Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-03 / 258. szám

­• Olyan kiváló novel­listává érett Galgóczi Er­zsébet, hogy már minden írását érdeklődéssel vár­juk. Megszoktuk és meg­szerettük, hogy mindig iz­galmas témát vet fel, konfliktusait a legmaibb valóságból meríti, gazda­gon jellemzett figuráinak hitele van. Szikár és pon­tos prózája érzelmi fűtött­ségtől lüktet. Őszinteségét javító szándék, bátorságát forradalmi indulat vezér­li, írásait drámai szerkesz­tésmód és magasfeszültség jellemzi. Az írói erényei — bár részleteiben felfedez­hetők a Férfiak, akiket nem szeretnek című tévé­­filmjében — mégsem nyújtanak a novellával egyenlő művészi élményt. Reális a cselekmény min­den mozzanata, hiteles a környezetrajz, élő alak va­lamennyi szereplője. Mint­ha a valóságban szó sze­rint lejátszódott esemény­sor elevenednék meg ri­­portszerűen. Csak a dráma feszessége hiányzik. Talán azért, mert nem tudunk meg eleget Gyönk Mihály­­ról, a főszereplőről, ezért öngyilkosságát erkölcsi vétségének alacsony foka és házasságának kezdeti kátyúja együttesen sem in­dokolja eléggé. Feleségé­nek ábrázolása sem elég mély ahhoz, hogy elvágyó­dása igazán szíven üssön. És a másik férfi, Tarnócz­­k­i szerelme sem elég izzó, aljassága meg túl kisszerű ahhoz, hogy a nézőben mé­lyebb indulatot ébresszen. Közben felvillan még né­hány mellékalak drámája, ám idő hiányában az em­lítetteknél is vázlatosab­ban, Szőnyi G. Sándor rendezése nem ér fel ko­rábbi legjobb munkáihoz, s formája alatt szerepelt Bornyi Gyula, a kiváló operatőr is. A színészek közül Szegedi Erika, Szabó Gyula, Szilágyi Tibor és Inke László tetszett a leg­jobban. Végezetül­ , egy alapvetően igényes munka fogyatékosságait kifogásol­tuk. Hibái ellenére is, maisága, problémaérzé­kenysége és őszintesége a tévé jobb produkciói közé emeli Galgóczi drámáját. (barabás) Egyetemisták és a közművelődés Szentendrén és Visegrádon tanácskoztak az ELTE hallgatói „ ... a közművelődési te­vékenység célja, hogy hoz­zájáruljon a hallgatók sze­mélyiségének sokoldalú fej­lesztéséhez, ... a marxista- leninista világnézet, a szo­cialista életmód kialakítá­sához, és uralkodóvá válá­sához .. Ez az idézet Az MSZMP KB közművelődési határo­zatának végrehajtása egye­temünkön című vitaanyag­ban olvasható. A többi kö­zött ezt is megvitatták azon a közművelődésfejlesztési szimpozionon és szeminá­riumon, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ-bizottságának kultu­rális titkársága rendezett szombaton és vasárnap az új Pest megyei művelő­dési központban, Szentend­rén, illetve az ELTE vi­segrádi üdülőjében. A tanácskozás kezdetén két előadás hangzott el, majd a résztvevők szek­cióüléseken folytatták mun­kájukat. Az előadásokból és vitákból kitűnt, hogy az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemen nagy gondot for­dítanak arra, hogy a hall­gatók diplomájuk megszer­zése után képesek legyenek bekapcsolódni a közműve­lődési munkába, sőt, már egyetemi hallgatóként vál­laljanak feladatokat, dúlt ki, amelyet az ELTE hallgatói Győr város agglo­merációs övezetének szocio­lógiai vizsgálatával foly­tattak. Elsősorban azt ku­tatták, milyen közművelő­dési problémák adódnak azokban a falvakban, ame­lyek lakossága többségében már Győrben dolgozik, diáksága — olykor még az általános iskola felső tago­zatosai is — Győrött ta­nul. Téli gyakorlatok Mint a vizsgálatokból ki­tűnt, az ilyen településeken is szükséges, hogy az úgy­nevezett elsődleges műve­lődési igények bázisát hely­ben megteremtsék. Ez azonban rendkívül nehéz, már csak azért is, mert nem könnyű meghatározni, tu­lajdonképpen melyek is az „elsődleges’’ igények. Talán csak annyi bizonyos — leg­alábbis így tisztázták a hallgatók vizsgálódásai —, hogy egy jól felszerelt és ügyesen vezetett gyermek­klubkönyvtár elegendő az alsó tagozatosok számára. A felsősök, középiskolások és felnőttek esetében azonban már sokkal problémat­iku­­sabb a helyzet. Ezeknél a csoportoknál nyilvánvaló, hogy közművelődési szem­pontból is kötődnek az agg­lomerációs központ — az adott esetben Győr — kul­turális életéhez. Egyúttal azonban nem nélkülözhetik lakóhelyük lehetőségeit sem. Nyilvánvaló, hogy ez a közművelődési munka — mint ezt az idézett vita­anyag is megfogalmazta — egyik eleme a hallgatók képzésének.­ És természete­sen nemcsak azoknak a hallgatóikénak, akik hivatá­sos népművelők lesznek. A pedagógusoknak, sőt általá­ban az értelmiségieknek — nemcsak azoknak, akik az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemen szerzik képzett­ségüket, hanem a mérnö­köknek, közgazdászoknak, orvosoknak is — be kell kapcsolódniuk a közműve­lődési feladatok megoldá­sába. Ezt célozzák például azok a tíznapos téli népmű­velési gyakorlatok, amelye­ket az egyetem a nem nép­művelési szakos hallgatók számára rendez. Az immár tizenöt éves hagyományra visszatekintő gyakorlat ke­retében különböző egyetemi hallgatókból álló komplex brigádok ismerkednek egy­­egy település gazdasági, po­litikai és kulturális intéz­ményeivel, hatják azoknak a települé­seknek művelődési irányí­tói, ahol a hallgatók gya­korlatukat végzik. Sajnos, a tanácskozás azt bizonyítot­ta, hogy ezt az ügyszeretet­tel, szakértelemmel végzett és az egyetem oktatói kara részéről irányított munkát még nem veszik eléggé ko­molyan, és eredményeit nem használják ki kellően. A területen működő szak­emberek — különösképpen az idősebb generációhoz tartozók — nemegyszer va­lamiféle „illetéktelen be­avatkozásnak” tekintik az egyetemisták munkáját. Nem ritkán érdektelenséget is tapasztalhatunk. Elég el­keserítő volt például érte­sülni arról, hogy ennek a szekciónak a munkájába meghívtak peremkerületi szakigazgatási vezetőket Budapestről, a főváros, Mis­kolc és Győr agglomerációs körzetéből, a Népművelési Intézettől és a főhatóságok­tól, ám mindössze a Fővá­rosi Tanácstól és a Kultu­rális Minisztériumból akadt egy-egy szakember, aki el­jött erre a hasznos és tar­talmas tanácskozásra. (morvay) Győr és környéke „A nevelési-művelődési intézményhálózatunk hely­zete peremvárosi munkás­­művelődési központok tar­talmi tevékenységének tá­mogatása” témával foglal­kozó szekció eszmecseréjén a beszélgetés annak a mun­kának az értékeléséből in­ ZENEMŰVEK, ÁLLATVILÁG - HÉT NYELVEN A szótárkiadás negyedszázada Huszonöt éves az Akadé­miai Kiadó szótárkiadása. 1950-től a mai napig 220- féle két- és több nyelvű szótár jelent meg, huszon­hat nyelven, 436 kiadásban mintegy hét és fél millió példányban. Negyedszázada itt készí­tik a tudományos szakem­berek igényeit kielégítő nagy szótárakat (200—250 ezer szótári adattal), az ál­talános tájékozódás segíté­sére hivatott kézi szótára­kat (60—80 ezer szótári adattal) és a nyelvvel ép­pen foglalkozni kezdők igé­nyeit szolgáló, a gyors tá­jékozódást lehetővé tevő kis szótárakat (20—24 ezer szótári adattal). Legnagyobb az érdeklő­dés a magyar—orosz, illet­ve orosz—magyar szótárak iránt; eddig megjelent pél­dányszámuk közeledik a két és fél millióhoz; a ma­gyar—német, és német— magyar az 1 millió 700 ezerhez, a magyar—angol és angol—magyar szótár az 1 millió 100 ezer példány­számhoz. A francia szótá­rak csaknem félmillió pél­dányban kerültek ki a nyomdából. A magyar szó­tárkiadás az egy személyre számított megjelent példá­nyok számát illetően a vi­lág első helyeinek egyikén áll. Az elismerés jele, hogy a szocialista és tőkésorszá­gokban több kiadó a Ma­gyar Akadémiai Kiadó ké­zi szótárait vette át. A kiadó terveiben most a különféle műszaki, hír­adástechnikai, rendszerel­méleti, adatfeldolgozási, meteorológiai, urbaniszti­kai, automatizálási szótárak megjelentetése szerepel. Most fejezik be a hétnyel­vű, ezer oldalas zenei szó­tár szerkesztését. Ugyan­csak hétnyelvű lesz az Eu­rópa állatvilága című szó­tár is. (MTI) A Érdektelen­ség Nyilvánvaló az is, hogy az egyetemi hallgatók köz­­művelődési vizsgálódásai­nak eredményét hasznosít. A filmsztár és modellje Jane Fonda amerikai filmszínésznő (a magyar közönség főleg A lovakat lelövik, ugye? című film­ből ismeri) új szerepre ké­szül. A színésznő — aki po­litikai aktivitásáról közis­mert, protestált a vietnami háború és az amerikai in­diánokkal kapcsolatos bá­násmód ellen — most Pat­rícia Hearst alakját akarja megeleveníteni a filmvász­non. A California­ milliárdos kiadó-família lányát, aki tavaly emberrablás áldoza­tául esett, majd maga is tagja lett egy földalatti szervezetnek, s akinek nem­rég történt elfogatása újabb világszenzációt keltett, a vizsgálati fogságban ke­reste fel Fonda. MA ESTE Nyitás a Fészekben PINCEKLUB ÉS REGGELIZŐGALÉRIA anyagi támogatás nyomán a művészek klubja felújít­va köszöntheti az új éva­dot, a klub 75. születésnap­ját. Megválasztottuk az új tisztségviselőket. Elnök: Kadosa Pál. A filmes tago­zat alelnöke Kollányi Ágoston, a zenei tagozaté Szokolai Sándor. A választ­mányi ülés elfogadta a jubileumi év programját és az építőmunkásoknak megköszönte a gyors és jó minőségű munkát. — Mi változott, mivel gazdagodott a klub? — Az általános javítá­sok nem mindenben mu­tatnak látványos változást. Legtöbb helyen a falon be­lüli munkát is el kellett vé­geztetni, például kicse­rélték a vízvezetéket, a le­folyót, az elektromos ve­zetéket. Legnagyobb vál­tozás: korszerűsítettük a klub fűtését, áttértünk a gázfűtésre. Igaz, ezek a munkálatok az évadnyitás után is folytatódnak, de ezek már nem zavarják a jobb fűtést. Felújítottuk a szellőzőberendezéseket, sőt, tagjaink régi kíván­ságát is sikerült teljesí­tenünk azzal, hogy az ét­­ter­met új szellőzővel lát­tuk el. Gazdagodott a Fé­szek az első emeleti kávé­házzal. Reggelizőhelyiséget rendeztünk be az étterem galériáján, külön bejárat­tal a földszinti hallból. Le­hetőséget kívánunk adni a környező színházak művé­szeinek és más területen munkálkodó klubtársaknak ahhoz, hogy a próbák, a­­napi munka megkezdése előtt baráti környezetben, itt a klubban találkozza­nak. Három kis helyi­ségből ifjúsági pinceklu­bot építettünk, lehetőséget adva a szűk körű baráti művésztársaságok meghitt beszélgetéseihez, szakmai vitáihoz egy-egy új mű­vészi alkotás szűk körű bemutatásához, megvitatá­sához. Az újjáépített Fészek Klub már az átadás utá­ni percekben eseménnyel kezdte jubileumi prog­ramját. Gál György Sán­dor megnyitotta a Her­man Lipót szobát, amely­ben Herman Lipótné által a klubnak adomá­nyozott, a mester által ké­szített művészportrékat és karikatúrákat helyezték el. Ma este az étteremben Bá­ró Anna és Csurka László receptjei szerint készíte­nek ételkülönlegességeket és este tartják a vidám mű­soros évadnyitót, amely­nek Huszti Péter lesz a házigazdája. (békés) Ma déltől ismét megnyi­totta kapuit a Fészek Mű­vészklub.­­ A nyári időszakot ar­ra használtuk fel, hogy a szakszervezetek és a Kul­turális Minisztérium segít­ségével rendbehozassuk, megszépítsük a klub vala­mennyi helyiségét — tájé­koztatott Galambos Tibor igazgató. — A nagy összegű Az új kávéház (Wormser felv.) Egy alapító tag emlékei TAPASZTÓ JÁNOS HUSZONÖT ÉV VIDÉKI SZÍNHÁZ JÁRÁSÁRÓL Tapasztó János negyed­­százada a Déryné Színház művésze. Alapító tag. Ami­kor az egykori Faluszínhá­zat életrehívták, 32 éves volt. — Emlékszik, hol és mit játszottak először? — Eleinte esztrádműsor­­ral léptünk fel, csak később tértünk át a háromfelvoná­­sos darabokra. A legelső előadásunk helyére ponto­san nem emlékszem, csak azt tudom, hogy egy MNDSZ-rendezvény volt, felerészt esztráddal, fele­részt filmvetítéssel. Akkori­ban a falusi emberek még feljöttek, benéztek a vászon mögé, hogy hol is van az a fránya színész ... — Mivel utaztak akkori­ban? — Három egyfelvonásos­­sal. Ha a járműre gondolt, a sok hidegre emlékszem, amikor pokrócot kaptunk, abba csavartuk magunkat a buszon — ma: fűtött és a legmodernebb IKARUS-ko­­csikkal járunk. — Mik voltak a legszebb darabélményei ? — Természetesen az, ami­ben a legnagyobb sikerem volt. Az Apja lánya, A tyúk és a harangozó, mindkettő­vel bejártuk az egész orszá­got. Humoros és drámai szerepeket egyaránt játszot­tam. — Hogyan lát­ja a színész, mennyiben változott a kö­zönség negyed évszázad alatt? — össze sem lehet ha­sonlítani. Akkoriban pél­dául a negatív figurákra rákiáltoztak, fenyegették őket — én sok negatív sze­repet játszottam —, ma a negatív alakok teljesítmé­nyét éppúgy megtapsolják, mint a rokonszenves hősö­két. Az igények pedig?! Ak­koriban tulajdonképpen minden jó volt. Ma sokkal többet vár a közönség tő­lünk, igényesek lettek min­denütt az emberek. Televí­ziót néznek, rádiót hallgat­nak, várakozásuk természe­tesen magasabb szintű a színházi előadással szem­ben is. Konkurrenciát azon­ban sem a tévé, sem a rá­dió nem jelent — legfeljebb egy-egy Angyal-film vagy valami izgalmas nemzetközi foci­meccs —, esténként mindig telt házak előtt, há­rom-négyszáz embernek játszunk. — Mi jut először eszébe, ha azt hallja: 25 éves a Déryné Színház? — Hogy ha még egyszer kezdeném, ugyanígy kezde­ném ... — Mi a szép és mi a ne­héz a Déryné Színház mű­vészének hivatásában? — A szép az, hogy sokat utazunk, mindig más tájak embereit kell megnyer­nünk magunknak. És ugyanez benne a nehéz is. — Mit kíván társulatá­nak és önmagának a követ­kező 25 esztendőre? — Egészséget, sok jó da­rabot és sok nagy sikert. Ugyanezt magamnak is. (­nyp) □ TISZAKÉCSKÉN új diákotthon épületének alapozását kezdték meg, hogy felépülte után 160 ta­nyasi kisdiáknak tudjanak megfelelő élet- és tanul­mányi körülményeket te­remteni. □ MŰHELY címmel olyan módszertani füzetso­rozat kiadását kezdte meg a Bács-Kiskun megyei mű­velődési központ, amely most először a gyerekek és az ifjúság nevelését szol­gáló rendezvényformákat publikálja. A Műhely a továbbiakban a megye szakembereinek vitafóru­ma lesz, rendszeresen be­számol a társintézmények munkájáról, hasznos kez­deményezéseiről is.

Next