Esti Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-27 / 304. szám

A TRAGIKA HALÁLA Karácsony este, betegágya mellett, még meggyújtotta az apró kis karácsonyfa gyer­­tyácskáit. Fáradt szeme gyö­nyörködött a szakszervezet­től kapott virágcsokorban. „Fellépek-e még valaha?” — kérdezte igen halkan, majd hozzátette: „Utazni szeret­nék ... Messzire..." Fájdal­mai voltak, csillapítót ka­pott, s elszunnyadt. Decem­ber 25-én 1 órakor állt be a halál. Tüdő- és mellhártya­­gyulladása volt, gonosz rá­adásként hosszú-hosszú be­tegségére. ★ „Micsoda színésznő?” — kiáltott fel Karinthy Frigyes a Csodaszarvas első próbá­ján, az egykori Renaissance Színházban, amely ma át­menetileg a Fővárosi Ope­rettszínház hajléka, a Nagy­mező utcában. Ott lépett fel először Budapesten a Ko­lozsvárról feljött Tőkés An­na. Premier után közönség és kritika egyöntetűen álla­pította meg: igazi mű­vésznővel gazdagodott a fő­város színésztársadalma. At­tól kezdve már számoltak vele a színigazgatók, de iga­zi megbecsüléshez a Nemze­ti Színházban jutott.. Több mint négy évtizedes szí­nésznői pályafutása során csodálatos alakításokkal gaz­dagította a magyar színpad­művészetet. Ő lett a nagy tragika, Jászai Mari utóda. Az ő Gertrudisa váltott ki dübörgő tapsot a nézőtérből, az ő Phaedrája ejtette ámu­latba a publikumot, Lady Macbeth-je megborzongatta hallgatóit. A színészi hang­skála minden hangján tudott beszélni. A játék minden színén tudott játszani. Hosz­­szú méltatásra lenne szük­ség, hogy csak vázlatosan adjunk képet kivételes mű­vészi tehetségéről. A techni­ka vívmányai, a hangos­film, a hanglemez, hangsza­­­lag megörökítette Tőkés An­na zseniális művészetét, de a későbbi korok számára csak töredékesen tudja visz­­szaadni, mit is jelentett ő a Nemzeti Színház és az egész magyar színjátszás számára. Temetéséről még nem tör­tént intézkedés. (K.) SZIGORÍTÁS A francia filmtudományi központ közölte, hogy a kö­vetkező, XX. nemzetközi cannes-i filmfesztivált 1967. április 27-től május 12-ig tartják meg. A fesztivál időpontjában a film- és tv-írók társasága május 1—15. között rendezi a film- és tv-forgatóköny­­vek hetét. A fesztivál részvételi sza­bályait megszigorították. Ezentúl csak olyan filmek­kel lehet benevezni, amelye­ket a fesztivál előtt legfel­jebb csak a gyártó országban mutattak be. Az eddigi szo­kásoktól eltérően nem sze­repelhetnek a fesztiválon olyan filmek, amelyek bár­milyen más fesztiválon, vagy egyéb vetítéseken már be­mutatásra kerültek. December 27. kedd KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.15: Fjodor Saljapin énekel. — 15.30: Nézze meg, pénzt ad érte! — 15.35: Könnyűzene. — 16.24: Rádióis­kola. — 16.57: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Mozart: C-moll zongora­­verseny. — 17.45: Hazajöttek az ünnepekre. — 18.00: Könnyűze­nei híradó. — 18.40: Nótacsokor. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: A Szabó család. — 20.00: Palló Imre énekel. — 20.30: A szek­rény, amely antik volt... Ba­lázs Sándor vidám műsora. — 21.00: Egy óra a zongora mel­lett. — 22.00: Hírek. Sporthírek. Időjárásjelentés. — 22.25: Vincze Ottó és Tamássy Zdenkó zenei játékaiból. — 23.14: Korunk köl­tészete: Fiatal német költők versei. — 23.29: Századunk zené­jéből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Verbunkosok. PETŐFI: 15.00: Tánczene. — 15.43: Kol­­tay Valéria operettdalokat éne­kel. — 16.00: Hírek. — 16.05: Ar­turo Toscanini vezényel. — 16.29: Az öregember és a tél. Bertha Bulcsú novellája. — 16.34: Disznótor Kalocsa környé­kén. — 16.57: Pablo Casals gor­­donkázik. — 17.15: Interjú Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Garai Gáborral. — 17.23: Délutá­ni frissítő. — 18.00: Hírek. — 18.10: A Debreceni II. Kórusfesz­tivál felvételeiből. — 18.35: Rá­dió-szabadegyetem. — 19.00: Né­pi zene. — 19.15: Hangverseny a stúdióban. — 19.50: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. II. kiadás. — 20.30: Vonószene­­kari muzsika. —■ 21.00: A jósnő, a rekord meg a távirat. Karel Capek humoreszkjei. — 21.31: Tánczene. — 22.20: Gondolatok filmekről. — 22.35: Az eladott menyasszony. — 23.00: Hírek. —? URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Hangle­­mezparádé. — 19.00: Casals: A jászol­ó oratórium. —­ Közben: 19.56: Az ecuadori part. — 21.08: Két vonósnégyes. — 22.00: Ara­bella. Részletek Richard Strauss operájából. — 22.35: Jazz. — 23.00: Hírek. December 28. — szerda KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—­7.58: Zenés műsor. — Közben: 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.50: Falurádió. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Kró­nika. II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. —8.05: Műsorismertetés. — 8.20: Pi­nocchio. Mesejáték. I. rész. — 9.13: Emil Horovec énekel. — 9.34: Rádió Szabadegyetem. — 10.00: Hírek. — 10.10: Népi zene. — 10.50: Orvosi tanácsok. — 10.55: Ruszalka. — 11.30: A Sza­bó család. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Zenekari muzsika. — 13.45: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. Monte Christo gróf­ja. HI. rész. — 14.57: Hangle­mez M. K. PETŐFI: 4.26—7.58: Azonos a Kossuth­­rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 7.58: Műsorzárás. — 10.00: Bach: Kávékantáta. —­ 10.50: A Soroksári Művelődési Ház fúvószenekara játszik. — U.C0: Nőkről — nőknek. — 11.30: Hans Hotter énekel. — 12.45: Gazdaszemmel a nagyvilág me­zőgazdaságáról. — 13.00: Ritmi­­kus percek. — 13.47: Vízállásje­lentés. — Kettőtől hatig . . . Ze­nés délután. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárásjelentés. — 14.08: Szórakoztató zene nyugdíjasok­nak. — 14.45: Orvosi tanácsok. — 14.50: Mozart-basszusáriák. József Attila a Bristol-hallban Közömbös búcsú a Duna Szállótól Még néhányat alszanak benne a külföldi vendégek, még tánccal, pezsgővel bú­csúznak bárjában az óévtől, mely egyben utolsó éve is. Az egykori Bristol, ma Duna Szálló, eltűnik, helyén és a szomszédos telkeken felépül a Duna-parti monstre hotel. Senki nem szomorkodik, az épület sem értékes, magya­rán: nem kár érte. Búcsúzás­­ként azért megérdemel né­hány szót, hiszen egy s más esemény mégis fűződik falai­hoz. Báró palotája Valamikor a Lévai bárók tulajdona volt a telek s a rajta álló rozzant palota. A századfordulón azt lebontot­ták s felépítették ott a Bris­tol hotelt. Az Apácai Csere János utcának akkor még Mária Valéria utca volt a neve. A szállodának 102 szo­bája volt. Később felépült mellette a Carlton Szálló (el­pusztult Budapest ostroma idején), mellyel egy „üzlet­nek” számított. Főként kül­földi vendégek látogatták. Valahogy mégsem sikerült előkelőnek lennie a későbbi Duna-palota, Hungária, vagy a korabeli Angol királynő és Vadászkürt közelében. Irodalom és dobszó Valami a két világháború között mégis kiemelte a többiek sorából. Míg az ét­teremben játszott a banda, a félemeleti bárban a füttyös dizőz énekelt s különböző jazz-zongoristák váltogatták egymást (a felszabadulás után is játszott még a nép­szerű „kis Fröhlich”), addig a Bristol-hallban a korabeli magyar irodalom hallatta szavát. A bárban csendes slágert játszottak úgy, hogy a dob is halkan pergett, pin­cér nem szolgált fel. Sólyom Janka nem volt hajlandó „eszcájg”-kísérettel előadni sanzonjait. A pódium előtti asztalok mellett helyet fogla­ló közönség körében minden­napra jutott egy-egy költő, aki eljött meghallgatni meg­zenésített versét. Heltai Jenő és családja, Kosztolányi De­zső és Harmos Ilona, Karin­thy Frigyes és hitvese, baráti társaságban Szép Ernő, Som­lyó Zoltán tapsoltak Sólyom Jankának, amiért népszerű­sítette őket a Bristol-hall­­ban. Hallgatta a dalokat Ba­bits Mihály, nemegyszer Szabó Lőrinc s Vár­nai Zseni, férjével, Pe­­terdi Andor költővel. A zongoránál Sólyom hűséges zeneszerzője és zongorakísé­rője ült: Buday Dénes. Időn­ként a „Szép szó” című fo­lyóirat fiataljai felbukkantak meghallgatni Ady—Petőfi— Juhász Gyula és a fiatalabb nemzedék verscsokrának tol­mácsolását. Radnóti Miklóst is látta néhányszor az elő­adóművésznő, aki most fel­eleveníti egyik emlékét: Ne merje még egyszer... „József Attila megzenésí­tett verseivel is nagy sike­rem volt a Bristol-hallban rendezett estéimen, éveken keresztül, nap mint nap. Ma­ga a költő nem ült be soha a közönség közé. Feljött az öltözőbe és ott gratulált. „Tiszta szívvel" című ver­sének első előadását a bejá­rati függöny mögül hallgat­ta végig s később nagyon megköszönte. A rendőrség akkoriban figyelte progra­momat, itt-ott belekötöttek, még Adytól is megpróbáltak eltanácsolni, de miatta külö­nösebb összeütközésem nem volt. Ám a „Tiszta szívvel” eléneklése után berontott egy rendőrtanácsos: „Kérem ezt a verset letiltom!" Még az­nap este idézést kaptam, hogy másnap reggel jelen­jek meg a főkapitányságon. Reggel nyolctól délután né­gyig várakoztatott s csak az­után hallgatott ki. Rámripa­­kodott: „Hogy meri énekel­ni, hogy nincs se istene, se hazája, még be is tör, ha kell, meg embert is öl... Ha újra meghallom műsorában ezt a verset, viselje következmé­nyeit.” Aznap este megint el­énekeltem ... Az illetővel a felszabadulás után még ta­lálkoztam az utcán. Elfordí­totta a fejét...” Tizenkét évig a költőké volt a Bristol—Duna Szálló hallja... Kristóf Károly □ NÉGYSZÁZHARMINC­HAT OLDALAS, vaskos kö­tet, amelyet szerényen „Könyvtári füzetek 2”-nek jelez a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtár. A könyv Borsod megye fejlődését mu­tatja be 1945-től 1964-ig a megyei lapok tükrében. Klü­ger Lászlóné munkája rend­kívül gondos bibliográfia. □ A KÜLFÖLDÖN bemu­tatott magyar filmek közül a legtöbb nézőt és pénzt A kőszívű ember fiai hozta. A második és harmadik helyen a Szegénylegények és a Húsz óra áll. □ KÜLÖNLEGES ZENEI VERSENY lesz a jövő már­­­­ciusban Tokióban; minden résztvevő Puccini Pillangó­­kisasszonyának címszerepét énekli, a győztes a legjobb Butterfly lesz. □ NÉGY ÉV UTÁN ismét filmez Spencer Tracy. A he­tedik kereszt koncentrációs táborból szökött foglyának, Az öreg halász és a tenger öregemberének alakítója hatvanhat éves korában egy vígjátékban vállalt szerepet. □ AZ INOSZTRANNAJA LITERATUR­A, Ionesco és Kafka írásai után, egyik leg­utóbbi számában Sámuel Beckett „Godot-ra várva” című, nálunk is bemutatott színművét közölte orosz for­dításban*.'. Burt Lancaster és Claudia Cardinale egy vadnyugati filmben szerepelnek együtt, amelynek most folyik a forga­tása. Képünkön: jelenet a filmből.(MTI Külföldi Képszolgálat) SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Színház: A csörgősipka (7). — Madách Színház: Egy szerelem három éjszakája (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Amíg összeszoknak (7). — Vígszínház: Az ördög ügyvédje (B-bérlet, 3. előadás, 7). — Ódry Színpad: Egy éjszaka Kansasban (Ódry- K-bérlet, 3. előadás, fél 8). — József Attila Színház: A kaktusz virága (7). — Thália Színház: Fiorenza, Mario és a varázsló (7) és Godotra várva (stúdió­­előadás, 8). — Fővárosi Operett­­színház: My fair Lady (7). — Irodalmi Színpad: Angyalok vagyunk? (Zalka Máté bérlet, 1. előadás, 7). — Egyetemi Színpad: Mensáros László előadóestje (7). • A kétnapos karácsonyi ünnepen a Tv valóságos mű­­sorkavalkáddal kedveske­dett nézőinek. Új, nagy ér­deklődéssel várt produkciói mellett ismét bemutatta a Hét tenger ördöge című fil­met, a Nem vagyunk angya­lok című tv-játékot, sőt, a magyar—brazil labdarúgó­mérkőzést is. Így aztán min­denki válogathatott kedvé­re. Minden korosztály, min­denféle érdeklődési kör ki­elégíthette igényeit; csalódás csak azt érte, aki egész nap a készülék mellett ült, és még beiglivel sem lehetett elcsalogatni onnan. De­­ úgy kell neki... ★ • Princ, a hatnia a kará­csony tiszteletére sem ja­vult meg. Az ötödik részben sem tartotta be a honvéd­egyének kötelmeit, és kü­lönféle bonyodalmakba ke­veredett­­, de sokkal érdek­telenebb, ízetlenebb bonyo­dalmakba, mint eddig bár­mikor. Erre a folytatásra alig futotta az ötletekből: a humor egyetlen forrása az a két alma, amelyeket a női ruhába öltözött Princ a blú­zába dugdos. A negyedik rész igazi drámai feszültsé­ge után kiábrándító ez az öt­letszegénység; reméljük, a folytatás nem erre a fél órá­ra fog hasonlítani.­­ • A kétnapos m­isorkavalkád legkellemesebb meglepetése és egyben legjobb darabja a Ka­rinthy Frigyes novellájából szü­letett vidám kisopera-film, Az asszony és az igazság volt. Kris­tóf Károly szellemes szövege, versei, Hidas Frigyes legkülön­félébb zenei motívumokat per­­szifláló, vérbő, zenei humorral megkomponált muzsikája, és nem utolsósorban a kitűnő szí­nész és énekesi gárda minden dicséretet megérdemel. Sokat be­széltek az opera műfaji válságá­ról a technikai civilizáció száza­dában. Ez a bemutató, ugyan­úgy, mint a közelmúltban vetí­tett A csengő, azt bizonyítja, hogy éppen a technika, a televí­zió ad lehetőséget a műfaj újjá­születésére.­­ • A szélhámosok, a nagy­vonalú, elegáns, szellemes bűnözők mindig hálás témát szolgáltatnak. Strasznov Ig­nác pedig egyike volt a leg­ügyesebb szélhámosoknak. Így hát azt hihetnénk, hogy a róla készült tv-játék egy­értelmű, osztatlan siker­e pedig nem, illetve csak rész­ben az. Strasznov ötleteiből akár háromórás műsorra is telnék, a forgatókönyv azon­ban csak annyit dolgozott fel, amennyi egy órára lenne elegendő — és ezt nyújtotta el, húzta szét két teljes órá­ra ... Így aztán a rendezés sem diktálhatta azt a fer­geteges tempót, amit a téma megkívánna, különböző ke­­retjáték-fogásokkal, betét­számokkal lassítja, sőt, néha meg is állítja a cselekményt. A még ezek után is fennma­radó időt a kitűnő színészek­nek kell kitölteniük, akik meg is tesznek minden tő­lük telhetőt; néha már az öncélúság határáig karikí­­rozzák szerepeiket.­­ • Bóka László írásának, a Diniz királynő és Lancelot lovagnak televíziós változa­ta valóban irodalmi minia­tűr, játékideje mindössze tíz perc. De ahogy a festészetben is többet adhat egy kicsiny miniatúra sok hatalmas tab­lónál, úgy ez a tíz perc is képes megidézni a művészet, az igazi költészet varázsát. Esztergályos Károly rendezé­se képi eszközökkel idézi az írás okos iróniáját, mélysé­ges ember szer­etetét, csaknem hiánytalanul; a főszereplő Pap Éva pedig a hangulato­kat, érzelmi állapotokat megfogalmazó alakításával, őszinte lírájával teszi emlé­kezetessé az egyetemista lány figuráját. ★ • Karácsony második napján második számával jelentkezett a Világirodalmi Magazin. A kitű­nő kezdeményezés, a modern irodalom képernyőre idézése ez esetben már megvalósítás szem­pontjából is csaknem hiánytala­nul kielégíti igényeinket. Sí­pos Tamás és Szántó Erika, an­nak ellenére, hogy az alkalom, az ünnep bizonyos fokig meg­kötötte a kezüket, rendkívül változatos, sokrétű, érdekes mű­sort állítottak össze. A rende­zés, bár néhol még kísértenek az első szám modorosságai, rend­kívül hajlékonyan követte az Irodalmi anyagot, és megtalálta a különféle művek idézésére legalkalmasabb eszközöket. Az olyan szerencsésen megoldott feladatok mellett, mint amilyen Dusán Kusel novellájának kitű­nő átfogalmazása, vagy Saroyan Gastonja, a lebegően könnyed Moravia-feldolgozás, a Kibékü­lés, eltörpülnek az Útközben cí­mű írás képi bizonytalanságai, vagy Az ugató nő és az automa­ta erőszakoltan stilizált modo­rosságai. A műsor, Horváth Ti­bor rendezésében nehéz felada­tot oldott meg, sikeresen, igé­nyesen, színvonalasan, elgondol­­koztatóan szórakoztatott. Csík István Költészet, muzsika, tudo­mány, könnyűzene, humor és mese — az ünnepek rádió­műsora mindebből műfajilag és hangulatilag valóságos ar­zenált állított össze a hall­gatók számára. Olyannyira, hogy néha szinte zavarba jöhettünk, mit válasszunk, mit hallgassunk? Nagy művek és nagy mű­vészek felsorakoztatásán kí­vül újdonságokban sem volt hiány; a Rádiószínház Japán miniatűrök bemutatója, vagy Gluck Iphigenia Taurisban című operájának adása, a gyerekek számára készült Monte Cristo, a Moldova György szatíráiból készült kompozíció — és szinte mű­sorról műsorra sorolhat­nánk, hogyan tűzdelte meg jó meglepetésekkel a rádió a három ünnepnapot. A több napos pihenőnapokon gyak­ran kísértő csak szórakoztat­ni akarás helyett ezúttal az az igényes koncepció irányí­totta a szerkesztőket, hogy a langyos és zsongító atmosz­féra kiszorításával, szinte reggeltől estig figyelemre ér­demes, színvonalas szórako­zást nyújtsanak. Visszagon­dolva, az év közben adásra kerülő hétvégi műsorokra, óhatatlanul az a gondola­tunk támad, vajon nem leh­h­etne-e gyakrabban ugyan­ilyen erőbedobással össze­állítani a pihenőnapok rá­dióműsorait. Vitathatatlan, hogy az el­múlt három nap a zenei pro­dukciók parádéja volt első­sorban. Mégis, ha egyáltalán válogatni lehet a prózai mű­sorok értékrendjében, Móra Kincskereső kisködmönének rádióváltozatát és a Párbe­széd az éterben című műsort szeretnénk kiemelni. A Kincskereső kisködmön leg­nagyobb erénye az az önfe­gyelem, amellyel a drama­turgia a mórai érzelmességet adagolta. A színészi játékért köszönet illeti Tolnay Klári, akiből annyi egyszerű, meg­kapó embermeleg áradt, hogy az illúziókeltésen túl külön figurát teremtett. A Párbeszéd az éterben a magyar rádiózás nemzetközi kapcsolatainak újabb állo­másaként jelentkezett. A ze­nével, irodalommal és etni­kai érdekességekkel vegyes adás a magyar rádió és a francia rádió közös műsora volt. A Budapest és Páriz hullámhosszán egy időben elhangzó sanzonok, riportok külön érdekessége, hogy a prózai részek két nyelven szólaltak meg. Két nemzet kultúrájának a találkozása az éterben önmagában is él­mény, amelyhez a tartalom­tól függetlenül az is hozzá­járult, hogy technikai bra­vúrok élvezői is lehettünk (nók­) KÖNYVú Ú­JDONSÁGOK Vasvári István költeményei A lélek naplójából címmel jelen­tek meg. Illés Endre kétkötetes műve Száz történet címmel je­lent meg, Száva István új regé­nye Transalpin express címmel jelent meg. Kiadásra került Cse­res Tibor Hideg napok című nagysikerű regényének harma­dik kiadása. A kötet magában­­foglalja a mű Színdarab változa­tát is.

Next