Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-26 / 121. szám
ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1970 Három könyv, egy mondandó Versek, versfordítások, tanulmányok ♦ A költészet szerelőszőnyege Somlyó György Hármastükre Színes kartontartóban három kötet. Egyetlen alkotó arca — három tükörben. A címe is ez: Hármastükör; Válogatott versek; Válogatott tanulmányok. Válogatott műfordítások: Somlyó György jelentkezik a könyvhéten ezzel a hármas összegezéssel. — Pályám kezdetétől, vagyis tizenhat-tizenhét éves koromtól fogva soha nem éreztem különbséget a háromféle tevékenységben. Azóta is együtt, egy érvénnyel és igénnyel igyekszem művelni is, szemlélni is a hármat, mint azonos tartalmak kifejezőjét, egymást működtető fogaskerekeket. Mindig a több műfajú, az egyetemességet ezúton is megkísértő alkotók voltak az eszményeim. Persze, eszményeim csupán, hiszen az én munkásságomból a széppróza minden változata kimaradt eddig. Fogaskerekek A teljes igazsághoz tartozik, hogy tíz éve írt egy drámát is, de ennek színházi sorsa, mint sok költőtársát, őt is elriasztotta a folytatástól. Mostanában újra érdeklődnek a darab iránt, legújabban pedig Fábri Zoltánnal dolgozik egy olyan filmtémán, amelyet költészetében már sokszor megközelített.) — A műfordítást a magyar költők jelentős része mindig mintegy saját költészete kiegészítő színének tekintette. Sehol másutt nem vált a műfordítás enynyire a költők műfajává. Ennek okairól már sokan és sokszor beszéltünk. (Még egy arc a hármas tükrön kívül: a fáradhatatlan szervezőé, aki a magyar költészet külföldi megismertetéséért nemzetközi költőtalálkozókat kezdeményez és rendez — legutóbb épp az elmúlt hetekben —, többnyelvű költői almanachot szerkeszt, az itthon és külföldön egyre ismertebbé váló ARION-t.) — És a tanulmányok? — Az esszét nálunk még mindig nem tartják egyenrangú írói műfajnak. Én viszont mindig úgy tekintettem, mint verseim szerves kiegészítőjét és kíséretét: napló- és aforizmaszerű feljegyzésekből áll össze. — Hogyan válogatott? — Minden válogatáshoz találni kell valamiféle szerkesztési elvet, főként, ha terjedelmes életműből viszonylag szűk válogatás készül. A legnagyobb „olló” a versfordításoknál nyílt: ezeknek körülbelül egytizede kerülhetett a kötetbe. Ezért nem mélységben, hanem szélességben válogattam, úgy, hogy minden idegen költő egy-egy verssel szerepel: az is, akinek éppen csak ezt az egy versét fordítottam, az is, akitől esetleg több kötetnyit. Így állt össze mintegy százötven idegen költő verse magyarul: az ógörög Aszklepiadésztől a fiatal francia Michel Deguy-ig. Közel a játékhoz — És a versek válogatása? — Összegyűjtött verseim néhány éve már megjelentek. Ezúttal más módszert választottam: időrendi helyett tartalmi-hangulati összetartozás szerint foglaltam egybe a ciklusokat. A tanulmányválogatás viszont első tanulmánykötetem kezdő írásával indul és az 1967-es, kötetben még meg nem jelent Picassotanulmánnyal záródik. Egyébként a kiadónál van már új tanulmánykötetem (A költészet évadai harmadik kötete) és új verseskönyvem (ideiglenes címe: A mesék második könyve) kézirata is. E mostani reprezentatív hármaskönyv mejelenéséért, lehetőségéért éppúgy, mint szerkezeti ötletéért — a Szépirodalmi igazgatójának, Illés Endrének tartozom hálával. Kass Jánosnak pedig azért, mert nagy gonddal alakította ki a három könyv egységes grafikai képét. A verseskönyv élén egy régi rajz: Berény Róbert portréja a fekete, égő szemű, fiatal költőről. Külsőre keveset változott az eltelt huszonöt év alatt — csak belül lett komolyabb, mélyebb, felelősségteljesebb, súlyosabb —, de a játéktól, a mesétől sem került messzebb. Fencsik Flóra Méltó kíséret — Van-e új, még meg nem jelent írás is a három válogatott kötetben? — Mindháromban találhatók eddig könyvben vagy akár egyáltalán meg nem jelent szövegek. Legnagyobb számmal a válogatott versek végén Szerelőszőnyeg címen összefoglalt fejezetben. A cím arra az állványzatra utal, amelyen a hídépítők dolgoznak, mielőtt a híd ívét megépítenék. Ez a fejezet a költészet műhelyéről valló kisebb írásokból, főként a pályakezdés idejéből való GYORSINTERJÚ A szópantomim művészével Mikor megkeresem Sándor Györgyöt az Egyetemi Színpad öltözőjében, szabadkozik: nem tudom, hogy fogom bevinni ma este. Negyven pórtszéket állítottunk be, és még így is soknak nem jutott ülőhely. Bemegyek a nézőtérre. Ő már a színpadon ül, újságot olvas, láthatóan nagy figyelemmel. Mintha egy baráti társaságban lennénk, ahová ő érkezett először. — I Új műfajjal kísérletezem, — mondja műsoráról. — A humoralizmus: humorral moralizálni. A műsoromat én írom, szerkesztem, rendezem. Nem is lehetne másképp. A mozdulat, a díszlet, a tónus nem megelevenítése írásaimnak — ez maga az írás. Nem ragaszkodom a színpadhoz. Ha ezért pénzt kapnék, szívesen sétálnék az utcán és ott mondanám el a járókelőknek a véleményemet. Sokan hasonlítják Karinthyhoz. Zelk Zoltán írta róla: „... ez a Sándor György olyanokat tud kitalálni, amiket csak Karinthy Frigyes találhatna ki, ha ma élne.” Ugyancsak ő határozta meg legfrappánsabban a műfaját: szepantomimnak nevezte el. — Úgy tudom, az előadásai példátlanul magas számot értek meg. — Az előző műsorommal túl vagyok a kétszázadik előadáson. A másodikkal az ötvenediken. A szám arra utal, hogy van közönsége a műfajnak. b. gy. Autósok! КА Ľ CSAK BÁZISÚ, TARTÓS ALVÁZVÉDŐSZER A FIDEKA Gyakorlati bemutató a BNV-n mindennap, a nemzetközi autókiállítás területén, a Millenniumi Emlékmű mögötti híd mellett, a FINOMVEGYSZER SZÖVETKEZETNÉL (a XII/1-es számú pavilonnál) Ugyanott alvázlefúvásra előjegyzést vesz fel az AFIT képviselője A lefúvás díja — a kocsi nagyságától függően — 380—500 Ft Filmfesztivál Krakkóban Krakkóban hetedik alkalommal tartják a nemzetközi rövidfilmek fesztiválját. Idén június 2—7. között kerül sor a seregszemlére. A zsűri elnöke Andrrej Wajda, a világshírű lengyel filmrendező, tagjai közé várják Szabó István magyar filmrendezőt. Gyakorló diákok A szakközépiskolák és a középfokú technikumok tanulóinak , a szakközépiskolák negyedik osztályosainak kivételével az idén is kötelező a tanév végi szakmai gyakorlat. Csaknem százezer fiatal négy hetet tölt az iskola szakirányának megfelelő üzemekben, vállalatoknál, gazdaságokban. (MTI) Félszárnyú Pegazus tréfái BÁTOR EMBER TÉVES KAPCSOLÁSA Lehet már hat-nyolc éve, hogy Bárány Tamás megjelentette első irodalmi paródiáit. Olvasói, és azok a kollégái, akik csak könyveiből ismerték, meglepődtek, ám akik Báránnyal baráti, társasági kapcsolatot is tartottak, régi ismerősként üdvözölték a szellemes-csípős paródiák szerzőjét. Tudták, hogy diákkora óta rabja utánzási ösztönének, írók stílusára, hangjára pedig különösen fogékony, két konyak után olyan, mint a magnetofonszalag : pontosan visszaadja, amit hall. Zenéje botfüle van, — a mondatok ritmusa, a szavak muzsikája ragad meg az agyában. És nem kevésbé érzékenyen reagál a művek gondolatvilágára, érzelmi anyagára, a hatáskeltés írói eszközeire. Más dolog azonban szűk körben viccelődni, s megint más kiállni a világ elé. A bátor írót nem fogja átok. A villámcsapások is elkerülik. De talán nem is kerülgette átok, villámcsapás. A paródiák nyilvános visszhangja mindenesetre igen kedvező volt. A sértődések rejtekhelyre vonultak, viszont mindenki hangoztatta, milyen jó, hogy ez is van megint. Karinthyt emlegették. Az így írtok ti híres darabjait, Pósa bácsi Ninácskáját, Kemény Simon Angol flastromát, és a kisedényt, Kosztolányi nyöszörgő szimbolista klapecéből. Karinthy megteremtette az irodalmi humoreszk iskoláját, s nem tette könynyűvé sem a felvételit, sem a további vizsgákat ebben a szellemi vitriollal és intellektuális elektronmikroszkóppal dolgozó műfajban. Bárány mégis felvételizett, s évről évre magasabb osztályba lépett. A tréfa ördöge sem hagyta tétlenkedni, komoly cél is vezette. Az a felismerés, hogy tréfáival az élő irodalom népszerűségét segítheti tömegméretűvé tenni. Személyes élményei buzdították. Negyedik gimnazista volt, s az élő írók közül még csak Zilahy, Csathó, Surányi nevét hallotta emlegetni. A nyugatos írók és műveik létezéséről sejtelmei sem voltak, mert az akkori középiskola a művészi érték kontraszelekciójára állította be az irodalomtanítást. Szerencsére kezébe került Karinthy Így írtok ti kötete. Ebben a groteszk tükörben fedezte fel magának a modern magyar irodalom legjobb költőit és prózaíróit. S hányan járhatták ugyanezt az utat? Hányan voltak nem céhbeliek, sokfelé tájékozódók, akiknek az irodalom csak egy az érdeklődést felcsigázó és kielégítő témák közül? Nincs statisztika, mégis bizonyosság: az Így írtok ti hússzor, ötvenszer olyan hangerővel vitte szét Ady- Móricz, Babits és a többiek hírét, nevét, mint maga a folyóirat. Téves kapcsolás című kötetében, a Félszárnyú Pegazus-ciklusban Bárány gazdag irodalom színes galériáját állítja ki. A jelentések közül alig néhány író hiányzik. Ők is csak azért, mert témakörük, élményviláguk elhárítja a karikírozást. A jó irodalmi humoreszknek nincsenek külön törvényei. Ugyanaz érvényesíti, mint a regényt, a novellát. Tárgyát alaposan meg kell ismerni, s nyomban utána elfelejteni, így lehet az írói titkokat nemcsak kilesni, hanem a hatás kívánalmaihoz igazítva, sűrítve és megemelve reprodukálni. Az ismerkedés fő módszere az olvasás. A humoros irodalomtörténet írója ugyanolyan biztonsággal mozog kortársainak életművében, mint a sajátjában. S minthogy művészember a kollégáit, a vele együtt köröző versenytársakat oktalanul nemigen dicséri, hihetünk Báránynak: irodalmunk jobb és érdekesebb, mint sokan hiszik. Kellemes meglepetésekkel várja az elfogulatlan barátot, az előítéletek helyett művekre hagyatkozó, tények és nem hiedelmek alapján ítélő olvasót. „Jó irodalommal öröm viccelődni — mondja Bárány —, s a miénkma is jó irodalom. Bízom erősen, hogy az írótársak baráti tréfaként fogadják a jó szándékú csipkelődést. Ismerni vélem a nemzeti karaktert, s tudom, hogy nálunk mindenki szereti a viccet, amíg az máson csattan. Ez az írókra is érvényes, ami annyit jelent, hogy legrosszabb esetben is mindig csak az éppen soron levő megviccelt szerző haragszik, a többi pedig kacag, dicsér, megvéd. Ezért merek én bátor lenni.” (d.) Molnár Ferenc: Harmónia BEMUTATÓ A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN A Harmóniát 1932-ben mutatta be a Magyar Színház, s harmincegyszer játszotta. Ezt aMolnár-darabot nem, vagy alig jegyzik a színházi tőzsdén, sokan a címére is alig emlékeznek. A József Attila Színház mostani produkcióját látva, s a múlt másfél évtized valamennyi — nem kevés — Molnár-reprízével az emlékezetünkben is, alig érthető, miért? Jól tette Szirtes Tamás, hogy a vígjátékot — amelyről egyébként a maga korában, félig bukása ellenére, nem kisebb irodalmár, mint Kárpáti Aurél írt igen elismerő bírálatot — falrengető bohózatnak rendezte. A darab anyaga ezt megengedi, mai szemmel úgyszólván szükségszerűvé teszi, s jó, ha az ember azt csinálja, amihez van érzéke. Szirtesnek szemlátomást (Két úr szolgája, Canterbury mesék) éppen ehhez van. Csak az elején — lehet, hogy csupán a premieren — döcögött kissé az előadás, de már az első felvonásvég „szédületes szabójában” (Kárpáti Aurél) minden a helyén van. Szerencse, hogy a színház a főszerepre Feleki Kamillt hívta meg. A kegyelmes úr sokszínű szerepébe a megírtnál is több árnyalatot visz, egyénisége lendületes és tündöklő, vendégként is valósággal karmestere az együttesnek. De hát Felekit nem kell felfedezni — csak újra meg újra sajnálni lehet, hogy ritka vendége csupán hol ennek, hol annak a prózai színháznak ahelyett, hogy állandó tagja lenne valamelyiknek, s inkább az operett műfajba járna vendégeskedni. A felfedezés: a Vígszínháztól most átszerződött Márton András. Új színháza azzal nyilvánította bizalmát iránta, hogy mindjárt a bemutatkozásra ilyen szereppel ajándékozta meg, s Márton tökéletesen rászolgált e bizalomra. A másik új tag, Gyöngyössy Katalin, debütálása kevésbé volt szerencsés. Erről azonban inkább a szerepet osztó rendező tehet. Molnár annak idején beleszólt a szereposztásba, s az öreg méltóságosba szerelmes manikűröslányt komikára, Gombaszögi Ellára bízták, hogy ezt a kevéssé hihető kapcsolatot hitelesítsék. Gyöngyösei túl „sexi” ehhez a szerephez. A Gobbi Hilda ugyan mindig tud új színt keverni tengernyi öregasszonyfigurájába, mégis örülünk, hogy ezúttal kiléphetett szerepsémájából. Végre mást játszhatott, másképp és jól. Nagyon tetszett Káló Flórián egy félig buta rezonőr, s Örkényi Éva egy derék-primitív szolgáló alakjában. E sémákra alkalmas szerepekből mindketten eredetit formáltak. Újréti László alakját ódon élclapból másolták át, de figyelmetlenül mellévágtak. Egy harmincas évekbeli építész helyett egy múltszázadbeli grófi ficsúrt találtak el. Megbízhatóan egészítette ki az együttest Tóth Judit, Zoltay Miklós és Téry Árpád. Wegenast Róbert díszletei, Witz Éva jelmezei átlagon felül sikerültek. Barabás Tamás