Esti Hírlap, 1975. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-15 / 63. szám
SZÁM AK ÁS Z Csupán két nap választ el bennünket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának megnyitásától és három hét hazánk teljes felszabadításának harmincadik évfordulójától. A két nagy esemény lehetővé teszi a megtett út történeti-kritikai felmérését. Múltunk elemzése alkalmat ad az okulásra. A két háború között néhány ezer arisztokrata és kapitalista néhány százezer hivatalnokra, katonatisztre és rendőrtisztre és más középrétegbelire támaszkodva bitorolta népellenes hatalmát és biztosította a munkás- és parasztmilliók legsúlyosabb kizsákmányolását. A szovjet hadsereg nagyszerű fegyvertényei kisöpörték hazánkból a fasisztákat és egyben szétzúzták a félfeudális burzsoá államgépezetet. Harminc év a történelemben rendkívül rövid időszak. Mégis, harminc esztendő alatt a magyar munkásosztály osztályszövetségeseivel megváltoztatta a hatalmi és tulajdonviszonyokat és szocialistává alakította a társadalom szerkezetét. A szocialista forradalom végigvitele megsemmisítette a kasztrendszert, megszüntette a hajbókolást, a dolgozó emberek megalázását, kiszolgáltatottságát és a munkanélküliséget. Történelmi elmaradottságunkat három küzdelmes évtized alatt felszámoltuk. Az ipari termelés tízszeresére emelkedett. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság feleannyi munkaerővel csaknem megduplázta a növényi és állati termékeket. A nemzeti jövedelem ötszörösen meghaladja a háború előtti szintet. Ennek következtében a hagyományos tőkeszegénységünk már nem olyan átkosan nyomasztó, mint a múltban volt. A lakosság életszínvonala a hatvanas évek elejétől fokozatosan emelkedik. A párt és kormányzat szociális politikája az ellátás és fogyasztás magas szintjét biztosítja. A néptömegek életmódja a háztartási gépek, a rádió és a televízió elterjedésével, a falu városiasodásával és az általános társadalombiztosítás bevezetésével alapvetően megváltozott. A dolgozó emberek életét tartalmasabbá tette az iskoláztatás és a közművelődés kiterjesztése. A kulturális értékek birtokba vétele hazánkban elérhetőbb ma, mint sok iparilag fejlett tőkésországban. Jogos büszkeség forrását képezik történelmi vívmányaink. S mindezt tetézi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XI. kongresszus küldötteinek szóló előzetes jelentése, amelyet a mai napon a Népszabadságban egymillió példányban tettek közzé. A jelentésben foglalt számok tartalmazzák a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteinek adatait, a kommunisták munkáját és annak a nagyarányú tevékenységnek számadását, amelyet a X. kongresszus óta végeztek munkások, termelőszövetkezeti parasztok és értelmiségiek. A társadalom vezető ereje, a történelmet formáló emberi aktivitás ösztönzője a párt. Létszámának fejlődése, összetételének alakulása éppúgy a közérdeklődés tárgya, mint tevékenysége, a gazdasági építő, a kultúrát fejlesztő és a nemzetközi kapcsolatokat szervező munkában. Pártunk életében meghatározó szerepet tölt be a kongresszus, a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelsőbb szerve. Áttekinti négy-öt év fejlődését és annak akadályait. Feltárja a lehetséges tennivalókat a várható nemzetközi és belpolitikai, gazdasági és társadalmi viszonyok között. A történelmi út sajátossága az, hogy gyakran felgyorsulnak az események és váratlan tényezők hátráltatják a kijelölt cél elérését. A X. kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében a Központi Bizottság több nagy jelentőségű döntést hozott az elmúlt esztendőkben. A népgazdaság egyensúlyának megszilárdítását szolgálta a beruházások hatékonyságát növelő határozat. A munkásosztály helyzetének szociológiai felmérése alapján a párt és kormány intézkedései tovább javították a munkások életkörülményeit, a nők és az ifjúság szociális, kulturális ellátottságát. A Központi Bizottság határozatai pontosították a munkásosztály fogalmi körét és vezető szerepének helyes értelmezését. Sokan összekeverték a munkásosztály vezető szerepét a mindennapi vállalati és intézményi vezetés gyakorlatával. A munkásosztály vezető szerepe történelmigyakorlati, társadalomformáló fogalom és valóság. A munkásosztályban rejlik az az erő, amely képes megvalósítani az emberi nem teljes felszabadítását, minden kizsákmányolás megszüntetését, a sokoldalúan képzett emberek társadalmának megteremtését. A kongresszusi dokumentumok széles körű vitája azt bizonyította, hogy a párt Központi Bizottsága pontosan kitapintotta és feltérképezte az adott kor lehetőségeit. Az Irányelvek a közeljövő munka feladatait határozzák meg. Ismeretessé vált, hogy a kapitalista világban energia- és pénzügyi válság okozta inflációs hisztéria keletkezett. Ennek hatása bennünket is sújt. Mindenekelőtt a cserearányok romlása okozott nagy veszteségeket, amelyeket a szocialista népgazdaság magára vállalt és terheit nem hárította át a lakosságra. A párt a valóságos helyzet számbavétele alapján mozgósítja erőinket és eszközeinket az előrehaladásunkat gátoló nehézségek leküzdésére. Ösztönzi a szocialista tervgazdálkodás erőit, minisztériumokat, gyárak gazdasági vezetését és a pártszervezeteket, hogy az alkotó kollektívákra támaszkodva tárják fel szellemi és anyagi tartalékaikat. Nagyobb gondot kell fordítani a piackutatásra, új gyártmányok fejlesztésére, az üzem- és munkaszervezés racionalizálására, beleértve a drága külföldi gépek és gépsorok intenzívebb kihasználását. Szorgalmazza a párt az üzemi demokrácia fejlesztését, amelyben az együttgondolkodás fórumát a vezetéstudomány alkalmazásának inspirálását és egyben a felelősség és a fegyelem megszilárdításának eszközét látja. Családok mindennapi gondjaitól az emberiség békés jövőjéhez való hozzájárulásig mindenre kiterjedő gondossággal mérte fel a kongresszusi előkészítő munka lehetőségeinket és feladatainkat. A sürgős napi tennivalók mellett a párt programtervezete feltárja a fejlődés távlatait is párttagságunk és egész népünk előtt. Olyan témák kitapintására vállalkozik pártunk XI. kongresszusa, amelyeknek realizálásában a századforduló társadalma fog tevékenykedni. Ezek a nagyszerű célok csak kedvező nemzetközi feltételek mellett valósulhatnak meg. Ezért erőnkhöz mérten munkálkodnunk kell a kedvező körülmények kialakításáért. A békés egymás mellett élés harci terep. Ezen a terepen előnyomulni a nemzetközi szövetségi rendszer tudományos és gyakorlati megteremtése nélkül lehetetlen. A dokumentumok vitájában párttagságunk és népünk kifejezte, helyesli az antiimperialista erőkkel, a nemzetközi munkásosztály harci osztagaival és a szocialista országokkal való összefogásunkat. Különösen súlyt helyeztek a Varsói Szerződés egységének és védelmi erejének fokozására. A Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a szovjet emberekkel szövődött együttműködés és barátság a kommunisták és a haladással elkötelezett magyar emberek tudatosérzelmi sajátja. Felelősségünk, országos gondjaink és történelmi céljaink mellett sem feledkezünk meg arról, hogy minden ember boldogságának elérésére törekszünk. De nem hirdetjük életcélnak a lezárt megelégedettséget. A többre vágyás, az értelmes élet megteremtése, a szellemi értékek birtokbavétele mind olyan mozzanat, amely lendítően hat a marxi értelemben vett kultúra elsajátítására, a korszerű termelésre és a kvalifikált tudás megszerzésére. A kongresszust megelőző vitaszellem lehetővé fogja tenni, hogy a választott küldöttek megszavazzák azt a programot, amelyet népünk magáénak érez és megvalósításában alkotó részt vállal. Épül az évente háromszázezer tonna kőolajat feldolgozó Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat új berendezése, amellyel tekintélyes energiát takarítanak majd meg. (MTI folió: Balogh P. László) KÜLDÖTT LESZ A KONGRESSZUSON Vörös Csepel nevében Asszonyokért, lányokért felelős ♦ Beszámoló az alapszervezet előtt Neve: Gál Józsefné. Foglalkozása: gépmunkás. Munkahelye: Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár II. üzemrész. Különös ismertetőjele: nem mindennapi megbízatás. A Csepel Művek kommunistáitól kapta, a pártértekezlet bizalmából, a XI. kongresszus küldöttévé választották. — Alig fél órája fejeztük be a taggyűlést. Beszámolót tartottam a budapesti pártértekezletről. Ott is küldött voltam. Akkor éreztem, most elmondani igyekeztem: csodálatos volt a hangulat. Eddig csak a tévében láttam, vagy a filmhíradóban, amikor az úttörők érkeznek a terembe. Virágokkal, zászlókkal, harsonaszóval köszöntenek. Vastapssal fogadtuk őket. Ilyenkor bizonyosan mindenki arra gondol, amikor ő volt úttörő, amikor ő adta meg az üdvözlés tiszteletét a felnőtteknek. — Kicsit izgatott voltam. Próbáltam, de nem tudom, sikerült-e visszaadnom az értekezlet légkörét. Soha még nem voltam ilyen tanácskozáson. Mégis mindenki ismert. Megszólítottak, érdeklődtek, beszélgettünk. Az első szünet után úgy éreztem, én is régen, személyesen ismerek itt mindenkit.A gyárváros utcáin sétálunk. Néhányan vannak csupán, akik fejbólintással sem üdvözlik. A többiek megállítják, kezet ráznak, gratulálnak. Átintenek az utca túloldaláról, odaköszönnek a műhelykapukból. „Szia” — könnyedén, így a velekorúak. „Szervusz, kislányom” — komótosan, a szülői szeretet hangján az idősebb munkások. — Példaképeim a szüleim. Édesapám kiváló vasesztergályos volt. És ember volt, harcosa a mi világunknak. 1924-ben lett párttag. Édesanyám szövőnő, már nyugdíjas. Harminc éve a párt tagja. Szinte szégyellem kimondani, én még csak négy éve. Tudja, nekem akkora megbecsülés ez, hogy készültem rá, készültem, de sokáig nem éreztem a felkészültséget. — Hatan vagyunk testvérek. Soroksáron nőttünk fel, a 180 éves szülői ház kétszoba-konyhájában. Ahogy cseperedtünk, úgy gyarapodtak a gondok, aztán — férjet hoztunk a házhoz, vagy új asszonyt — mind szűkebb lett a hely: tizenöten ültük körül a családi asztalt. — Ma? Két húgom még otthon lakik. Három testvéremnek önálló lakása van: összesen — várjon csak, igen — öt és fél szoba. Én 1968-ban kaptam szövetkezeti lakást. Nagyobbik lányom 17, a kisebbik 11 éves. — Tizenöt éves korom óta — már 21 éve! — dolgozom. Az Elida szappangyárban kezdtem. Hamar az ifjúsági szervezet vezetőségébe választottak. A családalapítás gondjai — és örömei — kicsit visszatartottak a további kifutástól. 1960-ban lettem csepeli munkásnő.A gyárváros utcáin sétálunk. A munkásharcok hagyományaiban annyira gazdag Vörös Csepel izzó martinkemencéi, ritmust csattogó gépóriásai szegélyezik utunkat. Az avatatlan szem keresi, hol, hogyan fedezhető fel, válik láthatóvá a múlt idők küzdelme, a jelen kor lendülete. Arról az üzemcsarnokok falain márványba faragott emléktáblák — a mártírok élete néhány sorban — beszélnek, erről a munka, a munka, amely betölt itt teret és időt, amely természetessé, egyértelművé igazolja a lehetőséget: a Csepel Vas- és Fémművek közvetlenül jelölhette küldötteit a XI. kongresszusra.) — Darukötözőként kezdtem a Csőgyárban. Voltam irodai dolgozó is, de lányom megszületése után ismét a gép mellé kívánkoztam. Éppen tíz éve vettek fel a Kerékpárgyár II. üzemébe. Gépmunkás vagyok. Magamról nem illik ilyet mondani, mások mondják: univerzális gépes. Legyen az maró-, eszterga-, köszörű-, fúróvagy présgép, értek hozzá. Kerékpár alkatrészeket gyártunk: fékkalapot, fékkónuszt, emeltyűt, hajtókart, lánckereket. — Három éve az üzemrész pártvezetőségébe választottak. Üzemünkben kétszázan dolgozunk: aszszonyok és lányok. A pártszervezet megbízásából én lettem a nőfelelős. Nehéznek tűnt, ma sem könnyű. De azt hiszem, kevés ország van, ahol a nőkkel ennyire törődnének. Három műszakban dolgoztunk, most kettőben. Nem, nem csökkent a termelés. Ésszerűsíteni, újítani miért ne tudnának a nők is? A múltkor mondom a műszakiaknak: a fékpofákat miért kell kézi erővel, hajtókarral szorítani? Nem lehetne sűrített levegővel? Lehetett. Januárban ismét vezetőségi taggá választottak. Küldött voltam a Csepel Művek pártértekezletén. Ott tudtam meg: kongreszszusi küldöttnek is jelöltek. Eddigi életem feledhetetlen élménye, amikor kisdobosból úttörővé avattak. Nyakamba kötötték a vörös nyakkendőt. Már a gyári pártértekezlet is vetekedett ezzel az emlékkel. Aztán mindent legyőzött a budapesti tanácskozás. És most — a kongresszus... (A gyárváros utcáin sétálunk. Gál Józsefné — a Vörös Csepel kongresszusi küldötte — hallgatag lesz. Körül-körül néz. Szemével tömöríti a füstös-kormos panorámát. Ha lehet megérezni a gondolatot: évtizedek élményét forgatja, válogatja, rendezgeti a jövő hét néhány napjára készülve.) — Kerékpározni az egész család tud. A nagymama, ott a soroksári házban, a bicikli alkalmi kölcsönzője. A lányaimnak? Görkorcsolyát vettem. — A kongresszusra sötét kosztümben, fehér blúzban megyek. A megbízatásért szóban lehet köszönetet mondani, a tiszteletet a megjelenés is kifejezi. Napok óta rajzolgatom képzeletemben a termet. — A kisebbik lányom már járt a Parlamentben. Karácsonykor. Osztályfőnöke kért: az úttörőcsapat gyűlésén beszéljek a kongresszusról. Nagyon szívesen vállaltam. Polgár Tamás