Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Úgy tűnik, napjainkban csupán nézőpont kérdése, hogy ki gazdag és ki szegény. Legalábbis a fogalom anyagi oldalát tekintve. E témát járta körül a Húszas stúdió legutóbbi adásában Hegyi Imre, bemutatva valóban gazdag és valóban szegény embereket. A rádióban ritkán hallott, kitűnő riportokat sorakoztatott egymás mellé, amelyekben nemcsak a beszédhelyzetet tudta érzékletesen megteremteni, és közölni, hanem szinte beszélgetőpartnereinek karakterét, arcvonásait is felvillantotta. Úgy érezzük azonban, hogy az egymás mellé tett riportok csak a műsor első felében voltak igazán alárendelve a riporter céljának. A műsor második felében a kompozíció valamelyest lazult, s nem vált teljesen világossá a riporter szándéka. Az anonym megszólalók csökkentették a bizonyítás hitelét. Ám, a kritikai észrevételek ellenére, a műsornak voltak nagy pillanatai, ilyen volt a guberáló asszonnyal, a tetőfedővel, a koldussal és az erzsébeti családanyával készített riport Az új szignállal jelentkező Esti Krónika tegnapi adásában az érdekes és kevésbé izgalmas riportok, tudósítások között felfigyeltünk egy jegyzetre. Az írásból kiderült a Voláncég huszonegy, legmagasabb beosztású dolgozója, január 1-től lemondott személygépkocsi-használati jogáról, s a járműve,két átadták a taxivállalatnak. A huszonegy ember ezentúl — nyilván osztályvezetők, főosztályvezetők, igazgatók —, ha sürgős tennivalója akad, taxit hív. Ezzel, mint mondták, 20 százalékos megtakarítás érhető el. Bizonyára nem fillérekről van szó, mi azonban most mégsem az anyagi oldalt tekintjük, mert nem csupán ez számít, hanem egy határozott elv és szemléletmód reális vállalását látjuk. S azt sem bánnánk, ha ez minél több helyen válna gyakorlattá. (harangozó) □ LUFTBALLON címmel kerül színre Abai— Bágya—Kalmár új musicalje. A bemutató január 7-én lesz a miskolci Nemzeti Színházban. ( SZÍNHÁZ ) Operaház: A Rajna kincse (H-bérlet, 4. el., 7) — Operaház Erkel Színháza: A csengő: Gianni Schicchi (2. bérl., 4. el., 7) — Nemzeti Színház: Rosencrantz és Guldenstern halott (7) — Katona József Színház: Bölcsek a fán (7) — Madách Színház: Kaviár és lencse (7) — Madách Kamara Színház: Te meg én (7) — Vígszínház: Donna Rosita (L- bérl., 3. el., 7) — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7) — Thália Színház: Bartókiána (7) — József Attila Színház: Figaró házassága (E-bérlet, 2. el., 7) — Fővárosi Operettszínházi Csárdáskirálynő (7) — Vidám Színpad: A szülő is ember (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Aki néző akar lenni (fél 9) — Zeneakadémia Kisterem: Bartók Béla Kamarazenekar hangversenye (vez.: Géczy Olga. Közr.: Kovács Lóránt, fél 8) — Kamara Varieté: Rákérdezhetek? (6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Csillagszőrű 146 naptól a mozikban SZELÍD MOTOROSOK Amerikai fiatalokról szól ez a film, hosszú hajú, rojtos bőrdzsekis fiúkról, akik Los Angelestől New Orleansig száguldanak át az Egyesült Államokon. Fel akarják fedezni a szép, barátságos és emberszerető Amerikát, de egy ellenszenves országot találnak, s benne idegen gyűlölettel teli kisvárosi polgárokat. S nem kell provokáció, kihívó viselkedés: Billy és barátja, akit ő Columbus Kristófnak nevez, puszta megjelenésével is felborzolja e kispolgárok idegeit. Pedig Billy, akit Dennis Hopper, a film írója és rendezője alakít és a kapitány — Peter Fonda — szelíd ember, szelíd motoros, semmi köze sincs a halálfejesek bandájának gyilkos robogásához. Igaz, nem is angyalok: kábítószerrel kereskednek, marijuanai cigarettát szívnak. Billy és a kapitány nem lázad a társadalom ellen. Csupán azt szeretnék, ha pénzhez jutnak, utazhassanak, úgy öltözködhessenek, ahogy kedvük tartja. Hajlandók ezért alkalmazkodni, tiszteletben tartani szokásokat, hagyományokat. Amikor vallásos farmer asztalához ülnek, Billy szó nélkül leveszi kalapját, a gyűlölködő kisvárosiakkal teli sörözőből szótlanul kimennek. Nem lázadó fiatalok, mindennél jellemzőbb rájuk a „hagyjatok engem, én sem bántlak titeket” magatartás. A szabadság és félelem — amely a Szelíd motorosok alcíme is — összecsapásának krónikája ez a film, útinapló-jellegű szerkesztése, vágása, technikája is ezt hangsúlyozza. Zenéje kitűnő, a dalok szinte narrátori funkciót kapnak. 1972 első filmbemutatója az Easy Rider, amely az 1969-es cannes-i filmfesztivál legjobb első filmrendezői műdíját nyerte el. Kócsag Piroska Jelenet a filmből Kutyaügy Barátai, kollégái tréfásan „a legnagyobb magyar sétáló színésznek” nevezik Egri Istvánt, aki esti gyalogtúráját a Váci utcában és a Duna-parton egyetlen napra sem hagyná el. Most azonban... ... — most azonban alig merek az utcára menni — meséli Egri István —, amióta A fekete város című tévéfilm első részét sugározták, amerre járok, csupa rosszalló tekintet, fenyegető pillantás kísér. Félhangos, néha hangos megjegyzések jutnak el hozzám: „Ő az, aki lelőtte azt a gyönyörű kutyát”. Mert az, hogy a filmen a kutya kimúlása után Bessenyei engem lőtt le, úgy látszik, nem borzolta fel a kedélyeket... Ünnepségek Adonyban Az idén alapításának 650. évfordulóját ünnepli a Duna-menti nagyközség, Adony. Az ünnepi év alkalmából a honismereti szakkör megírja a község történetét. Gazdag programot állítottak össze a település nevezetes esztendejére. Helytörténeti vetélkedő, rangos sportesemények, előadások váltogatják egymást. Augusztusban ünnepi ülésen köszönti az évfordulót a községi tanács, ekkor adják át a „650 éves Adony” emlékplakettet a községért legtöbbet dolgozóknak. (s) • Új képzőművészeti sorozat: az újrafelfedezett XVII. század. Nem ez az első francia képzőművészeti produkció, amelyet a tévé sugároz. Mindnek erénye a látvány tálalásának eleganciája, a tudásanyag közlésének könnyed stílusa, a mozgalmasság. Az első rész beváltotta a cím ígéretét, azaz: nem csupán képzőművészeti ismeretekről ejtett szót, hanem a XVII. századi francia történelem néhány vonását, a kultúrtörténeti érdekességeket, históriai intimitásokat is beleszőtte de Champaigne képeinek elemzésébe. De éppen ez az erénye tette felemássá a hatást. A szöveg ugyanis inkább francia füleknek szólt. Az említett utalások, nevek, kapcsolatok többsége ugyanis a francia történelem részletekbe menő ismeretét feltételezte. • Fél órába sűríteni egy egész évet, nem kis feladat. Mégis megoldható, mégpedig nagyon színvonalasan. Erről győzött meg az Ez történt 1971-ben című külpolitikai filmösszeállítás. Blokkokra osztva, a világpolitika kényes gócaira összpontosítva mutatta be az adás a múlt év legfontosabb eseményeit. (bársony) Meghalt Frans Masereel „Ha minden megsemmisülne, könyvek, emlékművek, fényképek, leírások stb. és csak az ő fametszetei maradnának fenn, egyedül ezek alapján is rekonstruálni lehetne a mai világot." Stefan Zweig jellemezte így korunk „életrajzírójának”, Frans Masereelnek, a XX. századi képzőművészet kiemelkedő egyéniségének munkásságát. A mester nincs többé. Hétfő éjjel, életének 83. esztendejében hunyt el, avignoni lakásán. Frans Masereel az első világháború esztendeiben tűnt fel a genfi La Feuille és Demain című lapokban megjelenő, antimilitarista, pacifista célzatú újságrajzaival. 1921-ben Párizsban csatlakozott Romain Rolland köréhez, de már 1918-ban kiadta Egy ember szenvedése című fametszet-ciklusát, majd az Óráim könyvét, Az eszme című sorozatát, később A feketéből a fehérhez című rajzsorozatát. Legjelentősebb fametszet-sorozatai a modern nagyváros hazugságai, a kizsákmányolás, a szellemi és a testi nyomorúság, mindenféle elnyomás ellen, a humanizmus védelmében szólnak. Szelleme, lelkiismerete, s tehetsége mindig az igaz ügy oldalára állította. Az 1930-as évektől hazánkban is felfigyeltek művészetére, s többek között Radnóti Miklós és Bálint György lelkesedett lapjaiért. Bálint György írta egyik szenvedélyes hangú publicisztikájában: „Kedves Frans Masereel, hegyezi már a ceruzáját?” A magyar illegális kommunista párt pedig Passió című sorozatánakegyes lapjaival agitált a Vörös Segély támogatására. Frans Masereel a világirodalom sok klaszszikusát: Shakespeare-t, Hugót, Erasmust, Villont, Tolsztojt és Romain Rolland -t illusztrálta. Művei, neves fametszetei a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig a világ minden nagy múzeumában megtalálhatók. 1961-ben személyesen is üdvözölhettük Budapesten, kiállításának megnyitóján. Akkor lapunknak is nyilatkozott. A személyes találkozás is meggyőzött szép humanizmusáról, mélységes emberszeretettől áthatott gondolkodásáról, bölcs életszeretetéről, egyéniségének utánozhatatlan varázsáról. Nagy művészt — a XX. századi fametszetregény műfajának megteremtőjét — veszítettünk halálával. Vendégség BEMUTATÓ A PESTI SZÍNHÁZBAN A fiatalembert, aki meghajolt a bemutató ünneplő publikuma előtt, Páskándy Gézának hívják. Ha jól számoljuk, 38 éves — és csak mostanában tanultuk meg a nevét, pedig már drámái, kötetek sora van mögötte. Drámája háromfelvonásos vita. Vita, amelyben XVI. századi erdélyi unitárius püspök, Dávid Ferenc, polemizál beszállásolt vendégével, az itáliai hittudós Socinóval. Socinót azért ereszti rá Dávidra az erdélyi fejedelem, hogy általa figyeltesse a püspököt. Socino nem született besúgó, nem alapjában áruló alkat. De beszorított helyzete, száműzöttsége, a fejedelem lekötelezett kiszolgáltatottjává teszi. Nincs más választása. Nincs más választása? A darab eleven művészi erővel erre a kérdésre válaszol a három felvonásban. Socino kelletlenül vállalja fel a besúgó szerepét , mert nagyra tartja a püspököt, mert nem kívánja vesztét. S ha megismerkedésükig csak tisztelte Dávid Ferencet, az összezártság, a kényszerű vendégség hónapjai alatt meg is szereti, a hatása alá kerül. Végzetét egyikük sem kerüli el: Socino a teljes gyalázatot, Dávid az elárultatást. Dávid Ferenc nyíltan kiszolgáltatja magát Socinónak. Kiszolgáltatja önként, mert az általa hitt igazság hirdetéséről még akkor sem mond le, ha csak egyetlen embernek bizonyíthatja is. És kiszolgáltatja magát, mert neki már csak ez a választása maradt: az értelmes elárultatást választani az együgyű helyett, „a legroszszabbon belül a leglehetségesebb jót”. S közben nemcsak árulója szereti meg őt, hanem ő is az árulóját, vigaszt és áldást árasztana rá önmagából, de erkölcsi fölényével akaratlanul is mindjobban megalázza Socinót. Hogy mindez nem elvont hitvita, hanem dráma, abban nagy része van Páskándy nyelvezetének, mely több mint szép. A felemelőt a rúttal, az archaikust a modernnel, oly vakmerő és természetes nyelvi lelemény váltogatja, hogy mindez teljes harmóniában zeng. Várkonyi Zoltán pedig — akit néha oly könnyen skatulyázunk be a kecses társalgási darabok, vígjá-tékok ötletes rendezőjéül — könnyedén rúgja szét ezt a skatulyát és bizonyítja: tud ő mást is. Ezt a mást, az emelkedettebb, gondolatibb színházat ilyen szinten utoljára tán A két Bolyai rendezőjeként — ugyancsakkamaraszínpadon — mívelte. S véletlenül (bár egy másik társulatban) akkor is, most is Básti Lajos volt a siker egyik fő pillére. Dávid Ferenc szerepében ismét egy megújult Bástit látunk. Nyugodtat, mélyet, árnyaltat. A Pesti Színház csöppnyi színpadára mit sem hozott hősi manírokból: a gondolat és morál halk hősiességével, az emberi tartás nagyságával győz. Méltó ellenfelet keresve Várkonyi Darvas Ivánra osztotta Socino szerepét. Nagyvonalú ötlet és a mérleg igazságos idegyensúlyozása rokonszenves színészre osztani egy „negatív” figurát. (Hangsúly az idézőjelen!) Hiszen Socino csak Dávid erkölcsi fölényének árnyékából nézve gazember.) Az efféle szereposztás azonban többnyire kockázatos: a színész lényének vonzereje néhol az alakítás minden kimunkáltsága alól is átüt. De ettől talán csak még jobb, fűszeresebb ez a színházi este. A szimmetrikus szerkezetű darab két fő figurája — ha úgy tetszik: a tézis és az antitézis — közé harmadiknak az együgyű, félvad Mária alakját helyezte az író. Nehéz, kegyetlen szerep: Szegedi Erika nagy lehetősége, hogy megküzdjön vele — ő önmaga legjobb szintjét éri el e küzdelemben. A szimmetria a két fő figurát „kifelé” is megtoldja önmaguk felfokozottabb megfelelőjével. Dávid mellett veje áll, aki egyértelműen megveti az árulót, a toleráns püspökből a türelmetlenséget szeretné kicsiholni. Pándy Lajos játssza, keményen, szenvedéllyel. Socino mögött pedig megbízója, Blandiszta rejtőzik: a nyílt és egyértelmű, cinikus és következetes árulás megtestesítője Bárdy György kitűnően, visszafogottan, nagyon okosan játssza. Fábri Zoltán barlangszerűen zárt, puritán szépségű színpada ideális kerete a játéknak, amelyet a színház apró, gondos dramaturgiai változtatásai és mindenekelőtt a rendezésnek a feszültséget fokozóoldó leleménye segít az idei évad talán legszebb színházi élményévé tenni. Fencsik Flóra Olvasószoba tanároknak Példás gondoskodással javítja az újpesti pedagógusok munkakörülményeit a IV. kerületi Tanács oktatási osztálya. A Komját Aladár utcai iskolában új tanári szobát rendeztek be. Befejezéshez közeledik az épület rekonstrukciója, amellyel megszűnik a veszélyes és az egészségre káros dobkályhás fűtés, a termek korszerűsítésével pedig tágabb lehetőség nyílik a pedagógiai kísérletekhez. A Viola utcai iskolában új tanári szobát, olvasóhelyiséget és öltözőt létesítettek. Ezt az intézményt is rendbehozzák, előadótermekkel, szertárakkal bővítik. A Megyeri úti iskola új tanári szobával, olvasóhelyiséggel, könyvtárteremmel gyarapodik. Az Április 4. Iskolában gázkonvektorokat szereltettek fel. A Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában tanári olvasót rendeztek be. (MTI) □ MACSKÁSSY GYULA filmrendezőre emlékező estet rendeznek január 21-én, az Egyetemi Színpadon. □ A FELSZABADULT magyar sport nemzetközi sikerei címmel nyílik kiállítás január 7-én a Fővárosi Művelődési Házban. □ KULCSÁR KÁLMÁN, A szociológiai gondolkodás fejlődése című munkáját utánnyomásban ismét megjelenteti az Akadémiai Kiadó. □ SZENTPÁL MÓNIKA Fésületlen gondolatok című előadóestjét január 8-án, 13-án és 16-án ismétli meg az Irodalmi Színpadon. A KRISZTINA BÁRBAN MINDEN ESTE 23 ÓRÁTÓL XII., Krisztina krt. 21. A KUNÓ-KOVÁCS EGYÜTTES JÁTSZIK