Esti Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

Kommunisták példamutatása a kongresszusi munkaversenyben A kongresszusi versenyben az üzemek kommunistái példa­mutatóan veszik ki részüket a munkából. A gyárakban szer­vezik a versenyt, átadják ta­pasztalataikat fiatalabb tár­saiknak és példamutatásuk serkenti a többieket a jobb munkára. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a legjobb ered­ményt Szakái János kommu­nista brigádvezető és munka­csapata érte el. Vállalták, hogy az i. sz. 1200 tonnás hajó ko­vácsmunkáit augusztus 20-ig befejezik. Képünkön: Szakái János és Kolhaut Dezső ifjú­munkás a hajó gépterének ko­vácsmunkáit végzi. Magyar népművészeti osztály egy brüsszeli áruházban A brüsszeli világkiállításon igen nagy sikere volt a magyar népművészeti tárgyaknak, ajándékoknak. Ezért november 1-től az egyik legnagyobb brüsszeli áruházban, az Innova­­tionban magyar népművészeti osztály nyílik, ahol a háziipari és népi iparművészeti szövet­kezetek termékeit árusítják majd. Elsősorban hímzéseket, hímzett blúzokat, gyermekru­hákat, fafaragásokat és művé­szi cserépárukat visznek Brüsz­­szelbe. A belga cég képviselője rövidesen Budapestre érkezik a végleges megállapodás aláírá­sára, és­ megtekinti egyúttal a szövetkezetek által ajánlott népművészeti cikkekből készí­tett kiállítást. Vándorgyűlés Szegeden A Magyar Elektrotechnikai Egyesület VIII. vándorgyűlését augusztus 3-án, 4-én rendezik Szegeden. A szakemberek a kétnapos tanácskozáson meg­vitatják a „korszerű erősára­mú kábelek és vezetékek fej­lesztésének és gyártásának” kérdéseit. Nyolc kis vállalatból­­ egy nagy gyár Étkészletek dobozban — Univerzális konyhagép — Távirányítású játékautó A háziasszonyok munkáját segíti a Fém­l­emezipari Művek Ez év elején nyolc kis vál­lalat összevonásából kezdte meg működését a Fémlemez­ipari Művek. Az új nagyüzem fogyasztási cikkeket, háztartá­si gépeket és használati esz­közöket gyárt, mindenből töb­bet, mint az egyesülés előtt a nyolc üzem összesen. A többi között nyolcvannyolcezer al­pakka evőeszközt, 921 ezer alu­míniumból és 205 ezer rozs­damentes anyagból készült ka­nalat, villát és kést adtak a kereskedelemnek, 77 ezer zseb­kést, 27 ezer pár korcsolyát és 20 ezer petróleumfőzőt. Har­mincöt tonna apró háztartási edényt készítettek: vajtartót, tejeskannát, alumínium élel­miszerdobozt és kulacsot. A népszerű Unipress kávéfőzőből eddig hatezer garnitúra készült — pedig csak most kezdték meg a gyártását —, zseblámpá­ból pedig 139 ezer, ötvenezer háztartási kis­gépet csináltak: kávéőrlőt, húsdarálót, burgonyanyo­mót és vajköpülőt. Kilencszáz tonna vödröt, mo­sogatódézsát, mosófazekat és öntözőkannát állítottak elő horganyzott lemezből. Olyan nagy sikere van új, sport-eszp­­resszógépüknek, hogy kényte­lenek a harmadik negyedévben megduplázni a termelését. Minden mennyiség elkél az új, fémből készült falvédőből is, melyeket most már öt szí­nűre is litografálnak. Zippzár­­ból 667 ezer métert gyártottak idén, egymás után fektetve őket, Budapesttől Berlinig ér­nének. Most újabb cikkek gyártásá­ba kezdenek. Már készülnek a színes üvegfejű gombostűk. Több virágos mintájú evőesz­közt gyártanak és ha a vevő kívánja, dobozt is vásárolhat az étkészletekhez. Nemsokára kapható lesz új, négyrészes manikűrkészletük. Legnagyobb újításuk a fűrészfogú kés. A rendes asztali kések egy­­harmadát apró fűrészfo­gakkal képezték ki, így fe­­nés nélkül is évekig meg­tartják élüket és jól vágják a kenyeret és a kemény húst. A vásárlók keresik a fűrészfo­gú kést, csak a kereskedelem tartózkodó egyelőre. Másik új­donság lesz még a nyáron a régen keresett bútorcsúsztató szeg. Szekrények, asztalok, szé­kek lábára helyezik és így nem karcolja a padlót, ha a bútort odébbtolják. Kapnak belőle a bútorgyárak, hogy a vevők kí­vánságára felszerelhessék vele a lakberendezési tárgyakat, de a vasüzletekbe is bőven jut be­lőlük. Úgy készül, hogy min­denki felszerelhesse vele bú­torait. • A diákok számára ősszel forgalomba kerül egy új, mű­anyag nyomógombos ceruza és egy i­on, amely négy különféle színnel ír. Műanyag tolltartók is készülnek az iskolaév kezde­tére. Ezenkívül sok mechani­kai játékot gyártanak. Újdonság lesz a „hatpá­­lyás” kisautó. Zseblámpa­­elemmel működik és be le­het igazítani úgy, hogy kör alakú, négyszögletes, ka­nyargós, nyolcas alakú, ferde vagy ív alakú pályán haladjon. Másik újítás a játék villany­­­autó, melyet egy kézben tartott kapcsolódobozból lehet irá­nyítani, hogy előre, hátra, jobbra vagy balra fusson. A vállalat távolabbi tervei közt szerepel egy elektromos kávéőrlő, melyet át lehet ál­lítani habverésre, vagy ital­­mixelésre. Nullszériája kará­csonyra forgalomba kerül. Ezenkívül most készülnek az olcsó univerzális háztartási gép tervei. Ezzel a húsdarálás­­tól a kávépörkölésig minden, sok mozgást igénylő konyhai munkát gépesíteni lehet. Első példányait jövő évben várja a kereskedelem, G. N. Z. Felkutatják az „elkallódott“ egészségügyi dolgozókat Egészségügyi intézményeinek munkaerőgazdálkodásában az elmúlt évek során hiányossá­gok mutatkoztak. Nem volt szervezett munkaerőirányítás, s emiatt a megürült állásokat sok helyütt nem tudták betöl­teni, vagy szakképzettséget megkövetelő egészségügyi állá­sokba gyakorta szakképzetlen munkaerők kerültek. Ugyanak­kor azonban az állást kereső, illetve legtöbbször családi okok miatt állást változtatni akaró szakképzett egészség­­ügyi dolgozók nem tudtak az üres álásokról, s így kénytele­nek voltak elhelyezkedni az élet más területein. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete nemrégi­ben létrehozta országos mun­kaerőirányító csoportját. A csoport rövid két hónap alatt már körülbelül 170 áthelyezést intézett el közmegelégedésre. Sőt ezen felül több mint har­minc, az egészségügyi pályáról „elkallódott“ dolgozót kutatott fel, s gondoskodott­ az egész­ségügyi intézményekben törté­nő elhelyezkedésükről, Így például Máté Júlia, aki a jánoshidai bölcsőde vezetője volt, 1958. júniusában édes­anyja betegsége miatt Cegléd­re ment szállodai szobaasz­­szonynak. Pár hete már a Ceg­lédi Városi Kórház ápolónője. Apró Mária is, a debreceni tü­dőkórház ápolónője négyévi szolgálat után, lakásgondok miatt az építőiparban helyez­kedett el konyhai dolgozónak. Ma már újból hivatásának és a budakeszi Fodor József Sza­natóriumban. Velük együtt­­ harmincan már újból hivatá­suknak élhetnek. De a többi ,,elkallódottat’‘ is várják az egészségügyi intézetek. A más pályára kényszerült ápolónők, védőnők visszatérhetnek erede­ti foglalkozásukhoz. I KI DI AI a kínai szőnyegek IciáflitxiAu á ffouU'lúsa <7 CORVIN áruházban augusztus 3-án, délelőtt 10 órától. Forgalomba kerül a májusi indiai kiállításon bemutatott tárgyak egy része: fa- és csontfaragások ötvösmunkák dísztárgyak különféle textiláruk LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ — LEGNAGYOBB VALASZIÉK „Fotobuszok" indulnak a Balatonra és a Dunakanyarba Az egyre népesebb fotoama­­tőr-tábor részére az OFOTÉRT és az IBUSZ külön autókirán­dulást szervez az ország leg­szebb vidékeire. Az első „foto­­busz“ augusztus 16-án indul, s utasaival a Balaton környékét keresi fel. Ennek útvonala: Budapest—Székesf­eh­ér­vár— Csopak—Tihany—Almádi— Kenese. Augusztus 23-án egy­szerre három autóbusz indul a fotósokkal a Dunakanyarba, s felkeresik Vácot, Zebegényt, Kismarost és Katalinpusztát. Az amatőrfotósok kiváló szakemberek irányításával fel­vételeket készíthetnek a leg­szebb tájakról, majd ezt kö­vetően a „fotóbuszok“ utasai­nak fényképeiből nagyszabású kiállítást rendeznek. I­em­ nyugodhatun­k bele az athéni ítéletbe­ ­ magyar dolgozók­­Mini és társai szabadonbocsátását követelik Budapestről és vidékről a dolgozók táviratokban, leve­lekben követelik Glezosz és társai szabadonbocsátását. A DÍVSZ titkársága távira­tot intézett a t­lrtöc± kormány­hoz és az ENSZ emberi jogok bizottságához. A táviratban mélységes felháborodásukat fe­jezik ki a Manolisz Glezosz és társai ellen hozott ítélet miatt. A DIVSZ titkársága 97 ország 85 millió fiatalja nevében kö­veteli a per felülvizsgálását és a bebörtönzöttek szabadonbo­­csátását. A Hanságban dolgozó fiata­lok ugyancsak tiltakozó gyűlést tartottak. A tábor lakói el­mondták, hogy a magyar mun­kásmozgalom történetében nem egy példa mutatja, mire képes a fasiszta osztálybíróság, hiszen a magyar kommunista fiatalok közül annak idején, még bírói ítélet nélkül is, nem egyet küldtek a halálba. — Nem nyugodhatunk bele az athéni per ítéletébe, és to­vábbra is hallatni fogjuk han­gunkat Glezosz és társai sza­­badonbocsátásáért — hangoz­tatták a hansági tábor fiatal­jai. Budapest-Zürich-Budapest (Lírai riport) Restellkedve vallom be, hogy a repü­léssel hadilábon állok. Ennek három oka van főleg: jól feltett mélységiszonyom van, soha sincs olyan sürgős dolgom, hogy ne utazhassam vonattal, s utóid­ra, de nem utolsósorban, nem hiszem el, hogy valami, ami a levegőnél nehe­zebb, repülni tudjon. Látok ugyan néha repülőgépeket a levegőben szillani, ilyesmiről gyakorta hallok és olvasok is, ezt azonban misztikus varázslatnak vagy — a legjobb esetben — kivételesen sikerült kísérleteknek tekintem. Hogy egy több száz mázsa súlyú (s méghoz­zá fémből készült!) alkotmány önerejé­ből a levegőbe emelkedjék, s ott több ezer kilométeres utat tegyen meg, ez meggyőződésem szerint képtelenség, és csak a tömegszuggeszció hatásával ma­gyarázható. Mindennek ellenére két évvel ezelőtt mégis repülőgépre ültem, életemben ak­kor először. A varázslat sikeres volt, a gép csakugyan felszállt Pesten, és há­rom órával később leszállt a szófiai re­pülőtéren. Az utazásról csak ennyit: megérkezés után sírva csókoltam meg a reptér hűvös betonját. És haza már vonaton jöttem, méghozzá Bukaresten és Moszkván keresztül. (Vasút hiányá­ban gyalog jöttem volna.) Ilyen előzmények után értesültem a múlt héten arról, hogy a MALÉV meg­indítja Budapest—Zürich járatát, s ab­ban a kisded delegációban, amely ez al­kalommal Zürichbe repül, számomra is akad hely. Több órás vívódás után úgy döntöttem, hogy a meghívást elfogadom, elvégre senki sem élhet örökké. Bá­gyadt kérdésemre, hogy az új repülő­járat tiszteletére vajon nem utazhat­nék-e vonattal, tagadó választ kaptam, így aztán a többiekkel együtt repülő­gépen mentem én is. Sajátságos módon a kísérlet ezúttal is sikerült, ezúttal is három óra hosszat voltam a levegőben, de ezúttal is boldog voltam, amikor föl­det értem. Az Alpok felett gépünket meg-megdobálta a vihar, s ennek kö­vetkeztében — miközben társaim a leg­jobb falatokat eszegették — én éppen ellenkező irányú tevékenységgel voltam elfoglalva. Zürichi három napom a re­pülőtéren ünnepélyes fogadtatással, ma­gyar himnusszal, nemzeti lobogónk fel­vonásával kezdődött, szívélyes, barát­ságos társasvacsorával, majd másnap kirándulással folytatódott, s azzal ért véget, hogy megint csak gépre kellett ülnöm, most már a svájci kollégákkal együtt, akik a mi látogatásunkat viszo­nozni jöttek Pestre. Kétségek között gyötrődve ültem a helyemen, várva az obu­gát alpesi vihart, amikor pilótánk, a híres Kapitány István kiüzent értem a kabinjából. Bekísértek hozzá, leülte­tett maga mellé, ott ültem egészen Pes­tig, s ezzel olyan élményben részesített, amely már öt perc alatt a repülés lel­kes hívét faragta belőlem. Csudadolog ez a repülés, tessék elhinni. Csudadolog. Ültem a rengeteg műszer, emeltyű, fo­gantyú között, s olyan nyugalom fogott el, mintha a hatos villamoson ültem volna. Az én műszaki-technikai érzé­kem — mint általában a velem egyko­riaké, akik a középiskolában csak szellemi oktatást kaptak —, rendkívül fejletlen. Számunkra a Gép többnyire idegen, legfeljebb közömbös valami, tán csodáljuk, ámde nem szeretjük. Eddig ha valaki azt mondta, hogy „gép”, át­mentem az utca másik oldalára, nem rám tartozik. Most, életemben először megismertem egy gépet közelről. És le­nyűgözött. Az eszével, az egyszerűségé­vel, a bonyolultságával, a biztonságával. Láttam a műszereket, az emeltyűket és a fogantyúkat, s egyszerre természetes­sé lett az, amit mindig misztikusnak tartottam. És főleg: láttam az ember és a gép bámulatos együttműködését, ho­gyan válik a százféle műszer a pilóta egyetlen, hatodik érzékszervévé, s egy­szerre megértettem, sőt átéreztem min­den közhelyet, melyet eddig a technika beláthatatlan távlatairól mondtak és írtak. De láttam az ember és ember együttműködését is, nemcsak a zürichi repülőtéren, ahol — ki tudja, mióta elő­ször — a magyar himnuszt játszották, de láttam a gépen, a levegőben is, amikor Salzburg jelentkezett telefonon (persze rádiótelefonon), s közölte, hogy erre és erre erős vihar tombol, enge­délyt ad, hogy öt mérfölddel délre el­térjünk. Ez a visszarepülés számomra emlékezetes marad, egyike életem leg­maradandóbb élményeinek. Köszönöm Kapitány Istvánnak a politechnikai ok­tatást, amelyben részesített. Egy kicsit későn kezdtem el, de jó pap holtig ta­nul. Tabi László Megtalálták Erkel Ferenc Himnusz-kéziratát A Széchényi Könyvtár vásár­olta meg a történelmi ereklyét Néhány napja elterjedt ze­nei körökben az a hír, hogy előkerült a Himnusz kézirata, Erkel Ferenc eredeti kompozí­ciója Kölcsey Ferenc költemé­nyére. Sokan úgy tudták, hogy az eredeti vezérkönyv a Nem­zeti Múzeum zenei kézirat­gyűjteményében található, ez azonban nem így van. A mú­zeum katalógusának Erkel-ré­­sze ugyan „Eredeti zenekari vezérkönyv“-nek jelzi az 1844. július másodikén „20 darab arannyal koszorúzott pályadíj­nyertes népmelódiát’­, de ez az a példány, amelyet a pályázat­ra benyújtottak, s Erkel keze­­vonása csupán egy szólamban ismerhető fel. Nemrégiben megjelent vala­ki a Nemzeti Múzeumban és bejelentette, hogy családi gyűj­teményből hajlandó lenne né­hány kézirat-ritkaságot eladni. Az eladó kis bőröndöt hozott magával. Az illetékes szakem­berek áttanulmányozták a gyűjteményt. Nagy meglepe­tésre a kéziratok között több Ady-levelet találtak, ám még jobban csodálkoztak, amikor a tulajdonos letette eléjük­­ a Himnuszt! Mindmáig senki nem tudta, hogy ki őrzi a tör­ténelmi ereklyét! Az eladó ki­kötötte, hogy nevét nem hoz­zák nyilvánosságra. Erkel Ferencről Gárdonyi Géza írta meg elsőnek, mikép­pen komponálta a Himnuszt Nem pályázott volna, ha az utcán véletlenül össze nem akad Bartay Andrással, aki szinte betuszkolta a lakásába, rázárta az ajtót s így kénysze­rítette a komponálásra. Erkel Gyula ezt írta: „Annyi bizo­nyos, apám pályázatra nem gondolt, amíg Bartay András nem beszélte rá. Az utolsó nap délután apám magával vitte a másolót, hogy idegen kézzel leírva még estig beküldje. A másoló a szomszéd szobában várt, amíg a Himnusz elkészül. A másoló előtte leírta, s ő még egyszer utánanézett, vajon nincs-e télihiba benne.” Az előadáson a legjobb há­rom mű felett a publikum szavazott. Erkelé tetszett a leg­jobban. Mindhármat Erkel di­rigálta, s ezért volt kényte­len pályázatát idegen kéz­írással írni, s az eredetit megtartotta magának. A Him­nusz-kézirat ezután alkalma­sint az Erkel-családban ma­radt s később ajándékozhatták el valakinek Szegeden. Sze­gedről került később Buda­pestre. Gondosan megőrizték mindmáig. A legközelebbi alkalommal, amikor erre mód kínálkozik, megmutatják az érdeklődők­nek. Kristóf Károly Élelmiszeripari technikum és diákotthon épül Zuglóban Az élelmiszeripar fejlesztésé­vel egyidejűleg fokozzák a szakmai tanoktatást is. Ma már külön konzerv-, sör-, hús-, malom, és édesipari tanulóis­kolákban és technikumokban képzik és nevelik a szakma fiataljait. Rövidesen megindul a tejipari szakmunkás-képzés is.Az Élelmezésügyi Miniszté­é­rium oktatási osztályán el­mondták, hogy Budapesten 3, vidéken 8 iparitanuló-iskola és 9 technikum van. Évről évre több a jelentkező, ezért újabb szakiskolákra van szükség, öt évvel ezelőtt még csak négy­száz volt, az idei tanévre már háromezer a jelentkező. Ez azt bizonyítja, hogy nem ide­genkednek a fiatalok egyes élelmiszeripari szakmáktól — mint a múltban —, mert tud­ják, hogy a nehezebb testi munkát már gépekkel végzik és jók a kereseti lehetőségek, így például a sütőiparban a kétéves tanulóidő után néhány hónapos gyakorlattal már két­ezer forintot is megkeresnek a fiatal szakmunkások. Szeptemberben kezdődik meg a tanítás a Népköztársaság útja 100. alatt létesített kor­szerű sütő- és édesipari tanu­lóiskolában. Sör-, hús- és kon­zervipari tanulóiskolát építe­nek a IX. kerületben, ugyanitt a húsipari vállalatok korszerű tanműhelyt is létesítenek. A sütőipar két ilyen gyakorló­­műhelyt helyezett üzembe. A jövőben épülő iskolákhoz már tanműhelyeket is építenek. Még az idén megkezdik Zug­lóban, a Róna utcában egy nagy élelmiszeripari techni­kum és iparitanuló-diákotthon építését a vidéki tanulók elhe­lyezésére. Vidéken is épülnek élelmiszeripari iskolák. A töb­bi között Nagykőrösön a sütő- és konzervipari tanulók szá­mára. F. L.

Next