Esti Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-18 / 271. szám
IV. évfolyam, 271. szám Decemberben minden gyermek megkapja a paralízis elleni új védőszert Nem injekció, hanem teában lehet meginni . Háromhónapos kortól 14 évesig látják el a gyermekeket a Szovjetuniótól kapott Sabin-féle anyaggal Jobb, hatásosabb, mint a Salk-vakcina Ma délelőtt dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter tájékoztatott tartott a gyermekbénulás elleni küzdelemről Magyarországon. — Két évvel ezelőtt, 1957- ben — kezdte a miniszter beszámolóját —, kifejezett gyermekparalízis- járvány volt Magyarországon. A járvány kisebb volt, mint egyes nyugati országokban — elsősorban a skandináv országokban —, de igen sok gyermek megbetegedett benne, az év folyamán összesen 2334. Közülük 143-an meg is haltak. A meggyógyultak jelentős része a gyógyulás után is kisebb-nagyobb bénulásokat szenvedett. A járvány ellen az egészségügyi szervezet minden erővel felvette a küzdelmet. A kormányzat valutát biztosított; az 1954 óta ismeretes egyetlen védőszert, az úgynevezett Salk-vakcinát nagy mennyiségben szereztük be külföldről, Dániából, Kanadából és az Egyesült Államokból. Az eredmény azonnal mutatkozott. Az oltások júniusban történtek és augusztusban a járvány grafikonja már meredeken esett lefelé, szeptember végére pedig gyakorlatilag megszűnt. Ennél is jobb volt a helyzet 1958-ban, amikor sok évre visszamenőleg a legkevesebb megbetegedés történt gyermekbénulásban: az év folyamán összesen 165 eset fordult elő Magyarországon és csak nyolc haláleset volt. A Salk-vakcinának, amely eddig az egyetlen általánosan alkalmazható védőszer volt, sok előnyös tulajdonsága mellett voltak hátrányai is. Az egyik ilyen, hogy csak az esetek 70 százalékában nyújtott védettséget, tehát a beoltottak 30 százaléka még mindig megkaphatta a bajt. A másik hátrány — amelyről a több évre szóló tapasztalatok hiányában sem a feltaláló, sem az oltást alkalmazó orvosok nem tudhattak —, hogy az általa nyújtott védettség aránylag rövid ideig tart. Erről Magyarországon is csak a következő évben, 1959- ben győződhettünk meg. Hogy mennyi ideig tart a Salk-oltás hatása, azt csak a tapasztalatokból lehetett lemérni. Az 1957-es oltás után 1958-ban nem volt járvány, tehát a hatás egy évig biztosan tart. 1959-ben azonban ismét járványos tünetek mutatkoztak nálunk, tehát a Salk-oltás hatása két évnél rövidebb ideig tart. z 1959-es járvány — bár szintén elég súlyos volt —, nem érte el a két évvel azelőttit. Még nincsenek meg a pontos összesítések, de előreláthatóan, az idén a gyermekparalízisben megbetegedettek száma az év végére körülbelül 1800 körül lesz. A járvány már megszűnt. De meg kell mondani, hogy az idei különbözött a két évvel ezelőttitől. Különbözött abban, hogy míg az 1957-es az ország bizonyos részein, Hajdú, Szabolcs és Borsod megyékben fejtette ki elsősorban hatását, addig az 1959-es a fővárosban kezdődött, innen terjedt el és az ország egyetlen megyéje sem maradt ki belőle. Különbözött az idei járvány abban is a két évvel ezelőttitől, hogy egész lefolyása enyhébb volt, a bénulások kisebb számban és enyhébben jelentkeztek. A járványt sem sikerült megakadályozni azzal sem, hogy idén a már beoltottakat is újra oltották Salk-vakcinával. Kérdés, mi a tenni való 1960- ra, miután a téli hónapokban mindig szünetelni szokott ez a betegség — januárban még a járványos években is tíz alatt van a megbetegedések száma az egész országban. Meg lehetne csinálni azt, hogy évente új oltást adunk. De ez már fölösleges, mert van egy hatásosabb védőszer, az úgynevezett Sabinféle anyag, mely alapvetően különbözik a Salk-vakcinától. A Salk-vakcina nem akadályozza meg a betegséget okozó vírusok megtelepedését a szervezetben, csak azt gátolja, hogy tőlük a szervezet megbetegedjen. A Sabinféle azonban még a megtelepedést is megakadályozza. Az új oltóanyag egy amerikai orvos találmánya, de a Szovjetunió érdeme, hogy alkalmazását széles körben kipróbálhatták. Ebben az esztendőben a Szovjetunió területén nagy tömegekre kiterjedő kísérletképpen tízmillió gyermeket oltottak be az új anyaggal, a legteljesebb eredménnyel. Az új szer jó hatása tehát bebizonyosodott, ezt az utat fogja követni a magyar egészségügyi kormányzat is. Már folynak az előkészületek az új szer hazai gyártására, de jelenleg még kísérleti stádiumban van, nem tudjuk nagy mennyiségben elkészíteni. Ezért a Szovjetunióhoz fordultunk segítségért. Most sem fordultunk hiába hozzá: 2 500 000 oltóanyagot bocsát rendelkezésünkre. Hogy szervezetileg is kipróbáljuk az új anyaggal való oltást, az ország egy területén — Győr-Sopron megyében — november folyamán beoltottak az új szerrel minden gyermeket három hónapostól tizennégy évesig. Oltásról itt persze csak a hagyomány kedvéért lehet beszélni, mert az új szert nem injekció alakjában adják be, hanem kekszben, cukorkában vagy teában megeszik a gyermekek. A Győr-Sopron megyei veszélyeztetett korosztályok 90 százaléka már megkapta a szert. November végén hozzá lehet kezdeni az országos akcióhoz. December folyamán egész Magyarország területén minden gyermek, három hónaptól 14 éves korig megkaphatja az új védőszert. Az akció valószínűleg áthúzódik a következő év első két hónapjára is. Ezzel a jövő évi esetleges járványt sikerül megelőzni. 1961-től, a biztonság kedvéért, újra megismétlik a védőszer kiosztását az említett korosztályoknak, de ekkor már hazai gyártású szerrel, melyet az Országos Közegészségügyi Intézetben állítanak elő. A védőszer ingyenes lesz, és önkéntes jelentkezés alapján történik, de természetesen, valószínűleg minden szülő elsőrendű kötelességének ismeri majd, hogy gyermeke védelmében éljen vele — fejezte be a tájékoztatást az egészségügyi miniszter. A 25 milliós túlteljesítés a kongresszusi versenyben A Klement Gottwald Villamossági Gyár dolgozói kiváló eredményeket érnek el a kongresszusi versenyben. Eredeti vállalásukat már az első háromnegyed évben túlteljesítették: 31 millió helyett 56 millió forint értékű árut gyártottak, az egy főre eső termelési értéket 41 százalékkal növelték. Vállalták, hogy november 30-ig befejezik 1959. évi termelési tervüket. Képünkön: Gáspár György és Vigh József, üzemi gyakorlaton levő mérnökök a kínai csőgyár meghajtó motorjának állórészét szerelik. (MTI fotó : Fényes felv.) ÁRA 60 FILLÉR 1959. november 18. szerda Csökkentették a kislakásépítkezések költségét Sok külföldi áru érkezik karácsonyra Reggeli köd, fagyos éjszaka Piccard professzor új mélytengeri rekordja Százmillió iparvállalás A Kohó- és Gépipari Minisztérium erősáramú iparigazgatóságához tartozó üzemek vállalták, hogy termelési tervüket az eredeti felajánláson kívül további 100 millió, exporttervüket pedig újabb 15 millió forinttal túlteljesítik. Az iparág dolgozói közül különösen a Klement Gottwaldgyáriak értek el kiváló eredményeket a kongresszusi munkaversenyben. Csaknem kivétel nélkül értékes egyedi berendezéseket gyártottak, így például a Tatabányai Szénbányászati Tröszt részére készült aknamozgató motort és az 50 megawattos óriás turbógenerátort. 19,5 millió forintos, felemelt kongresszusi vállalasukat november 20-ra teljesítik. A Transzvill-gyár dolgozói november elején tettek nagy jelentőségű pótvállalást, amelynek nagy részét már teljesítették. A kínai csőgyár részére , jóval az eredeti határidő előtt készítették el az automatikus vezérlőberendezéseket és több olyan elektromos berendezést gyártottak határidő előtt, amelyek nélkül nem tudta volna teljesíteni exporttervét a szerszámgépipar. Mr. Lyons idegei CserkaszovNew Yorkban és Gary Cooper Moszkvában napihír lett. A szovjet professzorok otthonosan mozognak a Columbia-egyetem katedráin és a tudományok leninhegyi palotájában mindennapos tartozék az amerikai látogatók népes csoportja. Már nem szenzáció, ha Hruscsov családjával együtt megtekinti az amerikai jégrevüt és Herter a Broadway-színház kulisszái mögé siet, gratulálni a szovjet táncosoknak. Az ember el sem hinné, ha nem dokumentumok rögzítenék, hogy hét esztendővel ezelőtt alig százhárom volt az egy év alatt egymás országába látogató szovjet és amerikai emberek száma. Abban az időben zárta le például kapuit — biztonsági okokból! — az Egyesült Államok, a szovjet szakácsok és pástétomsütők meghívott küldöttsége előtt. S mennyivel értékesebb valamit egyszer látni, mint százszor hallani. Nem mintha a szovjet emberek néhány hetes utazás hatására reménybeli Rockefellerekként térnének haza, s a Moszkvában járt amerikai üzletemberek közül sem kérte még senki felvételét a kommunista pártba. Omladozik azonban az előítéletek fala, a hidegháborús évek nehézkes kolonca válik le az emberekről. Benson, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere 1954-ben megjósolta a kolhozrendszer általános válságát, sőt, felvetítette teljes összeomlásának lehetőségét. Fordult az idő és 1959-ben leszállt a vnukovói repülőtérre Bensonnak és kíséretének különrepülőgépe. S miután a földművelésügyi miniszternek alkalma volt személyesen is felkeresni a „válságban álló”, sőt, „összeomlott” kolhozokat — nyilatkozott a szovjet mezőgazdaság nagyszerű fejlődéséről. Igaz, hozzátette — úgy látszik, nem akar szakítani a már egyszer balul sikerült prófétáskodással —, hogy az amerikai mezőgazdaság színvonalát mégsem fogják túlszárnyalni. Bízzuk ezt is az időre majd ezerkilencszázhatvanegynéhányban, ha addig még miniszter lesz. Mr. Benson talán újra ellátogat Moszkvába, s alkalma nyílik a helyesbítésre. Benson példája nem az egyetlen. Harrimantől Stevensonig, sok ismert személyiség volt kénytelen elismerni a Szovjetunió sikereit. De vannak, akik riadót fújnak. A Reader's Digest legújabb számában, bizonyos Eugene Lyons, nagy cikkben ítélte el a Szovjetunió felé tartó repülőgépek és hajók utasait, s új veszélyt fedezett fel Amerika számára: a turistáskodási veszedelmet. „A Moszkvában járt amerikaiak híján vannak a kellő kritikai szellemnek” — tartja Lyons úr —, vagyis sokkal jobban hisznek saját szemüknek, mint egyes hidegháborús körök propagandájának. Személy szerint is megrója Idaho kormányzóját, Smileyt, aki visszatérve a szovjet nép lángoló hazaszeretetéről nyilatkozott. Lyons úr szerint tüzetesen meg kellene magyarázni az amerikaiaknak, hogy mit is láttak a Szovjetunióban. „Kézikönyve” valahogyan így szólna: „Csak hiszed, hogy új Sirály-kocsit láttál, az valóban teherhordó öszvér volt, a gumikerekek és az autó formájú karosszéria csupán félrevezetésedül szolgál. Mivel azonban egy ilyen kézikönyv még Amerikában, a kézikönyvek hazájában sem aratna nagy sikert, Lyons úr különös végkövetkeztetésre jut. Felszólítja honfitársait, ne utazzanak a Szovjetunióba, hanem olvassanak inkább antikommunista irodalmat, amelyet bő választékban találhatnak a hazai könyvtárakban. Ha igaz Thomas Mann klasszikussá vált megállapítása, hogy az antikommunizmus korunk alapvető ostobasága, akkor a buzgó cikkíró ostobaságtanfolyamot ajánl minden amerikai számára. Jerter amerikai külügymi±1niszter, a távirati jelentések szerint, tegnap, úgy látszik, nem alaptalanul figyelmeztette az amerikaiakat, hogy a békés verseny többek között erős idegeket kíván. Lyons úr és többen mások, máris elvesztették az uralmat idegzetük felett. A józan amerikaiak dicséretére legyen mondva viszont, hogy egyre kevesebben érik be hitvány pótlékokkal a sokrétű valóság helyett. Ezért nézik mind többen saját szemükkel a Vörös tér hagymakupolás műemlék-épületeit, a szovjet emberek életét, Lyons úr pedig, ha úgy tetszik, olvassa elvbarátaival saját maga az antikommunista irodalmat. Hiszen, ha választani lehet, étvágytalanító pasztilla, vagy ízletes ebéd, egy préselt szamárkóró, vagy a kertek pompázó virágai között, nem kétséges, hogy gondolkodó ember melyiket választja. Réti Ervin Magunk terítjük az asztalt Belpolitikai hírmagyarázónk írja: A pesti emberek érdeklődését is a mezőgazdaság felé irányítja most a kormány minapi rendelete a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott állami támogatásról. Az érdeklődésnek több szála van, az egyik kétségkívül az, hogy mit jelent ez a támogatás a városi lakosság ellátása szempontjából. Az idei év tapasztalatai alapján világos, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődése együttjár a mezőgazdasági termelés általános emelkedésével. Ezen belül is a szövetkezetek magasabb termésátlagot értek el, mint az egyénileg dolgozó gazdák. A főváros ellátása a tavaszi, nyári hónapokban olcsóbb és zavartalanabb volt, mint korábban. A terméskilátásokat módosító hosszú szárazság is legfeljebb egy-két cikknél okozott átmeneti zavart a közelmúltban, a budapesti piacokon most bőséges a kínálat és az árak általában alacsonyabbak a tavalyinál. Ez nagymértékben a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülésének köszönhető. A fellendülés nemcsak számszerű, legalább olyan fontos, hogy az újonnan alakult vagy megnagyobbodott szövetkezetek nagyobb vagyonnal, több hozzáértéssel kezdték a közös gazdálkodást és rövid idő alatt , is komoly eredményeket értek el. Segíti ezt a pártnak, kormánynak az a helyes szemlélete, hogy a szövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdulása épp olyan fontos, épp olyan forradalmi jelentőségű, mint a szervezés, a számszerű növekedés. A mostani rendelet is szem előtt tartja ezt az elvet, és azt a helyzetet, hogy ma a szövetkezetek nagyobb saját erőforrásokkal rendelkeznek. Az állami támogatás arra irányul, hogy a termelőszövetkezetek minél előbb belterjesen gazdálkodó, jól jövedelmező szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak, bebizonyítsák fölényüket a gyümölcs-, szőlő-, zöldségtermesztésben és az állattenyésztésben is. Ehhez megfelelő hiteleket, gépállomási segítséget, gépvásárlási lehetőséget, ösztönző szerződési feltételeket nyújtanak, elsősorban az újonnan alakult, vagy megnagyobbodott szövetkezeteknek. Fontos részei a rendeletnek a szövetkezetek szakembergárdájának növelését szolgáló intézkedések. Álljanak meg minél előbb a saját lábukon, gazdálkodjanak jövedelmezően a szövetkezetek, biztosítsanak minél jobb életet tagjaiknak, vállaljanak minél többet magukra a lakosság ellátásából, a mezőgazdasági exportból — ezt a célt szolgálja a tsz-ek támogatásáról szóló új kormányrendelet. Nemcsak „falusi”, hanem országos ügy, mert maradéktalan valóra váltása ösztönző, buzdító erejének teljes kiaknázása az egész lakosság érdeke és csak az egész társadalom segítségével valósítható meg.