éven alul nem ajánlott. * Rosemarie Nyugatnémet film Széles változatban ! Címszerepben: NADJA TILLER Csak 18 éven felüliek­nek. KANTONI MEGBÍZATÁS Izgalmas kínai kémfilm A SPORTPALOTA JEGÉN Színes szovjet rövid­­film az osztrák magyar, csehszlovák és szovjet műkorcsolyázók bemutatójáról. JÖN!­JÖN! m­aim­cütörtök Új magyar színes film Széles változatban is Főszereplők: PÉCSI SÁNDOR, SOMOGYI ERZSI, ZENTHE FERENC, TAKÁCS MÁRIA.

Next