Esti Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 29-51. szám)

1984-02-11 / 36. szám

Emlékképek a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatásáról Tavaly júliusban magyar párt- és kormányküldöttség tartózkodott hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunió­ban. Az MTI felvételei e nagy jelentőségű látogatás emlékezetes pillanatait örökítették meg. Kiemelkedő ese­ménye volt a programnak, Kádár János és Jurij Andropov négyszemközti megbeszélése A szovjet nagykövetség közleménye A Szovjetunió budapesti nagykövetsége közli, hogy mindazok, akik Jurij And­­ropovnak, az SZKP KB fő­titkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének elhunyta al­kalmából — a szovjet nép fájdalmában osztozva — részvétlátogatást kívánnak tenni, február 11-én, szom­baton 10 és 17 óra között, február 12-én, vasárnap 10 és 16 óra között, február 13- án, hétfőn 10 és 17 óra között, valamint február 14- én, kedden 8 és 9.30 óra között róhatják le kegyele­tüket a nagykövetség VI. kerület, Bajza utca 35. szám alatti épületében. Részvétnyilatkozatok Hafez Asszad szíriai ál­lamfő tegnap Szíria és az arabok őszinte barátjának nevezte az elhunyt szovjet vezetőt, és hangot adott reményének, hogy tovább­ra is erősödni fognak a jö­vőben a két ország közötti, barátságon és együttműkö­désen alapuló kapcsolatok. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke is úgy emlékezett az SZKP főtitkárára, mint a „palesztin nép hű barát­jára”, aki támogatta e nép harcát és igazságos ügyét. Habib Burgiba tunéziai elnök a szovjet vezető ér­demeit méltatva elsősor­ban azt emelte ki, hogy Andropov eltökélten fá­radozott országa gazda­sági megújulásáért, a bé­kés egymás mellett élés és a világbéke-tárgyalá­­sok és a párbeszéd útján való megőrzéséért. Ferdinand Marcos, a Fü­­löp-Szigetek elnöke And­­ropovnak a békepolitika szolgálatában tett erőfeszí­téseit, állhatatosságát és határozottságát emelte ki. Ziaul Hakk pakisztáni el­nök a szovjet vezetőkhöz intézett üzenetében „ki­emelkedő vezetőnek” ne­vezte Andropovot. A pa­kisztáni államfő is jelen lesz a temetési szertartá­son. Amadou Mahtar M’Bow, az UNESCO főtitkára ugyancsak részvéttávira­tot küldött a szovjet veze­tőkhöz, és ebben méltatta Andropovnak a nemzetkö­zi együttműködés terén szerzett érdemeit. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fő­­titkár betegsége miatt nem lehet jelen a temetésen, őt Jean Ripert főtitkárhe­lyettes képviseli majd. Az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a látogatás idején adta át Kádár Jánosnak a Lenin-rendet. A magyar delegáció vezetőjét megérkezésekor a Kreml udvarán köszöntötte Jurij Andropov / 4­yászol a Szovjetunió, a szocialista országok tábora, az egész haladó emberiség, hosszú betegség után, éle­tének 70. esztendejében elhunyt Jurij Vlagyimirovics Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke. Olyan politikustól búcsúzunk, aki egész példamutató életét nagy hazája, a Szovjetunió felvirágoztatásának, a szocialista eszmék diadaláért vívott küzdelemnek áldozta. Mint annyi más, kimagasló kommunista vezető, Jurij Andropov is a kétkezi munkások nagy életiskolájában kezdte meg pályafutását, és kemény munka közepette, egy új társadalom építése közben bontakoztathatta ki ké­pességeit. A sztavropoli határterületről származó vas­utas család 1914. június 15-én született fia már ifjan matróz a volgai hajózásnál. A tehetséges fiatalembert a Kom­szomol felsőfokú tanulmányokra küldi, és Jurij Vla­gyimirovics 1936-ban a lenini ifjúsági szövetség munka­társa. Két évvel később a kiemelkedő munkát végzett fiatalembert megválasztják a Komszomol Jaroszlavli terü­leti bizottságának, majd a Karéliai Lenini Kommunista Ifjúsági Szöv­etség Központi Bizottságának első titkárává. 1939-ben, tehát abban az esztendőben lesz a párt tagja, amikor a hitleri hódítók kirobbantják a világháborút. Andropov a Nagy Honvédő Háború első napjaitól kezdve a karéliai partizánmozgalom aktív résztvevője. 1944-ben, amikor Petrozavodszk felszabadul a fasiszta elnyomás alól, ő lesz a városi pártbizottság, majd 1947-ben a Karéliai Kommunista Párt Központi Bizottságának má­sodtitkára. A minden posztján kiemelkedő eredményekkel dolgozó fiatal politikus 1951-ben kerül az SZKP központi appará­tusába. Két évvel később diplomáciai munkára küldi a párt, és tevékenysége ettől kezdve csaknem fél évtizeden át szorosan összefonódik hazánk, a Magyar Népköztársa­ság életével, Jurij Vlagyimirovics ugyanis 1953-ban a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa, 1954 nyarától 1957-ig pedig a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hazánkban. Mi, magyarok ezekben a nem akármilyen esztendőkben ismertük meg a kiemelkedő politikus képességeit és segítőkészségét. Meg­bízatása végén a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozatával tüntette ki. Diplomáciai megbízatása után Jurij Andropovot az SZKP KB osztályvezetőjévé nevezik ki és a XXII. kong­resszustól tagja, majd titkára a Központi Bizottságnak. 1967-től a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Bizottság elnöke és ugyanettől az esz­tendőtől az SZKP Politikai Bizottsága póttagja. A minden területen kiemelkedően eredményes munka nyomán Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973 tavaszától a Politikai Bizottság tagja. 1982 tavaszán megválik álla­mi megbízatásától, hogy minden erejét ismét a pártfel­adatok ellátására szentelje. 1982 novemberében, Leonyid Brezsnyev halála után Jurij Andropovot megválasztják az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává, majd né­hány hónappal később a Legfelsőbb Tanács Elnöksége el­nökévé. ЈГ­onsztantyin Csernyenko, a Politikai Bizottság tag- t­r­ja, a KB titkára akkor a javaslatot előterjesztve egyebek között kijelentette: „Jurij Andropov tevékeny­ségétől elválaszthatatlan a párt és a nép egységének további erősítése, bel- és külpolitikánk folyamatossá­ga és azok az egész nép támogatását élvező intézkedé­sek, amelyek a fejlett szocialista társadalom további tökéletesítését, hazánk gazdasági és védelmi erejének növelését szolgálják. Jurij Andropov tevékenységétől elválaszthatatlan a kommunista párt és a szovjet ál­lam szilárd és következetes irányvonala, amely a nem­zetközi légkör megjavítására, az enyhüléshez való visz­­szatérés elérésére, a termonukleáris katasztrófa elhárí­tására irányul...” Most, amikor a világ fájdalmas búcsút vesz a lenini párt és a szovjet állam vezetőjétől, megállapíthatjuk: Jurij Andropov a rendelkezésére álló szomorúan rö­vid idő alatt is óriási erőfeszítéssel, lankadatlanul küz­dött mind hazája korszerű eszközökkel való felvirá­goztatásáért, mind azoknak a támadásoknak a vissza­veréséért, amelyeket atlanti oldalról és elsősorban amerikai részről indítottak az enyhülés vívmányai el­len.­ Még súlyos betegen is latba vetette a nemzetközi porondon óriási személyi tekintélyét a nemzetközi kap­csolatok javításáért, a világbékéért. Nagy népével együtt mi magyarok is meggyőződés­sel valljuk, hogy Jurij Vlagyimirovics lenini típusú ve­zető volt: szerényen, a kollektíva véleményét meg­hallgatva, töretlen hittel dolgozott minden poszton, ahová pártja és hazája állította. Minden megnyilatko­zásából egyértelmű volt, szinte tapinthatóan érzékelhe­tő az a meggyőződése, amelyet a stílusára jellemző tömörséggel és világossággal úgy fogalmazott meg, hogy a jövő a szocializmusé. „Nukleáris századunkban — jelentette ki Andropov emlékezetes szeptemberi nyilatkozatában — a világot nem szabad szűk, önös érdekek alapján szemlélni. A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van: mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa­ el­hárításáért. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, öngyilkos.” Ez a megállapítás, mint Andropov magatartásának valamennyi más eleme is, része politikai örökségének, annak a meggyőződésnek, hogy korunk kommunista vezetői a valóság koordinátáinak ismeretében, a mar­xizmus-leninizmus eszméinek vértezetében, küzdhet­­nek csak igazán eredményesen az emberiség nagy cél­jainak megvalósításáért, a társadalmi haladásért, a békéért. Tási magyarok azzal a meggyőződéssel veszünk végső búcsút Jurij Vlagyimirovics Andropovtól,­ hogy életműve éppúgy tovább él majd a gyümölcsöző, min­denoldalú magyar—szovjet kapcsolatokban, mint a Szovjetunió felvirágoztatásáért és az enyhülés jövőjéért vívott harcban. E politika folytatása egyben a szocia­lista közösségnek is nagy politikai öröksége marad.

Next