Esti Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
AZ ASZTALON Európa irodalma Világvállalkozás, magyar szervezés Sőtér István akadémikus nyilatkozata A Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság (AILC) bordeaux-i kongresszusa nemrég vitatta meg legnagyobb vállalkozása, az európai összehasonlító irodalomtörténet munkálatait. Ugyancsak a bordeaux-i kongresszus Sötér István akadémikust, a MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóját választotta meg a Társaság elnökévé. Az új elnöktől kértünk tájékoztatást az előkészületekről és a magyar részvételről. Budapest a központ . Az AILC azoknak a tudósoknak a szervezete, akik a szűkebb nemzeti keretek közé zárkózás helyett az irodalom voltaire-igoethe-i fogalmának érvényesítését érzik hivatásuknak. Célunk a világirodalom nagy folyamatainak kutatása az egymással sok szálon összefüggő, egymást megtermékenyítő nemzeti irodalmakban. Ez a szemlélet — és a belőle következő munkafeladat — a világ legjelentősebb kutatóit egyesíti. Ezért lehetett az AILC keretei között napirendre tűzni olyan hatalmas, valószínűleg két évtizedre szóló programot, mint az európai összehasonlító irodalomtörténet megalkotása. Nagy megtiszteltetés, hogy a szervezést ránk, magyarokra, bízták. Az AILC Európai Irodalomtörténet titkársága évek óta a mi intézetünkben működik. Több mint egy évtizede fokozódó aktivitással veszünk részt a Társaság munkájában. Ennek, s talán a magyar öszszehasonlító irodalomtörténeti kutatás hagyományainak és mai lehetőségeinek köszönhetjük a bizalmat. A mi intézeti rendszerünk — nemcsak az irodalomtudományban, hanem jó néhány társadalomtudományi ágazatban is — igen kedvező feltételeket teremt a nagyszabású, kollektív szintézisvállalkozások előkészítéséhez és megvalósításához. Ugyanez — a szocialista állam által életre hívott, fenntartott — intézeti rendszer teszi jelentőssé szovjet, NDK-beli, román, bolgár, cseh, szlovák és lengyel kollégáink részvételét. A szervezők között az európai tudományos élet kiválóságain kívül amerikai, indiai, japán, sőt, újzélandi kutatók is lesznek. Távoli munkatársaink egy-egy európai irodalomtörténeti korszak szakemberei, illetve az angol, a spanyol, a francia stb. irodalom Európán túli változatainak specialistái. Amikor álláspontunk magas tudományos színvonalú, megfelelően kidolgozott, tehát érvekben gazdag és meggyőző — a marxista módszert nem marxista kollégáink is elfogadják. Ennek, természetesen, feltétele, hogy az, amit ajánlunk, megfeleljen — más közelítési módoknál jobban feleljen meg — a közös munka céljainak. — Milyen kötetek készülnek? -r- Túl a módszertani-elméleti alapozáson, jelenleg most egyes fejezetek — kötetnyi fejezetek — írásán dolgoznak a kutatók. Minden téma munkálatait egyegy nemzeti centrum irányítja. Az avantgarde kötete Prágában, a folklór világirodalmi szerepével foglalkozó munka Bukarestben, a naturalizmuskötet Hollandiában, az expresszionizmus összehasonlító története az Indiana Egyetemen készül. A felvilágosodás mozgalmairól, nemzetközi kisugárzásáról a Sorbonne tudósai és magyar kollégáik jelentetnek meg közös kötetet. A kongresszus egyebek között a kiadás dolgában is döntött. A világ legjelentősebb tudományos kiadói küldték el képviselőiket Bordeaux-ba. A mi Akadémiai Kiadónk nagyvonalú tervezete előkelő mezőnyben bizonyult a legvonzóbbnak, így történt, hogy az elkészülő kötetek angol és francia nyelvű megjelentetése Budapest feladata lesz. Mi szerkesztjük az 1971-ben induló nemzetközi folyóiratot is, amely az összehasonlító irodalomtörténet előkészítő- és részmunkálatait publikálja. — A jelentős magyar részvétel, ismétlem, annak köszönhető, hogy nálunk, elsősorban egyetemi intézeteinkben, magas színvonalú ,világirodalom-kutatás folyik. Bekapcsolódásunk segít legkiválóbb külföldi kollégáink figyelmét a magyar irodalom és szellemi élet sajátos vonásaira, eredményeire irányítani. Ugyanakkor a közös munka szempontjai a magyar irodalomtörténet kutatását is megtermékenyíthetik, magasabb elméleti, szemléleti színvonalra emelhetik. Nyilvános vitát — Szólt a jó lehetőségekről. Az a véleménye, hogy a társadalomtudományok kutatói minden segítséget megkapnak? — Államunk, a társadalmi érdeknek megfelelően, bőkezűen látja el a magyar tudományt. A kedvező helyzet az irodalomtudomány és más társadalomtudományi ágazatok lehetőségein is javított. Mégis több támogatásra lenne szükség. Nem azért, mert mi így óhajtjuk, hanem azért, mert szocialista fejlődésünk aktuális problémái — a tudatformálás megkerülhetetlen feladatai — igénylik. Ezt a tudománypolitikai határozatok és a kongresszusi tézisek félreérthetetlenül rögzítik. Egy másik szempont: a magyar tudomány nemzetközi rangja, teljesítőképességünk reális felmérése. Természettudományi és műszaki kutatásainknak — függetlenül a szakemberek képességeitől — szoros határt szab az ország anyagi lehetőségeinek korlátozottsága. Ma már bizonyos területeken — a tudományos-műszaki forradalom kulcsterületein — olyan országok sem vállalkozhatnak nagyobb kezdeményezésre, mint Anglia, Franciaország vagy a Német Szövetségi Köztársaság. Nyilvánvaló, hogy Magyarország lehetőségei jóval szűkösebbek. Gondoljuk meg tehát alaposan, mire fordítunk pénzt, hogyan osztjuk el a rendelkezésre álló eszközöket. Tudjuk, hogy itt nagyon bonyolult kérdésekről kell dönteni. Éppen ezért szeretnénk, ha az eddiginél nagyobb tudományos nyilvánosság előtt zajlanának a döntést előkészítő viták. Ilyen polémiákon hatásosabban képviselhetnénk álláspontunkat. Azt a tényekkel alátámasztható nézetünket is, hogy néhány tudományterületen — a zenetudományban, a nyelvtudományban, a történettudodományban stb. — a nagyon szerény ráfordítás ellenére sikerült nemzetközi sikereket elérnünk. Sok vak véleményem, hogy érdemes volna előrelépni, jobb feltételek megteremtésével lehetővé tenni a mai és a holnapi munka s még meggyőzőbb eredményességét. (d.) Van közös nyelv — Az elmondottakból következik, hogy marxista és más világnézetű, polgári tudósok szövetkeztek közös munkára. Hogyan sikerül összehangolni a szemléletet és a módszereket? — Az eddigi eredmények alapján elmondhatom, hogy sikerül közös nyelvet találni. Mi igyekszünk az elméleti alapozásban is elveinket érvényesíteni. Az eredmény tőlünk függ. A GRÚZ TENORISTA Tavasszal szerepelt először Budapesten. Gyönyörű csengésű hangját, tökéletesen elsajátított bel canto stílusát örömmel hallottuk viszont, újabb megszólalása még meggyőzőbb és megnyerőbb képet hagyott maga után. Minden zenei élmény alapja: a hangzás szépsége. Szotkilava hangja sokszínű, fényes tónusú, széles terjedelmében teljesen kiegyenlített. Minden dallamvonalat törés nélkül épít fel, s hogy mikor mennyire fényesíti, azt a drámai kifejezés igénye szerint szabja meg. Turiddu szerepét olaszul énekelte, itáliai mesterek útmutatásai szerint tanulta be. Az eredmény: olasz mértékkel is kifogástalan formálás, jól alkalmazott „olaszos” fogások, lélektanilag is tökéletes kifejezés. Kitűnő színész! Heves kitörései a sértett férfi indulataiból, halkabb jajdulásai a magától is megdöbbent kamaszos fil megtorpanásából fakadnak. Az olasz verizmus talán legvérmesebb operai alakjának megelevenítésében mesteri arányérzékkel aknázza ki saját déli temperamentumát, érzelmeit és indulatait ugyanolyan mű-vészi biztonsággal „kezeli”, mint — eleget nem dicsérhető — hanganyagát. Az ilyen képességű énekesre operát lehet alapozni. Ha sikerülne hosszabb fellépéssorozatra megnyerni, az olasz repertoár sok gondját enyhítené nálunk ! (fodor) Kultúránk sz Ezekben a napokban Budapest és az ország színpadain, hangversenytermeiben, kiállítási csarnokaiban, mozivásznain szovjet művészekkel és műalkotásaikkal találkozik a magyar közönség. Nem ritka alkalom ez, hiszen az elmúlt huszonöt esztendőben a magyar kulturális élet szerves részévé lett mindaz, amit a szovjet kultúra az elmúlt félszázadban teremtett. Most az ünnep mégis különleges alkalom, hogy egymás mellett, egyszerre, szinte keresztmetszetét kapjuk annak, amit a szovjet zene, színházművészet, irodalom, képzőművészet és filmművészet napjainkban jelent. Miért gyakorolt az elmúlt negyedszázadban olyan jelentős hatást a szovjet kultúra a magyar szellemi életre? Nyilvánvalóan sok tényezője van ennek. Például az, hogy a klasszikus orosz művészet értékei kulturális forradalmunk első nagy hullámában jutottak el a magyar olvasók, a magyar közönség millióihoz. S bízóanyára oka az is, hogy a szocialista forradalom a Szovjetunióban a művészetek formai eszközeinek olyan forradalmát is hozta, mint amit egyebek között a filmművészetben Eizenstein neve fémjelez. Sorolhatnánk még az okokat, de a legfontosabb a következő: ez a művészet, a szovjet művészet vállalkozott elsőként, tudatosan és tömegméretekben arra, hogy a legnemesebb emberi ideálokat, s egyben a leghaladóbb társadalmi célokat vállalja, szolgálja. Az igazi művészet emberközpontú. Ember — alkotó, befogadó és az emberi viszonyokat idéző alkotás — nélkül egyáltalában nincs művészet. De nem minden művészet írja zászlajára az ember gondolati és érzelmi felszabadítását, kinyitását önmaga és a világ felé. Ez az elkötelezettség, ez a gondolatformáló tudatosság a legjellemzőbb és a legerőteljesebb oldala a szovjet művészeteknek Most néhány napig válogathatunk abból az igen gazdag választékból, amelyet az ünnepi alkalomra a rendezők biztosítottak. Azután hétköznapok jönnek , ám a szovjet kultúra ünnepén is, hétköznapokon is szövetségese a magyar kultúrának a legnemesebb céljaink érdekében folytatott közös harcainkban. — bel — David Ojszkah, a világhírű hegedűművész tegnap mint karmester hódította meg a budapesti közönséget. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát vezényelte, nagy sikerrel. Óvja egészséget: mosson gyakran kezet a BNV nagydíjával kitüntetett, fertőtlenítő hatású ULTRA-SOL LEMOSÓSZERREL 1/2 literes flakon 1 decis flakon 11,20 Ft 4,30 Ft Gyártja: az EGYESÜLT VEGYIMŰVEK Kapható a háztartási vegyszereket árusító üzletekben és áruházakban TISZTÁK Isten citadellája RUTTKAI, BÁSTI, LATINOVITS ILLYÉS-BEMUTATÓ ELŐTT A VÍGSZÍNHÁZBAN — Népek, országok roppannak szét, s nyeletnek el az Úr akaratából! Hol vannak az emereusok, a hireusok, az anakimok, Josué ellenfelei? A biblia egy nyúlfarknyi mondatában. Nektek még ennyi sem jut! — kiáltja fenyegetően Pierre Amiér érsek (Latinovits Zoltán), a várat ostromló hadak követeként. — Elviseljük — feleli rendíthetetlen nyugalommal a várat védő Perella (Básti Lajos). — Meglehet, hogy a jövő a ti agyaraitoké. S mienk az elvérzés. Ez az országos pusztulás. — „Miénk”? Tied nem! Nem, Perellát, a cukorsüveg-meredekségű vár urát, nem a vérség, nem is a hit — a kathárok, a „tiszták” eretnek vallása — köti népéhez. Hanem éppen a magukrahagyottak iránti szeretet, az üldözötteket védő becsület, s a pusztuló, önmagát is pusztító nép iránti ragaszkodás. Az érseket pedig nemcsak az inkvizíciós, eretnekégető fanatizmus űzi harcba ellene, hanem egy másik indulat is: régen őrzött-titkolt szenvedély, a várúr asszonya (Ruttkai Éva játssza) iránt, aki egyszer, egyetlenegyszer az övé lett, s ezt az emléket egyikük se tudja feledni: az érsekben a vár eltaposására fűti a gyűlöletet, az asszonyt a kathárok hitéhez kergeti a régi, bűn, a megtisztulás félőrült vágya. PARÁDÉS SZEREPOSZTÁS Illyés Gyula nagyerejű, középkori tárgyú tragédiája, amelyet tavaly elsőként a pécsi Nemzeti Színház játszott, most parádés fővárosi bemutató elé néz a Vígszínházban. A „teljes erőbedobást” jelzi a szereposztás is: Básti, Ruttkai és Latinovits mellett Somogyvári Rudolf, Bitskey Tibor, Termanek Nándor, Pap Éva, Kovács István, Pándi Lajos, Tordy Géza. A díszlet megtervezésére a szlovák Vladislav Vihodylt kérte fel a színház, s ő meglepő eszközökkel keltette színpadi, életre a montseguri várat, „Isten citadelláját”. Már jelmezekben folynak a próbák, Jánoskuti Márta tervezte a ruhákat. A rendező — Várkonyi Zoltán — ilyenkor néma izgalommal figyel, abban a szakaszában van most, öt nappal a bemutató előtt a próbamunka, amikor már a játék csaknem úgy zajlik, mint az előadáson, finomítják a világítást, a többi technikai hatást, minden ideg pattanásig feszül a nagy tét izgalmában. Hiszen a budapesti művészeti hetek, s a magyar dráma hete programjában is kiemelkedő vállalkozásról, premierről van szó. BEUGRÁS S hogy izgalomban, ahogy ez már lenni szokott, ne legyen hiány, Tomanek Nándor — Bertám atya fontos szerepének alakítója — váratlanul megbetegedett. Remélik, hogy a bemutatóra meggyógyult mégis azonnal beugróról kellett gondoskodni. A Madáchtól kérték kölcsön Némethy Ferencet, aki a délelőtti próbán már mondta Bertám atya frissen megismert szövegét, biztonságos nyugalommal érezve a vadonatúj helyzeteket. Az izgalom és a feszültség átragad a vendégre is: kíváncsian nézünk a Tiszták csütörtöki bemutatója Fencsik Flóra Bolíviai est Bolíviai estet rendeztek a hazánkban tanuló délamerikai diákok. Műsort adtak dél-amerikai népdalokból, népi táncokból. Kimagasló produkciót nyújtott a bolíviai gitártrió és José Arsemendia. Befejezésül magyar népdalcsokrot mutatott be Dévay Nagy Kamilla. □ A PÉCSI Nemzeti Színház Marsak: Bűvös erdő című mesejátékát mutatja be október 30-án.