Esti Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

„ Az új krimi nézése köz­ben az az érzésem támadt, hogy a KÖZÉRT-ben vagyok. Lehet egy szenátorral több? — kérdezi a bájos eladó — az adott esetben bemondó —, és meg sem várva a választ, máris csomagolja a legújabb honatyát. Az első szenátorral a magyar filmgyártás aján­dékozott meg — mind ez ideig ez volt a legjobb — aztán jött az Angyal, és most ez a liverporti gyilkosság is egy szenátori család tagjai körül bonyolódik. Rövid fej­számolás után arra a meg­döbbentő eredményre jutot­tam, hogy ha ilyen — heti egy szenátorod — sebességgel halad a műsor, alig két év alatt kimerül az egész ame­rikai törvényhozás. De ha eltekintünk a honatyáktól (akiknek ily gyakori szerep­léséről a Gyilkosság River­­portban című sorozat készí­tői egyébként nem tehetnek), akkor sem lehetünk túlzottan elégedettek: ez a krimi za­varos. Az első rész nézése közben annyi nevet hallot­tunk, hogy helyenként már úgy tűnt, mintha a szerzők a telefonkönyvet dramatizálták volna; aztán, amikor nagy­­nehezen megtudtuk, ki kicso­da, minden összebonyolódott Az igazi krimihez hozzátar­tozik, hogy a cselekmény mozgatórugói bizonyos fokig homályban maradnak — no de ennyire...?­­ A televízió technikai csodája akkor ejt igazán ámulatba, amikor egy ese­ményt közvetlenül, azonos időben varázsol a szoba sar­kába. Szerdán délután pél­dául több százezer férőhel­-­lyel bővült a Parlament kar­zata, a képernyő előtt ülve részt vehettünk az ország­­gyűlés tanácskozásán. Az egész ország jelen lehetett az ülésteremben, első kézből hallhatta a problémákat, fi­gyelhette a szónokokat — ez a televízió legcsodálatosabb tulajdonsága...­­ A Tizenkét széle egyre népszerűbbé váló műsorát néhány levél vezette be; a vetélkedő sikeréről tanúsko­dó levelek. Hiába, a verseny, a küzdelem akkor is izgal­mas, ha nem a sportpályán, hanem a Televízió stúdiójá­ban folyik; oly sok vetélkedő után újra, vagy még mindig hódít ez a televíziós forma. És ez valóban verseny, még akkor is, ha a kérdésekkel egyetlen versenyző viasko­dik, itt nem csak nyerni le­het — veszíteni is ... Cs. I. Július 14. — péntek KOSSUTH 13.00: Hírek. — 13.15: Üzenetek. — 13.53: Válaszolunk hallgatóink­nak! — 16.09: Az Olasz Rádió fel­vételeiből. — 16.48: Kovács István táncdalaiból. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Operarészletek. — 17.45: Tanácsok fóruma. — 18.00: Új Zenei Újság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.35: Népi zene. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Pódium 67. A rejtvény. — Közben: 21.04: Hírek. — 22.00: Hírek. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Vladimir Horovitz zongo­rázik. — 22.57: Népi zene. — 23.30: Pelléas és Melisande. Rész­letek Debussy operájából. — Közben: 24.00: Hírei­. PETŐFI 15.00: Hírek. — 15.13: Munkaidő — próbaidő. — 15.25: Népszerű zenekari muzsika. — 15.46: Sárdy János énekel. — 16.00: Hírek. — 16.03: A Kuba-zenekar játszik. — 16.23: Mai költők. — 16.33: Angol és skót népdalok. — 16.50: Ma­gánvélemény — közügyekben. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hí­rek. — 18.03: Zágráb — női szem­mel. — 19.00: Svéd népdalok. — 19.08: A Moszkvai Filharmonikus zenekar hangversenye, vezényel: David Ojsztrah. — Közben: 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 21.21: Láttuk, hal­lottuk. — 21.44: A Soproni Tendl család muzsikál. — 22.02: Wolf­gang Windgassen énekel. — 22.20: A históriák forrásánál. — 22.35: A nászéjszaka. Részletek Messa­ger operettjéből. — 23.00: Hírek. U­R­H: 18.00: Hírek. — 18.05: Tánc­zenei koktél. — 18.50: URH zenei kalauz. — 19.29: Puccini: Manon Lescaut. Négyfelvonásos opera. — Közben: 20.50: Szuperkemény anyagok. — 21.05: Az opera folyt. — 21.50: A Pozsonyi Rádió szim­fonikus zenekara játszik. — 23.00: Hírek. Július 15. — szombat KOSSUTH 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reg­geli zenés műsor. — Közben: 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb.: 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika II. — Kb.: 7.30: Új könyvek. — Kb.: 7.40: A budapesti mozik műsora. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Joan Sutherland és Giusep­pe di Stefano énekel. — 9.20: Dr. Török István a radioaktív­ izotó­pokról. — 9.23: Népi zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: A Moszk­vai Filharmonikus zenekar hang­versenye. — Közben: 10.56: Áp­­rily Lajos verseiből. — 11.03: A hangverseny folytatása. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.00: Hírek. — 12.13: Szórakoztató zene nyugdíjasoknak. — 12.55: A bu­dapesti színházak műsora. — 12.57: Elment világgá. Végh An­tal elbeszélése. — 13.17: Kamara­zene. — 13.38: Néhány perc tu­domány. — 13.43: Hirdetőoszlop. — 13.58: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 14.13: Három részlet Wagner Siegfried című zenedrámájából. PETŐFI 4.26—7.57: Azonos a Kossuth­­rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — Közben: 10.00: Hírek. — 11.00: Balatoni időjárásjelentés. — 11.30: Útika­lauz üdülőknek. — 12.00: Hírek. — 12.15: Hírek idegen nyelven. — 12.30: Beethoven: II. szimfó­nia. — 13.05: Részletek Lehár „Paganini” és ,,A mosoly orszá­ga” c. operettjéből. — 13.42: Dr. Török István a radioaktív­ izotó­pokról. — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárás­jelentés. — 14.08: Könnyűzene. — 14.34: Gyermekopera: A telhetet­len gömböc. Teljes illúzió kell Se fa, se árnyék • Tonio: Aldo Protti Először jár Budapesten. Kissé tömzsi, mozgékony, jó­­kedélyű, dinamizmusa igazi olaszos temperamentumot éreztest A világ egyik legna­gyobb baritonistája, Callas­­sal készített lemezfelvételeit a magyar közönség is ismeri. Vasárnap este a Margitszi­geti Szabadtéri Színpad kö­zönsége elé lép a Bajazzók Torná­jaként Aldo Prottit először eddigi pályafutásáról kérdem. — Sokat énekeltem Ná­polyban, Fi­renzében, a mi­lánói Scalában, a jövő hó­napban Budapestre érkező Bolognai Operában, de a­­leg­többet a bécsi Statsoperben. — A magyar közönségnek milyen előzetes hírét hallot­ta? — Az előzetes híresztelé­sekre nem szoktam adni, csak a saját tapasztalataim­ra. Budapestre optimistán jöttem, hiszen olyan közön­ség, mely az általam is tisz­telt magyar zenekultúrán ne­velődött, csak jó lehet. S ha itt szeretik az énekelve elő­adott melodrámát, szeretik a verista operát, akkor sikerre visszük a Bajazzókat — Kedvenc szerepe? — A legjobban a Rigolettót szeretem, s a legtöbbet a Ba­jazzók Toniójára szoktam készülni. Ez utóbbit egyéb­ként nemcsak az aktualitás kedvéért mondom. Tonio ösztönösen rossz, egy tömb­ből faragottan, akár egy szobor. Mégis mindig egy ki­csit másképpen csinálom To­­niót, kicsit másfajta szobrot formálok belőle. — Világszerte vitatkoznak azon, hogy az operaénekes­nél milyen jelentősége van a színészi játéknak ... — Ez a vita engem mindig bosszantott Egy operaelő­adásnak teljes illúziót kell kelteni. S ehhez ugyanúgy­ szükséges az élményt adó éneklés és zene, mint az ér­zelmeket indulatokat gon­dolatokat közvetítő színészi játék. Mit szólnának ah­hoz például, ha én vasárnap este a Margitszigeten nem játszanám el, hogy olyankor is Tonio rosszasága váltja ki szerep­lő társai indulatait, amikor éppen nem ő énekel? A teljes illúzióhoz tartozik még az operák díszlete is. Hiába énekeltük például a Trubadúrban, hogy a fák ár­nyékában bújjatok el, ami-­­­kor a modern, jelzett díszle­tekben se fa, se árnyék. Nem vagyok konzervatív, szere­tem például a világszerte hó­dító, új hangképzési meto­dikát, de még a díszletnek és a jelmeznek is szolgálnia kell a jó operaelőadáshoz szüksé­ges teljes illúziót . Végül kérnék egy ere­deti Protti-storyt. — Vidám, vagy különö­sebben érdekes storyra ne számítson, legnagyobb élmé­nyemet viszont elmondom. 1951-ben énekeltem először a milánói Scalában, méghozzá Callas partnereként. Sokan azt mondják, hogy a Scala jó ugródeszka a világba. Sze­rintem a Scalához elérkezni, az a nagy dolog. Callas már sztár volt akkor, az Aidát énekeltük, és az ő nagyszerű egyénisége, önzet­len , segítőkészsége — ami szirtje­' egyedülálló a pályán — sokat adott az én sikerem­hez is". .Azóta már csak éne­kelnem­ kellett ... (szálkái) Aldo Protti civilben KÖRSZÍNHÁZ (A BNV LENGYEL PAVILONJÁBAN) Telefon: 228­ 081 PETŐFI SÁNDOR: Tigris és hiéna BEMUTATÓ: JÚLIUS 14-ÉN ESTE 8 ÓRAKOR RENDEZTE: KAZIMIR KÁROLY Kossuth-díjas Világ Corvinái Szépül az irodalom köntö­se. A Helikon műhely évek óta munkálkodik szellemi ér­tékeink méltó felöltözteté­sén. — Jó, ha finom a papír és pazar a kötés — mondják a Helikon munkatársai —, a könyvművészet alapanyaga mégis a betű. Ebben a szel­lemben készülnek kiadvá­nyaink, ezt a meggyőződést illusztrálja kiadónk új kez­deményezése is: a magyar könyvnyomtatás ötszázadik évfordulójára készülő Tipog­ráfiai sorozat. Ez a doku­mentumgyűjtemény a hazai könyvművészet félezer esz­tendejét ismerteti. Elsőként Kner Imrének, nyomdamű­vészetünk nagyjának levele­zése jelenik meg a sorozat­ban. A becses régiségek bará­tait örvendezteti meg a ké­szülő Világ Corvinái című kötet. Mátyás király ■­ híres könyvtárának a világ min­den táján szétszórt darabjai­ból mutat be egy-egy oldalt Casanova-múzeum A csehszlovákiai Casano­­va-múzeumot kibővítik. A híres kalandor és tehetséges író 13 évet töltött a dobkovi kastélyban, ahol 1798-ban meghalt A szájhagyomány szerint a kastély kápolnájá­ban temették el. Most a ká­polnát is restaurálták, és megnyitják a látogatók előtt. SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA Körszínház: Tigris és hiéna (bemutató: 8. BNV lengyel pavi­lonjában, telefon: 229—069, pénz­tártelefon: 228—081). — Budai Parkszínpad: Maya (a Fővárosi Operettszínház vendégjátéka, es­te 8). — Kiscelli Múzeum Park­ja : Magyar Kamarazenekar (hangversenymester: Tátrai Vil­mos. Kiscelli-bérlet, 2. előadás, este 8. Rossz idő esetén: 15-én!) Több hangon énekelni egyszerre SZÉCSI MARGIT ÚJ VERSESKÖTETÉRŐL Új Heraldika címmel jelent meg Szécsi Margit új kötete, a Magvető Könyvkiadó gon­dozásában. Ebből az alkalom­ból fordultunk néhány kér­déssel a költőnőhöz. — Nehéz magamról beszél­ni — mondja Szécsi Margit — A lírai költő mindig vall, és verseimben szinte már mindent elmondtam magam­ról. Származásom, mélyről jövetelem meghatározza köl­tészetem társadalmi töltését írtam politikai verset, és ma is írok. A magyar költészet­ben ez hagyomány. Nem hi­szem, hogy joga volna bárki­nek is elmarasztalni engem azért, ha valami fáj. Rosszat nem akarok — csak az újat és a jót kívánom.­­ Napjainkban sok vita folyik arról, hogy az új művészet és az új költészet nehezen érthető. — Nem hiszek abban, hogy az új művészet és az új köl­tészet érthetetlen lenne. Ma az új fölfedezések, az új technika korában az ember élete belső világa bonyolul­tabb lett, mint bármikor a történelem folyamán. Ezt a bonyolultságot kell a költő­nek nemcsak tükröznie, de tisztázni is. Ezt véghez vinni régi művészi eszközökkel nem lehet. Különben is: a régi, tündöklő költőpéldákat új törekvések nélkül leutánozni: szégyenletes. Lopott fénnyel ékeskedni: gyalázat; aki ezt teszi, azt tagadja meg, ami a költőóriásokban nagy volt: az eszmények és a nyelv új­ra teremtésének erejét. S hogy az olvasó az új művé­szetet befogadhassa, tanulnia kell, vagyis: költő és olvasó egyaránt legyen kulturált, mert egymás megértésében és felemelésében egymásra van­nak utalva.­­ Hogyan érzi a kellő vers és zene kapcsolatát? — A vers egyszerre keve­sebb és több a muzsikánál. A zene a világot, a megfogható világot és a kimondhatatlant is hangokba absztrahálja, a dolgok belső ritmusát élő, fölrepülő és lecsapó, hallha­tó szár­nyalássá varázsolja. De hogy lehet a hangszínek­nek virtuóz váltakozását sza­vakra átváltani? A magyar népdal kristálytisztaságát, a spirituálék, szambák egy­másnak felelgető többszóla­­múságát kíséreltem meg versben megszólaltatni! Bi­­­zarr gondolat: két vagy több hangon énekelni egyszerre. Reménytelen kísérlet lenne ez, ha nem volna költészet, s ha nem volna hatalmas kin­csünk: a magyar nyelv. D. Za. Marina Vlady közvetlenségével, egyéni bájával teljesen meg­hódította a moszkvai közönséget. Képünk az autogramkérők gyűrűjében ábrázolja a sztárt, a filmfesztivál szünetében. (MTI Külföldi Képszolgálat) A héten bemutatták: KÁNKÁN Némi késéssel jutott el hozzánk a szuperszélesvász­nú, 70 milliméteres filmtech­­nika, így hát még késve van­ szerencsénk a hét évvel ez­előtt készült, 70 milliméteres, Kánk­án című filmhez is. Nem, mintha bármiről tény­legesen lekéstünk volna, a Kánkánban nem csupán a 7 év alatt rárakódott por szál­long. Úgyszólván a filmgyár­tás kezdete, legalábbis a hol­lywoodi filmfutószalag meg­indítása óta ismerjük azokat a sémákat, giccses-szirupos álfordulatokat, amelyeket a film felvonultat a Corvin moziban. Mindemellett aligha kétsé­ges, hogy a Kánkán közön­ségsikerre számíthat. Nálunk még sokan szeretik a hamis romantikájú szerelmi törté­neteket, kivált, ha azokat va­lamilyen — egyébként szin­tén hamis — múlt század vé­gi pikantéria lengi körül. Nem lennénk azonban tár­gyilagosak, ha fel nem sorol­nánk a Walter hang által a lehető legszokványosabban rendezett film néhány való­di erényét is, amelyek csak­ugyan megérdemlik a közön­ségsikert. Elsősorban Shirley MacLaine-ről kell beszél­nünk, aki évtizedünk egyik legsokoldalúbb és legtüne­ményesebb filmszínésznője. Azután itt van Frank Si­natra, aki immár két és fél évtizede megérdemelten tart­ja helyét a világ slágeréne­keseinek élvonalában, s mel­lesleg vonzóan kellemes szí­nész is. Továbbá nagy öröm újra találkozni az örökifjú és örökké bájos Maurice Che­valier-val, és — ez inkább a nők öröme — Louis Jour­­dant, bár nem túl jó színész, érdemes nézni, olyan vonzó­an szép férfi. Rendkívül jó a film dzsesszbalett-betétje, amelyből a többi között ki­derül, hogy Shirley Mac­­Laine táncosnőnek is első­rangú. Utoljára, de koránt­sem utolsósorban: a néhány éve meghalt Cole Porter, a tánczene nagy klasszikusa jó néhány kiváló számával mu­­sicalesítette a Kánkán dice­­gő-döcögő cselekményecské­­jét, s Porter-muzsikát halla­ni mindig örömteli élmény. (barabás) Jean Gabin az élen A Paris Jour című lap kör­kérdést intézett 50 ezer mo­­zinézőhöz, hogy megállapít­sa, ki a legnépszerűbb film­színész Franciaországban. A közönség nagy része nem a sokat reklámozott bálvá­nyokra szavazott, hanem a nagy tehetségű, de szerény Michele Morganra. A sztár után közvetlenül Sophia Lo­ren és Jean Gabin követke­zik, a negyedik legkedvel­tebb Steve McQueen, aztán Jeanne Moreau és Jean- Paul Belmondo. Gina Lollo­­brigida lemaradt Fernandes mögött, és csak tizedik a népszerűségi listán. Claudia Cardinale helyezése még rosszabb, a babonás tizen­harmadik hely pedig Brigitte Bardotnak jutott. A színhá­zi színészek között még min­dig Jean Gabin a legnépsze­rűbb. Negyven éve a közön­ség kedvence, és a legjobbak közé sorolja a kritika is. □ BUDAY GYÖRGY ki­állítását Tolnai Gábor aka­démikus nyitja meg szombat délben a Nemzeti Galériá­ban. □ COOPER VILÁGHÍRŰ ifjúsági regényét filmesítet­­te meg a kelet-németorszá­gi DEFA vállalat. NDK-beli, jugoszláv és csehszlovák mű­vészek szerepelnek a „Nagy kígyó” című filmben. □ JEAN MARAIS leg­újabb filmje ismét kosztü­mös: A hét fickó és egy nőcs­­ke Napóleon oroszországi hadjáratai idején játszódik, rendezője: Bernard Borde­­rie. Játszik a filmben Jean Marais fia is: Serge Ayala és még egy híres fiú: Sidney Chaplin. □ A MEZÍTLÁBAS angol énekesnő: Sandie Shaw em­lékiratait írja. A könyv ősz­­szel jelenik meg. Sok emlék aligha lesz benne: a hölgy ugyanis 20 esztendős. □ AZ AMERIKA, AME­RIKA rendezője, a kétszeres Oscar-díjas Elia Kazan for­gatókönyvvé dolgozta át Aiszkhülosz Oreszteiáját, s ősszel kezdi meg a film for­gatását. A főszerepeket Lau­rence Olivier és Richard Burton játssza. □ PETER KARVAS két színművét mutatják be a moszkvai színházak az új évadban. A Majakovszkij Színház együttese az Antigo­né és a többiek c. drámát, a Sztanyiszlavszkij Színház pedig az Éjféli misét adja elő.

Next