Esti Hírlap, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

T. évfolyam, 235. szám Ara­b fülei 1950. október 5. szerda 1­ ­ Szavunk az ENSZ-ben a­z ENSZ-közgyűlés ülés- A szakai évről-évre, hagyo­mányosan az általános vitával kezdődnek. A tagállamok kép­viselőinek módjuk van — mi­előtt a többé-kevésbé fontos részkérdésekben elmerülnek — külpolitikájuk legfontosabb alapelveit kifejteni. Tegnap este szólalt fel a New York-i üvegpalotában a Magyar Nép­­köztársaság kormánya, a ma­gyar nép nevében Kádár Já­nos, s beszéde valóban külpo­litikánk, diplomáciai tevé­kenységünk tükre volt. Mindenekelőtt — s ezt, úgy gondoljuk, hogy természetes — arról a két kérdésről be­szélt, amelyek ma kitapintha­tván a nemzetközi párbeszéd középpontjába kerültek. A le­szerelésről és a gyarmati rend­szer felszámolásának szüksé­gességéről. Nem vagyunk nagyhatalom, de súlyos ér­veink, nyomós okaink vannak, hogy e két kérdés megoldását szorgalmazzuk. Kevés ország szenvedett annyit a két világ­háborútól, mint a magyar nép. Milyen találó összehasonlítás is, hogy az elmúlt világégés hazánktól csaknem annyi ál­dozatot követelt, mint a tizen­hétszer nagyobb lélekszámú Egyesült Államoktól. És ha nem is a klasszikus gyarmati sor jutott számunkra, a fel­­szabadulás előtt függő sorban, valósággal félgyarmat volt az ország. Nem a levegőbe beszé­lünk tehát, hanem közelmúl­tunk tapasztalatait szűrjük le, amikor leszerelést követelünk és a gyarmati népek azonnali felszabadulását sürgetjük. Ezért támogatja népünk ne­vében ENSZ-küldöttsé­­günk a Szovjetunió javaslatait. Ezek valóban eszünk és szí­vünk szerint valók, megfelel­nek minden nép, s az egyete­mes béke ügyének. Kádár Já­nos beszéde ugyanakkor né­hány további fontos gondolat­tal gazdagította a vitát. Fel­vetette, hogy célszerű lenne az egyes gyarmati országok fel­­szabadulásával kapcsolatos minden eljárásból kizárni az illető ország gyarmatosítóit, elnyomóit. Mennyire így van, bizonyíthatja a bonyolult kon­gói ügy, amelynél a lavinát a belgák visszatérése és beavat­kozása indította el. Küldött­ségünk a jószándék valódi bi­zonyítékának tartaná, ha a korábbi gyarmatosítók méltá­nyos jóvátételt fizetnének a felszabaduló országoknak. Nyilván, hogy ezek a meg­jegyzések visszhangra találnak majd az ázsiai és afrikai né­pek körében, mint ahogy kül­döttségünk nyomatékkal mu­tatott rá a nyugatnémet mili­­tarizmus veszélyére, a leszere­lés bonni főellenzőinek manő­vereire. Az ENSZ szószékén rendsze­rint kevés szó esik belpolitikai vonatkozásokról. A világszer­vezetnek éppen az egyes or­szágok társadalmi rendszerétől függetlenül, a békés egymás mellett élés nagy műhelyévé kell­ válnia. Hogy ENSZ-kül­­döttségünk ismételten hangoz­tatta: népünk a szocializmust választotta és szocialista társa­dalomban akar élni, azt a kü­lönböző, még mindig nem szű­nő beavatkozási kísérletek tet­ték szükségessé. Nem titok, hogy az ENSZ-ben évről évre igyekeznek életre galvanizál­ni az úgynevezett „magyar kérdést”. A magyar nép szá­mára csupán egy magyar ügy van, az, hogyan építsük a jövő társadalmát, szilárdítsuk a bé­két, javítsuk, szépítsük tovább életünket. A hidegháború baj­nokai azonban szeretnék elő­­ráncigálni a magyarországi el­lenforradalomnak a történe­lem által lezárt, túlhaladott kérdését, hogy ütőkártyaként forgathassák a nemzetközi vi­tákban. Jellemző egyébként: az idei ülésszak előzetes napi­rendjére fel sem vették a „ma­gyar ügyet”. Amikor a Szov­jetunió beterjesztette azt a kí­vánságát, hogy a különböző amerikai provokációkat meg kívánja vitatni a nemzetek fó­rumán, néhány órával később az Egyesült Államok napi­rendre tűzette a „magyar kér­dést”. Vagyis, afféle ellenadó kívánt ez lenni. Persze, ha az amerikai vezető köröknek ez a legerősebb adujuk, nincse­nek irigylésre méltó helyzet­ben, nem lehetnek túlzottan jó kártyáik... (Ez volt egyébként az egyetlen előzetes amerikai napirendi javaslat — a lesze­relésről vagy bármi más témá­ról nem láttak szükségesnek bármiféle előterjesztést indít­ványozni.) Az ENSZ vitája a magyar kérdésről és határozatai ezért hidegháborús célokat szolgálnak. Nemcsak beavatko­zási kísérletet jelentenek bel­­ügyeinkbe, hanem szemben állnak magának a világszerve­zetnek alapokmányával, s a nemzetek figyelmét a fontos, valódi problémákról álproblé­mák felé viszik. Szívesen ve­szünk minden közeledést, örü­lünk a jószándékú bírálatok­nak is, hazánkban gyakran fordulnak meg államfők, kor­mányfők, nagyhírű emberek és egyszerű turisták­­, de semmiféle beavatkozást nem tűrünk. Még akkor sem, ha imperialista körök ezt az ENSZ zászlajával próbálják leplezni. Mi van az ilyen szándékok mögött, arra példát szolgáltatnak a legutóbbi he­tek eseményei, az ENSZ fő­tisztviselőinek szégyenletes szerepe Kongóban. Küldöttségünk elmondta ér­veit, s az igazság a mi oldalun­kon van. Valakit — legyen az egy ember, vagy akár egy egész kormány — nem szavai, hanem tettei alapján ítélünk meg. A vezető amerikai poli­tikusok annyi közhelyet mon­danak el demokráciáról, sza­badságról, népakaratról, hogy azzal Mississippit lehetne re­­keszteni. Bajnokai ők a de­mokráciának, de ha a laoszi nép semleges kormányt kíván, ha Guatemala vagy Kuba tör­vényes kormánya az Egyesült Államok ellen emel szót, ha a kongói parlament többsége Lu­­mumbát támogatja, egyszerre véges lesz számukra ez a de­mokrácia ... A magyar kül­döttség szava is csatlakozott az ENSZ-ben azoknak növekvő sorához, akik lerántották az álarcot a képmutató, fariezus, imperialista politikáról, s a vi­lág elé tárták annak igazi ar­cát. És ha nincsenek is áb­rándjaink afelől, hogy a hideg­­háborús sajtó nem próbálja majd meg elhallgatni vagy el­torzítani szavunkat, ha vannak is szép számmal még olyan kül­döttek, akik már olajozzák karjukat a szavazásra, érveink messzehangzóan szállnak szét New Yorkból. S végül egy megjegyzés, ami ugyan nem tartozik szorosan valamely beszéd tár­gyi értékeléséhez, de az olva­sóból mégis kikívánkozik. Jól­esett érezni Kádár János fel­szólalásának nyugodt, maga­­biztosságát, higgadt érveinek bizonyító erejét, kézzel fogha­tó hozzájárulását a béke ügyé­hez. Ha sok szó is esett benne a világ bajairól, a hideghábo­rú híveinek mesterkedéseiről, alaphangja mégis mélyen de­rűlátó, mert érzékelteti, hogy a felhők nem sötétíthetik el sokáig az égboltot. Népünk hangja, állásfoglalásunk volt ez a szavunk az ENSZ-ben. EGYETÉRTÜNK! A budapestiek nyilatkoznak Kádár János beszédéről Tegnap este a rádióból és a ma reggeli la­pokból értesült a magyar közvélemény Kádár János New York-i beszédéről. Több újság fo­gyott ma reggel, mint máskor, az emberek fi­gyelmesebben böngészték munkába menet a lapok első oldalát. A reggeli csúcsforgalom zsú­foltsága és a munkakezdés persze nemigen tet­te lehetővé, hogy végigolvassák. A legtöbben a címeket, alcímeket és a figyelmüket leg­jobban felkeltő részeket futották át. A figyel­mes elolvasást az ebédszünetre, de még inkább a zavartalan esti lórákra hagyják. A beszéd legfőbb gondolatai azonban már ma délelőtt is végighullámoztak a fővároson. Akik a rá­dióban hallgatták, vagy már elolvasták, be­szélnek róla a többieknek. S a megismert rész­letek foglalkoztatják a közvéleményt. A budapestiek jóleső érzéssel nyugtázzák a beszéd magabiztos, higgadt, határozott hang­ját és örömmel látják viszont benne gondola­tait azoknak a táviratoknak és üzeneteknek, amelyeket az utóbbi másfél hétben a magyar dolgozók az ENSZ-delegáció New York-i cí­mére küldtek, örülnek, hogy a világ vezető ál­­lamférfiainak legnagyobb tanácskozásán ha­zánk képviselője is kifejtette véleményét a nemzetközi helyzet legégetőbb problémáiról, és tolmácsolta a magyar nép békeakaratát, va­lamint szolidaritását a gyarmati elnyomás alól felszabadulni akaró népekkel. A beszéd belpolitikai vonatkozásai pedig jogos büszke­séggel töltenek el minden magyar dolgozót. Hiszen valamennyiünk munkájának gyümöl­cse, amit Kádár János az ENSZ szónoki emelvényéről a világszervezetben egyesült 98 ország képviselői előtt elmondhatott. „A haza ügyei rendben vannak” — közölte Kádár Já­nos azokkal, akik csak kevéssé ismerik a ma­gyarországi helyzetet, de még inkább azok­kal, akik csak úgy tesznek, mintha nem is­mernék. Nálunk évek óta törvényes rend van és olyan közállapotok uralkodnak, hogy azo­kat nem egy kapitalista ország megirigyelhet­né. A magyar nép lendületesen, odaadóan és eredményesen dolgozik, fejlődik az ország gazdagsága, szépül a nép élete. A törvényes kor­mány a nép bizalmából intézi az ügyeket. Egy­szerű, érzékletes, világos képet festett Kádár János a magyarországi viszonyokról. „Ezt a beszédet én is, vagy akármelyik társam így mondhatta volna el” — jelentette ki ma dél­előtt egy csepeli munkás. Nagy helyeslésre talált a budapestiek kö­zött az a határozottság és erély, amellyel Ká­dár János visszautasította az Egyesült Álla­mok kormányának hazánk ellen irányuló hi­degháborús áskálódásait. És különösen kivál­totta együttérzésüket az a férfias bátorság, amellyel Kádár János — abban a teremben, amelyben a magyarországi ellenforradalom leverését követően nemegyszer rágalmazták hazánkat és őt személy szerint is — kijelen­tette: büszke rá, hogy a történelem egy súlyos órájában azt tette, amit tennie kellett. Munkatársaink ma délelőtt felkerestek üze­meket, hivatalokat, beszélgettek munkásokkal, mérnökökkel, írókkal, művészekkel. Németh Ernő csepeli vasmunkás: Csak a magyar nép illetékes — Itt Németh Ernő beszél, a Csepel Művekből, az elekt­romos csőhegesztő dolgozója. Olvastam az újságot, szeret­ném néhány gondolatomat ki­fejezni Kádár János beszédé­vel kapcsolatban. — Igen nagy örömöm az, hogy olyan bátran és határo­zottan mondta el véleményét az amerikaiak által kierősza­kolt úgynevezett magyar kér­désről. Amit ő elmondott, azt jogosan tette, mert azzal meg­egyezik a magyar dolgozók véleménye. Mi, magyar mun­kások békében és jól akarunk élni, ezért választottuk a szo­cialista társadalmi rendet. Ép­pen ideje volna, ha ezt a tényt a nyugati hatalmak vezetői tudomásul vennék. Igaza vált Kádár elvtársnak, amikor azt mondja, hogy a Magyar Nép­­köztársaság társadalmi rendje magyar belügy, s csak a ma­gyar nép, és annak alkotmá­nyos szervei a legilletékeseb­bek e kérdésben. Ezen a té­nyen sem rágalom, sem kierő­szakolt határozat nem tud vál­toztatni. — Én úgy gondolom, hogy a béke az élet kérdése. Most már valóban határozottan vá­laszolni kell minden nagyha­talom vezetőjének, hogy óhajt­ják-e a megegyezéses leszere­lést, vagy sem. Nemcsak sza­vakban, ködös mondatokban, hanem komoly tettekkel, ha­tározott igennel járuljanak hozzá a béke nagy ügyéhez. Rideg Sándor író: „Mi magyar írók, békét kívánunk" — Az a véleményem, hogy Kádár elvtárs beszéde, ame­lyet a világ színe előtt, az ENSZ-közgyűlés szószékéről elmondott, megfelel a magyar nép érdekeinek. Azt vártuk, s e várakozásban nem is csalód­tunk, hogy a magyar delegá­ció vezetője komoly szavakkal szól a béke ügyéről. Hiszen valóság az, hogy az emberek világszerte gyűlölik a háborút. Tudják, hogy az a háború, amelyben az élesedő feszültség ma kirobbanna, nem akármi­lyen, hanem minden elképze­lést felülmúló pusztulás vol­na. Az a körülmény, hogy a szocialista világ államférfiai a­­ béke megvédését tekintik fő , feladatuknak, nemcsak meg-­­ nyugtat bennünket: reménysé­­get is ébreszt szívünkben, hogy az államférfiak vitatkoznak, tárgyalnak, megoltalmazzák a békét. Pillanatra sem felejtik, hogy a mi korunkban többről­­ van szó, mint egy-egy ország vagy államcsoport háborújá­ról. Civilizációnk léte forog kockán, s nem véletlen, ha­nem törvényszerű hogy ezt ép­pen a szocialista országok ve­zetői ismerik fel. Ők szólaltat­ják ma meg az egész emberi­ség reménységét. Mi, magyar írók — sok társam nevében mondhatom ezt — békét kívá­nunk a jóakaratú emberek­nek. Ezt a békekívánságot mondta el szívünk szerint Ká­dár elvtárs az ENSZ közgyű­­l­­ésén. Kádár János beszédét ismét közvetíti a Kossuth-rádió Kádár Jánosnak az ENSZ XX. közgyűlésén elmondott be­szédét ma este 20 órakor a Kossuth-rádió ismét közvetíti. Hruscsov viktusza­ti semlegeseknek a szovjet-amerikai kormányfői találkozóról Tito jugoszláv elnök levelet küldött Hruscsovnak. Ebben bejelentették: határozatterve­zetet terjesztenek a közgyűlés jelen ülésszaka elé, amely ki­fejezi azt az óhajt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kormánya újítsa fel az utóbbi időben megszakadt kap­csolatait. Alább közöljük azt a választ, amelyet Hruscsov az említett levélre Ghana elnökének kül­dött. Kwame Nkrumah úr őnagy­­méltóságának, Ghana elnöké­nek! „A szovjet kormány és jó­magam, mint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, nagyra értékeljük azon indí­tékokat, amelyek önt, vala­mint Indonézia elnökét, az Egyesült Arab Köztársaság el­nökét, Jugoszlávia elnökét és India miniszterelnökét vezet­ték, midőn levelüket és a köz­gyűlés elé terjesztendő határo­za­­ttervezetüket megküldték az Amerikai Egyesült Államok el­nökének és nekem, kifejezésre juttatva azt az óhajt, hogy az elnök és én újítsuk fel kap­csolatainkat a nemzetközi lég­kört jelenleg elsötétítő kérdé­sek megvitatása végett, s hogy tárgyalások útján találjuk meg a problémák megoldását. Ez a levél ismételten bizonyítja, hogy a nemzetközi ügyekben ma távolról sem normális a helyzet, s hogy a nemzetközi viszonyok, különösen a Szov­jetunió és az Egyesült Államok viszonya, sok államban és ve­zető államférfiban, jogos ag­godalmat kelt. A szovjet kormány mindig azt vallotta és ma is azt vall­ja, hogy a nemzetközi kérdé­(Folytatás a 6. oldalon) New York, október 4. A szovjet kormányfő mel­­­­lett működő sajtócsoport je­lenti: Szeptember 29-én Nkrumah ghanai elnök, Nehru, India miniszterelnöke, Sukarno in­donéz elnök, Nasszer elnök és Várnai Zseni költő: „Higgadt méltósággal, bátor következetességgel../" — Majd fél évszázada har­colok az emberi jogokért, a szabadságért, a békéért — és megrendítő boldogságban volt részem tegnap este, amikor Kádár János szavait hallgat­tam a rádióban. Egy magyar munkás, akit a fasizmus ha­lálra keresett világnézete, a társadalom haladásáért vívott harca miatt, most az ENSZ palotájában, a legnagyobb nemzetközi fórumon tesz hitet nemcsak a magyar nép de­mokratikus vívmányai, hanem az egész emberiség békéje és szabadsága mellett. Én mindig­­is a politika költője voltam, a­­ nagy társadalmi mozgások és­­ események ihlettek dalra. Nem is kell azonban költőnek lenni ahhoz, hogy megérezzük: mennyi költőiség van abban, hogy egy kis nép fia, egy kö­zülünk való ember olyan hig­gadt méltósággal és bátor kö­vetkezetességgel szóljon né­pünk és a népek érdekeiről, miként tegnap este Kádár Já­­j­nos az ENSZ történelmi je­­­­lentőségűnek ígérkező közgyű­lésén. Mindannyiunk szíve ott dobogott önérzetes és okos szavaiban. " Orlai Tibor Goldberger­ gyári osztályvezető: Rend­szerünket magunk választottuk — Nagyon Tetszett a­ be­széd. Minden megállapításá­val egyet­értek. Kádár elv­társ minden becsületes ma­gyar ember véleményét tol­mácsolta az ENSZ-ben. Fel­háborító, hogy négy év után még mindig napirendre akar­ják tűzni a magyar kérdést. Érdekel minket Nyugat-Né­­metország felfegyverzése, ér­dekel, hogy Kínát mikor ve­szik fel az ENSZ-be és érde­kel, hogy miben mesterked­nek az imperialisták Kongó­ban. De az úgynevezett ma­gyar kérdést lezártuk és tel­jesen egyet­értek azzal, hogy az országgyűlésen kívül nincs egyetlen hely sem, ahol be kellene számolni belügyeink­­ről. Amerika a világ egyik legnagyobb állama. De az a tény, hogy a kis országokat minden áron tőkés csoportok befolyása alá akarja vonni, mindenkit fel kell, hogy há­borítson. A magyar—ameri­kai viszony valóban nem 1956-ban, hanem még 1947- ben romlott meg. Nálunk már nincsenek tőkések, nin­csenek szelvényvagdosók. Ná­lunk olyan rendszer van, mint amilyet mi akarunk, a szocia­lizmust magunk választottuk. Dr. Krasznai Iván igazgató főorvos: Népünk ragaszkodik a szabadsághoz — Nagyon örülök annak, hogy azon a helyen, ahol annyi rágalmat szórtak ránk, most megmondhatjuk, hogy határozottan a gyarmati rendszer felszámolása mellett vagyunk, amely mellett — papíron — az ENSZ is lánd­zsát tör. Most azonban a pro­vokátorok, a „magyar kér­dés” előráncigálói, akik any­­nyit hangoztattak, hogy min­den nemzet abban az életfor­mában és­­ olyan rendszerben éljen, amit magának választ, végre talán megértették, hogy a mi népünk ezt választotta. Jogunk van így élni és ra­gaszkodunk is a szabadsá­gunkhoz, s hogy helyesen vá­lasztottunk, azt bizonyítja né­pünk felemelkedése, gyarapo­dó erőnk és gazdagságunk. Ismételten nagyon örülök neki, hogy ilyen határozottan hangzott el Kádár elvtárs beszéde az ENSZ-ben. Dichy Magda színművésznő : Minden józan, gondolkodó embernek egyet kellett ezzel érteni­ e Azt hiszem, nemcsak én, hanem velem együtt sok száz­ezer magyar dolgozó örömmel és izgatottan várta a rádió mellett Kádár elvtárs beszé­dét. Örömmel, mert a magyar nép kiváló képviselője az Egyesült Nemzetek Szerveze­te és a világ közvéleménye előtt fejtette ki a dolgozók ál­láspontját és véleményét. — Ami talán nagyon megra­gadott: a beszéd nagyon em­berséges, ugyanakkor kemény és szilárd hangja volt. Úgy ér­zem, minden józan, gondolko­dó embernek egyet kellett ezzel érteni.­­ Jó lenne, ha az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében a még gyakran a lénye­get megkerülő, mellébeszélő nyugati politikusok is ilyen egyenesen, őszintén és nyíltan tárnák fel a kérdéseket, ez hasznára válna a nemzetek közötti jobb megértésnek, s természetesen a béke ügyének is.

Next