Esti Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
Irron a piát a mozikban Hogyan mondjam meg gyermekemnek? Nehéz határozott véleményt mondani erről a filmről. Tulajdonképpen jó, hogy van. Bár a film igazában nem jó. Miért jó, hogy van? Azért, mert annyi beszéd, jószándék, elhatározás ellenére még mindig kevés az olyan film, amely megkönnyíti a szexuális felvilágosításban a szülők, a pedagógusok dolgát. Most tehát eggyel több van. Azt is el kell ismerni, hogy a koncepció, amelynek jegyében a filmet összeállították, legalábbis logikus, érthető, elfogadható. A csecsemőkortól a kamaszkor végéig követi nyomon azokat a kérdéseket, amelyek a gyermekekben felvetődnek a nemiség ügyeiben. A film, amit dr. Roland Cammerer és Klaus E. R. v. Schwarze rendezett, azt a szerkesztési módot használja, hogy egy-egy fejezet élére egy-egy gyermekkérdés került. Néha egészen meglepő kérdés, ami nyomtatásban nehezen írható le, de ha a film őszinte hangot kíván a szülőktől, akkor valóban nehéz lett volna megkerülnie ezeket a fogalmazásokat — végül is a gyerekek így kérdeznek. El kell fogadni azt a egészséges alapszemléletet is, amelynek propagálására a film vállalkozott, vagyis, hogy minderről őszintén és konkrétan kell beszélni a gyerekekkel, amikor egy kérdés megfogalmazódik bennük. Mi az, amiért ezek után mégsem lehet igazán jónak tartani ezt a filmet? Mindenekelőtt az illusztratív, didaktikus módszer válik gyakran nevetségessé. Azok a „példacsaládok”, amelyekben megpróbálják a megfelelő hangnemet, megfelelő válaszokat bemutatni, már-már mulatságosan sterilek, hihetetlenek, komikusak.. Arról most ne is szóljunk, hogy milyen nagyszerű lenne a világ, ha csupa ilyen példaszerű ifjú férj és feleség élne — ilyen ragyogó körülmények között —, de hát a dolgok őszintesége azt is megkövetelné, hogy valósabb szituációkat lássunk és ne ennyire forgatókönyvben megírt jeleneteket. A film egyébként alapmódszernek használja, hogy a városban, az utcán, a házakban, az állatkertben különböző járókelőket megállít és felteszi az illetőknek azokat a kérdéseket, amelyeket a gyerekek minden nap produkálnak odahaza. A válaszolók közül azonban egyszercsak olyanokkal is találkozunk, akik „illusztrálnak” egy-egy jelenetet. Így aztán hamarosan az a benyomásunk támad, hogy a riportalanyok is tanult szövegeket mondanak. A kétféle módszer mind a két megközelítési mód hatásosságát károsan befolyásolja. A film a végén kezd valamelyest mégis érdekessé válni, amikor kamasz diákoknak vetítenek a produkcióban egy felvilágosító filmet, és azok azt meglepő ellenérzéssel fogadják. Sajnálatos módon azonban az ő szavaikat is kénytelenek vagyunk úgy felfogni, mint a forgatókönyvíró szövegét. Mire jó mégis a film? Nyolc-tízéves korú gyerekkel már el lehetne menni megnézni. Persze, ha a 16 éves korhatár ezt lehetővé tenné. Mert a gyermekek felvilágosítására sokkal alkalmasabb a film, mint a szülőkére! Bernáth László Jelenet a filmből □ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ január 10-én, pénteken este 7 órakor Verdi Otella című operáját mutatja be. □ JANKOVSZKY GYÖRGY és Tímár Péter kiállítása látható a Józsefvárosi Művelődési Házban. (VIII., Déri Miksa u. 3.) A tárlat január 31-ig látogatható, kedd kivételével, naponta 10—18 óra között, vasárnap 14—18 óráig. • Az iskolás tankönyvek, de még a komolyabb történeti összefoglalások is legfeljebb egy-két mondatot szentelnek mindannak, ami 1849-ben, Világos után és az aradi kivégzések között történt. Ilyenformán körülményes ellenőrizni, hogy Száraz György Vacsora a hadiszálláson című tévéjátékénak alaphelyzete mennyire felel meg a történelmi valóságnak, és menynyire nem. Nagy a valószínűsége, hogy még a hivatásos történészek is öszszekülönböznének annak megítélésében, mennyire jogos egy ilyen vacsora elképzelése a gyulai Wenckheim-kastélyban. A Világos körüli viták máig sem csitultak el, akár csak az elmúlt hetek, hónapok folyóirat-hasábjait böngészszük át, kiderül, hogy bizonyos dokumentumok meglétén, dátumán, s a dokumentumok jelentőségén tovább folyik a vita, mert egy évszázad múltán sem könnyű belenyugodni, hogy ott, akkor minden úgy történt-e, ahogy elkerülhetetlenül történnie kellett, vagy történhetett volna másként is. Száraz György azonban drámát írt — eredetileg a Gyulai Várszínház számára —, s a történelmi hűség ilyenfajta számonkérése vagy ellenőrzése nem nagyon indokolt. A dolgok lényegét tekintve alighanem igaza van. Az a néhány szabadságharcos tábornok, akiket bemutat ebben a szituációban, minden bizonnyal végiggondolta, s nagy valószínűséggel végig is vitatkozta a fegyverletétel előtti hónapok eseményeit, s még inkább azokat a lehetőségeket, reményeket, esélyeket, amelyeket ezek az utolsó órák még talán mutathattak. Ez a számon kérő, öngyötrő vita olyan belső, pszichológiai szükséglete ennek a helyzetnek, amit mindenképpen realitásként kell elfogadnunk, akár itt és így, akár másutt, akár csak önmagukban zajlott. S e viták végeredményét is hitelesnek kell elfogadnunk. Ki-ki vérmérséklete, világnézete, személyes múltja szerint próbált ítéletet mondani önmagáról, tetteiről, s kísérelte meg fölrajzolni jövendő lehetőségeit. Száraz György darabjának legfőbb értéke, hogy a mártírhalálban méltán egyforma hősökké magasztosult, valóban kitűnő emberekben felmutatta azt a mindenképpen létező különbözőséget, mely végső soron nemcsak személyes karakterek kérdése volt. Egy forradalmi hadsereg sokfelül érkezett tisztikarának nehezen kikovácsolt egysége, már-már széthullása, majd az ellenség által kikényszerített újabb egysége volt ez a halál küszöbén, ahonnan már csak hátrafelé lehetett látni. Ebben az utóbbi összefüggésében bizonyos fajta aktualitása is van Száraz György drámájának, hiszen a világ nem egy országában a forradalmi helyzet és a hadsereg tisztikarának viszonya perdöntő napjainkban is. A dráma azonban nem kívánt aktualizálni, hagyományos történelmi darab maradt, annak minden erényével, s azzal a gyengéjével is, hogy végül is hőseit egy történelmi pillanat villámfényénél kell egy életre szólóan értelmeznie, s ez természetesen mindig egysíkúbbra sikerül, mint amilyen az élet összetett valósága. Hajdufy Miklós rendező mindenekelőtt a nagyon gondosan vezetett színészi játékban igyekezett ezt a sokszínűséget mégis megteremteni, s ez többnyire sikerült is. Nagy Attila, Horváth Sándor, Kozák András, Madaras József és Darvas Iván játszott az írott szövegnél is gazdagabb jellemábrázolással. —bel— A közművelődési aktíva - könyvben A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent az Országos közművelődési aktíva (1974. szeptember 25.) című kis kötet, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1974. március 20-i, a közművelődés helyzetéről és fejlesztéséről szóló határozatával kapcsolatos tanácskozás anyagát tartalmazza. Barátunk Makszim KÉSZÜLŐ SZOVJET FILMEK Pablo Neruda életéről készítettek filmet Moszkvában. A rendező Sztanyiszlav Razdovszkij, a forgatókönyv írója pedig Pavel Grusko költő, aki jól ismerte Pablo Nerudát. Ismét felvevőgép elé áll Tatjana Szamojlova is. Alekszej Szaltikov Nincs visszatérés című filmjében egy vidéki asszonyt alakít, akinek férje súlyos sebesültként tér haza a háborúból. Új filmet forgat Szergej Geraszimov is. A címe: Lányok, anyák. A filmben fontos figurát alakít Tamara Makarova és Innokentyij Szmoktunovsz- Jeti. Barátunk, Makszim címmel készít dokumentumfilmet Ludmilla Sztankinasz. A híres szovjet színész, Borisz Csirkov, Grigorij Kozincev Makszim-trilógiája főhősének életét, munkásságát dolgozza fel. Sydney, London, Budapest Beszélgetés Maina Gielguddal Első budapesti fellépésekor Maina Gielgud elbűvölte a közönséget. Most, hogy újból ellátogatott hozzánk, éppen olyan szorgalmasan próbál partnereivel, mintha életében először lépne színpadra. Ma este lesz Giselle, Adam balettjének címszereplője a táncjáték 101. operaházi előadásán. — Dózsa Imre Albert grófként kiváló partnerem — szól elismeréssel a táncosról. — Egyáltalában a budapesti együttesnek már jó híre van mindenütt, mert a balettkar tagjai képzett, remek táncosok. A Giselle számomra komolyabb szerep a szokásosnál, hiszen nemcsak táncosnőt, hanem színésznőt is kíván, ha az ember méltón akarja bemutatni Théophile Gautiere női figuráját. Ezért is dolgoztam többet vele és behoztam a próbalemaradást. Párizsból jövet Prágában szállt le a repülőgép, de köd volt, s nem tudtunk tovább utazni anyámmal, így hát a tranzitszállóban töltöttük az éjszakát. Végre elindulhattunk, de csak Bécsbe, mert Budapest a köd miatt nem fogadott. Csak úgy tudtunk idejében megjönni, hogy kibéreltünk egy autót. Az országúti ködben tíz-, vagy húszkilométeres „sebességgel” jutottunk el végre Pestig, házban működik. Sydneyben szinte leírhatatlan volt a közönségnek a balettműfaj iránti érdeklődése. Legutóbb — így csaknem egész decemberben — sorozatban adtuk elő Prokofjev Rómeó és Júliáját a John Crankó-féle koreográfiával Jürgen Rose díszleteiben. December 21- én fejeződött be a szezon, másnap már Londonba repültem, hogy a karácsonyi Diótörő-előadásokon eleget tegyek kötelezettségeimnek ... Mindennap táncolni bizony fárasztó volt, de nagyok az igények, a követelmények. Az ausztráliai fellépések nemcsak a Rómeó és Julia sikere miatt maradtak emlékezetesek számomra, de azért is, mert páratlan fogadtatása volt az Ajtónak, mely Bejárt koreográfiája és A rosszul őrzött lánynak is. Mindkettő egyben személyi sikerem is lett . Közben édesanyám, Gordon Zita is visszatért a filmszínésznői pályára. Josef Losey filmjében játszott egy szerepet, gazdag angol nőt, aki fiatal fiúk után mászkál a Riviérán... Hosszú idővel a magyar Jókai-filmben, Az új földesúrban aratott sikere után került sor erre a filmszerepre. Tervek... — Tervei? — Megmaradok a londoni balettben, s vállalom az ausztráliai vendégeskedést is. Volt mesterem, Maurice Béjart a világ leghíresebb társulatait, balettművészeit szándékozik szerepeltetni február 27. és március 25. között Brüszszelben, együttesének jubileuma alkalmából. Erre meghívott engem is. — Mit tud nagybátyjáról, Sir John Gielgudról? — Minden premieren megjelenik és büszke rám. De én még büszkébb vagyok rá, amióta most az Old Vic színházban eljátszotta Miltont, a költőt. Az elveszett paradicsom Gordon Honeycombe készítette színpadi változatában, amelyben Keith Michell alakítja a Sátánt. Kristóf Károly Az ajtó sikere — Hol lépett fel az utóbbi esztendőben? — Két társulathoz szerződtem. Hat hónapra a londoni Royal Festival Ballethez, három hónapra a The Australian Ballethez. Az utóbbi Sydneyben, az ottani új opera A magyar kultúra hete a Közel-Kelet országaiban Felszabadulásunk 30. évfordulójáról a Kulturális Kapcsolatok Intézeténekrendezésében ünnepi estekkel, előadásokkal, kiállításokkal emlékeznek meg néhány arab államban a közeljövőben. Január 11-től Bagdadban megrendezik a magyar kultúra hetét. Ebből az alkalomból az iraki fővárosban vendégszerepel a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. A mai magyar grafikát szemléltető kiállítást is avatnak, s a bagdadi filmszínházakban megrendezik a magyar film napjait. Az Utazás Jakabbal, az Oldás és kötés, a Körhinta, A kőszívű ember fiai című alkotásokat, valamint egy egész estét betöltő természetfilmet, az Örök megújulást. Az iraki magyar kulturális hetet a tervek szerint ez év második felében viszonozzuk Budapesten. Január 17-től Szíriában emlékeznek meg a magyar nép történelmi jelentőségű évfordulójáról. Damaszkuszban magyar textilművészek alkotásaiból nyílik tárlat, s itt folytatja vendégszereplését majd a honvéd művészegyüttes is. Hasonlóképpen filmbemutatókat is tartanak. Az elképzelések szerint Libanonban is néhány jelentősebb akcióval emlékeznek meg Magyarország felszabadulásáról. (MTI) TALÁNYOK GYŰJTEMÉNYE ANYANYELVÜNK JÁTÉKAI „Nem fő és nem vesz, / S szerszám, mi szúrást tesz”. A gyakorlottabb játékosok máris tudják, hogy ami nem fő, az ár, ami nem vesz, az ad, s a szerszám, mi szúrást tesz, az ár, ilyenformán a megfejtése Aladár. Ez a kis nyelvi rejtvény egy a sok közül, ami Anyanyelvünk játékai címmel a Gondolat Kiadónál jelent meg. Szerzője a televízióból is jól ismert Grétsy László, aki így ajánlja a könyvet az olvasók figyelmébe: „Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak — de csak azoknak! —, akiknek életéhez a játék örömének és az anyanyelvnek szeretete egyaránt szervesen hozzátartozik.” A kötet számtalan nyelvi talányához Gyulai Líviusz készített kedves, szórakoztató rajzokat. □ SIKUTA GUSZTÁV festőművész munkáiból nyílik kiállítás ma délután fél 6-kor a Helikon Galériában. (V., Eötvös Loránd u. 8.) Megnyitó beszédet mond Mándy Iván. László-Bencsik Sándor. Rendezte: Kazimir Károly THÁLIA SZÍNHÁZ TÖRTÉNELEM ALULNÉZETBEN “St.: Dráma két részben. Bemutató: január 11.