Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

MELYEK A FELTÉTELEK Város lesz a faluból Elkészültek a javaslatok Népesség, kereskedelem, utak Hogyan lehet város a fa­luból? Az Építésügyi- és Városfejlesztési Miniszté­riumban elkészült a javas­lat: a jövőben milyen felté­telek teljesítésekor lehet várossá nyilvánítani a nagyközségeket. Szükség van a mércére, ugyanis a következő har­minc évben — a Miniszter­­tanács által nemrég elfoga­dott településfejlesztési irányelvek szerint — újabb 40—50 nagyközség fejlődik olyan szintre, hogy a váro­sok közé kell majd sorolni őket. Eddig — normák hiányában — a megyei ta­nácsok javaslatára, egyedi elbírálás alapján döntöttek a települések városi rangra emeléséről. Jább 40 százalékát burkolt úton lehet megközelíteni, el­érni; a lakásoknak legalább negyede vezetékes vízzel ellátott és a szennyvízcsa­torna a hálózatba, illetve házi szennyvíztisztítóba van bekötve. Döntés előtt A feltételeket a hazai te­lepülésviszonyok, az adott­ságok és a gazdasági hely­zet körültekintő mérlegelé­sével állították össze a mi­niszztériumban. (Egységes nemzetközi feltételek még nincsenek!) A várossá nyil­vánítást megelőzően termé­szetesen figyelembe veszik majd a számokkal nem mérhető — politikai, társa­dalmi és egyéb — feltétele­ket is, amelyek szintén je­lentősen befolyásolhatják a döntést. A minisztérium által ja­vasolt városi mérce elfo­gadásáról előreláthatóan még az idén döntenek. Cz. Gy. Nagyközségek, figyelem! A jövőben — ha a kor­mány jóváhagyja a javas­latot — csak azok a nagy­községek lehetnek városok, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek: lakóinak száma eléri a 15 ezret. A 15 ezernél keve­sebb, de 8 ezernél több la­kosú községeket is város­sá lehet nyilvánítani, ha a vonzási körzetükbe tartozó területen 20 ezernél több ember él, s egészségügyi, kulturális, kereskedelmi stb. ellátásukat a nagyköz­ség fedezi; a helység belte­rületén a népesség száma évente átlag legalább egy százalékkal nőtt a múlt 5— 10 év alatt; a kereső la­kosság háromnegyede az iparban, az építőiparban, illetve az ellátó-, szolgál­tató- és javítóiparban dol­gozik. Továbbá, ha a mun­kások, az alkalmazottak egyharmadát a helyi ellátó, szolgáltató és javító műhe­lyek foglalkoztatják, van szakorvosi rendelőintézete, s az hetente legalább 40 órán át fogadja a betege­ket a vonzáskörzetből is; a településeknek 300 vagy en­nél több embert befogadó művelődési háza van, amelyben színházi előadá­sokat is lehet rendezni; s mindenkinek nyitva áll, te­hát nem egy gyáré vagy intézményé. Feltétel, hogy a hely­ségnek legalább egy közép­iskolája vagy középfokú oktatást adó szakiskolája legyen és az iskola mellett minimum 40—50 férőhelyes diákotthon is van, vagy pe­dig a tanulók 10—15 száza­léka a környező községek­ből jár be; kereskedelmi áruforgalma megközelíti a jelenlegi járási jogú váro­sokét, a lakásoknak lega- KON­YH­AI ROBOTGÉP AG 5-ös 630 Ft helyett 520 Ft Amíg a készlet tart! Úszó faház a tavon Könnyűipar ’71 : már készülnek a transzparen­sek a hamarosan megnyí­ló Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az idén, akár­csak korábban, három he­lyen találkozhatnak az ér­deklődők a hazai könnyű­ipari termékekkel. A könnyűipari pavilonban négyezer négyzetméteren, a lakberendezési pavilon­ban 1600 négyzetméteren sorakoztatják fel 1971 új­donságait és 1972 ígéreteit. A győri Pamutszövő és Műbőrgyár ezúttal is a vá­rosligeti tavon rendezi ki­állítását, de most nem fel­fújható műanyag pavilon­ban, hanem úszó faházban, 600 négyzetméternyi terü­leten. Csukagyár az erdőszélen Csodálatos telep • Angolna után az első Laboratórium a gerendaházban Bajáról az irodalmat és a hallét szerető halászati szövetkezeti elnök (az egyik országos halfőző ver­senyen aranydíjat is nyert), Felvidéki István telefono­­nozott: most szállítják a csukát, a csukaporontyokat az ország vizeibe — a Ti­szába, a Dunába, a tavak­ba —, soha nem látott mennyiség: ötmillió darab! Mind saját keltetés, Kara­­pancsán, a Gemenccel ve­tekedő Duna-menti erdő­ségben, vadvilágban meg­valósították az iparszerű haltenyésztést. Jöjjek, az utolsó szállítmányok most indulnak hajnalban a Ti­szára, az alpári Virágzó Halászati Tsz vizeire. De előbb röviden a csu­káról. Miért van szükség ennyi csukára, mi is az a csukaprogram? A nyílt vi­zek halasításának egyik alapkérdése. Hosszú vita előzte meg: használ-e a csu­ka a vízben, avagy rossz hal, ragadozó, nem kell sza­porítani. A vizek, a holt­ágak elöregedésük közben ugyanis keszeggel népesül­tek be. A keszeg, a ponty táplálék-konkurrense. Va­gyis a szeméthal megeszi a nemes hal elől az élelmet. A csuka pedig megeszi a keszeget, mohó ragadozó. Ugyanakkor kitűnő étke­zési hal, sokféle módon el­készíthető, s a külföld mind jobban keresi, mint „sport­halat”. A csuka a világ­piaci viszonylatban a leg­jobban fizető hal, egy kiló csukáért egy dollárt fizet­nek, ennél csak az angolna ára jobb. Hajnalban indultunk, reggelre értünk az erdő­­szélre, a Ferenc-csatorna kerítette haltelepre. Épp akkor, amikor az ország más területéről, a Tiszáról megérkezett Sárfy Ede fő­­agronómus, e telep megte­remtője. Előző éjjel az ár­víz sújtotta nyíregyházi Al­kotmány Htsz-nek vittek sok ezer csukaivadékot. A tiszadobi, tiszalöki Holt-Ti­­szába tették ki .Tiszai ha­lászok várták a dunai em­bert. Csónakba szálltak, evezőt merítettek, lassan haladtak, megkeresni­ azo­kat, a padmalvokat, jól felmelegedő öblöket, nö­­ványzetdús szakaszokat, ahová ki lehet majd engedni a Karapancsáról hozott ivadékokat. De előbb a víz hőmérsékletét kellett mérni; a hőkülönbség ne okozzon a csukákban sok­kot, a szállító fóliazacskók­ba a Holt-Tisza vizét töl­tötték, s csak úgy, kiegyen­lítve a két víz különbségét, lehetett búcsút mondani, magukra hagyni a Duna­­ági csukák ezreit fenn, a Tiszaháton.) Karapancsai haltenyésztő telep. Akár egy ipari üzem. A Ferenc-csatornából el­osztó csőhálózatokon, kel­tető tavakon, vizek vegy­konyháján át üvegcsarnok­ba érkezik az élelemmel dúsított víz; az üvegcsar­nokban — akárcsak egy futószalag a gyárakban — stadionmedencék, szitákon áramló vízfolyam, a szitá­kon fennmaradó ikrák — futószalagon készülő csu­kaivadékok. Az egyik ta­von — a csukák élelme, planktontenyészete készül itt — reflektorok: a fény vezeti a csukákhoz a planktonrajokat. Csodála­tos telep: Sárfy 1962-ben Tolnában csalántengerben vágott kí­sérleti telepet; fenyőkkel, nyírekkel, rózsákkal ültette be a vadont, s kezdte meg a kutatásokat, kísérleteit. Itt nevelték fel az első, nagyüzemileg tenyésztett kecsegéket. Karapancsára a hatvan éven felüli kuta­tó feleségével tavaly ér­kezett. Sátorban laktak, petróleumlámpával világí­tottak. A telet a Ferenc­­csatorna partján, egy nád­tetejű halászkunyhóban töltötték el, így épült Kö­­zép-Európa egyik legkor­szerűbb haltenyésztő tele­pe. Most már gerendaház áll az erdőben: elébb az ár­kokat, telelőket ásták ki, s csak aztán építették fel a kutatók központi fűtéses gerendaházát. Itt már tár­salgók is vannak, laborató­riumok: a vadászati világ­­kiállítás alatt itt tartják majd az egyik nemzetközi konferenciát. K. Gy. II. Tomika Türelmetlen tárcsázás után izgatott kérdés a részemről: — Elvira néni, csókolom, megvan a kisbaba? Igen!? Kisfiú, kislány?! — Legénykénk van! To­mika, az apja után! — lel­kendezik az újdonsült nagy­mama. — És mint a fiam, ohjasforma! Csak ő stram­­mabb gyerek volt, akkora koromfekete hajjal jött a világra, hogy a nővérke sza­lagot kötött bele, bizony! Négy és fél kiló, képzelhe­ted, összeszaladt az egész magánszanatórium, ha jaj, emlékezetes nap marad a számomra! — De Kati... — nyögök kissé bele, de jön a folyta­tás máris: — Lehetőleg ne kavard a dolgokat, fiam, hisz a Ka­tink akkor még a világon se volt, merthogy pontosan öt évvel fiatalabb az én To­mimnál. Na és képzeld, drá­gám, előző este még ven­dégségben voltunk! Éjfél fe­lé tértünk haza, aztán csak mondtam a férjemnek, hogy most már telefonozhat is a professzor úrnak, én ugyan­is egy rendkívül előkelő . .. Rövid, de tiszteletlen vi­hogás a részemről. Majd: — Aha. Nagyon érdekes. De most már mégiscsak in­kább a Kati Tomikájáról tessék beszélni! — Egészséges — jön a kimerítő válasz. — Na és ahogy azon az éjjelen be­szállunk az automobilba ... — A második Tomikát kérdezem !!! Nagyon ara­nyos? — Nagyon. És hogy sza­vadat ne felejtsd, ahogy visznek be a csupacsempés műtőbe ... Fejrázás, sóhajtás után új próbálkozás a részem­ről: — Elvira néni, könyör­göm! Akkor legalább Kati­ról! Hogy érzi magát? — Jól. És fiam, csak rám­tekint a Madame, csak csapja össze a kövér keze­it... — Elvira néni, édes! A Tamással beszélhetnék? — ... akkorra már jött be a professzor úr hozzám, hófehér köpönyegben . .. Tamást? Minek?! V Ígyse ér­tenek a férfiak ezekhez a dolgokhoz! Reménytelen. Csak Első Tomika hallható! A máso­dik nyilván majd akkor, ha neki is gyermeke születik... G. Szabó Judit A SZABADBAN Kertészek, kubikosok, hegesztők ... Munkájukat mind­nyájunk szeme láttára, a pesti utcákon, a pesti tereken végzik. Vajon milyen virág kerül a felásott városligeti földbe? Ebben a hatalmas esőben, amelyet a sátor alatt vettek kezelésbe a hegesztők, az éltető via áramlik majd a lakásokba. Készül a gázvezeték útja

Next