Esti Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1983-02-12 / 37. szám

HÉTVÉGE • SZÓRAKOZÁS• HÉTVÉGE • SZÓRAKOZÁS A RÁDIÓBAN Wagner-operák Vasárnap délután a Par­sifal felújításának közvetí­tésével tizenhárom részes sorozatot kezd a Magyar Rádió. A cél Wagner ösz­­sz­es operájának bemutatá­sa. A rádiósorozat módot ad a wagneri muzsika ra­jon­góinak az életmű tel­jesebb megismerésére, ösz­­szehasonlíth­atjá­k a koráb­ban készült felvételekkel. Lemezekkel és ismerkedési lehetőséget biztosít min­denkinek ezzel a már mé­retei miatt sem könnyen befogadható, de csodálatos zenei világgal. A húszévesen kompo­nált és csak halála után bemutatott „A tündérek”, valamint a három évvel később Shakespeare Sze­get szeggel című vígjáté­kénak témájára szerzett „Szerelmi tilalom” rövi­dített előadásának felvéte­lre a bayreu­thi ifjúsági fesztiválon készült, és elő­ször hangzik fel ez a két mű a Magyar Rádióban. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a hatvanas években a binghreuthii ün­nepi játékokon készített teljes Ring-i lemezsorozat, amelyen korunk legna­gyobb Wiagner- énekesei, köztük Birgit Nilsson, Wolfgang Windgassen, Theo Adam tolmácsolják, Karl Böhm vezényletével, a tetralógiáit. Sorra kerül február 14-én a Bolygó hollandi — a karmester Klemperer, Senta szerepé­ben Anja Silja —, majd a következő heteikben a fentebb felsoroltakon kí­vül a Trisztán és Izolda, a Lohengrin, a Rienzi, A nürnbergi mesterdalno­kák és a Tannhäuser, H. A. A TELEVÍZIÓBAN Ki lesz az elmebajnok ? Vasárnap délután star­tol a Televízió új országos társasjátéka, az Elmebaj­­­mokság. Az új képernyős versengés játékmestere Egri János. — Honnan az ötlet? — Az elmúlt tíz évben a Játék a thetűikikel és a Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedőikkel sike­rült igazi vizuális műso­rokat, tévés versenyeket készíteni. Most egy olyan vetélkedőt kellene kipró­bálni, amelyben a részt­vevőik tényleges tudása ke­rül a felszínre. A nézők megunták a „csacsicasálgo­­kat”, az elemi ismereteket számomkérő kérdéseket, mert a racionálisabbá vált világban nagyobb a kelet­je a rögzített, sok munká­val, tanulással megszerzett tudásanyagnak, a minél szélesebb általános mű­veltségnek. Ennek megmu­tatására született az Elme­­bajnokság. — A játékszabályok? — Egy-egy adásban há­rom játékos szerepel, akik­nek két-két perc alatt mi­nél több kérdésre kell vá­las­zolniuk. Először vala­mennyien az általuk vá­lasztott speciális érdeklő­dési területről kapnak kér­déseket; ez lehet irodalom, zene, történelem, mitoló­gia csillagászat, technika­történet, vagyis bármi. A következő két percben ha­sonló módszerrel a játékos általános műveltségét „vizs­gáztatjuk”. Aki a két for­dulóban a legtöbb kérdés­re válaszol, továbbjut egy későbbi döntőbe. A töb­biek pedig értékes, mara­dandó emléket jelentő kép­ző- és iparművészeti aján­dékokkal vigasztalódhat­nak. — Egyéb tudnivalók? — Zsűri most sem lesz, a kérdés­ekért az adott te­rület leghozzáértőbb szak­emberei állítják össze. Holtverseny esetén öt-öt eldöntendő kérdésre kell majd válaszolni. Az adás­sorozatból továbbjutók az év vége felé egy újabb versenyen mérkőznek egy­­mással, s akkor az is ki­derül, hogy ki kapja az 1983-as év elmetom­okja címeit. (csontos) f­BKHUnUUtOOS, © “«mosó dUTom­Tb Jellemzői: Egyszerűen kezelhető. 11 alap- és 4 kiegészítő program, gazdag kombinációs lehetőségekkel Normál és kímélő mosás. A mosó- és öblítőszerek automatikus adagolása. Csendes működés. Ára: 5480 Ft. OTP-hitel. Budapesten telefonrendelésre is szállítja a Vevőszolgálat. Hívja a 110—601-et! NDKmosomyu­d­ata SZAXÜZLET-BPV1. LENIN krt. @4. AZ EZRES KLUBBAN Jubileum Különleges tavaszt ígér­nek az Ezres Klub vezetői, most ünnepük­ a Budapesti Műszaki Egyetem Gépész­­mérnöki Karához tartozó kollégiumi klub 15 éves ju­bileumát. Az Ezres még a híres neves E-klub megala­kulása előtt az akkori időkben oly kevés ifjúsági szórakozóhely egyikeként vonzotta a főváros fiatalja­it. Szombat esti, vasárnap esti táncra, beat-koncertre. Rideg László, az Ezres Klub zenei rendezője, a­kol egy­kor maga is öt évig a gépé­szek kollégiumában lakott, holnap este az Első Emelet nevű együttes koncertjével kezdi a 15. év rock- és pop­­koncertizorza­tát. A mű­sorszerkesztő feladatkörét ellátó Rideg László egy hét múlva a Saturnus együttest és Katona Klárit hívta meg, az utána következő héten pedig a bajai Fórum együttes és Komár László koncertje lesz. Márciusban az Óceán, az East, Zorán, az Edda, az új Skorpió és a V’Moto Rock lép fel. — Honnan kapta a nevét az Ezres? — Onnan, hogy a BME Gépészmérnöki Karának Kollégiuma ezerszemélyes. A jubileumi tavaszon négy napon, február 19., 20., 26. és 27-én új tagokat is fel­veszünk, és lehetőség nyílik rá, hogy az Ezres Klubba az egyetemistákon kívül más fiatalok is bejöhesse­nek. (P.­­ ) A VIGADÓBAN Három férfi és egy nő Egy férfi és egy nő he­lyett három férfi és egy nő a Vigadó ka­maraszín­­padán­­ előadóestek a Magyar Média rendezésé­ben. A három férfi Máté Péter (holnap este fél 8- kor), Lukács Sándor (már­cius 6-án, vasárnap dél­után 4 órakor) és Tahi Tóth László (március 19- én, szombaton este fél 8 órakor); az egy nő: Géczy Dorottya. — Egy zeneszerző-énekes és két — elsősorban pró­zai — színész, két külön­böző felállás. Ez bizonyá­ra az estek szerkezetében is különbséget jelent. — Mind a három alka­lommal azonosak lesznek az én „pfflórszámaim” — mondja a művésznő. — Fő­képpen francia sanzonok és mai magyar szerzők al­kotásai. Az első est cím­adó dala természetesen Má­té Péter szerzeménye. Ze­ne nélkül mit érek én? Úgy érzem, az ő érdekes egyénisége, kissé „érdes” dalai, kiegészítik és ellen­pontozzák az én romanti­kus lényemet, líraibb, lá­gyább hangvételeimet. A másik két eat ,jeligéje” így ketten... jó együtt. Az Egy férfi és egy nő hí­res slágerének sorait na­gyon találónak érzem. Mindkét kollégámmal na­gyon szeretek együtt dol­gozni. Tahi Tóth László — vele éneklem Francis Lai híres dalát — szerepelt televíziós önálló estemen, Lukács Sándornál pedig a Minőségi Cukrászda pó­diumán léptünk föl együtt. Mindketten kitűnően éne­kelnek sanzont, de nem ta­gadják meg „prózai ön­magukat” sem. Közös est­jeinket Kosztolányi- és Prévert-versekkel, prózák­kal színesítik. Énekünket Fáy András (zongora) és Szabó Sándor (dob) kísé­ri. (m­ag) Sztanyiszlavszkij szerint a színház a ruhatárnál kez­dődik. Moszkvában egyre inkább elterjed az a véle­mény, hogy sokkal előbb. Még a jegyvásárlásnál. De hogyan lehet a világ egyik legjelentősebb művészeti, kulturális központjában színházjegyhez jutni? A kérdésre az Izvesztyija ha­sábjain próbált fényt derí­teni négy szovjet újságíró. A földszinti zsöllyék közön­ségének jó része ugyanis egyszerűen megtagadta a választ, amikor arról ér­deklődtek, hol szerezték a jegyet. Legfeljebb a karza­tokon hallhatták: a köz­ponti pénztárak egyikében vettem, az üzemi közön­ségszervezőtől kaptam, vé­­gigálltam a sort a színház kasszájánál. Az ezt követő „magán­­nyomozás” eredményei a szervezőket is meghökken­tették. A színházakban ál­talában minden hónap el­sején, tizedikén és huszadi­kán árulják a jegyeket, 11 és 19 óra között. Csakhogy aki pontban 11-re megy, már ne is reménykedjen. Természetesen majdnem mindenki munkaidőben áll sorba. Nem is hiányoznak a nepperek, akiknél csillagá­szati áron ugyan, de mégis­csak lehet jegyet szerezni, a Mester és Margaritára, az el­ső szovjet rockoparám, Rajkin vendégszereplésére vagy a Bolsoj divatos ba­­lettelő­adásaira. A felár 5 és 25 rubel — 85—425 fo­rint — között mozog. A magyar turisták is jól tudják, hogy Moszkvában a város központjában, s a metróállomásoknál sok he­lyen vannak színházi pénz­tárak. Ezek elméletileg a jegyek 70 százalékát érté­kesítik, míg a fennmaradó részt a színházak az előbb ismertetett módon adják el. Csakhogy a „menő” dara­bokra a belépők alig felét, a kevésbé látogatott mű­vekre gyakran a kilenctize­dét kapják a színházaktól. Harminchat intézménynek van joga napi 2—4 helyre bármilyen előadáson — ír­ja a szovjet lap. Elővételi joggal rendelkezik négy­ezer magánszemély is. Ez napi 8 ezer jegyet jelent (a Bolsoj befogadóképessége alig több 2 ezernél). Az el­árusítóhelyeken 320 pénz­táros és 1700 önkéntes kö­zönségszervező dolgozik. A tizenegy kerületi pénztár­nak is jókora személyzete van. Akinek sehol sincs is­merőse , bizony hoppon marad. A jobb előadásokra szóló jegyek mellé az árukapcso­lás elterjedt módszere sze­rint meg kell venni a sen­kinek sem kellőket is. Je­lenleg a Bolsojban műsoron lévő balett, az Ikarus, a Vahtangov Színházban fu­tó A tizenharmadik elnök és a Lenini Komszomol Színházban játszott rock­opera áll a népszerűségi listák élén. Ide csak több más darabra is szóló „jegy­csomagban” lehet belépő­höz jutni. Az árukapcsolás miatt a rossz darabokra is elkel minden jegy, a ren­dezők, színigazgatók nem kapnak pontos képet mun­kájuk fogadtatásáról. A pénzügyi terv mindig telje­sül, a prémium mindig jogosan jár. Az üzemi közönségszer­vezőknél sem rózsás a hely­zet. A 2. Moszkvai Óra­­gyárban, ahol az Izvesztyi­ja munkatársai jártak, évente egy dolgozóra más­fél jegy jut. A Bolsojba csak a harmadik emelettől fölfelé ülhetnek — oda is ritkán. A művészetek irán­ti társadalmi igény növeke­désével egyenes arányban mind kevesebb és rosszabb minőségű jegy jut el a gyárba, ami jogosan bosz­­szantja a társadalm­i mun­kában dolgozó közönség­­szervezőket éppúgy, mint a potenciális nézőket. Az újságírók értékelése szerint a megoldás kétség­kívül a jegyelosztás decent­ralizálása lenne. Több je­gyet kellene a színházi kasszákban árulni, hogy ne fogyjon el egyetlen óra alatt a tíznapos készlet. Csakhogy akkor — az áru­­kapcsolás kizárásával — hogyan adnának túl a gyengébb színházak nép­szerűtlenebb darabjain? Hiszen a társulatok most főleg azokat a jegyeket árusítják a saját pénztára­iknál, amik gond nélkül kelnek el. A szovjet színházak elé természetesen senki sem tűzi a gazdasági önfenntar­tás követelményét, de a je­lenlegi helyzetben anyagi­lag senki sem érdekelt a jobb művészi teljesít­ményben. Ez éppúgy nem kedvez a világhírű szov­jet színházművészet to­vábbi fejlődésének, mint ahogy a jegyelosztás mos­tani rendszere sem az át­lagnézőnek. A csodálatos balettekre kíváncsi turis­táknak persze nem kell ag­gódniuk: a csoportosan ér­kező külföldieknek mindig foglalva van a hely. Horváth Gábor NINCS SZÓ ÖNFENNTARTÁSRÓL, DE... Jegy a Bolsojba A televízió négyes stúdiójában Koltay Beáta rendező ve­zetésével rögzítik a Leo Fall operettest felvételeit. Ké­pünkön Straub Dezső és Karádi Judit a kamera előtt. • Az Élet és Irodalom­ban megjelent, nem éppen hízelgő kritika nyomán tegnap, a Pénteki randevú­ban tiszteletét tette a bí­rálat testet öltött figurája, Madárfejű Lajcsi. Vagyis a műsor szerkesztői fenn­tartás nélkül elfogadták a kritikát: valóban olyan a program — mondják ők —, mint Lajoska, ez a­­nem túlságosan szép, okosnak pedig egyáltalán nem mondható figura. Végül is ők tudják. Noha ez volt a harmadik adás, még min­dig a türelem — bár a nagyon is megfékezett tü­relem — és várakozás hangján szólok róla. Ter­mészetesen nem volna illő jóslásokba bocsátkozni, de annyit mégis megkockázta­tok: nem nagyon látom a kibontakozás lehetőségét. Több ok miatt sem. Elő­ször is: a műsort nem gon­dolták át, s teljesen szer­ke­sz­tet­len. Jelen pillanat­ban óriásira duzzasztott rejtvénynek, turisztik­ai reklámnak tűnik. De még nagyobb hiba, hogy az egyes részek csak úgy, esetlegesen vannak össze­dobálva, s ezáltal rejt­vénnyé válik maga az egy­órás program is: vajon mit akar mondani a fiatalok­nak? A szerkesztési bi­zonytalanságot tovább fo­kozza, hogy az adásnak csak névlegesen van mű­sorvezetője. Az a fiatal­ember, akit erre a fel­adatra jelöltek ki, papír­ról puskázva olvasgatja fel közhelykérdéseit, s a pa­pírra is magyartalanul íródtak azok a bizonyos kérdések. Annyi gramma­tikai hibát a tévé összes műsorvezetőjétől egy év alatt nem hallunk, mint amennyit tegnap este a műsorvezetésre kinevezett fiatalember elkövetett. Lát­hatóan ez még csak a ki­sebb hibája. Rab Zsuzsát például, miután lejárt a költőnő számára kiszabott négy perc — ezt egy ének­szám alatt mintegy háttér­­beszélgetésként hallhatta a néző — mondat közben fél­beszakította és megvonta tőle a további szereplés jo­gát. De az istenért, hová lettek azok a tehetséges, talpraesett, rokonszenves fiatalok, akikkel a legutób­bi Riporter kor este tűkben ismerkedtünk meg? Ők, mint tudjuk, nem használ­tak puskát beszélgetés köz­ben. Persze az is igaz, nem volt rá szükségük ... (harangozó)

Next