Esti Hírlap, 1996. március (41. évfolyam, 50-70. szám)
1996-03-18 / 61. szám
Esszéfirát/t BELFÖLD Kq."-Hk&jhn, J^y^c 1996. március 18., hétfő" NYUGHATATLAN A KIRÚGOTT EGYETEMI OKTATÓ — ¥ v’13JLi~ Akit munkanélkülivé tett a pótköltségvetés Lassan levizsgázhatna munkajogból a matematikai tudományok kandidátusa, hivatalokat járja igazáért, már emlékezetből idézi a közalkalmazotti törvény passzusait, olyan szavakat használ, hogy ajánlások, megállapodások, joggyakorlat. Saját szakmai életrajzát is rutinosan adja elő: „Két egyetemi doktori fokozatom van. Rendszeresen publikálok idegen nyelvű folyóiratokban. Huszonöt éve vagyok egyetemi oktató. Doktorandus hallgatóm van. Egyetemi docens voltam. A múlt év októbere óta munkanélküli vagyok.” Amikor a parlament 1995 júniusában megszavazta a pótköltségvetést, egyúttal ahhoz is áldását adta, hogy a felsőoktatási intézmények személyi juttatásait és társadalombiztosítási hozzájárulásait 15-20 százalékkal lefaragják. Héthelyi László emlékezete szerint ez a döntés úgy csapódott le a Budapesti Műszaki Egyetemen, hogy a vezetőség — beleértve a dékánokat is — gyorsan megalkotott egy laza szempontrendszert az elbocsátásokhoz. Ehhez tartotta magát a vegyészmérnöki kar matematikai tanszékének vezetője, Héthelyi docens közvetlen főnöke is, de az ő óhajával szemben a nagyobb főnök, a dékán ragaszkodott hozzá, hogy Héthelyi László legyen az egyik elbocsátott, így is történt. A kutató matematikus ettől a perctől fejleszti ismereteit a jogtudományban. Későbbi fejével arra jutott, hogy az egyetem vezetősége a létszámleépítéseket a közalkalmazotti törvényt és az alkotmányt megszegve hajtotta végre. Másrészt meggyőződésévé vált, hogy a pótköltségvetési törvény nem szolgálhat az egyes személyek felmentésének jogi alapjául, mert az egyes személyek felmentése a pótköltségvetésből nem vezethető le. Örlődése a demokrácia és a jogállamiság elemzéséig is elvitte: „Egy társadalom nem működik demokratikusan — mondja —, ha a polgárok nem tisztelik a törvényeket, a vezetők döntéseit pedig nem az igazságosság és a jogszerűség alapeszméi vezérlik. A jog egyik fontos funkciója, hogy védje az egyént a hatalom túlkapásaival szemben és biztosítsa az egyensúlyt az egyén és a hatalom között... ” A helyettes államtitkár A munkanélküliség állapotát filozófiai magasságokba emelő egyetemi oktató nyelvezetét elég sokan értik — ahogy magunk is tapasztalhattuk. Beszélgetek Dinya Lászlóval, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárával is. „Héthelyi László szerint fel kellett volna építeni egy kritériumrendszert, s annak kapcsán húzni vonalat, hogy aki alatta van, menjen el, aki fölötte, maradjon — emlékezik vissza találkozásukra a helyettes államtitkár. — Ez elvileg helyes megoldás lenne, gyakorlatilag azonban baj van vele, mert ebben a kritériumrendszerben is lehet két-három olyan tényező, amelyik számszerűsíthetetlen. S abban a pillanatban azt lehet mondani valakiről, hogy összeférhetetlen. Ezek után az érintett megkérdezheti, hogy miért pont ő az összeférhetetlen, és miért nem más. Ezért lenne nehéz Héthelyi László javaslatának valóra váltása. ” Dinya László ismeri a jogvitát, ami a felsőoktatási intézmények oktatóinak elbocsátása körül folyik, de mert maga is nemrég még gyakorló egyetemi professzor volt, az embereket is látja a paragrafusok mögött. így vélekedik: „Ha valakit úgy küldenek el egy cégtől, hogy nincs feladata, az csak az illetőnek a veszteség. Ha viszont tisztességes feladata volt, és úgy kellett távoznia, az a cég és az elbocsátott számára egyaránt veszteség, de lehet kényszerintézkedés. Az egyetemi döntések ilyenek voltak, mert nem a saját elhatározásukból küldték el az embereket. Sajnos az történt, hogy az intézményeket kényszerpályára repítették, elvették tőlük az ellátmány egy részét. Az elbocsátásokkal nagy veszteség érte őket és a szakmát is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen többé ne forduljon elő.” A szakszervezethez is eltalált a kirúgott matematikus. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke krimiként élte át ezt az időszakot, de nemcsak Héthelyi László miatt. A szakszervezet elnöke is úgy látja, hogy a kritériumrendszerrel van a baj: „Létezik egy pozitív előjelű kritériumrendszer, ezt az intézmények szervezeti és működési szabályzata is tartalmazza. Feketénfehéren leírják, ki lehet docens, ki egyetemi professzor. De hogy ki mi nem lehet, az sehol sem szerepel, pusztán a fegyelmi szabályzatra hivatkoznak, annak pedig a legutolsó pontja az elbocsátás. A múlt év májusában viszont az történt, hogy egy kormányhatározat nyomán és a hallgatóioktatói arány alapján megadták az intézményeknek az elbocsátandók számát. Ezt követően szakszervezetünk a rektori konferenciával együtt az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az intézkedés alkotmányellenes, durva beleszólás az intézmények autonómiájába. Az Alkotmánybíróság helyt adott az indítványnak és megsemmisítette a határozatot. Igen ám, de a pénzügyminiszter úr világosan közölte, hogy akkor nem létszámot ad meg, hanem bért von el. Ez történt. Júliusban jött ki az erről szóló körlevél. A nyár derekán, a szünet, a szabadságok időszakában. Nem volt testület, amelyik a tennivalókról állást foglaljon, úgy kellett behívni szabadságukról az egyetemi tanács tagjait. Ezután kapták meg kollégáink, a pótköltségvetésre hivatkozva, elbocsátásukat. És Héthelyi úrnak teljesen igaza van abban, hogy ez a hivatkozási alap kevés. Másra mégsem utalhatnak, mert ismétlem, nincs negatív előjelű kritériumrendszer. Ráadásul két hetet kaptak az intézmények arra, hogy az elbocsátásokat »lerendezzék«... Ez kapkodást eredményezett, és nem véletlen, hogy a kultuszminisztériumból menesztették Dinya úr elődjét, a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárt.” A szakszervezet elnöke érzelmi oldalról is közelíti az elmúlt nyár eseményeit: „Olyan operáció volt ez, amikor végtagokat vágtak le a felsőoktatásból. Nagyon értékes emberektől kellett megválnunk. Én Héthelyi matematikus kollégámat is értékes embernek tartom. Megértem az összes gondját. Nem könnyű elhelyezkednie ma egy elméleti matematikusnak. Nyugaton telített már ez a szakág, itthon pedig az ipar és a magánszféra nemigen alkalmaz ilyen jellegű végzettséggel embereket. Én hét éve vezetem a felsőoktatási dolgozók szakszervezetét. Ez idő alatt két olyan megrázkódtatás ért, amikor nagyon erősen fontolgattam, hogy érdemes-e tovább csinálnom. Az egyik 1991-ben történt, amikor kitalálta néhány egyetemi kollégám, hogy a politikai megbízhatóság jeléül pluszokat és mínuszokat írjanak az oktatók neve mellé. Ezt a javaslatot el is juttatták a kultuszminiszterhez, Andrásfalvy Bertalanhoz. Ha akkor a nyilvánosság nem segít, iszonyatos dolgok történtek volna. A másik megrázkódtatás tavaly nyáron ért ezzel az elbocsátási hullámmal. Vérlázító volt. Nagyon remélem, hogy a közalkalmazottak és a kormány hároméves megegyezéstervezetében leírt ígéreteket — miszerint központi létszámleépítés nem lesz a felsőoktatásban — mindenki komolyan veszi. Tavaly 6300 álláshely szűnt meg, 25 százaléka a felsőoktatási alkalmazotti létszámnak. És azt is remélem, hogy a felsőoktatás integrációs programjában lesz lehetőség az értékes emberek visszahelyezésére.” Az ombudsman Polt Péter, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese is jól ismeri a Héthelyi-ügyet. Tágabb értelemben is vizsgálódott a felsőoktatási elbocsátásokról, aminek eredményét jelentésben foglalta össze. „A jelentés azt mondja ki, hogy az ilyen típusú felmentés, amelynél az indoklás csupán azt tartalmazza, hogy a költségvetési törvény miatt a további foglalkoztatásra nincs lehetőség, alkotmányos visszásságot eredményezett. Nincs összhangban a közalkalmazottakról szóló törvénnyel sem, amely e tekintetben a felsőoktatási dolgozókra is vonatkozik — idézi megállapításait az állampolgári jogok biztosa. — Tudniillik e törvény kimondja, hogy a felmentést indokolni kell, ennek az indoklásnak valósnak és tartalminak kell lennie, tehát formai okokra nem hivatkozhat. Ezt a jelentésben kifejtettük és elküldtük a művelődési és közoktatási miniszter úrnak. Több levélváltás volt közöttünk ebben az ügyben. A miniszter úr válaszában egyetértett azzal, hogy az ilyen módon történő elbocsátás nem felel meg a hatályos jogszabályoknak. Azok az oktatók, akik bírósághoz fordultak, most várják az ítéleteket. A bírói ítéletekkel, eljárásokkal törvény szerint mi nem foglalkozhatunk, azonban már van olyan nem jogerős elsőfokú ítélet az én birtokomban is, ami teljes mértékben alátámasztja a mi megállapításainkat, és visszahelyezi az adott oktatót.” A rektor Bíró Péterrel, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorával nem beszélhettünk. Sajtótitkárától megtudtuk, hogy 800 státust kellett „leépíteniük”, de csak Héthelyi László emelt az eljárás ellen kifogást. A rektor addig nem nyilatkozik, míg a matematikus által indított munkaügyi per le nem zárul. Héthelyi László is erre a napra vár. Erdélyi Ildikó VITAFÓRUM A BUDAPESTI ELEKTROMOS MŰVEK RT.-NÉL A Menedzser Klub Orbán Viktort faggatta A Budapesti Elektromos Művek Rt. Menedzser Klubja közel egy esztendeje működik igen sikeresen. A klub ötletgazdája dr. Börcsök Dezső, a Budapesti Elektromos Művek Rt. vezérigazgatója. A klub tagjai az Elmű munkatársai, akik zömmel a reálszférában tevékenykednek: mérnökök, technikusok, közgazdászok, jogászok. Mindnyájan élénken érdeklődnek a hazai közélet történései iránt, ezért is határozták el, hogy összejöveteleikre olyan politikusokat, gazdasági szakértőket, tudósokat, egyházi személyiségeket hívnak meg, akikkel a vitaindító előadásokat követően közvetlen véleménycserére is mód nyílik. A klub eddigi vendége volt Kovács László, Gál Zoltán, Pető Iván, Várszegi Asztrik, Schweitzer József és Glatz Ferenc. Legutóbb a március 15-i ünnep előtt Orbán Viktort, a Fidesz-MPP elnökét látták vendégül. — Nagyon nehéz ma egy ellenzéki párt elnökének vitaindító előadást tartani — mondotta az üdvözlő szavak után Orbán Viktor. — Ugyanis a mai parlamenti erőviszonyok mellett, ahol 72 százaléka van a kormánykoalíciónak és 28 százaléka az ellenzéknek, az intellektuális érdeklődésen túl sok értelme nincs arról beszélni, hogy egy ellenzéki párt, történetesen a Fidesz, mit csinál a gazdaságpolitikában. A 72 százalékos kormánykoalíció mindent eldönt. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most nekem nem tisztem a kormányprogram kritikáját előadni, mert azt önök ismerhetik a parlament munkájából. Inkább bizonyos hangsúlyokat szeretnék felvázolni önök előtt arról, hogy a Fidesz elképzelése szerint milyen irányba kellene haladnunk az elkövetkező években. Mi lesz veled, középosztály? Orbán Viktor ezt követően úgy érvelt, hogy napjainkban már túlléptünk az ideológiák küzdelmén. Szerinte ma gyakorlati, politikai jelentősége nincs annak, hogy ki szocialista, ki konzervatív, ki liberális. Magyarországon ma nem az ideológiák, hanem a jövőképek versenye van jelen a politikában. — Az ellenzék jövőképe egy polgári Magyarország — hangsúlyozta Orbán Viktor. — Legfontosabb politikai célkitűzésünk egy nemzeti polgárság megerősítése, azaz egy középosztály létrehozásában való segédkezés, amely különben mindenütt Nyugat-Európában a demokrácia alapját jelenti. Célunk minden lehetséges kormányzati eszközzel növelni a középosztály létszámát. Magyarország jövőbeni életben maradásának feltétele, hogy valahol a szegény réteg és a szűk, nagytőkés csoport között legyen egy széles középosztály. Számunkra többek között arról is szól a gazdaságpolitika, hogy a középosztály pozícióját erősítjük, életterét növeljük, lélekszámát szaporítjuk. Elfogadhatatlan, hogy a mostani privatizációs politikából hiányzik a középosztály megerősítésének szándéka. Kinek a jövőképe? Orbán Viktor éles kritikával illette a mai gazdaságpolitikát, de még inkább annak várható következményeit. Egy olyan, 95 százalékban bérmunkás Magyarország jövőképét vázolta fel, amelynek sem önálló egzisztenciája, sem elegendő szakmai tudása, sem szellemi és kulturális felvértezettsége nincs ahhoz, hogy a saját maga érdekeit megfogalmazza. A Fidesz szerint az egyensúlyteremtés és a gazdasági növekedés támogatása összehangolható két célrendszert jelent, de nem mindegy, hogy egy adott gazdaságpolitikán belül a hangsúlyok hol helyezkednek el. A magyar gazdaság túlságosan kicsi ahhoz, hogy a növekedés exportnövekedés nélkül következhessen be. A GDP-növekedést csak exportorientált gazdaságpolitikával lehet tartósan elérni. Minket, a Fidesz képviselőit, munkacsoportjának tagjait elgondolkoztat az a nemzeti probléma, hogy milyen arányban lesz tulajdonos a külföldi és a hazai tőke — mondotta a Fidesz elnöke. — A XX. századnak van egy civilizációs válsága, amely nemcsak Magyarországon jellemző. A válság arról szól, hogy iszonyatosan nő azoknak az embereknek a száma, akik „kívülről vezéreltek”, ahogy azt a szociológiában meghatározzák. Tehát a kívülről jövő hatások, ingerek alapján fogalmazzák meg a maguk válaszait az őket érintő életkérdésekre — szemben a régi világ tradíciójával, ahol meggyőződések, emberi értékválasztások, közösséghez való tartozások és normák voltak meghatározók. Nemzeti sorskérdések A hazai demográfiai állapotokat kétségbeejtőnek nevezte Orbán Viktor. A népességfogyás és elöregedés katasztrófához vezethet, ha rövidesen, már három-öt évben belül nem lesz általános a három-négy gyermekes családmodell Magyarországon, akkor gazdasági szükségszerűséggé válhat a betelepítés, az pedig senkinek nem kívánatos. Az Antall Józseffel folytatott, ominózus utolsó találkozását firtató kérdésre így válaszolt Orbán Viktor: — Egy halálra készülő ember utolsó perceiben történt beszélgetés politikai és emberi tartalmáról van szó, és nem hiszem, hogy erről valaha is bárkinek beszélni fogok. Talán majd egyszer a fiamnak elmondom, feltéve, ha kíváncsi lesz rá... — Majd a pártelnök más témára terelte a szót: Inkább arra kérem önöket, hogy kísérjék figyelemmel, hogyan politizál a Fidesz, és hogy mik azok az elvek, megfontolások a párt politikájában, amelyeket érdemes követni. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy megmagyarázzam, hogy ha egy politikai program vonzó akar lenni, akkor az nemcsak a társadalmi osztályok érdekképviseletét vállalja fel, hanem egy víziót, egy kívánatos jövőképet is jelent! Olyan célt vetít a társadalom elé, amelynek van mozgósító ereje és felemelkedést kínál a lesüllyedés helyett. Én azt gondolom, hogy nem csupán a már létező magyar polgárság, nemzeti polgárság képviseletét jelenti az, hogy polgári Magyarország, hanem ambíciót, elérendő célt testesít meg az ebbe a helyzetbe bekerülni akaró nagyon sok fiatal és középkorú család számára. Orbán Viktor elmondta még, hogy májusban a Fidesz országos gyűlésén új programmal fognak megjelenni a közvélemény előtt. Ez természetesen még nem választási program, azon még több munkacsoport dolgozik a Fidesz elnökének koordinálásával. A Fidesz szervezettsége ma sem marad el a többi pártétól, sőt Orbán Viktor komoly eredményként könyvelte el, hogy pártjának nagyon sok vidéki városban van polgármestere és alpolgármestere. A Fidesz rendszerváltó párt volt, de ellenzékben maradt 1990-ben és nem vett részt az 1994-es kormányalakításban sem. Demokratikus tradíciók — A mi generációnknak csak egyetlen megélt demokratikus tradíciója van, az 1990 és 1994 közötti időszak. Bizonyára az Antallkormányt és annak teljesítményét is lehet kritikával illetni, ám ha a következő választásokon eredményesen akarunk szerepelni, akkor olyan demokratikus hagyományt, szellemi hátteret kell találnunk, amely kapcsolódik Antall József munkásságához — mondotta befejezésül Orbán Viktor a Budapesti Elektromos Művek Rt. Menedzser Klubjának tagjai előtt. Deák Attila ■ 1*4——---------- FOTÓ: HORVÁTH DÁVID