Esti Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

Kommunisták példamutatása a kongresszusi munkaversenyben A kongresszusi versenyben az üzemek kommunistái példamutatóan veszik ki részüket a munkából. A gyárakban szervezik a versenyt, átadják tapasztalataikat fiatalabb társaiknak és példamutatásuk serkenti a többieket a jobb munkára. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a legjobb eredményt Szakái János kommunista brigádvezető és munkacsapata érte el. Vállalták, hogy az i. sz. 1200 tonnás hajó kovácsmunkáit augusztus 20-ig befejezik. Képünkön: Szakái János és Kolhaut Dezső ifjúmunkás a hajó gépterének kovácsmunkáit végzi. Magyar népművészeti osztály egy brüsszeli áruházban A brüsszeli világkiállításon igen nagy sikere volt a magyar népművészeti tárgyaknak, ajándékoknak. Ezért november 1-től az egyik legnagyobb brüsszeli áruházban, az Innovationban magyar népművészeti osztály nyílik, ahol a háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek termékeit árusítják majd. Elsősorban hímzéseket, hímzett blúzokat, gyermekruhákat, fafaragásokat és művészi cserépárukat visznek Brüszszelbe. A belga cég képviselője rövidesen Budapestre érkezik a végleges megállapodás aláírására, és megtekinti egyúttal a szövetkezetek által ajánlott népművészeti cikkekből készített kiállítást. Vándorgyűlés Szegeden A Magyar Elektrotechnikai Egyesület VIII. vándorgyűlését augusztus 3-án, 4-én rendezik Szegeden. A szakemberek a kétnapos tanácskozáson megvitatják a „korszerű erősáramú kábelek és vezetékek fejlesztésének és gyártásának” kérdéseit. Nyolc kis vállalatból egy nagy gyár Étkészletek dobozban — Univerzális konyhagép — Távirányítású játékautó A háziasszonyok munkáját segíti a Fémlemezipari Művek Ez év elején nyolc kis vállalat összevonásából kezdte meg működését a Fémlemezipari Művek. Az új nagyüzem fogyasztási cikkeket, háztartási gépeket és használati eszközöket gyárt, mindenből többet, mint az egyesülés előtt a nyolc üzem összesen. A többi között nyolcvannyolcezer alpakka evőeszközt, 921 ezer alumíniumból és 205 ezer rozsdamentes anyagból készült kanalat, villát és kést adtak a kereskedelemnek, 77 ezer zsebkést, 27 ezer pár korcsolyát és 20 ezer petróleumfőzőt. Harmincöt tonna apró háztartási edényt készítettek: vajtartót, tejeskannát, alumínium élelmiszerdobozt és kulacsot. A népszerű Unipress kávéfőzőből eddig hatezer garnitúra készült — pedig csak most kezdték meg a gyártását —, zseblámpából pedig 139 ezer, ötvenezer háztartási kisgépet csináltak: kávéőrlőt, húsdarálót, burgonyanyomót és vajköpülőt. Kilencszáz tonna vödröt, mosogatódézsát, mosófazekat és öntözőkannát állítottak elő horganyzott lemezből. Olyan nagy sikere van új, sport-eszpresszógépüknek, hogy kénytelenek a harmadik negyedévben megduplázni a termelését. Minden mennyiség elkél az új, fémből készült falvédőből is, melyeket most már öt színűre is litografálnak. Zippzárból 667 ezer métert gyártottak idén, egymás után fektetve őket, Budapesttől Berlinig érnének. Most újabb cikkek gyártásába kezdenek. Már készülnek a színes üvegfejű gombostűk. Több virágos mintájú evőeszközt gyártanak és ha a vevő kívánja, dobozt is vásárolhat az étkészletekhez. Nemsokára kapható lesz új, négyrészes manikűrkészletük. Legnagyobb újításuk a fűrészfogú kés. A rendes asztali kések egyharmadát apró fűrészfogakkal képezték ki, így fenés nélkül is évekig megtartják élüket és jól vágják a kenyeret és a kemény húst. A vásárlók keresik a fűrészfogú kést, csak a kereskedelem tartózkodó egyelőre. Másik újdonság lesz még a nyáron a régen keresett bútorcsúsztató szeg. Szekrények, asztalok, székek lábára helyezik és így nem karcolja a padlót, ha a bútort odébbtolják. Kapnak belőle a bútorgyárak, hogy a vevők kívánságára felszerelhessék vele a lakberendezési tárgyakat, de a vasüzletekbe is bőven jut belőlük. Úgy készül, hogy mindenki felszerelhesse vele bútorait. • A diákok számára ősszel forgalomba kerül egy új, műanyag nyomógombos ceruza és egy ion, amely négy különféle színnel ír. Műanyag tolltartók is készülnek az iskolaév kezdetére. Ezenkívül sok mechanikai játékot gyártanak. Újdonság lesz a „hatpályás” kisautó. Zseblámpaelemmel működik és be lehet igazítani úgy, hogy kör alakú, négyszögletes, kanyargós, nyolcas alakú, ferde vagy ív alakú pályán haladjon. Másik újítás a játék villanyautó, melyet egy kézben tartott kapcsolódobozból lehet irányítani, hogy előre, hátra, jobbra vagy balra fusson. A vállalat távolabbi tervei közt szerepel egy elektromos kávéőrlő, melyet át lehet állítani habverésre, vagy italmixelésre. Nullszériája karácsonyra forgalomba kerül. Ezenkívül most készülnek az olcsó univerzális háztartási gép tervei. Ezzel a húsdarálástól a kávépörkölésig minden, sok mozgást igénylő konyhai munkát gépesíteni lehet. Első példányait jövő évben várja a kereskedelem, G. N. Z. Felkutatják az „elkallódott“ egészségügyi dolgozókat Egészségügyi intézményeinek munkaerőgazdálkodásában az elmúlt évek során hiányosságok mutatkoztak. Nem volt szervezett munkaerőirányítás, s emiatt a megürült állásokat sok helyütt nem tudták betölteni, vagy szakképzettséget megkövetelő egészségügyi állásokba gyakorta szakképzetlen munkaerők kerültek. Ugyanakkor azonban az állást kereső, illetve legtöbbször családi okok miatt állást változtatni akaró szakképzett egészségügyi dolgozók nem tudtak az üres álásokról, s így kénytelenek voltak elhelyezkedni az élet más területein. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete nemrégiben létrehozta országos munkaerőirányító csoportját. A csoport rövid két hónap alatt már körülbelül 170 áthelyezést intézett el közmegelégedésre. Sőt ezen felül több mint harminc, az egészségügyi pályáról „elkallódott“ dolgozót kutatott fel, s gondoskodott az egészségügyi intézményekben történő elhelyezkedésükről, Így például Máté Júlia, aki a jánoshidai bölcsőde vezetője volt, 1958. júniusában édesanyja betegsége miatt Ceglédre ment szállodai szobaaszszonynak. Pár hete már a Ceglédi Városi Kórház ápolónője. Apró Mária is, a debreceni tüdőkórház ápolónője négyévi szolgálat után, lakásgondok miatt az építőiparban helyezkedett el konyhai dolgozónak. Ma már újból hivatásának és a budakeszi Fodor József Szanatóriumban. Velük együtt harmincan már újból hivatásuknak élhetnek. De a többi ,,elkallódottat’‘ is várják az egészségügyi intézetek. A más pályára kényszerült ápolónők, védőnők visszatérhetnek eredeti foglalkozásukhoz. I KI DI AI a kínai szőnyegek IciáflitxiAu á ffouU'lúsa <7 CORVIN áruházban augusztus 3-án, délelőtt 10 órától. Forgalomba kerül a májusi indiai kiállításon bemutatott tárgyak egy része: fa- és csontfaragások ötvösmunkák dísztárgyak különféle textiláruk LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ — LEGNAGYOBB VALASZIÉK „Fotobuszok" indulnak a Balatonra és a Dunakanyarba Az egyre népesebb fotoamatőr-tábor részére az OFOTÉRT és az IBUSZ külön autókirándulást szervez az ország legszebb vidékeire. Az első „fotobusz“ augusztus 16-án indul, s utasaival a Balaton környékét keresi fel. Ennek útvonala: Budapest—Székesfehérvár— Csopak—Tihany—Almádi— Kenese. Augusztus 23-án egyszerre három autóbusz indul a fotósokkal a Dunakanyarba, s felkeresik Vácot, Zebegényt, Kismarost és Katalinpusztát. Az amatőrfotósok kiváló szakemberek irányításával felvételeket készíthetnek a legszebb tájakról, majd ezt követően a „fotóbuszok“ utasainak fényképeiből nagyszabású kiállítást rendeznek. Iem nyugodhatunk bele az athéni ítéletbe magyar dolgozókMini és társai szabadonbocsátását követelik Budapestről és vidékről a dolgozók táviratokban, levelekben követelik Glezosz és társai szabadonbocsátását. A DÍVSZ titkársága táviratot intézett a tlrtöc± kormányhoz és az ENSZ emberi jogok bizottságához. A táviratban mélységes felháborodásukat fejezik ki a Manolisz Glezosz és társai ellen hozott ítélet miatt. A DIVSZ titkársága 97 ország 85 millió fiatalja nevében követeli a per felülvizsgálását és a bebörtönzöttek szabadonbocsátását. A Hanságban dolgozó fiatalok ugyancsak tiltakozó gyűlést tartottak. A tábor lakói elmondták, hogy a magyar munkásmozgalom történetében nem egy példa mutatja, mire képes a fasiszta osztálybíróság, hiszen a magyar kommunista fiatalok közül annak idején, még bírói ítélet nélkül is, nem egyet küldtek a halálba. — Nem nyugodhatunk bele az athéni per ítéletébe, és továbbra is hallatni fogjuk hangunkat Glezosz és társai szabadonbocsátásáért — hangoztatták a hansági tábor fiataljai. Budapest-Zürich-Budapest (Lírai riport) Restellkedve vallom be, hogy a repüléssel hadilábon állok. Ennek három oka van főleg: jól feltett mélységiszonyom van, soha sincs olyan sürgős dolgom, hogy ne utazhassam vonattal, s utóidra, de nem utolsósorban, nem hiszem el, hogy valami, ami a levegőnél nehezebb, repülni tudjon. Látok ugyan néha repülőgépeket a levegőben szillani, ilyesmiről gyakorta hallok és olvasok is, ezt azonban misztikus varázslatnak vagy — a legjobb esetben — kivételesen sikerült kísérleteknek tekintem. Hogy egy több száz mázsa súlyú (s méghozzá fémből készült!) alkotmány önerejéből a levegőbe emelkedjék, s ott több ezer kilométeres utat tegyen meg, ez meggyőződésem szerint képtelenség, és csak a tömegszuggeszció hatásával magyarázható. Mindennek ellenére két évvel ezelőtt mégis repülőgépre ültem, életemben akkor először. A varázslat sikeres volt, a gép csakugyan felszállt Pesten, és három órával később leszállt a szófiai repülőtéren. Az utazásról csak ennyit: megérkezés után sírva csókoltam meg a reptér hűvös betonját. És haza már vonaton jöttem, méghozzá Bukaresten és Moszkván keresztül. (Vasút hiányában gyalog jöttem volna.) Ilyen előzmények után értesültem a múlt héten arról, hogy a MALÉV megindítja Budapest—Zürich járatát, s abban a kisded delegációban, amely ez alkalommal Zürichbe repül, számomra is akad hely. Több órás vívódás után úgy döntöttem, hogy a meghívást elfogadom, elvégre senki sem élhet örökké. Bágyadt kérdésemre, hogy az új repülőjárat tiszteletére vajon nem utazhatnék-e vonattal, tagadó választ kaptam, így aztán a többiekkel együtt repülőgépen mentem én is. Sajátságos módon a kísérlet ezúttal is sikerült, ezúttal is három óra hosszat voltam a levegőben, de ezúttal is boldog voltam, amikor földet értem. Az Alpok felett gépünket meg-megdobálta a vihar, s ennek következtében — miközben társaim a legjobb falatokat eszegették — én éppen ellenkező irányú tevékenységgel voltam elfoglalva. Zürichi három napom a repülőtéren ünnepélyes fogadtatással, magyar himnusszal, nemzeti lobogónk felvonásával kezdődött, szívélyes, barátságos társasvacsorával, majd másnap kirándulással folytatódott, s azzal ért véget, hogy megint csak gépre kellett ülnöm, most már a svájci kollégákkal együtt, akik a mi látogatásunkat viszonozni jöttek Pestre. Kétségek között gyötrődve ültem a helyemen, várva az obugát alpesi vihart, amikor pilótánk, a híres Kapitány István kiüzent értem a kabinjából. Bekísértek hozzá, leültetett maga mellé, ott ültem egészen Pestig, s ezzel olyan élményben részesített, amely már öt perc alatt a repülés lelkes hívét faragta belőlem. Csudadolog ez a repülés, tessék elhinni. Csudadolog. Ültem a rengeteg műszer, emeltyű, fogantyú között, s olyan nyugalom fogott el, mintha a hatos villamoson ültem volna. Az én műszaki-technikai érzékem — mint általában a velem egykoriaké, akik a középiskolában csak szellemi oktatást kaptak —, rendkívül fejletlen. Számunkra a Gép többnyire idegen, legfeljebb közömbös valami, tán csodáljuk, ámde nem szeretjük. Eddig ha valaki azt mondta, hogy „gép”, átmentem az utca másik oldalára, nem rám tartozik. Most, életemben először megismertem egy gépet közelről. És lenyűgözött. Az eszével, az egyszerűségével, a bonyolultságával, a biztonságával. Láttam a műszereket, az emeltyűket és a fogantyúkat, s egyszerre természetessé lett az, amit mindig misztikusnak tartottam. És főleg: láttam az ember és a gép bámulatos együttműködését, hogyan válik a százféle műszer a pilóta egyetlen, hatodik érzékszervévé, s egyszerre megértettem, sőt átéreztem minden közhelyet, melyet eddig a technika beláthatatlan távlatairól mondtak és írtak. De láttam az ember és ember együttműködését is, nemcsak a zürichi repülőtéren, ahol — ki tudja, mióta először — a magyar himnuszt játszották, de láttam a gépen, a levegőben is, amikor Salzburg jelentkezett telefonon (persze rádiótelefonon), s közölte, hogy erre és erre erős vihar tombol, engedélyt ad, hogy öt mérfölddel délre eltérjünk. Ez a visszarepülés számomra emlékezetes marad, egyike életem legmaradandóbb élményeinek. Köszönöm Kapitány Istvánnak a politechnikai oktatást, amelyben részesített. Egy kicsit későn kezdtem el, de jó pap holtig tanul. Tabi László Megtalálták Erkel Ferenc Himnusz-kéziratát A Széchényi Könyvtár vásárolta meg a történelmi ereklyét Néhány napja elterjedt zenei körökben az a hír, hogy előkerült a Himnusz kézirata, Erkel Ferenc eredeti kompozíciója Kölcsey Ferenc költeményére. Sokan úgy tudták, hogy az eredeti vezérkönyv a Nemzeti Múzeum zenei kéziratgyűjteményében található, ez azonban nem így van. A múzeum katalógusának Erkel-része ugyan „Eredeti zenekari vezérkönyv“-nek jelzi az 1844. július másodikén „20 darab arannyal koszorúzott pályadíjnyertes népmelódiát’, de ez az a példány, amelyet a pályázatra benyújtottak, s Erkel kezevonása csupán egy szólamban ismerhető fel. Nemrégiben megjelent valaki a Nemzeti Múzeumban és bejelentette, hogy családi gyűjteményből hajlandó lenne néhány kézirat-ritkaságot eladni. Az eladó kis bőröndöt hozott magával. Az illetékes szakemberek áttanulmányozták a gyűjteményt. Nagy meglepetésre a kéziratok között több Ady-levelet találtak, ám még jobban csodálkoztak, amikor a tulajdonos letette eléjük a Himnuszt! Mindmáig senki nem tudta, hogy ki őrzi a történelmi ereklyét! Az eladó kikötötte, hogy nevét nem hozzák nyilvánosságra. Erkel Ferencről Gárdonyi Géza írta meg elsőnek, miképpen komponálta a Himnuszt Nem pályázott volna, ha az utcán véletlenül össze nem akad Bartay Andrással, aki szinte betuszkolta a lakásába, rázárta az ajtót s így kényszerítette a komponálásra. Erkel Gyula ezt írta: „Annyi bizonyos, apám pályázatra nem gondolt, amíg Bartay András nem beszélte rá. Az utolsó nap délután apám magával vitte a másolót, hogy idegen kézzel leírva még estig beküldje. A másoló a szomszéd szobában várt, amíg a Himnusz elkészül. A másoló előtte leírta, s ő még egyszer utánanézett, vajon nincs-e télihiba benne.” Az előadáson a legjobb három mű felett a publikum szavazott. Erkelé tetszett a legjobban. Mindhármat Erkel dirigálta, s ezért volt kénytelen pályázatát idegen kézírással írni, s az eredetit megtartotta magának. A Himnusz-kézirat ezután alkalmasint az Erkel-családban maradt s később ajándékozhatták el valakinek Szegeden. Szegedről került később Budapestre. Gondosan megőrizték mindmáig. A legközelebbi alkalommal, amikor erre mód kínálkozik, megmutatják az érdeklődőknek. Kristóf Károly Élelmiszeripari technikum és diákotthon épül Zuglóban Az élelmiszeripar fejlesztésével egyidejűleg fokozzák a szakmai tanoktatást is. Ma már külön konzerv-, sör-, hús-, malom, és édesipari tanulóiskolákban és technikumokban képzik és nevelik a szakma fiataljait. Rövidesen megindul a tejipari szakmunkás-képzés is.Az Élelmezésügyi Minisztéérium oktatási osztályán elmondták, hogy Budapesten 3, vidéken 8 iparitanuló-iskola és 9 technikum van. Évről évre több a jelentkező, ezért újabb szakiskolákra van szükség, öt évvel ezelőtt még csak négyszáz volt, az idei tanévre már háromezer a jelentkező. Ez azt bizonyítja, hogy nem idegenkednek a fiatalok egyes élelmiszeripari szakmáktól — mint a múltban —, mert tudják, hogy a nehezebb testi munkát már gépekkel végzik és jók a kereseti lehetőségek, így például a sütőiparban a kétéves tanulóidő után néhány hónapos gyakorlattal már kétezer forintot is megkeresnek a fiatal szakmunkások. Szeptemberben kezdődik meg a tanítás a Népköztársaság útja 100. alatt létesített korszerű sütő- és édesipari tanulóiskolában. Sör-, hús- és konzervipari tanulóiskolát építenek a IX. kerületben, ugyanitt a húsipari vállalatok korszerű tanműhelyt is létesítenek. A sütőipar két ilyen gyakorlóműhelyt helyezett üzembe. A jövőben épülő iskolákhoz már tanműhelyeket is építenek. Még az idén megkezdik Zuglóban, a Róna utcában egy nagy élelmiszeripari technikum és iparitanuló-diákotthon építését a vidéki tanulók elhelyezésére. Vidéken is épülnek élelmiszeripari iskolák. A többi között Nagykőrösön a sütő- és konzervipari tanulók számára. F. L.