Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-16 / 63. szám

JÓVÁHAGYOTT ELGONDOLÁS A főváros sportszigete Felújított erdők, bútorozott park • Tavasztól őszig: ifjúsági tábor • Vízikemping, gyaloghíd • Nyúlik a Római Sport- és parksziget le­gyen az óbudai sziget — ja­vasolják a Városházán a BVTV tervezői. Az óbudai sziget ma részben kihasználatlan. • Déli csúcsát a hajógyár foglalja el, északi felében pedig a helyi tsz bérel na­gyobb területet. A hajógyár még hosszabb ideig a helyén marad, de a sziget többi ré­szét átadhatják a spor­tolóknak, üdülőknek. Ezt sürgeti a főváros északi terjeszkedése, a nagy új­pesti, óbudai, csillaghegyi, békási építkezés, a munka­idő rövidülése, a Margitszi­get rendezése. Ezért hatá­rozta el a Fővárosi Tanács, hogy elkészítteti az óbudai sziget fejlesztési tervét. Az új javaslat szerint az óbudai sziget átmenet lesz a Római-part és a Margitsziget között. A parkosított központ mel­lett nagy sportliget nyí­lik, de helyet kapnak az evezősök is. A Duna-partot erdősítik és felújítják a mai erdőket. A sziget egész területét fá­sított gyalogutak hálózzák majd be. A központi nagy parkban pedig játszóterek és strandok épülnek. „Be is bútorozzák” a parkot, pad­dal összekapcsolt „piknik­­asztalokat" állítanak fel. A legfontosabb újdonság: a sportliget. Az ifjúsági tá­borban kora tavasztól késő őszig sportolhatnak majd a gyerekek. Ide kerül az új úttörőstadion, itt üdülhet­nek nyáron az angyalföldi és az óbudai kisdiákok. Az óbudai sziget otthont nyújthat a Margitsziget rendezése miatt kitelepülő kluboknak: egyesületi kis­pályák — egyebek között te­nisz-, kosárlabda- és golf­pályák­­— várják majd a sportolókat. Javasolnak több nagypályát is, ame­lyet bárki látogathat. Új hazára lelnek a vízi­sportok kedvelői. A sziget északi csúcsa lényegében a Római-part meghosszabbí­tása lesz. Csónakházak nyílnak, -.minden látogató bérelhet itt kabint csóna­kot. A vízen vagy autóval, érkező turista pedig az új kempingben szállhat meg. A tervek már számolnak azzal is, hogy hajógyár ké­sőbb elköltözik. Akkor itt, az öböl mellett, sportszálló épül, és az óbudai sziget déli csúcsa, a­ Margitsziget északi része, a Flórián tér és a Fő tér közti történeti városközpont egységes ide­genforgalmi terület lesz. Az egyik legnehezebb feladat a közlekedés megoldása. Javasolják, hogy az Árpád fejedelem útját kössék össze a Ná­­nási úttal a Duna-parton. Ezzel meggyorsul a forga­lom a Római-partra — ki­kapcsolják a zsúfolt Szent­endrei utat — és az új fő­út megkönnyíti az óbudai sziget, megközelítését. Lát­szólag a legegyszerűbb megoldás: teremtsenek kapcsolatot az Árpád-híd és az óbudai sziget között. Ez nagyon sokba kerül, kü­lönösen, míg itt van a ha­jógyár. Ezért belátható időn belül nem valósulhat meg. A sziget vendégei nyugat felől kelnek majd át a Duna-ágon vagy a Mozaik utca vagy a Bog­dáni út mellett megépülő hídon. Az is szóba került, hogy a HÉV-nek a Bogdáni úttól a Szentendrei úton, a Flórián téren és a Korvin Ottó utcán át esetleg új pá­lyát építenek — a föld alatt. A szigeti főút a nyugati oldalon készül. Innen több sugárút vezet a sportpá­lyákhoz. A Flórián tér fe­lől busszal jut az utas a szigeti központba, ahonnan mikrobuszok indulnak. Az északi csúcsnál gyaloghidat javasolnak a Sziget és Óbu­da között. Pestről nagyon sok utas hajóval érkezik majd. Számításba veszik, hogy a dunai hajózás fellen­dül, több járat indul majd a Margitsziget, a pesti oldal, a palotai szi­get, Újpest és a Római­part felé, s két hajóállo­mást építenek. A kikötők egyben vendég­látóhelyek is lehetnek. A fejlesztési elgondoláso­kat a főváros vezetői jóvá­hagyták. A tervek megva­lósítása hosszabb időbe te­lik. De a különféle munkák megkezdése — feltöltés, er­dősítés, gyalogutak építése — már időszerű. Valószínű, hogy elsőnek az ifjúsági tábor készül el. Aczél FIZIKUS A GYÁRBAN Aspirantúra és zongoraóra Eddig egyszer találkoz­tam fizikusokkal. Ők Dür­­renmatté voltak, s három óra elteltével rájuk hullt a bordó színházi függöny. Erről a csepeli fizikusról egyetlen hírem volt. Az, hogy fiatal. Mindent felül­múlóan fiatal. Huszonnyolc év önmagában még nem lenne elég a hír állításához, de az életkornak vannak meghatározásai, amelyek az általános emberi viszonyí­tásból születnek. Ezek sze­rint rettenetesen fiatal le­het valaki, ahhoz képest, amit elért. A szűkreszabott, műsze­rekkel zsúfolt szobában számolgatom, mit is mond­hat magáénak ez a fiatal fizikus? Túl vagyunk a be­szélgetés első félóráján, amikor a réz-mangán-nik­­kel ötvözet témáját — a diplomamunkára emlékez­vén — lezártuk, s rátérünk a nemesíthető rézötvöze­tekre. A fizikus sorsát ezek az ötvözetek határozták meg. Egyetem után az Egyesült Izzóba készült, de a véletlen úgy hozta, hogy hozzá került a Csepel Vas­mű egyik gyártmánya, amelyen méréseket végzett. Az eredmény: Csepel elkér­te Újpesttől, — úgy jöttem — mond­ja —, hogy tudományos­ ter­­veim voltak. S itt most következhetne: igen, de közbeszólt ez, meg az, a véletlen, a konkrét té­mák, s így tovább. De nem szólt közbe ilyesmi. — Két és fél évig építet­tem a berendezésemet. Egyedi darab, nagy pon­tosságú , elektromos ellen­­állásmérésre lehet alkal­mazni. Erre volt szükség, hogy foglalkozhasson az új összetételű, nemesíthető rézötvözetek kidolgozásá­val. — Lejöttem, megcsinál­tam a berendezést. A hangszín, a hangsúly olyan, mintha arról beszél­getnénk, hogy néhány üres délutánján nyelet faragott a konyhakésnek. — Hol használják majd az ötvözetét ? — Hegesztéstechnika. El­lenállás-hegesztés. — A berendezés neve? Bocsánatkérő mosoly. — Egyelőre nincs. — Becézni sem becézi? — Angolul. Quenchnek. Quenchingnek. Mint egy kedves játékot, amely a szívünkhöz nőtt a játékszoba sarkában. Egyszerűen és gyorsan el­mondja a „Quench” törté­netét. A Vasműben kapott egy feladatot, ami az ipar számára fontos. Próbált el­mélyülni a témában — fi­zikus szemmel, így szüle­tett meg a doktori disszer­táció, így nyerte el a doktori címet Albert Béla, s jelent­kezett a kandidátusi aspi­­rantúrára. Csepelre tartva, biztosra vettem, hogy olyan ember­rel ismerkedem meg, aki , gyerekkorától, mióta a lé­legzetét tudja, fizikusnak kés­zü­lt. Az első meglepetés: — Tizenhat éves koromig elszánt grundharcos voltam a Böszörményi úton. Másodszorra közli, hogy gimnazistaként a következő tervek foglalkoztatták: or­vos lesz, tanárnak megy, villamosmérnöknek tanul, riportereskedik, beiratkozik a Zeneművészeti Főiskolá­ra. Azért — hogy túl na­gyot ne csalódjam — hoz­záteszi: „Nem mondom, a fizika is érdekelt. De úgy emlékszem, nehezen tud­tam volna elképzelni ma­gamat mostani helyzetem­ben.’’ Vagyis a Fémmű anyag­­vizsgáló fizikai laboratóriu­ - mának vezetőjeként, ahol arról beszél majd, hogy kincsek­ f hevernek a gyárak­ban, a tudomány arany­ásóira várnak. — Ezerszer mondanám, míg elég lenne: a téma az iparban hever. Csak fel kell emelni. Amikor kinevezték a fi­zikai labor vezetőjének, tudta, hogy próba követke­zik. Önmagával. — Négy év alatt kiala­­­kult egy koncepcióm a ve­zetésről. Lemérhettem a fő­nököm jó és rossz lépéseit, íme, most itt a lehetőség, megvalósítani, amit én aka­rok. Magamra vethetek, ha elrontom. Szeme fáradtságról ta­núskodik. Későn fekszik, korán kel. Reggel öttől éj­jel tizenkettőig talpon. — Van-e valami — kér­dem —, amitől tart? — Az időtől. Kemény szorítású marka van. Készülni az aspirantúrá­­ra. Angol leckét venni. Zongoraórára menni. Elő­adás a marxista—leninista esti egyetemen. És benn, a laborban estébe nyúló munkák,' ' megbeszélések. „Tegnap este is nyolcig benn ültünk. Az történt, ami megeshet mindenkivel: ránk jött a megszállottság, megrészegedtünk egy témá­tól.” Aztán — ha mégis akad egy-egy ajándék óra — fo­cizni megy a műszerészek­kel: „Bevettek a csapatba, azt mondják, az oroszlán­szívem miatt.” A megálló­ban meg néha utoléri az ih­let. Míg vár a buszra, meg­ír egy verset. Mit tudnék még a portré­jához tenni? Ja, igen, bar­kót visel. Kósa Csaba Fiúfélcipők pvc-talppal Férfifélcipők boxból, fekete és barna színben Férfi bokacipő boxból 111—147 Ft-ig 218—250 Ft-ig 205 Ft MÉGIS JÖN A TAVASZ ! A Láng Gépgyár turbinaszerelő műhelyének dolgozói fel­­szabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy a Gagarin Hőerőműnek készülő 200 megawattos turbinát három hónappal határidő előtt, az év végéig átadják. Képünkön­ készítik az egyik óriás alkatrészt Balatonra, kapitány Befejeződött a balatoni hajósok hathetes idény­­előkészítő tanfolyama. A tanfolyamon a kormányo­sok hajóvezetői, a matrózok pedig kormányosi vizsgát tettek. Részt vettek és ké­pesítést szereztek a tovább­képzőn a vízirendészet, a Folyamszabályozási és Ka­vicskotró Vállalat, vala­mint a SZOT hajósai is. A balatoni hajókon az idén több, mint 1,8 millió utasra számítanak, a kompokon, mintegy 150 ezer jármű át­kelése várható. (MTI) Modern boksák A bakonyi szénégetést, amely hajdan kiterjedt foglalkozási ág volt, most modern erdei üzemben kel­tik életre. A külföldi igé­nyek arra késztették az Er­­d­őkém a Vegyi és Ipari Vállalatot, hogy faszén elő­állító üzemet létesítsen a Bakonyban, Franciavágás­pusztán. A 7 millió forint­ba kerülő üzem évente 30 ezer tonna, ipari hasznosí­tásra alkalmatlan fát dol­goz majd fel, s tavasszal kezdi meg a munkát. (MTI) Hufnágel István s'r­endesen üldögéltem '­­ szerkesztőségi szo­bámban, amikor kitárult az ajtó,­­s belépett egy iz­gatott férfi. — Már csak ön segíthet — lihegte feldúltan, s le­zökkent a székre. — Kérem, ha módomban áll, segítek. Mit tehetek ön­ért? — kérdeztem szívélye­sen. — Véget kell vetni a hajszának. Különben felbo­rul a családi életem. — No de miért? — Jaj, látja, milyen fe­ledékeny vagyok. Még be sem mutatkoztam. A ne­vem: Hufnägel István. — Hufnägel... Hufnä­gel ... Hol is hallottam ezt a nevet? — faggattam új­donsült ismerősömet. — Hát a Mézgáékat nem nézi soha? Tudja, hozzám akart a köpcös nő felesé­gül jönni. — Aha, szóval maga a slusszpoén. No jó, de mi­ben segíthetek? — Intézze el, hogy Méz­­gáné kérője más legyen. Mondjuk Kökörcsin Peti, vagy Szuszpász Robi. — Ne haragudjon, de ha egyszer magát emlegeti ál­landóan a Mézgáné ... — De a feleségem, min­den vasárnap eltöri rajtam a legnagyobb fakanalat. — Na és. Olyan keveset keres, hogy nem telik fa­kanálra? — Nem erről van szó. Eleinte csak féltékenyke­­dett. Azt állította, hogy csapodár voltam. Amikor vele sétálgattam a Margit­szigeten, szerelmes szava­kat búgtam a fülébe, az csak hazugság volt. Köz­ben gondolataim ott jártak a Mézgáéknál, s azon bán­kódtam, hogy miért sza­lasztottam el azt a jó par­tit. — J­ó és miért? — Egy ideig valóban ko­molyak voltak a szándé­kaim. De amikor megtud­tam­, hogy az MZ per­e nem a nő, hanem a Mézga rokona, lemondtam a frigy­ről. — Szóval érdekházassá­got akart kötni. Szégyell­je magát! — Nem szégyellem. Ez már régen történt. Azóta húsz év telt el, gyerekeim vannak. — Akkor hát nyugtassa meg a feleségét, mondja meg neki, hogy esze ágá­ban sincs elvenni Mézga Cézánét. — Sajnos, ezzel nem le­het megnyugtatni. — Hogyhogy? — Mert most már ő akarja, hogy vegyem el. Hadd tudja meg az a nő is, szokta mondani, milyen vagyok igazából én, Huf­nägel Pisti. — És ő? Mihez kezd el­váltan? — Ő? — fakad ki Huf­nägel. — Képzelje, férjhez akar menni a Mézga Gézá­hoz. — Ah­hoz a kopasz em­berhez? — Ah­hoz. Azt állítja, hogy mindig ilyen cuki tu­­tyi-mutyi alakokra vágyott. — Úgy kell neki, ezért ugyan ize bosszankodjék. — De képmutató az asz­­szony. Csak én tudom, hogy filmszínésznő akar lenni. Eltökélt szándéka, hogy a hátralevő folytatásokban már ő sóhajtozzon: „Miért nem mentem én férjhez a Hufnágel Pistihez?" Horváth István

Next