Esti Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1987-04-30 / 100. szám
MA DÉLELŐTT KÉRDEZTÜK MIT HOZHAT AZ EZREDFORDULÓ ? !Közeledve a százados — egybeesően — az ezredfordulóhoz, sokasodnak a jövőt tudományos részletességgel, következtetések sejtésével tárgyaló kiadványok, értekezések. A mi lesz? — hovatovább mindennapi beszélgetéseink témája. Munkatársunk, Polgár Tamás is arra kérte a nyilatkozókat: beszéljenek a jövőről. De ne a fantázia távlatában sejlőről, csupán 15—20 évvel előbbre gondolva, arról szólva, hogyan gondolhatunk 1987-ben a 2000-es számmal jegyzett század első éveire. Erről beszél az űrkutató, a biofizikus, a napenergetikus, a népességkutatókodásnak az ösvénye nem erre vezet. Kétségtelen, hogy az agy, az élőlény részekből áll, de gondolom, nem szorul részletes bizonyításra, hogy az agy nem gép, az élőlény több, mint a részek öszszege. ALMÁR IVÁN ŰRKUTATÓ Halott holdak haladása • Nemrégiben, mint a Magyar Asztronautikai Társulat elnökének jelent meg Jövőnk és a világűr című könyve a Távlatok sorozatban. Az ezredforduló nincs is olyan távol, a világűrben évente 100—120-szal gyarapodik a mesterséges holdak, objektumok száma. Foglalkoznak-e az űrkutatók valamiféle űr- KRESZ-szel, az űrközlekedés rendjének szabályozásával? — Bizonyos pályákon, bizonyos programokhoz már most szükség lenne űr- KRESZ-re, bizonyos értelemben van is, más területeken még a századfordulóig sem lesz erre igény. Jelenleg 9—10 ezer tírobjektum kering Föld körüli pályán, ezeknek hozzávetőleg 5 százaléka teljesít aktív és hasznos szolgálatot. Az úgynevezett geostacionárius pályán, a Földtől 36 ezer kilométeres magasságban, mintegy 150 höld kering a Föld forgásával megegyező irányban és sebességgel. Ezek a holdak pályájukról néhány száz méterrel elsodródhatnak, de helyzetváltoztatásuk földi vezényléssel korrigálható. Sokkal nagyobb gond, hogy a kimerülőben levő, már nem funkcionáló holdak befolyásolják az űrpálya telítettségét. Ritka gyakorlat, kívánatos lenne általánossá tenni, hogy a haldokló holdakat mintegy utolsó lehelettel, a végső hajtóanyaggal biztonságosabb pályára irányítsák. A mesterséges holdak döntő többsége azonban a geostacionárius magasságnál alacsonyabban kering, ahol a közlekedést semmiféle rend nem szabályozza. Nincs kötelező sebesség, elképzelhető, van is szembe jövő forgalom. A halott holdak pályájaugyan követhető, de nem befolyásolható, útjukból az aktívak kénytelenek kitérni. Az űrközlekedés legveszélyesebb problémája is ezzel függ össze: a szándékos vagy szándéktalan robbanásokkal a világűrben. A mesterséges hold több száz, ezer darabra hullhat szét. Két hold összeütközésére, szándékos ütköztetésére is van példa, sajnálatosan, főleg katonai kísérletek miatt. A repeszdarabok továbbkeringenek, begyűjthetetlenek, ha egy holddal szembetalálkoznak, relatív sebességük másodpercenként 10—12 kilométert is elérhet, ütközéskor egy porszem is felrobbanthat egy aktív mesterséges holdat. Szerencsére a néhány száz kilométer magasságokban bekövetkező robbanásoknál a természet maga magát öntisztítja, az űrszemetet idővel megsemmisíti. Célszerű lenne az a szabályozás, hogy a mesterséges holdak pályára állításánál felbocsátójának kötelessége legyen gondoskodni a majdan veszélytelen megsemmisítésről. Talán 2000 táján ezt is szabályozzák. Amint a felbocsátásoknál már van egy nemzetközi bejelentési, lajstromozási kötelezettség, amit az ENSZ-ben tartanak nyilván. Az indítás és pályára állítás idejére, főleg az embert szállító űrhajóknál számítógéppel előre is ellenőrizhető a szabad út. Volt rá példa, hogy másik űrobjektum közelsége miatt elhalasztották az indítást. Legutóbb a szovjet Kvant-modul és a Mir-űrállomás összekapcsolásának zavarát egy, az automatikába szorult, sose tudjuk meg honnan összeszedett textilhulladék okozta. S ha már a világűrben is beszélhetünk környezetszennyezésről, remélem, hogy a 2000. év táján beszélhetünk a világűrjog alapján kidolgozott űr-KRESZ-ről is. Aminek célja és értelme a balesetek, a robbanások megelőzése, még az objektum felbocsátása előtt, de keringése közben mindenképpen. ÉRDI PÉTER BIOFIZIKUS A robot nem konkurencia Korábban még elismerésnek számított: úgy kapcsol az agya, mint egy telefonközpont. Ma inkább így dicsérünk: olyan az agya, mint egy számítógép. Kérdés: az okos gépek mennyire közelíthetik meg az emberi agy okosságát, tevékenységét? Vagy el is érhetik? Túl is szárnyalhatják? — Az ember alkotta technikai eszközök fejlődését végigkísérték a mesterséges intelligenciakutatások. Gondoljunk csak a gépekbe épített sakkprogramokra. Neumann János, a kitűnő tudós működése óta vált szokássá az agy és a számítógép összehasonlítása. Idővel azonban a mesterséges intelligenciakutatások kifulladtak. Az okos gép csak akkor tökéletesedhet, ha felmérjük, hogy az agyról, az idegrendszerről van-e annyi és olyan ismeretünk, amit átadhatunk a számítógépeket szerkesztő mérnököknek. Az új típusú számítógépek valójában csak akkor újak, ha az idegrendszer felépítésével hasonló elven működnek. Hibatűrőek, képesek a párhuzamos működésre, a tanulásra, az önszerveződésre. Készítésük kísérletei Tokióban öt éve kezdődtek, Amerikában már reklámozzák is. De elterjedésükről óvatossággal szabad szólni, tömeges használatuk valószínűsége az ezredforduló éveiben igen kicsiny. A neurokomputer az idegrendszerhez hasonlóan képes elmosódott alakok, mintázatok felismerésére, hangsorok, hangsúlyok, tehát bizonyos mértékben a beszéd felismerésére is. Az idegrendszer működése azonban ennél sokkal tökéletesebb. A neurokomputereknél tökéletesebb számítógép megalkotásának reményében még inkább kerüljük a hurráoptimizmust. Annak a gépnek például ellenállónak kéne lennie az idegrendszeri sérülésekkel szemben. Ha megsérül, amint az élő szervezet is teszi, regenerálódnia kellene. Vulgárisan szólva: ha egy-két csavart kiveszünk a gépből, magának kéne megkeresnie az utat, megteremteni a biztonságot további zavartalan működéséhez. A kutatások ilyen irányába valamiféle áttörés megindult: a számítógépekbe például az izmokat mozgató idegekhez hasonló neuroprotézis beépítésével kísérleteznek a tudósok. A tudományos kutatások legújabb területe a biológiai elven működő számítástechnika, az enzimek felhasználása, az enzimchipek alkalmazása. A saját magukat korrigáló, a mindentudó gépek, robotok a fantasztikus irodalom termékei, a tudományos gondol- DR. IMRE LÁSZLÓ NAPENERGETIKUS Kimeríthetetlen forrás 9 Használatával, elterjedésével a hagyományos források kimerülése lassítható, importkiadásunk mérsékelhető, a riasztó környezeti ártalmak csökkenthetők — mindez elmondható a napenergiáról. A kérdés csupán annyi: milyen mértékben használjuk, milyen mértékben várható az ezredfordulón hazai alkalmazásának elterjedése? — A napenergia úgynevezett megújuló energia. Kimeríthetetlen, mivel szolgáltatója, a Nap, beláthatatlan ideig üzemképes. A Napból a Földre érkező energia a világ évi teljes energiafelhasználásának több mint a tízezerszerese. A napenergia-hasznosítás kilátásairól készült nemzeti program 2000-re 4-5 százalékos részesedést irányoz elő az ország energiamérlegében, 2010-re ennek körülbelül a kétszeresét. Ez a reális mérték, szükséghelyzetben kétszerezhető. Jelenleg az elterjedés mértékével még az 1 százalékon belül vagyunk, egyes területeken még alig jutottunk túl a kísérleti szakaszon. A napenergia felhasználásának hazánkban is egyik jelentős területe az építészet, az építészeti passzív és hibrid térfűtési megoldások alkalmazása. Alkalmazási területe a mezőgazdaságban a fólia- és üvegházak fűtése, a terményszárítás, továbbá a soláris melegvíz-termelés, a soláris távhőellátás. A legnagyobb volumenű hasznosítás a biomassza, a gallyakból, szalmából, a mező- és erdőgazdasági hulladékból növényi brikett készítése, amelyben a fotoszintézist elvégző napenergia halmozódik, illetve az eltüzeléskor szabadul fel. A biogáztermelés a jelenleg veszendőbe menő, a környezetet szennyező szerves trágya hasznosítási területe a napenergiának. Az elterjesztést nehezítő körülmény, hogy a megújuló energiaforrások által elért eredmény a felhasználóknál csak részben jelentkezik, nagyobb részt a népgazdaság egésze a haszonélvező. A konvencionális energiahordozók ártámogatásban részesülnek, a bevezetőnek tehát kevésbé érdeke például a napenergiahasznosításra költenie. Indokolt lenne a népgazdasági haszon egy részének szétosztása közvetlenül a napenergiát felhasználók között. Erről a Nemzetközi Napenergia Társaság magyar tagozata most készítette el javaslatát. A népgazdasági támogatásra elsősorban az indulásnál van szükség, hiszen a napenergiát használó módok és eszközök világszerte már kedvező fogadtatásra találtak a fogyasztóknál. A hosszú távú fejlesztéshez országos szintű elhatározás, szakemberképzés lenne szükséges, s nem ártana a közvéleményt is befolyásolni az energiatudatos fogyasztói magatartás érdekében. Véleményem szerint az ezredforduló éveiben az olajárak ismét olyan magasak lesznek, hogy a megújuló energiák széles körű hasznosításán már most érdemes munkálkodni. Hasonló soláris éghajlatú országokkal példálódzhatok: az ezredfordulóra Dánia a teljes fűtési energiában 10 százalékra kívánja növelni a napenergia részesedését. Japán már 1982-ben mezőgazdasági energiaigényének 16 százalékát napenergiából fedezte, Angliában, Kanadában tudatos kísérletként soláris települések épültek. Nemzeti programunk nekünk is van, ez azonban még csak a szakemberek ajánlása a döntést meghozóknak. A Nap, a napenergia elvitathatatlanul nemzetközi, minden népé, nemzeté, nem ártana már most felkészülni arra, hogy hasznából minél előbb mi is részesüljünk. NABLICSEK LÁSZLÓ NÉPESSÉGKUTATÓ Csillapodó csökkenés Hazánkban az 1980-as években demográfiai mélypont alakult ki: 1981-től csökkenni kezdett a népesség száma. 1984-ben megállt a születésszám esése, az utóbbi két-három évben már nem emelkedett a meghaltak száma, a népesség számának csökkenése évi 15-20 ezer fő között stabilizálódott. Hogyan alakulnak az ezredforduló évének demográfiai mutatói? — A KSH Népességtudományi Kutató Intézetében készített előreszámítások már az 1970-es évek végén felhívták a figyelmet a népesedés kialakuló negatív szakaszára, s egyúttal jelezték a kibontakozás lehetőségét is az 1980-as évek második felétől. A tényszámok, az 1984-től életbe lépett népesedéspolitikai, a népesedést várhatóan jelentősen érintő állami koncepciók és intézkedések figyelembevételével kidolgozott legutóbbi népesség-előreszámítás megerősítette, hogy a demográfiai mutatók az 1990-es években várhatóan javulni fognak. A népesség száma 1987 elején 10,6 millió volt, 2001-re 10,3-10,5 millió várható, ami a korábbi előrebecsléseknél kedvezőbb. Az 1970-es években született nagy létszámú női generáció szülőképes korba kerülésével a születésszám emelkedése várható. Javulással számolunk a halandóság területén is, de ez ma még bizonytalan, így azt lehet mondani, hogy a népességcsökkenés az ezredforduló előtt nagy valószínűséggel megáll, de ennek visszafordíthatatlanná tételéhez, különösen a tartós, újbóli népességnövekedés eléréséhez- a feltételek teljessége ma még nem biztosított. Különös figyelmet érdemel a népesség korösszetételének hullámzása: a születések száma a múltban igen jelentősen ingadozott, az egyes generációk között nagyok a létszámkülönbségek. Ezek a különbségek a jövőben is érvényesülnek, újabb ingadozásokat keltve. Az 1950-es évek első felében az éves születésszám 200 ezer körül volt, következtében az 1970-es évek átlagában évente közel 170 ezer gyermek született. Az 1960-as évek első felében kevés — évi 135 ezer — gyermek jött világra, ez is oka az 1980-as évek eleji 130 ezer fős élveszületések kialakulásának. A folyamat fokozatosan csillapodó mértékben folytatódik, kiegyenlítettebb korösszetétel csak igen hosszú távon érhető el. Az ezredfordulóig lényegében nem növekszik a 60 évesek és idősebbek száma, mivel az 1930-as évek gazdasági válsága idején született kisebb létszámú korosztályok ebben az időszakban lépnek idős korba. Számítani kell viszont arra, hogy az idősek aránya ezt követően erősen megnő, amikor az 1950-es években születettek befejezik aktív pályafutásukat. 2001-ben az idősek száma még kétmillió alatt várható, de a jövő század második évtizedében akár két és fél milliót is elérheti. A munkaképes korúak száma az ezredfordulóig 200-300 ezerrel nő, mivel munkába állnak az 1970-es években született generációk. Csökken viszont a 0—14 évesek száma a jelenlegi 2,3 millióról 1,9-2,0 millióra, miután ezt a korcsoportot az 1980-as évek születésszámai határozzák meg. Emiatt az 1990-es években csökken a gyermekintézményekben és az iskolai hálózatban az a létszámnyomás, ami a mostani évtizedben alakult ki, figyelembe ajánlva az előrejelzést az oktatás és nevelés minőségjavításának lehetőségére.