Esti Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-19 / 195. szám
Holnap este dönt a zsűri Mi a siker titka? ♦ Szinetár Miklós a táncdalokról Holnap este félmillió írásban szavazó és többször félmillió érdeklődő néző előtt elhangzik a televízióban a táncdalfesztivál tizenöt győztes száma. Győztesnek tarthatjuk a mai döntő minden résztvevőjét, hiszen több száz közül az első tizenöt közé kerülni — ezzel egyúttal a hanglemezfelvételt és a rádió sokszori ismétléseit biztosítani —, már önmagában jelentős teljesítmény. A döntő nemzetközi zsűrijének mindenesetre lényegesen hálásabb feladat jut, mint az elődöntők zsűrijének, már csak azért is, mert nem kell pontozni a nyilvánosság előtt. Szinetár Miklósnak, a zsűri elnökének csak a végső döntést kell majd ismertetnie. KÖTELEZŐ TITOKTARTÁS — És mi a véleménye a fesztivál dalairól? — kérdeztük Szinetár Miklóst még Szegeden, ahol a Don Carlost rendezte, s éppen a tv-közvetítésben vett részt . Ha nagyon határozott véleményem lenne, akkor sem mondhatnám ezt el előre, a zsűrielnököt, természetesen, a döntésig kötelezi a titoktartás. Igazán nem lenne jó előre befolyásolni senkit. Legkevésbé a közönséget, amelynek most joga lesz egy önálló díj odaítélésére. A táncdalokról általában elmondhatom a véleményemet. A televíziónál a legkülönfélébb művészeti jellegű megbízatásokat végzem, operát is rendezek, s itt most a zsűriben elsősorban televíziósként szeretnék részt venni. Remélem, azért a szakmabeliek megbocsátják nekem, ha elmondom: nem hiszem, hogy ehhez a műfajhoz kizárólag a zenei és a verstani szabályok mércéjével lehet közeledni. Ha csupán a szabályok betartása lenne fontos a hálok megítélésénél, akkor nagyon könnyen lehetne dönteni, s meglehetős biztonsággal megjósolni azt is, mi lesz siker, miből lesz sláger. Márpedig ebben a műfajban a siker, a hatásosság a legfontosabb, hiszen a táncdal nem egyszerűen csak művészeti termék, hanem egy bizonyos tömegigény szülötte is, ha úgy tetszik, fogyasztási cikk. Ha nem felel meg ezeknek a tömegigényeknek, bármily „szabályszerű” legyen is, nem érte el célját, azt is mondhatnánk: selejt. A hatásosság titrca pedig — én legalábbis így gondolom —, az, hogy a zenében vagy a szövegben sikerül-e —, legjobb esetben mind a kettőben —, valamit visszaadni a táncdal születésének idején uralkodó életérzésekből. Ráérez-e egy mondatra, egy ritmusra, egy dallamra a közönség, vagy sem. S a teljes igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a siker szempontjából döntő lehet az előadó művész személyes varázsa. Amelyik dal találkozik azután a közönségnek ezzel a rezonálásával, annak nyert ügye van. Hadd tegyem hozzá, hogy a zenei szabályok, verstani, prozódiai törvények helyes betartása egyáltalán nem mellékes, csak a siker kulcsát nem ott kell keresni. SZEMÉLYES VÉLEMÉNY — Ezt a véleményét fogja képviselni a zsűriben is? — Természetesen. De tudomásom szerint az elnöknek is csak egy szavazata van. Márpedig ebben a zsűriben, azt hiszem, feltétlen tekintélynek számító, kitűnő szakemberek ülnek majd, ami nem azt jelenti, hogy harmincan ne képviselhetnének harmincféle véleményt, az olasz impresszáriótól kezdve a kanadai táncdalszakemberig, és Petrovich Emilig, az Intervízió megbízottjától Psota Irénig és Bodrogi Gyuláig. Személyes véleményem fenntartása mellett, éppen az lesz a legfőbb feladatom, hogy ezeket a különvéleményeket és a magyar közönség ízlését tükröző véleményeket közös nevezőre hozzuk. Bízom benne, hogy végül is ez nem lesz olyan nehéz, mint első pillanatra látszik. KOMOLY JÁTÉK — Igaz, hiszen utóvégre csak játékról van szó. — Valóban. Ám, ami a közönségnek játék, azt a résztvevőknek nagyon komolyan kell venniük, mert különben éppen a játékát rontják el a nézőknek. Azt hiszem egyébként is, ha egy játékra félmillióan szavaznak és egy fél ország érdekes eseményként tárgyalja — akár csak úgy, hogy szidja a programot —, azt a televíziónak mindenképpen nagyon komolyan kell felfognia. Bernáth László A fotoriporter a szicíliai Taorminában kapta lencsevégre Claudine Auger francia színésznőt — egy több száz esztendős, művészien megmunkált kézikocsi mellett. Saljapin és Maria Callas felvételek WEST SIDE STORY RÉSZLETEK A Qualiton augusztusi újdonságai között válogatva, több érdekes felvételre bukkanhat a hanglemezgyűjtő. Egy lemezre vették fel Arany János dalait és Ádám Jenő népdalfeldolgozásait. Saljapin neve fogalommá vált még életében, s azok számára is, akik hangfelvételről ismerték meg művészetét. Elsősorban az orosz dal és opera előadója, de mindmáig emlékezetes Mefisztója, Leporellója és Baziliája is. A Melódia Hanglemezgyár Saljapin emlékének adózik nyolclemezes sorozatával, amelyen a nagy művész az operarészletek mellett orosz és ukrán népdalokat ad elő. Az újdonságok között van Csajkovszkij op. 29-es D-dúr szimfóniájának felvétele is, a szimfóniát a moszkvai rádió szimfonikus zenekara adja elő, a Budapesten is többször vendégszerepelt Arvid Janszonsz vezényletével. Az operabarátok megvásárolhatják Maria Callas olasz nyelvű lemezét, melyen Puccinioperákból énekel részleteket. A könnyűzene barátaira is gondolt a hanglemezgyár: részleteket örökítettek meg a West side storyból, Házy Erzsébet, Szirmay Márta, Korondy György, a Harmónia vokálegyüttes és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével. Az összekötő szöveget Gábor Miklós mondja el. Tisztított, konyhakész baromfi Gondja vele már csak annyi, hogy ízlése szerint megsüti, megfőzi! Kapható a KÖZÉRT-BOLTOKBAN! Augusztus 19. — szombat KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.15: Csak fiataloknak. — 16.00: Hétvége. — Közben: 17.00: Hírek. — 17.05: Hétvége folyt. — 17.30: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. — 17.55: Ferencsik János vezényel. — 19.00: Esti Krónika. — 19.20: Alkotmányunk ünnepén. — 19.30: Magyar nóták. — 20.31: Karnevál a Parnasszuson. — 22.00: Hírek. — 22.30: Táncoljunk. — 24.00: Hírek. — 0.10: Tánczene folytatása. PETŐFI: 15.29: Orvosi tanácsok. — 15.34: Ravel: Trió. — 16.00: Hírek. — 16.05: Szimfonikus zene. — 16.57: Óriás Szerpuhovban. — 17.12: Hangverseny a Fültörő megfejtőinek. — 18.00: Hírek. — 18.08: Gitárzene. — 18.23: Versek. — 18.40: Új kenyér. — 19.15: Hangverseny a Stúdióban. — 19.50: Jó estét, gyerekek. — 20.00: Esti Krónika, II. kiadás. — 20.25: Donizetti Szerelmi bájital. — Közben 21.44: Munka után. — 21.59: Az operaközvetítés folytatása. — 22.56: Ügetőverseny-eredmények. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. 18.05: Hanglemezparádé. — 19.00: Renata Tebaldi és Giuseppe Valdengo énekel.— 19.33: Fiatal művészek hangversenye. — 20.54: Barokk kantáták. — 22.12: Bartók: Mikrokozmosz V. VI. — 23.00: Hírek. Augusztus 20. — vasárnap KOSSUTH: 6.00: Hírek. — 6.10—6.29: Kellemes ünnepet! — 6.29: Hirdetőoszlop. — 6.38: Augusztusi köszöntő. — 6.55: Műsorismertetés. — 7.15: Volt egyszer egy kemence. — 8.00: Hírek. — 8.10: ünnepi csúcsforgalom. — 9.05: Édes anyanyelvünk. — 9.10: Fazekas Mihály: Ludas Matyi rádióváltozata. — 9.47: Vasárnapi koktél. — 11.16: Fischer Annie Mozart-műveket zongorázik. — 12.00: Hírek — 12.10: Egyveleg Fényes Szabolcs műveiből. — 12.40: Egy korty tenger ... — 12.50: Művészlemezek. — 13.30: Népszínművek dalaiból. — 14.22: Vállaljuk, ez a mienk. — 15.00: Hírek. — Zo D' Rossini: Bruschino úr. — 16.30: Gulyás László: Első szerelem. 17.45: Hűek. — 16.50: Mérkőzések percről percre. — 17.55: Hangszerszólók. — 18.10: Alkotmányünnepi nagygyűlések. — 19.00: Közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából: Dunakanyar, vígjáték. — 20.00: Táncdalfesztivál 67, közben: 21.00: Hírek. — 21.10: Szerelmes versek. — 21.30: Táncdalfesztivál folytatása. — 22.30: Hangszerszólók. — Kb. 22.50: Mark Rajzen énekel. — 24.00: Hírek. — 0.10: Éji zene. PETŐFI: 7.30: Az unitárius egyház félórája. — 8.00: Miska bácsi temezesládája. — 8.30: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. — 8.45: Erkel: Hunyadi László. — 9.45: Műhelytitkok, Szabó Lőrinc versei. — 9.49: Ferencsik János vezényel. — 11.09: Az országépítő. — 11.39: Térzene. — 12.10: Leonie Rysanek és Flaviano Labo énekel. — 12.48: Csaló az üveghegyen. — 13.47: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.03: Táskarádió. — 15.03: Aratókorsó. — 15.55: Mérkőzések percről percre. — 16.48: Heine megzenésített versei. — 17.00: Mit hallunk a jövő héten. — 17.35: I. István a törvényhozó. — 17.50: Ez is, az is 120 percben. — 19.50: Jó estét, gyerekek. — 20.00: Hírek. — 20.13: Bécsi ünnepi Hetek 1967. — Közben: 20.48: Petőfi Sándor IX. rész. — 21.03: A hangversenyközvetítés folytatása. — 22.00: Hírek. — 22.20: Népdalcsokor. — 22.56: Galoppverseny-eredmények. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Hanglemezparádé. — 19.00: Sugár—Romhányi: Hunyadi hősi ének. — 19.56: A jazz kedvelőinek. — 20.17: Beethoven-est. — 21.39: Didó és Aeneas részletek Purcell operájából. — 22.10: Zenekari muzsika. -- 23.00: Hírek. A TV MŰSORA SZOMBATON: 14.58: Hétköznapi történet. Tvfilmdráma I. rész. (ism.). — 15.55: U. Dózsa—Győri Vasas ETO bajnoki labdarúgó-mérkőzés. Közvetítés a Megyeri úti sporttelepről. A szünetben: Magyarország NDK úszóviadal. Közvetítés a portuszodából. — 17.50: Hírek. — 17.55: Az orvosi gondolkodás története. 6. Hyppokratész. — 18.25: Fáklyavivők. Dalok, hősök, emlékek ... — 18.50: Cicavízió . . . — 19.05: A tv jelenti. Aktuális riportműsor. — 19.50: Az Alkotmány ünnepére. Beszédet mond Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Sellő a pecsétgyűrűn. Tvfilm I. rész. — 22.00: Magyarország—NDK úszóviadal. Közvetítés a Sportuszodából, felvételről. — 22.35: Tv-híradó — 2. kiadás. A TV MŰSORA VASÁRNAP. 8.38: Hétmérföldes kamera. Úttörőhíradó. — 8.55: Csillebérci fák alatt... Közvetítés a csillebérci úttörőtáborból. — 9.55: Dunai vízikarnevál. Az MHS légiós víziparádéjának közvetítése a Margit-híd és a Lánchíd közötti Duna-szakaszról. — 12.00: A művészet világából. Séta a szegedi országos nyári tárlaton. — 14.28: A Magyar Hirdető műsora. — 14.40: Hétköznapi történet. Tvfilmdráma II—HI. rész (ism.). — 16.55: Háttér az ég. Filmösszeállítás a július 2-i moszkvai légiparádéról. — 17.35: Csak tiszta forrásból . . . Bartók és Kodály útján, I. Karádi nóták. — 18.00: Magyarország—NDK úszóviadal. Közvetítés a Sportuszodából, felvételről. — 19.20: Költészet. Dal a földről. — 19.40: Esti mese. — 19.50: Sporthírek. — 20.00: Táncdalfesztivál 67. A Magyar Rádió és Televízió táncdalversenyének döntője. Helyszíni adás az Erkel Színházból. I. rész: A döntőbe jutott dalok. H. rész: Ünnepélyes eredményhirdetés. — Közben: 21.00: Tv-hiradó. — Kb. 22.30: Ünnepi tűzijáték közvetítése (felvételről). SZÍNHÁZAK SZOMBATVASÁRNAPI MŰSORA: Operaház Erkel Színháza v.: Táncdalfesztivál 67. döntő (háromnegyed 8). — Margitszigeti Szabadtéri Színpad sz. és v.: Gálaest (8). — Budai Parkszínpad sz.: Víg özvegy (a Fővárosi Operettszínház vendégjátéka, 8); v.: Állami Népi Együttes: „Muzsikáló tájak” (8). — Martonvásáron sz.: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez.: Lukács Miklós, közrem.: Stefan Ruha, este 7 — rossz idő esetén: 20-án, vasárnap). ÉLETÖRÖM (Marék Antal doktor — a Petőfi-adón hallottuk — arról adott áttekintést, hogy nemzetközi viszonylatban minden technikailag fejlett társadalom egyik terjedőben levő jelensége az érzelmi elsivárosodás. Vagyis a lelki egészséget járványszerűen fenyegeti a veszély, hogy az értelmi fejlődés mögött elmarad az érzelmi fejlődés. Mi ennek az oka? Marék Antal szerint elsősorban az iskolák feledkeztek meg róla, hogy az emberré váláshoz nemcsak értelmi, hanem érzelmi pallérozásra is szüksége van a gyereknek. Az érzelmileg sivár ember nem csupán környezete és a társadalom számára csökkent értékű, hanem elsősorban saját maga számára igen terhes, hiszen hiányzik belőle az életkedv, az örömök iránti fogékonyság. Testi egészségünkkel sem csupán az orvosok, hanem saját magunk is törődünk. Ugyanígy kellene komolyan vennünk lelkünk kondíciójának karbantartását, foglalkoznunk azzal, amit a tudomány úgy hív: mentálhigiéné. Valóban, az iskolai nevelés, a tanár, tanító szerepe rendkívül fontos abban, hogy az ifjúság érzelmekre fogékonyan váljék felnőtté. Ez a lelki járvány azonban a felnőtteket épp úgy fenyegeti, mint a gyermekeket. Mi legyen tehát a felnőttekkel? A Rádió egy másik műsora, a heti Meditáció, akaratlanul érintette a kérdésre adandó lehetséges válaszok egyikét. Arról szólt a jegyzet, hogy az új gazdasági mechanizmusban mi a vezetők legfontosabb feladata. Meg kell teremteniük azt a légkört, amelyikben az egyén képességei a legjobban kibontakoznak, a munkatársak együttműködési vágya és igénye eléri a maximumot . Vagyis a munkahéten a sikerélmény lehetősége mindenki számára biztosítja azt a belső lelki békét, jó hangulatot, amelynek hiánya növeli a világszerte szaporodó neurotikusok számát. (nóti) Három ecset a festőállványon Megnyílt a zebegényi Szőnyi István emlékház Múzeummal gazdagodott az ország. Tegnap délben Pátzay Pál nyitotta meg, adta át a nagyközönségnek a zebegényi Szőnyi István-emlékházat. A festő múzeummá átrendezett tuszkulánuma eredetileg nyaraló volt. Szőnyi 1924-ben, mikor megnősült (felesége egykori kolléginája), került Zebegénybe. A ház a múlt század nyolcvanas éveinek stílusában épült. Tornácos, fehérre meszelt. A falu hegy felé eső kis utcájában van, a mögötte levő telek messze felhúzódik a dombokra. A Szentmihályhegyről tüneményes a látvány a Dunára. Szőnyi férfikorának legboldogabb éveit élte itt. Játszott a parkban a két gyerekkel: Péterrel, Zsuzsával. Poharazgatott Kati bácsi kocsmájában a később modellé, képpé vált kocsisokkal, parasztokkal, az agg révésszel, Józsi kertészszel. Kedvelte a sétát, nyaranta az úszást, evezést, kerékpártúrát. „Amíg lehet, kint szeretnék maradni — jegyezte fel naplójába —, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen idők óta tartó, medret alakító folyását.” Szerette a tájat. „Már gyerekkoromban szerelmese voltam a Dunának, ennek az országokon átfolyó, öreg folyónak — írta. — Éreztem sodró árját, ezt a mozgást igyekeztem képeimen megeleveníteni.” A dogó leszármazottja Diákként barangolt először a Duna-kanyarban. A frissen festett vitrinben fotográfiák mutatják az 1894-ben született újpesti fiút, apját, édesanyját. (A mama — kevesen tudják — itáliai volt, ükanyja az utolsó velencei dogé, Del Moro leánya, Crescencia.) Látható a gimnazista, a főiskolás (Ferenczy Károly tanítványa, Színyei Merse Pál pártfogoltja) Szőnyi fényképe is. S a frontkatonáé A bejáratnál pedig a művész korai önarcképe. Szőnyi a proletárdiktatúra alatt a képzőművész ifjúság egyik vezetője volt, a Tanácsköztársaság bukása után a fehérek fegyelmi bizottsága kimondta: alkalmatlan elemi később is támadták az ellenforradalom újságjai, amikor 1921-ben elnyerte a Szinyei Társaság díját... Az esküvői kép mellett római felvétel. 1919-ben Olaszországban élt néhány hónapig. Nem maradt soká Rómában, nem tudott Itáliában dolgozni. Hazajött. Pedig Magyarországon anyagi gondjai is voltak. Mégsem alkudott, noha lett volna erre alkalma. Horthy, aki üres óráiban festegetéssel szórakozott, több ízben magához hivatta. A kormányzó parvenü tanácsaira Szőnyi így felelt: — Főméltóságú uram ..., Nekem is van csónakom, mégsem érzem magam ellentengernagynak ... Művekkel bizonyít Gyűlölte a fasizmust. 1941- ben írta, éppenséggel Zebegényben: „Vállalni kell korunkat, s helytállni azért az eszményért, amelynek szolgálatára a tehetség kötelez.” Szőnyi István helytállt. 1942- ben a Történelmi Emlékbizottság egyik tagja. Az ostrom elpusztítja budapesti otthonát, műtermét, és megöli fiát, Pétert. 1945-ben Szőnyi István Zebegénybe költözött, s a felszabadulás utáni első, 1946-os, Ernstmúzeumi kiállításon már kiakasztották új képét, A kútnál-t. A továbbiakban is művekkel bizonyította: az új Magyarország mellett áll. Ars poeticája: „A művész minden művében önmagát adja, a maga gondolatát, érzéseit, a maga hitét, a maga szíve-vére árán. Ez minden művész ... hivatása és kötelessége, sőt, talán életének egyetlen jogcíme.” Félbemaradt kép A zebegényi ház most, 1967 augusztusában, megfiatalodott. A tornác frissen meszelt. A fehér szőrű öreg kutya csöndes, nem csahol. A domboldalon a kerekes kút is megvan. A „halhatatlan” kerti pad már nincs. Elkorhadt. A nagyszobában könyvek százai. A kisebb, parasztszobában múlt századi tulipántos láda. Az új épületben, a nagy műteremben, a fal melletti polcon patikamozsár, kőpenge, vésők, fúrók, szegek, kalapács, tucatnyi üvegben Szőnyi-színű porfestékek. A mester maga törte-keverte festékeit. Sőt, a kereteket is ő barkácsolta. A régebbi, kis műteremben nyomóprés a rézkarcokhoz. (Ezen sokszorosította 1944- ben, a Baross utcai lakásban a nyilasterror üldözötteit mentő hamis papírokat.) A falakon mindenütt képek, rézkarcok, a Kerti pad és a Vízparti jelenet, az Árvácska és a Pétert mosdatják, a Tehénpásztor és a Falusi ház. Kis Szőnyi-kiállítás. Itt vannak a — Nemzeti Galériától kölcsön kapott — zebegényi kompozíciók is: a megörökített reggel, este, a viadukt, a víz, a dombok, a tél, a nyár és a felejthetetlen Zebegényi temetés ... (Szőnyi István Zebegényben halt meg, a község temetőjében nyugszik, hegyoldalban, fakoporsóban.) Külön tárlókban relikviák: párizsi oklevél, főiskolai tanári kinevezés, a Magyar Szabadságért érdemrend, a Kossuth-díj, az érdemes és a kiváló művészi elismerés okmányai... S a műterem kis asztalán három ecset, a festőállványon az utolsó, a már félbemaradt kép... László Miklós