Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1983-03-14 / 62. szám
• A Szerencsevadászok című szombat esti amerikaifilm érdekesen indult. Elrabolták egy texasi milliomos feleségét és 6 igazi profikat (ez is a film eredeti, a magyar változaténál találóbb címe: The Professionals, azaz: A profik) bérel fel komoly összeg ellenében: rabolják vissza neki az asszonyt. Akiről mindenki, aki megnézte a szereposztást a műsorújságban, eleve tudja, hogy gyönyörű. Hiszen nyilvánvalóan Claudia Cardinale játssza. Később azután a westernfilmséma megszokott naiv fordulatai és elnyűhetetlen paneljei rendre bekövetkeznek. Azaz hőseink, akik között olyan kemény legények vannak, mint Burt Lancaster és Lee Marvin, természetesen mindenkit egyből (csípőből olykor) lelőnek és felrobbantanak, őket pedig soha senki nem találja el. Az viszont már nem szokványos fordulat, hogy a csodaszép Cardinaléről kiderül: a mexikói lázadó vezér nem elrabolta őt, hanem Claudia önként ment vele, mert szereti, lánykorában is őt szerette és igazi nőrablónak az idős, de milliomos texasi férj tekinthető, a gazember! Némiképp megzavarja a dolgokat, hogy jóllehet szeretnünk kellene a mexikói forradalmárokat, e hollywoodi filmesek azonban nem ugyanarra a szemináriumra jártak, amelyre mi. Következésképpen az ő tolmácsolásukban csupa részeges, primitív, gyilkos, lump élem itt a mexikói lázadó, még a vezérük sem rokonszenves annak ellenére, hogy a gyönyörű Cardinale őt szereti. Hát ilyen az élet egy szabvány westernfilm tükrében. (barabás) SOTE DZSESSZ» A Semmelweis Orvostudományi Egyetem dzsesszklubjában (VIII., Nagyvárad tér 4.) ma este 6 órától a Szaxofon quartett játszik. Fellép Szakcsi, Lattmann, Szende, Horváth Lajos, Ablakos Lakatos Dezső, Dresch Mihály, Lakatos Antal, Németh János, valamint az amerikai Narada Burton Greene, s a Keshaven—Maslak-duó. Hat szerep keres egy szerzőt Bemutató a Vígszínházban Több mint hatvan évvel a mű megszületése után, a mai formabontó színházakat látogató ifjú néző bizonyára már kevéssé érzékeli, mit jelentett Luigi Pirandello műve az európai színpadokon az 1920-as években. Mindenekelőtt az akkor hagyományos színházi szabályok durva megsértését, valami olyan bonyolultságot, zavarodottságot, amely a konzervatív nézőt megbotránkoztatta. A mai, javakorabeli közönség, amelyik már ifjan Brecht elidegenítő táblás felirataival találkozott színházi élményei során, frakkos Oresztésszel, meg cirkuszi trapézokon szavaló Shakespeare-hősökkel, már igazim semmi érthetetlent, meglepőt vagy zavarost nem talál Pirandello legismertebb darabjában. Világos, hogy itt egy melodráma képzeletszülte alakjai jelennek meg a valóságos színpadon, hogy szerzőt, tragédiájukat klasszikus formába öntő alkotót találjanak, aki sorsukat példázattá teszi a nézők számára. A színház, a színészek, az igazgató-rendező pedig úgy reagálnak minderre, ahogy normális emberek egy ilyen jelenségre reagálni szoktak: ijedten, elutasítóan, majd kíváncsian, a történetben a maguk művészi, rendezői lehetőségeit méricskélve. Mindez ilyen világosan van jelen Valló Péter rendezésében. Sőt a keretjáték olyannyira mai, hogy a színház teljes műszaki személyzete a világosítótól az ügyelőig a maga személyes szerepét játssza, s még a Vígszínház színpadán ezekben a hónapokban használatos díszletelemeket és hangeffektusokat is használják, a Sirálytól az Úri muriig. A szövegek is teljesen maiak. Sokáig úgy érezzük, mindez a legnagyobb mértékben a helyén van, még akkor is, amikor megjelennek a színészeket játszó színészek a színpadon. (Egri Márta, Gyimesi Pálma, Szatmári István, Maszlag István és az igazgatórendező Tahi Tóth László.) Sőt hálásak vagyunk a műhelyhumorért, hiszen ki ne szórakozna szívesen a színházi próbák körüli mini kabarétréfákon. Aztán megjelenik először árnyképként a hat szerep, a négy felnőtt és a két gyerek, akik később, három dimenziót kapnak. Valló a mozgással, világítási effektusokkal szünet nélkül hangsúlyozza, nem e világi jellegüket. Sokáig ez sem zavaró, mert Pirandello szövege szerint zajlik mindez. Csak később, talán a második rész közepe táján derül ki, hogy itt egy érdekes lehetőséget hagyott kihasználatlanul az előadás. Minél tovább hallgatjuk ugyanis Pirandello szövegét, annál inkább kiderül, hogy ha színpadi újításának ereje ma már nem is kölcsönöz aktualitást darabjának, gondolatainak, vizsgálódásainak iránya talán még érvényesebben szól hozzánk, mint a mű megírásának idején. A kísérlet, hogy a nyers valóságot, a kendőzetlen életet, sőt az eredeti szereplőket állítsuk színpadra (vigyük filmre), az elmúlt évtizedek jellegzetes művészi törekvése. S az ilyen kísérleteknél mindig ott a kár és a haszon kettős könyvelése. Amit hitelességben, konkrétságban, a dokumentarizmus adhat, az nyilván a bevétel oldalra írható. Mindaz azonban, ami a művészi általánosítás erejét csökkenti, az a hiányok közé sorolható, írott anyag jóvoltából is valódi dimenziókat adni a lány alakjának. Módi Szabó Gábor és Tábori Nóra a rendező által megkívánt elvontság eszközeivel állítják elénk az apát és az anyát. Hegedűs D. Gézára osztani a fiú szerepét, alighanem tévedés volt, mert annyira más karakterű személyiségről ír Pirandello, hogy ő már külső megjelenésében is mást sugall. ■ Tahi Tóth László igazgató-rendezője megtalálja a kényes egyensúlyt egy színházi próba paródiája és a megidézett életdarab vonzása között, bár ő is szívesen elkalandozik a paródia irányába. Hogyan lehet számonkérni egy előadástól egy másik koncepciót, mint amit nyújt? Mert ami látható, az mérsékelten érdekes, az elmulasztott lehetőségek miatt. Bernáth László Kútvölgyi Erzsébet és Tábori Nóra (MTI Fotó : Lovszky Béla felv.) Az év legnagyobb idegenforgalmi és kulturális rendezvénysorozata a Budapesti Tavaszi Fesztivál március 18-a és 27-e között. Program ajánlat a fiataloknak: Nemzetközi dzsesszprogram a Corvin filmszínházban, március 18-án és 19-én 23 órakor. Közreműködik a Benkó Dixieland Band, Pege Aladár és nemzetközi együttese, valamint a Johnny Thompson Singers (V .USA). Jegyei kaphatók a Színházak Központi Jegyirodájában (Budapest VI., Népköztársaság útja 18.), és a helyszínen. A fesztivál vidéki vendégei 33%-os vasúti kedvezményt kapnak. A menetjegyeket az Utazás ’83 kiállításon, a Tourinform pavilonjában érvényesítik. Valamennyi programról részletes felvilágosítást ad a Tourinform Iroda Budapest V., Petőfi Sándor u. 17—19. Telefon: 179—800. Pirandello drámája egyenesen erről szól, nem beszélve azokról a kulcsmondatokról, amelyekben azt fejti ki, hogy a szavak jelentése, értelme és a befogadó szemlélete között milyen különbségek lehetnek, amelyek adott esetben még a megértést is akadályozhatják. Minderről szólhatna hát a Hat szerep keres egy szerzőt mai előadása, de Valló Péter rendezésében túl elvontak, illusztrációjellegűek ezek a szerepek, pedig ezeknek az élet formátlan, nyers valóságával kellene betörniük a színpadra. Akiktől a színészek félnek, akiket komolyan vesznek, akiket „le akarnak játszani”, de nem úgy, mint egy paródiában, hanem, mint akiknek az élete, szakmai becsülete, sőt az egzisztenciája múlhat mindezen. Ha így lenne, akkor tragikomikus lenne az élmény — Pirandello szándékai szerint —, s nemcsak vicces, mint amilyenre mindez sikeredett. Nem a színészeken — a színészeket és a szerepeket játszó színészeken — múlik mindez. Leginkább Kútvölgyi Erzsébet tud —az Rendkívül elgondolkodtató és fölöttébb tanulságos volt a rádió szombat délelőtt sugárzott Holtbiztos meglepetés című műsora, amely a totóbotrány főszereplőit szólaltatta meg. Egyik alkalommal rengeteg, sorszámban egymáshoz közel álló szelvényen azonosítottak telitalálatot. Ezen az alapon indult el annak kiderítése: a vak véletlennek korántsem minősíthető eset mögött valóban csalás húzódik-e meg? Elgondolkodtató ez, persze, hiszen a futballpályákon heteken át a legelképesztőbb eredményeik születtek, ezrek és tízezrek láthatták, miként feküsznek le egymásnak a csapatok, s milyen nyilvánvalóan helytelen döntéssel segítik a bírrók egyik vagy másik tizenegy győzelmét. Nehezen hihető, hogy a soksok ember közreműködésével zajló sok-sok millió forintos csalás éppen nálunk, ahol mindenki mindent kifecseg, megmaradt volna a csalásban részt vevők édes titkának. Ha pedig voltak szóbeszédek, nem lehetett volna némelyiknek utánanézni? Különösen, miután olyik szóbeszédnek igen súlyos nyomatékot adtak bizonyos személyek, életnívójukkal, a munka nélkül keresett hatalmas összegekkel. A dokumantumműsorban megszólaltatottak vallomásából az derült ki fehéren-feketén, hogy a magyar futballvilág egy része abszolút immorális, s ezt azok, akik tíz- és százezrekért csalásra bírták őket, pontosan tudták. Komoly vállalkozás volt a rádiónak ez a műsora, hiszen őszintén és nyíltan olyan kérdéseket érintett, amelyekről sokat beszéltek az emberek a totóbotrány kirobbanása óta, s legalább annyit már előtte is. Fontos volt, hogy a legendákká duzzadó mendemondák helyett a valóságos körülményekkel ismerkedhessünk meg. Mert a riasztó tényeknél, a pletykánál a legendák még riasztóbbak. Mint tudjuk, a tények makacs dolgok — a legendák pedig ártalmasak. Helyes volt, hogy Török Tamás és Borenich Péter lehetőséget kapott ennek a műsornak az elkészítéséhez. Helyes volt, nyilvánosságot adna annak, amit értelmetlen és ostoba dolog lenne takargatni. Úgy vélem, a tanulságokat talán sokkal alaposabban és mélyebben kellene levonni, semmint azt az MLSZ elnöke a rádióban megfogalmazta. Mert itt a sport tisztaságáról és a sportjáték tisztaságáról is szó van.. És egy kérdés: mindazok, akik hetente néhány szelvénnyel bízták magukat a jószerencsére, most kihez fordulhatnak jóvátételért?! Mert azt hiszem, ez esetben nem Fortuna az illetékes ... (harangozó) MEGNYÍLT a marx-kiadutas Dedikált kötet, az első bélyegsor (Folytatás az 1. oldalról.) Az 1945-ig megjelent Marxszal kapcsolatos könyvek, dokumentumok a Párttörténeti Intézet gyűjteményéből kerültek a kiállításra. Közöttük becses emlékek a Magyarországon megjelent Marx-művek első kiadásai és a magyar emigráció külföldön magyarul kiadott anyagai. Itt látható a Kommunista Kiáltvány első magyar kiadása 1896-ból, s a Magyar Munkáskönyvtár füzetei között megjelent népszerű kivonat a Tőkéből, 1893-as keltezéssel. A Bélyegmúzeum világviszonylatban is különlegességgel szolgál, mert a világon először a Magyar Posta adott ki Marxot ábrázoló bélyeget. A kiállított bélyegsorok értéke körülbelül nyolcszázezer forint. A Munkásmozgalmi Múzeum fotódokumentumai a kiállítás következő részében láthatók. Marx életútját néhány személyes jellegű és több, a kort, annak nagyságait és dokumentumait ábrázoló fénykép állítja elénk. A filozófus és a munkásvezér alakjának összhangját mutatják meg a tablókon. A világos, áttekinthető kiállítás Bancsovics György irányításával készült. A kiállítás tárgyi anyaga között is látható néhány különlegesség. Most állítják ki először a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonában lévő első kiadású Tőke-kötetet, amely szerzői példány volt, és Marx egy párizsi barátjának, M. A. Vermorelnek dedikálta. Kiállítják John Mayall, londoni fotográfus Marxról készült felvételének eredetijét is, mely a múlt század hetvenes éveiből való és a múzeum tulajdona. Szabó Ervin hagyatékából került elő egy 1898. évi kis kalendárium, benne egy miniatűr Marx-portréval. Marx kezeírását láthatjuk egy Engelshez írott levele borítékján, s a munkásság vezetőinek számos ábrázolását, például korabeli levelezőlapokon . Marx műveinek és a róla szóló kiadványoknak 1945 utáni gondozója a Kossuth Könyvkiadó. Az általuk kiállított gazdag anyag mellett két reprezentatív, érdekes dokumentumokat is tartalmazó tájékoztató füzetet jelentettek meg az évfordulót ünneplő kiállításra. M. G. MEGHÍVÁS MENUHINHOZ — Hat éve már, hogy Spanyolországban, mint hegedűs, egy kortárs zenei fesztivált nyertem. Több menedzsertől kaptam ezután ajánlatot. Eljutottam Hollandiába, az NSZK-ba, Ausztriába és Svájcba, s akkor először Párizsiba is. Szerencsém volt. Franciaországban előadóként s zeneszerzőként egyaránt elfogadtak. — Hegedűművésznek vagy zeneszerzőnek érzii magát inkább? — Előadó vagyok, de azok közül való, aki elsősorban a saját műveivel áll ki a pódiumra. 1975- ben végeztem el a Zeneművészeti Főiskolát. Koncerteztem már az Állami Hangversenyzenekarral, a MÁV-szimfonikusokkal, Dráfi Kálmán és Szénási Géza zongoraművészekkel. Az én darabjaimat itthon azonban még nem adtam elő. Büszke vagyok rá, hogy a dzsessz sem idegen számomra. Ma is hívnak egyegy fellépésre különböző zenekarok. Elsősorban persze nem ez az én világom. — Készített már lemezt? — Párizsban az EMI lemeztársaság hívott meg, s az ő gondozásukban került a piacra a Chromofonie I. Azt mondták, hogy a közeljövőben ennek lesz folytatása is. Nyáron utazom újra Párizsba, majd Londonba, addig azonban, ha sikerül, önálló estet tartok a Vigadóban. Bemutatom a Bartók-centenáriumra írt hegedűversenyemet is. — Hogyan került kapcsolatba Yehudi Menuhinnal? — Az egyik menedzserem juttatta el az általán nagyra tisztelt művésznél a Bartók-kompozíciót. Ő meghallgatta, s ezután döntött úgy, hogy bemutatkozik velem együtt a francia televízióban, s hogy későb meghív, a saját iskolájába, foglalkozik majd vele.. Úgy tudom, magyar hegedűs ilyen kitüntetést, ilye lehetőséget még nem kapott. Örömmel és némi szorongással várom a találkozást. (fazekas) Bartók emlékére. Ez a hegedűverseny címe, amely a fiatal művésznek újabb sikert hozott. Ifjabb Horváth Lajost a Menuhin-alapítvány hívta meg Londonba tanulni, s azért, hogy minél többet komponáljon. Az utóbbi másfél esztendőt Franciaországban töltötte. Hogyan került sor erre a hosszú koncertsorozatra?