Esti Hírlap, 1977. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

­ Jól kapcsolódott a Szovjetunióról rendezett Fórumhoz a Horizont szer­kesztőség kora esti műsora. Igaz, a Bajkál—Amúr vas­útvonal építéséről nem is olyan régen a Televízió már bemutatott egy filmet, magyar riporterek munká­ját, de mint akkor is kide­rült, ez az óriási építkezés még rengeteg témát kínál. Nem is beszélve arról, hogy a napról napra lemérhető változás már önmag­iban csábítja a modern króniká­sokat az újabb és újabb helyzet bemutatására, anél­kül, hogy félni kellene: az utolsó sínszög be­veréséig valaha is kimerül ez a té­maforrás. Alighanem a kor egyik legbiztatóbb szellemű krónikáját állítja majd össze az, aki az „évszázad építkezésének" teljes törté­netét mondja el az első ka­pavágástól az utolsó kala­pácsütésig, ha ugyan hasz­­nálhatunk ilyen hagyomá­nyos kifejezéseket e legmo­dernebb technikákat szol­gálatába hajló gigászi mun­káról beszélve. Most szem­tanúként nézhettük végig azt a megismételhetetlen pillanatot, amikor az első mozdony végiggördült egy részen. De mondhatná-e va­laki, hogy ennél kevésbé volt érdekes az öreg evenk vadásznak, a tundra életre­­halálra szerelmesének né­hány perces megnyilatko­zása? Mi itt Közép-Euró­­pában, a régi paraszti vi­lág szükségszerű eltűnésé­vel járó drámai mozzana­tokról szereztünk be ta­pasztalatokat, van némi fo­galmunk, milyen emberi vonatkozásai lehetnek a nemcsak a tájban, hanem a tájból élő őslakók életében a változásnak. A BAM- krónika minden bizonnyal egyik izgalmas mozzanata lesz majd a tegnapi film­ben érintett téma, tehát annak a dokumentálása, hogy az átrajzolódott föl­dön hogyan őrizhetik meg a maguk hagyományos élet­módját a természet embe­rei, a szarvast tartó ősla­kók, s mellettük hogyan teremtik meg saját életfor­májukat a modern kor gyermekei, a BAM csupa fiatal, magas képzettségű, új lakói. (hét □ NÁDOR ILONA fotó­művész képeit mutatja be a Népszabadság székház most megnyílt kiállítása. A tárlat október 2-ig tekint­hető meg. MŰEMLÉKI HÓNAP Múzeumok — jubileumok Koszorú az alapítónak (Folytatás az első oldalról) Négy jubileum méltó megünneplése az idei mú­zeumi hónap alapvető célja. A magyar művészeti élet jelentős dátuma: 175 évvel ezelőtt, 1802-ben alapította gróf Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeumot és a nevét őrző Nemzeti Könyvtárat. Európa negye­dik, eleve múzeumnak ter­vezett épülete 1846-ban ké­szült el. Az épület, amely két évvel később, 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság mozgalmában fon­tos történelmi szerepet ka­pott, a nemzeti független­ségi törekvések egyik szim­bólumává vált A nagyszerű klasszicista épület gyűjte­ménye az évtizedek során mind gazdagabb lett, jelen­leg egymillió tárgyat őriz, köztük legszebb történeti és régészeti emlékeinket. Kiállításait a felszabadulás óta 15 millióan látták. Az európai múzeumok sorában is jelentős jubileumot ok­tóber 3-án dr. Molnár Fe­renc kulturális államtitkár köszönti a múzeum díszter­mében. Ez alkalomból tisz­telgő koszorút helyeznek el az alapító Széchényi Ferenc múzeum­ kerti szobránál. A jubileumi kiállítás megnyi­tása után tudományos ülés­szak kezdődik. A történeti múzeumok szerepe és fel­adatai korunk társadalmá­ban címmel. A másik kiemelkedő ju­bileum: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. Ez alkalomból a Hadtörténeti és a Mun­kásmozgalmi Múzeum kö­zösen rendezi meg a Ma­gyar internacionalisták a szovjet hatalomért, bolsevi­­kok a Tanácsköztársaságért című kiállítást. Érdekes tárlat színhelye lesz a mar­cali Helytörténeti Munkás­­mozgalmi Múzeum. Itt So­mogyi internacionalisták a szovjet hatalomért, bolsevi­­kok a Tanácsköztársaságért címmel nyílik kiállítás. Az Ady centenáriumhoz kapcsolódó megemlékezések közül elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeum novem­berben nyíló Ady-kép, a magyar képzőművészek Ady Endréről című kiállí­tása említendő. A negyedik jubileum, az alapításának 75. évfordulóját ünneplő debreceni Déri Múzeum. A múzeumi hónap alkalmából 23 budapesti múzeum, 138 város és község programja várja a látogatókat. Hét új múzeum nyílik — köztük Tatán, az Antik másolati múzeum ideiglenes kiállí­tása és a mecseknádasdi né­met nemzetiségi tájház —, valamint 15 új állandó, több mint kétszáz időszaki és húsz vándorkiállítás. Az ország sok-sok pontján je­lennek meg a mozgó mú­zeumok, a természettudo­mányos vándorkiállítások. A múzeumi hónap egyik jelentős, új, állandó kiállí­tása a Természettudományi Múzeumban nyílik meg, Magyarország földtörténeti emlékei címmel. Dr. Kovács Tibor a sajtó­­tájékoztatón beszélt a Tá­jak, korok, múzeumok cí­mű, több intézmény és tár­sadalmi szerv együttműkö­dése nyomán született ak­cióról is, amelynek elsődle­ges célja az, hogy vonzó programmal irányítsa és segítse a társadalom leg­szélesebb rétegeinek aktív művelését. E mozgalomhoz kapcsolódva százezer pél­dányban elkészül a Magyar­­ország összes múzeumait, műemlékeit és természetvé­delmi területét magában foglaló alaptérkép. A kulturális miniszter az 1977. évi országos múzeumi és műemléki hónap alkal­mából szeptember 29-én, csütörtökön délután kitün­tetéseket ad át­­a kiemelke­dő munkát végzett múzeu­mi dolgozóknak. SZEPTEMBER 27-TŐL ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT A VILÁGHÍRŰ BÉKÉSSZENTANDRÁSI PERZSASZŐNYEGEKBŐL . A RÖLTEX VI., LENIN KRT. 62. SZ. ALATTI (SZÓFIA U. SAROK) SZAKÜZLETÉBEN m­intm­i aZ ÜZLET KIRAKATÁBAN MEGTEKINTHETŐ, HOGYAN KÉSZÜL A KÉZI CSOMÓZÁSÚ SZŐNYEG. szőnyegkiállítás MAI SAJTOTÁJÉKOZTATÓ Kell a jó könyv A JUTALMAK: NÉPKOCSI, SZÍNES TELEVÍZIÓ, TÁRSASUTAZÁSOK öt esztendővel ezelőtt hirdették meg először a Kell a jó könyv olvasópá­lyázatot. A pályázatot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére az idén újból kiírta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Kul­turális Minisztérium Kiadói Főigazgatósága. A Kell a jó könyv ’77- pályázat eseményeiről ma délelőtt tartottak sajtótájé­koztatót a Vörösmarty téri Kultúrpalotában. Hernádi László, az MSZBT osztály­vezetője a többi között el­mondta, hogy a pályázat feltételei ha­sonlóak a korábban meg­hirdetett pályázatéhoz­. A megjelent irodalom­­jegyzék negyven könyvet tartalmaz, ezek közül min­den pályázónak legkeve­sebb hatot kell elolvasnia, és ismeretei alapján az iro­dalomjegyzékhez csatolt pá­lyázati lapokon három-há­rom kérdésre válaszolnia. A pályázatokat 1978. szeptem­ber 1-ig kell valamely könyvtárban leadni, ahol a pályamunkákat feldolgoz­zák, majd a helyes válaszo­kat tartalmazó kérdőíveket összesítik. Azok között, akik a tizennyolc kérdésre, he­lyes választ adtak, értékes díjakat sorsolnak ki. Az I. díj: 1200-as Lada személygépkocsi, a II. díj színes televíziókészülék, a III. díj kétszemélyes társasutazás Moszkvába és Leningrádba, a IV. díj egyszemélyes tár­sasutazás­­ Leningrádba, az V. díj egyszemélyes társas­­utazás Moszkvába. Ezenkí­vül további pénz-, tárgy- és könyvjutalmakat is kisor­solnak. A pályázat egy másik for­mája a műelemzés bekül­dése. A megadott negyven könyv közül bármelyikről lehet három-tíz gépelt ol­dalas műelemzést készíteni. A műelemzéseket is jövő év szeptember első nap­jáig kell a könyvtárban le­adni. A műelemzési pályá­zat I. díja 6900 forint, II. díja 4000 forint, III. díja 2000 forint. Ezenkívül 50 ezer forint értékben adnak jutalmakat, vásárlási utal­ványokat, tárgy- és könyv­­jutalmakat. A sorsolásra és díjkiosz­tásra 1978 novemberé­ben, a szovjet könyv ün­nepi hete alkalmából ke­rül sor. Hernádi László elmondot­ta, hogy a kiválasztott könyvek többsége a máso­dik világháború időszakával és napjainkkal foglalkozik. A könyveket úgy jelölték ki, hogy a legkülönbözőbb érdeklődésű olvasók figyel­mét felkeltsék. Változatos a műfaji összeállítás, 22 re­gény, 10 elbeszélési kötet, 2 verseskönyv, 5 dokumen­tummű és egy drámakötet adja a válaszokat. Az irodalomjegyzékek, il­letve kérdőívek 350 ezer példányban megjelentek és már eljutottak a könyv­tárakba, könyvesboltokba, iskolákba. Arról is gondos­kodtak, hogy a pályázatban szereplő könyvek hozzáfér­hetők legyenek a résztve­vők számára. 1977—78 fo­lyamán, legkésőbb 1978 könyvhetéig, egymillió pél­dányban jelennek meg a kiválasztott könyvek. (A sajtótájékoztató lap­zártakor tart.) Ha kiállítás, tár­lat nyílik — a meg­nyitó beszédet rend­szerint közéleti sze­mélyiség, kritikus, művészettörténész, esetleg művésztárs tartja. Tegnap dél­után a Műcsarnok­ban Kiss István Kossuth-díjas szob­rászművész, a Ma­gyar Népköztársa­ság érdemes művé­sze kiállításán egy géplakatos mondta a köszöntőt. Mun­kás az Egyesült Iz­zóból, 29 éves fia­talember: Kátai György. A fiatal munkás érettségi után ke­rült a gyárba, első munkahelyére. KISZ-titkár, nem­rég tett szaktechni­kusi érettségit. Nos, odahaza két kisgye­rek várja. Most, hogy egyelőre befe­jezte a tanulást —a felesége kezdi el. — Mióta ismeri Kiss Istvánt? — Hírből régóta, személyesen csak amióta felkértek a megnyitóra. Az ő kívánsága volt: egy munkás nyissa meg kiállítását. Ahogy mondja: korábban nem sok köze volt a szobrok­hoz. Megnézett egy­­egy tárlatot, hallott a művész sikeréről Moszkvában, Jere­vánban, Tallinnban. S persze, ismerte hí­res műveit: a Ta­nácsköztársaság és a centenáriumi em­lékművet. Ami vi­szont szoros ka­pocs, megrázó él­mény. Édesapja ha­lála óta sokat jár a palotai temetőbe. Az egyik síron felfede­zett egy remek munkás portrét. Kiss István lakásán, ami­kor az első látoga­tásnál fényképen végignézte a sok-sok szobrot — felismer­te a temetőbélit. „Az apám arcmása” — mondta Kiss Ist­ván. — Sok minden közös. Például a fém szeretete. Min­dennapos munkám eszköze és anyaga. A gépeké, amelyek­en dolgozom. Én a hét­köznapok mintáit formázom, a szob­rászé pedig feleme­li, felmutatja min­denkinek. Élményt, tanulságot ad. A megnyitón szív­ből, elfogódottság nélkül szólt. Érzé­seiről beszélt, azok­ról az impressziók­ról, amelyek a hoz­zá nem értőt egy műteremben érhe­tik. — Ha tárlatveze­tést vállalna, hová kalauzolná legszí­vesebben a látogató­kat? — Kedvenc mun­kásportrémhoz. Az adta nekem a leg­többet. Vezérlőasz­­tal mellett ül a munk­ás, figyel, dol­gozik. Nem törő­dött, nem elgyötört, hanem erős, képzelt, nyugodt, uralja a gépeket, ő az új tí­pus, az irányító-ke­zelő — a jövő em­bere. — Ismer ilyene­ket? — Hogyne. A kol­légáim azok. akik azokon a gépsoro­kon dolgoznak, amelyeket mi tar­tunk rendben. Ezért szeretem azt a szob­rot. Lukács Ákos Megnyitotta a géplakatos Atromnastól a mozikban Szeretet nélkül Fiát küszködve nevelő édesanya, anyjával súlyos összeütközésbe kerülő fiú, és az asszony barátja, akit a fiú gyűlöl,­­ ők a sze­replői Vaclav Matejka író­rendező filmjének. Olyan figurák, akiknek sorsában komoly társadalmi drámát lehetne felmutatni. A Szeretet nélkül című csehszlovák film azonban csak jelzi ezt a drámát, mert az alkotó erejéből csak sematikus hősök, köz­hely szituációk és fordula­tok megteremtésére futotta. Éppen ezért nem érezzük a valóság légkörét, előre sejtjük az alapképlet su­gallta összes konfliktusokat, és nem leszünk résztvevői az ügynek. Pedig tudjuk: olyan téma ez, amelyről lenne mit mondani. Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja Gene Wilder, a tehetsé­ges komikus, úgy látszik a 20th Century Fox számára íróként és rendezőként is jó befektetésnek látszik. Wilder tehát írt és rende­zett egy filmet, s e kettős minőségében elsősorban mint színészválasztó jeles­kedett, hiszen a főszerepet önmagára osztotta, ő tehát a hőse a Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának ka­landja című amerikai bűn­ügyi vígjátéknak. Illető­leg... Az angol brother szó, annyit tesz: fivér. A film­ből kitűnik, sőt, a párbe­szédben el is hangzik, hogy ezúttal a világhírű detektív ifjabb fivére, azazhogy öccse nyomoz. Ám ez nem zavarja a nézőt, hiszen a történet, amúgyis olyan ka­cifántos, hogy ahhoz ké­pest semmi ez a „büty­öcs” história. Van a filmben néhány burleszk-képsor, amelyen kacagni is lehet. (morvay) Rimóc község asszonyai még ápolják a népművészeti hagyományokat A község lakosságának tíz százaléka a Szécsényi Háziipari Szövetkezet részére hímez és sző. Képünkön: Vince Jánosné a maga tervezte, palóc nép­viseletbe öltöztetett babával (MTI-fotó Fehérváry Ferenc felv.)

Next