Esti Hírlap, 1979. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-12 / 136. szám
Szállítás, nyitvatartás, önkiszolgáló rendszer Gyorsabban, egyszerűbben a pult két oldalán Üzem- és munkaszervezés a kereskedelemben Későn érkezik az áru, lassan töltik fel a polcokat új termékekkel, hosszú tíz perceket álldogálunk a pénztárnál, a pultoknál, késedelmesen szállítják haza a megvásárolt bútort, hűtőgépet, televíziót. Mindezek nap mint nap a vevők bosszúságának forrásai. A gondok enyhítése a kereskedelemben a munka- és az üzemszervezés feladata is. A Belkereskedelmi Minisztériumban évről évre újabb és újabb terveket dolgoznak ki és valósítanak meg, hogy gyorsabb legyen a kiszolgálás a boltokban, a vendéglátó helyeken. Tapasztaljuk és látjuk ezeket a kedvező változásokat és mégis hajlamosak vagyunk egy-egy szerényebb lehetőségű áruházban vagy vendéglőben a rossz tapasztalatok nyomán az általánosításra: a kereskedelemben a munka- és az üzemszervezés még mindig igen gyenge. A prutonnák, üzletek Pedig tudni kell, hogy évente 26 millió tonna árut kell háromezer termelőhelyről és nagykereskedelmi raktárból 55 ezer —sajnos még mindig kisméretű, szűk — üzletbe eljuttatni. Ez nem csekélység még akkor sem, ha az utóbbi években gyorsan nő a konténerek használata: évente 200 ezer tonna árut szállítanak így az üzletekbe. De még ez is mindig nagyon kevés. A kereskedelem üzem- és munkaszervezéséhez tartozik az üzletek nyitvatartási rendje is. Külön szakembergárda foglalkozik ezzel, állandóan figyelemmel kísérve a vásárlók igényeit, időbeosztását, a szokások változását. E megfigyelések eredménye az élelmiszerüzletek késő esti zárórája pénteken, hogy ezzel is megkönnyítsék a víkendezők bevásárlását, felkészülését a hét végére. Ugyancsak a vevők érdekeit szolgálja a nemrégiben bevezetett csütörtöki, 20 óráig szóló zárórarendelet, az iparcikk- és ruházati üzletekben, áruházakban. A csütörtök esték nagy forgalma jól bizonyítja, hogy a kereskedelem irányítói megismerték a vásárlási szokásokat és ezeknek megfelelően időben módosítják az üzletek munkabeosztását. Pénztárak A ma már megszokott és mindennapivá vált önkiszolgáló rendszer , amelyet kezdetben csak az élelmiszerüzletekben alkalmaztak, s a sikerek láttán az iparcikk- és ruházati kereskedelemben is elterjedt — megkönnyíti és gyorsabbá teszi a vásárlást. Az önkiszolgáló módszer növelte az üzletek forgalmát, de ugyanakkor újabb gond forrásává is vált. A felgyorsult forgalmat ugyanis a régi módon dolgozó pénztárak már nem képesek követni. A belkereskedelmi szakemberek, más országok tapasztalatait is alapul véve, a következő években országszerte korszerűsítik majd a pénztári rendszert, modern, gyors számológépekkel és áruszállító gumiszalagokkal. A kulturált kereskedelemhez és a jó üzemszervezéshez tartozik a házhoz szállítás is, amely sajnos ez idő szerint még nem tökéletes. Sok áruház és nagyobb üzlet húzódozik tőle, pedig közismert a budapesti Keravill Vállalat példája. A Keravill évek óta a boltjaiban vásárolt hűtőgépet, televíziót a vevők által kért napra hazaszállíttatja és szakemberek mindjárt üzembe is helyezik a gépeket. IV. lesz, amikor a Televízió a Mire megvénülünk Jókai-regény folytatásait sugározza, most jelent meg e romantikus történet első filmváltozatának Melanieja, Megyery Sári önéletrajza. Mint írja „Pályafutásom alatt, a rövid- és hoszszú filmekkel együtt, negyvenkilenc film főszerepét játszottam.” A kezdet — 1916 nyarán — a szomorú sorsú Melanie. Partnere, a daliás Lóránd nem kisebb nagyság, mint a kor bálványozott hősszerelmese, Beregi Oszkár. A rendező sem akárki: Hevesi Sándor, a hazai európai színművészet mindmáig méltán tisztelt reformer mestere. Az operatőr a produkciót finanszírozó cég beltagja: ifj. Uher Ödön. A tizenéves Megyery Sári — Rózsahegyi Kálmán színitanodájának növendéke — ez utóbbi férfiú, a „kis" Uher pártfogoltja. A filmdívának szegődött gyermek édesapja — császári és királyi kamarás, tekintélyes közjogász — megtiltotta a családi név használatát. Ekkor a szőke, szőkített Sárika — Uherék „keresztelték” — Lacy von Blondel lett. Az újságcikkek pedig reklámozták: Méltóságos kisasszony az új mozisztár... A kamarás leánya a vásznon ... Cacy von Blondel egy évtized múlva szakított a filmezéssel. Az addig (és azután is) sok mindent végigélt, sok mindenkit megismert asszony írásra „váltott”. Első próbálkozásait a két világháború közötti Budapest éjjeli életének jellegzetes alakja, F. Bandi adminisztrálta. ..F. Bandi figuráját Bródy Sándortól Kellér Andorig anynyi kitűnő író rajzolta meg” — Megyery Sári fogalmazása: „Bandi, kire zsebpénz gyanánt, tréfás meghatalmazással ráruháztam szerzői díjamat... cikkeimmel, novelláimmal csodákat művelt”. — Folytatva az idézetet: — ......végigházalta a szerkesztőségeket, agyonnyaggatta befolyásos ismerőseit, úgy, hogy alig volt hét, hogy valamelyik lapba ne jelent volna meg írásom...” A lényeg: „Bandi el volt látva az esti kártyázáshoz szükséges »alappal«, s én... kezdtem ismertté lenni a sajtóban.” A filmen, az irodalmon túl a 480 oldalas könyv — címe: Én is voltam jávorfácska... — a szerző úri, sőt, főúri famíliájának, nábobi környezetének, fasiszta nővérének, pénzmágnás lovagjainak, iparbáró balekjainak históriája. Magánéletének, szerelmeinek, csalódásainak feltételezhetően őszinte krónikája. A rangos Tények és tanúk sorozatban kinyomtatott kötetben olvasható a szerző találkozása-barátsága Kosztolányi Dezsővel, Karinthy Frigyessel, József Attilával, Szabó Lőrinccel, s több más halott halhatatlannal. Valamennyi ismertismételt, sőt, ismeretlen szórakoztató epizód és kuriozitás között az egyik legfrappánsabb, amit „kedves, legkedvesebb írójáról”, a ma is — távolban — élő Márai Sándorról mesél. — Már kezdtem magam „valakinek” képzelni az Újságnál. Novelláim, cikkeim, kisregényeim jelentek meg rendszeresen a lap hasábjain ... Az, akit legtöbbre értékeltem, csodálatom tárgya, Márai Sándor nem látszott tudomást venni személyemről... Nem titkolta, hogy kevés kivétellel lenézi a nőírókat. A tovább? Az azután? — — Észrevett, s mi több, kegyeibe fogadott. Budai kiskocsmákban, finom vörös borocska mellett... sokat, nagyon sokat voltunk együtt... — Márai csúfolódva jósolta — „valami finom helyen, talán a Riviérán mint W. C.-s nénike fejezem be életemet, a látogatók számára előkészített vékony, színes papírlapocskákra szorgalmasan írogatva verseimet.”Vegyery Sáff 1939-ben valóban Franciaországba költözött. A párizsi Les Editions de France irodalmi igazgatója, André Lang felesége lett. S még néhány mondat a matróna memoárjából. — 1961-ben New Yorkban találkoztam Máraival. S a kellemesen együtt eltöltött órák után, mikor a Park Avenue buszállomásán búcsút vettem tőle, ünnepélyesre vált arccal, komoly hangon azt mondta: — Most pedig ígérjük meg, hogy többé nem írunk egymásnak. Már a busz hágcsóján, elképedésemben bambán dadogtam. És karácsonykor se? Mire, már háttal nekem, a menet közben levő busz felé erélyesen kiáltotta: — És karácsonykor pláne nem! László Miklós Melanie múltja A KISKUN MÚZEUMBAN ÖTSZÁZ ÉV KÖNYVKINCSEI Csaknem ötszáz év könyvkiadását reprezentálja az a tízezer kötetes antik könyvtár, amelynek rendezését most fejezték be a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban. A régi magyar és európai — bázeli, bécsi, lipcsei, augsburgi — nyomdák kiadványai sorakoznak a polcokon. Igen sok a különleges értékű, 1800 előtti kiadású könyv, s néhány ősnyomtatványt is számba vettek, ezeket 1500 előtt nyomtatták. Philippus Bergomensis ..híres világkróniká"-ja a legrégebbi, 1492- ből származik. „Arany tükör’’ a címe egy 1494-es kiadású kötetnek. A 400 éves könyvritkaságok között található a Calepinus-féle, több nyelvű értelmező szótár és a Haller János fordításában megjelent „Trója veszedelme”. Nem sokkal fiatalabbak a „Magyar krónika” és a „Magyar várak” című díszes kiadványok sem. Megtalálható itt az 1848 —49-es jogtörténeti könyvsorozat, s a magyar újságírás és színjátszás számos emléke. Tanulmányozhatják az olvasók a Népszava és a Pesti Napló 1919-es évfolyamait. Hazai anyagból átalakították a technológiát a Komárom megyei Ipari Melléktermék-feldolgozó Vállalat tatabányai műanyagüzemében, hogy az import alapanyagot hazaival helyettesíthessék. Mostanáig külföldről vásárolt polietilénből készítették a gyógyszerek, a mosószerek és a különféle más vegyianyagok tárolására alkalmas flakonokat, kannákat. A polietilént mind nehezebb volt beszerezni, mert világpiaci ára ugrásszerűen emelkedett. Ez késztette arra a vállalatot, hogy hazai alapanyag után nézzenek. Végül is a Tiszai Vegyikombinát egyik terméke, a polipropilén bevezetésére dolgoztak ki új technológiát. Az átállás nem volt egyszerű, mert a hazai polipropilén feldolgozásához magasabb hőmérsékletre van szükség, s ezért intenzívebb hűtésről kellett gondoskodni. A kísérletek azonban eredményesen zárultak, s most már a hazai alapanyagból készítik, változatlan minőségben, a műanyagtermékeket. A polipropilén alkalmazásával a tatabányai üzem évenként 10—14 millió forint értékű műanyag importálását tette feleslegessé. (MTI) iiiiiuimMiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiiimiiimmiiiMiiiiamiiiimiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiHiaMiniiiiiHHHiiiutHMiiiMuiHamimmuiimmiitiHHiiimiiHmmmitiiiiiiiiiiiinmiiiiiinaMitiimiiiimimHiHHii Újabb módszereket A kereskedelem üzem- és munkaszervezésében már tapasztalható sikerek alapul szolgálhatnak az újabb módszerek elterjesztéséhez. Mert segítségükkel gyorsabb és egyszerűbb a vásárlás, könnyebb a kereskedelemben dolgozó több tízezer ember mindennapi munkája. Ez pedig a pult mindkét oldalán egyformán nagyon fontos. Nyárádi Éva Város és életmód 1 Utódaink majd — a kétezredik év táján — úgy emlékeznek meg a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekről, mint a Budapestet megújító nagy építkezések korszakáról. De az idő távlatából jól megítélhetik azt is, milyen társadalmi hatása volt a gyorsuló fejlesztésnek. Mert a már elkezdett vagy tervezett munkák — háromszázezer lakás átadása, a helyi, kerületi és városrészközpontok rendszerének megteremtése — nemcsak a város szerkezetét és arculatát újítják meg a következő időkben. Napirendre kerültek olyan társadalmi feladatok is, mint a lakáshelyzet érezhető javítása, majd a lakáskérdés teljes megoldása, a külső városrészek elmaradottságának megszüntetése, az életmódban kibontakozó változások meggyorsítása. A minap az egyik irodalmi lapban olyan megállapítás látott napvilágot, hogy „több éve” nagy gond a lakáshelyzet. Ez így van, ha a „több év” 2000 esztendőt jelent. Mert amióta várost épít a Duna partján az ember, még nem volt itt olyan korszak, amikor sikerült volna megoldani a lakáskérdést. Tény, hogy Budapesten a háború előtt mindig akadt üres lakás. S akinek sok pénze volt, akár 5—6, vagy éppen 8—10 szobás lakást is kaphatott. De mi volt ennek az ára? Óbudán még egy-két helyen láthatók a viskók, ahol egy szobában két-három nemzedék, olykor 6—8—10 ember „élt” együtt. S nem volt gáz, de víz sem a lakásban. Lágymányoson ma is áll a nagy bérház, ahol egy lakásban 10 vagy több ágyrajáró talált szállást éjjel, s tíz vagy több — azután nappal. Budapesten a lakásoknak több mint a fele szoba-konyhás volt. S egész negyedeket építettek a munkásoknak fürdőszoba nélkül. Azt viszont el kell ismerni, ez a helyzet akkor valóban nem volt nagy „gond ”. Ez volt a természetes. Ma Budapesten a legfontosabb fejlesztési-építési feladat a lakáshelyzet állandó javítása. Erre vonják össze az erők zömét. A hatvanas-hetvenes években nagy eredményeket ért el a főváros. Új negyedek egész sora épült, sok százezer pesti jutott egészséges, fürdőszobás, jól felszerelt otthonhoz. S már jóval nagyobb a két- és több szobás lakások aránya, mint az egyszobásoké. Most úgy számítják, hogy az 1990. utáni években mi jutunk el odáig, hogy minden családnak és magányosnak legyen saját és a legtöbb családnak már igényének megfelelő külön lakása. Vagyis a mennyiségi és minőségi fejlesztés együtt valósul meg, de a mennyiség — ez társadalmi igény — még elsőbbséget kap. Ma 10 ezer kétszobás lakás többet ér, mint 5—6 ezer négyszobás. A jóváhagyott tervek azt is elárulják, hogy a nyolcvanas években szembetűnő lesz a lakáshelyzet javulása. 1976—90. között legkevesebb 1 millió pesti jut új lakáshoz. Vagyis a lakosságnak a fele. Úgy is mondhatnánk: a háború előtti Budapestnek teljes lakossága. A legtöbb új lakás 1990-ig Óbudán, Angyalföldön, Újpesten, Rákospalotán, Kispesten, Lőrincen, Erzsébeten, Csepelen épül. Sokan úgy vélik: ennek főként gazdasági magyarázata van. Tény, hogy a város szélén még van szabad terület és a régi kül- vagy elővárosokban kedvezőbb a bontási arány. De a tervezés számolt a társadalmi hatással is. Ott gyorsítják az építkezést, ahol legnyomasztóbb a város elmaradottsága. Száz évvel ezelőtt az egységes Budapestet úgy tervezték meg, hogy egy nagy központ legyen, és a gazdag negyedeket szegény kerületek vegyék körül. S az úri és a polgári negyedeknek a város mindig többet adott. Pest szívében nyíltak meg a nagy boltok, áruházak, itt volt a legkényelmesebb a közlekedés, a legfényesebb a világítás és itt mindenhova eljutott az ivóvíz. A munkáskerületek övéből a főutak is mind a központ felé haladtak, még olyan hely sem volt, ahol megérte volna áruházat nyitni. Ezért most a város szerkezetét is meg kell változtatni, hogy kiegyenlítődjenek a fejlettségi különbségek, meg kell teremteni az új központrendszert, hogy legyen áruház, színház, uszoda a külső negyedekben. A nagy építkezések jelentősen növelik a munkásosztály életszínvonalát. Aligha túlzás, aki ma lakáshoz jut, mindennél többet kap. Mert bármily arányban is járul hozzá a költségekhez, egy tanácsi lakás egymillió forintba kerül. Hiszen a lakással együtt — igaz, nem mindig időben — megnyitják a bölcsődét, az óvodát, az iskolát, a játszóteret, az ABC-áruházat és az orvosi rendelőt is. S az egymillióba még nem számolták be a közművesítés, vagy a közlekedés fejlesztését. Mert Óbudán vagy Újpesten, Rákospalotán vagy Kispesten a lakó nemcsak az elavult kisházból kényelmesen felszerelt lakásba költözik be. Megépül a földalatti föld feletti gyorsvasút és javul a közlekedés. Csökken az utazási csakúgy, mint a bevásárlási idő és ez ismét sok változást hoz az életmódban. Erre gondolt az építész, amikor megtervezte az óbudai vagy kispesti városrészközpontot. Ha csak lakás épül, Óbuda vagy Kispest alvónegyed marad. Pedig az igények már ugyanazok, mint a belvárosban, az itt lakó szeretne nemcsak a hétvégén, hanem munkaidő után is áruházban bevásárolni, egy színházi előadást megnézni, úszni vagy teniszezni. Ehhez mind több lesz a szabad idő. S ez még növelhető, ha megépül az áruház, a színház, a teniszpálya és az uszoda a külső negyedekben is — közel a munkahelyhez, közel a lakáshoz. Aczél Kovách Tamás