Esti Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

N­agyvárosban kisváros A LEGTÖBB NYUGDÍJAS ÉS A LEGKEVESEBB GYERMEKES CSALÁD ♦ KÖZPONTI HELY, MEGSZOKÁS A VÁGY:A LÁGYMÁNYOS Régi térképeken még Pa­csirtamező a neve: külváros. Zsombékos rét — latinul: profim — volt ott, ahol most a Práter utca húzódik; az idő betemette Illés kútját, amelynél egykor a görögkele­ti egyház pesti hívei a pró­féta nevenapján ünnepségre gyűltek össze; nyoma sincs már a hírhedt „Rongyos lám­pás” csárdának — a mai Mú­zeum kávéház táján állt, de megvannak még a földszin­tes, ódon házacskák a Tömő utcában, a Koszorú, a Kőfa­ragó, a Nap, s a Mária ut­cában, s ez az igazi Józsefvá­ros: kisvárosi hangulat a mo­dern Budapest központjában. Hogyan élnek, s kik élnek itt? KIK AZ ŐSLAKÓK A Józsefváros fokozatos le­bontásra ítélt részét 32 ezren lakják. Közülük mintegy kétezer emberrel — 650 csa­láddal — beszélgettek a Bu­dapesti Városépítési Tervező Vállalat munkatársai. A meglátogatott családok több­nyire százévesnél régibb há­zak lakói. De nem csak a há­zak öregek itt: a családfők életkora is sokkal magasabb, mint a budapesti átlag. Itt él a legtöbb nyugdíjas, magá­nyos özvegy, s a legkevesebb gyermekes család. A józsefvárosiak — ez is csak most derült ki —, csu­pán egyharmada budapesti születésű. A generációkon át itt élő törzslakók száma alacsony — ez egyébként már egész Budapestre jellemző. Akik itt laknak, főként a há­ború előtt vándoroltak fel fa­luról, vidéki városokból. De itt megmaradtak: a családok 42 százaléka a házasságkötés óta jelenlegi lakásában él. Jellemző a kerületre ez az állandóság: a megkérdezet­tek 70 százaléka kijelentette: szereti a Józsefvárost, szíve­sen lakik benne. A kutatók szerint ennek egyik oka a vá­rosrész központi fekvése. Ra­gaszkodásra késztet a meg­szokás is. Sajátos, szinte egyedi jelenség: elsősorban a vidékről felköltözöttek elége­dettek a józsefvárosi környe­zettel, míg a régi budapestiek úgy érzik, hogy a nagyváros közepén kisvárosban élnek, költöznek, elsősorban a bel­ső kerületekből, ahol a meg­üresedő lakást viszont idő­sebb családoknak utalják ki. „Ha ezt a gyakorlatot tovább folytatjuk — állapítják meg a szociológusok —, akkor néhány év alatt olyan ab­szurd helyzet következik be, hogy a város belső kerületei­ben — VI., VII., VIIi. és IX. kerületben — alig lehet látni gyereket vagy fiatal családot, a fiatalok viszont a többnyi­re periférikusan elhelyezett lakótelepeken tömörülnek. Ennek a helyzetnek súlyos hatása lesz a közintézmény­­hálózatra — óvoda, iskola —, s ennek jelei máris kezdenek megmutatkozni. Városépítési és lakáselosztási gyakorla­tunkban ezzel a ténnyel ko­molyan számolni kell." Megfontolandó következte­tés ez! Pakots György NEM SZERETIK A MAGASAT Ha lebontják a régi háza­kat, hová költöznének legszí­vesebben? — kérdezték a ku­tatók —, az Üllői úti, vagy a lágymányosi lakótelepre? A válaszadók csaknem kivétel nélkül a Lágymányost vá­lasztották. Az új lakótelepek­től egyébként a nyugdíjasok kifejezetten idegenkednek, nem szeretik a magas háza­kat. A budapesti eredetű jó­zsefvárosiak legszívesebben kertes övezetbe költöznének, a vidékről jöttek régi beépí­tésű városrészekbe, a több­­gyermekes családok a kertes társasházakat választották. FIGYELMEZTETŐ TANULSÁG Fontos jelenségre figyel­meztetnek a tanulmány ké­szítői. Az új lakótelepekre — vonták le vizsgálataikból a következtetést — csaknem kizárólag a fiatal családok AR 612 rádióvá­ser rádiócsere meghosszabbítva Miért nem jár - mikor jár majd Megérkezett „augusztusi kérdéseink”-re a második válasz is. Az autóbuszüzem írta, s közli: miért nem jár, s mikor jár majd a Római­part alsó részén is este a 34 Y? Reggel azért tudnak csak néhány 34 Y jelzéssel buszt küldeni a parti üdülőknek, mert azt a néhány kocsit a 34-es járat parkjából köl­­csönzik, délután azonban — ha ekkor is „kölcsönbe ad­nának” a 34 Y útvonalra ko­csit —, a 34-es járat nem tudná az utazóközönséget el­szállítani. Az autóbuszüzem azonban válaszában ígéretet is tett: Jövőre az autóbuszok elosz­tásakor „ezt a kérdést fi­gyelembe vesszük és az üdü­lési idény beindulásakor a 34 Y délutáni közlekedését is biztosítjuk”. Köszönjük a választ, s fő­ként az ígéretnek örülünk. Feljegyezzük s jövő év sze-­­zonind­ulásakor számon is kérjük. Mert az ígéret szép szó, ha megtartják — úgy jó, h. gy. „Modell” az indiai lótusz A szegedi szabadtéri játékokra érkezett vendégek közül eddig mintegy ötezren keresték fel a festői szépségű egyete­mi botanikus kertet. A leghűségesebb látogatók a képzőmű­vészek és a Magyar Iparművészeti Főiskola végzős hallgatói, akik képeken örökítik meg az egzotikus virágokat. Vázlato­kat, csendéleteket készítettek a nagy pettyes, tigrisfoltos or­chideákról és a „kert királynőjéről”, az indiai lótuszról. ÚJ MAGYAR FILM HŐSEI Peches Rudi meg a kis Lada FIÚK A TÉRRŐL ♦ KENGURU, AZ ANARCHISTA — Lada! Lada! Hová mész? Toprongyos, bricseszes ka­masz rohan, rémülten kiabál­va, a fekete rendőrségi autó felé. Két nyomozó most erő­szakol be a kocsiba egy ma­gas, iszonyú erejű fiatalem­bert. Ketten is alig bírnak vele. öccsét, a kis Ladát, aki bátyja védelmére kelt, már előbb a járdára lökték. Ami­óta Ladát, a péksegédet meg­bilincselve kiráncigálták a pinceműhelyből, szüntelenül ordít a járda szélén bámész­kodókra : — Megállj, piszok nyilas Schützer! Csak még egyszer találkozzunk! Gyávák! Jó kis cirkusz, mi?? Amikor a ke­nyeremet zabáltátok ingyen, jó voltam? Na, gyertek ne­kem, mire vártok?! Ekkor ér oda dulakodó ba­rátjához a bricseszes fiú — a Peches Rudi — a detektí­vek szó nélkül őt is belökik a kocsiba. TÖRPE, CIGÁNY, CSIK A jelenet az Erzsébetváros egyik terén játszódott le né­hány napja, jupiterlámpák fényében, Vagyóczky Tibor felvevőgépe előtt, Szász Pé­ter rendező irányításával. A jelenet eredetije pedig körül­belül negyedszázada játszó­dott le a valóságban — csak­nem ugyanitt és ugyanígy. A Ladának nevezett, legendás nagyerejű fiú, akár a készülő Fiúk a térről című filmben, valóságban is itt nőtt fel, itt focizott, verekedett, dolgozott a téren és környékén, innen sodródott be a mozgalomba, innen vitték el nemegyszer, végül a büntetőszázadba is, amelyből soha többé nem tért vissza..­­Mint ahogy nem tért visz­­sza rajta kívül még egy sor más „fiú a térről”. Törpe, Ci­gány, Csík, a két Fara — eze­ken a neveken emlékeznek rájuk — most már örökké megmaradnak tornacipős vagy mezítlábas, éhes, vidám és harcra kész srácoknak, akiknek életében az örömet egy nyári vasárnap jelentette a gödi­­parton, vagy egy for­ró este a hetes ifiknél, meg egy-egy sikerült akció a nyi­lasok ellen. A napokban egy temetésen találkoztak össze a téli fiúk. Laci bácsit temették, „A párt és a munkásmozgalom régi harcosa” — írta róla a szűk­szavú obu­gát gyászjelentés. Laci bácsi a harmincas-negy­venes években a téren töl­tötte estéit, és felfedezte ezekben az értelmes, fegyel­mezetlen, utcán felnőtt proli­srácokban a jobbra hivatott nagy energiákat. Fél éjszaká­kon át beszélgetett velük, nevelte őket; egy sor fiú ne­ki köszönheti az első hír­adást a pártról, az első lö­kést a tanulás, a mozgalom felé. Az egykori téri fiúk közül ma akad miniszterhelyettes (kettő is), kisipari szövetke­zeti elnök, főügyészhelyettes, alezredes, könyvkiadói lek­tor, szövetségi kapitány, va­lamint operaénekes és zálog­házi becsüs. Ha a hajuk meg is ritkult azóta, valami kö­zös vonás akad mindegyikük­ben: talán a szemük ma is csibészes csillogása, s a re­mek humorérzék. A téren nőtt fel a filmnovella szer­zője, Hollós Ervin is, aki megírta ifjúkori téri emlé­keit, s ezekből készített for­gatókönyvet Hámori Ottó. SIMLIZÉS — Simlizésnek hívtuk eze­ket az esti összejöveteleket. Nyolcan-tizen laktunk egy szobában, télen a hidegtől nem lehetett aludni, nyáron a poloskáktól. Lementünk hát a térre. A „kis Lada’* emlékezik így vissza gyerekkorára, tisz­tes nevén Kishegyi Árpád, az Operaház tagja. Torka ma is kiszárad, ha a bátyjáról beszél: — Lada! Micsoda fiú volt! Már tizenöt évesen ISO centi magas, 95 kilós, félelmetes erejű srác volt. S amellett iszonyúan bátor! Ha nyilast látott, vörösbe borult előtte a világ. Volt, hogy hárommal verekedett egyedül — mind a hármat mentők vitték el Ha ilyesmi történt a r­'ö­ken, a rendőrség nem sokat nyomozott, jött Ladáért. La­da úr, mondta neki a rendőr, a fegyőr, az őrmester. Féltek tőle. — Só kitől félt? — Csak egytől. A mamától. A mama pici volt, ha hara­gudott rá, sámlit hozott a térre, arra mászott fel, úgy pofozta fel a fiát. A történelembe is bekerül­tek azoknak az­ éveknek a nevezetes nyilasverései a Tompa utcában, Gödön, a Gellérthegyen, a Károlyi­kertben (a filmben is benne lesz néhány), s ezeknek per­sze Lada volt az egyik ve­zéralakja. — Vala­ki futva hozta a hírt — meséli Kishegyi —, a nyilasok a Károlyi-kertben tüntetnek. A téri taxisofőrök — mert azok velünk tartot­tak — húszasával pakolták fel a fiúkat a taxikra, ro­bogtak velünk a helyszínre, és már állt is a bál. Aki La­dával került szembe, a kór­házban tért magához és az orvosok nem akarták elhin­ni, hogy nem a ló rúgta meg az illetőt. A lányokkal vi­szont szemérmes volt, és ha magára maradt, nagyon szo­morú. Már húszévesen ősz volt a feje. Talán érezte a sorsát: „Erős vagyok, de egy golyó erősebb nálam” — mondogatta. SZŐNYEG ÉS BICSKA — Együtt vittek el ben­nünket büntetőszázaddal. Én megszöktem, Lada nem akart jönni. Úgy képzelte, ha kiviszik Ukrajnába, majd valamiképp átjut a szovjet hadsereghez. De még jó elő­re végeztek vele. Ezt egy másik téli fiú me­séli. Ő a Peches Rudi (akit a fenti jelenetben Lada mel­lé löktek az autóba). Egyéb­ként Vértes Lászlónak hív­ják, és a BÁV Felszabadulás téri szőnyegboltjában talál­tunk rá. De miért Rudi, ha Laci és miért a Peches jel­ző? : — Alkalmi munkákat vál­laltunk, már 10—12 évesen: magam a környék szőnyeg­­neppereinek cipekedtem. Az üzletelés nem volt egészen engedélyezett, s többször is előfordult, hogy a megbízók lebuktak, épp mikor én tró­­geroltam nekik a szőnyeget, így ragadt rám, hogy pechet hozok, hogy a kártyásnak, biliárdozónak félnie kell, ha mögötte állok. A Rudi név meg úgy maradt rajtam, ho­gy a lapok akkoriban so­kat írtak egy Bicskás Rudi nevű vagányról, tőlem vi­szont mi sem állt távolabb a vagány­kodásnál. Nemhogy a bicska nem állt jól a kezem­ben, de verekedni sem sze­rettem. Ám, ha Lada ott volt én se féltem senkitől. IGAZI „MOZI“ A filmen Leisen Antal játssza Peches Rudit. Lada Bujtor István lesz, a kis La­da, a főiskolás Harsányi Gá­bor. A többi fiú a térről: Kovács István, Huszti Péter, Márton András, Dózsa Lász­ló. A lányok: Margittay Ági, Ronyec Mária, Stefánia Spialik. (ismertebb nevén Sztenya, a kék szemű, len­gyel származású maneken; egy lengyel lányt játszik a filmben). A felnőtt szerep­lők: Gobbi, Várkonyi, Lati­­novits. A Tér mitológiájában szerepel egy Kengurunak nevezett, furcsa, magányos figura, bölcsellkedő, anar­chista különc. A filmen a Diogenészből rövidített Dió névre hallgat és Darvas Iván játssza. — Jó, szórakoztató „mo­zit” szeretnénk csinálni eb­ből a való történetből — mondja Szász Péter. —, ka­landdal, izgalommal, szere­lemmel, verekedéssel. A fiúk, akik a téren élték le if­júságukat, nem tudták, hogy 67-ben hősök lesznek majd, akikről filmet csinálnak, nem is viselkednek hát „hő­sök” módján. Élni akarnak, jóllakni, szeretni, pénzt adni a mamának, s mivel az a kor még erre se ad módot, harcolnak ellene. Ha más erők hatottak volna rájuk, tán a vagányokhoz sodród­nak. Egy fiatalban mindig minden lehetőség adva van. Fencsik Flóra Hegyet eszik a földfaló óriás !— Hol van az óriás? — A gödörben. Rossz a szó. A gödör: kül­színi bánya, 1300 méter hosz­­szú földteknő a Mátra alján. Benne a falánk földevő óriás. Egy hónapja „lábraállt”, s el­indult. Magyarország földfaló óriása hármat lép — azután geodéták térképet, festők, fo­tósok tájképet igazíthatnak, hivatalokban jegyzőkönyvez­hetik: „Volt egyszer egy fa­lu, úgy hívták: Gyöngyösvi­­sonta ... itt állt a Tévén-ta­­nya, a jegenyesor, a szőlő, az Egres-dűlő, erre ment az or­szágút ...” A gépgigász útjá­ban mindent „volt”-ra vált, s nyomában „lesz” marad: lignit, amelyet kibányásznak majd, hogy áram legyen be­lőle — az erőmű épül, már kibújt a földből. A földerő első lépése hét négyzetkilométer. Hatvanki­­lenc millió torma szén, 332 millió köbméter föld. A föld­teknő egyik sarkában már látni a lignitet: télen ezzel tüzelnek a munkások.­­Máso­dik lépése: nyolc négyzetki­lométer, 73 millió tonna szén, 408 millió köbméter föld. Ez a lépés elviszi Visontát. A falut lebontják, a pesti utat arrébb tolják. A harmadik lépés: nyolc négyzetkilomé­ter, 44 millió tonna szén, 360 millió köbméter föld. A kül­színi szénfejtés végén Detk község széléből is harap egy szeletet a földevő óriás. A három lépés harminc évig tart. Az erőmű naponta 1500 vagon szenet kér. Harminc méter vastag földtakaró alatt, lignitmező. A külszíni fejtés 200 méter mélységig gazdaságos. Itt már 14 méternél jelentkezik a szén. Takaróját, a 30 méte­res földréteget, az óriás le­­hárítja, azután lignitbe ha­rap. A földet gumi­szalag szállítja el. Jelenlegi hossza öt kilométer, a teljes üzem­ben ötven kilométer lesz. A másodpercenként 5,1 méteres sebességű gumiszalag végén, új hegy. A Mátra „mestersé­ges bébije”. Lankáján már másfél holdnyi szőlő. Vasrostélyos csigalépcső vezet a földfaló gép fejéhez. Lenn törpére zsugorodott em­berek, játékszerré változott járművek — 32 méter, tíz emelet magas Magyarország legnagyobb gépe. Európában is ritka. Ez már nem is ma­sina: mozgó gyár. Készült az NDK-ban. Tízezer kubikos egynapi munkáját végzi — nyolc ember irányítja. A földfaló óriás agytröszt­je: az automatika. Egy gombnyomás: megpördül a marótárcsa, az 1460 tonnás gép életre kel. Az irányt, mé­retet, magasságot, mélységet, sebességet — a munkaprog­ramot — előre megkapja a földfaló. Azután: magától dolgozik — néha rá kell néz­ni a műszerre. A földfaló mestere: Mán Károly. Tizenegy éve dolgo­zik a külfejtésben. Oda való, ahol egy dombot se látni: debreceni ember. A Keleti­­főcsatorna építéséhez szegő­dött, főgépész volt. Azután a géppel együtt vándorútra kelt. Most itt dolgozik a Mát­ra alján. Már vendégeket is fogad, mert híre kelt a gép­óriásnak, egy hónapja ide­genforgalma van, a gépmes­ter akár prospektusokat is oszthatna. A Mátra — legnagyobb he­gyünk. Alapjában a földevő — páratlan. Szomszédjában erőmű lesz — ilyen még nem épült Magyarországon. Ké­ménye — a legmagasabb. A Mátra alján most összejöttek, randevúznak az óriások. Békés Attila 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/Ss, OROSZLMHT Színes francia dokumentum­film Bemutató: augusztus 34. //////////////////////////////////////y W

Next