Esti Hírlap, 1966. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1966-07-11 / 162. szám
• Szombat este új sorozat kezdődött a Televízióban. Új hőst kaptak a nézők, új ideált, akiért izgulni, lelkesedni és rajongani lehet. Robin Hood, Teli Vilmos, Jean Valjean és a Tenkes kapitánya után Monte Christo grófja hódít a képernyőről. Kicsit kíváncsian vártuk az angol filmsorozat első darabját: annyiszor találkoztunk már filmvásznon a kérlelhetetlen bosszúállóval, hogy el sem tudtuk képzelni, mi újat lehet erről a titokzatos grófról elmondani... Nos, ami a főszereplő megválasztását illeti , valóban újszerű a megoldás. Alan Badel egyáltalán nem hasonlít az antik istenekre emlékeztető Monte Christókra, akikhez eddig szerencsénk volt. Nem szépfiú, és nem atlétatermet, egyszerűen csak ember. Sokan valószínűleg becsapva érezték magukat, amikor megjelent a képernyőn, de annyi bizonyos: sokkal könnyebb elhinni neki, hogy ő Edmond Dantes, az ártatlanul pusztulásra ítélt hajós, mint villogó fogú elődeinek. • Hazánkban is véget ért már a tv hőskora, amikor a ,,mindenevő” néző még egyforma várakozással nézte végig a tudományos előadást és az esti mesét; ma már a legtöbb néző ízlése és hangulata szerint válogat, örvendetes eredmény ez, néha mégis sajnálkozunk felette. Vasárnap délelőtt például, minden bizonnyal csak a közvetlenül érdekeltek és az érdeklődök szűk köre kapcsolta be a készüléket, hogy megnézze a Vadmentés című kisfilmet, pedig ez az ügyesen szerkesztett, érdekes film, szakoktató jellege ellenére nagyobb közönséget érdemelt volna. • Vasárnap este Bálint Györgyre emlékezett a Televízió, a magyar sajtó történetének egyik legnagyobb alakjára, arra a rendhagyó irodalmárra, aki újságcikkeiben, a talán leginkább tiszavirágéletű műfajban, tudott maradandót , halhatatlant alkotni. A műsor megjelenítette interjúalanyait, képzeletbeli és valóságos vitapartnereit; a rendező tiszteletre méltó erőfeszítéssel igyekezett képekben újrafogalmazni a kitűnően összeválogatott írások lényegét. A felvonultatott eszközök között akadt néhány valóban szerencsés, szuggesztív erejű is, mégis úgy éreztük: arról az emberről, aki egész életében a szavak erejével harcolt az igazságért, jobb lett volna egyszerűbben, puritánabbul megemlékezni, jobban bízni a szavak, a Bálint György leírta szavak erejében. • Lassacskán már a filmművészet íratlan törvényei közé tartozik, hogy a gyerek és a kutya szerepeltetése biztos siker. Le nem írt szabály, hogy igényes művész, aki önmagával szemben is igényes, nem használ ilyen olcsó eszközöket. De minden szabály alól van kivétel. A család rémei című francia filmben például nem is egy gyerek szerepel, hanem kettő, és kutya is, sőt, kiskutyák és tengerimalac — de még a legszigorúbb mércével mérve sem nevezhetjük olcsónak. Kedves kis vígjáték ez, saját műfaján belül az átlagnál jóval magasabb színvonalat képvisel, bár minden hétre jutna egy ilyen, és sose látnánk rosszabbat. Cs. 1. A TV MŰSORA HÉTFŐN: 19.00: Labdarúgó VB. A megnyitó és Anglia—Uruguay mérkőzés közvetítése Londonból. HÉTFŐI MŰSOR: Károlyi kert: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vezényel: Forrai Miklós, közrem.: A Budapesti Kórus, A-sorozat, 3. előadás, este 8. Rossz idő esetén 18-én.). — Fővárosi Művelődési Ház (XI., Fehérvári út 47.). Állami Budapest Táncegyüttes (9). Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888), július 11-én, hétfőn. A hetedhétországi olimpia megnyitója (elmondja Candy Lajos). „Troilus és Cressida“ SHAKESPEARE-BEMUTATÓ A KÖRSZÍNHÁZBAN Ha az ember beleolvas a Troilus és Cressidába, nemigen támad kedve hozzá, hogy színpadon is lássa a Priamus trójai király legkisebb fia szerelmének és csalódásának történetét. A bujkáló, hol romantikusan szárnyaló, hol meg végletesen groteszk cselekmény, igazolni látszik a tudós kritika évszázados véleményét: ennek a Shakespeare-műnek nincsen műfaja, nincs befejezése, s konfliktusai is rendhagyóak. Nem véletlen, hogy talán legkevesebbszer játszották a világon az „avoni hattyú” alkotásai közül... Ámbár azért olvasva is feltűnik: legendájuktól megfosztott hősök és legendával övezett ravaszok szerepelnek itt... Például Achilles nem hősi párviadalban győzi le Hectort, hanem lándzsásainak csapatával öleti meg. A párviadal mítosza azonban percek alatt megszületik mint ahogy Troilus is rögtön megtalálja az indokot, hogy — bár imádja Cressidát — szépen kiadja a leányt az érte jövő görögöknek ... Igen, „felnőtt” dolgok vannak ebben a műben, ha nehezen is tudjuk elképzelni színpadon... A Körszínház előadása bebizonyította, hogy az ember néha rábízhatja magát az „ámbár”-okra, még ha a tekintélyes tradícióktól támogatott szellemi restség nagy erő is. Ahogy nem olyan régen a Mózesről derült ki, hogy nem könyvdráma, most a Troilus és Cressida dokumentálta ugyanezt. Műfaja továbbra sem határozható meg pontosan, konfliktusai rendhagyóak és a drámai és groteszk elemek úgy keverednek el a darabban, mintha egy mai drámaíró műhelyéből került volna ki. Ám a Shakespeare-hez méltó mondanivaló a színpadon világosodik meg igazán. Nagyon leegyszerűsítve ez így hangzik: ne légy fellengzős, mert az élet ravasz. Légy te is ravasz, de jó ügy érdekében ... Hogy az előadás ezt szuggerálja — és még sok mindent az emberről és az emberekről — abban Shakespeare mellett része van Szabó Lőrinc túlzás nélküli, okosan modern fordításának, amely éppen azért drámatolmácsolás, mert értékei a színpadon ragyogóak igazán. És része van Kazimir Károly jól értelmező, remek tempójú és bizonyos szereposztási problémák ellenére is kiváló rendezésének. Míg a Vígszínházban nemrégiben látott Trójai nők — Sartre és Illyés Gyula átdolgozásában — az agreszszió iszonyatát tárta elénk, ez a furcsa trójai történet — Kazimir Károly és munkatársai kezében — azt mutatja meg, hogy a hősködés nem hősiesség. A két műből együtt értjük meg, mi Trója üzenete az ész és szív egységét megvalósítani kívánó mai emberhez... A színészgárdából sokan nagyon tetszettek, köztük több fiatal, még kezdő színész. (S tetszik a rendezés bátorsága, hogy ebben a vonatkozásban is perelni mer a konvenciókkal.) Bár éppen az egyik címszereplővel, a Troilust alakító Kozák Andrással kapcsolatban felemás érzésünk van. Szépen beszélő, belső — hogy úgy mondjuk, szikár — szenvedélytől áthatott trójai herceget személyesített meg. De a szánandó figurával, az önhipokrízis hősével adósunk marad. Igen kitűnő volt azonban — a figura és a vele kapcsolatos, összetett mondanivalót érdekesen tükröző — a Pandarust megformáló, fiatal Tahi-Tóth László, az Achillest játszó Bujtor István, a Diomedest elénk hozó Juhász Jácint. Az már nem meglepetés, hogy Demján Edit ötletesen formálta meg Cressidát, hogy Káló Flórián, Szirtes Ádám, Prókai István, Horkai János, különösen és főleg azonban Thersites gönceiben káromkodó és töprengő Szabó Gyula az előadás palettáját egyéni színekkel gazdagító, vérbeli színészek. Orbán Tibor, mint Patroclus, végig túlzottan egysíkú. Drahota Andrea pedig — mondjuk meg magyarul — valósággal bántó volt Cassandraként. Nem tudta megjeleníteni sem az őrület vijjogó fenségét, sem a babona kuvik-huhogását. A. G. SEGÍTSÉG AZ ÍRÓKNAK (Szűr Szabó József rajza.) Princ, a katona Ma az Árpád-hídnál új, mai témájú játékfilm forgatása kezdődik. A televízió és a MAFILM Honvédelmi Filmstúdió közös vállalkozásba kezdett. Tizenháromszor félórás adásból álló filmsorozat keretében mutatják be egy 18 éves fiú első katonaesztendejét. Kalandokban, különféle bonyodalmakban gazdag ez az egy év, már csak azért is, mert hőse nem mindennapi „egyéniség”: mielőtt bevonult katonának, a Lehel téri piac közismert figurája, „princ” volt. A produkció érdekessége, hogy a több mint 120 színész és statiszta között újra találkozunk a Tenkes kapitánya szereplőivel. Újra látjuk Zenthe kapitányt, ezúttal modern környezetben és századosi rangban. A képzeletbeli helyőrség színhelye Eger. A film egy részét itt forgatják. Tekintettel Princ, a kiskatona korábbi működési területére, forgatnak a Lehelpiac környékén is. A film alkotói is többségükben ugyanazok, akik a Tenkes kapitányát készítették: a forgatókönyvet Orsi Ferenc írta, a rendező Fejér Tamás, az operatőr Mezei István. A sorozatot előreláthatóan ősszel mutatja be a televízió. D MAGYAR LÍRA címmel a zágrábi fiatalok folyóirata, a „Bazlog” egyik legutóbbi száma verseket hoz Ady Endrétől, József Attilától, Kassák Lajostól, Weöres Sándortól, Illyés Gyulától, Radnóti Miklóstól, Benjámin Lászlótól, Váci Mihálytól és Garai Gábortól. A kis antológiát Bata Imrének a Kortársban megjelent cikke egészíti ki. Ali Baba, ne hagyj el! Szindbád, a hajós, évszázadok (ezredek?) óta járja a vizeket, zátonyra fut, megmenekül, újra vitorlát bont. Meghódította az egész kultúrvilágot, érkezését — valahányszor újra kiadják az Ezeregyéjszaka meséit — öröm és szeretet fogadja. Magyarországon — az ifjúsági változatoktól eltekintve — már régóta nem jelent meg teljes Ezeregyéjszaka-kiadás. — Még egy kis türelmet kérünk — ígéri az orientalista irodalmat gondozó Európa kiadó igazgatója —, és lesz Ezeregyéjszaka összes ... — Összes — vagy teljes? — Nehéz kérdés. Rengeteg vita folyik az arab irodalom e klasszikusa körül, melyik kiadás a hiteles, a mérvadó? Van, aki egy bagdadi válogatásra esküszik, mások egy kairói kiadásra szavaznak. Egyesek szerint például Ali Baba és a negyven rabló történetét ki kell hagyni az Ezeregyéj meséiből, mert csak néhány száz éve került a gyűjteménybe. Mások szerint akkor teljes a kiadás, ha az időközben keletkező újabb meséket is magában foglalja. Ezek a viták azonban nem változtatnak tervünkön: kiadjuk a felnőtteknek való Ezeregyéjszakáit. — Hogy állunk arab műfordítókkal ? — Magyarországon a keleti irodalom szeretete nemzeti hagyomány. Talán ezért nem panaszkodhatunk: kínaitól szamszkritig és perzsától törökig éppúgy vannak fordító nagy öregeink, mint nemzetközi tekintélyű fiatal fordítóink. Arabológusokkal jól állunk. — A kelet irodalmából melyeket szereti legjobban a magyar közönség? — A Mahábhárata, a Királyok könyve, Omár Chajam versei, valamennyi klasszikus bölcseleti mű, és természetesen az Ezeregyéjszaka meséi azok, amelyek nemcsak népszerűek, hanem szinte kötelező módon minden olvasni szerető ember könyvespolcán megtalálhatók. A magyar orientalista könyvkiadás egyébként abban különbözik a hasonló nyugat-európaitól, hogy mi nemcsak az antik klasszikusokat adjuk ki, hanem figyelemmel kísérjük a keleti népek mai irodalmát is. Elmondhatjuk, hogy nem ismerünk fehér foltot a távol-keleti népek irodalmában? — Sajnos, nem. A japán irodalommal nincs eleven kapcsolatunk. Nyolc esztendő alatt tizenegy kiadásban megjelentettünk ugyan japán műveket, de ezeket a köteteket már fordításból vettük át. Nincs módunk önálló kutatásra, kevés a japán fordítónk. Egyetlen japán lektorunk van: Hány Kyoko, se égen, se földön nincs más, akire támaszkodhatnánk. Ennek ellenére a jövő évben kiadunk egy kötetet mai japán elbeszélők műveiből. Ha Japán és Magyarország között létrejönne valamilyen kulturális megállapodás, meggyőződésem, hogy az értékes és érdekes japán irodalom sokkal közelebb kerülhetne hozzánk. — Az Európa évente hány kötetnyi keleti irodalmat gondoz? — Nagyjából 50—60 ezret. Ezek vegyesen tartalmaznak prózát, verset, népi mesét. — Mostanában milyen jelentősebb kiadásra számíthatunk? — Egy klasszikus kínai antológiára készülünk, amilyenhez fogható sehol a világon, még Kínában sem jelent meg. Az i. e. X. századtól Kuo Mo-zsóig felsorakoztatunk minden jelentősebb művet. Csongor Barnabás és Tőkei Ferenc szerkesztő mintegy 40 műfordító munkáját vette igénybe a megjelenő 29 800 verssorhoz. — Bizonyos, hogy Japánon kívül minden más keleti nép irodalmát becserkésztük már? — Tekintve, hogy nemsokára eljuttatjuk az olvasókhoz A tibeti irodalom kistükrét is — népmeséket már adtunk ki —, úgy vélem, nyugodtan mondhatom: igen! (női) Tudunk arabusul ♦ Japán hiányzik Az Európa gondjai, tervei Új operabérletek Az Operaház újabb sorozatokkal egészíti ki a jövő évadra szóló bérleteket. Azoknak a zenekedvelőknek, akik egy szerző műved iránt érdeklődnek, sorozatokat állítottak össze a művész legjellemzőbb alkotásaiból, így Verdi és Puccini műved nyolc előadást tartalmazó ciklusban kerülnek színre az Operaházban, és az Erkel Színházban. A Wagmer-rajongók hat előadásra válthatnak bérletet: négyet az Operaházban, kettőt az Erkel Színházban láthatnak. Operából és balettműsorból állították öszsze a harmadik újonnan kibocsátásra kerülő bérletet. Ez tíz előadásra szól, amelyet fele-fele arányban mutat be a két dalszínház. A bérleteket augusztus 8-tól lehet igényelni, az árusítást augusztus 22-én kezdik meg. □ LOUIS DE FUNES, a kedvelt francia komikus főszereplésével forgatják a kanadai Montreálban a népszerű „csendőr-sorozat” új filmjét: „Csendőr a kiállításon” címmel. A Saint Tropez-i csendőr és a Csendőr New Yorkban után ez már a sorozat harmadik filmje. Rendezője: Jean Girault. Július 11. — hétfő KOSSUTH. 15.00: Tánczenei koktél. — 15.40: Az utolsó tévedés. Smerev és Vosztokov kémregénye folytatásokban. XIII. rész. — 16.00: Hírek. — 16.10: Villanófényben: a gazdasági ABC. — 16.15: Harsan a kürtszó! Gyermekrádió. — 16.55: Édes anyanyelvünk. — 17.00: Könnyűzene Fényes Szabolcs műveiből. — 17.23: Világhírű előadóművészek hangversenye. — Közben 17.57: Hallgatóink figyelmébe! — 18.00: Mi történt a nagyvilágban? — 18.15: Hazánk hírei. — 18.20: A világhírű előadóművészek hangversenyének folytatása. — 19.09: Fenyő István könyvszemléje. — 19.19: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik. — 19.54: Jó eset, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. — 20.20: Közvetítés a Madách Színházból: Koldusopera. — Közben 20.05: Hirek. — 22.20: A színházi közvetítés folytatása. — 22.56: Mai szemmel... — 23.06: Könnyűzene. — Közben: 24.00: Hírek. — 0.10: A könnyűzene folytatása. — 0.25: Himnusz. PETŐFI: 15.00: Hírek. — 15.05: Magyar muzsika. — 16.00: János vitéz. Részletek Kacsóh—Heltai daljátékából. — 16.40: Schubert-kórusok. — 17.00: Hírek. — 17.05: Játék. Csák Gyula elbeszélése. Felolvassa: Avar István. — 17.21: Ötórai tea. — 18.20: Lányok, aszszonyok ... — 18.50: Indulók. — 19.00: Hírek. — 19.10: Goar Gaszpárján és Waldemar Kmentt énekel. — 19.42: Gazdaszemmel hazánk mezőgazdaságáról. — 19.57: Közvetítés a Zeneakadémiáról. — Jeanne-Marie Darré zongoraestje. — 20.50: Hétköznap. Két egyszemélyes hangjáték. — 21.20: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik, Pataki Mária énekel. — 21.40: A nyugtalan béke első éveiben. A Ruhr-konfliktus kulisszatitkai. Dr. Agárdi Ferenc írása. — 22.00: Aradszky László énekel. — 22.15: A hét zeneszerzői: Az orosz „Ötök’*. — Kárpáti János előadása. — 23.00: Hírek. — 23.15: Műsorzárás. URH: 18.30: Hírek. — 18.35: Eisemann operettjeiből. — 18.55: Láttuk, hallottuk ... — A Rádió színházfilm- és művészetkritikai rovata. — 19.15: Szabó Ferenc: Balettzene. — 19.55: Tánczene. — 20.36: Az „ötök” zenéjéből. — 22.15: Régi magyar dalok, táncok. — 22.30: Hírek. Július 12. — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.58: Hajnaltól reggelig! Zenés műsor. — Közben 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika. II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A robotember háza. Ifjúsági rádiójáték. — II. rész. — 8.39: Rajcsev: Szvit. — 8.55: Nézze meg, pénzt ad érte! — 9.00: Operarészletek. — 10.00: Hírek. — 10.10: Verbunkosok, népdalok. — 10.45: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia fúvószenekara játszik. — 11.00: Négylevelű lóhere. Szüts László vidám összeállítása. — 11.20: Kamarazene. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczenei koktél. — 12.58: A budapesti színházak műsora. — 13.00: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.15: A L’Oiseau Lyre kamarazenekar játszik, vezényel: Louis de Froment. — 14.00: Hírek. — 14.05: Nyári történt. Szabói Pál elbeszélése. Felolvassa: Szirtes Ádám. — 14.19: Macedóniai népdalok. — Ifjúsági délután. — 14.34: Egy arborétum múltja és jelene. PETŐFI: 4.26—10.58: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — Közben 6.20: Torna. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek a 240 és a 344 méteres hullámhosszon. — 10.00: Hírek. — 10.56: Útikalauz — üdülőknek. — 11.00: Balatoni időjárásjelentés magyar és idegen nyelven. — 12.00: Hírek. — 12.15: Idegen nyelvű hírek. — 13.40: Idegen nyelvű vízjelzőszolgálat. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Rimszkij-Korszakov: Szadko. Háromfelvonásos meseopera. Richter sikere FRANCIAORSZÁGBAN Szvjatoszlav Richter szovjet zongoraművész igen nagy sikerrel szerepel Franciaországban. Párizsban kezdte meg vendégszereplését, majd Tours-ban egy — erre a célra épített — „elegáns csűrben” nyújtott felejthetetlen élvezetet a francia közönségnek. Ezt követően Fontainebleau-ban hangversenyez, majd St. Trapézben, ahol szabadtéri színpadon állítják fel a világhírű művész zongoráját. Franciaországi körútját Richter Korzikában fejezi be.