Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
• A Tv Galériájának egyik leggyengébb adásában volt részünk tegnap. Hosszúra nyúlt és bőbeszédű volt, mégis alig mondott valami lényegeset alig vitt közelebb a műalkotásokhoz. Eleve tévedés a művészre bízni munkáinak bemutatását akkor, amikor nehézkes előadókészségű alkotóról van szó, mert neki nem elsődlegesen feladata a szavakkal, kifejezésekkel, stílussal megbirkózni, különösen ha az elmondottaknál művei olyannyira szebben beszélnek és többet mondanak, mint Fett Jolán gobelinművész alkotásai. Más dolga is akadt volna az adásban a meghívott művészettörténésznek, mint a mikrofont tartani hol az egyik, hol a másik megszólaló szája elé. Feszengő, kínos érzést keltett a riporter saját személyét és közvetlenkedő megjegyzéseit minduntalan előtérbe helyező magatartása, miközben a műsorvezetés merev, darabos és álközvetlen volt. Különösen érthetetlennek és hibásnak éreztük azt a lépést, hogy kettéosztotta a közönséget a figurális és nonfiguratív alkotások híveire, s egy vélt közönségízlésnek kívánva megfelelni, odaállt meglehetősen erőszakos megjegyzése kíséretében egy figurát ábrázoló gobelin elé. A szakember hibája is volt ez egyben, hiszen mint művészettörténész, nagyon jól tudja, hogy az iparművészeti alkotások esetében a legkonzervatívabb ízlésű ember is elfogadja a nonfiguratív ábrázolást, és teljesen felesleges a kettő ilyen szembeállítása. Ez nemhogy segítené a megértést, hanem inkább akadályozza. Mint ahogy az idegen szavak — dicséretre méltó — kerülése önmagában még nem közérthetőség. Így történt ez tegnap, amikor egy szép és érthető művészet ködössé és bonyolulttá vált a magyarázatok „jóvoltából”. • Az írók, könyvek, kritikusok örömet szerzett a nézőnek: pályája kezdetén álló költőnő bemutatására az érett nemzedék egyik legkiemelkedőbb képviselője vállalkozott. Kiss Anna verseiről Nagy László beszélt. Szeretettel, beleéléssel, a most indulónak szóló barátsággal, biztatással, elismeréssel. Szép műsor volt. • A Pamir ’69 harmadik része rutinnal készült beszélgetéseket adott. Nem dicséretként írtuk itt a rutint. A stáb elutazott a kozákok földjéig, s onnan alig hozott haza többet, mint néhány kuriózum-felvételt. Sajnos, nem tudta a film érdekesen ábrázolni ennek az érdekes földnek az életét, szokványriportoknál érdekesebben bemutatni az egyszerűségükben érdekes embereket. (bársony) Új könyv a centenáriumra A közelgő Lenin-centenárium alkalmából — a Zrínyi Kiadó gondozásában — megjelent a Lenin és a szovjet fegyveres erők című, több mint 400 oldalas könyv. A fényképekkel is gazdagon illusztrált kötet. Leninnek azt a széles körű munkásságát ismerteti, amellyel a fiatal szovjet állam hadügyét és a Vörös Hadseregét irányította. Sok új történelmi és katonai anyag felhasználásával adnak választ arra, mit köszönhet Leninnek a korszerű hadtudomány. □ ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ Tükörvilágok című kötete megjelent az Európa Kiadó Napjaink költészete sorozatában. A verseket Rab Zsuzsa és Garai Gábor fordította. Az utószót is Garai Gábor írta. Kloss kapitány a SZÚR-on Új sorozat készült Ferdinand volt és Cyd Budapesti meghívás Katonához méltóan búcsúzott. Az utolsó részben mág ártalmatlanná tett négy bujkáló SS-tisztet, levonta az ebből adódó, a kalandfilmműfajon túlmutató tanulságot („nem lehet mitikus, nem létező személyekre hárítani a felelősséget”), s ezután — nem tudni, mennyi időre — megvált a Magyar Televízió képernyőjétől. Sokan Angyalhoz, Vicoque-hoz, Zorróhoz hasonlították. Tagadhatatlan, hogy külső vonásaik — leleményesség, bátorság — alapján jogos volt az összehasonlítás. TEATR POLSKI Varsó híres sugárútjáról, a Krakowskcie Przeckniescieről (Krakkói Külváros) nyílik az a kis utca, amelyben — nem sokkal a Kopiernikus-szobor után — a Teatr Polski található. Ebben a klasszikus és mai témájú darabokat játsszó színházban van állandó szerződése Stanislav Mikulskinak. Jelenleg Schiller tragikus hősét, Ferdinándot alakítja az Ármány és szerelemben. Egy pénteki nap, hat óra tájt — tekintettel a szigorú varsói télre — kurta, világosbarna bundában, s báránybőr sapkában érkezik az előadásra. Amikor belép a színház kapuján, lehajtja a fejét, nehogy beleütközzék a szemöldökfába. Újra megbizonyosodhatunk róla: a képernyő kicsinyít, elváltoztatja a méreteket. Kloss kapitány élő mása — a tévénéző szemével — meglepően magas termetű. Csak mosolya változatlan, amely — gyors észjárásán és cselgáncsképességein túl — a legtöbb hívét szerezte a magyar tévénézők táborában. — Élő személy volt-e Kloss kapitány? — A valóságban nem létezett. A lengyel történelemből sarjadt ki figurája: sok hozzá hasonló ember harcolt az ellenállási mozgalomban. Nem egy olyan levelet kaptam, amelynek írói közölték velem, hogy a filmbeliekkel azonos viszontagságokon mentek át. A film szerzői Kloss kapitány figurájába a lengyel ellenállók, a lengyel katona valamennyi erényét szerették volna belesűríteni. (Azoknak a lengyel katonáknak az erényeit, akik a londoni légicsatákról, s az afrikai El-Alameintől az olaszországi Monte Cassinón át Berlinig a második világháború frontjait végigküzdötték.) Kloss kapitány története a lengyel ellenállás sok sikeres akciójának „sűrítménye”. NEHÉZ A LEVELEZÉS Valljuk be, egy évvel ezelőtt még a leghívebb lengyelbarátok is bizonytalanná váltak volna Stanislaw Mikulski nevének említésekor. Pedig már a sorozat bemutatása előtt Lengyelország legkiválóbb színészei közé tartozott. A hazai mozik filmvásznain is gyakran feltűnt egyes szerepekben. Hányan emlékezünk például Andrzej Wajda világhírű filmjében, a Csatornában arra a jelenetre, amikor egy varsói felkelőt alakítva az aknanyílásokba aggatott német aknák leszerelésekor életét veszti? Húsz-harminc levelet kap naponta Magyarországról, nagyrészt lengyelül, s főként a nőktől. A jól értesültebbek egyenest a Teatr Ludowy címére küldik soraikat, mások egyszerűen Warszawa Filmstúdiót írnak a borítékra. Az „élelmesebbek” listát is csatolnak levelükhöz — nyolc-tíz barátnőjük, ismerősük címét, azzal, hogy nekik is küldjön fényképet. A magyar tévénézőktől e hasábokon kér elnézést, hogy sok elfoglaltsága miatt nem tud minden levélre válaszolni. MAKRANCOS HÖLGY Bár ideje nagy részét a filmezés foglalja le — huszonöt filmszerep van mögötte, s ezek közül húszban játszott egyenruhában —, elsősorban színpadi színésznek vallja magát. 1949- ben, érettségije után játszotta el első szerepét .Az első start”-ban. Legkedvesebb szerepei a Cyd és a Macbeth. A Teatr Ludowyban most Shakespeare-darabban játszik, a Makrancos hölgyben. — Mikor láthatja viszont a magyar közönség személyesen vagy a képernyőn? — A sorozatot a közönség kívánságára tovább folytatjuk. Az új szériában azonban nem Kloss kapitányként, hanem mint a lengyel állambiztonsági szervek őrnagya jelenek meg. A második világháborút követő évekre Lengyelország történelmének súlyos időszaka esett. A hegyekben, s az ország távoli vidékein nacionalisták, banditák garázdálkodtak. Ezekről az évekről szól az új sorozat. Nem tudom, hogy Magyarországon bemutatják-e, de s magyar közönséggel minden bizonnyal sikerül találkoznom. Nemrég kedves meghívást kaptam a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől és budapesti színészkollégáimtól, hogy vegyek részt az ez évi, hagyományos újságíró—színész rangadón. Ha a direktorom nem ellenzi, szívesen eleget teszek a meghívásnak. Ábrán László Stanislaw Mikulski egy korábbi filmjében — ezúttal a lengyel néphadsereg egyenruhájában, de ugyancsak kapitányként —, a nálunk is jól ismert lengyel filmszínésznő, Beata Tyszkiewicz társaságában. MA MÉGIS: TRISZTÁN Izgalmak az Operáimban Nagy érdeklődéssel várta a magyar közönség Claude Heatert, a világhírű Wagner-tenort. Futótűzként terjedt el az örömhír, hogy az először lemondott művész megérkezett és kifogástalan hangbeli állapotban várja, hogy ma a Trisztán és Izolda főszerepében bemutatkozzék Budapesten. Megbetegedett azonban az előadás egyik tartópillére, Kurvenalunk, Jámbor László. Hosszas telefonálgatás után Claude Heater baráti támogatásával sikerült Edmund Hurshellt, a düsseldorfi opera éppen Bécsben vendégeskedő vezető baritonját megnyerni, mentse meg az előadást. Tehát, péntek ide, 13-a oda, ma Trisztán, egy helyett — két világhírű vendéggel. Két érdekes hanglemez A Hanglemezgyártó Vállalat két érdekes és szép prózai lemezt jelentetett, meg. Az egyik címe: így láttuk Lenint. Az érdekesen összeállított lemez valóságos ünnepi műsor. Részlet hallható Sosztakovics Október-szimfóniájából, egy Móra Ferenc-cikkből, amely 1917. november 10-én jelent meg a Szegedi Naplóban, Az orosz tenger címmel, felvették Képes Géza Lenin-versét, részletet Gyurkó László nagy sikerű Lenin-könyvéből, több kortárs visszaemlékezésért Lenin hangját eredeti felvételről, Fodor József Arckép című költeményének egy részletét. A lemez szerkesztője és az összekötő szöveg írója Széll Júlia. A közreműködők között van Kálmán György, Básti Lajos és a Moszkvai Állami Szimfonikus Zenekar. A másik lemezújdonság címe: Szabadság! Ezen a lemezen többek közt Sinkovits Imre, Avar István, Berek Katalin és Kohut Magda szerepel. A lemez a híres Mocsár-dallal indul, a koncentrációs táborok foglyainak híres, szomorú énekével. Elhangzik még a lemezen Ady-vers, 1944-es szovjet hadijelentés, a Poljuska című dal, több szép munkásinduló, köztük a Varsavjanka című népi, foralmi dal, felszabadulási dokumentumok, köztük az ideiglenes kormány felhívása és egy idős parasztember visszaemlékezése az endrődi földosztásra. BÉKEBELI HISTÓRIÁK Izgalmas könyvet ajánlhatok az olvasónak. A Balogh—Czéh—Lantos szerzőhármas Békebeli históriák című riportsorozatáról van szó. Alcímében joggal írták a szerzők, hogy Pesti Pitaval. A látványos, szellemes címoldal mögött bűnügyi történetek sorakoznak. Az újságok lapjairól, irattárak dossziéiból felelevenített nyomozási történetek feszültsége kettős. Csak krimiként is olvashatók, hiszen rejtélyes gyilkosságokat, rablásokat és sikkasztásokat felderítő detektívbravúrok krónikái. Minden együtt van bennük, ami ezt a műfajt kelendővé teszi. Fordulataik váratlanok, kérdőjeleik nyugtalanítók, hőseik — mármint az igazság felderítői — rokonszenvet ébresztenek. Logikájuk követhető. Stílusuk gördülékeny. Az átlagosnál magasabb szinten elégítik ki a rejtélyek felderítésében kielégülést találó kíváncsiságot. Nem hiába gyakorló újságírók, illetve szerkesztők kezéből került ki a Pesti Pitavat kézirata. A riportok jól szerkesztettek, bőbeszédűség nélkül jellemeznek, s ahol kell, sejtetni is tudnák. Szűkszavú jelzésekkel bátorítanak továbbgondolásra. Az előszóból megtudjuk, azonban, hogy a szerzők ennél többre vállalkoztak. Pol-kriminek nevezik a műfajt, amely — az átlagkrimihez képest — többet ígér. Azt is megkísérli, hogy egy korszak és egy város, az 1872. és 1914. között Budapest atmoszféráját felidézve, a bűnügyek hátterét is megmutassa. Olyan évtizedek ezek, amelyek a főváros fénykorának tanúi. Ez időben nőtt Budapest nagyvárossá; a mai élet alapjai és keretei is akkoriban formálódtak. A fejlődés, az építés látványos eredményeit ki kívánná megtagadni ? Másrészt azt sem volna helyes elhallgatni, hogy a fények mögött csúf árnyékok húzódtak meg. Nem kevésbé jellemzik ezek a szép békeidőnek híresztelt kort, mint az, amit tisztelni és folytatni lehet. A Pesti Pitavat szerzői az árnyékok világába vezetik olvasóikat. Alapanyyaguk a bűn. A bűnnek olyan jellegzetes példái, amelyekben a társadalmi háttér motívumait is érzékeltetni akarják. Ténytisztelő írásokat kapunk a kötetben. Épp ezért jut olvasás közben újra meg újra eszünkbe, hogy a nyomozási adatok, az egykori újságtudósítások és periratok tükrében kétarcú történelmi korszak és kétarcú város gátlástalanságával, felelőtlenségével is ismerkedünk. A pénz igézetében gyilkolnak, rabolnak, sikkasztanak a leleplez©ttek. Olyan erő vonzásában cselekszenek, amely a mindennapi életben is döntő tényező, s a nem bűnügyek esetében is gyakran súrolja a büntetőtörvénykönyv tilalmait, szankcióit. Ilyen értelemben tipikus szereplők a Pesti Pitavat riportjaiban leleplezettek. Végül arra is válaszolni illik: megelevenedik-e Balogh—Czéh—Lantos könyvében a város és a kor. Azt hiszem, inkább még csak a szándékot lehetne üdvözölni. A szerzőhármas törekvéseinek ezt a részét talán következő munkájában fogja jobban megoldani. (d) Az Ullunk 70-es évkönyve A kolozsvári hetilap harmadik évkönyve, amely Árkossy István terve alapján készült, jól sikerült. A kötetet bevezető naptári részben a romániai magyar lírikusokon kívül Kosztolányi Dezső, József Attila és Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc és Rónay György versei és műfordításai is olvashatók. A vaskos kötetben 90 író jut szóhoz. Az Emlékkönyv fejezet Petőfi Sándor, Gábor Áron, Körösi Csoma Sándor, Ady Endre, Benedek Elek alakját idézi. Külön cikkek foglalkoznak a 25 éve elhunyt Bartók Bélával és Thorma János születésének századik évfordulójával. —bta— A dada Megkezdődött a Thália Színházban Bródy Sándor A dada című színművének próbája. A díszleteket és a jelmezeket Rajkai György tervezi. Színre lép csaknem az egész együttes, többek között Horváth Teri, Hacser Józsa, Simon Zsuzsa, Esztergályos Cecília, Polónyi Gyöngyi, Kovács Károly, Peti Sándor, Kozák András, Buss Gyula és Mécs Károly. Rendező: Kazimir Károly. A dada felújításának premierje április 24-én lesz. Egymillió-kétszázezer forintot NYERHET EZEN A HÉTEN SZERENCSÉS ESETBEN, 13 + 1 TALÁLATTAL TOTÓZZON!