Esti Hírlap, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1976 Inkognitóban Budapesten Beszélgetés Vészi Endrével a novelláról Ember és árnyék címmel tavaly jelent meg Vészi Endre összegyűjtött novel­láinak két kötete. Húsz év termését tartalmazták a kötetek, időrendben. A kö­tetről az egyik bíráló­­ a kö­vetkező mondatot írta: „Komoly, jelentős teljesít­mény: Vészi szép csendesen érkezett meg a csúcsra.” A mostani könyvhétre megje­lent új kötete: Inkognitó­ban Budapesten. Néhány érdekes novellát, egy sajá­tos, egyéni ízű kisregényt és kitűnő­­ televíziódrámát olvashatunk ebben a könyvben. Mit tudna az író szóban hozzátenni ahhoz, amit leírt? Átfutási idő — Ez a kötet, ami a bel­ső természetrajzát illeti, egynemű. Még akkor is, ha a kisregény és a novellák után a Kapupénz című te­­levízió drámával zárul. Ezek az írások mind drámaiak, az ember belső világáról szólnak, s mint ilyenek, vérrokonságban vannak. — A televíziódráma a második világháború ide­jén játszódik, egy budapes­ti bérházban. Ennek elle­nére mondandója nagyon is mai. — Az irodalmi művek természetéből következik, hogy az aktualitás és a ma­­radandóság ötvöződik ben­nük. Természetes, hogy én is igyekszem erre töreked­ni. A kortárs irodalom szá­mára az úgynevezett világ­­irodalmi lépéstartás is na­gyon fontos. Hogy ne ma­radjunk el témában és idő­ben mindattól, ami az egész emberiséget foglalkoztatja. Ezért okoz gondot például a mi nyomdai helyzetünk, a gyakran egy-két évig tar­tó úgynevezett átfutási idő. Hogy a saját példámnál maradjak, az Inkognitóban Budapesten című könyvem egy éve ment nyomdába, így az azt megelőző két esztendő prózai termését tartalmazza. szolyogtam, mert a divat az én szememben egyenlő a felszínességgel. Duna-parti novellák — Két érdekes, némileg újszerű írás is található új kötetében, az Estély az Izabellán és Az erkély cí­mű. Bár semmi nem utal rá, az ember úgy érzi, mintha közük lenne egy­máshoz. — Valóban. Annyi a kö­zük egymáshoz, hogy úgy­nevezett Duna-parti novel­láim közé tartoznak, ame­lyeket az utóbbi években kezdtem írni. Sorozat lesz ez, afféle pesti történetek­ből. Budapesten születtem, egyfolytában itt élek, ter­mészetes, hogy sok mon­danivalóm van erről a vá­rosról, embereiről. S azok a történetek, amelyeket eb­be a sorozatba szánok, va­lahogy mind kötődnek a Dunához is. A több műfajú Vészi Endrének egy hangjátéko­kat tartalmazó kötete is megjelenik az egészen kö­zeli jövőben, Félhomályos zóna címmel. Egy verses­könyvét pedig kiadásra ké­szítik elő, ezzel valószínű­leg a következő évben ta­lálkozhatunk. M. Tolnay István Korszerűség és divat — Eddigi életműve arra enged következtetni, hogy az önnek fontos kifejezési forma a novella. Mit jelent az írónak ez a műfaj, mi­lyennek látja, és vélemé­­­nye szerint hogyan fogad­ják ma? — A novellát drámai mű­fajnak tartom, szerkezeté­ben, konfliktusaiban, tö­mörítési módszerében egy­aránt. S mert magam is el­sősorban drámaian, konflik­tusaiban látom az életet: nélkülözhetetlen, mond­hatom úgy is, életszük­ségletté vált műfaj m­a már nekem a novella. Saj­nos, nem tartják számon nálunk mint nemzeti önki­fejező műfajt. Csak a re­gényt tartják annak. Hol­ott egy novellista életmű­ve, ha összegeződik, épp­úgy egy kornak a történe­te, mint valamely nagy re­gény. — Az ön novellaírói- mű­, helyét mindig elkerülték az éppen uralkodó divatáram­latok. — Minden időben igye­keztem különbséget tenni korszerű és divatos között. A korszerű úr kortársi él­ményt, izgatottságot, meg­rendülést fejezi ki a mű­vészet eszközeivel. A diva­tos a világszerte fellelhető sikersémákat igyekszik al­kalmazni minden műfaj­ban. Én ettől mindig vi­ Két éve sajátos betegség kínozza Laurence Oliviert: myositis, amely az izmait támadta meg. Azóta nem ját­szik színpadon a 69 éves nagy színész. Legutóbb állapo­ta már javult annyira, hogy elvállalt Amerikában egy filmszerepet, A maratoni embert. Üldözői elől országo­kon át szökő náci háborús bűnöst játszik. A forgatást befejezve, televíziós munkát vállalt. Tennessee Williams darabjából, a Macska a forró tetőnből rendez tv-filmet Nathalie Wooddal és Robert Wagnerrel. Az apa szerepét maga alakítja. „Ez kevésbé fárasztó munka, mint a szín­padi játék. Színházban játszani, az olyan energiát igé­nyel, amely egyelőre még nincs birtokomban” — jelen­tette ki. Képünk a tv-játék forgatása előtt készült, két partnerével, jobb szélen Olivier. Gyerekek és a film Az úttörőmozgalom 30. évfordulójának tiszteleté­re és a gyerekek és a film kapcsolatának erősítésére a MOKÉP rajzos, írásos, játékos pályázatokat indí­tott. A gyermeknapon hir­dették ki a Gyermekfilmek ’76 című színes magazin pályázatának eredményeit. A nyertes a zánkai úttörő­városban tölthet két hetet, negyvenen pedig társasjá­tékot, futball-labdát és más ajándékot nyertek. Ugyancsak zánkai jutalom­táborozáson vesznek részt az Úttörőszövetség és a MOKÉP által Legkedve­sebb filmélményem címmel hirdetett írásos és rajzpá­lyázat legjobbjai. A Hugó, a víziló című magyar—amerikai rajz­filmhez kapcsolódó pályá­zatra csaknem négyezer rajz érkezett. A gyermekek film,élményét tükröző leg­sikeresebb rajzokat kiállít­ják azon a gyermek és if­júsági filmszemlén, ame­lyet június 14—18. között Zánkán rendeznek. □ A CSEPELI MUN­KÁSOTTHON képzőmű­vész körének kiállítása ma délután fél 4-kor nyílik a Csepel Galériában (XXI., Rákóczi út 142.). A tárla­ton Bányay Ferenc, Maro­si Sándorné, Osztermajer Gyula és Újfalvi Antal mutatja be munkáit. □ VALKÓ LÁSZLÓ gra­fikusművész és Farkas László szobrászművész kö­zös kiállítása június 6-án nyílik Pécsett, a Városi Ta­nács Déryné utcai kiállító­­termében. □ KOLTAI ZSUZSA ma délután öt órakor a KPVDSZ Művelődési Köz­pontjában Edith Piaf-mű­­sort ad elő. Estjén közre­működik Péter Ferenc, Rubleczki Já­nos és Gyar­­mathy István. □ AZ ÜNNEPI KÖNYV­HÉT alkalmából a Kiadói Főigazgatóság és a Könyv­kiadók és Terjesztők Egye­sülése ma újabb könyv­ajándékkal bővítette az ál­taluk alapított könyvtárat a Ferihegyi úti általános iskolában. Ma délben Gá­bor Viktor főigazgató adta át a könyveket. PÉCS: Balettmesternő »»Észtországból Pécs vendége Mai Murd­­maa észt balettmesternő. — A tallinni operaház ba­lettigazgatója vagyok — mondja. — A Moszkvai Színművészeti Főiskola ba­lettszakán végeztem, de már tizenegy éve otthon, Tallinnban élek. Az észt balettművészet­ben a negyvenes évekig el­sősorban a plasztikai tánc uralkodott, amely a német expresszionizmus hatására fejlődött ki, s maradványai még mindig hatnak. Mióta a Szovjetunió tagállama lettek, mindannyian Lenin­­grádban vagy Moszkvában tanulnak, s azóta Észtor­szágban elterjedt az orosz klasszikus balett, bár Tal­linn balettkultúrája sokszí­nű. Az észt opera 1971-ben járt Pesten, nagy sikert arattak, s a Pécsi Balett most meghívta Mai Murd­­mant, hogy tanítson be táncosainak egy estet. A művésznő is látta már a pécsi együttest, amikor ki­lenc évvel ezelőtt Moszkvá­ban felléptek. — Közös munkánk ne­hézsége abban áll — mond­ja —, hogy az előadásra szánt balettek olyan tech­nikát foglalnak magukban, amilyennel az együttes még nem találkozott. Az alap­vető feladat ennek a ne­hézségnek az áthidalása. A közös észt—magyar ba­lettest a szünetekkel együtt kétórás lesz majd és országra szóló, mivel a pécsi együttes nemcsak ott­honában, hanem szinte az ország területén bemutatja a tájelőadásokon. Első ré­sze: barokk. Bach: II. Brandenburgi versenyének második tételére, Tolar: Baletto című zeneművére és Vivaldi: Négy évszaká­nak adagio tételére terve­zett táncokból áll. A máso­dik részben Ravel, Daphnis és Chloé című alkotását táncolják majd el az imp­resszionizmus jegyében. A harmadik rész: Prokofjev A tékozló fiú című műve. A bemutató valószínűleg október elején lesz. Földessy Dénes SIKERES BEMUTATKOZÁS IFJÚ JAZZ-ZENÉSZEK Az idén végző jazztan­­szakos hallgatók záró­­hangversenyén, a Marcibá­­nyi téri művelődési ház­ban magas színvonalú programot hallhatott a kö­zönség, amely zsúfolásig megtöltötte a nagy színház­­termet. Ennek az évfolyamnak a legtehetségesebb zenészei mind fúvósok, a szaxo­fonos Dés László és Grün­­wald Tamás, Gőz László pozanos. Fel kell figyelni még két másodévesre — ők játszottak együtt a három legkiemelkedőbb végzős­sel egyenrangú partner­ként — Baló István dobos­ra és Bencze Gábor bőgős­re. A hangverseny nagy meglepetése és legforróbb sikere egy elsőéves énekes­nőhöz, Miszlay Melindához fűződik. Hangja széles skálájú, érzelemgazdag. Miszlay Melinda az 1972- es Ki mit tud?-on tűnt fel,­ ott egy Gershwin-dalt énekelt. — Akkor még nem na­gyon ismertem a jazzt, egyszerűen valami mást akartam énekelni, mint a többiek, valami olyat, ami nem szokványos táncdal. Ezért választottam Gersh­wint, majd egy Aeretha Franklin-darabot. Jazz­­énekesnő szeretnék lenni, addig sokat kell tanulnom, még két évem van hátra a jazztanszakon. K. J. VIDÁM PADLÁS Kamrarevü­ kabaréban Az utóbbi években jó né­hány színházhelyiséggel szegényedett Budapest. A hiányt lelkes színházala­pítók igyekeztek pótolni: pinceszínházak alakultak különböző profilokkal, de valamennyi azzal a céllal, hogy modern színháztípu­soknak adjon helyet. A Vidám Színpad meg­fordítja a terjeszkedés irá­nyát: fölfelé törekszik. Az épület második emeletén kialakítja stúdiószínházát Vidám padlás néven. A terv tulajdonképpen nem új, de megvalósítására csak ezután kerül sor. Szalai József, a Révay utcai szín­ház új igazgatója é s a ter­­vezgetésben részt vevő új főrendező, Várady György) szövi a terveket a padlás­ról. Külön ruhatára, büfé­je és persze külön bejárata van; a Vidám Színpad utolsó átépítésekor már gondolt arra az előrelátó tervező, hogy itt valami kamaraszínpad-félét ala­kítson ki. Két végén pó­diumok, ezeket kiegészítik oldalsó emelvényekkel, sőt középen is kialakítanak ját­szási helyet. A közönség asztaloknál foglal helyet, tehát fogyaszthat is a kö­rös-körül álló 99 fotelben ülve. A fotelek minden irányban forgathatók lesz­nek, hogy a néző kényel­mesen tudja nyomon kö­vetni az öt hely bármelyi­kén felbukkanó színészeket. — Mit játszanak majd a padláson? — Mindenekelőtt sok sanzont. Időnként egy-egy ismert színész házigazda­ként fogadja a vendégeket. Új szerzőket, új színésze­ket keresünk, járjuk a vi­déket, sőt amatőr színját­szók előadásait is. A kör­nyezet arra is késztethet egyes művészeket, hogy szükség esetén rögtönöz­zenek, tehát gyorsan és — természetesen a kívánt színvonalon — reagáljanak a közönség magatartására, ha kell, vitatkozzanak is velük. — Műsorterv? — Első műsorunk gondo­latban már kezd kialakul­ni. Másfél-kétórás időtar­tamú nyolcrészes kamara­­revüt­ tervezünk, mégpedig a tévével koprodukcióban: a premiert felveszik, mi pedig tovább folytatjuk az előadásokat. Sajnos, heti három-négy előadásnál többre nem futja, mert erős az áthallás a nagy­színpadra, tehát előadá­sainkat éjjel fél 11-kor kezdjük. Szombaton, va­sárnap délelőttönként is játszanánk. Az áthallást szellemiekben is értjük: nem a már kialakult mű­fajok zsugorítására törek­szünk, hanem új hangok, hangulatok megteremtésére. Ezt a célt szolgálja a megalakítandó Vidám Szín­pad Baráti Köre: rendsze­res kapcsolatot szeretnénk teremteni olyan nézőinkkel, akiket a műfaj érdekel, akiknek ötleteit, tanácsait, kritikáit várjuk. — Mikor szándékoznak felköltözni a padlásra? — A jövő év elején. Sz. D. REGÉNYSOROZAT ÚTTÖRŐKNEK ARANYKÜRT KISKÖNYVTÁR A harmincéves úttörő­mozgalmat köszönti a Mó­ra Ferenc Könyvkiadó Aranykürt kiskönyvtár cí­mű regénysorozata. Ebben az évben tíz könyv lát nap­világot, egybegyűjtik a 10— 14 évesek által legjobban ismert írók alkotásait. Pet­­rovácz István: Fácános út című regénye után sorra jelennek majd meg a kö­vetkezők is: Gergely Már­ta: Sanyi, Hárs László: Győztes kerestetik, Kántor Zsuzsa: Portyázó tigrisek, Kern István: Csata a hó­ban, Kiss József László: Jó szelet, kapitány!, Nagy Zsuzsa: Csakazértis, Szabó Magda: Születésnap, Sza­­lay Lenke: Barát érkezik a házhoz és Thury Zsuzsa: Angéla című írása teszi a pirosnyakkendősök csapa­tának születésnapi „könyv­csokrát”. Hasonlóan nagy érdeklő­désre tarthat számot a Kozmosz könyvek legújabb sorozata, a fiatalok könyv­tára is: a 24 kötetből álló sorozat — amely két év alatt jelenik meg — bemu­tatja az emberiség fejlődé­sének jelentős szakaszait a rabszolgatartó társadalom­tól napjainkig. Nagyapák és unokák Ernest Hemingway 21 éves unokája, a szép Mar­gous Hemingway, aki ed­dig fotómodell volt, meg­kapta és eljátszotta első filmszerepét. Korábban a Fabergé nevű kozmetikai cég ajakrúzsát reklámozta, utóbb már nem kevesebb, mint ötvenezer dollárt ka­pott egy fotóért. Ennyi pénzért szegény nagypapá­nak hány új bekezdést kel­lett írnia! Egy másik híres ember unokája, Sarah Churchill, már 61 éves és színésznő a választott foglalkozása. Sir Winston Churchill leány­unokája húszévi szünet után most először lépett is­mét színpadra, mégpedig a washingtoni Haylett Din­ner Theatre-ben, egy új musicalben, amelynek a librettóját is maga írta. Tartós színészi visszatéré­sét remélte ettől a maga írta és eljátszott a főszerep­től, de csalódnia kellett. Saraht korábban már több­ször őrizetbe vették része­geskedés miatt, most pedig — már a harmadik előadá­son — olyan ittas volt, hogy az első jelenete után visz­­sza se engedték a színpad­ra, egy kéznél levő, a sze­repet ismerő színésznő ug­rott be helyette, előadás közben. A producer pedig azonnal felbontotta Sarah szerződését. Mi tagadás: Sir Winston, a nagyapa sem vetette meg a szeszt, napi fejadagja állítólag egy üveg whisky volt. (i­s) !

Next