Esti Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-14 / 139. szám
'""". Halászol a búza, gabonatábláink termése szépen fejlődik. Az időjárás kedvez a biológiai folyamatnak, a virágzást a szemképzés követi. Szakembereink legutóbb a Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi telepén vették szemügyre a legújabb búzafajtákat és az azokkal folytatott műtrágyázási, növényvédelmi és egyéb agrotechnikai kísérleteket. (MTI-Fotó : Tóth Béla felv.) ROSTÉLY HELYETT Homokágyat vetnek a tűznek Fluidágyas széntüzelő- rátor alkalmazható téglasű generátor kivitelezését és cserépszárításra, olvastkezdték meg a Nógrádi tókemencék előmelegítő- Szénbányák bátonyteresére, szálas takarmány szárítására, állattenyésztő-telepek, fóliasátrak fűtésére, s háztömbök, lakótelepek központi fűtésére. A szakemberek szerint a fluidágyas generátor, a szén minden eddiginél hatékonyabb, elégetése, a berendezés automatikus üzemmódja, nagy üzembiztonsága, valamint rugalmas, variálható, kombinálható alkalmazása révén két-három év alatt megtérül a beruházónak. nyei ipari üzemében egy angol cégtől vásárolt licenc alapján; az új berendezésben a szokásos rostély helyett a tűzkamrában homokból vagy finom kavicsból alakítanak ki ágyat, s ezt az anyagréteget olajtüzelésű előmelegítő fúvókával hevítik, és erős levegő befúvásával lebegésbe hozzák. Amikor a fluidágy eléri az öthatszáz fokos hőmérsékletet, az olajégő automatikusan kialszik, ezzel együtt megkezdődik a szén adagolása. A homokszemcsék kis részecskékre hasítják a szenet, amely pillanat alatt lángra gyűl, és tökéletesen elég. Voltaképpen ez utóbbiban rejlik az új tüzeléstechnika lényege, és előnye is a hagyományos tüzelőberendezésekkel szemben. A Bátonyterenyén épülő generátort három megawatt teljesítményűre tervezik, és — hőcserélő közbeiktatásával — üzemcsarnokok fűtésére, meleg víz előállítására használják. A munkát úgy ütemezték, hogy a fluidágyas széngenerátort az év közepén kipróbálhassák, s a harmadik negyedévben üzembe helyezhessék. Az új technológia alkalmazása ugyanis rendkívül széles körű lehet: a gene- Tortarany felvásárlás az Órások Szövetkezete Bp. VI., Lenin krt. 61. szám alatt levő fióküzletében. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT 99Nincs más megoldás, mint a cselekvés...” Pintér István történész a magyar ellenállási mozgalomról Negyven évvel ezelőtt ezekben a hetekben vált ismertté országszerte és mindenekelőtt a fővárosban, hogy megalakult a föld alá kényszerített demokratikus pártok közös harci szervezete, a Magyar Front, és harcra mozgósító kiáltvánnyal fordult az egész nemzethez. „Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kézzel, hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elvakult kalandor és megvásárolt renegát ... Az idő sürget. Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van arra, hogy együtt harcolhassunk szabadságunkért a jugoszláv, lengyel, francia és a többi leigázott néppel." KETTŐS FELADAT — Az ország német megszállása elsöpörte nemcsak a hintapolitika megalkotóit, hanem jórészt a kivárás híveit is — mondja Pintér István történész, az Akadémia mai tudományos ülésszakának egyik előadója. — A megszállás bebizonyította, hogy a hintapolitikára, az áldozatot vállalni nem akaró ellenállási koncepcióra épülő politikáért az ország súlyos árat fizetett. Nyilvánvalóvá vált, hogy a náci Németországgal, a német fasizmust támogató magyar csatlósokkal való szembefordulás nélkül az országot a háborúból kivezetni nem lehet. A körülmények meggyőzték az illegalitásba kényszerített demokratikus pártok vezetőinek egy részét — elsősorban azokat, akik már 1941-ben közösséget vállaltak a kommunistákkal, és részt vettek a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, hogy csak szervezett és cselekvő ellenállás vezethet eredményre. Ahogyan a Magyar Front kiáltványa fogalmazott: „A katasztrófa árnyékában nincs más megoldás, mint a cselekvés." A Magyar Frontba tömörült demokratikus pártok és náciellenes szervezetek kettős feladatot tűztek maguk elé: harc „a német hódítók magyar cinkosai ellen” és: „minden ízében demokratikus, szabad Magyarország alapjainak lerakása.” Ezekben a hetekben nyilvánvalóan az első feladat került előtérbe. SZEPTEMBER ELEJE — Hogyan akarták ezt a feladatot megvalósítani? — A Magyar Front Intéző Bizottsága felismerte, hogy a helyzet kulcsa a hadsereg kezében van. Ezért még 1944 júliusában létrehozták a Magyar Front Katonai Bizottságát, amelynek vezetője Pálffy György lett. A Magyar Front vezetői józanul megítélve a kialakult helyzetet, tisztában voltak azzal, hogy „az elszigetelt, szétforgácsolt, föld alá szorított megmozdulások önmagukra utalva” még képtelenek a megszállók elleni eredményes harcra. A hadsereg döntő szerepének felismerése készteti a Magyar Front Katonai Propaganda Bizottságát, hogy röpiratok tömegével mozgósítsa a hadsereg náciellenes tisztjeit és katonáit a cselekvésre, keresse velük — főleg a főtisztekkel és tábornokokkal — az érintkezést. Így került a Magyr Front vezetősége kapcsolatba Vörös János vezérkari főnökkel és más magas rangú tisztekkel, tábornokokkal. 1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg csapatai magyar földre léptek. Az ország számára a németekkel való szakításra a legkedvezőbb időpont a román, a finn, a bolgár átállást, a Szlovák Nemzeti Felkelést követő napok, szeptember eleje lett volna. Erre azonban sem az uralkodó osztályok és a hadsereg németellenes csoportjai, sem az ellenállásban részt vevő erők nem voltak felkészülve, Horthy pedig még nem jutott el a németekkel való szakítás vállalásáig. Csak azután határozta el — a szűk körű kormányzói kabinet egyetértésével —, hogy fegyverszünetet kér, tehát megteszi az előkészületeket a németekkel való szakításhoz, miután a szovjet csapatok átlépték a magyar határt. — Mi késztette arra a Magyar Front vezetőit, hogy Horthyval együtt kíséreljék meg a háborúból való kilépést? — Részben a szomszédos országban végbement, a nácikkal történt szakítás formája, az ottani uralkodó csoport egy részének a kiugrásban való aktív részvétele, részben pedig az a körülmény, hogy a kormányzóban és a hadsereg felső vezetőinek egy részében is érlelődött a háborúból való kilépés szándéka. S itt kell szólnunk arról a hibás nézetről is, amely szerint a KMP csak 1944- ben jutott el az uralkodó osztályok németellenes csoportjaival, s főként Horthyval való összefogás gondolatáig. Ez a felfogás két szempontból is hibás. A KMP már 1941-től az öszszes antifasiszta és Hitlerellenes erők — ideértve az uralkodó osztályok náciellenes csoportjait — összefogását szorgalmazta. Horthy neve és személye azonban 1944 nyaráig — minden alapvető kérdésben — lényegében a németek melletti kiállást fémjelezte, hasonlóan Mussolinihez, a román Antonescuhoz, vagy a szlovák Tisóhoz. Vele együttműködni, 1944 őszéig egyet jelentett volna a náci szándékok támogatásával. 1944-ben nem a kommunisták politikája, hanem a politikai helyzet, mindenekelőtt Horthy, és részben a kivárást hirdetők álláspontja változott meg akkor, amikor hajlandónak mutatkoztak a nácikkal való szakításra, het a németek oldalán viselt háborúnak. A pártnak ez az állásfoglalása, s az a javaslata, hogy a Magyar Front forduljon a kormányzóhoz emlékirattal, a közös cselekvés érdekében, felgyorsította az eseményeket. — Hogyan? — A Magyar Front vezetői szeptember végén, majd október elején memorandummal fordultak a kormányzóhoz. A kiugrás feltételeinek biztosítására koalíciós kormány alakítását javasolják, szakítást a nácikkal, és együttműködést a szövetséges nagyhatalmakkal, mindenekelőtt a Vörös Hadsereggel. A memorandum elismerte, hogy „a helyzet kulcsa ma még az uralkodó osztály, elsősorban a katonai vezetők kezében van”, ezért is ment el a Horthyval, illetve megbízottjaival való tárgyalásokon a kompromisszum legvégső határáig. Ugyanakkor figyelmeztették is Horthyt: „a németek kiverése és az ország demokratikus átalakítása elodázhatatlanul napirendre került az országban. A Szovjetunió és szövetségesei kívülről, belülről pedig a magyar munkásság, parasztság és a nemzet érdekeit szívén viselő polgárság el fogja végezni ezt a feladatot. A magyar uralkodó osztálytól függ, hogy ez könnyebben, vagy nehezebben, saját részvételével, vagy pusztulásával fog lezajlani." 1944 októberében a kiugrás sikerének vagy sikertelenségének egyik kulcsa lényegében az volt, hogy Horthy és az őt támogató uralkodó- és katonai körök képesek-e saját osztályérdekeiket az adott időszak legfontosabb nemzeti kérdésének alárendelni? Nem így történt — október 15-én a döntő pillanatban Horthy meghátrált. Gyávaságuk, cselekvőképtelenségük volt a kudarc első számú oka. Az események utáni kommunista értékelés szerint „katonailag ki akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől”. Ez okozta bukásukat. KÍSÉRLET A BKV-NÁL Menetrend a villamosnak Szervezés, irányítás ♦ Pontosan érkezik Napjaink és a közeljövő feladata: a minőségi feladatok teljesítése. A Budapesti Közlekedési Vállalat vezetése — a főváros tanácsával egyetértésben — most alapozza meg a tömegközlekedés technikai, szervezési és munkaerőminőségi programját, a tömegközlekedés minőségi javítását, színvonalának növelését. — Mindezt hogyan szeretnék elérni, teljesíteni? — A mai nehéz helyzetben — válaszol Bíró Lajos, a BKV forgalmi vezérigazgató-helyettese — a közlekedés színvonalának minőségi javítása szinte csak szervezési, irányítási módszerek kidolgozásával és alkalmazásával léphet előre. — A kidolgozott és alkalmazott módszerek egyike az 1983-ban — először kísérletként, majd folyamatosan — bevezetett részmenetidők menetrendi alkalmazása és ellenőrzése volt. Mi ennek a lényege? — Az adott járat vonalát szakaszokra bontjuk. Megadjuk ezek menetrendjét, illetve — általában a vonal egy-egy jelentős megállóhelyén — a kijelölt ellenőrző pontokon való áthaladás idejét is feltüntettük, és a vezetőktől elvártuk azok megtartását is, adott esetben szigorú ellenőrzéssel kértük számon. Ezek az időértékek a nap különböző időszakában változnak. A részmenetidő-adatokat és a követési időértékeket a járművezetők és az ellenőrzést végző dolgozók is megtartják. — Mi a jó ebből az utazóközönségnek? — A részmenetidők alkalmazásával javul a közlekedés, egyenletesebbé válik. Jó eredményeket értünk el a 6-os, 7-es, a gyors 7-es, 16-os, 17-es gyors autóbuszokon, a 2-es, a 2/A, 4-es, 6-os és 61-es villamosok csúcsforgalmában, vagyis abban, hogy egyenletesebben járnak a kocsik. Az eredmény megtartását jelenleg naponta harminc BKV-dolgozó, tizenöt ellenőrző ponton végzi. A részmenetidők szerinti közlekedés járművezetőink mindegyikénél ma még nem vált a mindennapi gondolkodás és cselekvés részévé. Azért, hogy teljes körben megvalósuljon, most újabb intézkedéseket hozunk, például ösztönző díjazást, újabb technikai eszközök alkalmazását, követési időközjelzőt. A villamosközlekedés minőségének további javítására a BKV az 56-oson a közeljövőben kísérletképpen bevezeti a kötött menetrend szerinti közlekedést. Minden megállóban feltüntetik a jármű indulásának időpontját, és szervezési, irányítási intézkedésekkel garantálják, hogy zavarmentes közlekedés esetén a jármű csak a megadott időben induljon el a megállóból. Így szeretnék elérni, hogy az utasok ne várakozzanak a megállókban, számíthassanak a járművek pontos, menetrend szerinti érkezésére. A kísérleti villamosközlekedés tapasztalatai után döntenek a módszer további alkalmazásáról. Békés Attila NEMZETI ÖSSZEFOGÁS — Hogyan értékelték a kommunisták Horthy szerepét? — A párt részletes elemzése egyrészt figyelmeztetett arra, hogy Horthy és klikkje határozatlan, és félő, hogy magatartása „tétlenségre" kényszeríti „a nemzeti felszabadító harc erőit”. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem szabad elzárkózni a legcsekélyebb lehetőség elől sem, mivel a Németországtól való elszakadás kizárólag az ellenállási mozgalom erőire támaszkodva nem lehetséges. Változatlanul fontos, sőt az elkövetkezendő időkben döntő tehát „a legszélesebb körű, a vezető rétegeket — Horthyt is — magában foglaló nemzeti összefogás... A nép és a hadsereg közös harca” gyorsan véget vet MEGHATÁROZÓ SZEREP — Végső soron hogyan értékelhető a magyar ellenállási mozgalom? — Úgy vélem, minden olyan antifasiszta erőt, megnyilvánulást, irányzatot, amely valamilyen formában szemben állt a nácikkal és magyar kiszolgálóikkal, a szembenállás mértékében pozitívan kell minősíteni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a magyar antifasiszta erők a hősies akciók ellenére sem tudták a nemzetet a szomszédos országokhoz hasonló, nemzeti felkelésbe átcsapó küzdelem részesévé tenni. Az ország felszabadulása ezért csak külső erők — döntően a szovjet hadsereg — segítségével valósulhatott meg. Az ország nemzeti demokratikus megújulásában azonban a következetes — a kommunisták programját elfogadó és érte mindvégig kitartóan harcoló antifasiszta erőknek meghatározó szerepük volt. Balogh László