Esti Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

IV. évfolyam, 271. szám Decemberben minden gyermek megkapja a paralízis elleni új védőszert Nem injekció, hanem teában lehet meginni . Háromhónapos kortól 14 évesig látják el a gyermekeket a Szovjetuniótól kapott Sabin-féle anyaggal Jobb, hatásosabb, mint a Salk-vakcina M­a délelőtt dr. Dole­schall Frigyes egészségügyi minisz­ter tájékoztatott tartott a gyermekbénulás elleni küzde­lemről Magyarországon. — Két évvel ezelőtt, 1957- ben — kezdte a miniszter be­számolóját —, kifejezett gyer­­mekparalízis- jár­vány volt Ma­gyarországon. A járvány ki­sebb volt, mint egyes nyugati országokban — elsősorban a skandináv országokban —, de igen sok gyermek megbetege­dett benne, az év folyamán összesen 2334. Közülük 143-an meg is haltak. A meggyógyul­tak jelentős része a gyógyulás után is kisebb-nagyobb bénu­lásokat szenvedett.­­ A járvány ellen az egész­ségügyi szervezet minden erő­vel felvette a küzdelmet. A kormányzat valutát biz­tosított; az 1954 óta ismere­tes egyetlen védőszert, az úgynevezett Salk-vakcinát nagy mennyiségben szerez­tük be külföldről, D­ániából, Kanadából és az Egyesült Államokból. Az ered­­mény azonnal mutatkozott. Az oltások júniusban történtek és augusztusban a járvány gra­fikonja már meredeken esett lefelé, szeptember végére pe­dig gyakorlatilag megszűnt. Ennél is jobb volt a helyzet 1958-ban, amikor sok évre visszamenőleg a legkevesebb megbetegedés történt gyer­mekbénulásban: az év folya­mán összesen 165 eset fordult elő Magyarországon és csak nyolc haláleset volt. A Salk-vakcinának, amely eddig az egyetlen általánosan alkalmazható védőszer volt, sok előnyös tulajdonsága mel­lett voltak hátrányai is. Az egyik ilyen, hogy csak az esetek 70 százalé­kában nyújtott védettséget, tehát a beoltottak 30 százaléka még mindig megkaphatta a bajt. A másik hátrány — amelyről a több évre szóló ta­pasztalatok hiányában sem a feltaláló, sem az oltást alkal­mazó orvosok nem tudhattak —, hogy az általa nyújtott vé­dettség aránylag rövid ideig tart. Erről Magyarországon is csak a következő évben, 1959- ben győződhettünk meg. Hogy mennyi ideig tart a Salk-oltás hatása, azt csak a tapasztala­tokból lehetett lemérni. Az 1957-es oltás után 1958-ban nem volt járvány, tehát a ha­tás egy évig biztosan tart. 1959-ben azonban ismét járvá­nyos tünetek mutatkoztak ná­lunk, tehát a Salk-oltás hatása két év­nél rövidebb ideig tart. z 1959-es járvány — bár szintén elég súlyos volt —, nem érte el a két évvel az­előttit. Még nincsenek meg a pontos összesítések, de előre­láthatóan, az idén a gyermek­­paralízisben megbetegedettek száma az év végére körülbelül 1800 körül lesz. A járvány már megszűnt. De meg kell mondani, hogy az idei külön­bözött a két évvel ezelőttitől. Különbözött abban, hogy míg az 1957-es az ország bizonyos részein, Hajdú, Szabolcs és Borsod megyékben fejtette ki elsősorban hatását, addig az 1959-es a fővárosban kezdő­dött, innen terjedt el és az or­szág egyetlen megyéje sem ma­radt ki belőle. Különbözött az idei járvány abban is a két évvel ezelőttitől, hogy egész lefolyása enyhébb volt, a bénulások kisebb számban és enyhébben je­lentkeztek. A járványt sem sikerült meg­akadályozni azzal sem, hogy idén a már beoltottakat is új­ra oltották Salk-vakcinával. K­érdés, mi a tenni való 1960- ra, miután a téli hónapokban mindig szünetelni szokott ez a betegség — januárban még a járványos években is tíz alatt van a megbetegedések száma az egész országban. Meg lehet­ne csinálni azt, hogy évente új oltást adunk. De ez már fölös­leges, mert van egy hatásosabb védő­szer, az úgynevezett Sabin­­féle anyag, mely alapvetően különbözik a Salk-vakcinától. A Salk-vakci­na nem akadályozza meg a be­tegséget okozó vírusok megte­­lepedését a szervezetben, csak azt gátolja, hogy tőlük a szer­vezet megbetegedjen. A Sabin­­féle azonban még a megtelepe­dést is megakadályozza. Az új oltóanyag egy amerikai orvos találmánya, de a Szovjetunió érdeme, hogy alkalmazását széles körben kipróbálhatták. Ebben az esztendőben a Szov­jetunió területén nagy töme­gekre kiterjedő kísérletképpen tízmillió gyermeket oltottak be az új anyaggal, a legteljesebb eredménnyel. Az új szer jó ha­tása tehát bebizonyosodott, ezt az utat fogja követni a magyar egészségügyi kormányzat is. Már folynak az előkészületek az új szer hazai gyártására, de jelenleg még kísérleti stádium­ban van, nem tudjuk nagy mennyiségben elkészíteni. Ezért a Szovjetunióhoz fordul­tunk segítségért. Most sem for­dultunk hiába hozzá: 2 500 000 oltóanyagot bo­csát rendelkezésünkre. H­ogy szervezetileg is kipróbál­juk az új anyaggal való ol­tást, az ország egy területén — Győr-Sopron megyében — no­vember folyamán beoltottak az új szerrel minden gyermeket három hónapostól tizennégy évesig. Oltásról itt persze csak a hagyomány kedvéért lehet beszélni, mert az új szert nem injekció alakjában adják be, hanem kekszben, cukorkában vagy teában megeszik a gyer­mekek. A Győr-Sopron me­gyei veszélyeztetett korosztá­lyok 90 százaléka már megkap­ta a szert. November végén hozzá le­het kezdeni az országos ak­cióhoz. December folya­mán egész Magyarország területén minden gyermek, három hónaptól 14 éves korig megkaphatja az új védőszert. A­z akció valószínűleg áthúzó­dik a következő év első két hónapjára is. Ezzel a jövő évi esetleges járványt sikerül meg­előzni. 1961-től, a biztonság kedvéért, újra megismétlik a védőszer kiosztását az említett korosztályoknak, de ekkor már hazai gyártású szerrel, me­lyet az Országos Közegészség­­ügyi Intézetben állítanak elő. A védőszer ingyenes lesz, és önkéntes jelentkezés alapján történik, de természetesen, va­lószínűleg minden szülő első­rendű kötelességének ismeri majd, hogy gyermeke védelmé­ben éljen vele — fejezte be a tájékoztatást az egészségügyi miniszter. A 25 milliós túlteljesítés a kongresszusi versenyben A Klement Gott­­wald Villamossági Gyár dolgozói ki­váló eredményeket érnek el a kong­resszusi verseny­ben. Eredeti válla­lásukat már az el­ső háromnegyed évben túlteljesítet­ték: 31 millió he­lyett 56 millió fo­rint értékű árut gyártottak, az egy főre eső termelési értéket 4­1 száza­lékkal növelték. Vállalták, hogy november 30-ig be­fejezik 1959. évi termelési tervüket. Képünkön: Gáspár György és Vigh József, üzemi gya­korlaton levő mér­nökök a kínai cső­gyár meghajtó mo­torjának állóré­­szét szerelik. (MTI fotó : Fényes felv.) ÁRA 60 FILLÉR 1959. november 18. szerda Csökkentették a kislakás­építkezések költségét Sok külföldi áru érkezik karácsonyra Reggeli köd, fagyos éjszaka Piccard professzor új mélytengeri rekordja S­zázmillió i­parvállalás A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium erősáramú iparigaz­gatóságához tartozó üzemek vállalták, hogy termelési ter­vüket az eredeti felajánláson kívül további 100 millió, ex­porttervüket pedig újabb 15 millió forinttal túlteljesítik. A­z iparág dolgozói közül kü­lönösen a Klement Gottwald­­gyáriak értek el kiváló ered­ményeket a kongresszusi mun­kaversenyben. Csaknem kivé­tel nélkül értékes egyedi be­rendezéseket gyártottak, így például a Tatabányai Szén­­bányászati Tröszt részére ké­szült aknamozgató motort és­­ az 50 megawattos óriás turbó­generátort. 19,5 millió forintos, felemelt kongresszusi vállala­­sukat november 20-ra teljesí­tik. A Transzvill-gyár dolgozói november elején tettek nagy jelentőségű pótvállalást, amely­­­­nek nagy részét már teljesítet­­­­ték. A kínai csőgyár részére , jóval az eredeti határidő előtt készítették el az automatikus vezérlőberendezéseket és több olyan elektromos berendezést gyártottak határidő előtt, ame­lyek nélkül nem tudta volna teljesíteni exporttervét a szer­számgépipar. Mr. Lyons idegei C­serkaszov­­New Yorkban és Gary Cooper Moszk­vában napihír lett. A szovjet professzorok otthonosan mo­zognak a Columbia-egyetem katedráin és a tudományok leninhegyi palotájában min­dennapos tartozék az ameri­kai látogatók népes csoportja. Már nem szenzáció, ha Hrus­csov családjával együtt meg­tekinti az amerikai jégrevüt és Herter a Broadway-színház kulisszái mögé siet, gratulál­ni a szovjet táncosoknak. Az ember el sem hinné, ha nem dokumentumok rögzítenék, hogy hét esztendővel ezelőtt alig százhárom volt az egy év alatt egymás országába láto­gató szovjet és amerikai em­berek száma. Abban az idő­ben zárta le például kapuit — biztonsági okokból! — az Egyesült Államok, a szovjet szakácsok és pástétomsütők meghívott küldöttsége előtt. S mennyivel értékesebb va­lamit egyszer látni, mint száz­szor hallani. Nem mintha a szovjet emberek néhány hetes utazás hatására reménybeli Rockefellerekként térnének haza, s a Moszkvában járt amerikai üzletemberek közül sem kérte még senki felvéte­lét a kommunista pártba. Omladozik azonban az előíté­letek fala, a hidegháborús évek nehézkes kolonca válik le az emberekről. Benson, az Egyesült Államok földműve­lésügyi minisztere 1954-ben megjósolta a kolhozrendszer általános válságát, sőt, felvetí­tette teljes összeomlásának lehetőségét. Fordult az idő és 1959-ben leszállt a vnukovói repülőtérre Bensonnak és kí­séretének különrepülőgépe. S miután a földművelésügyi miniszternek alkalma volt személyesen is felkeresni a „válságban álló”, sőt, „össze­omlott” kolhozokat — nyilat­kozott a szovjet mezőgazda­ság nagyszerű fejlődéséről. Igaz, hozzátette — úgy látszik, nem akar szakítani a már egyszer balul sikerült prófé­­táskodással —, hogy az ame­rikai mezőgazdaság színvona­lát mégsem fogják túl­szárnyalni. Bízzuk ezt is az időre majd ezerkilencszázhat­­vanegynéhányban, ha addig még miniszter lesz. Mr. Ben­son talán újra ellátogat Moszkvába, s alkalma nyílik a helyesbítésre. Benson pél­dája nem az egyetlen. Harri­­mantől Stevensonig, sok ismert személyiség volt kénytelen elismerni a Szov­jetunió sikereit. De vannak, akik riadót fúj­nak. A Reader's Digest leg­újabb számában, bizonyos Eugene Lyons, nagy cikkben ítélte el a Szovjetunió felé tartó repülőgépek és hajók utasait, s új veszélyt fedezett fel Amerika számára: a turis­­t­áskodási veszedelmet. „A Moszkvában járt amerikaiak híján vannak a kellő kritikai szellemnek” — tartja Lyons úr —, vagyis sokkal jobban hisznek saját szemüknek, mint egyes hidegháborús kö­rök propagandájának. Sze­mély szerint is megrója Ida­ho kormányzóját, Smileyt, aki visszatérve a szovjet nép lángoló hazaszeretetéről nyi­latkozott. Lyons úr szerint tüzetesen meg kellene magya­rázni az amerikaiaknak, hogy mit is láttak a Szovjetunió­ban. „Kézikönyve” valaho­gyan így szólna: „Csak hi­szed, hogy új Sirály-kocsit láttál, az valóban teherhordó öszvér volt, a gumikerekek és az autó formájú karosszéria csupán félrevezetésedül szol­gál. Mivel azonban egy ilyen ké­zikönyv még Amerikában, a kézikönyvek hazájában sem aratna nagy sikert, Lyons úr különös végkövetkeztetésre jut. Felszólítja honfitársait, ne utazzanak a Szovjetunióba, hanem olvassanak inkább an­­tikommunista irodalmat, amelyet bő választékban ta­lálhatnak a hazai könyvtá­rakban. Ha igaz Thomas Mann klasszikussá vált meg­állapítása, hogy az antikom­­munizmus korunk alapvető ostobasága, akkor a buzgó cikkíró ostobaságtanfolyamot ajánl minden amerikai szá­mára. J­­erter amerikai külügymi­­±1­niszter, a távirati jelen­tések szerint, tegnap, úgy lát­szik, nem alaptalanul figyel­meztette az amerikaiakat, hogy a békés verseny többek között erős idegeket kíván. Lyons úr és többen mások, máris elvesztették az uralmat idegzetük felett. A józan amerikaiak dicséretére legyen mondva viszont, hogy egyre kevesebben érik be hitvány pótlékokkal a sokrétű valóság helyett. Ezért nézik mind többen saját szemükkel a Vörös tér hagymakupolás műemlék-épületeit, a szovjet emberek életét, Lyons úr pe­dig, ha úgy tetszik, olvassa elvbarátaival saját maga az antikommunista irodalmat. Hiszen, ha választani lehet, étvágytalanító pasztilla, vagy ízletes ebéd, egy préselt sza­­márkóró, vagy a kertek pom­pázó virágai között, nem kétséges, hogy gondolkodó ember melyiket választja. Réti Ervin Magunk terítjük az asztalt Belpolitikai hírmagyarázónk írja: A pesti emberek érdeklődé­sét is a mezőgazdaság felé irá­nyítja most a kormány minapi rendelete a termelőszövetkeze­tek gazdasági megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott álla­mi támogatásról. Az érdeklő­désnek több szála van, az egyik kétségkívül az, hogy mit jelent ez a támogatás a városi lakosság ellátása szempontjá­ból. Az idei év tapasztalatai alapján világos, hogy a szövet­kezeti mozgalom fejlődése együttjár a mezőgazdasági ter­melés általános emelkedésével. Ezen belül is a szövetkezetek magasabb termésátlagot értek el, mint az egyénileg dolgozó gazdák. A főváros ellátása a tavaszi, nyári hónapokban ol­csóbb és zavartalanabb volt, mint korábban. A terméskilá­tásokat módosító hosszú szá­razság is legfeljebb egy-két cikknél okozott átmeneti za­vart a közelmúltban, a buda­pesti piacokon most bőséges a kínálat és az árak általában alacsonyabbak a tavalyinál. Ez nagymértékben a termelőszö­vetkezeti mozgalom fellendülé­sének köszönhető. A fellendü­lés nemcsak számszerű, leg­­­­alább olyan fontos, hogy az újonnan alakult vagy megna­gyobbodott szövetkezetek na­gyobb vagyonnal, több hozzá­értéssel kezdték a közös gaz­dálkodást és rövid idő alatt , is komoly eredményeket értek el. Segíti ezt a pártnak, kormány­nak az a helyes szemlélete, hogy a szövetkezetek gazdasá­gi, politik­ai megszilárdulása épp olyan fontos, épp olyan­ forradalmi jelentőségű, mint a szervezés, a számszerű növeke­dés. A mostani rendelet is szem előtt tartja ezt az elvet, és azt a helyzetet, hogy ma a szövet­kezetek nagyobb saját erőfor­rásokkal rendelkeznek. Az ál­lami támogatás arra irányul, hogy a termelőszövetkezetek minél előbb belterjesen gaz­dálkodó, jól jövedelmező szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemekké váljanak, bebizo­nyítsák fölényüket a gyü­mölcs-, szőlő-, zöldségtermesz­tésben és az állattenyésztésben is. Ehhez megfelelő hiteleket, gépállomási segítséget, gépvá­sárlási lehetőséget, ösztönző szerződési feltételeket nyújta­nak, elsősorban az újonnan alakult, vagy megnagyobbo­dott szövetkezeteknek. Fontos részei a rendeletnek a szövet­kezetek szakember­gárdájának növelését szolgáló intézkedé­sek. Á­lljanak meg minél előbb a saját lábukon, gazdálkodjanak jövedelmezően a szövetkeze­tek, biztosítsanak minél jobb életet tagjaiknak, vállaljanak minél többet magukra a lakos­ság ellátásából, a mezőgazda­­sági exportból — ezt a célt szolgálja a tsz-ek támogatásá­ról szóló új kormányrendelet. Nemcsak „falusi”, hanem or­szágos ügy, mert maradéktalan valóra váltása ösztönző, buz­dító erejének teljes kiaknázása az egész lakosság érdeke és csak­ az egész társadalom segít­ségével valósítható meg.

Next