Esti Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1980-12-02 / 283. szám

Aki nem retten vissza az öniróniától, sőt gyakorta szívesen veszi önmagát cél­ba, az saját személyiségén át többet tud elmondani, mint a mindenből viccet fabrikáló humorista. Gal­­sai Pongrác amolyan sírva vigadó író és embertípus. Szíves örömest festi magát, hogy úgy mondjam proble­matikussá, s nemegyszer a csattanó kedvéért, amely­ből kiderül, hogy ez a ma­gas vérnyomású, bevallot­tan hipochonder, életet hab­zsoló férfiú igen sok rej­tett, , rokonszenves tulaj­donsággal rendelkezik. Minderről sok-sok hallgató meggyőződhetett, a Magyar Rádió Karinthy-színpadá­­nak legutóbbi adásában, A besurranó szerkesztő című műsorát hallgatván. Galsai humorának ízeit, s mélysé­gét az adja, hogy az élet valós és időnként morbid helyzeteit éles szemmel ve­szi észre, s mindezt kedves öniróniával, íróilag kidolgo­­zottan mondja el. A karco­latokat, apró tárcákat fel­sorakoztató műsornak jó keretet adott a szerzővel való kedélyes beszélgetés. Az élvezetes, pergő ritmu­sú program — a szerkesz­tés és a rendezés Kaposi Miklós munkája — önfe­ledt szórakozást nyújtott. (h. m.) A HÓNAP SZERZŐJE: „Az év embere“ Ha valaki a külföl­diek közül Magyarorszá­gon „háziszerzőnek” szá­mít, Neil Simon minden bizonnyal az. Moziban, színházban egyaránt siker volt nálunk a Napsugár­fiúk, a Mezítláb a park­ban, a Furcsa pár, A má­sodik utca foglyai. Ez utóbbival most ismét ta­lálkozhatunk, csak ezúttal nem filmen, hanem a Víg­színházban, egy kicsit megváltozott címmel: A 88. utca foglyai. A mozikban pedig A kaliforniai lakosz­tályt mutatják be — szer­zője ugyancsak Neil Si­mon,­ akit hazájában az 1980-as év emberének vá­lasztottak. Nemrég hosszú interjút adott Tony Crawleynek, a Films Illustrated munka­társának. Ebben a többi között elmondta, hogy szinte valamennyi darab­jában fellelhetők önélet­rajzi elemek, vagy leg­alábbis családi vonatkozá­sok. A Furcsa pár ötletét pél­dául a fivérétől kapta. Danny együtt lakott ugyan­csak elvált barátjával, és egy velük történt esetet mesélt el. Ez lett a Furcsa pár alaptörténete. Amikor A másdz­ik utca foglyai­nak forgatókönyvét írta, akkor halt meg első fele­sége. A filmet Simon nél­kül fejezték be. Meg volt vele elégedve, de a fősze­repre nem Jack Lemmont, hanem Peter Falkot vá­lasztotta volna. Darabjai­nak filmváltozatai közül mind a mai napig a Nap­sugár fiúkat tartja a leg­jobbnak, a Plaza Hotelt pedig a legrosszabbnak. Sz. M. KROETZ-ŐSBEMI­TA­TÓ Népszín,átélő a Játékszínben Meserék: apa, anya, fiú Mostanában kezdünk föl­fedezni egy még negyvenen inneni német — a Szövet­ségi Köztársaságban élő — írót. A neve: Franz Xaver Kroetz. Az idén megjelent hat drámája a Modern Könyvtár sorozatban, közü­lük a Felső-Ausztria címűt már korábban láthattuk a televízióban. Tegnap este a Játékszín­ben volt a Meierék bemu­tatója. Ezt a művét a szer­ző Volksstücknek jelöli. A kifejezést a színlapon nép­­színjátékként olvashatjuk, a kötet anonim utószóírója viszont népszínműről be­szél. Kétségtelenül az előb­bi a helyes fordítás, hiszen a népszínmű a magyar színházi szókincsben egy meghatározott korszak na­gyon is jellegzetes műfaját jelenti, de mégsem vélet­len, hogy a népszínmű ki­fejezés került az utószóba. Abban ugyanis, ahogyan Kroetz a hőseit ábrázolja, van valami népszínműves. Kétségtelen, hogy a magyar nézőben ezt az érzetet részben az is kelti, hogy a fordító Oravecz Imre a ba­jor dialektusban írt dara­bot az álliccsa, jutói, eztet­­aztat szerű szóhasználattal igyekezett magyarítani (nem marasztalható­­ el ezért), hiszen istenigazában a Pygmalion londoni táj­szólásokat váltogató angol­ját sem lehetett átültetni), de ennél többről is van szó. Kroetz hősei olyan embe­rek, akiket — vitathatóan és vitatottan — kisembe­reknek szoktak emlegetni. A Meierék is egy három­tagú munkáscsaládról — apa, anya, tinédzser fiú — szól. A szerző furcsa vi­szonyban van ezekkel, az emberekkel. Szereti és szánja, ugyanakkor meg is veti őket. Szereti és szánja, mert kiszolgáltatottjai a farkastörvényű fogyasztói társadalomnak, s megveti, mert beletörődnek kisszerű életükbe.­­ Ebből a megvetésből fa­kad, hogy Kroetz a primi­tívséget olykor lekezelően mutatja be. Az ötvenhez közeledő magyar néző-ol­vasó számára egy kicsit olyanok ezek a bajorok, mint Göre Gábor bíró úr meg Durbints sógor. Ez nem ro­konszenves Kroetz ábrázo­lásmódjában, az pedig kife­jezetten írói gyöngének tű­nik, hogy­­az általában eléggé mérsékelt értelmi színvonalúnak bemutatott hősök olykor hirtelen föl­szárnyalnak a szellem sztratoszférájába, és „tojás­fejű” értelmiségiek színvo­nalán kezdenek társalogni vagy monologizálni. Van a darabban némi dramatur­giai homály is. Nem kel­lően indokolt sem Meier dühöngése, sem az asszony szakítása. A Meieréket a Nemzeti Színház vendégjátékaként láthattuk. Ascher Tamás rendezése egyszerű. Értel­mezése világos, hagyja ját­szani jó érzékkel kiválasz­tott színészeit. Meiert Vajda László ala­kítja. Semmivel nem ma­rad adósunk abból, ami ezt a figurát jellemzi. Esendő, szánandó, szebbre vágyó, de ugyanakkor a maga szűk körében gőgös és kel­lemetlen zsarnok, aki lé­nyegében véve nem érti meg feleségét, fiát pedig még kevésbé. Ez az asszony balkezes — vettem észre a Meiernét megformáló Molnár Piros­káról, s ez nagyon fontos. Azt mutatja ugyanis, hogy a színésznő a leghétközna­pibb cselekvéseket — mint például a sárgarépa-tisztí­tás — a legnagyobb termé­szetességgel végzi, s ez a természetesség szerepfor­málásának egészét jellem­zi. Megszólalásait, fel­kacagásait, könnyes kitöré­seit. Rendkívül rokonszenve­sen mutatkozott be a fiú szerepében a főiskolás Pus­kás Tamás. Ezt a szüleitől elidegenedett, gondoskodó­­ra nehezedő jelenlétüktől megszabadulni akaró fiút minden mozdulásában ék­ hittük neki. Egyébként ma­gas, sovány, hozzá ha­sonló alkatú kevés akad mostanában az ifjú szín­művészek között. Érdemes rá odafigyelni. Morvay István Molnár Piroska és Vajda László (MTI Fotó : Benkő Imre felvétele) ( TELEVÍZIÓ ) Kedd: 14.00: Magyar irodalom. (izm­.) — 14.25: Fizika. (ism.) — 15.00: Orosz nyelv. (ism.) (Szí­nes) — 15.30: Stop! (i­sm.) (Szí­nes) — 15.40: Napköziseknek — szakköröknek. Móra Ferenc: A szánkó. — 16.10: Hírek. — 16.15: Melyiket az ötezerből? Pálya­­választási műsor gyerekeknek. Vasúti járműszerelő. — 16.30: Sakk-matt. — 16.55: Mindenki iskolája. Fizika. Nyomóerő, nyomás. — 17.25: Reklám. (Szí­nes) — 17.30: Biológia. Szaporo­dás, öröklődés. — 18.05: Megúj­hodás a Mekongnál. A laoszi forradalom öt éve. (Színes) — — 18.25: Mi újság a KGST-ben? A Horizont Szerkesztőség mű­sora. (Színes) — 19.00: Reklám. — 19.10: Idősebbek is elkezdhe­tik. Tévé torn­a. (Színes) — 19.15: Olvassatok mindennap! (Szí­nes) — 19.20: Esti mese. (Szí­nes) — 19.30: Tv-Híradó. (Szí­nes) — 20.00: Royal Varieté gá­la ’77. Zenés film. (Színes) — 2­­1.05: Stúdió !30. A Televízió kulturális hetilapja. (Színes) — 22.05: Tisztelendők. Libanon — I. rész: Maroniták. (Színes) — 23.00: Tv-Híradó 3. (Színes). 2. műsor: 20.00: Talá­l­koz­áso­k M­onori Lilivel. Portréfilm. -­*• 20.50: Tv- Híradó 2. (Színes) — 21.10: Ők ketten. Magyar film. (16 éven felülieknek!) — 22.10: Egészsé­günkért! Az Országos Egész­ségnevelési Intézet műsora. (Színes). Szerda délelőtt: 9.00: Idősebbek is elkezdhe­tik. Tévétémna. (Színes) — 9.0­5: Iskolatévé. Rajz. (ált. isk. U—4. oszt.) Mesélj, rajzolj, játssz ve­lünk. Útvesztő­en. (Színes) — 9.35: Magyar nyelv. (ált. isk. 2. oszt.) Szó-ra-ka-té-nusz. Orso­lya, orsója. (Színes) — 9.45: Delta. Tudományos híradó. (ism.) (Színes) — 10.25: Felsült trubadúr. Magyarul beszélő dán tévéfilm. (ism.) (Színes) — 11. 45: Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedőműsor. (ism.). ­ PATAKIBAN Páva­elődöntő A Röpülj, páva! népdal­­verseny első elődöntőjét december 7-én, este fél 7 órai kezdettel rendezi a Rá­dió és a Televízió, a Pataky István Művelődési Köz­pontban. Az elődöntő nyil­vános, jegyek az RTV kö­zönségszolgálatánál (V., Október 6. utca 9.) és a helyszínen kaphatók. A to­vábbi elődöntők december 14-én és 21-én, illetve 1981. január 2-án, 11-én, 18-án és­ 25-én lesz­nek. PRÁGAI KIADÓ Budapesti kiállítás A prágai Odeon Kiadó könyvkiállítását ma dél­előtt nyitották meg a Cseh­szlovák Kultúrában, a Nép­­köztársaság útján. Az Odeon Kiadó fennál­lásának 27 éve alatt négy­ezernél több külföldi szép­­irodalmi művet adott ki, 83 millió példányban, és hatszáznál több képzőmű­vészeti kötetet, mintegy négymillió példányban. Figyelemre méltó, hogy nyolcvannál több kötet ju­tott a mi íróinknak és költőinket. A sor 1953-ban Petőfivel kezdődött és ma már Cseres Tibornál, Fejes Endrénél, Hernádi Gyulá­nál, Mándy Ivánnál, Mé­szöly Miklósnál, Moldova Györgynél, Örkény István­nál, Sarkadi Imrénél, Weö­res Sándornál tart. Josef Kulícek, az Odeon igazgatója, magyar vonat­kozású terveikről nyilatko­zott az Esti Hírlap mun­katársának. — Változatlanul fon­tosnak tartjuk az­ önök irodalmának publikálását — mondta. — A tervezett kötetekkel már közeledünk a századik magyar műhöz. Déry Befejezetlen mondata idén jelent meg, tízezer példányban. Elkapkodták. Örkényt is adtunk ki. Jö­vőre a bestseller sorozat­ban jön ki Füst Milán és Szabó Magda egy-egy mű­ve, továbbá A nagy nem­zedék címmel a Nyugat költőinek antológiája. Az igazgató nem említi, tán egészen természetes­nek tartja, de a riporter szemét megfogja egy kötet címe a kiállított három­száz könyv között. Piros­­fehér-zöld díszítésű borí­tóján ez áll: ,.Slovník spi­­sovatelu — Mađarsko”, az­az a magyar írók lexikon­ja. Még csak ennyit: ez a kötet immár a második kiadás. Firo­n András KORDA ÉS SZÉKELY UTÁN Tévéfilmen A LENGYEL FŐSZEREPLŐK A Füles heteken át nagy sikerrel közölte egy szá­zadfordulón játszódó tör­ténet képregényváltoza­tát, amelynek egyik főhő­se, Réthey Zoltán, egy szépreményű arisztokrata ifjú, ördögi gyorsasággal eljátssza a frissen örökölt, hatalmas vagyont. Végső kétségbeesésében — az ön­­gyilkosság küszöbén — jó­sorsa összehozza egy Joe Selfridge nevű, nemzetkö­zi hírű szemfényvesztővel, aki elhatározza, hogy segít rajta. URAY, CSORTOS Így kezdődik Heltai Je­nő regénye, A 111-es. Meg­jelenése után a könyv azonnal felkeltette Korda Sándor érdeklődését, aki (utolsó magyarországi filmjeként) még ugyanab­ban az évben — Uray Ti­vadarral, Kertész Dezsővel és Farkas Antóniával a főszerepekben — elkészí­tette a regény első mozi­adaptációját. „A 111-es kedvenc ol­vasmányom volt Heltai Je­nőtől; sajnos, nem a leg­sikeresebb rendezésem” — írja önkritikusan a visz­­szaemlékezésében Székely István, aki több külföldi feldolgozás után, Magyar­­országon 1937±1>ем filme­­sítette meg újra a regényt, Lázár Máriával, Jávor Pállal, Rajnai Gáborral, Törzs Jenővel és Csortos Gyulával. A 111-es most tévéfilmváltozatban ké­szül Málnay Levente ren­dezésében. A két főszerepet Izabella Schuetz-Trojanowska, a varsói Syrena Kabarészín­ház társulatának tagja és Marek Walczewski alakít­ja, aki Borowczyk A bűn története, Wajda Az ígéret földje és Kawalerowicz Egy elnök halála című filmjeiben játszott. — Eleinte meg voltam ijedve, amikor Málnay Le­vente felajánlotta nekem ezt a szerepet — mond­ja Izabella Schuetz.­Troja­­nowska. — Szerencsére, úgy érzem, megértettem Heltai és Málnay inten­cióit. A szerep megformá­lásában nagy segítségem­re voltak a többi szerep­lők is, különösen Balázso­­vits Lajos, aki Rétheyt alakítja. Izabella Schuetz-Trojanowska, Málnay Levente és Marek Walczewski a forgatáson. (Szomszéd András felvétele) SUNYOVSZKY — Sajnos, egyeztetési okok miatt nem tudtam el­vállalni két korábbi ma­gyar filmszerepet — ma­gyarázza Marek Walczews­ki —, s ezt most utólag nagyon sajnálom, hiszen itt-tartózkodásomkor al­kalmam nyílt megismer­kedni a magyar filmmű­vészettel, amelyet igen ér­dekesnek és magas színvo­nalúnak tartok. Málnay filmje számomra rendkívül érdekes szerepformálási lehetőséget teremtett. A 111-es operatőre Márk Iván, dramaturgja Szántó Erika, szerepel benne: Márkus László és Su­­nyovszky Szilvia is. Antoniewicz Roland József ÚJ EUROPA­­KIADVÁNYOK Szárny és piramis Két nagyon szép, külön­leges könyv a Helikon műhelyéből, az ajándékozá­­sok közeledtével kiváltkép­pen időszerű. Nagy László posztumusz kötete az egyik, Szárny és piramis a címe. Előszavában Csoóri Sándor írja: „Ismét egy Nagy László-könyv a síron túlról. Már a harmadik életjel a halál után. Már a harma­dik meglepetés, amire nem is számítottunk.” Valódi meglepetés: a költő raj­zait, festményeit, rézkar­cait kapja kézhez az olva­só. És néhány gyönyörű verset. A másik Helikon-al­bum társkiadója a Corvina, a Mátyás-Graduale néven híres corvina miniatűréit mutatja be. Soltész Zol­tánná bevezető tanulmá­nya és képmagyarázatai iz­galmas kultúrhistóriai ol­vasmánnyal egészítik ki a szem gyönyörűségét. Tekintélyes mennyiség jelent már meg a remekül eltalált külsővel piacra kerülő Shakespeare-soro­­zatból. Ezúttal fordított a helyzet: az Európa frisse­ségének köszönhetően már hat drámaremek látott nap­világot, készen várva az­ ol­vasói érdeklődést a BBC Shakes­peare-feldolgozásai­­nak elkövetkező tévébemu­tatójához. A klasszikus szerzők között Gustave Flaubert nevével is találko­zunk, a már klasszikus Érzelmek iskolája jelent meg nemrég. Baudelaire A romlás virágai című köte­tének elegáns kivitele is­mét a­ Helikont dicséri. Ba­bits, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád fordításait Kass Já­nos illusztrációi díszítik. Két kötetben található novella válogatás A három idegen. A XIX. századi an­gol elbeszélők művei most olyan írásokkal is megis­mertetnek, amelyeket eddig jobbára csak az angol iro­dalommal foglalkozók tar­tottak számon. A Modern Könyvtár sorozatban je­lent meg Valentyina Jer­­molova Lóírások című kis­regénye.

Next