Esti Hírlap, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

Kellék vagy tartalom ? Néhány esztendeje egy mű­­kereskedés kirakatában lát­tam a Traktoroslány, könyv­vel című festményt. A képen kezeslábasba bújtatott leányzó simogat egy térdein heverő, nyitott könyvet, s negédesen bámul a semmibe. Ámulva néztem a képet, amelyből tö­kéletesen hiányzott annak áb­rázolása, hogy a traktorosru­hában ember — mégpedig az előbb olvasottakon tűnődő­­gondolkodó ember — rejtőzik. Aztán — a kirakat másik sar­kában — felfedeztem a Trak­toroslány igazi modelljét. Egy század végi hölgy — magas konttyal és csipkés gallérral — térdén doromboló angora­­macskát simogat, s negédesen bámul a lila semmibe... Vég­letesen szemléletessé vált, hogy a Traktoroslány, könyv­vel elkövetője témáját a má­ból, mondanivalóját azonban a múlt század végéről, még pontosabban: a giccs időtlen­ségéből merítette. A tematika ilyen körülmények között egy­szerű kellékké változott. Az elmúlt évek mai tárgyú magyar színdarabjaiban és filmjeiben sok érték látott napvilágot, s e művek közvet­len hangvétele önmagában is nagy eredmény. Nem kevés olyan mozzanattal találkoz­hattunk és találkozhatunk azonban — és ez regé­nyekre is vonatkozik — amelyekben a kevésbé kriti­kus tekintet is fölfedezheti a mai ruhába öltöztetett régi modellt. Lehetnek — s van­nak is — olyan művek, ame­lyeknek éppen az a célja, hogy bemutassák: miképpen fest az olyan ember, aki el­avult modellek szerint él a mi új világunkban. A baj ott kez­dődik, amikor sajátos, új je­lenségnek kiáltanak ki olyas­mit, ami nem az, amikor a látszatra mondják: íme, a va­lóság! Itt van — például — a mun­kásfiú és értelmiségi leány, vagy munkáslány és polgárfiú szerelmének érdekes témája. Nehéz lenne hirtelenében ösz­­szeszámolni, hány magyar filmben és színdarabban tűnt fel az utóbbi időkben. Alig akad azonban közöttük olyan, amelyik mélyen — ha úgy tet­szik: szélesen — mutatná meg a téma társadalmi hátterét. A valóban új ábrázolása helyett a szerzők nemegyszer a „ve­zérigazgató—gépírólány” sé­mát veszik át, látszólag mai környezetbe helyezve azt. Az igazán mai környezet egyik jellemző törekvése azonban, hogy nem tűri a sémát, az elő­re gyártott modellt. Több orvosdarabbal is talál­kozhattunk mostanában. Van­nak e művekben is tiszteletre méltó értékek, de orvoshősei­ket valahogy nem érezzük iga­zán orvosoknak, hanem figu­ráknak, akik az orvosi hivatás külső kellékeit hordozzák ma­gukon. A régi, úgynevezett or­vosdarabokban alakult ki ez a kellemes, „bölcs és rezignált” modell, amely ma is ki­kilátszik a frissen vasalt kö­peny alól. Elismerjük, nem könnyű visszaszorítani bevált és sok sikert aratott modellek vonzását, nem könnyű a társa­dalmi fejlődés bonyolult vi­szonylataiban mutatni be em­beri típusokat, és tipikus szi­tuációkat. A látszatról össze­hasonlíthatatlanul kényelme­sebb drámát vagy komédiát szerkeszteni, mint az igaziról, és ezért a látszat dramatizálói azt az „ideológiát” vallják, hogy „a nézőtérről a látszat is úgy fest, mint az igazi”. A „200 kilogramm” feliratú léggömb valóban igen hasonlíthat egy valódi súlyhoz, azzal a különb­séggel, hogy­­ éppen 200 kilo­grammal kevesebb. Ám nem kevés példáját le­hetne felsorolni igazán mai — és igazán művészi — művek elsöprő sikerének is. A mű mélyreható ábrázolásának igé­nye nem lehet csupán a publi­cisztikai szókincs kelléke: szerves része immár életünk és kultúránk tartalmának. Antal Gábor Két díjat nyertek a magyar bábművészek a bukaresti fesztiválon Hamlet dán királyfi Yorick koponyáját tartja a kezében. A parányi Hamlet szögletes mozdulatai után felcsendülnek Shakespeare szavai — ango­lul. Az Állami Bábszínházban találkoztunk tegnap délelőtt a báb-Hamlettel, és még né­hány érdekes bábfigurával. Két angol művész — Bary Morgan Smith és Allan Judd — mutatkozott be a meghívott szakmai közönségnek. Másfél órás műsoruk legérdekesebb tapasztalata az volt, hogy mi­lyen nagy súlyt helyeznek a zenére. Úgy is lehetne fogal­mazni: a bábuk az előre fel­vett magnetofonzene ritmusá­hoz igazodva játszanak. Bukarestből érkezett a két vendégművész, a nemzetközi bábfesztiválról. A közönség so­raiban ott voltak azok a ma­gyar bábművészek, akik a fesz­tiválon a Biztos siker című műsort adták elő. Az eddigi legnagyobb fesztivált tartották Bukarestben, ahol 25 ország 21 bábszínháza, illetve együttese lépett fel. Megjelentek itt az argentin és az arab bábművé­szek is, de még a távoli Rho­­déziából is jöttek megfigyelők. A mi bábosaink ott barátkoz­tak össze az angol bábosokkal, s mindjárt meg is hívták őket Budapestre. Szilágyi Dezső igazgatót kér­dezzük a magyar együttes sze­repléséről. — Első alkalommal vett részt magyar együttes feszti­válon, s elmondhatjuk, sikere­sen szerepeltünk. Négyféle dí­jat osztottak ki. Az úgyneve­zett csoportdíjat, itt az első Szófia és Leningrád együttese lett; a különdíjat a legjobb rendezésért és kiállításért, ezt a mi együttesünk kapta; kép­zőművészeti díjat kapott a ro­mán s a kairói együttes, és vé­gül egy-egy művész az alakítá­sáért kapott díjat — közöttük a magyar Kiss István is. — Felnőttek rendszeresen műsort adó együttes összesen csak három volt: a leningrádi, a Karl Marx Stadt-i és a mienk. Talán nem szerényte­lenség azt állítani, hogy nagy közönségsikerünk volt. Közre­játszott ebben az a tény is, hogy humoros, szatirikus mű­sort csak mi játszottunk. —bel— n A BUDAPESTI FESZTI­­VÁLIRODA elkészítette, s ezen a héten már világgá küldte az 1961. szeptember 24- től október 9-ig tartó nemzet­közi Liszt—Bartók zongora­­verseny pályázati feltételeit. A négy fődíj: 30 ezer, 20 ezer, 15 ezer és 10 ezer forint. Je­lentkezési határidő 1961. jú­nius 30. □ HORVAI ISTVÁN, a Fő­városi Operettszínház főrende­zője, mint vendég rendezi a Katona József Színház Mo­­liére-előadását, az Úrhatnám polgárt. □ KOCSIS ALBERT és Szabó Zsuzsa, a müncheni ze­nei versenyeken eredménye­sen szerepelt két fiatal magyar művész hazaérkezett Nyugat- Németországból. „Weiner Fisz-moll szonátájával nyer­tük meg a versenyt — mond­ja Kocsis Albert —, ezt ját­szottuk az ünnepi hangverse­nyen is.” □ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem, a Budapes­ti Műszaki Egyetem és az Épí­tőipari Műszaki Egyetem hall­gatóinak 43 százalékát helyez­ték el már az idén az egyete­mek diá­­otthonaiban, illetve kollégiumaiban. □ DAUMIER RAJZAIVAL lát napvilágot a Magyar Heli­kon és a Kossuth Kiadó kö­zös kiadásában Marx Louis Bonaparte brumaire 18-ára. □ ISMÉT MEGJELENIK Kuncz Aladár emlékezetes Fe­kete kolostora. Az első világ­háború francia internálótábo­rainak gyötrelmeiről szóló re­gényt a Magvető adja ki. A MOM Művelődésházban októ­ber 4-én, kedden du. 5 órakor A TUBERKULÓZIS MEGELŐZÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA címmel dr. Szi­lágyi János főorvos tart előadást. Film: Derült égből, (x) □ A SZIVÁRVÁNY kétszer is felbukkan októberben a fővárosi színházak égboltján. A József Attila Színház a hó­nap közepén a Holdfény egy szivárványszínű sálon című színjátékkal kezdi meg idei bemutatóinak sorozatát, a Petőfi Színház pedig a hónap végén tartja második bemuta­tóját a Szivárványvölgy című meseoperettből. □ KODOLÁNYI JÁNOS Vízválasztó című regénye nyo­mán készült rádiójátékot hal­lottunk hétfőn este a Kossuth Rádióban. A rádiódrámában — amelyet Varga Géza stílu­sosan rendezett — az ifjú Né­meth L­eit Kállai Ferenc, Né­meth erdőtanácsost Ajtay An­dor, a feleségét Sennyei Vera, Laci húgát Kohut Magda, sze­relmét, Ilonkát pedig Tábori Nóra személyesítette meg, színvonalas eszközökkel. Jól formált karakterszerepekben hallottuk Szemes Marit, Len­gyel Erzsit, Bihari Józsefet, Mádi-Szabó Gábort, Görbe Jánost, Greguss Zoltánt és Harsányi Rezsőt. □ LENGYEL SZÍNÉSZEK érkeznek hamarosan Magyar­­országra. Bogdan Beez, a lód­­zi Uj Színház, Hieronim Ko­­nieczka, a bydgoszczi tenger­­melléki színház művésze, va­lamint Wieslawa Stawierej, a lengyel kulturális és művelő­désügyi minisztérium színházi osztályának vezetője két hétig ismerkednek a magyar szín­házakkal. □ MAGYAR ÉNEKESEK is részt vesznek a Toulouse-ban a héten kezdődő nemzetközi versenyen. Dunszt Mária és Marczis Demeter holnap uta­zik Franciaországba. Lendvay Andort, a Zeneművészeti Fő­iskola tanárát a zsűribizott­­ságba hívták meg. Tímár József egyszerűen tudott távozni a színpadról, gesztusok, hatás­keltés nélkül. Amikor kiment , a közönség mégis érezte a nagyságot, a különöset: a mű­vészetet. Tímár József tegnap délután örökre elhagyta a színpadot. S mindenki, aki csak egyetlen szerepében is látta, megren­dülten olvasta a hírt: a ma­gyar színjátszásnak ez a kivé­telesen nagy alakja nem lép többé elénk Antonius, Lucifer, Rank doktor, Tanner John, Willy Loman alakjában. Filmek, magnetofonteker­csek őrzik alkotó művészetét. De őrzi ezt a művészetet a közönség, mely ezernyi él­ményt köszönhet neki, s őrzi az a művészgeneráció, mely az újnak, a követésre érdemesnek kimeríthetetlen forrását talál­hatta meg Tímár József művé­szetében. Katonaművészek - civil nézők Robeson virágai — Látogatás a néphadsereg m­ű­vészegyü­­ttesénél Az Operaház előadásán tör­tént, Paul Robeson látogatása idején. A színpadon szétnyílt a függöny, megkezdődött az est második része. A Néphad­sereg Művészegyüttesének fér­fikara állt a színpadon, néger spirituálét énekeltek. Az öltö­zőben állandóan szólt a mikro­fon, így Robeson is meghallot­ta a dalt. Sietett a színpadra. A kulisszák mögött várta vé­gig a számot, azután a hatal­mas virágkosarat, melyet az ő tiszteletére hoztak, odatette az együttes elé. — Bravó, bravó! — tapsolt a kórusnak. — Ámulattal hall­gattam, magam sem tudtam, volna különbül előadni — mondta elragadtatással. Nem ez az egyetlen ilyen elragadtatott vélemény a kitű­nő együttesről. A napokban a Vígszínházban lépett fel a kó­rus, a néphadsereg napja al­kalmából tartott díszelőadáson. Egyre többet hallhatja ma már a nagyközönség is az együttest, hiszen a Filharmónia előadá­sain is szerepelnek. A követke­ző évadban nyolc alkalommal lépnek fel a Filharmónia ren­dezte budapesti és vidéki elő­adásokon. A Új kórusszá­m­­okra volna szükség — Az a nagy problémánk — mondja Szalai Ervin, a Nép­hadsereg Művészegyüttesének parancsnoka —, hogy a kórus repertoárja már majdnem ki­merítette a zeneirodalom férfi­kari számait. Nagy gond új da­rabokat szerezni, és zeneszer­zőink sem gondolnak eleget ránk. Új műsorunkban egyéb­ként ismét hallhatja majd a nagyközönség Stravinszkij fel­újított ödipusz rexét. Színház az agyagbányában A néphadsereg napja állt a készülődés középpontjában az elmúlt hetekben. A táncegyütt­­­tes is új bemutatót tartott eb­ből az alkalomból. Először a gázgyáriak művelődési házá­ban láthatták a nézők, hogyan díszítik a színpadon a Bevonu­lás című táncjáték első jelene­teiben a díszlet-művelődési há­­­­zat. Aztán öreg apuka érkezett a zászlós kapu elé, mielőtt fiát­­ beengedte volna, tisztelegni ta­nította, amúgy, régi módra,­­ ahogyan őt oktatták annak ide­jén. Négy siránkozó öregasz­­szony nyámnyila fiút dédelge­tett, s csak nagynehezen en­gedte be a kapun. Ezután hu­ligán érkezett, zsebrádióval, majd fiatal szerelmespár. Az­tán fordult egyet a színpad, s belülről láttuk a művelődési ház udvarát, ahol a sorbaállást tanulják az újoncok,,­­majd vé­gül a búcsúztató rokonok és még civilruhás katonák kavar­gásával fejeződik be a jelenet. Hatalmas sikert aratott a Gáz­gyár után Csepelen is, majd a vígszínházi ünnepi előadáson. A jövőben is egyre több helyre látogatnak el a Néphad­sereg Művészegyüttesének tag­jai, s lépnek fel civil közönség előtt is. Vidéken már nagy sze­retettel — és a jó ismerősök­nek kijáró örömmel — várják őket. Mezőtúron például a nyá­ron még nem volt szabadtéri színpad: az együttes kedvéért egy régi agyagbánya oldalát kirobbantották, üléseket farag­tak a hegyoldalba, és egyszer­re tizenkétezer ember nézte végig az előadást. A nyári hó­napokban tizenkilenc alka­lommal több mint 55 ezer né­ző előtt szerepeltek. „Katonadolog­* A próbaterem közelében va­gyunk. Meglepetésre: ájtatos szavak szűrődnek ki onnan. Benyitunk é s a félreértés ha­mar eloszlik. Tartuffe urat halljuk, amint éppen az égi malasztról (s közben egy kicsit a testi gyönyörűségről is) ke­gyes szót ejt. Moliére-t próbál-­­­ják a színészek. Néhány hó- s nappal ezelőtt határoztak úgy,­­ hogy ismét bevezetik a teljes­­ estét betöltő színházi előadá­­­­sokat. Az alakulatok igénye követelte ezt. A Moliére-bemu­­tató már a harmadik lesz, s természetesen ezt is láthatják­­ majd a nem katona nézők is.­­ A férfikar műsorainak utol­­­­só számaként vidám, új dalra tanítják meg nézőiket: „Kato­nadolog” a címe. Aki az együt­tesnél jár, az is hamarosan fújni kezdi az új nótát. A nagyközönség október elején hallhatja majd először egy munkás-katona találkozón, a Rózsa Ferenc Művelődési Ház­ban. Bernáth László c­íme, a kiállítás szenzációja: a valóban szélesvásznú festmény Megjelenik Solohov „Feltört ugar“ című regénye Aragon, Amado, Frisch új művei — Milliók könyve az Európa terveiben Az Európa Könyvkiadó 1961- es tervében sok az érdekesség. Megjelenik Aragon Aurélion című regénye, Jorge Amado társadalmi szatírája és egy re­génye. Kiadják Capek Meteor és boldog élet című regényét, s Max Frisch Homo Faber cí­mű modern Oidipus-történetét. Megjelenik Kuo Mo-zso önélet­rajzi regénye, Leonov A tolvaj című műve és Lewis Arrow­­smith című regénye. Emil Ma­­nov fiatal bolgár író Nem min­dennapi történet című munká­jában a házasság, az erkölcs problémájáról ír. Kiadják Solohov Feltört ugar című regényét, amely az Új barázdát szánt az eke má­sodik része. Szerafimovics el­beszéléskötete, Arnold Zweig Nyugati krónika című műve, modern kínai versantológia, Arghezi, Cocteau és Guillén verskötete is szerepel a terv­ben. Megjelenik — a közked­velt doboz alakban — a Mai orosz költők című válogatás, amely a szovjetorosz líra leg­kiválóbb képviselőit mutatja be. Új sorozatot is indít az Európa Kiadó, Milliók Könyve címmel, évi tizenkét művet, a huszadik századi regényiroda­lom legolvasmányosabb, hala­dó alkotásait kívánja az olva­sók kezébe adni. A TELEVÍZIÓ MŰSORA KEDDEN: 18.00: Az ifjúságnak ... 1. 100 kér­­­­dés — 100 felelet. Főszerkesztő: Öveges József. 2. Felvétel! Indíts! A filmkészítés rejtelmei. III. 19.15: I TV-híradó; 19.30: A moszkvai ki-­­­állítás emlékeiből; 19.50: Dalok és­­ hangszerszólók legújabb felvétele-­­­inkből. Kb. 20.10: A millió. Fran­­­­cia film. Történet egy édesanyáról Szovjet film Címszerepben: IRINA SZKOBCEVA Bemutató: október 6-án MA JELENT MEG A Magyar Helikon díszes album­ban adta közre Vörösmarty Mi­hály „Csongor és Tünde”-jét, Szau­­der József utószavával, Hintz Gyu­la illusztrációival. Csepeli Szabó Béla új verseit tartalmazza A föld fia című kötet. Ina Goff szovjet írónő sikerült kisregénye, a Nem baj, ha költő n mn leszel, a moszk­­­­vai irodalmi főiskola életét mutat­ja be. " RÁDIÓMŰSOR OKTÓBER 4. KEDD KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.10: Egy falu — egy nóta. — 15.30: Az Ifjúsági Rá­dió önképzőkörének műsora. — 16.15: Népdalcsokor. —­ 16.35: Észt­országi utazás. — 16.45: Nyíri Pál énekel. — 17.00: Hírek. — 17.15: Szív küldi... — 17.50: Gyári sziréna. — 18.10: Bach: E-dur partita. — 18.30: A merengőhöz. Vörösmarty Mihály költeménye. — 18.35: A Pjatnyickij­­együttes és a Mo­iszejev-együttes zenekarának műsorából. — 19.05: A Szabó-család. — 19.35: Filmzene. — 19.50: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Budapesti Zenei Hetek 1960. A szünetben: kb. 21.20: Gyer­meknevelés. Kb. 21.35: A hangver­­senyközvetítés folytatása. Kb. 22.20: Hírek. Kb. 22.35: Mai szem­mel ... Kb. 22.45: Zsoldfényszere­­nád. — 23.40: Részlet Szuchony: örvény c. operájából. — 24.00: Hí­rek. —­0.10: Népi zenekar. PETŐFI: 15.00: Fodor Lajos kamarakóru­­sa énekel. — 15.20: A Lipcsei Rádió Esztrádzenekara játszik. — 15.35: Szű­cs Lóránd zongorázik. — 16.00: Zenés ajándékműsor az Óbudai Hajógyár dolgozóinak. — 16.50: Idő­szerű nemzetközi kérdések. — 17.00: Emlékezetes hangversenyek. — 17.50: Tánczene. — 18.30: Rádió szabadegyetem. — 19.00: Hírek. — 19.05: Sosztakovics: I. szimfónia. — 19.35: Titkos parancs. Elbeszélés. — 19.50: Operettdalok. — 20.10: Népi muzsika. — 20.40: Falurádió. —­ 21.00: Hírek. — 21.05: A Melachri­­no-zenekar játszik. —­ 21.45: Szuhay Havas Ervin írása. — 22.00: Tánc­zene. — 22.35: Szólóművek. — 23.00: Hírek. OKTÓBER 5. SZERDA KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — 8 10: Könnyű zene. — 9.00: Rádió szabadegyetem. — 9.30: Szénffy Gusztáv és Rácz Zsiga nótáiból. — 10.00: Hírek. — 10.10: Úttörő-híradó. — 10.30: Fúvószene. — 11.00: Pillan­tás a nagyvilágba. — 11.15: Táncze­­ne. — 11.25: A Szabó-család. — 12.00: Hírek. — 12.10: Operarészle­­tek. — 12.50: Sárkányfog. Passuth László regényét ismerteti Horváth Zsigmond. — 13.10: Katonadalok, bordalok, csárdások. — 13.45: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 14.09: Indián szvit. — 14.35: Hangverseny. — 15.00: Hírek. — 15.10: Gyermek­rádió. — 15.40: Ifjúsági Rádió. — PETŐFI: 5.00—8.00: Zene. — 14.15: Orosz nyelvlecke az általános iskolások­nak. — 14.35: Magyar nóták. — 15.00: Zenekari muzsika. — 16.00: Farkasok. Történelmi rádiójáték. — 17.30: Operarészletek. — 18.10: Volt egyszer egy háború. Részlet John Steinbeck regényéből* SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operah­áz: Hunyadi László (Kér­­ner-bérlet, 1. előadás, 7). — Ope­raház Erkel Színháza: Don Juan (7. bérlet, 1. előadás, 7). — Nemze­ti Színház: Szentivánéji álom (7).­­ — Katona József Színház: Lyuk az életrajzon (7). — Madách Színház: Különleges világnap (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: A fák állva halnak meg (7). — Vígszín­ház: Aki szelet vet (K-bérlet, 1. előadás, 7). — Jókai Színház: Ke­vés a férfi (7). — József Attila Színház: Bekopog a szerelem (7). — Fővárosi Operettszínház: Három tavasz (7). — Vidám Színpad: Mi a panasza (fél 8). — Kis Színpad: Álomlovag (7). — Állami Bábszín­ház: Ludas Matyi (de. 10), Ezüst­furulya (3). — Zeneakadémia: A Magyar Rádió Szimfonikus Zene­kara (,,Vendégművészek”-sorozat, 2. előadás, fél 8). — Budapest Va­rieté: Tavasszal kell a szerelem (7). — Kamara Varieté: Ki a lu­das? (6 és fél 9). — Fővárosi Nagy­cirkusz: A Kínai Cirkusz vendég­játéka (8). Lépést ta­utu­nk a férfidivattal! ZAKÓ zakó, drapp, barna és ké­kesszürke színben 440.— Ft SCOTT tiszta gyapjú zakó 680.— Ft PLUTO mogyorószínü tiszta gyap­júöltöny 1450.— Ft /ESTER éltartó nadrág 350— Ft nagy választékban: ROMEO öltönyszaküzlet. V., Múzeum körút 1/B

Next