Esti Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-03 / 1. szám
A képernyő előtt és a hangszóró mellett SZILVESZTER Mélyről — fölfelé Felfelé ívelő műsort láttunk szilveszterkor, de elég mélyről rugaszkodtunk neki. A nyitány ugyanis elképesztően gyengén sikerült. Tulajdonképpen egy szóvicc áldozatai voltunk: valakinek megtetszett egy tréfás szóösszetétel, a Szilveszterit, és aztán ehhez, mint gombhoz a kabátot, hozzáfércelték a Hol colt, hol nem volt... című, sürgősen elfelejtendő rémálmot. Szerencsénkre rögtön utána Alfonzó műsora jött (megint egy szóvicc: Alfonshow). Ha valaki, Alfonzó ért hozzá, hogyan kell másodpercek alatt feljavítani hangulatunkat. Tűnődtem, miért kell újra felvonultatni az öt dudást, hiszen a bemutatkozás ’79 szilveszterén — enyhén szólva — nem sikerült. Amíg töprengtem, kiderült, hogy Az öt dudás visszatér ötletesebbre és szórakoztatóbbra sikerült. Ugyancsak lényegesen szellemesebb volt Kállai István—Szálkai Sándor elképzelhetetlen riportja (ezúttal elképzelhetetlen bűnesetnek nevezték), a Házibuli. Az ötlet, hogy az „öregek” álszent módon addig szörnyülködnek a fiatalok életvitelén, amíg maguk is ugyanazt csinálják — nem vadonatúj. A feldolgozás azonban újszerűen hatott, sodrása és humora volt Nem a fiatalokat vette célba, ami oly gyakori, hanem bennünket, középkorúakat, akik ugyancsak megérjük a pénzünket. A műsor fénypontja ezután következett. A Tiszta őrültek háza a Mikroszkóp Színpad előző produkciójának második része volt, de ez a meghatározás talán nem sokat mond. Mindent megmond azonban erről e negyven percről egy név, azé, aki a maga utánozhatatlan módján oly kiválóan végigcsinálta: Hofi Gézáé. Végül a Fővárosi Operettszínházból közvetítettek kétórás egyenes adást, A holnapra koccintunk ... címmel. Nagyon kellemes szórakozást nyújtott. Tetszett az alapötlet: pesti színházak vonultak fel valami különleges produkcióval, amely eltért a saját profiljától, vagy összefoglalta, vagy éppen kigúnyolta. Legjobban a Madách színházbeliek Három nővére tetszett, amely egyszerre volt Csehov- és önparódia, valamint a Vígszínház jövő századbeli, jubileumi Popfesztivál önparódiája. Remek volt a Nemzeti Színház shakespeare-i Hacsek és Sajója. A József Attila Színház zenés keresztmetszete, a Vidám Színpad kupléi és a Fővárosi Operettszínház muzsikáló egyvelege is kellemes perceket szerzett. Leggyengébben az Operaház szerepelt. S végül az új esztendő első két órájának örökzöld dallamai minden korosztály zenéstáncos igényének eleget tettek. Soha rosszabb szilveszteri műsort! Barabás Tamás 7ó stáb ez alkalommal is megbízható színvonalon munkálkodott. De talán hiányzott a programból a Somogyi—Mikes duó, Kern András és a kollektív bölcsességre alapozó Megindul az agyunk című jelenet. Szilveszter este általában mindenki a televíziót nézi, a Kabarészínház bemutatóját pedig többnyire az ismétlés alkalmával hallgatja meg a közönség. S ki tudja, a műsor talán hangulatosabbnak fog tűnni, mint amilyen az óév gondjaival terhelt kritikusnak volt. Harangozó Márta Hiányzott a politika Miközben a minisztériumokat az ésszerűség, a gazdaságosság és a hatékonyság érdekében összevonják, a Kabarészínház a műsorvezetés és a felelősség megosztásával kísérletezett szilveszteri műsorában. A két konferanszié, Bodrogi Gyula és Verebes István külön-külön személyiségnek számít, ám nem olyan típusú műsorvezetők, akik fel tudnak vállalni egy szilveszteri össznépi kabaré műsorvezetői tisztét. Egy ilyen programnak ugyanis nemcsak szórakoztatónak és ötletgazdagnak kell lennie, hanem valamiféle politikai arculattal is kell bírnia. A szóvivőnek tehát benne kell élnie a műsor egészében, a koncepció kialakításától az egyes számok megvalósulásáig. Ez a kettős — sajnálatos módon — lényegében csak az egyes műsorszámok közötti, hol sikeresebb, hód sutább átkötésre vállalkozhatott. Azért kezdtem a műsorvezetőd személyével ennek a szilveszteri színházi kabarébemutatónak az értékelését, mert úgy érzem, jelzi a program egész alapproblémáját. Nálunk hagyomány, hogy az év végi kabaré bizonyos politikai töltettel is bír, és nevettetve, a humor eszközeivel fogalmaz meg olyan kérdéseket, amelyek az embereket itt és most foglalkoztatják. Ennek igazán csak a Mikroszkóp Színpadról áthozott műsorszám felelt meg. (Hofi Géza majdnem egyszerre szólalt meg a rádióban és a televízióban ugyanazzal a műsorszámmal. Ez eddig csak államfők, miniszterelnökök privilégiuma volt.) A harmincöt perces magánszáma ötletes, szellemes, fergeteges volt, s ahol tréfái a deréknál lejjebb csúsztak, ott sem vált bántóvá, alpárivá. A Kabarészínház néhány kipróbált fiatal szerzője szintén tartotta a színvonalat. Farkasházy Tivadar Mit is ír a hogyishívják? és Sinkó Péter Téli könyvvásár című írása, valamint Marton Frigyes beszélgetése a Budapesten átutazó Chrudinák Alajossal, a tartalmasan szórakoztató humor önfeledt perceit nyújtotta. Gálvölgyi János Lehet egy kérdéssel több című jelenete a művész kitűnő formájáról, jókedvéről tanúskodott. S az eddigiektől eltérő másfajta humor, de ugyancsak sikeres volt Boncz Géza Beszámoló a lekvárosneményi népi napokról című írása. A hagyományos év végi sajtóvadászat ez alkalommal beérte mások ügyetlen vagy éppen blőd megfogalmazásának citálásával, a korábbi esztendőkben az egyes hírekhez fűzött megjegyzések pergővé, vonzóvá tették ezt a műsorszámot. A Kötöttünk egy üzletet című jelenet, érdeme, hogy a közreműködő Berjén Sándor, a Skála Coop igazgatója az életnek, a valóságnak azt a természetességét hozta a műsorba, amely általában hiányzott ezen az estén. A Kabarészínház az utóbbi években igényesség- re szoktatta hallgatóságát. Ezért vártam magam is fokozott érdeklődéssel az 1981-et köszöntő műsort. És, ha most a szórakozás nem is volt olyan önfeledt, mint korábban, a Marton Frigyes vezetésével dolgo Bernstein olimpiai himnuszt komponált A világhírű amerikai zeneszerző és karmester Leonard Bernstein olimpiai himnuszt komponált a NOB 1981. szeptember 23—28. között Baden-Badenban (NSZK) sorra kerülő 4. kongresszusára, amelyen kijelölik az 1988. évi játékok színhelyeit. — jelentette be Willi Baume, a Nyugatnémet Olimpiai Bizottság elnöke. A West Side Story szerzője, Bernstein, a kongresszus megnyitóján saját maga dirigálja az olimpiai himnuszt, amelynek honoráriumát jótékony célokra ajánlotta fel. Több a gond . Úgy tűnik, az általános iskolai képzés rendszere nem szorul különösebb változtatásokra. A középiskolával azonban több a gond, s alighanem egybenmásban megújításra szorul a középfokú képzés. FOLYTASSA TRANSZVESZTITA! Őrült nők második ketrece A FŐSZEREPBEN TOGNAZZI Minden idők legsikeresebb francia filmje volt Amerikában — és nemcsak ott — a nálunk Őrült nők ketrece címen bemutatott filmvígjáték. A sikeren és a kapott díjakon felbuzdulva elkészült a fITM második része, amelyet most mutattak be Párizsban. Az első rész alapja egy színpadi vígjáték volt. A második rész — a kritikák szerint — sokkal filmszerűbb az első résznél és néhány melodramatikus részletet is tartalmaz. A Michel Serrault által oly kitűnően játszott nőimitátor a filmben — hisztérikus rohamában amiért kihagyták az új revüből — női kosztümben rohan ki a kávéházi teraszra. Itt tanúként belekeveredik egy gengszterek elkövette merényletbe és akaratán kívül alvilági elemek bosszújának tárgyává lesz. Átmenekül az olasz határon, ahol a női ruhás transzvesztitának parasztasszonyi munkát kell végeznie. Lassanként ráún a tűzhelytisztításra, főzésre, kézimunkázásra, meg a többi asszonyokkal való közös népdaléneklésekre; az egykori sztár végül is elhatározza, hogy megszabadul a női ruhától. Az Ugo Tognazzi által játszott producerével és barátjával újra szenvedélyesen kibékülnek , miután a rendőrség nagy golyózáporral megostromolja a maffia erődítményét. A kritikák elragadtatással írnak a két főszereplőről. Michel Serrault — aki előző alakításáért művészeti díjat kapott — tovább fejlesztette a figurát és a komikumba kecsességet és pátoszt is vegyített — írják róla. MIRE LEHETÜNK BÜSZKÉK? Iskolák, számok, tervek Oktatásunk színvonala és jövője Dr. Bencédy József, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Budapesti Tagozatának vezetője a legsokoldalúbban tapasztalt magyar pedagógusok egyike. Nyolc esztendeig működött gimnáziumban, az ötvenes évek közepén a budapesti Pedagógiai Főiskolán tanított, majd tizenhat évig a minisztériumban dolgozott, közoktatási területen. Elsősorban tantervi kérdésekkel foglalkozott, egyik előkészítője volt a máig érvényes oktatásügyi törvénynek, s titkára az V. nevelésügyi kongresszusinak. Részt vett az 1972-es oktatásügyi párthatározat előkészítési munkálataiban. Számos esetben képviselte hazánkat különböző nemzetközi nevelésügyi fórumokon. Széles körű tapasztalatai alapján hogyan látja a magyar oktatásügy helyzetét, miképp ítéli meg iskolarendszerünk színvonalát a nemzetközi mezőnyben ? — Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a magyar iskolának világszerte rangja van. Nem egy nemzetközi konferencián hallottam legkülönbözőbb országok pedagógus szakembertől, hogy sokat tanultak tőlünk, számos dologban követték példánkat. Igaz, előfordult az is, hogy a tanítvány különbnek bizonyult mesterénél. A politechnikai oktatásban például a hatvanas évek eredményeivel mi adtunk példát a franciáknak, osztrákoknak, skandináv országoknak, s most ők jobban csinálják a műhelygyakorlatokat, mint mi. Magas arány — Indokolt-e tehát a magyar iskola magas nemzetközi rangja? — Mindenképpen. Hadd kezdjem a legfiatalabb korosztálynál. A három-hat éves magyar gyerekek nyolcvanöt százaléka jár óvodába. Ez bármely országgal összehasonlítva rendkívül magas arány. Az óvodai nevelésnek nagy szerepe van az iskola-előkészítésben, különösen alkalmas arra, hogy a szociális helyzetből adódó szintkülönbségeket kiegyenlítse. Az óvodai nevelésre, mint erős alapra építhet az általános és a középiskola. A hat-tizennyolc évesek képzésének jelenlegi szerkezete a negyvenes évek végén alakult ki hazánkban. Igen fontos, hogy az általános iskola, amely az úgynevezett alapozó képzést adja a gyermekeknek, nyolcosztályos. Ilyenformán tehát ugyanaz a testület tizennégy éves korukig oktatja, neveli a gyermekeket. Az alapképzés Magyarországon jelenleg már 99,2 százalékban szakos rendszerben történik, s ez ismét olyan szám, amelyre büszkék lehetünk. Az oktatásügyi kormányzat egyik legfontosabb célkitűzése — s természetesen ez kell, hogy legyen minden pedagógus törekvése is —, hogy az általános iskolát minden tanuló elvégezze. Jelenleg nyolc év alatt a diákok nyolcvanhárom százaléka, a tanköteles kor befejeztéig — tehát tizenhat éves korig — kilencvenkét százaléka fejezi be az általános iskolát. — Ez is magas arány, de még mindig nem lehetünk vele elégedettek. Azzal viszont jogosan büszkélkedhetünk, hogy míg 1949-ben az általános iskola nyolcadik osztályának megfelelő képzettsége — tehát nyolc elemi, négy polgári, illetve gimnázium — — az ország lakossága 20,6 százalékának volt, ma 65 százalékának van. A középfokú iskolát végzettek száma 5,9 százalékról 23 százalékra, az egyetemet, főiskolát végzetteké pedig 1,9 százalékról 7 százalékra növekedett. Ezeken az adatokon belül különösen fontos, hogy az alapképzettséget megszerzők száma több mint háromszorosára növekedett. A magyar iskolák megállják a helyüket egy olyan összevetésben is, amely a tanterveket vizsgálja. Tanterveink szigorúan tudományos alapon állnak, oktatásunk tartalma korszerű, s különösen a matematika, fizika és kémia tanításában a világranglista élén állunk, mint ezt a különböző nemzetközi diákversenyeken elért eredményeink bizonyítják. A középfokú oktatás jelenleg a szakmunkásképző iskolákban, szakközépiskolákban és gimnáziumokban folyik. Érdekes módon ezen a rendszeren két irányban is kell finomítani. Egyrészt egységesebbé kell tenni, másrészt differenciáltabbá. Ez ellentmondásnak tűnhetik, de valóban erről van szó. Egységesíteni kell a középfokú alapképzésben, s ugyanakkor a korábbinál jobban lehetővé kell tenni, hogy a tanulók érdeklődési körüknek megfelelően eredményesebben készüljenek fel az egyetemi, főiskolai tanulmányokra vagy a munkába állásra. — Milyen intézkedések szolgálják ezeket a célokat? — Ami a differenciálást illeti, egyelőre a gimnáziumban vannak változások. Az idén szeptemberben már harmadikosok lesznek azok a diákok, akik az úgynevezett fakultációs oktatásban vesznek részt. Az első két évben egységes alapképzést kaptak, s ősztől — miután a második osztályban tanórán is foglalkoztak a pályairányítás kérdéseivel — választhatnak fakultatív tantárgyakat maguknak. Egységes középiskola — A háromféle középfokú oktatási forma egységesítése viszont még csak kísérleti stádiumban van. Ugyancsak az idén ősszel kezdi meg működését Budapesten egy úgynevezett egységes középiskola, amelyben a diákok az első két évben mindnyájan ugyanazt tanulják, a harmadik évtől választanak szakmunkásképző, szakközépiskola és gimnázium között. — Az oktatás szakemberei már dolgoznak a magyar oktatásügy távlati koncepciójának kialakításán, Ön hogyan ítéli meg jelenlegi iskolarendszerünket a jövő szempontjából? — Ezt a rendszert alapvetően jónak tartom, s úgy érzem, hogy azokkal a változtatásokkal, finomításokkal, amelyeket részben már elkezdtünk, még rendkívül sok tartalék van benne. Amennyire az új koncepciót ismerem, a távlati tervekben is ez fog tükröződni. Morvay István A fa reneszánsza KIÁLLÍTÁS KŐBÁNYÁN Kőbányán, a Pataky István Művelődési Központban nemrégiben nyílt meg Horváth István és felesége, fafaragó művészek tárlata, amely január 12-ig lesz nyitva. Az országos népművészeti pályázaton ezüstérmet elnyert Horváth István, valamint a hatszorosnépi iparművész címet kivívott művészasszony, Szilágyi Ilona tárlatát dr. Nyitrai Ambrus, a Ganz- Mávag képzőművészetbarát körének elnöke nyitotta meg. — Ma sokszor a műfák divatosak, pótlékai az igazinak — mondta —, ám egyébként is rengeteg pótlékkal élünk. A fák a körülöttünk levő élővilág letéteményesei. Környezetünk meghitt őrei. Újra reneszánszát éli mostanság a fa. Az általa kibontakoztatható művészi világot létrehozni — a másik nemes cél. Ez a kiállítás a fába álmodott emlékeket, vágyakat, az életről vallott felfogást tükrözi. Dr. Boross Marietta, a Néprajzi Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője a faragó házaspár művészetének kiteljesedését, fejlődésének útját vázolta. — Széles körű érdeklődés indítja őket arra, hogy a fában rejlő lehetőségeket kibontsák szobrok, domborművek megformálására. Faragó kultúrájuk fejlett, őrzik a fa titkos kódjait. Különösen Horváth István szobrai, reliefjei fejeznek ki drámai helyzeteket. Földes Károly Si. . □ AGRÁRTÖRTÉNETI emlékek védelme címmel fotókiállítás nyílt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Városliget, Vajdahunyadvára), amely február 15-ig tekinthető meg.