Esti Hírlap, 1984. április (29. évfolyam, 79-101. szám)

1984-04-02 / 79. szám

SZÉKESFEHÉRVÁRI VÁR• Új csarnokok, gépsorok Hétmilliárd forint • Öt­ven vállalat Nagy székesfehérvári triumvirátus: Videoton, Ikarus, Könnyűfémmű. A főváros felől az országúton érkezve az utóbbit fogja be elsőként tekintetünk. Jóko­ra fejlődésen ment át ala­pítása óta. Egyezmény Csaknem 40 éves a múlt­ja, építését még háborús körülmények között kezd­ték meg. Akkor néhány üzemből állt a gyár. Jelene után a jövő: a minőség ja­vításán túl az eddigi 100 ezer helyett 165 ezer tonna félgyártmányt lesz képes előállítani. A Köfém — így emlí­­tik a városban és a szak­mában — a Magyar­ Alumí­niumipari Tröszt egyik vál­lalata. A nagyberuházás­­ fontos része az alumí­niumipari központ fejlesz­tési programjának. Az át­fogó tervet a kormány 1970- ben hagyta jóvá. Két, egy­mástól elkülöníthető, bár szor­osan összefüggő részre bontható: az alapanyag- és félgyártmány-előállítás és a készárugyártás. Elsőren­dű cél volt számottevő ás­ványkincsünk a bauxit feldolgozása, a magyar— szovjet timföld-alumínium egyezmény megvalósítá­sának előmozdítása, az egyezmény keretében érke­ző fémalumínium feldol­gozása, nagy értékű termé­kek előállítása, az export­­képesség növelése és az ex­port-árbevétel fokozása. • A Minisztertanács év ele­ji, január 19-i ülésén az Állami Tervbizottság ja­vaslatára a nagyszabású programot befejezettnek nyilvánította. A kormány megállapította, hogy a főbb tennivalókat az ágazat tel­jesítette, ezért további ki­emelése, központi megfi­gyelése feleslegessé vált. Horváth György beruhá­zási főosztályvezető szobá­jában együtt nézzük a nagy telephelyű vállalat térképét. Mutatja a régi gyárat, majd, jólesően, büsz­kén húzza végig ujját az új határvonalakon. A fe­hérvári fémmű 130 hektá­ron fekszik, a gyáron kívül lakótelep, munkásszálló, or­vosi rendelő­h az is hozzá tartozik. A hatmilliárd forintból új csarnokokat, kiszolgáló- és szerszámüzemeket, hul­ladékégetőt építettek, a meglevő csarnokokat fel­újították, új gépekkel sze­relték fel, s korszerűsítet­ték, bővítették az energia­­ellátást. A belső körvasút pályáját négy kilométerrel meghosszabbították. A nagyberuházás célja négy szóban: kapacitásbő­vítés, minőségjavítás, vá­lasztékbővítés, környezet­védelem. Az első háromról az új gépek gondoslkodnak, amelyekkel igazi színvonal­ra jutott a Köfém. Tizenöt világcég szállított berende­zéseket Székesfehérvárra, több jelentős, NSZK-beli, svájci, francia, osztrák, an­gol és japán vállalat. Az utóbbiaktól programozha­tó gépet vásárolt a Fém­mű. Természetesen, a szo­cialista import sem ma­radt el, éltele a lengyel, a szovjet, a csehszlovák és az NDK-beli segítség lehe­tőségével. A fémtisztító el­járások közül az elektro­mágneses kokilla például szovjet szabadalom, és­ ma ez a világszínvonal. A környezetvédelmi elő­írásokat figyelembe véve építették az ipari hulla­dékégetőt, amelynek még a keletkező hőjét is hasz­nosítják. Bővítették a szennyvízkezelő művet, s környezetvédelmi labora­tóriumot is berendeztek. Alumíniumcsarnok (Bozsán felv.) Síim mai Az egyezmények alap­ján kapott fémmennyiség lehetővé tette a hazai alumí­nium félgyártmány-készí­tő kapacitások nagyméretű kibővítését. Ebben legje­lentősebb a Székesfehérvá­ri Könnyűfémmű fejleszté­se. — Egy férfi keresett — fogadtak a hírrel a kollé­gák. — A nevedet nem tud­ta, de pontos személyle­írást adott rólad. Később még visszajön. Az illető csakugyan visz­­szatért. Futó ismerős. Rö­vid bevezető után elmond­ja, miért keres: kölcsö­nözzek száz forintot, ösz­tönös, együgyű védekezés­sel rávágom, sajnos, nincs nálam ennyi pénz. Nem baj — mondja nyugalommal, gondolt ő erre is, jó lesz, ha holnapra behozom. Né­mi habozás után kijelen­tem, holnapra se várja, mert nem kívánok pénz­­kölcsönzéssel foglalkozni. Kínos mosoly. Aztán kezet nyújt, elmegy. Szereztem egy haragost, de legalább ingyen és bérmentve.­ ­ _ — Azt mondják, ön szí­vesen kisegíti a rászoruló­kat. — Négy-öt alkalommal adtam kisebb összegeket. Éppen ruhára vagy valami másra gyűjtöttem, hát volt. Könnyen meghatódtam, az az én bajom. — Mennyi kamatot kér? — Csak amennyi az elve­szített OTP-kamatot pótol­ja. Ennyit megérdemlek a kockázatért. — Elvileg kétségtelenül igaza van. De emberileg? — Róbert bácsi meghalt. Érti?! És ő utánozhatatlan. A kölcsönügylet aligha­nem egyidős az emberrel. Az első valószínűleg az volt, ahogy ősünk a másik kőbaltáját ideiglenes hasz­nálatra elkunyerálta. Bizo­nyára vissza is kellett ad­nia, mert a tulajdonos nem élhetett meg kőbaltája nél­kül. A kölcsönkéregetés­t ál­talában férfiszokásnak tart­ják, mert a kasszát a leg­több helyen az asszony ke­zeli. A nők azért ugyan­csak igénybe veszik egymás segítségét, ha nem is min­dig készpénzügyletekben. — Nálunk nagy divat a „szivecském, ide tudnád adni..kezdetű kérés. Jó ,barátnők vagyunk, semmit sem tagadunk meg egy­mástól. Ha valakinek pél­dául randevúja van, s ki­derül, hogy szakadt a ha­risnyája, a másik szó nél­kül kimossa a sajátját, megszárítja, átnyújtja. — Ha azt hallja: kölcsön, mi jut eszébe? — Legtöbbször még min­dig az, hogy a háború alatt kölcsöngyerek voltam. A mindennapi sorbanállások idején az volt a szokás, hogy a terhes nőket meg a gyerekes anyákat előre en­gedték. Akinek nem volt gyereke, bérelt. Szüleim nagycsaládos emberek vol­tak, minden lehetőséget meg kellett ragadniuk ... Viszonylag tiszta üzlet volt, megszabott tarifával, ame­lyet pénzben, illetve élel­miszerben fizettek ki. Édes­anyámtól tudom, hogy én különösen kapós voltam, mert viszonylag későn ta­nultam meg beszélni, s nem fenyegetett az a veszély, hogy álanyámat fecsegéssel elárulom. •­­ A lakótelepi házakba költözők­ legtöbbször alig ismerik egymást. A régi házakban meghonosodott bizonyos szokások a hon­foglalással nem telepedtek át. — Az öreg ház nemcsak lakóhelyünk volt, de oltal­­mazónk is. Úgy bújtatott, védett, mint kotlós a csi­béit — mondja Tatay Ti­­borné, a házmester. — Ná­lunk senki sem talált ki­vetnivalót abban, ha vala­ki szükségből bekopogott a másikhoz. Emlékszem az özvegy ügyvédijére, leg­többször vasárnap délelőtt csoszogott végig a gangon, s járt ajtóról ajtóra egy fej­hagymáért, levesbe való zöldségért. „Majd megho­zom holnap!” — ígérgette mindig, de már mindenki megmosolyogta. Mégsem haragudtak rá — cserébe tudósított a ház legfrissebb híreiről. Z. körülbelül tavaly má­jusban vette észre, hogy fokozatosan hűl körülötte a levegő. Az ellene irányuló piszkálódások felőrölték idegeit, s arra kényszerült, hogy lemondjon posztjáról. Hosszas nyomozással sike­rült kiderítenie, hogy az ügyet a háttérből S. moz­gatta. Feltámadt benne a harci kedv, s már-már el­lentámadást tervezett, ami­kor eszébe jutott, hogy jó néhány évvel ezelőtt ő írta S.-ről azt a lesújtó véle­ményt,­­ amelynek követ­kezményeképpen az illetőt visszaminősítették. Aztán fordult a kocka. S. kikec­­mergett a kátyúból, s ami­kor vezetői posztján meg­erősödött, nem habozott törleszteni. Mert: a kölcsön vissza­jár. Pamuk István KÖLCSÖN Tervezők Társadalmi és gazdasági összefogással készült el a beruházás. Mintegy 50 ho­ni vállalat vett részt az építkezésben. A generál­tervező az Aluterv FKI volt, a mélyépítésben az Út- és Vasútépítő Vállalat, a magasépítésben pedig a Székesfehérvári Alba Re­gia Építőipari Vállalat a legfőbb részes. Az import­anyagok beszerzői: Chemo­­komplex, Technoimpex, Metrimpex. Jövőre tehát már 65 szá­zalékkal nagyobb kapaci­tással dolgozik a Köfém. Továbbra is gyárt öntött, hengerelt, sajtolt-húzott és kovácsolt termékeket to­vábbi felhasználásra, s olyan cikkeket, amelyekkel jártunkban-keltünkben mi is találkozhatunk az utcán. Termékeik 25 százalékát Nyugatra, 20 százalékát a szocialista országokba szál­lítják. Borsi László INOTA Kazán- Újabb két kazán rekonst­rukcióját kezdték meg­ az inotai November 7. Erőmű­ben. A várpalotai szénkész­letre épült, több mint 30 éves erőmű berendezései ugyanis már elavultak, s élettartamuk csak nagysza­bású rekonstrukcióval hosz­­szabbítható meg. Az 1973- ban kezdődött felújítás so­rán eddig három kazánt fiatalítottak meg. Miként azoknál is tették, az újabb kettőt szintén csaknem tel­jesen új elemekből állítják össze. Csak a helyük ma­rad a régi. Az erőmű tel­jes rekonstrukciója 1980- ban fejeződik be. Eredmé­nyeként még az ezredfor­duló után is biztonságosan működhet majd. (MTI) Áttetsző harisnyák, karcsú lábak díszei, vidám színű zoknik a sporthoz, hagyo­mányos hófehér fuszeklik, a Budapesti Harisnyagyár termékei. Olyan szépek, tar­tósak, hogy jó részüket még a svéd, a dán, a nor­vég, a finn és az NSZK- beli kereskedők is szívesen vásárolják. A gyár az idén 75 millió pár harisnyaféle­­ség készítését tervezi. Fel­vételünkön a formázás lát­ható. (Víg László Endre felvétele) TENKES-HEGYI RADAR SZEM Működik a jégernyő A jégeső-elhárítás ered­ményességének fokozása végett megerősítették a ba­ranyai védelmi rendszert. Újabb rakétakilövő állo­másokat építettek, ami ál­tal hatásosabbá vált a véde­kezés, és egyben bővült is a védett terület. Most 150 ezer hektárnyi az oltalmazott terület a me­gyében, s négy állami gaz­daság és 28 termelőszövet­kezet növényi kultúráját védi a „jégernyő” az elemi csapástól. A védekezés lé­nyege az, hogy a megfi­gyelt jégveszélyes zivatar­­felhőbe rakétát lőnek, amelynek hatóanyaga — az ólomjodid — szétszóródik, beavatkozik a jégképződés természetes folyamatába: meggátolja, hogy a jégsze­mek „meghízzanak” és jég­eső alakuljon ki. Tegnap kezdte meg az idei szolgálati idényét a Pécs közelében levő raké­­tás jégeső-elhárító egység. Az elmúlt évek gyakor­lati tapasztalatai azt mu­tatták, hogy kisebb-na­­gyobb „foghíjak” vannak még a védett területen, az­az a rakétakilövő állomá­sok hatósugara nem fedi le tökéletesen a körzetüket. Ezért sűrítették az állomá­sokat: az eredetileg telepí­tett 11 bázis mellé további négyet építettek­, mégpedig Sumonyban, Vajszlón, Gor­­disán és Már­son. Az új ki­­lövőállomások az idén már teljes kapacitással mű­ködnek. Ezzel gyakorlatilag kialakult a baranyai raké­­tás jégeső-elhárító egység teljes hálózata. A védelmi rendszer szeme — az időjárási radar — a Tenkes-hegyen működik. Onnan figyelik a szakem­berek a légkört, hogy ide­jében felfedezhessék a zi­vatarfelhőkben kialakuló veszélygócokat, s ha szük­séges, utasítást adnak a megfelelő állomásoknak a rakéták kilövésére. Korsze­rűsítették a radarállomást is: nagyobb teljesítőképes­ségű meteorológiai radar­berendezést helyeztek üzembe. (MTI) BÜKKI BOKSÁKBÓL Exportszén A tervezettnél több, ke­reken 700 tonna faszenet exportál a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az első negyedév során. A Bükk-hegységben kialakí­tott helyeken, így például a Garadna-patak völgyében több mint 30 boksában égették a faszenet, amelyet többek között NSZK-beli, svájci, olaszországi, svédor­szági partnereknek szállí­tottak. A faszén készítésé­hez nagyobbrészt gyertyánt, valamint tölgyfát használ­tak fel. A külföldi partne­­­rek nemcsak ipari célra,­ hanem kempingezéshez, szabadtűzi roston sütéshez is felhasználják a bükki faszenet.­ Az erdőgazdaság az idén a bükki és a zemp­léni részeken a korábbi éveknél több, összesen 2800 tonna faszenet készít. Eb­ből mintegy 300 tonna jut majd a hazai igények ki­elégítésére. (MTI) Órakös üdülési jogot vásárolhat a zalakarosi „Napfény“’ és a gyulai „Hőforrás” fisk­álé­ft/.ei’dkr­eihrn Felvilágosítást nyújt az Üdülőszövetkezetek Országos Szervező Irodája (Budapest XIII., Sallai Imre u. 15/a. 1136, telefon: 319-137), illetve a Cooptourist valamennyi irodája.

Next