Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

Úgy tűnik, napjainkban csupán nézőpont kérdése, hogy ki gazdag és ki sze­gény. Legalábbis a foga­lom anyagi oldalát tekint­ve. E témát járta körül a Húszas stúdió legutóbbi adásában Hegyi Imre, be­mutatva valóban gazdag és valóban szegény embere­ket. A rádióban ritkán hallott, kitűnő riportokat sorakoztatott egymás mel­lé, amelyekben nemcsak a beszéd­helyzetet tudta ér­zékletesen megteremteni, és közölni, hanem szinte beszélgetőpartnereinek karakterét, arcvonásait is felvillantotta. Úgy érez­zük azonban, hogy az egy­más mellé tett riportok csak a műsor első felében voltak igazán alárendelve a riporter céljának. A mű­sor második felében a kompozíció valamelyest lazult, s nem vált teljesen világossá a riporter szán­déka. Az anonym­ megszó­­lalók csökkentették a bi­zonyítás hitelét. Ám, a kri­tikai észrevételek ellenére, a műsornak voltak nagy pillanatai, ilyen volt a gu­beráló asszonnyal, a tető­fedővel, a koldussal és az erzsébeti családanyával készített riport Az új szignállal jelent­kező Esti Krónika tegnapi adásában az érdekes és ke­vésbé izgalmas riportok, tudósítások között felfi­gyeltünk egy jegyzetre. Az írásból kiderült a Volán­cég huszonegy, legmaga­sabb beosztású dolgozója, január 1-től lemondott sze­mélygépkocsi-használa­ti jogáról, s a járműve­,­két átadták a taxivállalat­nak. A huszonegy ember ezentúl — nyilván osztály­­vezetők, főosztályvezetők, igazgatók —, ha sürgős tennivalója akad, taxit hív. Ezzel, mint mondták, 20 százalékos megtakarítás érhető el. Bizonyára nem fillérekről van szó, mi azonban most mégsem az anyagi oldalt tekintjük, mert nem csupán ez szá­mít, hanem egy határo­zott elv és szemléletmód reális vállalását látjuk. S azt sem bánnánk, ha ez minél több helyen válna gyakorlattá. (harangozó) □ LUFTBALLON cím­mel kerül színre Abai— Bágya—Kalmár új musical­je. A bemutató január 7-én lesz a miskolci Nemzeti Színházban. (­ SZÍNHÁZ ) Operaház: A Rajna kincse (H-bérlet, 4. el., 7) — Opera­ház Erkel Színháza: A csengő: Gianni Schicchi (2. bérl., 4. el., 7) — Nemzeti Színház: Ro­­sencrantz és Guldenstern ha­lott (7) — Katona József Szín­ház: Bölcsek a fán (7) — Ma­dách Színház: Kaviár és len­cse (7) — Madách Kamara Színház: Te meg én (7) — Vígszínház: Donna Rosita (L- bérl., 3. el., 7) — Pesti Szín­ház: Egy őrült naplója (7) — Thália Színház: Bartókiána (7) — József Attila Színház: Fi­garó házassága (E-bérlet, 2. el., 7) — Fővárosi Operettszín­házi Csárdáskirálynő (7) — Vi­dám Színpad: A szülő is ember (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Aki néző akar lenni (fél 9) — Zeneakadémia Kisterem: Bar­tók Béla Kamarazenekar hang­versenye (vez.: Géczy Olga. Közr.: Kovács Lóránt, fél 8) — Kamara Varieté: Rákérdezhe­tek? (6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Csillagszőrű ­146­ naptól a mozikban SZELÍD MOTOROSOK Amerikai fiatalokról szól ez a film, hosszú hajú, rojtos bőrdzsekis fiúkról, akik Los Angelestől New Orleansig száguldanak át az Egyesült Államokon. Fel akarják fedezni a szép, barátságos és emberszere­tő Amerikát, de egy ellen­szenves országot találnak, s benne idegen gyűlölet­tel teli kisvárosi polgáro­kat. S nem kell provoká­ció, kihívó viselkedés: Bil­ly és barátja, akit ő Co­lumbus Kristófnak nevez, puszta megjelenésével is felborzolja e kispolgárok idegeit. Pedig Billy, akit Dennis Hopper, a film író­ja és rendezője alakít és a kapitány — Peter Fonda — szelíd ember, szelíd mo­toros, semmi köze sincs a halálfejesek bandájának gyilkos robogásához. Igaz, nem is angyalok: kábító­szerrel kereskednek, ma­rijuanai cigarettát szívnak. Billy és a kapitány nem lázad a társadalom ellen. Csupán azt szeretnék, ha pénzhez jutnak, utazhassa­nak, úgy öltözködhessenek, ahogy kedvük tartja. Haj­landók ezért alkalmazkod­ni, tiszteletben­ tartani szokásokat, hagyományokat. Amikor vallásos farmer asztalához ülnek, Billy szó nélkül leveszi kalapját, a gyűlölködő kisvárosiakkal teli sörözőből szótlanul kimennek. Nem lázadó fiatalok, mindennél­­ jel­lemzőbb rájuk a „hagyja­tok engem, én sem bántlak titeket” magatartás. A szabadság és félelem — amely a Szelíd motoro­sok alcíme is — összecsa­pásának krónikája ez a film, útinapló-jellegű szer­kesztése, vágása, techniká­ja is ezt hangsúlyozza. Ze­néje kitűnő, a dalok szinte narrátori funkciót kapnak. 1972 első filmbemutató­ja az Easy Rider, amely az 1969-es cannes-i film­­fesztivál legjobb első film­rendezői mű­díját nyerte el. Kócsag Piroska Jelenet a filmből Kutyaügy Barátai, kollégái tréfá­san „a legnagyobb ma­gyar sétáló színésznek” nevezik Egri Istvánt, aki esti gyalogtúráját a Váci utcában és a Duna-parton egyetlen napra sem hagy­ná el. Most azonban... ... — most azonban alig merek az utcára menni — meséli Egri István —, amióta A fekete város cí­mű tévéfilm első részét sugározták, amerre járok, csupa rosszalló tekintet, fenyegető pillantás kísér. Félhangos, néha hangos megjegyzések jutnak el hozzám: „Ő az, aki lelőtte azt a gyönyörű kutyát”. Mert az, hogy a filmen a kutya kimúlása után Bes­senyei engem lőtt le, úgy látszik, nem borzolta fel a kedélyeket... Ünnepségek Adonyban Az idén alapításának 650. évfordulóját ünnepli a Duna-menti nagyközség, Adony. Az ünnepi év al­kalmából a honismereti szakkör megírja a község történetét. Gazdag prog­ramot állítottak össze a te­lepülés nevezetes esztende­jére. Helytörténeti vetél­kedő, rangos sportesemé­nyek, előadások váltogat­ják egymást. Augusztusban ünnepi ülésen köszönti az évfordulót a községi ta­nács, ekkor adják át a „650 éves Adony” emlékplaket­tet a községért legtöbbet dolgozóknak. (­s) • Új képzőművészeti sorozat: az újrafelfedezett XVII. század. Nem ez az első francia képzőművésze­ti produkció, amelyet a té­vé sugároz. Mindnek eré­nye a látvány tálalásának eleganciája, a tudásanyag közlésének könnyed stílu­sa, a mozgalmasság. Az el­ső rész beváltotta a cím ígéretét, azaz: nem csupán képzőművészeti ismeretek­ről ejtett szót, hanem a XVII. századi francia tör­ténelem néhány vonását, a kultúrtörténeti érdekessé­geket, históriai intimitáso­kat is beleszőtte de Cham­­paigne képeinek elemzésé­be. De éppen ez az erénye tette felemássá a hatást. A szöveg ugyanis inkább francia füleknek szólt. Az említett utalások, nevek, kapcsolatok többsége ugyanis a francia történe­lem részletekbe menő is­meretét feltételezte. • Fél órába sűríteni egy egész évet, nem kis feladat. Mégis megoldható, mégpedig nagyon színvona­lasan. Erről győzött meg az Ez történt 1971-b­en című külpolitikai filmösszeállí­tás. Blokkokra osztva, a világpolitika kényes gócai­ra összpontosítva mutatta be az adás a múlt év leg­fontosabb eseményeit. (bársony) Meghalt Frans Masereel „Ha minden megsemmi­sülne, könyvek, emlékmű­vek, fényképek, leírások stb. és csak az ő fametsze­tei maradnának fenn, egye­dül ezek alapján is re­konstruálni lehetne a mai világot." Stefan Zweig jel­lemezte így korunk „élet­rajzírójának”, Frans Ma­sereel­nek, a XX. századi képzőművészet kiemelkedő egyéniségének munkássá­gát. A mester nincs többé. Hétfő éjjel, életének 83. esztendejében hunyt­ el, avignoni lakásán. Frans Masereel az első világhábo­rú esztendeiben tűnt fel a genfi La Feuille és De­­main című lapokban meg­jelenő, antimilitarista, pa­cifista célzatú újságrajzai­val. 1921-ben Párizsban csatlakozott Romain Rol­land köréhez, de már 1918-ban kiadta Egy em­ber szenvedése­­ című fa­metszet-ciklusát, majd az Óráim könyvét, Az eszme című sorozatát, később A feketéből a fehérhez című rajzsorozatát. Legjelentősebb famet­szet-sorozatai a modern nagyváros hazugságai, a ki­zsákmányolás, a szellemi és a­ testi nyomorúság, min­denféle elnyomás ellen, a humanizmus védelmében szólnak. Szelleme, lelkiis­merete, s tehetsége min­dig az igaz ügy oldalára ál­lította. Az 1930-as évektől hazánkban is felfigyeltek művészetére, s többek kö­zött Radnóti Miklós és Bá­lint György lelkesedett lap­jaiért. Bálint György írta egyik szenvedélyes hangú publicisztikájában: „Ked­ves Frans Masereel, hegye­zi már a ceruzáját?” A magyar illegális kommunis­ta párt pedig Passió című sorozatának­­egyes lapjaival agitált a Vörös Segély tá­mogatására. Frans Masereel a világirodalom sok klasz­­szikusát: Shakespeare-t, Hugót, Erasmust, Villont, Tolsztojt és Romain Rol­land -t illusztrálta. Művei, neves fametszetei a Szov­jetuniótól az Egyesült Álla­mokig a világ minden nagy múzeumában megta­lálhatók. 1961-ben szemé­lyesen is üdvözölhettük Budapesten, kiállításának megnyitóján. Akkor la­punknak is nyilatkozott. A személyes találkozás is meggyőzött szép humaniz­musáról, mélységes em­berszeretettől áthatott gon­dolkodásáról, bölcs élet­­szeretetéről, egyéniségének utánozhatatlan varázsáról. Nagy művészt — a XX. századi fametszetregény műfajának megteremtőjét — veszítettünk halálával. Vendégség BEMUTATÓ A PESTI SZÍNHÁZBAN A fiatalembert, aki meg­hajolt a bemutató ünneplő publikuma előtt, Páskán­­dy Gézának hívják. Ha jól számoljuk, 38 éves — és csak mostanában tanultuk meg a nevét, pedig már drámái­, kötetek sora van mögötte. Drámája három­­felvonásos vita. Vita, amelyben XVI. szá­zadi erdélyi unitárius püs­pök, Dávid Ferenc, pole­mizál beszállásolt vendé­gével, az itáliai hittudós Socinóval. Socinót azért ereszti rá Dávidra az er­délyi fejedelem, hogy álta­la figyeltesse a püspököt. Socino nem született besú­gó, nem­ alapjában áruló alkat. De beszorított hely­zete, száműzöttsége, a fe­jedelem lekötelezett kiszol­gáltatottjává teszi. Nincs más választása. Nincs más választása? A darab eleven művészi erővel erre a kérdésre vá­laszol a három felvonás­ban. Socino kelletlenül vál­lalja fel a besúgó szerepét , mert nagyra tartja a püspököt, mert nem kíván­ja vesztét. S ha megismer­kedésükig csak tisztelte Dávid Ferencet, az össze­zártság, a kényszerű ven­dégség hónapjai alatt meg is szereti, a hatása alá ke­rül. Végzetét egyikük sem kerüli el: Socino a teljes gyalázatot, Dávid az el­­árultatást. Dávid Ferenc nyíltan ki­szolgáltatja magát Socinó­­nak. Kiszolgáltatja önként, mert az általa hitt igaz­ság hirdetéséről még ak­kor sem mond le, ha csak egyetlen embernek bizo­nyíthatja is. És kiszolgál­tatja magát, mert neki már csak ez a választása ma­radt: az értelmes elárul­­­tatást választani az egy­ügyű helyett, „a legrosz­­szabbon belül a leglehet­­ségesebb jót”. S közben nemcsak árulója szereti meg őt, hanem ő is az áru­lóját, vigaszt és áldást árasztana rá önmagából, de erkölcsi fölényével akaratlanul is mindjobban megalázza Socinót. Hogy mindez nem elvont hitvita, hanem dráma, ab­ban nagy része van Pás­­kándy nyelvezetének, mely több mint szép. A feleme­lőt a rúttal, az archaikust a modernnel, oly vakmerő és természetes nyelvi lele­mény váltogatja, hogy mindez teljes harmóniában zeng. Várkonyi Zoltán pedig — akit néha oly könnyen skatulyázunk be a kecses társalgási darabok, vígjá-­­tékok ötletes rendezőjéül — könnyedén rúgja szét ezt a skatulyát és bizonyít­ja: tud ő mást is. Ezt a mást, az em­elkedettebb, gondolatibb színházat ilyen szinten utoljára tán A két Bolyai rendezőjeként — ugyancsak­­kamaraszínpa­don — mívelte. S véletlenül (bár egy másik társulatban) akkor is, most is Básti Lajos volt a siker egyik fő pillére. Dávid Ferenc szerepében ismét egy megújult Bás­­tit látunk. Nyugodtat, mé­lyet, árnyaltat. A Pesti Színház csöppnyi színpa­dára mit sem hozott hősi manírokból: a gondolat és morál halk hősiességével, az emberi tartás nagyságá­val győz. Méltó ellenfelet keres­ve Várkonyi Darvas Iván­ra osztotta Socino szerepét. Nagyvonalú ötlet és a mér­leg igazságos ideg­yensú­lyozása rokonszenves szí­nészre osztani egy „nega­tív” figurát. (Hangsúly az idézőjelen!) Hiszen Socino csak Dávid erkölcsi fölé­nyének árnyékából nézve gazember.) Az efféle sze­reposztás azonban több­nyire kockázatos: a színész lényének vonzereje néhol az alakítás minden ki­munkáltsága alól is átüt. De ettől talán csak még jobb, fűszeresebb ez a szín­házi este. A szimmetrikus szerke­zetű darab két fő figurá­ja — ha úgy tetszik: a té­zis és az antitézis — kö­zé harmadiknak az egy­ügyű, félvad Mária alak­ját helyezte az író. Nehéz, kegyetlen szerep: Szegedi Erika nagy lehetősége, hogy megküzdjön vele — ő önmaga legjobb szintjét éri el e küzdelemben. A szimmetria a két fő figu­rát „kifelé” is megtoldja önmaguk felfokozottabb megfelelőjével. Dávid mel­lett veje áll, aki egyértel­műen megveti az árulót, a toleráns püspökből a tü­relmetlenséget szeretné kicsiholni. Pándy Lajos játssza, keményen, szenve­déllyel. Socino mögött pe­dig megbízója, Blandiszta rejtőzik: a nyílt és egyér­telmű, cinikus és követke­zetes árulás megtestesítő­­j­e Bárdy György kitűnően, visszafogottan, nagyon okosan játssza. Fábri Zoltán barlangsze­­rűen zárt, puritán szépsé­gű színpada ideális kerete a játéknak, amelyet a színház apró, gondos dra­maturgiai változtatásai és mindenekelőtt a rendezés­nek a feszültséget fokozó­­oldó leleménye segít az idei évad talán legszebb színházi élményévé tenni. Fencsik Flóra Olvasószoba tanároknak Példás gondoskodással javítja az újpesti pedagó­gusok munkakörülményeit a IV. kerületi Tanács ok­tatási osztálya. A Komját Aladár utcai iskolában új tanári szobát rendeztek be. Befejezéshez közeledik az épület rekonstrukciója, amellyel megszűnik a ve­szélyes és az egészségre ká­ros dobkályhás fűtés, a termek korszerűsítésével pedig tágabb lehetőség nyílik a pedagógiai kísér­letekhez. A Viola utcai is­kolában új tanári szobát, olvasóhelyiséget és öltözőt létesítettek. Ezt az intéz­ményt is rendbehozzák, előadótermekkel, szertá­rakkal bővítik. A Megyeri úti iskola új tanári szobá­val, olvasóhelyiséggel, könyvtárteremmel gyara­podik. Az Április 4. Iskolá­ban gázkonvektorokat sze­reltettek fel. A Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában taná­ri olvasót rendeztek be. (MTI) □ MACSKÁSSY GYULA filmrendezőre emlékező es­tet rendeznek január 21-én, az Egyetemi Színpadon. □ A FELSZABADULT magyar sport nemzetközi sikerei címmel nyílik ki­állítás január 7-én a Fővá­rosi Művelődési Házban. □ KULCSÁR KÁLMÁN, A szociológiai gondolkodás fejlődése című munkáját utánnyomásban ismét meg­jelenteti az Akadémiai Ki­adó. □ SZENTPÁL MÓNIKA Fésületlen gondolatok című előadóestjét január 8-án, 13-án és 16-án ismétli meg az Irodalmi Színpadon. A KRISZTINA BÁRBAN MINDEN ESTE 23 ÓRÁTÓL XII., Krisztina krt. 21. A KUNÓ-KOVÁCS EGYÜTTES JÁTSZIK

Next