Esti Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-204. szám)
1983-08-13 / 192. szám
DALIAS IDŐK Festményfilmen a Toldi Alkotó animátorok ♦ Először a világon Megvalósult a megvalósíthatatlan kép lett abból, aminek megoldása képtelenségnek tűnt: elkészült a Toldi-trilógia animációs filmváltozata, bemutatóra vár az első magyar festményfilm. Sőt, hogy pontosabbak legyünk, Gémes József rendező Daliás idők című filmjének módszere nemzetközi tekintetben is újdonság. Sehol a világon nem készült eddig egész estés festményfilm. Olajjal celluloidra Arany János művének filmrevitele a Pannónia Rajzfilmstúdióban tehát mindenkinek, aki munkatársa volt, egészen szokatlan feladatot adott. Az eddigitől alapjában eltérő megoldásokat és részvételt követelt a rendező első számú partnereitől, az animátoroktól is. Hírről beszélgettünk Zsilli Máriával, aki többedmagával festette a Daliás időket. — Csodálatos volt ezen a filmen dolgozni. Egyrészt, mert Gémes József nagyon pontosan tudta, mit és hogyan akar megvalósítani, s az ilyen rendezői attitűd rendkívül fel tudja lelkesíteni a munkatársakat. Gémes kikísérletezett egy olyan olajfesték-keveréket, amellyel jól lehet celluloidra festeni, s 1-2 nap alatt meg is szárad. Másrészt izgalmas volt a teljesen új módszer miatt. Nekem egyszerűen meg kellett tanulnom olajfestékkel dolgozni, mert az, amit valaha erről az iskolában tanultunk, vajmi kevés volt. Nálam könnyebb helyzetben volt két animátor kollégám, Szabó Gyula és Dékáni István, mindketten festő szakon végeztek a főiskolán. Nekik viszont az alkalmazkodás ment nehezebben ... — Alkalmazkodás — mihez? — A rendező elképzeléseihez. Az animátor munkája a maximális alkalmazkodás művészete. — A hétköznapi fülnek titokzatosan hangzik ez a szó: animátor. Ki ő? Mi a feladata? — Tervező. Ha valakihez hasonlítani akarjuk, olyan, mint a színész. Ahogyan az élő szereplős filmek forgatásakor a rendező a maga elképzelését a színész játékában kapja vissza, az animációs film esetében úgy teremt figurát — testet-lelket! — a rendező gondolatából a tervező, azaz az animátor. — Hogy történt ez a Daliás idők esetében? — Úgy, ahogy eddig még soha. A rendezőtől megkaptam a rám jutó részek dossziéját a történések leírásával, ezután önállóan dolgozhattam kii mindent. Nemcsak a fő motívumokat, mozgásokat terveztem meg, hanem teljes egészében minden fázisképet magam festettem. Az elkészült epizódokat egyenesen az operatőrnek, Varga Györgynek adtam át, tehát nem volt szükség mások közreműködésére. Akár a farkaskaland, akár Toldi Miklós emlékképe a bátyjával történt összetűzésről, s a többi rész, amit én festettem — azonos kéz munkájaként, egységes stílusban készült el. Gusztáv, Bubó, Ludas Matyi Zsilli Mária 1961-ben fázisrajzolóként kezdett a Pannónia Rajzi filmstúdióban, majd úgynevezett kulcsrajzoló lett, s a Mézga-sorozat idején lépett elő animátorrá. Olyan közkedvelt filmek animátoraként dolgozott a Mézgán kívül, mint a Gusztáv-sorozat, meg a Bubó-széria, és az egész estés Lúdas Matyi. — Hogy dolgozik az animátor? — A rendező elképzeléseinek megvalósításához az a legideálisabb helyzet, ha a tervezőnek színészi tehetsége is van. Én nem dicsekedhetem különösebben ilyen képességekkel, a mozgásokat viszont rendkívüli élvezettel dolgozom ki. A tervezők mindig kapnak egy magnószalagot is, a felvett dialógusokkal. A színészek játéka nagyon sokat segít. A hangjuk jellemez, atmoszférát sugall, ötleteket ad a komikumhoz, s az ember elkezdi látni a figurát, a szituációkat. Olyan esetben, ha nincs dialógus — például a Gusztávban — akkor egyik ötlet hozza a másikat. De ez veszélyes is tehet, mert érezni kell, hogy hány gégét visel el a film. A túltelítettség, tudjuk, hatástalanít, csömört okoz, a poénok a rajzfilmben is akkor jönnek be, ha éppen annyi van belőlük, amenynyit a néző azonnal befogad. Várakozás — A Daliás idők után mi következik? — Három évig készült a Toldi-trilógia, most Szepp Józseffel dolgozom fel a Hófehérkét. Nepp az a rendező, aki előjátszik, bemutatja, milyen arcmimikát kíván, hogyan mozognak a figurák, mi hogyan tükröződik a testi megjelenésükön.. A Hófehérke szereposztás szerint készült, s a szereposztás szerint nekem a címszereplő megteremtése jutott. Titokban bevallhatom, új munkáim közben is a Daliás idők bemutatójáig tele vagyok várakozással: hogyan fogadja majd a közönség azt a filmet, ami nekünk gyönyörűség volt, s amihez fogható új és érdekes feladattal eddig még nem találkoztam. (bársony) CODOLLOI PARADE Népművészek, néptáncosok A gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban idén augusztus 27-én és 28-án rendezik a hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek találkozóját. A rendezők — az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa, a Népművelési Intézet, a Pest megyei és a Gödöllői Művelődési Központ — gazdag programot álítottak össze. A nagyobb néprajzi , tájegységekből mintegy húsz együttest látnak vendégül. Az idősebb és fiatalabb nemzedékhez tartozó zenészek, énekesek számára a találkozó tapasztalatcseréje is jó alkalom, a fiatalabbak ilyenkor tanulhatják meg mindazt, amit az öregek még tiszta forrásból merítettek. Az idei találkozón bemutatkoznak többek között Somogy megyéből a buzsákiak, Tolnából a madocsaiak, bogyiszlóiak, váraljaiak és az izményi Székely Népi Együttes, Baranyából a zengővárkonyiak, Pest megyéből a bagiak, galgahavíziek, zsámbokiak, galgamácsaiak. Az Alföldről a tápiószecsői, aszódi és öcsödi népi együttes hozza el műsorát. Mindezt kiegészíti Koós Károly emlékkiállítása és Kútvölgyi Mihály néprajzi fotótárlata. Érdekesnek ígérkeznek a kamaraprogramok: előadások a népi gyógyászatról, a népmesékről és a hiedelmekről; táncház; tárgyalkotó népművészek kiállítása és vására; valamint ritkaságszámba menő — 30-40 évvel ezelőtti — táncfilmek vetítése. A találkozó első estjén a népművészet mesterei mutatják be gálaműsorukat. —id— Van egy Körszínház Budapesten, a Városligetben, amely tulajdonképpen négyszög. A huszonötödik évfordulót ünnepelték nagyon szerényen, csendesen. A Fővárosi Tanács elnökének köszöntő levele, egy ízléses műsorfüzet, gratulációk ... ... és az emlékek. • • — Az Antigonét rendeztem Miskolcon — mondja az alapító, létrehozó és azóta minden bemutatott darabot kikereső, kiválasztó és rendező Kazimir Károly. — Úgy éreztem, ezt a drámát be lehetne mutatni másként, más körülmények között is. Többször láttam külföldön rendhagyó színházat. Láttam, hányféle előadás, nézőtér, színház van a megszokotton kívül, s hogy mindez milyen lehetőségeket rejt. Gondoltam, meg kellene próbálni. Csodálkozás, némi ellenkezés, igen kevés pénz és rendkívül nagy ambíció, színészi odaadás — ez volt huszonöt évvel ezelőtt. Neves színészek kedve, támogatása, segítőkészsége — színészeké, akik pihenni szeretnének nyáron, de ha olyan feladatot kapnak, amihez kedvük van, szívesen vállalják a munkát. Szerény lehetőség — egy vásári pavilont szemeltek ki. Telefon az építésügyi miniszternek, a szerény berendezés összehozása sok helyről — ezzel kezdődött. Könnyű Kazimirnak — mondják most, pedig a közönséget megnyerni soha nem egyszerű, de a közönség szava a döntő. A műsorfüzetben ezt írták a többi között a Körszínház programjáról: színháztörténetünk egy fejezete. Antigoné, Iphigeneia Auliszban, az örök Amphytrion, hogy az első évek bemutatóit soroljuk, folytatva Shakespeare III. Richardjával, Brecht-, Caldle- Körszínházba teremtett világ on, Thomas Mann-művekkel, Petőfi Sándor szinte ismeretlen színműve, a Tigris és hiéna, Dante Isteni színjátéka, aztán a Rámájana, a Csúsingura, a Karagőz — a Körszínház ide teremtett egy világot —, a világnak azokat a műveit, amelyeket érdemes és meg kell ismerni. Szenvedély. Kihívás. Nyugodtan használhatjuk ez esetben e szavakat. Megszállottság, makacs próbálkozások, olykor sikeresek, olykor kevésbé azok. Heves viták, kritikusok jogos és jogtalan ellenvetése, szájbiggyesztések — annak idején mintha dzsungelban vágtak volna utat az alkotók — hányan mondták: micsoda ötlet, nyáron, kánikulában, ógörögök?! • • A Kazimir-stáb meggyőződése volt — és ma is az —, hogy nyáron is lehet, sőt kell igazi irodalmat adni, van ennek valami különleges íze, zamata, romantikája — a résztvevőknek, a közreműködőknek izgalom, szépség. Évről évre konokul járja a maga útját a Körszínház, a műfordítók, zeneszerzők, színészek köre részben változik — de a kedv mindig marad. A színészek — az évadtól megfáradtak —, szeretik és vállalják ezt a munkát, megszakítják a vakációt, estéről estére igyekeznek megújulni, jót produkálni, segíteni egymást és a rendezőt. És tény: az utolsó előadáson is telt ház volt — hétszáz nézőnek van itt helye — a Jedermannt játszották, egy bécsi szerző szinte klasszikusnak tűnő alkotását, amely rendszeresen helyet kap a salzburgi ünnepi játékok programján. A rendező Kazimir Károly örül, hogy bemutatták, de kicsit fáj a szíve, amiért a körülmények szerényebbek, mint Salzburgban vagy más, nyári, gazdagabb színpadon. • • Körszínház. Vannak segítők, drukkerek és ellendrukkerek. S egy közönség, amely már összeszokott, s amelyhez mindig csatlakoznak újak. Van, aki idegenkedve fogadja, nézetek csapnak össze, de a Körszínház van, működik a program Budapesten. A huszonhatodik év műsortervéről még nem esik szó. De valami új, valami vitát keltő lesz bizonyosan. Ez a hagyomány. És gazdagabb lesz tőle a színházművészet. Bende Ibolya BUDAPEST UTÁN SZEGEDEN Giselle és koncertműsor A Kirov Opera és Balettszínház a Dóm téren Tegnap este Adolphe Adam Giselle című fantasztikus balettjének előadásával Szegeden is bemutatkozott a fennállásának kétszázadik évfordulóját ünneplő leningrádi Kirov Opera és Balettszínház együttese. A világhírű társulat a múlt héten fővárosunkban a Budai Parkszínpadon vendégszerepelt. Sajnos, az időjárás nem volt kegyes hozzájuk. Két estjük elmaradt — ezek közül egyet pótoltak az esőnapon, egyet pedig megzavart a zápor. Remélhetően a Dóm téren nem lesznek hasonló gondjaik, s a közönség zavartalanul gyönyörködhet Irina Kolpakova és Galina Mezenceva (Giselle), Szergej Berezsnoj és Konsztantyin Zaklinszkij (Albert), valamint a többi nagyszerű táncos művészetében. A Giselle-t ma este másodszor is eltáncolják, holnap pedig koncertműsorral lépnek föl, amelyben a Chopiniane balettszvitet láthatjuk, továbbá részleteket Minkusz Paquita című balettjéből és néhány más híres Kirov-balettszámot. Benkő Imre (MTI-fotó) felvételén a Budai Parkszínpadon bemutatott műsor fináléjának jelenetét láthatják. (mtg) • Nem vált különösebben sikeres akcióvá, hogy tegnap az Ablak kilépett a budapesti stúdió falai közül. Nem színesebb, mozgalmasabb , egyszerűen hervatagabb lett. Érdemes eltöprengeniük a műsor felelőseinek, hogy a körzeti stúdiók bekapcsolása révén mivel gazdagodjék az adás kínálata, mert az bizonyos, hogy a hatósugár tágításában több az előny, mint a buktató. Vegyék a tegnapi fiaskót iskolapénznek. Az igazsághoz tartozik, hogy az Ablak elkényeztette nézőit, oly módon volt „szolgáltató műsor’’, hogy közben nem mondott le véleménye közléséről, azaz távol állt munkatársaitól a tények kritikátlan továbbadása. Erre a mindenképpen megőrzendő vonására utalt a tegnapi adás két riportja. Az őrmezői lakónegyedben fotografált képtelenségek komikuma egy bohózat komikumával vetekedett. A befalazott ajtókról, a vízköpő víznyelőkről, a lépcsőeljárás, illetve „tankcsapdával” variált garázsokról szóló beszámoló láttán az ember nem is tehet mást — nevet. A Hungária körúti csomópont jelzéseinek veszélyes diszkrécióját tette szóvá a másik riport, kritikus megjegyzését a tanácstalanul csalinkázó járművek látványával támasztva alá. Végre, gondolhattuk magunkban, végre egy műsor, amely bírálja ezt a naponta boszszantó és fenyegető velejáróját az autózásnak. Reméljük az Ablak a város más pontjain is tapasztalható hasonló jelenségeket a jövőben ugyanígy szóváteszi. (be) □ IVÁNYI KATALIN festőművész kiállítása 18- án délután 6 órakor nyílik a margitszigeti Thermálszálló galériájában. A tárlatot — amely október 23-ig látogatható — Révész Zsuzsa művészeti író nyitja meg, közreműködik Ilosvay Katalin érdemes művész. □ A CORELLI KAMARAZENEKAR koncertjét augusztus 25-én rendezik a Mátyás-templomban, este 8-tól. Művészeti vezető Ella István, közreműködik Pászthy Júlia. □ RÓZSA ANNA textiltervező emlékkiállítását augusztus 13—október 2. között láthatják az érdeklődők a kőszegi Jurisics Miklós Múzeumban.