Esti Hírlap, 1983. november (28. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-25 / 279. szám

VASUDVARI TERVEK Üzletek a társzekerek helyén ♦ Régi idők hangulata Elvi állásfoglalás A Belvárosban sok szó esik mostanában a pasz­­százsokról. Az idegen szó helyett nehéz volna alkal­masabb magyar kifejezést találni, ha meg akarjuk határozni a sétálóutcák és a házak udvarait összekötő utak rendszerét. A nagy építkezések, amelyek nyo­­m­án a Pénzintézeti Köz­pont irodái és a Taverna Szálló impozáns épülete majd kiegészíti a Váci ut­ca képét, újabb lehetősége­ket nyitnak a passzázs­rendszer bővítésére, új tervére vonatkozó elvi megoldást, amelyet a Bu­dapesti Műszaki Egyetem Lakóépület-tervezési Tan­székén készítettek el. Az impozáns térképek és en­teriőrök jól mutatják, ho­gyan válhat valóra a régi álom: újjászületik a Vas­udvar. Íme a terv: „A Vasud­­var-passzázsnak négy be­járata van, minden, a ház­tömböt határoló utca felől egy-egy. A legforgalmasabb a Régiposta utca felőli, a félköríves kapuzat megtar­tásával, illetve az udvartér üvegtetős lezárásával és az azt kifelé folytató félkupo­lás előtetővel, a passzázs­rendszer főbejáratává vál­hatna. A Váci utca felőli bejáratot az épülő Pénzin­­­tézeti Központ irodaházá­ból lehet majd megközelí­teni, a Galamb­ utca felől a Duna-parti sétány irá­nyába, nagyon szép átjáró építhető a „100 éves” étte­rem mögötti tűzfal áttöré­sével. A Pesti Barnabás ut­ca és a Régiposta utca kö­zött a passzázs a szállítási célú kis méretű tehergép­kocsival is megközelíthető. Ez egyúttal meghatározza a majdan felépülő üzletek kínálatát is: csak kis teher­szállítást igénylő szaküzle­tek, iparművészműhelyek és vendéglátóipari létesít­mények telepíthetők a bel­ső passzázsterületre. A ne­gyedik bejárat a Pesti Bar­nabás utcai, tulajdonkép­pen eredeti vasudvari ka­pu, amely a szűk járda és a továbbra is fenntartandó között mohos foltok zöl-­d gépkocsiforgalom miatt a dellnek, ócskavasak, lomok csúfítják. Hét évvel ezelőtt a Fő­városi Tanács városrende­zési és építészeti főosztá­lyán Gáspár Tibor, az ak­kori főosztályvezető-helyet­tes — az elképzeléseknek megfelelően — így tájékoz­tatott: „Csak a Pesti Bar­nabás utcai szárnyat szán­dékozunk meghagyni — mondta —, a telekre üzle­teket, esetleg áruházat épí­tünk. A terület beletarto­zni a belvárosi rekonstruk­ció tervébe, a­­z üzletköz­pont és a passzázsrendszer építésébe. De miután a re­konstrukciót a Váci utca és a Régiposta utca sarkán lévő telken kezdtük, elte­lik még öt-hat év, amíg a Vasudvarhoz érünk.” Gáspár Tibor, ald idő­közben Budapest főépítésze lett, örömmel mutatta leg­utóbb a Vasudvar beépítő­négy közül a legaláren­del­­tebb.” Utcai szárny Nyolc éve már írtunk a Vasudvarról, e késő klasz­­szicista homlokzatú házról, amely a Pesti Barnabás utcában épült, több mint száz évvel ezelőtt. A Schopper-féle vask­ereskedő cég bérelte ki az épületet, amelynek valódi értéke az udvar. Ma már csak ritkán láthatunk olyan vasszerke­zetű mennyezetmegoldást, mint amit a hajdani építő­mester, Gottgeb Antal ter­vezett. Az öntöttvas-pillé­rek fölött üvegtetőn át jut a fény az udvarra, megvi­lágítva a kockaköveket. Valaha vasárukkal megra­kott társzekerek hajtottak be a súlyos kapu boltíve alatt, kocsisok, rakodók kiáltásaitól, vasak csöröm­pölésétől volt zajos a ház. A felszabadulás után a Vasért Vállalat bérelte az udvart, ma már csak egy­két iroda foglalja el a ház első emeletét, kihalt az ud­var, szerkezetét rozsda eszi, a töredezett tetőablakok A terv szerint a lépcső­házat helyreállítják, amely szép, koraeklektikus épít­mény, s amely felvezet az emeleti, utcai szárnyon lé­vő irodákhoz és a Taverna penzióhoz. Eredeti formá­jában megtartják az érté­kes acélszerkezetű üvegte­tőt, az udvar és a passzázs­rendszer egészének hangu­latát meghatározó pódium­szigetet építenek, ahol eszp­resszó- vagy kávéház lesz. Télen is növények, virágok pompáznak majd itt, és egy szoborral díszített kutat is elhelyeznek. A Vasud­var épületének hátsó, kis ud­vara szintén üvegtetős, ez alatt a majdani grillbár külső terasza kaphatna he­lyet. Nem­­bontják le a Vas­udvart, az épületet sem. Főbejárat sőt a lakóházszárnyat is felújítják, nem kell bú­csúznunk tőle. Kávézó A terv csak elvi javaslat Változhatnak az üzlethelyi­ségek funkciói, amilyenek­re az elkészülésének idő­pontjában szükség lesz. A lényeg: a huszadik század végén élő ember is igény­li azt a hangulatot, amelyet csak múlt század végi re­gényekben, novellákban ta­lálunk, s a Vasudvarban kávét szürcsölve, nézelődve — kicsit lelassítva a min­dennapok gyors tempóját megpihenhetünk — beszél­gethetünk, „megállíthatjuk az időt”. Pálffy Judit Szovjet gépek A Pápai Textilgyár rövi­desen további 42 SZTB tí­pusú szovjet szövőgéppel gazdagodik. A nagy telje­sítményű, korszerű beren­dezések száma az üzemben ezzel meghaladja a 400-at. A vállalat 1150 régi, el­avult berendezéséből már csak százat tartanak üzem­ben. Az SZTB gépesítési program tette lehetővé, hogy a Pápai Textilgyár, amely más textilipari üze­mekhez hasonlóan létszám­­hiánnyal küzd, még vala­melyest növelje is terme­lését, megújítsa termékkí­nálatát, s csaknem 10 szá­zalékkal fokozza amúgy is jelentős konvertibilis ex­portját. A 190 pápai szö­vőnő az idén több mint 18 millió négyzetméter szö­vetet állít elő, szemben a korábbi évekkel, amikor a mostaninál­­keve­sebb kelme gyártásához is 950 munkásra volt szükség az üzemben. A szovjet gépek másutt is jó hatásfokkal működ­nek. Beállításuk azért is fontos, mert a textiliparban elég nagy a munkaerő­elvándorlás, évről évre a szövőnők 5 százaléka más­hol keres magának mun­kát; az elmúlt 10 évben számuk a felére csökkent. Részben ezekkel a szövő­gépekkel sikerült a hiány­zó munkaerő nagy részét pótolni, és egyúttal lehető­ség nyílt arra is,­ hogy a korábbinál korszerűbb és tetszetősebb kelméket ál­lítsanak elő. Az elmúlt években vala­mivel több, mint kétezer SZTB gépet állítottak munkába. Először a gyapjúipart kor­szerűsítették e berendezé­sekkel. A fésűsszövetek gyártásánál azokban az üzemekben, amelyek SZTB- kel újították fel a géppar­kot, a termelékenység négy és félszeresére nőtt. ÁLTALÁBAN: JÓ NAPOT! Tisztelet a takarítóknak Párbeszéd egy nagyválla­lat irodaházának egyik szo­bájában: — Ön hogyan köszön a kolléganőj­ének ? — Kezét csókolom! — A titkárnőjének? — Szintén kezét csóko­lom! — És a takarítónőnek? — Jó napot! — Miért? — így szokás. ★ Az Egyesült Izzó törzs­gyárában délután fél kettő­kor kezdenek a házi taka­rítónők. Zentai Ferencné a negyedik emeleten egyedül dolgozik­. Azelőtt az újpesti bőr­díszműnél dolgoztam, a ha­muzással kezdtem, kiszed­tem a kályhából, levittem. A tüzelőt felhordtam, be­raktam a kályhákba, alá­gyújtottam. Itt központi fűtés van ... Kiürítem a hamutartókat, feltörlök, rendet teszek. Foton lakom, három gyerekem van. A fizetésem: 4800 forint volt. A férjem is itt dolgozik: beállító-karbantartó. Ők Deák Imréné a termelési és műszaki igazgatási fő­osztályon dolgozik. Terme­lési statisztikus. Másodál­lásban pedig takarítónő. Huszonötödik éve izzós, ti­zenkilenc éves lánya szin­tén itt dolgozik. Reggeltől számol, kalkulál, statiszti­kákat készít, négykor átöl­tözik, negyed ötkor seprűt, vödröt vesz a kezébe — takarít. — Havi 1400-ért csiná­lom. Negyed kilenckor fe­jezem be a földszinten a munkát. — Hogyan köszön önnek a főnöke? — Pertuban vagyunk. Azt szokta mondani: nin­csenek beosztottjaim, csak kollégáim. — És negyed öt után? ... — Aki nem ismer, több­nyire a köszönésemet se fogadja.­­ — Lopás nem fordul elő? — kérdezem Fülöp Erzsé­betet, a takarítók csoport­­vezetőjét. — Évek óta nem. Jócs­kán akad példa viszont a jogtalan vádaskodásra. Va­laki egyszer azzal gyanúsí­totta az egyik takarítót, hogy ellopta a tollát. Hiá­ba védekezett, meghurcol­ták. Végül tisztázódott az ügy, de mit kellett átélnie addig a szerencsétlen asz­­szonynak. * ★ A takarítás jövője: a munka gépesítése, megszer­vezése, a szakma besorolá­sa a szolgáltató ágazatba ... Nemrégiben történt: az egyik tervező intézet egy készülő irodaház tervdoku­a kérés- Fővárosi mentációját azzal sem küldte el a Takarító Vállalathoz, hogy tervezzék meg az épület belső és külső takarítását, a beépíthető takarítógépe­ket, a takarítás technoló­giáját. Az első fecske! S addig? Talán kijárhatna nekik ki­csivel több megbecsülés. Pamuk István ÉLETKÖZELBEN A­z újságíró egyre szíve­­sebben jár — ha meg­hívják — a kerületi párt­­végre­hajtó bizottságok ülé­seire. Egyrészt azért, mert a terítékre kerülő téma fel­tárul előtte, másrészt, mert az olykor parázs vitákban olyan belső gondok, ano­máliák, de lehetőségek is színre kerülnek, amelyeket fel kellett tárni ahhoz, hogy a megoldás útjában meg­állapodhassanak. A végre­hajtó bizottságok elé kerü­lő témák felelősei igyekez­nek alaposan felkészülni és alapos jelentést letenni az asztalra. A nyár elején az Ipar­­művészeti Főiskola gond­jait, lehetőségeit tárgyalta meg a XII. kerületi párt­végrehajtó bizottság. Két­ségtelen, hogy az ott el­hangzottak is szerepet ját­szottak a főiskola új mű­ködési szabályzatának ki­dolgozásában, elfogadásá­ban. Élénk — néhol drá­mai­­- vitán vehettem részt ugyanitt, a helyi IKV mun­kájáról. Erről akkor be is számoltunk olvasóinknak. Sok levelet kaptunk tőlük válaszul, és nem csupán unos untalan hallott tető­beázásokról, felelőtlenül el­végzett tatarozásokról, alá­dúcolt lakásokról írtak a kerület lakói, hanem re­ményekről is. Remények­ről, mert — ahogyan fo­galmaztak — ha a kerületi párt-végrehajtó bizottság így feltárja az IKV-val kap­csolatos gondokat, nyilván könnyebb lesz ezeken javí­tani is. Nemrégiben „félidős” mérleget készített a XII. kerületi Tanács: hol tarta­nak a VI. ötéves terv helyi létesítményeivel? „Az or­szág megnehezült gazdasá­gi helyzete közepette is kerületfejlesztési és -fenn­tartási céljainkat — diffe­renciáltan — a megterve­zett szinten tudtuk teljesí­teni. De még jelentős reális igények maradnak kielégí­tetlenül” — olvasható a jelentésben. Érdekes megnézni — a párt-végrehajtó bizottság is ezt tette — például a gyer­mekintézmények helyzetét. A VI. ötéves terv közepén túl járunk: eddig elkészült hatvanhárom általános is­kolai tanterem. Mint min­denütt az országban, Buda­pest e kerületében is meg­­nőtt az iskolaköteles korú gyerekek száma. Míg az 1976—77. tanévben 5524 ál­talános iskolást tartottak számon, addig az idei tan­évben már 7576-an vannak. A csúcs előreláthatóan az 1985—86. tanévben lesz, 8 ezer általános iskolással. A félidős mérleg leg­élénkebb vitáját — ezt elő­re tudtuk — ismét a helyi IKV munkája váltotta ki a testületben. Az IKV — szá­mos oknál fogva — nem tudta teljesíteni lakásfel­újítási programját. E terv­időszakban ugyanis 4100 la­kás szerepelt programjá­ban. Eddig felújított: 1981- ben 417, 82-ben 739, ez idén pedig 776 lakást. Akárhogy számoljuk, ez bizony kevés. Minden segítséget meg kell adni a vállalatnak, hogy munkáját hatékonyabban folytathassa. A m­egvizsgálta a kerületi EL­A párt-végrehajtó bizott­ság a tetőtér-beépítések lehetőségeit is. 1980— 81-ben az Építéstudo­mányi Intézet KISZ- tagjainak segítségével fel­mérés készült arról, hol lehetne ily módon lakáso­kat létesíteni. Kezdetben 296 egyedi tervezésű lakás látszott így megvalósítha­tónak. A vb természetesen felülvizsgáltatja a szóban forgó házakat, sajnos, ed­dig sokkal kevesebb reális lehetőséget lát. Műszaki okok, a lakók ellenállása, jogi herce-hurcák, lerom­lott házak, amelyek tetőte­re csak a teljes felújítás­sal párhuzamosan építhető be ... Nem könnyű tehát a kerületben tetőtérlakást ki­alakítani. Mindennapok ügyes-bajos dolgai szerepelnek többnyi­re a párt-végrehajtó bizott­ságok programján, nem a „nagy politika”­ kérdései. Ám politizálni e prózai gondok feloldása, megoldá­sa nélkül lehetetlen. Ezért kell e testületek tagjainak — legyenek orvosok, taná­rok, munkások, művészek, írók, tisztviselők — min­dig életközelben élni és dolgozni. Lukács Teréz ROZMARING-NAPOK Nemzetközi kiállítás December 2-ától az idén is megrendezik a Rozma­ring kertészeti napokat a pesthidegkúti termelőszö­vetkezetben. A háromna­pos eseménysorozat alkal­mából nemzetközi világki­állítás nyílik, ahol a hazai termesztők növényei mel­lett bolgár, holland és NDK-beli kertészek is be­mutatják különlegességei­ket. Itt látható majd az Alstroméria nevű, sokszí­nű, tölcséres virág, amely télen nyílik, s emiatt a hi­degebb hónapok virágvá­lasztékát bővíti. A Rozma­ring megvásárolja majd a hollandoktól a növény sza­porítóanyagát, s megkezdi a termesztést. A bolgár kertészek krizantémokkal, az NDK-beliek pedig cik­lámenekkel, cserepes virá­gokkal képviseltetik ma­gukat. Szakmai előadásokra is sor kerül. Évek óta gondot okoz a kertészeknek a szegfűrész, amely rontja az ágazat gazdaságosságát. Felszámolására mindenütt kutatják a lehetőségeket. Bolgár genetikusok kine­mesítették a betegséggel szemben ellenálló szegfű­fajtát, erről a munkáról számolnak majd be a ha­zai kertészeknek. (MTI) 1983. november 25., péntek 3

Next